Cojones

A zenekarról, a világról, az életről, és egyéb szarságokról...

Galéria

Címkék

1 (1) 100 (1) 2011 (2) 2012 (1) 2013 (1) 2014 (1) 2016 (2) 2k16 (1) a (6) adastra (1) agrock (2) ájulás (1) akela (1) anekdotázgatás (1) anno (1) anyádnak (1) aranyfallosz (1) atrox (1) átszervezés (1) attitűd (1) aztabetyárhétszencségit (1) a halászlé teljes hiánya (1) a losing season (1) a századik koncert (1) baja (1) basszer (1) baszd (1) baszki (1) bátaszék (1) befejező rész (2) békéscsaba (1) bél (2) bikakábel (1) black (1) bloom (1) bőgős (1) boldog (1) boncasztalon (2) boosters (1) börtönviselt (1) brutál (1) búcsúzkodás (1) buli (3) burek (1) by (1) cadaveres (1) camp (1) catalepsy (1) centrifugája (1) channel (1) charlie (1) checkpoint (1) christmas (1) cikk (1) címkék bazdmeg? mi a fasznak? (1) circle (1) cojones (37) concertphotos.hu (1) core (1) csak (2) csend (1) csereverés (1) csordavokál (1) csorna (1) csöveskukoricák (1) csúnya (1) dátumok (1) death (3) debrecen (2) defekt (1) demózás (1) denevér (2) denevér stúdió (1) dick (1) documentary (1) döglött állat (1) dombóvár (1) döngetés (1) driven (1) duck (1) dunaújváros (3) dürer kert (1) durvulat (1) dvmse (1) easterneuropestyle (1) egy (1) éjfény (2) el (2) életérzés (1) elkapott (1) első rész (1) elszabadult (1) én (1) erőd (1) erőd klub (1) érted (1) és (1) esztergom (1) évadzárás (1) éves (1) expo (1) faház (1) fasszal (1) faszt (1) felállok (1) félszemű (1) felszopólányok (1) feszt (1) fesztivál (1) fesztiválszezon (1) fiatalok napja (1) filterezés (1) flyer (1) flyerek (1) fogsz (1) fotó (1) fotók (1) fotózás (1) fradimeccs (1) frakk (1) frissítés (1) fucking (1) galéria (2) gecijóbuli (1) gecó (1) gépszíj (1) giant (1) go4it! (1) got (3) gyász (1) gyilkolás (1) gyilkolat (2) győr (2) gyros (1) gyula (1) halál (1) halloween (1) hamburger (1) hard (1) hír (1) holiday (1) hosszúhétvége (1) hullaszag (1) hunger (1) ignorance (1) íjászat (1) infection (1) inferno (1) ingyen (1) interjú (2) iparos (1) is (1) ittas (1) jackass (1) jubileum (1) kaja (1) kasszasiker (1) kávézó (1) kecskemét (1) képek (2) kerítésmászás (1) kétésfélliteressör (1) kettőezer-tizenkettő (1) kevi tv (1) kezdetek (1) kezdetén (1) kicsi (1) kijött (1) kiskunfélegyháza (2) kisújszállás (1) klipp (1) klub (1) koncert (9) koncertbeszámoló (2) koncertek (1) koncertképek (1) kutyakalóz (1) lasagna (1) like (1) loco (1) lokomotív (2) loksi (3) losing (1) lyric video (1) magunk (1) mapett (1) már (1) marosvásárhely (1) meat-only (1) meg (1) megbocsájtás (1) meghalsz (1) megint (1) megjelent (1) meglepetés (1) megtehetjük (1) mérges (1) merry (1) mert (1) metal (2) mezőtúr (4) moby (1) módján (1) monster (2) mosh (1) mosonmagyaróvár (1) mothafucka (1) motherfucker (1) music (1) my (2) na (1) nagycsalomja (1) napló (1) nasa (1) neck (1) néma (1) new (1) new album (1) (1) nóta (1) note (1) óbecse (1) odabaszat (1) of (3) off (1) olajcsarnok (1) örömünnep (1) orosháza (1) oroszlány (1) összeesküvés (1) összegzés (1) ősz (1) öt (1) packers vs 49ers (1) pajtatánc (1) pálya (1) pápa (1) paradise lost (1) parti (1) party (1) pécs (1) pénz (1) pénz és sárm (2) pezsgő (1) pia (1) pigsqueal (1) pit (1) pizza (1) plakát (1) plakátok (1) pollo (1) pörc (1) pörkölt (1) próbák (1) progness (1) promó (1) pulykázás (2) rákóczifalva (1) rampage (1) red (1) redneck (2) rednecks (3) rekordhossz (1) roar (1) rock (2) rocket (1) rocktár (1) rock beach (1) rose (1) salgótarján (1) sánta (1) sárkány (1) sárm (1) scerra (3) season (1) sepsiszentgyörgy (1) septicmen (1) shit (1) sicitur (1) sick (1) sírni (1) sopron (1) söröző (2) sör kóstolás (1) special (1) sphere (1) sport (1) sport alsó (1) sprain (1) srác (1) stage/dive (1) stillbadass (1) studio (1) stúdió (1) stúdiózás (1) stúdió napló (1) sunset (1) swag (2) sz.a.r. (1) szám (1) szeged (1) székelyudvarhely (1) szétbasz (1) szigetszentmiklós (1) szolnok (5) szolnoki (1) szombathely (2) szülinap (1) tagcsere (1) talent (3) tanulság (1) tapasztalatok (1) tattoo (1) tavasz (1) tavaszi (2) tavaszi turné (1) teltház (2) teszkó (1) tetoválás (1) tetováló (1) tévé (1) the (1) thrash mötál (1) tisza mozi (1) tizennyolcas karika (1) tolom (1) tömeg (1) tömegmanipuláció (1) top10 (1) törés (1) tour (3) trauma (1) tüdőkórház (1) tüntetés (1) türhő (1) turné (5) turnékezdés (1) turnénapló (1) turnétemetés (2) űberbrutál (1) úgy (1) ugyanazzal (1) új (3) újság (1) új lemez (4) új nóta (1) új pólók (1) unity (1) unplugged (1) végállomás (1) vér (2) vérontás (1) verseny (1) vezeklés (1) vihar (1) vinár (1) visszaváltható üveg (1) wall (1) yolo (1) york (1) zack és miri pornót forgat (1) zene (1) zenekar (13) zöld pardon (1) zúzda (1) Címkefelhő

Zokniban a billiárdgolyó - faragunk a költségeken. :-D

2012.04.16. 08:16 | TGer | Szólj hozzá!

