Cojones

A zenekarról, a világról, az életről, és egyéb szarságokról...

Galéria

Címkék

1 (1) 100 (1) 2011 (2) 2012 (1) 2013 (1) 2014 (1) 2016 (2) 2k16 (1) a (6) adastra (1) agrock (2) ájulás (1) akela (1) anekdotázgatás (1) anno (1) anyádnak (1) aranyfallosz (1) atrox (1) átszervezés (1) attitűd (1) aztabetyárhétszencségit (1) a halászlé teljes hiánya (1) a losing season (1) a századik koncert (1) baja (1) basszer (1) baszd (1) baszki (1) bátaszék (1) befejező rész (2) békéscsaba (1) bél (2) bikakábel (1) black (1) bloom (1) bőgős (1) boldog (1) boncasztalon (2) boosters (1) börtönviselt (1) brutál (1) búcsúzkodás (1) buli (3) burek (1) by (1) cadaveres (1) camp (1) catalepsy (1) centrifugája (1) channel (1) charlie (1) checkpoint (1) christmas (1) cikk (1) címkék bazdmeg? mi a fasznak? (1) circle (1) cojones (37) concertphotos.hu (1) core (1) csak (2) csend (1) csereverés (1) csordavokál (1) csorna (1) csöveskukoricák (1) csúnya (1) dátumok (1) death (3) debrecen (2) defekt (1) demózás (1) denevér (2) denevér stúdió (1) dick (1) documentary (1) döglött állat (1) dombóvár (1) döngetés (1) driven (1) duck (1) dunaújváros (3) dürer kert (1) durvulat (1) dvmse (1) easterneuropestyle (1) egy (1) éjfény (2) el (2) életérzés (1) elkapott (1) első rész (1) elszabadult (1) én (1) erőd (1) erőd klub (1) érted (1) és (1) esztergom (1) évadzárás (1) éves (1) expo (1) faház (1) fasszal (1) faszt (1) felállok (1) félszemű (1) felszopólányok (1) feszt (1) fesztivál (1) fesztiválszezon (1) fiatalok napja (1) filterezés (1) flyer (1) flyerek (1) fogsz (1) fotó (1) fotók (1) fotózás (1) fradimeccs (1) frakk (1) frissítés (1) fucking (1) galéria (2) gecijóbuli (1) gecó (1) gépszíj (1) giant (1) go4it! (1) got (3) gyász (1) gyilkolás (1) gyilkolat (2) győr (2) gyros (1) gyula (1) halál (1) halloween (1) hamburger (1) hard (1) hír (1) holiday (1) hosszúhétvége (1) hullaszag (1) hunger (1) ignorance (1) íjászat (1) infection (1) inferno (1) ingyen (1) interjú (2) iparos (1) is (1) ittas (1) jackass (1) jubileum (1) kaja (1) kasszasiker (1) kávézó (1) kecskemét (1) képek (2) kerítésmászás (1) kétésfélliteressör (1) kettőezer-tizenkettő (1) kevi tv (1) kezdetek (1) kezdetén (1) kicsi (1) kijött (1) kiskunfélegyháza (2) kisújszállás (1) klipp (1) klub (1) koncert (9) koncertbeszámoló (2) koncertek (1) koncertképek (1) kutyakalóz (1) lasagna (1) like (1) loco (1) lokomotív (2) loksi (3) losing (1) lyric video (1) magunk (1) mapett (1) már (1) marosvásárhely (1) meat-only (1) meg (1) megbocsájtás (1) meghalsz (1) megint (1) megjelent (1) meglepetés (1) megtehetjük (1) mérges (1) merry (1) mert (1) metal (2) mezőtúr (4) moby (1) módján (1) monster (2) mosh (1) mosonmagyaróvár (1) mothafucka (1) motherfucker (1) music (1) my (2) na (1) nagycsalomja (1) napló (1) nasa (1) neck (1) néma (1) new (1) new album (1) (1) nóta (1) note (1) óbecse (1) odabaszat (1) of (3) off (1) olajcsarnok (1) örömünnep (1) orosháza (1) oroszlány (1) összeesküvés (1) összegzés (1) ősz (1) öt (1) packers vs 49ers (1) pajtatánc (1) pálya (1) pápa (1) paradise lost (1) parti (1) party (1) pécs (1) pénz (1) pénz és sárm (2) pezsgő (1) pia (1) pigsqueal (1) pit (1) pizza (1) plakát (1) plakátok (1) pollo (1) pörc (1) pörkölt (1) próbák (1) progness (1) promó (1) pulykázás (2) rákóczifalva (1) rampage (1) red (1) redneck (2) rednecks (3) rekordhossz (1) roar (1) rock (2) rocket (1) rocktár (1) rock beach (1) rose (1) salgótarján (1) sánta (1) sárkány (1) sárm (1) scerra (3) season (1) sepsiszentgyörgy (1) septicmen (1) shit (1) sicitur (1) sick (1) sírni (1) sopron (1) söröző (2) sör kóstolás (1) special (1) sphere (1) sport (1) sport alsó (1) sprain (1) srác (1) stage/dive (1) stillbadass (1) studio (1) stúdió (1) stúdiózás (1) stúdió napló (1) sunset (1) swag (2) sz.a.r. (1) szám (1) szeged (1) székelyudvarhely (1) szétbasz (1) szigetszentmiklós (1) szolnok (5) szolnoki (1) szombathely (2) szülinap (1) tagcsere (1) talent (3) tanulság (1) tapasztalatok (1) tattoo (1) tavasz (1) tavaszi (2) tavaszi turné (1) teltház (2) teszkó (1) tetoválás (1) tetováló (1) tévé (1) the (1) thrash mötál (1) tisza mozi (1) tizennyolcas karika (1) tolom (1) tömeg (1) tömegmanipuláció (1) top10 (1) törés (1) tour (3) trauma (1) tüdőkórház (1) tüntetés (1) türhő (1) turné (5) turnékezdés (1) turnénapló (1) turnétemetés (2) űberbrutál (1) úgy (1) ugyanazzal (1) új (3) újság (1) új lemez (4) új nóta (1) új pólók (1) unity (1) unplugged (1) végállomás (1) vér (2) vérontás (1) verseny (1) vezeklés (1) vihar (1) vinár (1) visszaváltható üveg (1) wall (1) yolo (1) york (1) zack és miri pornót forgat (1) zene (1) zenekar (13) zöld pardon (1) zúzda (1) Címkefelhő

Újabb mérföldkő. :)

2011.07.18. 21:24 | FeneNagy | Szólj hozzá!

Mélyen Tisztelt Publikum!
 

Szökő évente van kedvem és apropóm nekem is rittyenteni ide valamit. Nomeg ha már az előző bejegyzésben úgyis elvannak marasztalva a zenekartagok miszerint, a lehetőség mindegyikőnk számára adott, hát akkor most tessék.

