Csű!
Nahát...nahát, mennyi figyelő tekintetet érzek magamon...Egészen zavarba hoz...Talán azért, mert legutóbbi jelentkezésem óta 4 darab kibebaszott jó bulin vagyunk túl. Tudjátok, hogy most mi következik. :-)
Kezdjük az elején. A Kill Béla turné első állomása Mosonmagyaróvárra kalauzolt el minket, és persze az érdeklődőket. A bulit megelőző napokat a már-már megszokott kapkodás-fejetlenség-katasztrófaelhárítás folyamat fémjelezte, ugyanis (általam azóta elfelejtett okból) kiderült, hogy nincs mikrobuszunk, és a semmiből kell előkerítenünk egyet. Két nap távlatból ez kifejezetten nehéz feladatnak bizonyult, de aztán csak szereztünk egyet, ami több sebből is vérzett ugyan (a szokásosnál jóval gyengébb teljesítmény, és emellett még 6 ezer forint plusz kiadás), de legalább a rendelkezésre állt, és mivel az eredeti tervhez képest így plusz 4 ülőhellyel lettünk megáldva, meginvitáltuk a Just Four zenekart, hogy tartsanak Ők is velünk. Időközben az is kiderült, hogy a Warvedrone zenekar, akik közt Márk cimboránk, és Ádám, a szervező srác is bemutatkozhatott volna előttünk zenészként, nem tudják vállalni az aznap estét, így teljes cuccal felszerelkezve, és kábé 1 óra csúszásban a srácok útra is keltek 'Kevibül. Tekintve, hogy első állomás, én kifejezetten meg voltam ilyedve az időhiánytól, és ahogy megérkeztek a srácok a ház elé, átvettem Sanyitól a vezetést, aztán aggggyneki. Persze ebből a buszból az egészen kezdő sofőrök is könnyedén ki tudják hozni a maximumot, így leginkább csak annyival jártam Sanyi előtt, hogy ismerem Pestet, de azért próbáltam lefaragni a hátrányból is, amennyit lehetett. Felvettük a J4 tagokat a Blahán, aztán tepertünk az M1-esre. Kifejezetten jól haladtunk, szépen behoztuk az 1 órát, amit aztán 'Óvárra megérkezve újból elveszítettünk. Én nem tudom, hogy ki tévedett, és mekkorát, de ezidáig 2szer jártam a városban, és mindkétszer könnyedén megtaláltam az úticélomat, viszont ezúttal semmi nem ott volt, ahol a térkép (és persze a józan ész) sejteni engedte. Kábé 40 percet kavarogtunk, mire feladtuk, hogy hallgassunk az útbaigazításokra, és bevártuk Ádámot, aki kijött elénk. Eztán már nem is csodálkoztunk, hogy nem találtunk oda, mert olyan helyre vitt, amire (én legalábbis) az életben nem gyanakodtam volna. Persze, aki ismeri a várost, nyílván nem lepődik meg, de kábé egy erdő közepén (amit ugye minden oldalró körülzár a város), egy igazi jófajta szocreál kempingben volt található a ház, amelyről egyedül a parkoló turnébuszok engedték sejteni, hogy odabent élet, és nyüzsgés van. :-) Amúgy nagyon hangulatos az egész, nekem az ugrott be elsőre, hogy ez most egy mini Metálfeszt Ópener, a csillebérci szabadidőközpont autentikus KISZ-táborának abszolút utánérzésével. Odabent egyelőre a zsebre tett kézzel mászkáló "ingerhiányban szenvedő" Blind Myself tagokon kívül nem volt más, de rögtön bele is ugorhattunk a taktikai megbeszélésbe, időpontokat egyeztettünk, készségesen felajánlották, hogy használjuk az egész estére vonatkozólag az Ő cuccaikat (ergó, ki se pakoljunk a buszból, hehe), összeraktuk a színpadot, és leülhettünk várakozni, mint a jógyerekek. Elhoztuk a kamerát is, hátha lesz mit felvenni, de aztán persze senki nem foglalkozott vele. Valamikor 8 körül a J4 belecsapott a húrokba. Kiadós bemelegítő bulit láthattunk tőlük, rendesen szólt a cucc, az emberkék is