Cojones

A zenekarról, a világról, az életről, és egyéb szarságokról...

Galéria

Címkék

1 (1) 100 (1) 2011 (2) 2012 (1) 2013 (1) 2014 (1) 2016 (2) 2k16 (1) a (6) adastra (1) agrock (2) ájulás (1) akela (1) anekdotázgatás (1) anno (1) anyádnak (1) aranyfallosz (1) atrox (1) átszervezés (1) attitűd (1) aztabetyárhétszencségit (1) a halászlé teljes hiánya (1) a losing season (1) a századik koncert (1) baja (1) basszer (1) baszd (1) baszki (1) bátaszék (1) befejező rész (2) békéscsaba (1) bél (2) bikakábel (1) black (1) bloom (1) bőgős (1) boldog (1) boncasztalon (2) boosters (1) börtönviselt (1) brutál (1) búcsúzkodás (1) buli (3) burek (1) by (1) cadaveres (1) camp (1) catalepsy (1) centrifugája (1) channel (1) charlie (1) checkpoint (1) christmas (1) cikk (1) címkék bazdmeg? mi a fasznak? (1) circle (1) cojones (37) concertphotos.hu (1) core (1) csak (2) csend (1) csereverés (1) csordavokál (1) csorna (1) csöveskukoricák (1) csúnya (1) dátumok (1) death (3) debrecen (2) defekt (1) demózás (1) denevér (2) denevér stúdió (1) dick (1) documentary (1) döglött állat (1) dombóvár (1) döngetés (1) driven (1) duck (1) dunaújváros (3) dürer kert (1) durvulat (1) dvmse (1) easterneuropestyle (1) egy (1) éjfény (2) el (2) életérzés (1) elkapott (1) első rész (1) elszabadult (1) én (1) erőd (1) erőd klub (1) érted (1) és (1) esztergom (1) évadzárás (1) éves (1) expo (1) faház (1) fasszal (1) faszt (1) felállok (1) félszemű (1) felszopólányok (1) feszt (1) fesztivál (1) fesztiválszezon (1) fiatalok napja (1) filterezés (1) flyer (1) flyerek (1) fogsz (1) fotó (1) fotók (1) fotózás (1) fradimeccs (1) frakk (1) frissítés (1) fucking (1) galéria (2) gecijóbuli (1) gecó (1) gépszíj (1) giant (1) go4it! (1) got (3) gyász (1) gyilkolás (1) gyilkolat (2) győr (2) gyros (1) gyula (1) halál (1) halloween (1) hamburger (1) hard (1) hír (1) holiday (1) hosszúhétvége (1) hullaszag (1) hunger (1) ignorance (1) íjászat (1) infection (1) inferno (1) ingyen (1) interjú (2) iparos (1) is (1) ittas (1) jackass (1) jubileum (1) kaja (1) kasszasiker (1) kávézó (1) kecskemét (1) képek (2) kerítésmászás (1) kétésfélliteressör (1) kettőezer-tizenkettő (1) kevi tv (1) kezdetek (1) kezdetén (1) kicsi (1) kijött (1) kiskunfélegyháza (2) kisújszállás (1) klipp (1) klub (1) koncert (9) koncertbeszámoló (2) koncertek (1) koncertképek (1) kutyakalóz (1) lasagna (1) like (1) loco (1) lokomotív (2) loksi (3) losing (1) lyric video (1) magunk (1) mapett (1) már (1) marosvásárhely (1) meat-only (1) meg (1) megbocsájtás (1) meghalsz (1) megint (1) megjelent (1) meglepetés (1) megtehetjük (1) mérges (1) merry (1) mert (1) metal (2) mezőtúr (4) moby (1) módján (1) monster (2) mosh (1) mosonmagyaróvár (1) mothafucka (1) motherfucker (1) music (1) my (2) na (1) nagycsalomja (1) napló (1) nasa (1) neck (1) néma (1) new (1) new album (1) (1) nóta (1) note (1) óbecse (1) odabaszat (1) of (3) off (1) olajcsarnok (1) örömünnep (1) orosháza (1) oroszlány (1) összeesküvés (1) összegzés (1) ősz (1) öt (1) packers vs 49ers (1) pajtatánc (1) pálya (1) pápa (1) paradise lost (1) parti (1) party (1) pécs (1) pénz (1) pénz és sárm (2) pezsgő (1) pia (1) pigsqueal (1) pit (1) pizza (1) plakát (1) plakátok (1) pollo (1) pörc (1) pörkölt (1) próbák (1) progness (1) promó (1) pulykázás (2) rákóczifalva (1) rampage (1) red (1) redneck (2) rednecks (3) rekordhossz (1) roar (1) rock (2) rocket (1) rocktár (1) rock beach (1) rose (1) salgótarján (1) sánta (1) sárkány (1) sárm (1) scerra (3) season (1) sepsiszentgyörgy (1) septicmen (1) shit (1) sicitur (1) sick (1) sírni (1) sopron (1) söröző (2) sör kóstolás (1) special (1) sphere (1) sport (1) sport alsó (1) sprain (1) srác (1) stage/dive (1) stillbadass (1) studio (1) stúdió (1) stúdiózás (1) stúdió napló (1) sunset (1) swag (2) sz.a.r. (1) szám (1) szeged (1) székelyudvarhely (1) szétbasz (1) szigetszentmiklós (1) szolnok (5) szolnoki (1) szombathely (2) szülinap (1) tagcsere (1) talent (3) tanulság (1) tapasztalatok (1) tattoo (1) tavasz (1) tavaszi (2) tavaszi turné (1) teltház (2) teszkó (1) tetoválás (1) tetováló (1) tévé (1) the (1) thrash mötál (1) tisza mozi (1) tizennyolcas karika (1) tolom (1) tömeg (1) tömegmanipuláció (1) top10 (1) törés (1) tour (3) trauma (1) tüdőkórház (1) tüntetés (1) türhő (1) turné (5) turnékezdés (1) turnénapló (1) turnétemetés (2) űberbrutál (1) úgy (1) ugyanazzal (1) új (3) újság (1) új lemez (4) új nóta (1) új pólók (1) unity (1) unplugged (1) végállomás (1) vér (2) vérontás (1) verseny (1) vezeklés (1) vihar (1) vinár (1) visszaváltható üveg (1) wall (1) yolo (1) york (1) zack és miri pornót forgat (1) zene (1) zenekar (13) zöld pardon (1) zúzda (1) Címkefelhő

New Week/New Shit :-)

2014.11.07. 04:10 | TGer | Szólj hozzá!

Sziasztok!

Új hét, új élmények. Kezdek belejönni ebbe is. :-)
Bár legutóbb is elég szorosan kicentiztem, hogy beszámolót kapjon a hosszú hétvége mielőtt tovább nő a lemaradásom, kezdem egyben látni magam előtt az idei évet, és ennek örülök, mert amilyen sivár tavaszunk volt, kezdett egyfajta elmúlás érzés bontakozni ki bennem. No nem az a fajta, ami kilátásba helyez bármit is, hanem az bizonyos nosztalgikus, a fiatalságról ábrándozó. Szó sincs róla természetesen, hogy öregek lennénk, csak úgy éreztem, hogy azért hagyjuk telni az időt tétlenül, mindenféle aktivitás, ha úgy tetszik lépéskényszer nélkül, mert felébredtünk bizonyos álmokból, amiből sosem szerettem volna. Túl szentimentális?...lehet. :-)
1_3.jpgNo nem kell ám megijedni ettől a felvezetéstől, mindössze annyi indokolja, hogy ez a hétvége ismét egy kamaszkori jellegű hangulatot hozott el bennem. :-) Tudni kell a turnékról, hogy akkor működnek jól, ha a szabadnapokon sem "kapcsolunk ki". Ki kell ugyan józanodni, saját ágyban aludni, tiszta ruhát felvenni, asszony/anyu főztjét kajálni - kinek mi jut, de amint elkezdesz azon agyalni, hogy hol-milyen buli volt, mennyi pénzt vertél el, kinek szívtad a vérét és ki szívta a tiédet, hirtelen nagyon fárasztó lesz, nyomás alá helyez, siker/kudarc tökmindegy, nem tesz boldoggá. Személyfüggő, hogy ki-mikor kerül ezekre a bizonyos mélypontokra, és milyen gyorsan esik túl rajta. Vannak olyan mázlisták akik soha, és vannak akik csak nem vallják be. Imádtam a hosszú hétvégét, de valahogy csak-csak utolért ez is.
