Cojones

A zenekarról, a világról, az életről, és egyéb szarságokról...

Galéria

Címkék

1 (1) 100 (1) 2011 (2) 2012 (1) 2013 (1) 2014 (1) 2016 (2) 2k16 (1) a (6) adastra (1) agrock (2) ájulás (1) akela (1) anekdotázgatás (1) anno (1) anyádnak (1) aranyfallosz (1) atrox (1) átszervezés (1) attitűd (1) aztabetyárhétszencségit (1) a halászlé teljes hiánya (1) a losing season (1) a századik koncert (1) baja (1) basszer (1) baszd (1) baszki (1) bátaszék (1) befejező rész (2) békéscsaba (1) bél (2) bikakábel (1) black (1) bloom (1) bőgős (1) boldog (1) boncasztalon (2) boosters (1) börtönviselt (1) brutál (1) búcsúzkodás (1) buli (3) burek (1) by (1) cadaveres (1) camp (1) catalepsy (1) centrifugája (1) channel (1) charlie (1) checkpoint (1) christmas (1) cikk (1) címkék bazdmeg? mi a fasznak? (1) circle (1) cojones (37) concertphotos.hu (1) core (1) csak (2) csend (1) csereverés (1) csordavokál (1) csorna (1) csöveskukoricák (1) csúnya (1) dátumok (1) death (3) debrecen (2) defekt (1) demózás (1) denevér (2) denevér stúdió (1) dick (1) documentary (1) döglött állat (1) dombóvár (1) döngetés (1) driven (1) duck (1) dunaújváros (3) dürer kert (1) durvulat (1) dvmse (1) easterneuropestyle (1) egy (1) éjfény (2) el (2) életérzés (1) elkapott (1) első rész (1) elszabadult (1) én (1) erőd (1) erőd klub (1) érted (1) és (1) esztergom (1) évadzárás (1) éves (1) expo (1) faház (1) fasszal (1) faszt (1) felállok (1) félszemű (1) felszopólányok (1) feszt (1) fesztivál (1) fesztiválszezon (1) fiatalok napja (1) filterezés (1) flyer (1) flyerek (1) fogsz (1) fotó (1) fotók (1) fotózás (1) fradimeccs (1) frakk (1) frissítés (1) fucking (1) galéria (2) gecijóbuli (1) gecó (1) gépszíj (1) giant (1) go4it! (1) got (3) gyász (1) gyilkolás (1) gyilkolat (2) győr (2) gyros (1) gyula (1) halál (1) halloween (1) hamburger (1) hard (1) hír (1) holiday (1) hosszúhétvége (1) hullaszag (1) hunger (1) ignorance (1) íjászat (1) infection (1) inferno (1) ingyen (1) interjú (2) iparos (1) is (1) ittas (1) jackass (1) jubileum (1) kaja (1) kasszasiker (1) kávézó (1) kecskemét (1) képek (2) kerítésmászás (1) kétésfélliteressör (1) kettőezer-tizenkettő (1) kevi tv (1) kezdetek (1) kezdetén (1) kicsi (1) kijött (1) kiskunfélegyháza (2) kisújszállás (1) klipp (1) klub (1) koncert (9) koncertbeszámoló (2) koncertek (1) koncertképek (1) kutyakalóz (1) lasagna (1) like (1) loco (1) lokomotív (2) loksi (3) losing (1) lyric video (1) magunk (1) mapett (1) már (1) marosvásárhely (1) meat-only (1) meg (1) megbocsájtás (1) meghalsz (1) megint (1) megjelent (1) meglepetés (1) megtehetjük (1) mérges (1) merry (1) mert (1) metal (2) mezőtúr (4) moby (1) módján (1) monster (2) mosh (1) mosonmagyaróvár (1) mothafucka (1) motherfucker (1) music (1) my (2) na (1) nagycsalomja (1) napló (1) nasa (1) neck (1) néma (1) new (1) new album (1) (1) nóta (1) note (1) óbecse (1) odabaszat (1) of (3) off (1) olajcsarnok (1) örömünnep (1) orosháza (1) oroszlány (1) összeesküvés (1) összegzés (1) ősz (1) öt (1) packers vs 49ers (1) pajtatánc (1) pálya (1) pápa (1) paradise lost (1) parti (1) party (1) pécs (1) pénz (1) pénz és sárm (2) pezsgő (1) pia (1) pigsqueal (1) pit (1) pizza (1) plakát (1) plakátok (1) pollo (1) pörc (1) pörkölt (1) próbák (1) progness (1) promó (1) pulykázás (2) rákóczifalva (1) rampage (1) red (1) redneck (2) rednecks (3) rekordhossz (1) roar (1) rock (2) rocket (1) rocktár (1) rock beach (1) rose (1) salgótarján (1) sánta (1) sárkány (1) sárm (1) scerra (3) season (1) sepsiszentgyörgy (1) septicmen (1) shit (1) sicitur (1) sick (1) sírni (1) sopron (1) söröző (2) sör kóstolás (1) special (1) sphere (1) sport (1) sport alsó (1) sprain (1) srác (1) stage/dive (1) stillbadass (1) studio (1) stúdió (1) stúdiózás (1) stúdió napló (1) sunset (1) swag (2) sz.a.r. (1) szám (1) szeged (1) székelyudvarhely (1) szétbasz (1) szigetszentmiklós (1) szolnok (5) szolnoki (1) szombathely (2) szülinap (1) tagcsere (1) talent (3) tanulság (1) tapasztalatok (1) tattoo (1) tavasz (1) tavaszi (2) tavaszi turné (1) teltház (2) teszkó (1) tetoválás (1) tetováló (1) tévé (1) the (1) thrash mötál (1) tisza mozi (1) tizennyolcas karika (1) tolom (1) tömeg (1) tömegmanipuláció (1) top10 (1) törés (1) tour (3) trauma (1) tüdőkórház (1) tüntetés (1) türhő (1) turné (5) turnékezdés (1) turnénapló (1) turnétemetés (2) űberbrutál (1) úgy (1) ugyanazzal (1) új (3) újság (1) új lemez (4) új nóta (1) új pólók (1) unity (1) unplugged (1) végállomás (1) vér (2) vérontás (1) verseny (1) vezeklés (1) vihar (1) vinár (1) visszaváltható üveg (1) wall (1) yolo (1) york (1) zack és miri pornót forgat (1) zene (1) zenekar (13) zöld pardon (1) zúzda (1) Címkefelhő