Perpill úgy érzem, hogy nekem jutott a megtiszteltetés bejelenteni, hogy a zenekarral a mai napon újabb történelmi jelentőségű esemény történt. Ennek állítok emléket ezen kis szösszenettel.

Ma ugyanis a HotDog (magyarosan MelegKutya) közösségi (tele)portálon a HotBand (avagy MelegZenekar)  "kategóriában" jó pár banda közül sikerült bejutni a legrajongottabb zenekarok TOP10-es listájába. Tökjó. Úgy érzem ismét nagyot alkottunk. :D

Köszönöm a lehetőséget.

 

Béke!

Én, a dobos.

Címkék: zenekar top10 kasszasiker cojones űberbrutál

HammerWorld cikkecske

2010.07.04. 14:25 | FeneNagy | Szólj hozzá!

Nem tudjuk pontosan hogy kerültünk az újságba, de akárhogy is történt hálásan köszönjük! :-)
 

Címkék: cikk újság zenekar cojones

Igen, megcsináltuk. - avagy, fél koncert is több a semminél...

2010.06.08. 13:39 | TGer | Szólj hozzá!

Hi all!

 

Szombaton a Total Metal-ban jártunk, és csaptunk egy görbe, helyenként szögletes, és töredezett estét.Node kezdjük inkább az elején.Kábé másfél hete ránk dobott egy üzenetet a Last Desire zenekar a MySpace-en, hogy csörögjünk, ha tudunk. Mondták, hogy itt van ez a buli, és kiesett egy zenekar, jöjjünk. A legutóbbi moccanásunk a TM-ben a Sicitur Adastra-val mindenkiben határozott emlékeket hagyott, bennem leginkább kétségbeesést, de a srácoknak bejött a fíling, úgyhogy nem agonizáltunk sokáig, szóltunk, hogy nekünk jó. Tekintve, hogy már a Metalfest Open Air Hungary-n történő vendégeskedésünk óta tűrhető mértékben fekvőbeteg vagyok, szombat délután még nagyon nem akaródzott elindulni otthonról. Az futott át az agyamon, hogy ebből már csak két dolog lehet, vagy egy rideg botrányba fulladás, vagy egy kurvajó buli. Bizonyos értelemben mindkettő megtörtént, de erről majd később. Amikor odaértünk, a klub még zárva volt, lepacsiztunk a The Niarg tagokkal, és lassan a LD is befutott, aztán nagy nehezen a portás bácsi is, aki beengedett minket. Itt azért már bőven volt probléma, például, hogy a cuccok x része még sehol sem volt, és MókásDéw kollega sem kapkodta el a válaszadást az erre irányuló kérdésekre. Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy nekünk mindenünk volt, ami kellett, és a múlt héten nagyjából minden nap beszéltünk telefonon, és elégszer elmondta, hogy nem tud szerezni a többieknek cuccokat, de azért örültünk volna, ha nem háton kell elcipelni az egész banzájt. Persze így a végső esetben, nem volt más választás, kibaszni senkivel sem akartunk. A The Niarg már egy órája várakozott, mire kezdeni tudtak, a dobosuktól megtudtam, hogy ez az első koncertjük az aktuális felállással, és főleg ehhez képest, elég komoly beleélést tanúsítottak, volt ott földön fetrengéstől kezdve, minden. Paliék a LD-ből egy-egy dobverő segítségével még emberi cinállványt is szolgáltattak a show-nak. Zenéjükre jól illik az előzetes stílusmegjelölés "psichedelic-grunge", egy eklektikus, hangszercentrikus valami, elég jól átadott hangulatvilágban. Első koncerthez képest a műsoridejük is igen derekas volt, nem néztem az órára, de szerintem simán 1 óra fölött játszottak, ami szerintem szintén dicséretes. Közben a kocsma szektorban megismerkedtünk Cecy Lee énekesnővel is, akinek elég jó beszélőkéje van, ehhez újdonsült gitárosaink hálás közönségnek bizonyultak. A cuccokról folytatott kupaktanács során elcseréltük az időpontunkat a Last Desire-el, úgyhogy most ők következtek. Nem az a túlcifrázós hozzáállású srácok, mélyrehangolt, darálós-üvöltős hardcore-t nyomnak. Fontos megjegyezni, hogy egy elég komoly "rajongói bázis" követi őket mindenhová. Persze ők haverok, barátnők, és hasonló, a tagokhoz közelálló emberkék, viszont nagyonis elkötelezettek, tombolnak, headbang-elnek, pogóznak, igény szerint lebontják a helyet. Ez nagyon komolyan megdobta a hangulatot, merthát a többi körülményben nem volt sok köszönet, kisteljesítményű cucc, kontroll nuku, a zenészek nem hallják egymást, így volt egy pár csúszás, és Viktor komám (gitár) úgy a harmadik szám magasságában csúnyán el is hangolódott, amivel nem sokat tudott kezdeni, merthát a gittyóján eltört a hangolókulcs, és így azt megelőzően is egy kombinált fogó segítségével gyógyítottuk a húrt a megfelelő állásba. Viszont buli szempontból minden 100-as, úgyhogy ők sem hagyták a színpadot hidegen. Ekkor következtünk mi. Egy kifejezetten olajozott beállás után bele is kezdtünk a mókába. Ugyan ez "a színpad egyik vége nem tud semmit a másikról" probléma nálunk is fennállt, dehát nem lehet minden tökéletes, a buli csak-csak beindult. Volt koncepció is, egy afféle fordított basszerbúcsúztatás, az lett megdumálva, még az előző heti próbán, hogy Szűcs (aki új), játszik először, a 10 tervezett számból az első 5-öt, és Janó a második ötöt. Csakhogy ez nem nagyon jött össze. Lenyomtuk a Let You Fall-t, a Say STOP!-ot, a Road across the East-et, és a Rescue Me-t, közben kezdett ténylegesen felforrni a hangulat, volt hajrázás bőven, ugrálás, rohangálás, egy egész korrekt kis pogó is kialakult, Bence is üvöltött, ahogy kell, aztán belekezdtünk az I hate Love Songs-ba, ami koncert körülmények közt most hangzott volna el először. Én elég jól beleéltem magam, nem is nagyon vettem észre, hogy úgy a szám felénél eltűnt az ének, csak akkor, amikor már mindenki más is leállt, és mutatják nekem, hogy Bence a földön fekszik, és nem mozdul. Persze azonnal gitár letesz, odarohan. Kiderült, hogy egy ugrásból faszán sikerült földet érnie, és kibicsaklott a térde. Elég keményen nézett ki, és persze mindenkiből hirtelen kitört a génsebész, aztán jöttek oda elszórni az okosságot, de a vége csak az lett, hogy hívtam egy mentőt. Jó 15-20 perc alatt értek ki, ekkor már azért ideges voltam, aztán mire felértünk, az őrök már kábé megcsinálták a zárást. Színpad letakarítva, már csak Bence van, meg a lelkes amatőr medikusok. Persze a mentősök rutinosak voltak, rövid helyzetelemzés után felcuccolták Bence kollégát egy hordágyra, aki ekkorra már egész jól megbirkózott a helyzettel lélekben, sőt, a nyugtatótól, amit kapott egész vigyorgós is lett, a srácok tulajdonképpen teli pofával röhögve tették a mentőautóba, aztán irány a kórház. Közben a mi cuccaink is elpakolódtak, és egy kisebb kaliberű cédéosztogatás is lezajlott, aztán elköszöntünk mindenkitől, és irány a kórház. Az ellátás persze megtörtént, járógipsz a lábon, és Bence fiunk 42 napig lőheti magát a trombózis elleni szlottyal, de minden más meg van oldva. Hazaérve mindannyian metszettünk magunknak a nadrágjából, hogy az legyen, ami eddig is volt, igazából. :-)

Végül egy közérdekű közlemény ::: Aki tud esetleg valamit a The Niarg dobosának, Wiezner Dávidnak a szimpla lábgépéről, ami eltűnt, keresse fel a zenekart!!

