Hejhó! (csak, hogy stílszerű legyek)
Most van az a pillanat, amikor már nem bírom tovább, és muszáj publikálnom, hogy mi van velünk...
Sokat szoktam "gondolkodni" azon, hogy ez a blogolás voltaképpen hova "vezet", és igazándiból mi vele a célom, és még azon is, hogy navajon mennyire érdemes egy adott ilyen szövegeléskor belemásznom a részletekbe... No nem azért, mert hátha untatlak Titeket, sokkal inkább, mert történnek velünk folyamatosan ún. "nyomdafestéket nem tűrő" dolgok, amiket igazából nem tutkós, hogy jó kivágni a kirakatba, itt a blogban... Nemrégiben próbáltam felboncolni ezt a témát egy rendkívül szimpatikus fiatal hölggyel, akinek vannak tapasztalatai ezen a téren, és (szerencsére) nem emlékszem, hogy vajon mire is jutottunk, de én minden esetre azt vettem észre magamon, hogy fura hatással van ez, mert itt, írás közben azon kell igyekeznem, hogy visszafogjam magam, és ne vigyem túlzásba az okfejtést azoknál a részeknél, amiknél esetleg rossz hatással lehet a én szubjektív látásmódom, és azon tény, hogy egyedül beszélek több ember "nevében", vagy az őket érintő dolgokról, viszont ezzel szemben az élő beszélgetéskor meg külön kell arra figyelnem, hogy kicsit nyitottabbá bírjak válni, és ne lássák azt rajtam, hogy amolyan "sztárallűr" jelleggel próbálom "titkolni", hogy mik is történnek velem, merthát erre semmi alap nincs.
A tények, amik vannak, végülis alapvetően megváltoztatják a továbbiakat, erre utal a fenti címünk is.
Első, és legfontosabb, amit itt ki kell emeljek, hogy vasárnap (2009.12.6) végérvényesen megváltozott a felállás.
Artúr, egy velős, és lehetőségeinkhez mérten mindenre kiterjedő taktikai megbeszélés után-során-hatására elhagyta a zenekart, és ez már hivatalos információ. A fent kiokfejtett dolgok tekintetében most nem nagyon firtatnám ezt a dolgot, elég, hogyha annyit írok erről, hogy ez a döntés közös megegyezés alapján született, és mindkét fél álláspontjait figyelembe véve. Artúrral békében, jó viszonyban váltunk el (én magam továbbra is rendszeresen tartom majd vele a kapcsolatot), és persze kívánjuk neki a legjobbakat az eztáni tervei megvalósításához. A legtöbb zenekarnál ez csak amolyan tipikus interjúbenyögés "azenekarfeloszlottabarátságmegmaradt", de mivel nekünk még nem kimondottan liheg a seggünkben a bulvársajtó, és ennél fogva semmi okunk ilyesmit nem komolyan mondani, teljes bizonyossággal állítom, hogy tényleg így van.