szálingóztak befelé. Ugyan nem kezdeményeztek többet a zenére figyelésnél, de azért a végére elég sokan fordultak a "színpad" felé (leginkább csak a dob volt megemelve egy raklap magasságával a padlótól). Nem volt sok időnk cuccolni, villámgyorsan belőttük a motyót, és mehetett a menet. Szerintem pusztán mázliból, de sikerült egy kicsit jobban felszabadítani az embereket, a második nótához érve (igggen, a Death Camp, hát mi más XD) már takaros kis első és második sor jött közvetlen elibünk, és adták neki, ahogy azt kell. :-) Persze igazán csak a végére gyűltünk össze, de nagy respekt Márkéknak, akik ridegen végigpogózták, és headbang-elték az egészet. Kicsit fáradtunk, úgyhogy úgy döntöttünk, a Devidriver feldolgozást elcseréljük a Stolen truth-ra, de azért hamar elröppent a műsor, csúszást sem produkáltunk, úgyhogy minden rózsaszín. Ami utánnunk következett, az persze már a megszokott magabiztossággal súrolt. Odacsapott a Cadaveres, ekkor már mindenki a másikon átmászva-kapaszkodva próbált közelebb kerülni, és a Blind is megadta a magáét. Körmiék játszották a Twenty-twelve című új albumos nótát, ami mostanában a személyes kedvenc számom, úgyhogy kibaszott jó volt élőben is hallani (komolyan gyerekek, első osztályú dallamvilág). Elég szűkösen fértünk ugyan, de Gergőéknél a vonatozás is belefért a programba (Hegyek között feldolgozás), és egy szívszorító történetet is meghallgathattunk Józsefről, aki építette, és a saját kezével gyógyította a Faházat, haláláig. Az est végeztével mindenki meg volt elégedve mindenkivel, és ezt elégszer meg is beszéltük, úgyhogy Balikával kiegészülve (a 9 személyes buszban 10-edikként) útnak is indultunk hazafelé. Eldobtuk a srácokat Ürömre, és Budakalászra, valamint a teszkóba is betértünk még, ahol felvettünk pár jelenetet az akkor még csak tervek közt szereplő trailer-hez, ami a Dürer kert-es bulit hivatott hírdetni. Ezek utólag nem kerültek a véglegesbe (technikai akadályok miatt), de azért jókat mosolygok, ha néhanapján elém kerül, itt a számítógépen. :-)
Ugrás egy héttel későbbre. Nehéz ugyan belegondolni, hogy melyik koncerteket várjuk a legjobban a turnén (talán mindig az aktuális legközelebbit), de az A38-as koncertet egész biztos, hogy mindenki már jóelőre mérföldkőnek tekintette. Ugye elvileg az ország legjobban megszólaló klubja, plusz itt van maga a hajó fíling, és a közönség szemével már nem egyszer megtapasztalt minőség, meg még mittudomén mi miatt különleges, de az fiksz, hogy mindenki nagyon rajta volt. Egy kis késést ezúttal is produkáltunk, de nem volt vészes, csak mivel (szintén pár nap távlatból) az addigi utolsó helyünket elcseréltük elsőre, így fontosabb volt, hogy időben megjelenjünk. Fél 7-re beesve a színpad már készen volt, a Blind is elvégezte az alap beállást, úgyhogy már csak a mi motyóinkat kellett feldobálni, gyorsan be is álltunk, és még volt másfél óránk ráhangolódni. Mire letudtuk, nem mondhatnám, hogy tömeg gyűlt össze, de azért kellemesen érdeklődő arcok szálingóztak befelé, Nedó és Zsolti (ALS) is beugrottak, úgyhogy fél9-kor neki is állhattunk zúzni. Mintaszerűen haladt a műsor, nem mondhatnám, hogy lebontottuk magunk körül a hajót, de eszméletlenül jól szólt, és a kellő pontosságot is magunkra tudtuk erőltetni, úgyhogy pont jónak minősíteném a dolgot. Voltak azért bőven vevők a muzsikára, minden oldalt láttam