És egy bocsánatkérés, Cecy Lee-től, akinek ilyen módon elmaradt a fellépése.

A meglepetés zenekar kilétéről továbbra sem tudunk semmit... :-) 

TGer

Címkék: zenekar cojones

Cojones hírek, új szám, USA megjelenés, basszerváltás

2010.05.31. 20:17 | TGer | Szólj hozzá!

Meglehetősen vegyes, de annál gazdagabb hírcsokorral szolgálhatunk.
Az első és legfontosabb, hogy köszönjük mindenkinek, aki az elmúlt időszakban ellátogatott a koncertekre, pláne amióta kevésbé naplózzuk az eseményeket, a blogokon, és mindenütt a neten. Sok jó bulit végigcsináltunk, sok jó emberkével ismerkedtünk meg, és sok energiát mozgósítottunk, hogy a szekér guruljon tovább! :-)

Különösen emlékezetes ezek közül, amikor a Dürer kertes buli után kedves kishúgom berombolt menetiránynak szembe egy egyirányú utcába a Nyugati Pályaudvar tőszomszédságában, és az Őt nyakoncsípő rendőröket egy-egy Road across the East cédével kenyerezte le, ami nem várt hatásokat eredményezett a rend éber őrei köreiben. A részletekben nem merülnék el különösebben, elég, ha megjegyzem, hogy kevés zenekar mondhatja el magáról, hogy zengett már a Váci út a zenéjétől, ami egy száguldozó rendőrautóból dübörgött kifelé. :-)

Köszönjük azt is mindenkinek, aki segített nekünk szavazatokkal, hogy játszhassunk a Metalfest Open Air Hungary-n, ugyan bejutni nem sikerült, de reméljük, hogy majd máshol-máskor bepótoljuk a bulit mindenkivel, aki benne van! :-)

Nemrég beérkezett hozzánk egy nagyon megtisztelő felkérés, a Los Angeles-i 272 Records-tól, miszerint szeretnék rátenni egy számunkat a hamarosan megjelenő Kill City vol. 24-re, ami az USA nyugati partján megjelenő több éve sikeresen kiadott válogatás lemez. Elsőre persze a szemünknek sem hittünk, de felvettük a kapcsolatot a kiadóval, és valóban szeretnék kiadni a válogatást, amihez a napokban rögzítettük is egy teljesen új nótát a szolnoki Denevér stúdióban, hogy gyilkos hangzással álljunk tengeren túli jóakaróink rendelkezésére. A szám címe "I hate Love Songs", amit kedvcsinálóként a banda MySpace oldalán meg is hallgathattok, egyúttal beharangozandó az őszre tervezett első nagylemezünk, amire a Road across the East EP már ismert 5 darabját (újrarögzített változatban), és 10 zsír új nótát tervezünk feltenni.

A végére pedig egy kevésbé örvendetes hír, hogy Bajkai János, a zenekar alapító basszusgitárosa nemrégiben arra a döntésre jutott, hogy nem folytatja velünk tovább a zenélést. Ennek okai teljes mértékben szakmai jellegűek, Janóval ugyanolyan barátokként válunk el, amilyen barátokként nyomultunk együtt az utóbbi mostmár mindjárt 3 évben. Nagyon sokat köszönhetünk Neki, és reméljük, hogy az életben nem fogunk eltávolodni Tőle a továbbiakban sem. Tartunk is egy búcsúbulit, június 5-én a Total Metal klubban, ahol utoljára áll velünk színpadra, reméljük, hogy minél többen eljöttök!!
Az új basszerünk Szűcs Gábor lesz, aki régebben már zenélt együtt Csabival és Sanyival a KHT-ban, és gőzerővel dolgozunk, hogy ismét kilegyen az 5 kerekünk. :-)

A koncertdátumok folyamatosan frissülnek, ha épp arra jártok, gyertek, és nézzetek meg minket! :-)


Mötál!
TGer

Címkék: hír zenekar cojones

NEWS 2010

2010.01.17. 17:43 | TGer | Szólj hozzá!


Sziasztok!

Nos, eljött az idő, úgyhogy ideje publikálnom néhány történést.
Először is, hogy megvan az Artúr helyére frissen beszállt vadiúj, nullkilóméteres gitárosunk, Hagymási Sanyi!
Sanyi régebben már zenélt együtt FeneNagy-al a KHT-ban, és nagyon meg vagyunk elégedve a (most még) kezdeti lekesedésével, ezerrel próbálunk, hogy mielőbb színpadképes legyen az új formáció!
Nincs helye túl sok tökölődésnek, ugyanis máris van két lekötött koncertünk, március 20-án a Ráday Kupolában, az After Rain és a Keep Off The Grass társaságában, ahol élvezni fogjuk, hogy sokkal metálabbak vagyunk a többi fellépő jóarcnál (höhö), a másik buli pedig a Dürer kertben esedékes, dettó Pöstön, április 24-én, ahol az undeRecords legénység négyötöde tiszteletét teszi (A Losing Season, 1KillEmbrace, Sicitur Adastra), és persze mi, meg még a Megazetor, és a Wrong Side Of The Wall bandák, akikkel nagyon király bulit szeretnénk csapni, úgyhogy készüljetek, és gyertek minél többen! :-)
Persze a tervek között az szerepel, hogy ennél még jóval előbb is lesz moccanás, de erről még csak terveim vannak, más meg nincs, de dolgozom rajta! :-)
Ugyan, ez a Cojones blog, de már csak-csak megszoktátok, hogy el-el kalandozok időnként, úgyhogy most szeretnék a menedzsmentnek is egy kis reklámot csapni, ugorjatok be a MySpace-re, (www.myspace.com/underecordsmanagement), és hallagassátok meg, hogy kikkel fogunk sok-sok koncerten együtt játszani, merthogy bezonyám, így lesz, és a Dürer kertes koncihoz még sok hasonlót tervezünk, közreműködve az OverAll Music-al, akiknek szintén nézzetek csak utánna a neten (nem árt tudni, hogy a koncik javarésze velük közös szervezés lesz, többek között már a március huszadikai okosság is!)! :-)
Hamarosan amúgy online merch-et is indítunk, ahol majd lesz lehetőségetek kiöltözni a zenekaros, és egyéb pólókból, merthogy ideje már alternatív helyeken, és időpontokban is hirdetni az igét! :-)
A Road across the East kislemez további helyeken is elérhetővé vált menet közben, ezek közül kiemelném a MyMusic-t (http://mymusic.hu/zenekarok/adatok.php?id=2911) valamint a Rockerek.hu-t, (www.rockerek.hu/zenekarok/Cojones) ahonnan teljes all-inclusive empéhárom formátumban le is tudjátok tölteni, úgyhogy oda mindenképp ugrojatok be (arról nem is beszélve, hogy Csabci nagggyon szépen felcicomázta a profilt, úgyhogy duplán puszi neki!)!! :-)
Nos, a korábbi extra laza mennyiségkezelést most inkább információtartalomra váltanám, úgyhogy ennyi elég is volt, rövidesen jelentkezem további koncertdátumokkal!!
 