A további terveinkben az szerepel első körben, hogy elhagyjuk a szabvány szerepeosztást a gitáros népség között, nem lesz többet szólógitározás, meg ritmusgitárkodás, egy olyan arcra "vágyunk", aki valahol a kettő között, kellő zenei individualitással dolgozna velünk együtt, elhagyva egymás beskatulyázását, mind hozzáállás, mind megvalósítás szempontból. Annyit elárulok, hogy vannak már jelöltek, de döntés még nem született, úgyhogy akinek van kedve, és természetesen kvalitásai is, az bátran keressen, szerezze meg önállóan az elérhetőségeink valamelyikét, legyen ez az első rosta! ;-) XD
A megbeszélésre, ami Mikulásnapon zajlott a Rockwell TC. nevű meghatározó jelentőségű hangulatkarbantartó egységben, egy szép hosszú, önkezem által teleírt A4-es papírral készültem. Ez volt a "lista", amiben dióhéjban összefoglaltam, hogy mi az, amit most igenishogy fejben kell tartani, és intézni, és véleményezni, és zárt ablakon keresztül fejest ugrani bele, és ezt egy laza 3 és fél órában le is zavartuk. Megállapodtunk egy csomó mindenben, ami magunkkal szembeni kötelezettségnek minősíthető, és még egy olyan dologgal, ami kifelé, Nektek megy. Ez a dolog, a saját berkeinken belül sokat vitatott májusban készült kislemezünk, és annak igencsak sokáig húzódó ügyintézése. Tényleg elég régóta nem történt előrelépés az ügyben, várakoztunk arra, hogy elkészüljön a borító, amit egy általunk propagált grafikus ismerős csinált volna (ezúton is üzenem, hogy nagy pacikuki a pici popójába bele), és a gyári cédék elkészítésének tervét is szövögettük szépen, de a mostani megbeszélésen mindannyiunk egybehangzó véleménye az volt, hogy ez mostanra már olyan szinten erőltetetté vált, hogy inkább az itt az igazi kérdés, hogy egyáltalán kiadjuk-e a kezünk közül hivatalos formában, vagy ne? Ugyebár, amit még Ti nem tudtok (de nemsoká lehetőségetek lesz megítélni), hogy nem mindenhol vagyunk megelégedve a saját teljesítményünkkel ezen az anyagon, és elég cikinek tartottuk, hogy az utóbbi időben már, ahányszor csak szóba került a "lemez", mindig az önkritika, és a példálózás eszközévé vált, viszonyítási alapként, miszerint, mi az, amit a jövőben másképp szeretnénk csinálni/látni/hallani. Én, személy szerint nem dramatizálom túl a dolgot, egyáltalán nem mondható, hogy "égne a pofám", amikor csutka hangerővel üvölt az autórádióból, négy lehúzott ablak mellett, a nagykörúton, miközben épp buzgón tötymörgök a dugóban, és próbálom megfigyelni a gyalogostársadalom visszajelzéseit a zenénkre, de azért az sem mondható, hogy kiugranék tőle a bőrömből, vagy éppen attól a ténytől, hogy az első stúdióanyagunk éppen "így" sikerült. Van, aki máshogy látja, de mivel úgyis ismertek minket jól, ez nem lesz titok sosem, megaztán több zsákbamacskát sem árulok, a tömegtermelés hiányának megvan az az egy jó oldala, hogy amíg eddig azzal oltottam le mindenkit, hogy addig nem kap, amíg nincs hivatalos kiadvány, mostmár nem kell ettől tartani, lehet két kézzel szórni az mp3-akat onlájn, vagy pendrájvon, vagy cédén, vagy tökmindegy, annyi a lényeg, hogy szépen meghallgatgatjátok, és eldöntitek, hogy van-e mi miatt paráznunk... :-) Ide is feltöltök 3 számot, ahogy az undeRecords menedzsment májszpéjsz oldalán is meghallgatható három, és majd valahogy azt is kitaláljuk, hogy a maradék kettő hogy kerül "adásba"! Aki érzi magában a vállalkozó szellemet (és természetesen az orvosok sem tehetnek érte semmit), az ugyanúgy, ahogy a fenti "felhívásban" szerepelt, egész nyugodtan nyomozza le, hogy hol talál meg, és tőlem is, de a zenekar többi tagjaitól is hozzájuthat az 5 szám bármelyikéhez, hellyel-közzel ingyen, ezutóbbi persze személyiség, nemi identitás, és bizonyos körülmények között mell-méret függő... ;-P XD
Hosszabb távú tervekre most inkább nem térnék ki, így is már épp elégszer volt példa arra, hogy elkiabáltam azokat a dolgokat, amik jól hangozhattak volna, ha tényleg meg is valósulnak, most legyen elég annyi, hogy nem állt meg bennünk a szar, és bizony, ha eljön a pillanat, kiárasztjuk a világra!
Pusza Nektek!
TGer