Megindult a menet

2011.01.30. 22:34 | TGer | Szólj hozzá!

Sziasztok!

Immáron túl is vagyunk a tavaszi turné első hétvégéjén. Két nagyon frankó kis bulit tudhatunk a hátunk mögött, két messzeföldön hírös dunántúli városban, nagyon jól éreztük magunkat, úgyhogy köszi mindenkinek, aki eljött!

Beszámolót? Na jó... :-)

A péntek délután útnak indult karavánhoz én csatlakoztam utolsóként, mivel a Kevibül gyüvő buszban már eleve 5-en ültek, Szolnokon pattant be Bence (állítólag most negyed óra alatt lenn volt a ház előtt, ami nem számít rossznak), majd Nyakó Karcsi kománk kiszállt Ferihegyen, és helyet kaptam jómagam. Ez szép mondat volt. Egy, már amúgy is félrészeg társaság fogadott, ami kifejezetten konstruktívan hatott rám, mivel már két hete fekszem itthon, örültem, hogy hangulatban lévő embereket látok. Bence volt egyedül gyűrött, mivel (hogy az öregemet idézzem) "hajnalig írtotta a pálcikaembereket a számítógépén", dehát "aki kurvának szegődik, ne sírjon, ha basszák", úgyhogy kénytelen volt jó pofát vágni a történésekhez. :-) Annak ellenére, hogy Szombathely messze van (és mit szóljon az, aki már ekkor is 3 órája úton volt), azért egész könnyedén placcra kerültünk, kissebb nagyon megszakításokkal 2 és fél óra alatt. Lecsekkoltunk a klubbot, marhajól nézett ki, jó nagy tér, szépen berendezve, két nagy öltöző a három bandának, emberes-terpeszkedős színpad, úgyhogy minden rózsaszín. Mivel még órák hosszatt nem volt dolgunk, letettük a fehér seggünket, és a bátrabbak az üvegek aljára néztek (én maradtam az ásványvíznél, baj lett volna, ha magasabban repülök). Megfejtettük a világot, elmeséltük, hogy kemény dolog az atomháború, elképzeltük, hogy milyen lehetett a sok-sok többi koncert, aminek a plakátja mind ott díszelgett a falon, aztán rázendített az első banda, úgyhogy bementünk skubizni. Ők voltak a Catalepsy (akikkel amúgy nem sikerült közelebbről megismerkednünk), afféle "riffelős blekk metált" játszottak, ami a műfajában biztosan nagyon jónak számított, mert látszott, hogy magabiztosan áll a kezükben a hangszer, de mivel én nem is nagyon értek az ilyesmihez, és soha nem is kerestem a kontaktust ezzel a világgal, leginkább csak tapasztalattal lettem gazdagabb. Minden esetre volt két úriember, akik egy egész tömeg helyett tomboltak rájuk, úgyhogy ebben egész biztos önigazolást nyerhettek a srácok. Következett az Éjfény, akik már sokkel jobban beletaláltak a mi ízlésünkbe is, és lenyomtak egy laza 50 percet. Sajnos a "tömeg" egyáltalán nem gyülekezett az est végéig sem, de azok akik ott voltak, már megérezték a rákendrollt, úgyhogy ekkor már egészen "élettel telinek" volt mondható a klub. A srácok zenéje amúgy "mocsármetálnak" van öndiagnosztizálva, ez nem tudom mit jelent, de engem abszolút megvettek kilóra, voltak dallamok, zúzdák, elszállások, végülis minden, ami az öntudatos hangulatembereknek (mint nekünk) kell. Miután végük lett, mi is felcuccoltunk, komótosan, mint aki sehová sem siet soha, kicsit az előre elhatározott trekklistán is módosítottunk (felmérve a sejthető igényeket), és rázendítettünk. Egész szépen begyűltek az emberkék, azok is, akik ezidáig csak a kocsmaszekcióban vegetáltak, és bár az erős túlzás lenne, hogy a plafonról is ömlött a veríték, azért csak-csak úgy látszott, hogy tetszik ez a dolog mindenkinek. Nem játszottunk valami szépen, a színpadon belüli hangzás elég sokszor bezavarta az ítélőképességünket, de azért nem volt rossz se, nyílván be kellett melegednünk (nem 5 perce álltunk utoljára színpadon). Lement a műsor, lepakoltunk, átöltöztünk száraz ruciba, mindenki szörnyűlködött, hogy mennyire gyenge volt a produkció, de azért csak-csak bejött egy-két elismerés, a zenész kollegák azt mondták, jó volt. Tudtuk, hogy hazudnak, de azért jól esett. :-) Közben ahogy kicuccoltunk, egy kedves hölgy, és a hozzátartozó kissebb helyi erők meghívtak minket piálni, és amíg a banda kitikkattabb fele úgy döntött, hogy inkább a szállás felé veszik az irányt (mentségükre mondom, hogy egész nap ittak, becsülettel), Bence komámmal úgy döntöttünk eleget teszünk a meghívásnak, és velük tartottunk egy "közeli" non-stop hangulatkarbantartó egységbe, ahol aztán beavattuk egymást a nagy távolság által kialakult különböző hagyományainkba, Bence természetesen vesszőparipa áradattal is ellátta őket böcsülettel, és mi is járatosabbak lettünk a szombathelyi szokások terén. Amíg a srácok, hogy úgy mondjam "Hawking-ra itták magukat" én is leküldtem egy pár óvatos unicum-ot, hátha segít a bajomon, de ez sajna elmaradt. Azért az éjjel végeztével (gy.k.: reggel) mi is jobbnak láttuk, ha eltesszük magunkat holnapra, úgyhogy könnyes búcsút vettünk a cimbokráktól, és léptünk a koliba szunyálni. Még kanyarintottunk egy rövidke kis okfejtést a "trollkodás" fogalmáról, és próbáltam megfejteni, hogy miért van az, hogy 8 vödör vér kiontása nélkül Bence komám miért nem képes élvezni se filmet, se könyvet, se zenét, se semmit, de ebben a vitában zátonyra futottunk, úgyhogy csak jött a döglés. Délben keltünk, hálistennek ezzel senkit sem kellett megvárakoztatni, újból összeülés-dumálás következett, aztán Teszkózás (kurvajó rántotthúst ettem, ha arra jártok, térjetek be!), és irány Győr. Itt az első utunk a kocsmába vezetett, röptében adtunk egy interjút a rokkerekponthunak, aztán megint duma, aztán lassan-komótosan átgurítottuk a seggünket a klubba. Mivel ott még nagyjából semmi nem történt, páran a hangosítást rakták össze éppen, ledöglöttünk a kanapéra, és kezdődött a hétvége "legvégetnemérőbb" semmittevése. Az öltözőben utca-hideg volt, úgyhogy nem favorizáltam, inkább a színpad mellett foglaltam helyet, és örömmel konstatáltam, hogy sokkal magabiztosabban haladnak befelé az emberek mint előző nap, úgyhogy ma már csak jobb lehet. Azért tényleg nagyon hosszan döglöttünk így egy helyben, időközben az első zenekart is feloktojálták a színpadra, akik nagy nehezen el is kezdtek, de még most is csak az álló időt tapasztaltam. Ők a Sunset Sphere voltak, akik egyébiránt nagyon szépen játszottak, egy nagyon igényes zenét, de egy olyan stílusban, amit ebben a fáradtságban, és reménytelenségben, amit épp éreztem, nem bírtam befogadni. Egy tényleg nagyon szépen megírt dallamokkal teli, középlassú zenét játszottak, egy gitárral, egy elég domináns basszusal, és egy laptop-ról menő billenytűvel, az énekesnőjük pedig rendkívüli magasságokat produkálva énekelt, de ahhoz, hogy a dolog melankóliáját át bírjam érezni, kellett volna 13 darab energiaital, egy keserédes őszi délután, és, hogy épp egy temetésről tartsak hazafelé, ami most pont nem jött össze, úgyhogy maradtam a diszkrét tapsnál, a nóták végére igazítva. Azért a népeknek tetszett, a csajoknak főleg (úgy láttam, egészen meghatotta őket ezen érzelemgazdag hangulatvilág), úgyhogy nyílván a megérdemelt elismeréseket anélkül is bekaszálták, hogy az én jégszívemet felolvasztották volna. Ezúttal második bandaként állhattunk színpadra, amiért rendkívül hálás voltam, úgyhogy mihelyt beütötték a záróakkordot, és elkezdték lecuccolni a színpadot, már megláttam a fényt az alagút végén, villámgyorsan lecseréltük a dobcuccot is, és a többi motyó is a helyére került, aztán rövid soundcheck után már csapattuk is. Nagyon szép kis tömeg jött össze már a hangolás alatt, de azért az első nótát meghagyták maguknak ismerkedés céljára (nyílván éles volt a váltás a két zenekar között), aztán mint aki álmából ébred fel, a második nóta kezdőhangjára beindult a gyilkolás. Erre már én is feléledtem, sőt egész biztosan mindannyiunk, úgy repült a haj, ment az ugrabugra, mindenki kielégült, letoltuk az összes slágert, és az új feldolgozást is (DevilDriver - Clouds Over California), mindenki vigyorog, meg dől-borul, úgyhogy tutifasza. Az ilyen koncertek amúgy haladósak, 9 nótát játszottunk, amik elvileg 4 és 5 perc körüliek, de mégis egy pillanat alatt elrepült, és már azon kaptam magam, hogy pakolunk lefelé. Nagyon sok kedves visszajelzést kaptunk, jöttek oda a fiúk-lányok, hogy milyen jó volt, tisztára el voltam érzékenyülve, még lemezrendeléseket is gyűjtöttem, ami annak fényében, hogy meg sem jelent, megtisztelő dolog. Elhangzott a "mitiszikazenekar" kérdés is, aminél szebbet nem is mondanak nekünk soha. :-) Megnéztük az Éjfényt újból, Ők is kitettek magukért, és a népek is bizonyítottak újfent, állóképességből. Éjfényéknek amúgy fogós nótáik vannak, mert ugyan ezidáig sosem hallottam a zenéjüket, az előző napi koncertről magamon meglepődve tapasztaltam, hogy kifejezetten jól emlékszem a nóták szerkezetére, a riffjeikre, és dallamaikra, úgyhogy mindenképp bevették magukat a fejembe. Hozzá is jutok majd valamikor a lemezeikhez, hogy tudjam egy kicsit tanulmányozni a következő alkalomra. :-) Mikorra végeztek, már elég fáradtak voltunk, úgyhogy úgy döntöttük lelépünk, összeszedtük a kölcsönadott cuccokat, bedobáltuk a buszba, és indultunk hazafelé. Haladós volt, sokkal gyorsabbnak hatott az út, mint idefelé, úgyhogy hajnal 3-kor már engem mint legközelebbi lakost, ki is tessékeltek az autóból 60-ra történő lelassítás mellett, úgyhogy minden fasza volt, bedöglöttem, és aludtam 14 órát. :-)