Sziasztok Bogyókák!

Rögtön előrebocsájtva, hogy ez egy kőgecikurvahosszú poszt lesz, javaslom, hogy vegyetek hozzá nagy levegőt! :-)
És van itt még valami. Emlékeztek, amikor a múltkorában elköptem egy olyan félmondatot, hogy "a blogban nincs cenzúra"? Ez sajnos nem ilyen rohadt egyszerű. A cenzúra hiánya leginkább a földön maradáshoz szűkséges. Sok jó dolog mellett mindig történik velünk néhány rossz is, amit képmutatás lenne kiollózni a beszámolókból, ezzel a valóságnál többnek beállítva önmagunkat. Vannak sorstársaink, akiknél, ha három részeg pank alszik a sarokban koncert közben, akkor is úgy mesélik utólag, hogy őrült mészárlás ment, és a plafonról is emberek lógtak. Én nagyon nem szeretnék hasonló képp eljárni, viszont a "politikai korrektség" nevű (számomra rendkívül gyűlöletes) fogalom mégiscsak becsempészi a "magánügy" intézményét az életünkbe. Mivel a szakma megbecsülése ugyanolyan fontos dolog, mint a Tiétek kedves olvasóim, nem lehet büntetlenül gyerekeskedni, bármilyen többé-kevésbé prominens személyiséggel akasztottam is össze a bajszom épp.
Mivel közületek a legtöbben tényleg érdeklődnek felőlünk, kérlek benneteket: olvassatok a sorok között. ;-/
No, a mai adag első felét, egy már kihűlt, de könnyen felmelegíthető történet adja, mégpedig a Pécs-Bátaszék kanyar.
Meg kell, hogy mondjam, ezen a sztorin sokat szépít a két hét távolság. Bár mindkét szituból megpróbáltuk kihozni a maximumot, és a bátaszékiből azt hiszem sikerült is, másfelől sajnos tövig beszoptuk a harcifaszt. Pécs városáról "bizonyos berkekben" igencsak megoszlanak a vélemények. A Rockmaratonért, és pár nagyobb klubbuliért megőrülnek az emberkék, ugyanakkor az El Inferno (korábban Inferno, mégkorábban Toxic) klubban már majdnem minden valamirevaló csapat csinált orbitális földbeállást. A Cada-turnéval mi is eljutottunk már ide, és nem szívesen mondanék semmi rosszat (mivel nem is volt rossz, és különben is itt a beszámoló, "kettővel" hátrébb), de bevallhatjuk, hogy önálló koncerttel próbálkozni...köhmm...sületlenség volt. Hogy hogy kerültünk mégis ide? Nos. Ugyebár a sok névváltásból az is kiderül, hogy gyakran cserél gazdát a hely. A legutóbbi váltásnál kikerült egy poszt a faszbukra, hogy fel szeretnék virágoztatni a pécsi ándörgrándot, ésatöbbi, lehet jelentkezni, mindenre nyitottak. Gondoltam, miért ne, küldök egy mélt. A srác nagyon meg volt elégedve a referenciáinkkal, mondta, hogy oké. Megdumáltunk egy időpontot, a részleteket, és maximális nagyvonalúsággal közölte, hogy bármi lesz, kezességet vállal a költségeink megtérítéséért, ha viszont még több embert hozunk, simán túlfizet. Ezen felbuzdulva tudtam megdumálni Vele azt is, hogy az A Losing Season is betársuljon, ezzel kezdve új életet, immáron ötösben. Meghívtuk még a Brewtal, és a The Talking Horse nevű helyi erőket, támogatásképp. Mivel nem szerettem volna pofátlan összegeket bemondani alapként, szerveztünk egy másik bulit, ez lett a bátaszéki, gondoltam a két koncert csak kihoz majd nullára. Egy héttel a buli előtt egy konkurens koncertről is hírt kaptunk, habár lehet, ez önmagában nagyképűség, mivel végeredményben egy egészen hangyányit sem voltunk ellenfelek számukra. Minden esetre bíztunk Allahban, és promóztunk, mint az állat.
Tudni kell, hogy Túrkevén a pesti sztenderd töredékébe kerül a mikrobusz bérlés. Még annak ellenére is jó, hogy az ellenkező irányban van, így a koncert napján azzal indítottam, hogy vonatra ültem, és ledöcögtem Kevibe.