2_1.jpgCsorna volt az első olyan állomás idén ősszel, ahol újak voltunk. Elég sok ilyen van, egész pontosan a teljes menetrend fele, most kezd majd el szaporodni. A felkészülés most sem volt egyszerű, senki sem ért rá semmire, megint gallyra ment egy állvány, Nándi megint megcsinálta [KÖSZI!! :-)], és kibaszott hamar lett a keddből péntek. Az egyetlen, ami könnyített a helyzeten, hogy ez alkalommal a korábbi állomás egyben közelebbi is volt, úgyhogy nem feltétlenül kellett kapkodni. Kecskeméten ugyan már elég sokszor játszottunk, de a Kilele Music Cafe ezidáig kimaradt. Picike hely, szerintem tokkal-vonóval 50-60 ember befogadására lehet alkalmas. Ez ugye épp az ellenkező véglet, a másik bejáratott hely a városban óriási ehhez képest. Mindkettőnek megvan a maga előnye és hátránya, minden esetre az feltétlenül a mostani leosztás mellett szólt, hogy itt még nem jártunk.
3_2.jpgKora délutánra vártam a srácokat, ismét nulla rápihenéssel, úgyhogy kifejezetten örültem, hogy késtek egy bő fél órát, így volt időm elugrani kajáért, és bedönteni egy vödör kávét. Eredetileg négy zenekarosra terveztük az estét, de High Five-ék lemondták a szereplést. Mondták ugyan, hogy miért, de igazság szerint én arra gyanakszom, hogy a soproni koncerten csalódtak az általunk nyújtott lehetőségekben, amit őszintén sajnálok. Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy a klub egy lakóház pincéjében található, vagyis 11-kor életbe lép a csendrendelet, így elég korán el kellett volna kezdenünk, hogy kényelmesen sorra kerülhessen mindenki. Eljött a Halloween is, ami nem rossz alkalom egy kis bolondozásra, bár nem kifejezetten támogatom az életünk minden területére befurakodó amerikanizmust. Először elvetettük a beöltözős buli ötletét, de amikor Mapett beállított egy babakék színű mindenhol összematricázott munkavédelmi sisakban, úgy döntöttünk ideje bölcsebb döntést hozni. :-) Vagy épp a frászt Szentire, aki a liftből kilépve egy koponyamaszkos figurával nézett szembe, ami alatt egy símaszk lapult, vette ezt észre akkor, amikor megkért, hogy amazt vegyem le. Tudom, ez így zavaros egy kicsit, de óriási jelenet volt, kurva nagyot röhögtünk. :-D
4.JPGA szokásos körök lefutása után átkempeltünk a Fradi pálya elé, ahol felvettük Macit, és bepofátlankodtunk az M5 felhajtásra várakozó kilóméteres dugó legelejére, kaptunk olyan káromkodást, hogy öröm volt visszavigyorogni gonoszul. Meg sem álltunk a kecskeméti teszkóig, ahová további jelmezek után kutatva érkeztünk, de elég nagy csalódást okozott. Szinte semmivel sem készültek Halloween-ra, még a karácsonyra is jobban, pedig még csak október van - utolsó nap ide vagy oda. Műfenyőtől kezdve, adventi koszorún keresztül, a szintén amerika-import kandallóra függesztendő zokniig ott figyelt az összes vacak, nem is tudtam másra fanyalodni, mint egy mikulás sapkára, gondoltam a símaszkkal vicces lesz. Mapónak adott volt a sisak, Maci kapta a koponyamaszkot, Szenti pedig jobb híján egy babos kendőt vásárolt. Csabi ugyan korábban nem adta a beöltözést, de gondoltuk, majd kibontja a haját, és Ő lesz Nagyfi Laci. :-)
