Cojones

A zenekarról, a világról, az életről, és egyéb szarságokról...

Galéria

Címkék

1 (1) 100 (1) 2011 (2) 2012 (1) 2013 (1) 2014 (1) 2016 (2) 2k16 (1) a (6) adastra (1) agrock (2) ájulás (1) akela (1) anekdotázgatás (1) anno (1) anyádnak (1) aranyfallosz (1) atrox (1) átszervezés (1) attitűd (1) aztabetyárhétszencségit (1) a halászlé teljes hiánya (1) a losing season (1) a századik koncert (1) baja (1) basszer (1) baszd (1) baszki (1) bátaszék (1) befejező rész (2) békéscsaba (1) bél (2) bikakábel (1) black (1) bloom (1) bőgős (1) boldog (1) boncasztalon (2) boosters (1) börtönviselt (1) brutál (1) búcsúzkodás (1) buli (3) burek (1) by (1) cadaveres (1) camp (1) catalepsy (1) centrifugája (1) channel (1) charlie (1) checkpoint (1) christmas (1) cikk (1) címkék bazdmeg? mi a fasznak? (1) circle (1) cojones (37) concertphotos.hu (1) core (1) csak (2) csend (1) csereverés (1) csordavokál (1) csorna (1) csöveskukoricák (1) csúnya (1) dátumok (1) death (3) debrecen (2) defekt (1) demózás (1) denevér (2) denevér stúdió (1) dick (1) documentary (1) döglött állat (1) dombóvár (1) döngetés (1) driven (1) duck (1) dunaújváros (3) dürer kert (1) durvulat (1) dvmse (1) easterneuropestyle (1) egy (1) éjfény (2) el (2) életérzés (1) elkapott (1) első rész (1) elszabadult (1) én (1) erőd (1) erőd klub (1) érted (1) és (1) esztergom (1) évadzárás (1) éves (1) expo (1) faház (1) fasszal (1) faszt (1) felállok (1) félszemű (1) felszopólányok (1) feszt (1) fesztivál (1) fesztiválszezon (1) fiatalok napja (1) filterezés (1) flyer (1) flyerek (1) fogsz (1) fotó (1) fotók (1) fotózás (1) fradimeccs (1) frakk (1) frissítés (1) fucking (1) galéria (2) gecijóbuli (1) gecó (1) gépszíj (1) giant (1) go4it! (1) got (3) gyász (1) gyilkolás (1) gyilkolat (2) győr (2) gyros (1) gyula (1) halál (1) halloween (1) hamburger (1) hard (1) hír (1) holiday (1) hosszúhétvége (1) hullaszag (1) hunger (1) ignorance (1) íjászat (1) infection (1) inferno (1) ingyen (1) interjú (2) iparos (1) is (1) ittas (1) jackass (1) jubileum (1) kaja (1) kasszasiker (1) kávézó (1) kecskemét (1) képek (2) kerítésmászás (1) kétésfélliteressör (1) kettőezer-tizenkettő (1) kevi tv (1) kezdetek (1) kezdetén (1) kicsi (1) kijött (1) kiskunfélegyháza (2) kisújszállás (1) klipp (1) klub (1) koncert (9) koncertbeszámoló (2) koncertek (1) koncertképek (1) kutyakalóz (1) lasagna (1) like (1) loco (1) lokomotív (2) loksi (3) losing (1) lyric video (1) magunk (1) mapett (1) már (1) marosvásárhely (1) meat-only (1) meg (1) megbocsájtás (1) meghalsz (1) megint (1) megjelent (1) meglepetés (1) megtehetjük (1) mérges (1) merry (1) mert (1) metal (2) mezőtúr (4) moby (1) módján (1) monster (2) mosh (1) mosonmagyaróvár (1) mothafucka (1) motherfucker (1) music (1) my (2) na (1) nagycsalomja (1) napló (1) nasa (1) neck (1) néma (1) new (1) new album (1) (1) nóta (1) note (1) óbecse (1) odabaszat (1) of (3) off (1) olajcsarnok (1) örömünnep (1) orosháza (1) oroszlány (1) összeesküvés (1) összegzés (1) ősz (1) öt (1) packers vs 49ers (1) pajtatánc (1) pálya (1) pápa (1) paradise lost (1) parti (1) party (1) pécs (1) pénz (1) pénz és sárm (2) pezsgő (1) pia (1) pigsqueal (1) pit (1) pizza (1) plakát (1) plakátok (1) pollo (1) pörc (1) pörkölt (1) próbák (1) progness (1) promó (1) pulykázás (2) rákóczifalva (1) rampage (1) red (1) redneck (2) rednecks (3) rekordhossz (1) roar (1) rock (2) rocket (1) rocktár (1) rock beach (1) rose (1) salgótarján (1) sánta (1) sárkány (1) sárm (1) scerra (3) season (1) sepsiszentgyörgy (1) septicmen (1) shit (1) sicitur (1) sick (1) sírni (1) sopron (1) söröző (2) sör kóstolás (1) special (1) sphere (1) sport (1) sport alsó (1) sprain (1) srác (1) stage/dive (1) stillbadass (1) stúdió (1) studio (1) stúdiózás (1) stúdió napló (1) sunset (1) swag (2) sz.a.r. (1) szám (1) szeged (1) székelyudvarhely (1) szétbasz (1) szigetszentmiklós (1) szolnok (5) szolnoki (1) szombathely (2) szülinap (1) tagcsere (1) talent (3) tanulság (1) tapasztalatok (1) tattoo (1) tavasz (1) tavaszi (2) tavaszi turné (1) teltház (2) teszkó (1) tetoválás (1) tetováló (1) tévé (1) the (1) thrash mötál (1) tisza mozi (1) tizennyolcas karika (1) tolom (1) tömeg (1) tömegmanipuláció (1) top10 (1) törés (1) tour (3) trauma (1) tüdőkórház (1) tüntetés (1) türhő (1) turné (5) turnékezdés (1) turnénapló (1) turnétemetés (2) űberbrutál (1) úgy (1) ugyanazzal (1) új (3) újság (1) új lemez (4) új nóta (1) új pólók (1) unity (1) unplugged (1) végállomás (1) vér (2) vérontás (1) verseny (1) vezeklés (1) vihar (1) vinár (1) visszaváltható üveg (1) wall (1) yolo (1) york (1) zack és miri pornót forgat (1) zene (1) zenekar (13) zöld pardon (1) zúzda (1) Címkefelhő