Felvettük a buszt, a tulajtól kaptunk ócsóé egy tízliteres kanna gázolajat, belelöktük, és gó. Szolnok magasságában észleltük, hogy a mérő máris üres tankot jelez, amitől a frász jött rám. Ceglédig kellett kibírni, itt vettük fel mrs.Csabit és tankoltunk egy tizesért, amitől a mutató máris felvidult, de annyira, amit egy kicsit már nehéz volt elhinni (szerintetek létezik Ford Transit 30 literes tankkal??). Ezután már kábé egész úton össze-vissza mutatott mindent. Pesten bepakoltunk, valamint begyűjtöttük Mapettet és Domit, aki jóbarátnénk, és már előre befenyített a Dürer buli üzenőfalán (heee?? :-D), hogyha nem továbbítjuk a popsiját erre a bulira, akkor irgum-burgum lesz. :-)
Szép nagypapásan csorogtunk Pécs felé, közben az ALS busz is elrepesztett mellettünk kétszáznyolcvannal, és megkaptuk az első baljós telefont, miszerint a szálláslehetőségünk (a klub padlóján) megvétózásra került, és bocsmá. Ejnye. Odaértünk, bepakoltunk, körbenyaltuk a többi bandát, és vártuk a csodát. Nem jött. Csúsztattunk egy órát a kiírt kezdéshez képest, összegyűlt nagyjából tizen-huszon ember, és a TTH rázendíthetett.
Jó kis southern hc-t nyomnak, nekem nagyon tetszett, bár ennek a két stílusnak a házasítása még idegen volt a fülemnek. Az emberkék ácsorognak-nézegetik, szolidan megtapsolják, de túl sok reményt sajnos nem vetnek fel. Zúzott az ALS is. Szépen hozták az új számokat, és pár régit, pont ahogy emlékeztem. Érdekes benyomásom volt a teljesítményükről, mivel egyszerre látszott meg rajta a közel egy éve tartó megfeszített gyakorlás, és a közel egy éve tartó színpadhiány is. Minden esetre a kettőről egy énekesre történt váltás egyáltalán nem járt azokkal a bizonyos katasztrofális következményekkel a régi számokra nézve (sem), úgyhogy átültetve ezt az egészet egy szebb/jobb környezetbe, kurva jó lesz. :-)
Következtünk mi, szépen elnyomtuk a szokásos kört, javarészt mrs.Csabinak és a barátnőjének, valamint az ALS tagoknak, meg pár srácnak, akik unták az ücsörgést. Ez van. :-/ A Brewtal-ra egy egészen hangyafasznyival több emberke gyűlt össze, de valószínűleg nekik sem ez volt életük koncertje. Ha most nem gyűlölném a közhelyeket, ráfoghatnám az egészet a konkurenciára (az Uránia nevű régiúj mozi/klub megnyitója, a Subi féle RATM tribute fellépésével), akik úgy lenyomtak mint a bélyeget, de azt hiszem ez inkább a klubbon ülő átok hibája, valamint a nekünk kijáró rendszeres-kötelező balszerencse. Kegyelem döfésnek a végére az is kiderült, hogy mégsem működik a kompenzáció, amit a kedves szervezőúr beígért. Elmagyarázta, hogy nemrég kapott a feje fölé egy főnököt, aki nem engedi, hogy az általa kialakított rendszer szerint, egy korábbi, pluszra kijött buliból vegyen ki pénzt, és a jegyszedő kisasszonyt is a belépőből kellett kifizetnie, így maradt összesen 6 róka, amit az ALS-el megfelezhetünk. Köhmm...értitek. Én gondolkodás nélkül lemondtam a részünkről, amit Zsolti és Stawy ugyan megpróbáltak visszautasítani, de minden ellenállás hasztalan volt. Kibaszottul égett a pofám, hogy szegénykéimet ilyen helyzetbe hoztam. Bocs fiúk, TÉNYLEG!!
-hosszú sípszó-
Ezen kívül egy nagybetűs Köszönöm-öt is szeretnék itt hagyni, Mannának, aki úgy végigfotózta az egész bulit, mintha csak fizettünk volna érte. Nem törődött azzal sem, hogy a hangulat ilyen szellősre sikeredett. Köszi!! Képek a galériában! ;-)
Öröm az ürömben, hogy Aksi, a Brewtal énekese, meghívott magához héderelni, így miután záróra címszó alatt kibasztak minket a gecibe, Csabiék egy kollégium, mi pedig a legközelebbi gíroszos, aztán pedig a kocsma felé vettük az irányt. Az utcán találtam egy teniszlabdát. Miközben vadul a flaszternek csapkodtuk, és még sűrűbben idéztünk Vírustól és Patakytól, mint eddig bármikor, elérkeztünk a Dirty nevű fémkonténerben összetákolt motoros-műhely dizájnú romkocsmába. Nagyon fílinges hely, ha Pécsett jártok, nézzetek be. Magunkhoz vettük a világ legsavanyúbb sörét (a neve sajnos kitörlődött másnapra), és Mapettel rávetődtünk a billiárd asztalra. Nyomtunk vagy 5-6 menetet, hiányos golyókészlettel, és szigszalaggal megtámogatott négybe törött dákókkal, aztán leültünk inni. Valahogy szóba került a Szolnoki életkora, minek folytán kiderült, hogy éppen születésnapos. Persze fingunk nem volt, de azonnal kitört az őrjöngés, sör-sör-sör. Mondanom sem kell, hogy menet közben, a gázsimentesség miatt, abszolút nem költhettünk a saját pénzükből, így rögtönzött barátságokat köttettünk, és mindenkinek a vendégei voltunk. :-) Bence eddig feltérképezetlen érzelmi területekre is betévedt, mivel Ámor nyila épp egy sárga billiárd golyó bámulása közben találta meg, így "asszonyszöktetés" történt. Túl a barátságon. Az én teniszlabdám, és az ő billiárd golyója már kitenné a Cojones zenekar képzeletbeli herezacskójának majdnem teljes tartalmát, feltéve, ha a többiek is bedobnak egy-egy hokikorongot, tollaslabdát, vagy egy olyan nyeles követ abból körling nevű kanadai marhaságból. :-D