5_2.jpgVele is itt a teszkóban futottunk össze, mellesleg véletlenül, mivel nem egyeztettünk pontosat, hogy mikor érkezik. Jól megszívatta a Szolnokon talált bomba, leszállították a vonatról, és órákon keresztül vesztegelt a pótlásra várva, miközben azt tervezte, hogy kényelmesen elbassza az egész délutánt Kecsón. Erre inni kellett. :-) Átmentünk a klubhoz, és mivel még zárva volt, a sarki kávézót vettük célba, mintegy felfrissülés céljából. A tévében épp a helyi meccs közvetítése kezdődött. A Kecskemét az örök "kedvenc" Felcsútot fogadta, mi pedig elkezdtük azt fejtegetni, hogy navajon ez hány embert von el a mi koncertünktől így péntek este. Őrület. :-D Egyébként a túloldali lelátón tisztán kivehető volt, hogy alig néhány maroknyian voltak kíváncsiak az örökrangadóra :-) úgyhogy nem fájt nekünk se. :-)
6_2.jpgMire kinyitott a klub, a zenekarok is megérkeztek, és amint felállt a cájg már kezdett sürgőssé válni a kezdés. Szegény Scarecrow-ékat kénytelen is voltam egy nótával előbb lekérni a színpadról mint tervezték, mert nagyon belecsúsztunk a kritikus időszakba, Kecskemét meg nem pont az a város, ahol rendőröket akarunk látni a koncertünkön. Azért is kár, mert nagyon jól tolták, nyoma sem volt annak az "összeszokatlanságnak" amit az orosházi bulijuk után írtam. Megmondtam, hogy elmúlik, így is lett. Jó volt. A Godgiven koncertje alatt ugyan jórészt a jegyszedésben segítettem Mapónak, és a buszban pakolásztam, de amit láttam belőlük, az állat volt, a helyi srácok megőrültek rájuk. Én is egyre jobban bírom a brigádot, minden szövegközi félmondatban megegyeztünk, hogy toljuk még együtt amennyit csak lehet. A nekünk küldött számot is külön köszi, nagy királyok vagytok Srácok!! :-)
Beszúrok ide egy nótát Tőlük, a klipp ugyan már nem az aktuális felállást szerepelteti, bőgő poszton az egy koncertet nálunk is lejátszott Bucsi Laci erősít már egy ideje, de ez a szám ettől még most is állandó szereplő a műsorban. :-)

Elég kapkodósra vettük az átszerelést, el is felejtettünk ezt-azt amiért megint a buszhoz kellett rohangálni, de azért összeállt a sztori, és elkezdhettük. Szokásos jelenség, hogy szinte üres teremnek kezdünk, ezt néha a bagózás belterekből való kitiltásának, néha az utoljára játszás fáradtságának, néha mindenféle másnak titulálom, de amint észreveszik, hogy ez már éles, azért összegyűlnek szépen. Családias buli volt, de mint mondtam > kicsi a hely, úgyhogy ez nem is feltétlenül baj, működtek a maszkok is, jól éreztük. Apróbb részletekből most hirtelen nem sokra emlékszem, csak egyetlen momentumra, ahol ledobta az agyam az ékszíjat, egy igen masszív méretű és állapotú úriember nagy nehezen előre furakszik mint elefánt a porcelánboltban, hogy a nyelvét nagy nehezen megtalálva megkérdezze Macitól >>> "nincs egy usb-s töltőd??" :-D
7_2.jpgElég csúnyán túlmentünk a 11 órás korláton, és mivel már napokkal ezelőtt a fejembe vettem, hogy a szállásunkra érve elkapom az aznapi meccset, igyekeztem sürgetni a brigádot. Nem kifejezetten sikerült, és ez be is indított egyfajta súrlódás-hullámot, főleg Mapett és köztem, de nem sokkal hajnal 1 előtt azért sikerült elindulni. Tudjuk azért, hogy fontosak ezek a koncert utáni levezető dumálások, nyakba borulások, egy sör, pár feles...csak most pont jobban esett volna haladni egyről a kettőre. Épp időben adták fel a srácok, nem kellett volna sok az említett ellenőrzéshez, épp kifelé gurultam az udvarból, amikor megjelentek a biztos urak, de ekkor már semmilyen szabálytalanságon nem üthettek rajta. :-) Liziczai Robi látott minket vendégül, meg is kajáltatott, a meccs győzelmet hozott, utána még filmet is néztünk, olyat, amit már kívülről tudunk, laza kis este volt. Maci épp olyan pózt választott a szendergéshez, mint Lenin a mauzóleumban. :-)