elszálló hajfürtöket, úgyhogy ez ott, és akkor elég volt. Többen kételkedtek benne, hogy jó döntés volt-e elcserélni a késői időpontunkat egy koraira, de én örültem, hogy a buli többi részében nem kellett szem előtt tartani, hogy aznap még színpadra lépünk, ilyenformán ihattunk, ahogy illik (persze én vezettem, mondanom se kell), és mindenki elfoglalhatta a maga helyét az éppen aktuális érdkelődésének tárgyával. Volt, aki nőzött, volt, aki berúgott, én leginkább Nedóékkal tartottam anekdota délutánt, aztán pedig megnéztem a Cada-t, és a Blind-ot. Szépen megizzasztottak mindenkit, úgyhogy kár lenne ragozni, tisztelet, szeretet. Közben többször is összefutottam a tömegben Sanyival, aki minden alkalommal megkérdezte, hogy "bazz, mi is így szóltunk?? aztakurvaaaaa", én meg mondtam neki, hogy ja, amennyire a hangszereink engedték, bizony így. :-) Az est végeztével aztán zúzott még egyet a Just Four is, akiket úgy döntöttem, hogy a színpadról nézek végig, amihez Bence is csatlakozott. Letelepedtünk oldalra, a biztonságot nyújtó sötétségbe, skubizni a srácokat. Nyílván a tökéletes hangzás élményéhez nem a legmegfelelőbb helyet választottuk, de szépen beláttuk az egész termet, és a bent maradó embereket, akiknek mennyisége, és viselkedése újból megerősítette, hogy nem volt hiba elcserélni az időpontot. J4-ék körülbelül ugyanazt tapasztalhatták, mint amit mi is, 4 órával korábban. Nekem különben kifejezetten tetszett a műsor, a késői óra ellenére is, sokkal kevésbé volt fárasztó befogadni a döngetést, mint általában, amikor az ember már az ikszedik bandát hallgatja egyhuzamban. Az egyetlen, amiről Ők, ezzel az idősávval lemaradtak, az a videó szereplés, mivel az operatőr kolléga a Blind műsorával bezárólag hazatranszdimenzionált, így mi még helyet kaptunk a memóriakártyán, ahonnan ezután 2 nótával is felkerültünk a Concertphotos.hu-ra. Nézzétek csak:
https://www.youtube.com/watch?v=ws4qb1rdP4k&feature=feedlik
https://www.youtube.com/watch?v=AjS2TmqxLbM&feature=feedlik
Nohát ezzel távoztunk a hajóról, kora hajnalban. Nem is tudom, miért, de nem ébredt fel bennünk, a "csapassuk reggelig" hangulat, úgyhogy bevackoltuk magunkat szerény hajlékomba, és aludtunk délelőttig. Érdekes módon mindenki jóval hamarabb felébredt, mint a megbeszélt maximum (mivel sűrű teendőink voltak aznapra), úgyhogy volt idő mindenre, rendbe kaptuk magunkat, amennyire tudtuk, elugrottunk a teszkóba, aztán Annával, a fotós kolleginánkal kiegészülve ellátogattunk a Filatorigátra, hogy rendezzünk egy kis bandafotózást. A képeknek a lényegi részét már most megtekinthetitek bármelyik profilunkon, de majd ígérem feltöltök ide a bal oldali galériába is egy-egy adagot (meg persze, hogy a beszámoló többi részét is illusztráljam valahogy). Eztán vette kedzetét a következő túra, amely Szerbiába szakadt hazánk földjére vezetett. Jó sok időt ráhagytunk az útra, minden eshetőségre felkészülve, ami persze azt eredményezte, hogy sokkal korábban érkeztünk meg, mint kellett. A határátkelés kábé 3 percet vett el az életünkből, és még egy hangyányi eltévedéssel megfejelve is lehorgonyoztunk a zentai Zeppelin klub előtt, délután 5 órakor. Zárva is volt, meg se kell említsem, de nem csüggedtünk, örültünk inkább, hogy minden könnyen ment. Időközben az is kiderült, hogy a két helyi előzenekar gázsihiányra hivatkozva lemondta a koncertet, úgyhogy