Mire eljöttünk, már világos volt, és Aksinál frankót aludtunk, mindenkinek jutott ágy, navégrevalamipozitív. :-)
Kora délután keltünk, kávé-cigi-kaja. Első körben megpróbáltuk nyugiban is átbeszélni, hogy mi legyen. Az eredeti terv az volt, hogy a motyót és Mapettet Pestre, Bencét Szolnokra, Csabit és a buszt pedig Kevibe visszük, majd egyedül vonatozok haza. De világos volt, hogy erre nincs pénzünk, sőt, még az is jó necces, hogy Kevibe eljutunk-e anélkül, hogy közben a busz bérleti díját is üzemanyagra költenénk. Terveztünk egy új útvonalat, és a közhangulat is visszanyerte pozitívizmusát. Jobbnak láttuk, ha az Aksi nappalijában terpeszkedő kétméteres plazmatévén tekintjük meg Pataky kiakadását, valamint egy rakás Maunika só örökzöldet. :-D
Az alábbi gyöngyszemet jobb, ha Ti is revizuanalizáljátok, azt hiszem pillanatnyi közkézen járó paréjságainknak most épp a teteje:

http://www.youtube.com/watch?v=FN3XU8MGuCo

Csabiékkal, akik nem voltak tanúja az előző esti zseton-parának, az Árkád előtt dumáltunk meg találkozót. Paráztam, hogyha Csabi is kiakad, mint az állat, újraélhetjük az egészet, de nem így lett. Ő is nyugtázta az újratervezést, és megindultunk Bátaszékre. Útba ejtettük azt a bizonyos OMV kutat is, ahol majdnem pontosan egy évvel ezelőtt találkoztunk Naszladi Józsival, aki csak úgy ihletettségében beruházott egy nagylemezre. Most is dolgozott, pacsiztunk, és dumáltunk egy pár percet. Mindig zsír ilyen haverságokat ápolgatni. :-)
Az Iparos Kávézóban már buli előtt két órával háromszor annyian voltak, mint az előző nap tetején zenekartagokkal együtt. Norbi, a főnök úr, nagyon kedves, korrekt arc, átbeszéltük a szitut, biztosított, hogy Ő nem hagy cserben, és így is lett. Bemotyóztunk, pacsiztunk pár ismerőssel és ismeretlennel, ittunk egy búfelejtőt, és a Brewtal rázendített. Szépen előrementek az arcok, mint a headbang, ment a pogó. Még négy...köhmm...indo-európai fiatalember is csatlakozott a metálkodáshoz, ami látszólag elég furcsának hatott, de a zenét élvezték, csak mivel a lányokkal mégsem sikerült illendően viselkedniük, fél órán belül ki lettek hajítva. Ejnye.
Brewtal-ék egyébként súlyos doom-sludge-southern mötált nyomnak, Down, Black Label Society, és saját nótákkal. Bár a magam részéről, vagy az ennél pörgősebb-zúzósabb (Lamb of God), vagy épp a habkönnyű-dallamos (Lynyrd Skynyrd) déli muzsikát kedvelem, azért faszán-feszesen adagolták a groove-okat.
Következtünk mi. És igen. Ez már működött. :-) A műsor a szokásos, de a srácok vágják, és éneklik, és száll a haj, és a testek egymásnak feszülnek. Ilyen egy valódi koncert. Se színpad, se megawattok, viszont amerre látsz pinahegyek a srácok kitapossák a ház oldalát. :-) Zseniális buli volt. Mindenkinek küldtünk egy-egy dalt, a Szolnoki még a billiárd golyót sem felejtette ki a szórásból, hisz a lángolás azóta sem enyhült. :-)
Mire átadtuk a terepet a Rock Ant Roll-nak, már megvolt a telt ház. Nem is pakoltunk közvetlen a kocsiba, csak oldalt felhalmoztuk a cuccokat, és mentünk vegyülni. Csabiék amúgy ezen a hétvégén ünnepelték az első évfordulójukat, így javarészt kettesben igyekeztek maradni (ezúton is gratula Nekik!!), mi viszont pacsiztunk mindenkivel, és elpasszoltuk a lehető legtöbb cédét, és persze Bence nem hagyta feledésbe merülni azt sem, hogy a ház vendégei lehettünk. :-) Én már mondjuk csak a eszpresszókat dobáltam félóránként, mivel vészesen közelgett egy kecses kis hazaút 350 kilóméterbe sűrítve. Sajnos egy félreértés nyomán a Brewtal zenekar két tagjával is sikerült pénzügyi természetű vitába keveredni, amiért utólag is elnézést kérünk, viszont mivel itt már koppra ki voltunk centizve, nem lehettünk részrehajlóak. Rémlik, hogy haragszanak ránk, ezért volt, hogy öt-tíz sörösüveget a falhoz csapkodtak hazaindulás előtt a mikrobuszuk körül, viszont ez utóbbi azért nem volt kedves. -.-
A Rock Ant Roll amúgy egy embertelen hosszú műsorral készült erre a bulira (Tankcsapda, Pokolgép, és hasonló, jómagyar klasszikusok) így sajnos megszavazódott, hogy ne maradjunk a végéig, viszont ezúton is köszönjük Nekik a támogatást, király volt megismerkedni! :-)
Bepakoltunk a buszba, kiosztottunk vagy félmillió pacsit az arcoknak, átmentünk a pálya mellé tankolni, és nach hause gó hóm.