Köszi mégegyszer mindenkinek, aki eljött, találkozunk legközelebb Mosonmagyaróváron, és mivel ez is ugyanez a régió, remélem viszont látunk pár arcot mindkét koncertről! :-)

Balra, a galériában pedig találtok egy hivatalos turné flyer-t, tessék böngészni (és észben tartani, hogy a mi részünkről ez a koncerteknek csak a legnagyobb része, de koránt sem az összes!)!

Pusza!

TGer

Címkék: koncert buli szombathely győr red sunset koncertbeszámoló végállomás rocket éjfény cojones septicmen sphere catalepsy

Mezőtour-Mezőtrue...

2010.12.07. 18:03 | TGer | Szólj hozzá!

Boa.

A hétvégén újra Mezőtúron jártunk. Ez persze nem lehet nagy újdonság, hiszen, az elmúlt két hétben horriblis-indokolatlan mennyiségű direktmarketingkampánypropagandát eszközöltünk abból a célból, hogy legyen, aki észre veszi, hogy beficcenünk erre a hétvégére. Talán már senkinek sem ártok vele, ha elárulom, hogy amikor szerveződött ez a megmoccanás, hátborzongató rémhíreket hallottunk arról, hogy más zenekarok mellett Segal-os hidegvérűséggel volt képes elmenni a közönség, a rendezvénysorozat miénket megelőző koncertjei esetében, úgyhogy ennek tekintetében remélem mindenki megbocsájtja a neten már-már az idegesítőség határait súroló, állandó, pánikszerű jelenlétet. Elhatároztuk, hogy ha törik, ha szakad, behozzuk azt a 30 embert, ami a teltházat jelenti. :-)

Szerencsére úgy látszik, hogy nem múlik el semmi nyomtalanul, ahogy az október 1-es első koncertünk sem, bár úgy gondolom, hogy legközelebb azért érdemes lesz többet várni az újbóli megjelenéssel.