8.jpgJött a már-már szokásos "többet alszok a turnén mint otthon" jelenség. Dél is elmúlt mire felébredtem, a többiek már elmentek addigra kajálni, csak Csabi maradt, őrizvén az álmomat, vagy valami egyéb okból, minden esetre ez olyan cuki így elképzelve, úgyhogy nem gondolkodom rajta. :-D Mapett még az éjjel tett egy kísérletet kaja beszerzésre, de mivel november elseje volt, nem talált semmit nyitva, nappal talán több esélyük volt. Telefonáltak, hogy találtak valami kocsmát, ahol van 1 féle leves, és 1 féle főzelék [mondták, hogy mi, de nem emlékszem], és, hogy hozzanak-e nekünk, de mindkettőnk egybehangzó véleménye volt, hogy ne. :-) Nem sokára vissza is jöttek, kávéztunk, mindenki elintézte a telefonokat haza [ebben valahogy szintén kilógok a sorból], és újravettük az internet örökbecsűit. Maunikasói mélységekbe ugyan nem süllyedtünk - szerencsére -, de volt itt Narancs Tetves és Dugó, Arab drifting, és Maci által nagyon preferált, legtöbbünk által viszont a legkevésbé sem értett angol humor. Próbáltam egy kis Epic Meal Time-al és Gymkhana-val kompenzálni, de én sem arattam osztatlan sikert, egy harmadik oldalról meg az induljunk-már-induljunk-már kántálás lett egyre hangosabb, úgyhogy a végén Ő nyert. Mázli, hogy a youtube főleg ilyen szempontból kifogyhatatlan, így a jövő héten újra próbálkozhatunk. :-)
9_1.jpgBeugrottunk még a boltba, felkészülvén, hogy ki tudja, mihez tudunk vagy nem tudunk majd hozzájutni Szerbiába szakadt hazánk földjén, a többiek nyilván szeszt, én javarészt az ilyen lassan csipegetős dolgokat kerestem, ami a hazaúton jól jöhet, amikor az álomba pusztulástól kell visszatartson minden apró kis segítség. Találtam a polcon egyfajta...nem is tudom...puffasztott tepertő jellegű elég bizarr valamit, szerelem volt első látásra. Az íze nem volt egy nagy eresztés, de ahogy kinézett, meg amilyen állaga volt, és amilyen undorral nézett rá mindenkit, tudtam, hogy KELL. :-)
10_2.jpg"A lényeg egyedül az, hogy a zsebben a lé..."
Egy "kötelező" településtáblával fotózkodás után meg sem álltunk a határig. Ott még toltunk egy utolsó kávét, és a meglepően zökkenőmentes határátkelés után egyenesen Óbecsére robogtunk. Nincs kifejezetten közel, úgy kábé 100 kilóméter mélyen kell beautózni az országba, de mivel ennek az első fele egy egészen új autópálya, a másik pedig egy teljesen néptelen főút volt, ezt könnyen lezavartuk. Pár perccel a Phrenia zenekart megelőzve érkeztünk meg, beköszöntünk, bepakoltunk. Jófejek voltak a srácok, átbeszéltük, hogy hogy áll össze a cucc, Ők is készültek mindennel, nem volt hiány semmiben. Adtunk némi esélyt annak, hogy talán a forintot is elfogadják helyben, de nem lett szerencsénk. Macival elsétáltunk aut
omatát keresni, abban a hitben, hogy neki olyan menő kártyája van, hogy itt is működni fog. Kettőből nulla. Látván a szerencsétlenkedésünket, a srácok meghívtak egy burekre [ra?], ami voltaképpen a legfontosabb oka volt, hogy szeretnénk működő pénzt - a sör mellett, persze. :-) Ez egy helyi kaja, valahol egy girosz és egy túrós batyu között félúton, ha jól csinálják nagyon finom, ehhez a legjobb helyen voltunk. :-)