Az út eztán már nem volt kimondottan eseménydús, talán azt az egy momentumot leszámítva, hogy az üzemanyag mutató már Kecskemétnél a számlap legalján feküdt, de mivel semmi pénzünk nem maradt, ígyse-úgyse tudtunk mit csinálni, viszont a látszólag tök üres kocsi, gondolkodás nélkül elgurult Túrkevéig. Bence persze folyamatosan emlékeztetett rá, hogyha adunk egy zoknit, akkor az újdonsült szerelmével, pont mint Boni és Klájd, megoldják, hogy ingyen is kiszolgáljanak minket egy benzinkúton (ha bárki nem értené a poszt címét), de mint kiderült, erre nincs szükség. :-) Igen, teljesen jogos a kérdés, hogy lehetséges-e, hogy több ezer forintnyi szlottyot simán elcsalt tőlünk ez a beszámíthatatlanul működő mutató. Simán lehet, hogy üreset mutat, de igazából fél tankkal adtuk vissza, és ez roppant kellemetlen.
A másik dolog, ami még kellemetlen, hogy Kevibe érve, bepakolás után, már reggel 7 óra volt. A mikrobusz leadása után elsétáltunk a buszmegállóba, ahol azt írták, hogy az egész napra jutó 2 db. busz közül az egyik hajnal fél6-kor ment el, a másik pedig este fél6-kor fog érkezni. Fasza. Rátelefonáltam Csabira, hogy fel tudna-e esetleg hajtani valakit, aki bedob minket Kisújszállásra, de nem tudott. Ki az út szélére, szoknya felhajt, kezdődött a stoppolás. Bence ugye, aki már attól látványosan szenvedett, hogy a háztól 100 méterre lévő buszmegállóig gyalog kellett átmennünk, szétbaszódott az ideg által. Már majdnem felhívta a faterját, hogy jöjjön el értünk Szolnokról, mikor kábé 1 perc után felvett minket egy Tranzit. Négy srác éppen vidám-vasárnapi focizásra utazott, szintén Kisújra. Mázli. A sulinál tettek le, ahonnan úgy kábé 1 kilóméter a vasút. A Szolnokitól persze ezért is kaptuk a részt. :-) Fél óránk volt a legközelebbi vonatig, úgyhogy összekuporgattuk az aprót a zsebek mélyéről. Szerencsére kiderült, hogy egy hamburgerre és egy sörre még fussa. Közben persze iszonyatos módon le voltunk már pusztulva agyilag. A legtöbbet ismételt vesszőparipáink is, mint az úthenger mentek át rajtunk újra és újra. Teli pofával röhögtünk, mint a hülye gyerekek a zárt osztályról. Vágjátok a macsó tekilát? :-) Só az orrba, tekila a torokba, citrom a szembe. Ihletettségünkben kitaláltuk a Pataky-tekilát. Fogd a sót, a tekilát, és a citromot, és ANYÁDNAK DUGD FEL JÓ MÉLYEN!! :-D
///bocs, ha nem vagy bennfentes >>> vegyük át a dolgot újra:::

http://www.youtube.com/watch?v=Ik1wfStNShE

A vonaton aztán kényelmesen elhelyezkedtünk, és beleturkáltam a málhámba. Találtam egy üveget, amit még korábban mrs.Csabi hagyományozott rám. Energia ital, jól megtámogatva vegyes pálinkával. A sor túlfelén ücsörgött egy Bob, aki - megérezve az alkohol szagot - nagyon érdeklődő tekintetet villantott. Neki ajándékoztam az egészet, Ő pedig készséggel elfogadta. Éreztem, ahogy egy jó cselekedettől megnyugszik a lelkem. Ez kábé addig tartott, amíg Pestre érve Mapettől is elköszöntem, és hazabuszoztam. Az ajtóban állva realizáltam, hogy a lakáskulcsom a mikrobuszban maradt. Jóciki. Bekopogtam a szomszédba, kezdeményeztem egy idegösszeomlást, valamint pár napnyi matracon csövelést, amíg meg nem oldom ezt a problémát. Csabi ekkorra már szunyált, és estig nem is került elő. Próbáltam rendbe tenni az ábrázatomat, aludtam pár órát, aztán felhívtam, közöltem, hogy mi van. Elugrott a kulcsért, hétfőn postára adta, keddre megkaptam. Két napig kvázi csak a romokat takarítottam a zenekar pedigréjéből. Nyomtalanul...nem múlik el. :-)
Időközben (már Bátaszékről hazafelé is) folyamatosan játszadoztam a full-illegalitás gondolatával. Ezt ugyebár az ámjerikáji filmek masszívan beépítették a leggyakoribb kaland-fantázia képek közé az ember fejébe. Hogy milyen lehet teljesen törvényen kívül, semmi által sem befolyásoltnak lenni, legfeljebb, amire a fizika kényszerít. Fizetés nélkül hajtani el a benzinkútról (például). Mapettet megkérdeztem, hogy mit gondol, de csak szimplán visszarángatott a valóságba. Ha megáll a kocsi, rátoljuk egy falra, hogy ne lehessen kinyitni, és hazastoppolunk. Kitudja mikor meg visszamegyünk érte. Illúzióromboló. :-D