Tripla-Dupla

2011.11.28. 10:38 | TGer | Szólj hozzá!

Muff!

Nos, eme fenti cím, egy kosárlabdás szakkifejezés, amit bizonyára ismertek néhányan, a többiek meg nem, de nem is baj. Arról van szó, hogy a hétvégi koncertek alkalmával Győrben harmadjára, M'óváron pedig másodjára demonstrálhattunk. A hétvége kellőképp beütött, tehát elkönyveltük, kipiáltuk, felminősítettük. Különösen azok után, hogy a múlt hét, annak előzményei, és következményei csúnyán belerondítottak a statisztikába. :-/

Nem is kéne mondanom, hogy ezek a koncertek is veszélybe kerültek, bár kissebbe. A hét elején kiderült, hogy Sanyi egyáltalán nem jön (hanem dolgozik), és már egy ideje tudtuk, hogy Szűcs is csak a péntekre. Voltak okok-okozatok, de vitathatóak, úgyhogy ne is menjünk bele. Lehetett átszervezni, vagy meghalni. Az átszervezést választottuk, és, mivel minden bliccelő sikeresen visszaverte az álláspontját ért támadásokat, csak beletörődtünk, hogy a fél zenekar is több a semminél.

Péntek délelőtt 10kor keltem. Mivel mikrobuszt bérelni legénység híján okafogyottá vált, úgy döntöttünk, hogy az én verdámmal megyünk. Ehhez le kellett ruccannom Túrkevére a motyókért. Igen, az ellenkező irányba. Nem gond, így legalább megbízható kalkulációk mellett dolgozhatunk, nem is volt drágább ez, mint buszt bérelni. Ami már kevésbé zsír, az az, hogy rengeteg cuccról volt szó. Minden oldalon faltól-falig, padlótól-plafonig pakoltunk, és még a kedves "utasaink" is az ölükbe vehettek egy-egy dobtestet, meg ami még akadt. Az alábbi kép már hazainduláskor készült, dehát sejthetitek.