még hosszú órákig semmi sem fog történni, viszont nekiállhatunk a saját bulink hosszának megduplázását előkészíteni, és ilyen formán egyből a saját magunk számára kialakítani a színpadot. A klubot egy idős házaspár, és a fiaik üzemeltetik, akik eléggé dühösek voltak amiatt, hogy ez a dolog így alakult, de minket nagyon szívélyesen fogadtak, úgyhogy hamar összebarátkoztunk. A hely adottságok is nagyon királyak (mi ugye most voltunk itt először), szép nagy színpad, magas is (ez ritkaság), jól is szól, minden süti. Eztán megint egy jóadag várakozás következett. Körmiékkel folyamatosan sms-ben tartottuk a kapcsolatot, akik ugye a mi bulinkkal párhuzamosan Szegeden zúztak, és éjfélre igérték magukat, elvileg addig kellett kitartanunk. 11 előtt pár perccel kezdtünk bele a műsorba, ekkorra már elég szépen összegyűltek az emberek, az asztaloknál ülve beszélgettek, várakoztak. Ki kell hangsúlyoznom, hogy rengeteg gyönyörű lány is volt köztük, csak úgy kapkodtuk a fejünket utánnuk. Max respekt, Zenta! :-) Bence komámmal úgy döntöttünk, hogy családiasíthatjuk a megjelenést, ha nem a színpadon, hanem előtte az emberek között zúzzuk végig a partit (a színpad magasságát tekintve, nem lehetett tetszés szerint le meg fel mászkálni, úgyhogy, a döntést véglegesítettük), és ez be is jött, nagyon jól esett ilyen közelségben, szó szerint "egy levegőt szívva" csapatni a rákendrollt. Az emberek is vették ezt a dolgot, többen is, mint amire számítottam, nem telt bele egy-két perc, és máris megtelt a küzdőtér, jópáran felvették velünk a ritmust. Szűcs, és Sanyi sem mulasztották el kihasználni, hogy ilyen formán az egész színpad az övék lehetett. Egy két kivétellel elnyomtuk az egész lemezt, és a két feldolgozást is, és mindenki boldog volt, még a nevünk skandálására is fel tudtuk buzdítani a srácokat. :-) Fél egy magasságában befutott a Cadaveres, és így összesen csak egy számot kellett megismételni (merthát elfogytak a partinóták), villámgyorsan elköszöntünk, pacsi-puszi-ölelés, és letakarítottuk a színpadot a számukra. Látszott a srácokon, hogy Szegeden is zsír volt a buli, nyúzott arcok vigyorogtak ránk, de a koncert-teljesítményükön egyáltalán nem lehetett felfedezni semminemű fáradtság nyomait, rendesen leaprították az emberkéket. A magam részéről leállni sem bírtam, miután végeztünk, mert nagyon sokan jöttek oda gratulálni, hogy mekkora királyság volt, és ez szinte azonnal visszatöltötte belém az energiát, amit játék közben kipréseltem magamból. Nem egy sört is a kezembe nyomtak, amit készségesen elfogadtam, de aztán le kellett mozognom, hogy haza tudjak vezetni, úgyhogy jópár számot végigzúztam a Cada-ékkal. Újból volt Twenty-twelve, hangsúlyozom, atomkirály nóta. :-) Közben a srácok is gyűjtögették az ismerősöket szép szerével, nem kevés csajt is beleértve, úgyhogy remélhetőleg ezzel megalapoztuk a legközelebbi buli fogadtatását. :-) Az est végeztével, pakolás közben aztán derekasan megfáztam (átöltözhettem volna, de csak a hajós koncerten használt ruháim voltak nálam, vállalhatatlan illatokkal megbolondítva), de legalább biztonságban elindultunk, és haza is értünk, Túrkevére. Mivel a busz ide tartozott, nekem egy napot várnom kellett, hogy hétfő reggel Csabi faterjával hazajuthassak Pestre (aki ilyenkor jár fel dolgozni), ahol ezután három nap fekvőbetegség következett. "Nem számít, buli van!"