Snitt. Nem tudom, hogy a Karma milyen szerepet szánt annak a ténynek, hogy a következő hétvégén egy lyuk volt a turnéban. Nyugiban nyalogathattuk a sebeinket, és anyagilag is megkísérelhettünk regenerálódni. Nekem bazira nem sikerült. Ennek a kacskaringós hazaútnak, és átmeneti hajléktalanságomnak köszönhetően, úgy felborult az összes létező bioritmusom, hogy két hét sem volt elég a visszaálláshoz. Ha jobban belegondolok (márpedig most itt egy jóval frissebb-ütősebb történet következik), most sem vagyok még rendben. Nem is koncertnapon kezdődik a következő agymenés, hanem előtte egy héttel. Megdumáltuk még Pécsett, hogy megpróbálkozunk egy olyan deal-el, hogy 9 személyes buszt szerzünk, és feltöltjük emberkékkel, ezzel is faragva a költségeken, ezúttal zokni és billiárd golyó nélkül. :-)
Újjabb szerénységre ösztönző tényező, hogy rohadtul nem jött össze. Egy körlevéllel kezdtem, csak az olyan srácokra koncentrálva, akikről tudjuk, hogy szeretik a zenénket. Üzenőfali pattogással folytattam, majd személyesen kerestem meg vagy 200 arcot az sajátjaim közül, míg Csabi sorra ment a zenekar 3500 ismerősén. Egy srác vállalta, hogy beugrik hozzánk kirándulni, Vellai Ricsi, akit most, ezen a szent kibaszott helyen, HŐSSÉ nyilvánítok. A csatlakozásán kívül, még az is becsületére válik, hogy komoly közbenjárása volt abban, hogy ezzel a tavaszi körrel Kecsóra is eljutunk majd. :-)
Persze senkire sem haragszunk, aki elutasította a meghívást, mindössze csak jól lehűtötte a forró fejünket, hogy az egymillió és egy megismert emberke közül mindössze Ő volt naprakész. Szerencsére nem bánta meg. :-)
Azzal együtt, ami ezt a "sikerszériát" még fémjelezte (nagggggyon necces költségvetés), életem eddigi legsavanyúbb koncertre készülődését tudhatom magam mögött. A szállást nem sikerült elintézni, magamat nem sikerült kialudni, a húrokat is csak a lélek tartotta a gitáromon (kicsit kivan szegénykém műszakilag), előre csomagoltam 12 szendvicset, és barátkoztam a gondolattal, hogy zseton híján három napig nem lesz más kajám. Még az is kiderült, hogy csak Mapettnek van megengedve a busz vezetése (kulisszatitok, hogy utasként halálfélelmem van), ami már nem is érdekelt annyira, mint általában (mondjuk Mapettben legalább meg tudok bízni). Egyszóval mindenről annyit, hogy egy lehugyozott sóskifli. :-/
Ezen a hétvégén Medve "Maci" Balázs jött velünk, mivel Bencének az Over My Dawn-ban kellett megtennie férfiúi kötelességét. Mapettel a városban taliztunk, és elugrottunk Maciért. Fél óra várakozás a ház előtt >>> eddig minden tök ugyanolyan. XD Csak-csak elindultunk, bezúztunk Ceglédre Ricsiért, aztán Túrkeve, cuccolászás, Csabi is beugrik, és gó. Szerencsére realizálódott pár előnye is az anyósülésnek, sörözés formájában. :-)
Orosházán könnyedén megtaláltuk az Anno sörözőt, bemutatkoztunk, bepakoltunk, minden patent. A legutóbbi orosházi koncertünkhöz képest minden ég és föld. :-) Az Annó sörözőt leginkább a Loksi, az Open Doors, és az Iparos Kávézó keverékeként tudnám leírni. Udvarház, székelykapu, nagy előtér, fedett terasz, bent frankó kocsmahangulat.
Gyuricza Gabi, akivel már legutóbb a Flamingo-ban is együtt dolgoztunk, nagyon segítőkész jóarc. Pikk-pakk összedobtuk a színpadképet. A szállásunk is meg lett beszélve, pontosabban "leszarva", mivel kiderült, hogy a klub éjjel-nappali, és felmerült alternatívának a padló, amire engedélyt kaptunk. :-)
Az emberkék is szépen gyűltek, és egy laza fél órás csúsztatással (ezeket általában szándékosan csináljuk) színpadra is lépett a dunaújvárosi Morhord. Finom metszésű detmetált csapatnak, szépen, pontosan, az énekes kollega pedig 99%-ban autentikus Johan Hegg (Amon Amarth) hörgést hoz, tőlük amúgy nyomtak is egy nótát. Zsír lesz ez, csak még hozzá kell szokniuk a "rivaldafényhez". A színpadi aura, a mozgás, a közönséggel történő kommunikáció még "gyerek", persze idővel beérik majd. Tisztelet!
A "kisúj-kevei" Roar zenekart asszem már nem kell bemutatni. Nem is először, nem is utoljára játszunk együtt, az ős-tress környékbeli helytartói. Mint mindig, most is jót gyalultak, hullott a forgács.