A koncertet megelőző dolgok egészen simán mentek, szövetségeseinkre találtunk az összeesküvéshez a Scerra zenekar személyében, jóelőre eldöntöttük, hogy mi cuccot kell vinni, kiragasztgattuk a plakátokat, és ezzel gyakorlatilag minden el lett intézve azok közül a dolgok közül, amikkel kapcsolatban általában szívjuk a fogunkat, amiért kifutunk velük az időből. Péntek délelőtt sikerült pontot tennem az első fagy óta fennálló téligumi-mizériám végére is, úgyhogy a jókedv adott volt. Mivel a járgányom túljelentkezést számolt, riasztottam hugicámat, hogy társuljon be konvojba, így még további szolnokiak is csatlakozni tudtak, plusz Artúr is bejelentkezett asszonyával. Ketten indultunk Pestről, és mivel teljesen a dumálásba feledkeztünk, már csak Szolnokon jutott eszünkbe megállni kajálni. Beugrottunk a mostanában már-már törzshellyé előlépett gíroszbüfénkbe, és, hát sajnálkozva konstatáltam, hogy a minőség (ha nem is meredeken, de) csúszik már lefelé, így hamarosan leáldozik a közös csillagunk is. Minden esetre ahhoz elég volt, hogy a koncertig háromszor is bevegyem a Toalett Kacsa Várát, és ráuszítsam a zöld szörnyet. Ahogy Szolnokon felvettük a többieket, Bence megdobott egy dubstep cédével, és rávett, hogy melegében meg is hallgassuk. Hát ez a stílus sem lesz a megvilágosodásomhoz vezető igazi út, minden esetre újból elképzeltem, ahogy Bence otthon ül, nyomja magába a kloroformot, és ezt a zenét hallgatva elégedetten vigyorog a világba, arra gondolva, hogy mekkora raj. :-) Persze van, hogy nálunk sincs minden rendben. :-) Ahogy Mezőtúrra értünk, hála húsvér (és mégtöbb hús) GPS-emnek, 0% kóválygással megtaláltuk a helyet, és be is pakoltunk. Jöhet a sör, rövidesen befut a Keviből érkező felünk is. Onnan is bepakoltunk, és összeraktuk a színpadot. Asszem ideje lesz ráncba szedni az ilyen helyzetekre mozgósítható énekcuccot, bár nem szólt annyira rosszul, de azért lesz még mit fejlődni. Megjött a Scerra is, nemsokára ők is beálltak, úgyhogy kezdődhetett a móka. 2-3 szám alatt a hangzás is megtalálta önmagát, vagy legalábbis a fülem kezdett hozzászokni, így egész érthetően, odafigyelve végighallgathattuk a muzsikájukat. Megmondom őszintén, hogy a lemezüket hallgatva nem nagyon tudtam hova tenni az egészet (bár ez nem jelenti, hogy ne tetszett volna), az ottani hangzás elég sok stílus-kicsapongást mutat (legalábbis számomra), de így élőben sokkal egységesebbnek hatott az egész, kiegészülve a színpadképpel már majdnem full egyértelmű volt az "üzenet", a banda részéről. Persze Ők valószínűleg most inkább a halálunkat kívánják, ugyanis a kocsmában üldögélő emberkék kevésbé voltak érdeklődőek, így gyakorlatilag nekünk, és a szűkebb baráti körünknek prezentálták önmagukat, mi pedig inkább a "figyelő", mintsem a "tomboló" közönségtípust