Gond egy szál se, felvergődtünk Pestig, összeszedtük Bencét, és leteszteltük a Köki Terminál sikergyanús bevásárlóközpontját, teszkó, és toalett kategóriákban. Kurvasokat kell gyalogolni, gyerekek, nem lesz ez így jó. Egy tizes skálán -21, és utálok kerekíteni. Az iróniát cseppet sem mellőző, faerezet mintás (kerti pottyantósra emlékeztető) vécéfülkék azért mentettek egy-két pontot a dizájnereknek. :-) A városon keresztül furakodásra egy egész óra volt "félretéve", szerencsére nem lett rá szűkség. Fél 7 körül Győrben voltunk. A Black Rock klubbot nyílván ismeritek, ha máshonnan nem is, az előző beszámolóból (május). Semmi újdonság, és ez jól van így. Bepakoltunk, és vártunk. Nyílván. Közben szállásadónk, Dani is próbált szórakoztatni, valszeg sikerült volna neki, ha nem vagyok L.H.Á., de Bencével azért elhülyültek. Utálom ezt a kurva várakozást, de mivel Smiciék utolsó emléke valszeg az, hogy átlagban két és három óra között késünk (Bloody Roots buli, június), jobb volt ez így. Tiszteletet parancsoló tizenvalahány személyes busszal érkeztek, utánfutó, mittudomén, csak lestünk. Csináltak egy beállást, aztán elpróbáltak pár számot. Ez egy kicsit hülyén vette ki magát, mert az emberek már lenn voltak, és nem igazán értették, hogy mi történik. Előrejöttek, de a banda rájuk se bagózott, csak zúzott. Ez a rutinszerűség átka, amikor az ember már többszáz számot írt, és publikált életében, akad köztük, amiket elfelejt.

Megkaptuk a színpadot, belőttük a cuccot, röviden megdörrentettük, aztán még egy gyors átöltözés, intró lemegy, dirr-durr-csitt-csatt. Szerintem hamar belerázódtunk, de az emberkéknek még mindig kell legalább két szám a koncert elején, hogy eldöntsék, mit akarnak. Azért ennyi elégnek bizonyult ahhoz, hogy beinduljon, aki be tud, és közelebb merészkedjenek. Megjött Murphy, és Páki, a Gyár fesztet is megjárt hétpróbás rézseggű bitangok, meg még egy bő másfél maroknyian, és csaptuk. Nem volt egy tömegnyomor, de azért szépen voltak, és úgy tűnt, átjön nekik. Murphy amúgy szintén publikál, és a képeket is Neki köszönhetjük, íme az Ő verziója >  http://www.viharock.hu/modules.php?name=News&file=article&sid=4679

Aránylag sokat játszottunk, olyan számokat is, amiket régebben Sanyi nélkül nem vállaltunk. Nem volt itt nagy gáz, csak fokozott koncentráció. A közepe táján már konkrétan kurvajó volt. Ment a headbang, a nevünket is skandálták, és egyéb meggondolatlanságokat műveltek. Paráztam, hogy 2 ropiért csak a legkonzervatívabb ős-MD rajongók jönnek majd el, és ilyenformán alig lesz, aki vevő erre a 21. századi "mocsokra", amivel a mai fiatalok élnek rossz életet, de nem így lett. Visszatapsolásra is futotta, aminek eleget is tehettünk, úgyhogy minden rózsaszín.

A Moby Dick az egyik legmeghatározóbb banda volt, kései kamaszkorom thrash fellángolásában. Ez azóta elmúlt, de most kifejezetten örültem, hogy egy koncert erejéig kiszakadunk a "modern ándörgrándból". Annó kurvasok koncertjükön voltunk Csabival, és a régi cimbikkel. Jó érzés, már maga a tény, hogy megosztották velünk a színpadot, pont most, pont itt.

Az aktuális koncertjükről a belinkelt beszámoló többet mondhat, mivel én nem igazán tudtam odafigyelni (sokan akartak tőlem sok különböző dolgot). Azt viszont megerősíteném, hogy feltűnően sokan képviseltették magukat a "rövid" hajat preferáló szubkultúrából. Érdekes. Nem mintha a zenekar egyes tagjaitól távol állna ez, de a Moby Dick, önmagában, azt hiszem mást képvisel. Lehet, hogy tévedek. Ami még feltűnt, hogy nem igazán voltak csajok. Akik mégis, azok sem biztos, hogy önként (inkább a srácok cipelték magukkal őket), és ez lényeges különbséget jelentett a legutóbbi pinahegyekhez felhozatalhoz képest. :-/