Mire végeztek, pont olyan volt minden, mint Bátaszéken. Kibaszott sok ember, tuti hangulat. Felszereltünk, és elkezdtük. Bizony, egy percig sem kellett közelebb hívni az embereket. :-) Bár a teltház fogalmát nehezen lehet itt meghatározni, mivel egy T alakú helyiség rövidebb szárában nyomtuk (így a terület jó 40%-ból nem lehetett ránk látni), viszont a szemük előtt csak emberek, emberek, és haj, és egy kibaszott nagy pogó. :-)
Maci színpadi teljesítményét persze mind jól ismerjük az ALS koncertekről, de képzeljétek el, hogy minden elképzelhető útépítő munkagép teljesítménye egyben kijön egy 65 kilós csávóból. Itt még két plusz lapáttal rárakott. Úgy megmagyarázta a bizonyítványunkat, hogy öröm volt nézni. :-)
Persze minket sem kellett félteni, a hat darab kis dobogóból összerakott színpad egy perc alatt szétesett alattunk, úgy kellett a helyére rugdalni.
Soha rosszabb bulit! A nagy hévben még a kábelemet is sikerült kirúgnom a hangológépből, ami folytán egy 5-6 másodpercre látványosan eltűntem a hangzásból, de semmi nem állt le, villámgyorsan visszadugtam, aggyneki. :-)
Mire végeztünk, már patakokban folyt mindenkiről a veríték. Visszataps-visszajöttünk. Megcímeztük a You Suffer-t a Kolin énekesének, megdörrentettük az I hate Love Songs-ot, aztán pacsi mindenkinek, dobverő behajít, ami kell, ledübörgés.
A Methexis műsorára már mindenki szerelmesre itta magát, és velük áriázta a legnagyobb slágereket. Acélszííííív...vastüdő. :-)
Mivel hosszútávra voltunk berendezkedve, egyből kerestük is a kontaktust az ismeretlennel. Első körben a pultos lányokkal, aztán a többivel. :-D Csomó kép készült, ezek egy része a galériában, más része még levadászás alatt van. Mindenki nagyon kedves volt, bár az előző koncertről megjegyzett arcok közül alig 1-2 "karakter" tette tiszteletét most (azért a" felmosórongyos srác" eljött). :-) A buli végével az emberkék jó része is eltűnt, míg végül egyedül maradtunk, a pultos kisasszonyok, és egy vállalhatatlan részeg, szléjertetovált Bob társaságában, aki jó két órás kitartó munkával csak-csak el bírta érni nálam, hogy "kikísérjem". A lányoknál már korábban elszakadt a cérna, de hát technikai lehetőségek hiányában csak üvöltözni tudtak. Balhé nélkül nincs buli. :-)
Közben persze ömlött a szesz, úgyhogy már világosban landoltunk a kandalló mellett leterített pokrócokon, majd magunkra erőltettük az alvást. A magam részéről úgy kábé másfél óra után feladtam, és Maci meg Ricsi is csak kevéssel bírták tovább. Mapett, és Csabi a buszban szunyáltak, Ők jártak jobban. Csabi legalább 7 óra alvásról számolt be, Mapett meg a Bence által kifejlesztett "kötözzük oda magunkat a biztonsági övvel a székhez, és lógassuk előre a fejünket" pózban abszolvált némi regenerálódást. :-)
Ébredés után még kábé egy órát töltöttünk helyben, megismerkedve a délelőttös pultos lánnyal, aki még azalatt vette fel a műszakot, hogy kerestük a helyünket a "világban". Persze nekünk Ő teljesen újnak hatott. A főnök úr is beugrott, aki szintén nagyon kedves volt, ezúton is köszönjük Neki a koncertet! :-)
Tovább indulva Dombóvárra elsőként a Teszkó felé vettük az irányt. Leteszteltem, hogy a citromos Gösser el bír-e látni három alapvető szükségletet ebben a helyzetben (éhség ellen cukros, szomjúság ellen kellően híg, másnaposság ellen mint gyógysör). A végeredmény: igen, de legalább kettő kell belőle. :-)
A többiek is magukhoz vették a kaját-piát, és az út további része javarészt az anyagcsere folyamatokról szólt. Szegedre is beugrottunk ez ügyben, konkrétan a Szolnoki törzshelyét támadtuk be (Szezám Étterem), mivel nem volt velünk, hogy megvédje. :-) Kiválasztottuk a legmasszívabb pizzaszeletet, a legdurvább gírosztállal, és a messze földön cudar tökfőzelékkel, aztán az illemhelynek is elláttuk a baját. Nem lehetett szórakozni. :-) A fejünkből is próbáltuk kitakarítani az aktualitást vesztett hangokat, így ment a zene szemezgetés. Régitől az újig, hip-hoptól a köcsögcore-ig minden lepörgött a lejátszóban. Sok olyan helyet megvizslathattunk nappali megvilágításban, amit két hete már láttunk éjszaka, mivel jó hosszan ugyanarra döcögtünk, mint legutóbb hazafelé. A Duna felett, és az M6-os alatt átkelve aztán egy gyönyörű-vadregényes tájra érkeztünk. Az út mondjuk, mint az ökörhugyozás, úgy kanyargott, ígyhát gyök kettővel haladva, kényelmesen egy óra alatt értünk Dombóvárra. Oh Yeah! MothaFuckaaa!!
A GPS jól bevitt az erdőbe a városban történő keresgélés során. Végül a legvalószínűtlenebb, visszafordulás-gyanús helyen rátaláltunk a csarnokra. DVMSE kisterem néven sok félreértésre adhat okot.
Minden lényeges szempontból úgy néz ki, mint a szolnoki Olajcsarnok, a Metál Liget idején, egyedül csak lelátók nincsenek.
Viszont akad egy óriási fesztiválszínpad, két orbitális hangfal torony, 8 szubláda, egy ránézésre 800 fős terem, emeleten hatalmas öltöző, kétering-pálinka-ingyensör-energiaital-100litereskondérbanpörkölt, vagányság. :-)
Megcsináltuk a beállást, kényelmesen átöltöztünk, lepacsiztunk az összes bandával. Az imáink is meghallgatásra találtak, hogy ne kelljen túl korán kezdenünk, és wellcome drink címszó alatt leküldtünk egy feles izomállat-párlatot. Uhh. A szó szoros értelmében leszakította a pofánkat.