testesítettük meg. Azért remélem, hogy tudunk a jövőben közös koncerthez alkalmasabb helyszínt is választani, ahol egyik zenekar sem tudja majd megállni röhögés nélkül. :-) Amikor végeztek, a zenekar kétharmada rögtön el is köszönt, Tarzan és Feka maradtak, hátha átélhetik az előző koncertélményt fordítva is. :-) Relatíve gyorsan cuccoltunk, azért bennem a gírosz még mindig dolgozott (mindentbele-gíroszból ezennel mindentvissza-gírosszá avanzsált), de azért csak beröffent a motyó, és kezdődött a banzáj. Egész sokan begyűltek, bár hasonló passzívitást mutatva, mint azelőtt egy fél órával mi magunk, azért mi csak-csak igyekeztünk, repült a haj, reccsent a nyak, ment minden. Lementek a szokásos koncertkezdő nóták, amik mindig vannak, és egy pár ami még csak most válik szokásossá (a Death Camp most is jó volt, fogom én ezt szeretni XD), és úgy az egész közepe felé már voltak páran, akik berúgtak annyira, hogy bátorkodtak megpróbálkozni a mozgással is. Elég derekas repertoárt írtunk össze, gyakorlatilag másfél nótát kivéve minden szám helyet kapott (titkon reménykedek benne, hogy ez egyhamar nem fog megismétlődni), és jól működtek az "újak" is, mint például a Stolen Truth című volbít koncepcióban írt rock'n'metal nóta is, ami nekem sokáig nem bírt a szívemhez nőni, de azért fejet hajtok nagysága előtt. Bulis, úgyhogy nyerő. Oross Norbi cimboránkat a koncert előtt vagy négy alkalommal is láttam azzal rajoskodni a srácok között, hogy az I hate Love Songs-ot hallgatja a fülesben, így megvendégeltük egy bizonyításra, rácuppanhatott a vokálmikimre, és adhatott Bence egójának. :-) Aztán Écy következett a vendéglistán, akinek a szereplését eleinte meglepetésnek szántam az albumra vonatkozólag, de jó volt ez így is, sokkal könnyedebben vettük a "lassúszám" kanyart élőben, mint gondoltam volna. Aztán jött a Bleeding, ami remélem, hogy elsősorban Artúrnak okozott kellemes meglepetést, és a minden-koncertet-lezáró Empty trash durvulás, immáron megírt szöveggel, és ordibációval (felváltva az eddig alkalmazott koncepcionálatlan üvöltözést). Volt egy nyögvenyelős visszatapsolás, még egy zúzda, és pakolhattunk. Mindenki elégedett volt, bár az általam ismeretlennek titulált kezdeményezőbb arcok már korábban leléptek, úgyhogy csak a haveroktól, és a Scerra zenekar talpon maradt tagjaitól kaptunk vállveregetést. Pár sör, és rövidke beszélgetés után indultunk haza. Nem volt ez rossz, de remélem legközelebbre sokkal jobbat csinálunk. Végülis erről szól az élőzene. :-)

Idén már nem találkozunk, de a 2011-es tervek ezerrel alakulnak, úgyhogy hamarosan, a lemezzel együtt új bulikra is számíthattok!

Puszi a...(na ezt mégse írom le) XD

TGer

Címkék: koncert napló söröző mezőtúr koncertbeszámoló cojones scerra lokomotív loksi

süti beállítások módosítása