Ugrás két héttel későbbre. Aki reménykedik, hogy lassan befogom a pofám, az most csalódhat. :-) A következő megmérettetés a Dürer Kertben várt ránk. Ezt persze mondanom sem kell, hogy az előzőeknél még sokkal nagyobb kavarás, fejetlenség, katasztrófaelhárítás előzte meg. Rengeteg pénzügyi malőr, a videó elkészülésének csúszása, a promóció nehézségei, és persze hétköznapi balszerencsék. Azért ráfeküdtünk a szervezésre rendesen, kitapétáztuk a netet a flyer-el, és a trailer-el, plakátoltunk is, és két interjú lehetőséget is meg tudtam ragadni, egyben kifejezetten erre a bulira koncentrálva, a Kontakt Rádióban (élő volt, de elvileg majd lesz felvétel), egyben pedig a zenekarra általában, a Passzió.hu jóvoltából (http://www.passzio.hu/modules.php?name=News&file=article&sid=22483). Sokáig vitatkoztunk a fellépő bandák sokaságával, hogy ki-milyen cuccot dob a közösbe, mire feladtuk a dolgot, és beláttuk, hogy mindent nekünk kell adni, errefel kiderült, hogy megint nincs buszunk. Ezúttal jóval nehezebb volt másikat szerezni helyette, mint az 'Óvári koncert esetében, a pénteki bulit megelőző szerdán és csütörtökön az egyik fő programomnak számított, hogy kétségbeesetten telefonálgassak mikrobusz bérlés ügyben, mire az utolsó pillanatban sikerült megoldani. Egy túrkevei kocsmáros arc, aki valószínűleg hótrészeg volt, amikor a részleteket lebeszéltük, kölcsön adott egy Tranzitot, de aztán hazaérve ránkborította az asztal egy részét, mondván, hogy nem úgy emlékszik a megállpodásunkra, ahogy mi. Na mindegy, reméljük nem haragszik nagyon, a magunk részéről, szerencse, hogy nem szívtuk meg. Én a Losing-ék próbaterméhez mentem Nedóval, és onnan is elhoztunk egy-két dolgot, aztán nagyjából egyszerre érkeztünk a tett helyszínére a 'Kevibül gyüvő delegációval. Összeraktuk a cuccot, mindkét teremben, beálltak az első zenekarok, és ismét várakoztunk. Közben az első rosszhír is megérkezett, mégpedig, hogy nem jön a Replika. Nem nagyon világosítottak fel, hogy miért, annyiról szereztünk tudomást, hogy "valami para van". Ekkor már erősen kezdtem aggódni, hogy mi lesz még aznap, de azért biztonságban elindult a műsor, a nagyteremben az Éjfény, a kisteremben pedig a Sleepless csapott a húrokba. Az emberek szépen gyűltek, de valamiért mindenki csak az előtérig jutott, nem nagyon siettek befelé, akik meg mégis, azok leragadtak a kisteremnél, így leginkább a Sleepless-nek lett szerencséje, amiért közelebb estek a bejárathoz. Mire a 1KillEmbrace átvette a stafétát a nagyszínpadon, azért kezdtek beszálingózni ide is, az első sorok már aktívan együtt zúztak a srácokkal. Az ALS műsorát is hasonló fogadtatás várta, talán az idő előrehaladtával egy kicsit több emberrel. Eközben én folyamatosan rohangáltam, egyik kérdést a másik után megválaszolni, és intézkedni jobbra-balra, amit különösen sajnáltam, mert mindhárom banda (Éjfény, 1KE, ALS) zenéje nagyon közel áll a szívemhez, és szívesen végighallgattam volna őket teljes hosszában. Azért a legjobb pillanatokat sikerült elkapni, többek között, hogy a Losing játszotta az undeRecords idén megjelenő válogatáslemezéhez elkészített új nótáját (How to confuse a Cat), és egy boldog születésnapotot is énekeltek a management-nek, ami