Bár a hat zenekarosra tervezett este végül négy bandával lett megtartva, a kezdésre már egész takaros kis embermennyiség összegyűlt. Előre nem jöttek nagyon sokan, viszont volt korlátnak feszülő első sor, laza pogó, ácsorgó-odafigyelő emberkék, hedbengelők, és nagyjából minden "kasztból" egy csipetnyi, ami egy fesztivál közönség soraiban előfordulhat. :-)
A Maraton óta nem játszottunk ilyen méretű színpadon (ja tényleg, azelőtt se :-D), és bár ezen sokkal kevésbé hathattunk elveszettnek, mint amott, a hangzás azért megfingatott rendesen. Értem ezt úgy, hogy mivel a helyiség szemközti faláról visszapattant a hang, és végre-valahára találkoztunk egy olyan hangosítóval, aki nem fukarkodott a kontrollal, tulajdonképpen 120%-t hallottam mindenkiből, ami nagyon zavarba ejtő az esetleges rontások elkerülése során. Feszültem, mint az állat, hogy pontosan játsszak, de közben azért a búrám is rázzam, és igyekezzek lépést tartani Macival, aki mint az őrült rohangált a színpadon folyamatosan, és üvöltött, mintha ma csinálná először. :-)
Csabit sem kellett félteni, rögtön a Say STOP! első verzéje alatt szétrúgta a duplázót, amit több-kevesebb sikerrel a szám közben próbált megszerelni. Csak nagyon kicsi hiányzott, hogy beégjünk vele, és abba kelljen hagyni félúton, de hál' istennek nem így lett. A Detkemp előtt gyorsan összedobta, és innentől a buli végéig gondtalan atmoszférában lebegtünk. :-)
Újból elküldtük a You Suffer-t Kolinéknak, ezúttal jobban be is talált a poén, röhögés visszhangzott mindenhonnan. :-)
A záróakkord beütése után mindenki tetszését nyilvánította, vissza is tapsoltak volna, ha visszajöhetünk, de ugyebár ezt a kompromisszumot már előzőleg megkötöttem, a kezdés halogatása érdekében. :-/
Ment a pacsizás, a mély ládákról leugorva jól be is ütöttem a fájós térdemet. :-/
Eltakarítottuk a motyókat a Moby Dick útjából, aztán bevettünk magunkat az öltözőbe. Nyilatkoztunk egy sor baromságot egy kedves kisasszonynak, aki majd interjú fedőnév alatt publikálja is a Fémvár.hu portálon. Ajánlom mindenkinek figyelmébe! Nagyon kedves dolgokat írtak rólunk a koncert promózása közben, úgyhogy abszolút respektáció! :-)
Mindenkivel minden sztorit leegyeztettünk, igyekeztünk népszerűsíteni Inside My Head-ék köztudatában a legperverzebb szokásainkat (mérges sárkány, csereverés, sánta félszemű kutyakalóz, stb...), hátha egyszer 'Újvárosban is elég népszerűek lesznek ahhoz, hogy Viri is benne legyen a pulykázásban. :-)
Duma-duma-sör-sör-pörkölt-pörkölt-kerítésszaggató-lófingató-őrület. Királyság volt. :-)
Valamilyen úton-módon még másfél mikrobusznyi, szolgálatban lévő rendőr is beszabadult a bulira, de ez a része nem teljesen tiszta előttem, így inkább csak a tényt mesélném el, nem a pontos részleteket. Kár érte. Szaftos. :-D
Mindenen túlesve, az Inside My Head zúzdáját is felelősséggel fogyasztva, puszi-puszi-nyakbaborulás, elköszöntünk, és hazagyüttünk. Életemben először (sofőrködés híján) én is átéltem a teleportálást, amit Bence szokott, amikoris lehunyom a szemem, és hirtelen otthon vagyok. És vicc az egész, de tényleg nem realizálódik, hogy aludtam. Belülről annyit vettem észre, hogy egy pillanatra csukva volt a szemem. Persze minek magyarázom, hisz biztos vágjátok! ;-)
Hazaérve még felmotyóztunk a lakásba, gyorsan felugrottam bejelölni az összes csajt, és mindenkit, akire bármilyen szinten is emlékszem a bulikból, valamint kidobni egy KÖSZI-t, amit most tényleg nagyon komolyan gondoltam. Zseniális hétvége volt, tényleg, és köszönet érte név szerint MACINAK a beugrásért, CSABINAK és MAPETTNEK, RICSINEK a csatlakozásért, PROZLIK CSABINAK az Orosházáért, KINGÁNAK az reggeli kávékért, SMICINEK és KINCSVERŐ CSABINAK a Dombóvárért, SZARVADI ADRINAK és JUCZI NIKINEK a fotókért, ANDINAK és NOÉMINEK a kedvességért, ÉRSINEK a nagy monszterbuszért, MINDEN ELKÉPZELHETŐ ZENEKARNAK és TAGJAIKNAK, zsír volt együtt zúzni, és persze NEKTEK!
Találkozunk szombaton a Dürer Kert-ben, KEEP IT REAL, REDNECKZ!! :-)
Rákendroll!
TGer

Címkék: anno pécs el orosháza kávézó pálya dombóvár sárkány inferno mérges iparos bátaszék dvmse csereverés