11_1.jpgSzékelyföldhöz hasonlóan errefelé is az a szokás, hogy nagyon későn kezdődik a buli. Ennek megfelelően rengeteg időnk volt még. A kajálás befejeztével mellénk szegődött az a mindenhol tipikus "helyi futóbolond". Míg a többiek ismerkedtek, Macival már nem fértünk velük egy bokszba, így kettőnket szemelt ki magának a csávó. Az elején csak szimplán részegnek tűnt, de aztán hamar kiderült, hogy több ponton is elszakadt már a valóságtól. Időegység alatt ennyiszer, ennyi különböző féle képpen elmondani ugyanazt a fél sztorit, én embert még nem hallottam. És egyszer sem lyukadt ki sehová. Elég zsíros volt a kezem a burektól [től?], úgy döntöttem kiugrok megmosni, de mivel olyan szintű szellemi fáradtság uralkodott el rajtam, hogy egy kispárnába üvöltés esett volna a legjobban, végül nem mentem vissza. Helyette Csabihoz ültem le kicsit panaszkodni, hogy denehézazélet, közben Maci kifejezetten sokáig bírta, legalább 20 perc telt el, mire Őt is elszólította a szükség, és vette észre, hogy "szeparálódunk". Innen is bocsi Maci, komolyan azt hittem, hogy akkor már rég megszabadultál a faszitól. Hihetetlen, hogy mindig megtalálnak ezek a meg nem értett művészek, valami elképesztő, bármerre járunk. Csucsu, Atosz, Vírus...just to name a few. [150.-HUF] :-)
12_2.jpgA várakozás további része aztán még kilátástalanabb volt, legalábbis az én számomra. A többiek elég jól elvegyültek, haverkodtak, iszogattak, rajtam viszont csúnyán eluralkodott a fásultság [ha egy szinkronúszó megfullad, a többinek is meg kell??]. Ennek semmi köze a helyhez, vagy az időhöz, egyszerűen csak többet gondolkodtam már a nehezebb részeken, mint kellett volna. Ilyenkor minden idegesít, egyszerűen képtelen vagyok megbékélni magammal. Ücsörögtem, néztem a sarokba felfüggesztett tévét, és az előttünk flangáló gyönyörűbbnél gyönyörűbb lányokat, az ugyan nem túl fantáziadús, viszont annál kevesebbet takaró helóvín jelmezekben [azért egy Brett Favre mezen sikerült elmosolyodnom]. Ritka súlyos pillanat volt, úgy éreztem előbb mondom fel fejből a bibliát japánul, minthogy bármi értelmeset - ne adj isten kedveset mondjak egy lánynak, bármilyennek is szánom. Na mindegy. Ezek a dolgok csak úgy megtalálnak, időről-időre. Gondoltam is, hogy navajon, mit fogok akarni írni ide Nektek, de aztán szerencsére este többi része elég sokat mentett a hangulatomon. :-)
13_2.jpgFél 11 volt, amikor a Phrenia elkezdte, és én a nagy elmélázás közepette észre sem vettem, hogy milyen KIBASZOTT sokan lettek. A srácokat persze helyben mindenki ismerte, így nekik nem okozott meglepetést, de mi csak pislogtunk, mint hal a szatyorban, hogy mi folyik itt. A műsor - ha jól vettem észre - zömében feldolgozásokból állt, "modern örökzöldekből" [oximoron?...], mint a Killswitch Engage, a Bullet For My Valentine, és a System Of A Down 1-1 slágere, de még egy-két meglepő darab is akadt, mint a Daft Punk Get Lucky-ja, vagy épp a Pokémon főcímdal [gondolom ez gyerekkori kedvenc volt a srácoknál]. Ne hagyjátok ki a linkekre kattintást, így, hogy stúdió verzió is van ezekből, nagyot ugrik "komolyan vehetőség". :-) Elég magasra teszik a lécet, hiszen nem csak az eljátszás minősége egy kritikus pont, hanem ez a pár dal a saját számok tekintetében is komoly viszonyítási ponttá válik. Nem is tudom mit mondjak, a srácok elképesztő teljesítményt [bocsi ezért a művészietlen jelzőért] hoztak, ráadásul egy olyan brutál megszólalással, amit nem tudom hol tapasztaltam utoljára, de egész biztos, hogy nem egy ehhez hasonló kis klubban/kis városban. Főleg az énekesek [merthogy többen is besegítettek a hangszeresek közül] produkciója alapján mondom ezt, olyan kristálytisztán szólamoltak egymásra, hogy már-már arra kezdtem gyanakodni, hogy - legalább részben - nem is élő. Tudta ezt a közönség is, ezért is fordulhat elő, hogy a műsoruk nagy részét igazából nem láttam, csak kívülről hallgattam. Egész egyszerűen nem fértem be. :-) RESPEKT!!