szintén nagyon kellemesen csengett. Ahogy lejöttek a színpadról, magunk miatt már egyáltalán nem izgultam, de azt azért el kell mondjam, hogy mivel a srácokat én messze a legerősebb zenekarnak tartom Pesten (úgyértem a managament bandái közül), egy kicsit féltem a nagyteremtől, hiszen mi egyáltalán nem csináltunk ezt megelőzően önálló bulikat a kisteremben, meg jórészt Pesten sem (persze vendégeskedések azért voltak). Viszont, ami ezekután fogadott, az leírhatatlan érzés volt. Megszoktuk, hogy az első nóta általában bemelegítés, de itt, most, ahogy beindult a Let You fall..., rögtön elkezdődött a dirr-durr-csitt-csatt. Erre a bulira egyáltalán nem készültünk feldolgozással, de az összes tipikus koncertnótát elővettük, és minden megünneplendő dolgot felsoroltunk, köztük a lemezmegjelenést (ami hál istennek összejött), és Oross Norbi születésnapját is, aki megintcsak besegített az I hate Love Songs-ba. Sajnos, más alternatíva híján, a műsorunk közepe-végére kellett időzítenünk a Replika elmaradásának bejelentését, ami ugyan lehervasztott néhány mosolyt, de mégsem kergette ki az embereket a teremből, úgyhogy egy tisztességes zúzda, és egy rögtönzött wall of death kíséretében zajos befejezést produkáltunk. Király volt. :-) Levonultunkban a Cada tagoktól is kaptunk egy-egy vállveregetést, úgyhogy innentől már fellélegezhettünk. Mindenki rögtön el is tűnt a forgatagban, én is megismerkedtem egy ifjú hölggyel, aki elvonta a figyelmemet a Cadaveres, és a Sicitur Adastra műsorainak nagy részéről, de aztán úgy döntött, mégsem rángat a hajamnál fogva a barlangba, :-) úgyhogy a srácokhoz csatlakoztam, akik kábé 3-ig piáltak, aztán Nedóval összeszedtük a cók-mókot, visszadobtunk mindent a próbaterembe, és 4 körül össznépileg dobbantottunk. Már majdnem minden simán ment, mire Nedót hazaoktojáltam, de ez túl szépnek bizonyult, hogy igaz legyen, így visszaérve Újpalota határába, az autóm úgy döntött, hogy nem kapott eleget enni, úgyhogy leállt. Így hát tettem, egy egészséges hajnali sétát a benzinkútra, aztán ez is csak-csak elsimult. A délelőtt folyamán mindenki kielégült arcberendezéssel ébredt, úgyhogy már csak a kölcsönbusz tulajdonosa próbált meg félelemben tartani, a megállapodásunk tisztátalanságára hivatkozva. Aztán ezt a srácok megoldották.
Hát gyerekek, mindenkinek nagyon köszönjük, aki ellátogatott a turné bármelyik állomására, a következő koncertel bezárólag a sorozat első felét le is tudtuk, és azt mondom, soha rosszabb bulikat!
A turné további állomásainak listáját frissítettük, a régebbi turnébejelentő bejegyzésben, és az összes profilon egyaránt, de ide is leírom, hogy zökkenőmentesen mehessen a gyilkolás! :-)
2011.03.18. - Veszprém - Expresszó
2011.03.19. - Szekszárd - Zug
2011.04.01. - Kecskemét - Rock Heart
2011.04.02. - Pécs - Inferno
2011.04.25. - Miskolc - Gárdonyi Művház
2011.04.16. - Dunaújváros - Terminal
2011.04.23. - Budapest - Kék Yuk
2011.05.20. - Debrecen - Unplugged
2011.05.21. - Győr - Black Rock
A lemezt pedig tessék igényelni aktívan, a cojoneszenekar@gmail.com -on állandó jelleggel várjuk a megrendeléseket, amihez 1500 forint-os áron, és az undeRecords jóvoltából postaköltségtől mentesen juthattok hozzá!
Mötál! :-)
TGer