Koncert után okfejtettünk egy ízeset, és megfigyeltünk egy heves-ígéretes, ám csírájában elfolytott verekedést. Bunyó nélkül nincs buli. :-) Ideje volt tiplizni, Daniékhoz. Szép ház, jónagy priccs a szoba közepén, simán otthon éreztem magam. :-) A többieket is elpaterolta valahova. Igaz, hogy a kihajható kanapé egyik középső pillérét épp azalatt a két perc alatt sikerült gallyravágniuk Bencével, amíg én huggyantottam lefekvés előtt, ők meg leültek cigit tölteni, de attól még nem volt halál kényelmetlen, csak ne lett volna oly' hidegzuhany jellegű az ébredés... Egyszercsak azon kaptam magam, hogy a hátam mögött 2 méterrel, két, kispolák méretű hangfalból, kábé 500 watton megdörren a Széj sztop, és Dani kománk, valami különös célltól vezérelve a hátamra vetődik, mint egy kiéhezett életfogytos a San Quentin-ben. Azt hiszem kicsiarakást akart játszani, mák, hogy nem csatlakoztak többen, így is felébredtem. Időszerű volt, mindenki ébren, Szűcs már félúton tart a véres gecibe (úgyértem lelépett), anyuka készíti a reggelit. Bemutatkozás, kávé, nyúzott arcok, világosság, jókedv, móka, kacagás. Bence laptopján kipróbáltam Quake-et, ez lehangoló tapasztalatokkal gazdagított... Durván profin be van lőve, olyan nézet, és irányítás, amiről még csak nem is tudtam, pedig itthon is nyomom, ha morci vagyok (napi 18 órát, na jó, nem :-D). Nem voltam nagyon szar, csak épp, hogy ki tudtak röhögni. Nem gáz, mondtam is Bencének, hogy úgy kvékezek, mint ahogy Ő gitározik. Lelkesen. :-) Közben az első reggeli "banánhéj" is elénk került. Artúrhoz ki kellett mennünk a vasútra, de amíg mi a győri állomáson 15 perc után feladtuk a keresést, Ő az 'óvári állomáson már buzgón unatkozott. Nahát. Belapátoltuk az ebédet, megköszöntük a vendéglátást, aztán kocsiba be, és irány 'Óvár. Már javában rajtunk volt a "második napi" attitűd. Bencéből is előjött A Szolnoki. Felfrissítette a vesszőparipa gyűjteményét, mindenféle "OH NO, A GIANT SHITMONSTER!", és hasonló kaliberű megnyílvánulásokkal, a legújabb Rózsaszín Pitbull dalok unalomig elismételt "kedvenc" versszakaival, aztán rögtönzött bemutatót tartott minden idők "legaberráltabb filmjei", és "legbizarrabb zenekarnevei" kategóriákban. Mesélt egy új szerzeményről, aminek az a címe, hogy Szerb film. Állítólag mindenen túltesz. Azóta már beszereztem, de még nem volt időm legyűrni. Fontos, hogy látszólag beszélni is alig mer róla, ami nem kis dolog. :-) Ami még "említésre méltó", bár másra nem, az az, hogy mostanában, ha mászkálunk bárhol, faarccal és ártatlan gyermeteg hangon kérdezi meg ismeretlenektől, hogy van-e náluk otthon budi... Nem mintha tőlünk idegen lenne a favicc, mint fogalom, de őszintén szólva ezzel már annyira alá adja a színvonalat, hogy az egyenesen sértő. :-) Ilyenkor még a jóöreg Kiajóska című trollkodás is képes, és felértékelődik a szememben... :-///

Mire megjöttünk, Artúr már közel volt hozzá, hogy visszamásszon a fára, de a teszkó felé vettük az irányt (természetesen), úgyhogy megenyhült. Mindenki kaját keresgélt, pedig épp, hogy hülyére zabáltuk magunkat (mi van veletek emberek??), hát próbáltam idomulni. Elfogyott a rekesz monszter, hát vettem egyet. Baszki. Minden tiszteletem a fijúknak a Páblik Riléjsönsz osztály kreatív részlegén! Ez az ingyenosztogatós gerillafaszommarketing bejött. Csont nélkül. Megszereti a paraszt, oszt meg is veszi. Kibaszott globalizált amerikanista pöcsnek éreztem magam, de nem sajnáltam rá. Az itthoni kávét semmi sem pótolja, de ez legalább fél liter.