Hali!
TGer

 

Címkék: zenekar cojones

Századik újjászületés 2.rész

2009.12.13. 18:37 | TGer | Szólj hozzá!

Hejhó! (csak úgy megszokásból)

Tudjátok, az elmúlt időszakban, amióta általánossá vált az életemben, hogy rendszeresen külföldön melózok, tényleges törzsvásárlójává váltam a különböző zenei, és "művészeti jellegű" magazinoknak, többek között a Metal Hammer-nek. Régebben tudományos folyóiratokat olvastam, csak úgy hobbiból, ahol megszokott dolog volt, hogy a leírtak jó 70%-ából személyes magyarázat, vagy egyéb utánnanézés nélkül nem értek egy szót sem. Persze nem a hiányos iskolai tanulmányaimat szerettem volna ezzel pótolni, csak úgy egyszerűen szórakoztatónak találtam azzal a gondolattal játszani, hogy mit hoz a jövő, akár globális, akár kissebb kaliberű kérdéskörökben. Egy ideje felhagytam ezzel, de amióta ki kell mászkálnom az országból, valahogy újraéledt ez a dolog, egyrészt, mert mindig vannak várakozással telítődött perceim-óráim, hogy olvasgassak, másrészt meg mivel le tudom írni az újságokat a benzinköltségből, abszolút motivált vagyok... :-)) Nagyon tudom értékelni Hammer-éknél a nemtommilyenidőközönként csatolt Hangfoglalás című zenei "szaklapot", amiben tényleg érdekes dolgokat szoktak írni, és az is jó, hogy nem kifejezetten a fogyasztói társadalomnak készül, hanem inkább zenészek írják a zenészeknek, de mégsem olyan, mint amikor bemegyek egy hangszerboltba, és megpróbálok elcsevegni az éppen ott kockuló lelkes amatőrséggel, akik a csőlátásuk leküzdése során csak addig tudtak eljutni, hogy fejből tudják, hogy a falon lógó 200 darab gitár közül melyik tizenkettőt csinálták olyan fából, ami egy veszélyeztetett esőerdőből származik, és az adott cég, vitatott, és egyes országokban illegálisnak mondható módon jutott hozzá. Tudod, ez olyan dolog, hogy nem szívesen mondom a szemébe egy "szívvel-lélekkel" rendelkező arcnak, hogy ilyesmivel kurvára felesleges foglalkozni, úgyhogy hagyjon lógva... :-) Ami viszont biztos, hogy a szaklapokban is bőven vannak olyan dolgok, amiken egy idő után nehéz kiigazodni. Ellentmondások is akadnak bőven, és a különböző kütyükről szóló cikkek ("kritikák") reklámértékét is egy kicsit sokallom, de ez azért annyira nem probléma. Többek között én sem azért írom ezt, hogy a magazin megvételére sarkalljak bárkit is, a jelentősége az az, hogy furának találom (nagyon), hogy egyesek mekkora figyelmet bírnak fordítani a dolognak arra a részére, ami egy bizonyos szinten felül nem más, csak pénz kérdés. Nem akarok földhöz ragadt módon gondolkodni, de fura az, hogy milyen kevés figyelem fordul arra, hogy a zenésznek elsősorban zenélnie kell tudni. Mintha ez teljesen "alap" lenne, és szinte senki nem feltételezi az emberről, hogy neki az éppen fontosabb. Mintpéldául, ahogy olvasok egy cikket egy gitáreffektről, ami azért kerül xszázezer forintba, mert tud valamit, amit úgy tudsz kihasználni, hogyha te vagy a Dzsó Szátriáni kettő, és bírsz írni egy adott tételsort egy szólóba, ami lehet, hogy csak 13,085 másodpercig fog szólni a 12 számot tartalmazó következő lemezeden, de, ha megveszed ezt a cuccot, akkor baszki, az úgy fog szólni, hogy a közönség kettéhugyozza tőle a vályogfalat. Persze, ha kezdő vagy, és milliomos, akkor vedd csak meg, mert amíg ezt a technikát kigyakorlod, napi 8 óra ráfordítással négy és fél év alatt, addig a kütyü itt lesz neked, de szvsz, ha ezt egy profi tényleg csak azért igényli, hogy 13,085 másodpercig használja, akkor nekem végképp nincs helyem ebben a világban... XD A kérdés az az, hogy vajon tényleg van ennek értelme, vagy aki mégis ilyesmivel foglalkozik, annak nincs más megfontolása, minthogy azért veszi meg, mert megteheti, ergó, van lóvé, minden más meg le van szarva?? Merthát a mai világban mindenkinek csak ez korlátozza a lehetőségeit, míg zenélni, ha jól tudom csak idő kell, és affinitás, hogy az ember meg bírjon tanulni... Egyébként a lap, az fasza, olvasmányos, szórakoztató, de az ilyenektől hülyét kapok. Ugyanez van a Metal Hammer lemezkritika részlegével. Tudjátok, van bennem egy olyan kényszerképzet (valószínűleg alaptalanul), hogyha eleget olvasok ilyeneket, majd egyszer valamikor meg bírom írni "A Tökéletes Lemez"-t. Nagy T-vel, és nagy L-el. Ez azért faszság, mert nem írhatok kompromisszumzenét olyan szinten, hogy az az altertől a blekkmetálig minden területen megtalálja a közönséget. Legfeljebb úgy, hogyha az albumon minden szám "más", de arra annyit fognak írni a kiadónál, hogy "Bravo Hit's 666"... XD A másik fele meg, hogy soha semmi kézzel foghatót nem írnak ezek a csávók. Persze, zenészként mindig is "harcolni" fogok a kritikusokkal, legalábbis elveket vagy elvtelenséget illetően, de itt most az átlagnál több kritikát olvastam, és már az elején "besokalltam" tőle, hogy mi a fene folyik a Földön. Az első dolog ami eszembe jutott, hogy vajon miből él meg egy kritikus? Ki fizet azért, hogy leírja a véleményét, és ezzel befolyásolja egy pár tucat ember véleményét, vagy még azt se. Létezik olyan ember, aki kritika alapján dönti el, hogy megveszi-e az adott lemezt? Mert szerintem már az a kérdéskör sem létezik, hogy az adott lemez úgy fog-e eljutni a szélesebb közönséghez, hogy megveszik-e, vagy mi lesz. Azok, akik a kiadóknál piackutatásokat végeznek, pontosan tudják, hogy mennyit fognak tudni kaszálni, és mivel, amikor egy adott zenekarnak ügyeket intéznek, de egy lemez eladás során nem hinném, hogy bírnának jelentőséget tulajdonítani egy kritikusnak, legfeljebb azoknak, akiket nem a közönség, hanem a szakma olvas, és tisztel meg figyelemmel... Talán túl kicsiben gondolkodom, de tényleg nem bírom elképzelni, hogy mi lehet az, ami miatt ezt van értelme csinálni, és főleg, hogy így. Ugyanúgy, ahogy én itt most épp a kritikusokat kritizálom, de engem is, hányan fognak elolvasni?? És ez alapján mi