14_2.jpgBár az "öltözőben" [ami a hátul nyitott, utca felől zárt garázsban kapott helyet] fagypont közeli volt a hőmérséklet, elvetettem a gondolatot, hogy át fogok tudni furakodni a tömegen, amikor majd közeledik a miénk, így a Sunset beszerelése közben felöltöttem az összes nálam lévő pulóveremet, és úgy döntöttem, innen hallgatom végig a srácokat. Már bőven éjfél után jártunk, fáradt is voltam, a nyűgöm se távozott még megfelelően, de szoknom kellett a gondolatot, hogy ma még dolog lesz. Az ajtó mellett kezdődött a koncerthelység felőli pult, és benne a hangosító állás. Itt szemügyre is vettem a "titkot", hogy mitől szól ez ennyire patentül. Elsőre talán meglepően hangozhat, nekem is az volt látni, de a kolléga keverőpult és tonnányi rackes vas helyett egy tök szimpla [bár sejtem, hogy tápos] asztali számítógéppel érkezett, és az egész cuccot átólzéig szoftveresen vezérelte. Rengeteg sok láncba kötött plugin-el, mindent külön ablakban csinált, ezzel ültetve át az élő zenébe a házi stúdiókban gombamód szaporodó, és egyre jobban fejlődő digitális megoldásokat. Meglepődtem rajta, de jobban belegondolva igen kézen fekvő dolog, és hallhattuk a saját fülünkkel, hogy működik mint állat. Ma is tanultunk valamit. :-)
16_1.JPGA Sunset zenekar, jellegét tekintve nem sokban különbözött, talán az elektronika hiányában legfőképp, de ami még fontosabb, hogy 1 kivételtől eltekintve végig saját számokat játszottak, és néhány évvel idősebbek is a jelenlévő átlagnál, ami borítékolt bizonyos mértékű érettséget a dalaikban. Maci és Mapett már folytatott velük egy kis anekdotázgatást a közös ismerősökről a pesti "alvilágban" :-) ez alapján is gondoltam, hogy érezni fogjuk egymást, de azt nem gondoltam volna, hogy ennyire jó bulit csinálnak. Tudom, hogy nem öt perce tevékenykednek a színtéren, és azt is, hogy sokat formálódtak az évek során, de szinte hihetetlen volt számomra, hogy így tudnak zenélni, és ezidáig elkerülték a figyelmemet. Főleg azt a jelentet tudnám kiemelni, amikor gond volt az egyik gitárral [asszem húrszakadás, de nem voltam túl közel], és valamiért a villámgyorsan előkapott pótgitár sem működött, így amíg egy kis - belülről bizonyára kellemetlen - közjáték során a színpadon szerelték meg a hangszert, addig a zenekar többi része lenyomott egy full-freestyle dzsemmet, legalább 5-6 percig szóval tartva a közönséget. Eszméletlen. Már legalább a felénél jártak, amikor az énekes elkezdte ajánlgatni a mikrofont, hogy beszállhat aki akar, mindaddig azt hittem, hogy ez egy begyakorolt nóta. Beszarás. Mondtam is a srácoknak, hogy bazdmeg, két ilyen zenekar után szerintem fel se lépjünk. Nem csak a teljesítményükről [újból elnézést a kifejezésért] tudok kizárólag szuperlatívuszokban beszélni, hanem az egész hangulat-, és dallamvilágukról, azt gondoltam ezek után a miénk már csak barbár vademberek civilizálatlan, kultúrálatlan, ön- és közveszélyes őrjöngése lesz. Nemhogy elmarad a taps, de ránk adják a muszájdzsekit. :-/
15_2.jpgSzerencsére nem így lett. :-) Bár a srácok amúgy se értettek egyet amikor ezt mondtam, de igazán meggyőzni csak a közönség tudott. Fura ezt mondani, de az az igazság, hogy voltak hozzá elegen, hogy amilyen mértékű attitűdbeli különbséget hoztunk, annyira le is tudjon cserélődni a nép. Így akik a dallamosabb kollégákat jobban szerették, hátrébb álltak, akik korábban a durvulásra várakoztak, előrébb jöttek, és helyre állt az egyensúly. :-) És ez nem pár tucat embert jelent, hanem egy hosszú tömött sorokat. Igaz, hogy a Rock Part hatalmas fesztiválsátrában, vagy a Zöld Pardonban viszonylag szellősen összegyűlt közönség is meg tud lenni több száz ember, de kvázi fő/négyzetméter arányban elosztva szerintem még sosem voltak rajtunk ilyen sokan. Állati érzés volt. És nagyban hozzájárult ehhez a klub hangulata is. Bár a kocsmarészen ücsörögve nem beszéltünk róla sokkal többet, minthogy elég sötét van, viszont a koncertezéshez kialakított hely már egészen másképp nézett ki. Finom meleg barna színek domináltak, látszó fa és tégla felületekkel, alacsony mennyezettel, és a színpad maga sem egy eredeti értelemben vett "színpad" volt, hanem több különböző méretű és alakú emelvény együttese, amit a közönség majdnem minden irányból körbe tudott venni, így a lehető legtestközelibb volt az egész. Mintha az apokalipszis elől menekülve bújtunk volna el itt, és közelebb húzódunk egymáshoz, hogy ne fázzunk...vagy valami egyéb okból. Tényleg oltári hangulata volt. Nem mennék el szó nélkül az egyik leggyilkosabb pogó mellett sem, amiből nekünk is jutott, és nem tudom hányszor vissza is tapsoltak, és hát a lányok...nem is folytatom. Priceless. [150.-HUF] Szerettem volna én is dallamoskodni egy kicsit, így ráadásképpen majdnem eljátszottuk a Flowers-t, de mint kiderült, a biztonság kedvéért Szenti húrt szakított [nincs már lassan hétvége enélkül], úgyhogy helyette a Death Camp lett a záró tétel, ekkor már ismételve. Óriási, gyerekek, óriási.