Megkerestük a Faházat. Most sem volt sokkal könnyebb, mint előzőleg, csak most hamarabb feladtuk, és segítséget kértünk. Ezúttal, ahogy Bogyó elmagyarázta, sokkal egyszerűbbnek tűnt, de csak a jóég tudja, hogy legközelebb emlékezni fogok-e. Behordtuk amit kellett, aztán a srácok leültek hülyülni, én meg még Artúrral tettem egy kísérletet az átbeszéletlen dolgok rehabilitációjára. Ez nem jött össze, de már nem volt sok tétje, ahogy visszaút sem. :-) Az sem segített a koncentrációban, hogy Bencének ezalatt sikerült a hétvége kizárólagosan lepihentebb beszólását elhintenie (torrentezők előnyben) >>> "Adsz egy cigit? Vissza seed-elem!"... És ettől jó két-kétésfél percig lesütött szemmel ücsörögtem. :-)

Elsőként a Cadaveres érkezett meg. Nem néztek ki sokkal jobban, mint mi. Nekik is sztornózták az előző heti koncertjüket, és mintha a talajt is nehezen éreznék. Főleg Zoltánunk, akit előző este kiraboltak, és sejthetőleg meg is vertek, de az egészből semmire sem emlékezett. Balika fél arca is a duplájára volt dagadva, de azt mondta, hogy a bölcsességfogával van valami (bölcsesség? hess innen :-D). Éjfényék hoztak dobot, amit közvetlen azután, hogy összeraktak, és elnyomtak rajta pár számot, valaki "oldalról" alkalmatlannak minősített, ezért Sinyáék elugrottak szerválni egy másikat. Nahát. Mondjuk elég jót hoztak helyette (Bogyóét), csak mire az énekcuccal is bénáztunk egy sort (ekkorra már mindenki "okos" volt, legalább egyszer), épp, hogy felpakolhattunk, és kezdés.

Szilárdéktól (El Pollo Loco) kaptunk egy 8x10-es bőgőládát, csudajól szólt. Nem pöcsöltünk semmivel, bele a közepébe, zúzás. Közel sem voltak olyan kezdeményezőek az emberkék, mint előző nap, de a buli végére szépen összegyűltek, mindent megtapsoltak, igény szerint üvöltöttek. Artúr játéka is faszán belesimult az összképbe, ezúton is köszi! :-) Beficcentettük a You Suffer-t is, meg is lepődtek, jobban is, mint sejtettem, röhögés. Vissza is tapsoltak, de ennek nem volt idő eleget tenni. Sajnálom, mert a végére lett igazán jó, az utolsó számot már kényelmes tombolás kísérte. Megvolt az újkeletű "vicces búcsúzkodásunk" is (ezt majd a végén), még több röhögés, hali.

Nem volt kecmec, azonnal rá a cuccra, bontottunk-bomlasztottunk. 10 perc múlva már minden a kocsiban lapult. Akadt bőven ismerős, magyarázhattuk sűrű bocsánatkérések közepette, hogy hova ez a sietség. Kriszta, Márk, Zsú, Cadáék, Éjfényék, és a többiek, reméljük jót buliztak. Még nem indultunk el, mire a Pollo Loco már kakáltatta. Kömény pogó volt, sejtem, hogy nem érezték nagy veszteségnek, hogy puszi nélkül dobbantottunk. Éjfényárpival sikerült még egy pár szót váltani. Az egekbe magasztalta az egygitáros megszólalásunkat. Nahát. Konkrétan jobbnak titulálta a kétgitárosnál. Ejnye. Elvileg azért, mert így érthetőbb. Nem elképzelhetetlen, mivel tény, hogy Csabcival nyolcvankétésfélszer összeszokottabb párost alkotunk, mint bárki mással (nyílván Bence elég individuális, Artúr reintegrálásához meg egy teljesértékű próbára sem futotta). Ami viszont cáfolat, hogy a Murphy féle beszámolóban az ellenkezője olvasható. Kitudja mivan. Azért zsír, hogy Smici pozitívan nyilatkozott a dologról. Azt mondta, hogy ez Őt is felbátorítja, hogy mínusz egy ember mellett is megcsináljanak bulikat. Megtisztelő. :-)

A hazaút első felében még paréjkodtunk, plusz Bence produkált egy mintaszerű rosszulétet (elvileg a motyóhalom alatt átélt klausztrofóbiája miatt), aztán hátul elcsendesedtek, Artúrral meg lementünk Magdianyusba. Minden nőt megbeszéltünk, aki létezik a földön (és persze betöltötte 18-ik életévét), és pár csávót is (semmi buzulás). Ahogy Pestre értünk, Artúrt haza, Csabiékat meg magamhoz vittem, felhordtuk a cucct, és szunyáltunk. Írtózatos szagok terjengtek. :-) Reggel Bence azt mondta, hogy annyit lógunk mostanában együtt, hogy azt is álmodta, hogy együtt lógunk. Hát nem édes? De.