változik?? Naugye. XD Szóval, ott tartottam, hogy kézzel fogható dolgok. Mindig szoktam mondani, hogy nem vágom a zenei stílusokat... Mindenki más, aki zenél, általában azt hangoztatja, hogy nem akarja, hogy beskatulyázzák. Ez persze nem a megfelelő módja a dolognak, mert ehhez nem interjúkban kell nyavalyogni, hogy rádhúznak egy jelzőt a médiában, hanem változatos zenét kell játszani és kész, de én még ehhez képest egy harmadik csávó vagyok, mert az a bajom az egésszel, hogy az én fejemben ezek a stílusok annyira összefolynak már, hogy soha nem értem, hogy mire hivatkoznak az ilyen helyeken. Ez főleg az újkeletű zenékre igaz. Ír a faszi egy bandáról, nevezzük őket "Oregoni Csirkebaszó Sorozatgyilkosoknak" (mondjuk), és írja, hogy "az előző lemez klasszikus NY hardcore alapokra épülő néhol metalcore-ba hajló, deathcore elemeket is felhasználó repertoárja ellenére az új lemez már letisztultabb, szikárabb, keményebb hangszerelésű metalcore lemez lett, néhol visszakacsintó NY hardcore, és deathcore hatásokkal"... Most ebből mi a faszt kéne leszűrnöm?? Ránézek a képre, és egy halom csili-vili, színes izompólós, 60 kilós, 19 éves gyereket látok, akik nyakig vannak a tetkóban, és a fejük is két baszomnagy fültágítóval van a másfélszeresére duzzasztva. Ha letöltöm a lemezt, akkor meg kiderül, hogy a zenéjük is ugyanaz a "tömény massza", amit, ha kicsit összekapom magam, egy basszusgitártorzítóval, és egy centrifugázó mosógéppel, akár itthon, egyedül is el bírok készíteni... Persze, én nem őket bírálom, aki ismer az tudja, hogy én szeretem az ilyen zenét, de azt sosem fogom megérteni, hogy mi a faszt lehet ezen órákig elemezni, és dobálózni ilyen hangzatos stílusmegjelölésekkel, amik "elvileg" borítékolnak egy-egy témát, ami hallható a zenében. Amikor kicsi voltam, ez volt a "hörgős metál", és kész. Ez ától cettig ugyanaz. Ugyanúgy gitároznak benne, ugyanúgy dobolnak, talán annyi különbséggel, hogy a black metálosok, fehérre vannak meszelve, és minden irányból vasdarabok állnak ki belőlük, és ugyanarra a zenealapra, ők a kecskebelezés és asszonyáldozás során szerzett tapasztalataikat, és tréfás tanyasi történeteiket írják meg a szövegben, a "core" típusú csávók meg valami szívszorító "high-school love story"-t... De mi a különbség? Nem tök mindegy, hogy azt hörgöd (megjegyzem teljesen érthetetlen hangszíneken), hogy "szeretlek Sarah Michelle Gellar, elvéreznék érted", vagy "ó, urunk, Krisztus gyomrából rágnám ki a szart és nyalnám az epét a kitépett májáról"??... Szerintem ugyanaz. :-) Tudomén, hogy lenne, aki jól kioktat engem erről, ahogy már megtették párszor, de utánna, ha újra olvasnám a kritikát, újra nem érteném, hogy mi a retek van. Érdekes lenne megkérdezni a srácokat, hogy tudnak-e dobolni, vagy gitározni, mert szívesen összeegyeztetném, hogy amit ők mondjuk "deathcore" elemként említenek, azt én milyen néven tanulhattam vajon a gitártanártól, vagy épp a zeneiskolában, amikor még dobolgattam. Valószínűleg ezen a "rostán" fennakadna a téma, mert a legtöbb esetben a gitározás, a dobolás egy-két apróságot leszámítva ugyanaz marad. Reszelés, akkordozás, bontogatás, dupla lábgép, "tuka-tuka", blastbeat (XD), kurvasok helyen megtalálható, és hogy mi fogja ezeket downcore, parkinsoncore, és egyéb elemekké tenni, az valszeg örök rejtély marad... :-) Amikor a Cojones megalakult, még jóval azelőtt, hogy elkezdtünk volna ténylegesen próbálni, egy ilyen atomhibrid, minden irányból meghajlított, minden végletet elérő, kurvára összetett "elképzelés" élt a fejemben arról, hogy milyen zenét akarok játszani, amiről mostmár nem oszt nem szoroz, hogy mit mesélek el, mert nagyjából semmiben nem hasonlít a mostani arculatunkhoz, de az biztos, hogyha mégis az a koncepció "élt" volna, akkor, ha mások nem is, de a kritikusok egész biztos hanyattbasszák magukat tőle kétszer. Igazából én olyan kiindulópontot akartam volna használni, hogy "nu metal" (tudjátok, Limp Bizkit, ésatöbbi), csak egészen más aspektusban. Nem egyszerűen egy ilyen pop-rap-rock-metál keveréket akartam, minthogy a stílusbeli zenekarok általában leragadnak ennél, hanem az általam hallgatatott ezernyi különböző (és tényleg HATÁROZOTTAN különböző) stílusú zenekarok munkásságából egybe gyúrni az összes olyan elemet-technikát-jellemző dolgot, ami tetszik. Ment volna ez felcímkézés nélkül is, merthát egyszerűen csak hallgatom a zenét, kiválasztom azokat a dolgokat, amik megfognak benne, aztán majd utánnajárhatok, hogy na vajon, azt az adott dolgot pont hogyan csinálja a gitáros, vagy a dobos, vagy bárki. Ugye ebben az az alap, hogy egymagam el tudom végezni, a többiek ráhatása nélkül. Persze nem szólókarrieren gondolkodtam, tehát szó sem volt arról, hogy kizárnám a többiek ötleteit, csak arról volt szó, hogy ott és akkor, éppen egyedül gondokodtam róla, hogy milyen zenét szeretnék, és ezt bírtam magamból kipréselni, aztán amikor megszületett, hogy ki a tagság, kik azok, akikből még ugyanúgy meríthetünk, ahogy saját magamból, akkor azért kellő mértékben átalakult a koncepció. Annó még női énekest is akartam (természetesen az "alap" férfi énekes mellé, állandólag), meg DJ-t, meg még isten tudja mi járt a kellőképp elborult búrámban, de aztán mégiscsak az lett a vége, hogy a klasszikus, ötfős metálzenekar formációt csináljuk. :-) Így sem "rossz", mert behelyettesítettük az én koncepciómat azzal, hogy mindenkinek a hatásai becsúsznak a közösbe, és nem csak egyedül szemezgetek az ezer meg ezer zenéből, hogy mit akarok még "elcsórni" magunknak, de minden esetre az elején másképp terveztem. Összehasonlításképpen az a lényeg, hogy amíg mi "jazz metál"-nak nevezzük magunkat, amiből, ha olyan irányban lennénk motiváltak, lehetne akár stílusteremtést, és forradalmasítást is csinálni, nekünk egyáltalán nem ez vele a célunk. Ebben a koncepcióban