17_1.jpgMire végeztünk, és mindenki-mindenkivel befejezte a buzulást szerelmeskedést, már inkább hajnal volt, mint este, szóval szedelőcködtünk, ahogy kijött a lépés. Kedvesen elköszöntünk mindenkitől, még egyszer átgondoltuk, hogy megvan-e minden, aztán elindultunk hazafelé. Mindenki azonnal bealudt, én rágcsáltam a pörcöt, és arra gondoltam, ha most nem halunk meg, akkor már - bazdmeg - soha. Régóta nem volt ilyen pechsorozatunk az időjárás tekintetében, ha léteznek metál istenek, ebből a szempontból szerettek minket régebben, hát úgy látszik kiestünk a pikszisből. Olyan köd volt, nem túlzok, hogy méterekben SEM volt mérhető a látótávolság, ha nem lett volna felfestve az út [és valljuk be, ezen a környéken ez sajnos még benne van], nem is tudtam volna követni. Ráparancsoltam a brigádra, hogy kössék be magukat, így tettem én is, minden lámpát felkapcsoltam, és szélvédőig előrehajolva, szó szerint a lábunk elé nézve toltam le az első 50 kilómétert. Közben folyamatosan a dudát markolásztam :-) mondván, hogy ha itt elénk ugrik valami, már semmire sem hagyatkozhatok, csakhogy talán attól megijed és tovább rohan. Sok mindent belelát az ember ilyenkor a ködbe, örültem is, hogy a többiek már az első méteren beájultak, ha látták volna, féltek volna. :-)
19_2.jpg5 óra volt, amikor elértük a határt, és ismét meglepően könnyen átjutottunk. Bár volt pár percnyi sorban állás, és meg is kellett törni még egy ütemmel a dolgot, hogy visszaváltsam a megmaradt dínárjainkat, de a vámosok jófejek voltak, főleg amikor benéztek a hátsó ablakon és látták, hogy egy pingpong labdát sem tudnánk már bepréselni a kocsiba, simán tovább engedtek. Szeged magasságában jártunk, amikor kivilágosodott, hát egészen földön túli állapotban voltam. Volt ugyan egy energia italom, dehát ebbe a testbe akár vezetéken is tölthetnék az adrenalint, akkor se lenne semmi. Bennem persze dominál a "nemmakezdtem" mentalitás, nem kellett parázni. Kecskeméten kiszállt a társaság fele. Csabiék úgy mentek haza ahogy jöttek, Szenti csórikám OMD próbára ment át Szolnokra, Maci és Mapett pedig kényelmesebben horpaszthattak tovább. Az M0-ás magasságában a Sunset buszt is beértük. Bár egy bő fél órával korábban indultak nálunk, gondolom Ők sem köszönték meg szépen a ködöt, meg bizonyára meg is álltak pipilni-kávézni párszor, amíg mi Kecsón kóvályogtunk, úgyhogy még tudtunk egy búcsú integetést eszközölni. Haláli formák. :-)
18.jpgBő fél 9 volt, mire hazaértünk Újpalotára. Mapett ide már nem tartott velünk, úgyhogy Macival ketten igyekeztünk villámgyorsan kirámolni, hogy Szentiék minél előbb visszakapják a járgányt. Eztán már csak egy kávé és egy kis kaja kellett, plusz produkáltam egy vállalhatatlan zilált fejű mosolyt a lányra akit imádok, aztán úgy dél magasságában nagyjából képszakadás. Ez ilyen. Szoktamvoltmondani. :-)

Legközelebb Szarvast, másnap Hajdúszoboszlót teszteljük, illetve Ők minket, nagyon remélem, hogy hasonló terjedelmet indokolnak majd azok a sztorik is. :-)
Kösz a kitartást!!
KEEP FUCKING SUPPORTING METAL! :-)
TGer

Címkék: halloween kecskemét pörc burek óbecse zack és miri pornót forgat