Ez jó is végszónak, ideje már abbahagyni. Azért is nőtt ily' hosszúra ez, mert a fotókra várakoztam, remélem nem vittem senkit sem túl nagy időzavarba, a szöveg eleje már több, mint egy hetes. Ezen a hétvégén ugyan nem volt koncert, de aki ma jól odafigyel, az meghallgathat velem egy interjút a zenekar múltjáról-jövőjéről a Tilos Rádió-ban, azon belül is a Gorezone-ban, este 8-tól. Google jóbarát, megtalálod-megoldod. Legközelebb szombaton zörgünk Jászberényben. Illusztráció itt alul.
///a fészbukon hamar kiugrott, hogy IGEN, az alapkép lopott, köszönjük az alkotónak, és bocs, ha megsértődött, valamint bocs mindenkitől, aki már dettó felhasználta erre a célra, dehát hova szarjunk, mindenki így dolgozik, ráadásul egész tetszetős lett, hehe///

Mi voltunk a Herék, és köszönjük, hogy velünk lógtatok! :-)
Na csók belétek! :-)
TGer

Címkék: a el dick shit monster moby giant loco cadaveres éjfény pollo cojones

Megindult a menet

2011.01.30. 22:34 | TGer | Szólj hozzá!

Sziasztok!

Immáron túl is vagyunk a tavaszi turné első hétvégéjén. Két nagyon frankó kis bulit tudhatunk a hátunk mögött, két messzeföldön hírös dunántúli városban, nagyon jól éreztük magunkat, úgyhogy köszi mindenkinek, aki eljött!

Beszámolót? Na jó... :-)