a "jazz" kifejezés csak annyit takar, hogy itt, ésszerű keretek között minden elfér. Mintpéldául szinte egyáltalán nincs olyan számunk, ami végig ugyanazon a sebességen lazul, zakatol, dübörög, darál elejétől a végéig. Lehetne írnunk olyanokat is, de valahogy én nem érezném otthon magam benne. Kell az, hogy egy kicsit körülírjuk a hangulatot. És, ha belegondolsz, rájöhetsz, hogy nincs olyan "hangulat" semmilyen szinten, ami totálisan egyoldalú lenne. Valami mindig van, amitől eleje, közepe, és vége lesz annak, ami megtörténik az emberrel, és nálam a tempóváltások, a ritmustördelés, és az egyebek, ami a "hullámzást" jelenti a zenében, mind ezt hivatottak jelezni. Nem vagyunk jazz zenészek, nem is lenne piskóta, mire felnőnénk adott esetben egy "rendes" jazz zene hangszeres színvonalához, de köztudott, hogy a jazz-nek a teljes művészi szabadság az alapja, ami gyakorlatilag korlátlan lehetőségekkel látja el az embert. Ha nincs egy deka hangszer se, de hárman vagyunk, akkor tapsolni fogunk, és énekelni. Ha van egy gitár, az fasza. Ha van zongora, akkor a gitár meg a zongora kísér egy énekest. Ha tudunk szólózni, egymást kísérgetjük. És belevehető még ezer hangszer, de, ha egyik is hiányzik, akkor is mivan? Semmi, megy ez anélkül is. És ez benne a király. Mert mi egy metál zenekar vagyunk, de bassza meg, én kurvára nem akarom, hogy bármikor is a jövőben majd meg kelljen felelnünk annak a "kialakult képnek", hogy mi egy metál zenekar vagyunk. Azért játszunk metált, mert most ahhoz van kedvünk. És ne értsetek félre, nem hiszem, hogy "nagy kaliberű" elfajulás várható a jövőben, de azért jó lenne, ha nem kéne emiatt elutasítanom valamit, ami adott esetben megtetszhet. Saját berkeken belül is hívogatjuk a számokat mindenféle módon, minthogy stílusokkal is dobálózunk össze-vissza, van itt minden a trashtől kezdve a vikingmetálig, és a "munkacímek" (amik legtöbbje általába valami iszonyatos baromság) között is vannak olyanok, akik különböző viszonyított-hasonlított zenekarokról kereszteltettek el, úgyhogy a "koncpeció" a maga módján megvalósul. Csak arra lennék kíváncsi, visszakanyarodva a kritikusokhoz, hogy Ők vajon mit látnának ki ebből. Lehet, hogy fölöslegesnek tartanák a kísérletezést, vagy azt mondanák, hogy sok a próbálkozás, ami közül semmi sem tudott igazán a sajátunkká válni, vagy azt mondanák, hogy na végre valami, ami nem unalmas... Végülis ezutóbbira törekszünk, és aki eddig hallotta, mindenki azt mondta, hogy tényleg sok különböző dolog van benne, de mindegyiknek megvan az a "beütése", ami a miénké teszi, hát kitudja, hogy mi igaz. Az biztos, hogy a "rajongók" más alappal indulnak, mint a kritikusok, és mégis csak az Ő véleményük az első, de azért a kíváncsiság bennem marad. Persze ezt sem kell túlzásba vinni, hiszen elsősorban magunknak zenélünk, minthogy szerintem mindenki más is elbassza akkor, amikor a közönség alapján kezdi eldöntögetni a munkája során felmerülő kérdések nagyrészét, de azért fasza dolog az, amikor rendes, igazi, elgondolkodtató visszajelzések érzeknek. Nagyon szoktam bírni például, amikor az After Rain-es Horváth Anett odajön hozzám koncert után, és megkérdezi, hogy milyen volt, és tényleg komolyan látszik rajta, hogy Ő az a fajta, akit érdekel is, hogy mit mondok. Odafigyel, belekérdez, és vannak olyan dolgok is, amiket, ha "megkritizálok", és jónak tartja amit mondok, akkor utánna tényleg visszalátom, hogy na igen, ez, itt, most, megváltozott. És ez kurvajó. A legtöbb bandatag, aki megkérdezi a véleményemet (különben megtiszteltetésnek veszem, hogy ilyenből mostanra már elég sok van), az csak azért jön, mert dícsértetni akarja magát. Ez is jó, és én szívesen meg is teszem nekik, mert tudom, hogy az kurvajó érzés, amikor az ember ilyet "hall", hogy rááákendrooolllllll apáááám toljááááááátok bazdmeeeeeeeeeeeg, de nem tartom faszának azt a hozzáállást, hogyha egy "velősebb" hozzászólásra nem nyitott, mondván, hogyha valami nem tetszik, akkor azt valószínűleg csak én nem értem. :-) Aztán ugye van az a bizonyos másik véglet, aki atomlámpalázas csóró, és csak azért igényli a bíztatást, mert annyira be van szarva, hogy ezzel óriási sziklákat görgethetek le a pici szívéről. Megérteni őt is megértem, de erre meg csak annyit mondhatok, hogyha valaki zenélésre adja a fejét, akkor gondolkodjon éretten, és gyorsan rájön magától, hogy erről le kell szokni, és kész. Aki mer az nyer. És vannak az "egészségesek", akiknek van kapacitásuk arra, hogy befogadják és feldolgozzák az inputot, és van is mire használniuk, mint ahogy Anett is ilyen, úgyhogy (többek közt ezért is) max respekt Neki! :-) Például ez is egy szemet szúró dolog volt az újságban, hogy nagyon régóta most először olvastam olyat, hogy valaki nyíltan azt hangoztatja, hogy a saját szórakoztatására ír zenét. A Rammstein gitárosáról van szó, aki azt "vallotta", hogy egyáltalán nem törődnek az új anyagok megszületésekor azzal a tényezővel, hogy "közönség". Most persze ki tudja, hogy ebből mi igaz, de azért az jó volt, hogy rajtuk látni lehetett, hogy nincs bennük ez a megfelelni vágyás, ami meg mindenki máson akkor is látszik, hogyha nem beszélünk róla, és valahogy én is hasonlóan akarom csinálni. Hatások úgyis fognak még érni rengeteg irányból, úgyhogy majd meglátjuk mi lesz... :-)
Nem is tudom miért írtam le ezt az egészet, és azt sem, hogy nekem fog-e kellenem kipihenni az írást, vagy annak, aki eljutott a végéig az olvasásban...ha van ilyen. :-)
Viszont az biztos, hogy ezek a gondolatok most elég sokat foglalkoztattak, és egy kicsit elterelődött a figyelmem a szar kedvemről ezek által, úgyhogy azért örülök, hogy megoszthattam Veletek, és, ha beindított bármit is, talán elgondolkodtatok, talán van véleményetek, akkor nyugodtan szóljatok hozzá lentebb, engem mindenképp érdekel, hogy mit gondoltok! :-)

Köszi mindenkinek! :-))
Sziasztok!

TGer

Címkék: zenekar cojones

Századik újjászületés 1.rész

2009.12.10. 20:35 | TGer | Szólj hozzá!

Hejhó! (csak, hogy stílszerű legyek)

Most van az a pillanat, amikor már nem bírom tovább, és muszáj publikálnom, hogy mi van velünk...
Sokat szoktam "gondolkodni" azon, hogy ez a blogolás voltaképpen hova "vezet", és igazándiból mi vele a célom, és még azon is, hogy navajon mennyire érdemes egy adott ilyen szövegeléskor belemásznom a részletekbe... No nem azért, mert hátha untatlak Titeket, sokkal inkább, mert történnek velünk folyamatosan ún. "nyomdafestéket nem tűrő" dolgok, amiket igazából nem tutkós, hogy jó kivágni a kirakatba, itt a blogban... Nemrégiben próbáltam felboncolni ezt a témát egy rendkívül szimpatikus fiatal hölggyel, akinek vannak tapasztalatai ezen a téren, és (szerencsére) nem emlékszem, hogy vajon mire is jutottunk, de én minden esetre azt vettem észre magamon, hogy fura hatással van ez, mert itt, írás közben azon kell igyekeznem, hogy visszafogjam magam, és ne vigyem túlzásba az okfejtést azoknál a részeknél, amiknél esetleg rossz hatással lehet a én szubjektív látásmódom, és azon tény, hogy egyedül beszélek több ember "nevében", vagy az őket érintő dolgokról, viszont ezzel szemben az élő beszélgetéskor meg külön kell arra figyelnem, hogy kicsit nyitottabbá bírjak válni, és ne lássák azt rajtam, hogy amolyan "sztárallűr" jelleggel próbálom "titkolni", hogy mik is történnek velem, merthát erre semmi alap nincs.
A tények, amik vannak, végülis alapvetően megváltoztatják a továbbiakat, erre utal a fenti címünk is.
Első, és legfontosabb, amit itt ki kell emeljek, hogy vasárnap (2009.12.6) végérvényesen megváltozott a felállás.
Artúr, egy velős, és lehetőségeinkhez mérten mindenre kiterjedő taktikai megbeszélés után-során-hatására elhagyta a zenekart, és ez már hivatalos információ. A fent kiokfejtett dolgok tekintetében most nem nagyon firtatnám ezt a dolgot, elég, hogyha annyit írok erről, hogy ez a döntés közös megegyezés alapján született, és mindkét fél álláspontjait figyelembe véve. Artúrral békében, jó viszonyban váltunk el (én magam továbbra is rendszeresen tartom majd vele a kapcsolatot), és persze kívánjuk neki a legjobbakat az eztáni tervei megvalósításához. A legtöbb zenekarnál ez csak amolyan tipikus interjúbenyögés "azenekarfeloszlottabarátságmegmaradt", de mivel nekünk még nem kimondottan liheg a seggünkben a bulvársajtó, és ennél fogva semmi okunk ilyesmit nem komolyan mondani, teljes bizonyossággal állítom, hogy tényleg így van.
A további terveinkben az szerepel első körben, hogy elhagyjuk a szabvány szerepeosztást a gitáros népség között, nem lesz többet szólógitározás, meg ritmusgitárkodás, egy olyan arcra "vágyunk", aki valahol a kettő között, kellő zenei individualitással dolgozna velünk együtt, elhagyva egymás beskatulyázását, mind hozzáállás, mind megvalósítás szempontból. Annyit elárulok, hogy vannak már jelöltek, de döntés még nem született, úgyhogy akinek van kedve, és természetesen kvalitásai is, az bátran keressen, szerezze meg önállóan az elérhetőségeink valamelyikét, legyen ez az első rosta! ;-) XD
A megbeszélésre, ami Mikulásnapon zajlott a Rockwell TC. nevű meghatározó jelentőségű hangulatkarbantartó egységben, egy szép hosszú, önkezem által teleírt A4-es papírral készültem. Ez volt a "lista", amiben dióhéjban összefoglaltam, hogy mi az, amit most igenishogy fejben kell tartani, és intézni, és véleményezni, és zárt ablakon keresztül fejest ugrani bele, és ezt egy laza 3 és fél órában le is zavartuk. Megállapodtunk egy csomó mindenben, ami magunkkal szembeni kötelezettségnek minősíthető, és még egy olyan dologgal, ami kifelé, Nektek megy. Ez a dolog, a saját berkeinken belül sokat vitatott májusban készült kislemezünk, és annak igencsak sokáig húzódó ügyintézése. Tényleg elég régóta nem történt előrelépés az ügyben, várakoztunk arra, hogy elkészüljön a borító, amit egy általunk propagált grafikus ismerős csinált volna (ezúton is üzenem, hogy nagy pacikuki a pici popójába bele), és a gyári cédék elkészítésének tervét is szövögettük szépen, de a mostani megbeszélésen mindannyiunk egybehangzó véleménye az volt, hogy ez mostanra már olyan szinten erőltetetté vált, hogy inkább az itt az igazi kérdés, hogy egyáltalán kiadjuk-e a kezünk közül hivatalos formában, vagy ne? Ugyebár, amit még Ti nem tudtok (de nemsoká lehetőségetek lesz megítélni), hogy nem mindenhol vagyunk megelégedve a saját teljesítményünkkel ezen az anyagon, és elég cikinek tartottuk, hogy az utóbbi időben már, ahányszor csak szóba került a "lemez", mindig az önkritika, és a példálózás eszközévé vált, viszonyítási alapként, miszerint, mi az, amit a jövőben másképp szeretnénk csinálni/látni/hallani. Én, személy szerint nem dramatizálom túl a dolgot, egyáltalán nem mondható, hogy "égne a pofám", amikor csutka hangerővel üvölt az autórádióból, négy lehúzott ablak mellett, a nagykörúton, miközben épp buzgón tötymörgök a dugóban, és próbálom megfigyelni a gyalogostársadalom visszajelzéseit a zenénkre, de azért az sem mondható, hogy kiugranék tőle a bőrömből, vagy éppen attól a ténytől, hogy az első stúdióanyagunk éppen "így" sikerült. Van, aki máshogy látja, de mivel úgyis ismertek minket jól, ez nem lesz titok sosem, megaztán több zsákbamacskát sem árulok, a tömegtermelés hiányának megvan az az egy jó oldala, hogy amíg eddig azzal oltottam le mindenkit, hogy addig nem kap, amíg nincs hivatalos kiadvány, mostmár nem kell ettől tartani, lehet két kézzel szórni az mp3-akat onlájn, vagy pendrájvon, vagy cédén, vagy tökmindegy, annyi a lényeg, hogy szépen meghallgatgatjátok, és eldöntitek, hogy van-e mi miatt paráznunk... :-) Ide is feltöltök 3 számot, ahogy az undeRecords menedzsment májszpéjsz oldalán is meghallgatható három, és majd valahogy azt is kitaláljuk, hogy a maradék kettő hogy kerül "adásba"! Aki érzi magában a vállalkozó szellemet (és természetesen az orvosok sem tehetnek érte semmit), az ugyanúgy, ahogy a fenti "felhívásban" szerepelt, egész nyugodtan nyomozza le, hogy hol talál meg, és tőlem is, de a zenekar többi tagjaitól is hozzájuthat az 5 szám bármelyikéhez, hellyel-közzel ingyen, ezutóbbi persze személyiség, nemi identitás, és bizonyos körülmények között mell-méret függő... ;-P XD
Hosszabb távú tervekre most inkább nem térnék ki, így is már épp elégszer volt példa arra, hogy elkiabáltam azokat a dolgokat, amik jól hangozhattak volna, ha tényleg meg is valósulnak, most legyen elég annyi, hogy nem állt meg bennünk a szar, és bizony, ha eljön a pillanat, kiárasztjuk a világra!