A péntek délután útnak indult karavánhoz én csatlakoztam utolsóként, mivel a Kevibül gyüvő buszban már eleve 5-en ültek, Szolnokon pattant be Bence (állítólag most negyed óra alatt lenn volt a ház előtt, ami nem számít rossznak), majd Nyakó Karcsi kománk kiszállt Ferihegyen, és helyet kaptam jómagam. Ez szép mondat volt. Egy, már amúgy is félrészeg társaság fogadott, ami kifejezetten konstruktívan hatott rám, mivel már két hete fekszem itthon, örültem, hogy hangulatban lévő embereket látok. Bence volt egyedül gyűrött, mivel (hogy az öregemet idézzem) "hajnalig írtotta a pálcikaembereket a számítógépén", dehát "aki kurvának szegődik, ne sírjon, ha basszák", úgyhogy kénytelen volt jó pofát vágni a történésekhez. :-) Annak ellenére, hogy Szombathely messze van (és mit szóljon az, aki már ekkor is 3 órája úton volt), azért egész könnyedén placcra kerültünk, kissebb nagyon megszakításokkal 2 és fél óra alatt. Lecsekkoltunk a klubbot, marhajól nézett ki, jó nagy tér, szépen berendezve, két nagy öltöző a három bandának, emberes-terpeszkedős színpad, úgyhogy minden rózsaszín. Mivel még órák hosszatt nem volt dolgunk, letettük a fehér seggünket, és a bátrabbak az üvegek aljára néztek (én maradtam az ásványvíznél, baj lett volna, ha magasabban repülök). Megfejtettük a világot, elmeséltük, hogy kemény dolog az atomháború, elképzeltük, hogy milyen lehetett a sok-sok többi koncert, aminek a plakátja mind ott díszelgett a falon, aztán rázendített az első banda, úgyhogy bementünk skubizni. Ők voltak a Catalepsy (akikkel amúgy nem sikerült közelebbről megismerkednünk), afféle "riffelős blekk metált" játszottak, ami a műfajában biztosan nagyon jónak számított, mert látszott, hogy magabiztosan áll a kezükben a hangszer, de mivel én nem is nagyon értek az ilyesmihez, és soha nem is kerestem a kontaktust ezzel a világgal, leginkább csak tapasztalattal lettem gazdagabb. Minden esetre volt két úriember, akik egy egész tömeg helyett tomboltak rájuk, úgyhogy ebben egész biztos önigazolást nyerhettek a srácok. Következett az Éjfény, akik már sokkel jobban beletaláltak a mi ízlésünkbe is, és lenyomtak egy laza 50 percet. Sajnos a "tömeg" egyáltalán nem gyülekezett az est végéig sem, de azok akik ott voltak, már megérezték a rákendrollt, úgyhogy ekkor már egészen "élettel telinek" volt mondható a klub. A srácok zenéje amúgy "mocsármetálnak" van öndiagnosztizálva, ez nem tudom mit jelent, de engem abszolút megvettek kilóra, voltak dallamok, zúzdák, elszállások, végülis minden, ami az öntudatos hangulatembereknek (mint nekünk) kell. Miután végük lett, mi is felcuccoltunk, komótosan, mint aki sehová sem siet soha, kicsit az előre elhatározott trekklistán is módosítottunk (felmérve a sejthető igényeket), és rázendítettünk. Egész szépen begyűltek az emberkék, azok is, akik ezidáig csak a kocsmaszekcióban vegetáltak, és bár az erős túlzás lenne, hogy a plafonról is ömlött a veríték, azért csak-csak úgy látszott, hogy tetszik ez a dolog mindenkinek. Nem játszottunk valami szépen, a színpadon belüli hangzás elég sokszor bezavarta az ítélőképességünket, de azért nem volt rossz se, nyílván be kellett melegednünk (nem 5 perce álltunk utoljára színpadon). Lement a műsor, lepakoltunk, átöltöztünk száraz ruciba, mindenki szörnyűlködött, hogy mennyire gyenge volt a produkció, de azért csak-csak bejött egy-két elismerés, a zenész kollegák azt mondták, jó volt. Tudtuk, hogy hazudnak, de azért jól esett. :-) Közben ahogy kicuccoltunk, egy kedves hölgy, és a hozzátartozó kissebb helyi erők meghívtak minket piálni, és amíg a banda kitikkattabb fele úgy döntött, hogy inkább a szállás felé veszik az irányt (mentségükre mondom, hogy egész nap ittak, becsülettel), Bence komámmal úgy döntöttünk eleget teszünk a meghívásnak, és velük tartottunk egy "közeli" non-stop hangulatkarbantartó egységbe, ahol aztán beavattuk egymást a nagy távolság által kialakult különböző hagyományainkba, Bence természetesen vesszőparipa áradattal is ellátta őket böcsülettel, és mi is járatosabbak lettünk a szombathelyi szokások terén. Amíg a srácok, hogy úgy mondjam "Hawking-ra itták magukat" én is leküldtem egy pár óvatos unicum-ot, hátha segít a bajomon, de ez sajna elmaradt. Azért az éjjel végeztével (gy.k.: reggel) mi is jobbnak láttuk, ha eltesszük magunkat holnapra, úgyhogy könnyes búcsút vettünk a cimbokráktól, és léptünk a koliba szunyálni. Még kanyarintottunk egy rövidke kis okfejtést a "trollkodás" fogalmáról, és próbáltam megfejteni, hogy miért van az, hogy 8 vödör vér kiontása nélkül Bence komám miért nem képes élvezni se filmet, se könyvet, se zenét, se semmit, de ebben a vitában zátonyra futottunk, úgyhogy csak jött a döglés. Délben keltünk, hálistennek ezzel senkit sem kellett megvárakoztatni, újból összeülés-dumálás következett, aztán Teszkózás (kurvajó rántotthúst ettem, ha arra jártok, térjetek be!), és irány Győr. Itt az első utunk a kocsmába vezetett, röptében adtunk egy interjút a rokkerekponthunak, aztán megint duma, aztán lassan-komótosan átgurítottuk a seggünket a klubba. Mivel ott még nagyjából semmi nem történt, páran a hangosítást rakták össze éppen, ledöglöttünk a kanapéra, és kezdődött a hétvége "legvégetnemérőbb" semmittevése. Az öltözőben utca-hideg volt, úgyhogy nem favorizáltam, inkább a színpad mellett foglaltam helyet, és örömmel konstatáltam, hogy sokkal magabiztosabban haladnak befelé az emberek mint előző nap, úgyhogy ma már csak jobb lehet. Azért tényleg nagyon hosszan döglöttünk így egy helyben, időközben az első zenekart is feloktojálták a színpadra, akik nagy nehezen el is kezdtek, de még most is csak az álló időt tapasztaltam. Ők a Sunset Sphere voltak, akik egyébiránt nagyon szépen játszottak, egy nagyon igényes zenét, de egy olyan stílusban, amit ebben a fáradtságban, és reménytelenségben, amit épp éreztem, nem bírtam befogadni. Egy tényleg nagyon szépen megírt dallamokkal teli, középlassú zenét játszottak, egy gitárral, egy elég domináns basszusal, és egy laptop-ról menő billenytűvel, az énekesnőjük pedig rendkívüli magasságokat produkálva énekelt, de ahhoz, hogy a dolog melankóliáját át bírjam érezni, kellett volna 13 darab energiaital, egy keserédes őszi délután, és, hogy épp egy temetésről tartsak hazafelé, ami most pont nem jött össze, úgyhogy maradtam a diszkrét tapsnál, a nóták végére igazítva. Azért a népeknek tetszett, a csajoknak főleg (úgy láttam, egészen meghatotta őket ezen érzelemgazdag hangulatvilág), úgyhogy nyílván a megérdemelt elismeréseket anélkül is bekaszálták, hogy az én jégszívemet felolvasztották volna. Ezúttal második bandaként állhattunk színpadra, amiért rendkívül hálás voltam, úgyhogy mihelyt beütötték a záróakkordot, és elkezdték lecuccolni a színpadot, már megláttam a fényt az alagút végén, villámgyorsan lecseréltük a dobcuccot is, és a többi motyó is a helyére került, aztán rövid soundcheck után már csapattuk is. Nagyon szép kis tömeg jött össze már a hangolás alatt, de azért az első nótát meghagyták maguknak ismerkedés céljára (nyílván éles volt a váltás a két zenekar között), aztán mint aki álmából ébred fel, a második nóta kezdőhangjára beindult a gyilkolás. Erre már én is feléledtem, sőt egész biztosan mindannyiunk, úgy repült a haj, ment az ugrabugra, mindenki kielégült, letoltuk az összes slágert, és az új feldolgozást is (DevilDriver - Clouds Over California), mindenki vigyorog, meg dől-borul, úgyhogy tutifasza. Az ilyen koncertek amúgy haladósak, 9 nótát játszottunk, amik elvileg 4 és 5 perc körüliek, de mégis egy pillanat alatt elrepült, és már azon kaptam magam, hogy pakolunk lefelé. Nagyon sok kedves visszajelzést kaptunk, jöttek oda a fiúk-lányok, hogy milyen jó volt, tisztára el voltam érzékenyülve, még lemezrendeléseket is gyűjtöttem, ami annak fényében, hogy meg sem jelent, megtisztelő dolog. Elhangzott a "mitiszikazenekar" kérdés is, aminél szebbet nem is mondanak nekünk soha. :-) Megnéztük az Éjfényt újból, Ők is kitettek magukért, és a népek is bizonyítottak újfent, állóképességből. Éjfényéknek amúgy fogós nótáik vannak, mert ugyan ezidáig sosem hallottam a zenéjüket, az előző napi koncertről magamon meglepődve tapasztaltam, hogy kifejezetten jól emlékszem a nóták szerkezetére, a riffjeikre, és dallamaikra, úgyhogy mindenképp bevették magukat a fejembe. Hozzá is jutok majd valamikor a lemezeikhez, hogy tudjam egy kicsit tanulmányozni a következő alkalomra. :-) Mikorra végeztek, már elég fáradtak voltunk, úgyhogy úgy döntöttük lelépünk, összeszedtük a kölcsönadott cuccokat, bedobáltuk a buszba, és indultunk hazafelé. Haladós volt, sokkal gyorsabbnak hatott az út, mint idefelé, úgyhogy hajnal 3-kor már engem mint legközelebbi lakost, ki is tessékeltek az autóból 60-ra történő lelassítás mellett, úgyhogy minden fasza volt, bedöglöttem, és aludtam 14 órát. :-)

Köszi mégegyszer mindenkinek, aki eljött, találkozunk legközelebb Mosonmagyaróváron, és mivel ez is ugyanez a régió, remélem viszont látunk pár arcot mindkét koncertről! :-)

Balra, a galériában pedig találtok egy hivatalos turné flyer-t, tessék böngészni (és észben tartani, hogy a mi részünkről ez a koncerteknek csak a legnagyobb része, de koránt sem az összes!)!

Pusza!

TGer

Címkék: koncert buli szombathely győr red sunset koncertbeszámoló végállomás rocket éjfény cojones septicmen sphere catalepsy