Pusza Nektek!

TGer

Címkék: zenekar cojones

Lélekemelő torpedó...

2009.09.12. 15:43 | TGer | Szólj hozzá!

Sziasztok!

Régen írtam Nektek...nem is véletlenül.
No nem azért, mert nem történt semmi említésre méltó, hanem épp azért, mert, ha emlegetem, akkor még jobban fáj... :-)

"Sosem megy semmi sem simán, és könnyedén"!!!....!!....
Nem biztos, hogy szó szerint idéztem saját magam, de ez a mondat már azóta fémjelez minket, hogy kipottyantunk a világra... A nemrégiben részletesen is elmesélt túrkevei koncertkor hangzott el, amikor a ferihegyi gyorshajtón egy hangyányit megzúztuk a verdát, egy ismeretlen eredetű fémdarabon történő áthajtás által... Azóta elég sokszor visszakaptam már, ha valamin eszembe jutott bosszankodni, és, hát valljuk be, valóban jogos, habár ugyanakkor mostanság nem sok olyasmi történt sem velünk, sem velem, ami miatt ne lenne érdemes káromkodni egyszer-egyszer egy ízeset...
Nem túlzás az sem, hogy eléggé takarékon vagyunk, ez is adhat okot egy csomó féle-forma bosszankodásra mostanság, habár a magamfajta "neféljamígengemlátsz" típusú emberkéknek nehéz bemagyarázni, hogy aggodalomra is van ok, minden esetre azért a pánikmentesség ellenére sem ugrok ki a bőrömből reggelente fogmosás közben... :-)
Persze az eddig is általános volt, hogy mindenkire rátelepedik a klimax, pláne őszi időkben, de ez most valahogy egy kicsit túlzottan felzabálta az összképünket. Többek között október 6-án volt a második szülinapunk, és még egy rózsaszínkupakos posványvizet sem sikerült letuszkolni a torkunkon ennek alkalmából, úgyhogy ez azért ratyi, de megaratyi... :-S
Bence beteg, és reméli, hogy Ti, kedves olvasóink (kitudja, vagytok-e legalább többesszámúnak titulálhatóak :-)) ) elhalmozzátok pozitív energiával telepatikus és spirituális úton, hogy aztán majd a legmegfelelőbb helyzetben leüvölthesse a fejeteket, Artúr az anyagi helyzetével van elfoglalva (amit amúgy tökéletesen megértek), Janó költözködik, Csabi (szintén) teljes joggal halálra unja, hogy arra kell várnia, hogy ez a sok szarság mind megoldódjon, én pedig elég határozott szenvedésnek élem meg a tyúxaros kis életem egyre komolyabb méreteket öltő elkispolgárosiasodását... A minap éppen belegondoltam, hogy mostanra elmondhatom magamról, hogy rendszeresen mosogatok, és még a parkolójegyet is megveszem a belvárosban, és ez nem mutat mást, minthogy minden szinten kiveszett belőlem a lázadás, és az a bizonyos kamaszos lendület, ami azért sokszor a segítségemre volt már mindenféle helyzetekben, és ez még mindig nem a halálközeli állapot, de mindenképp fel kell ébredni, inkább előbb, mint utóbb, mert bajok lesznek...
No mindegy, most majd biztos megint a fejemhez vágják az építő jellegű kritikusok, hogy struktúrálisan egocentrikus bejegyzést írtam, a lényeg a lényeg, hogy most ez nem csak rólunk szól, hanem mindenről, és mindenkiről, akit lehetőségem van megfigyelni a mindennapokban, úgyhogy igyekeznék pozitív lenni, amennyire tőlem telik, és szeretnék ott lenni, amikor ezt a kurva világot egy kicsit felrázzuk már, mert a testem kivan... :-))
Többek között valamiféle pozitívas jellegű választ adni, amikor a következő haver megkérdezi, hogy mi a retek van a lemezzel, amit már ezer éve elkészítettünk, és miért nem lehet még hozzájutni, és hasonlók. Különben a napokban harapófogóba helyeztem a grafikusunk tökeit, úgyhogy idővel megszületik a lemezborító is, és akkor aztán beindítom a tömegtermelést... :-)
Reméljük, hogy ez is fog bizonyos visszhangot kiváltani, mert nagyon rajta vagyok most, hogy folytatni tudjuk a dolgokat, többek között nagylemezzel, és koncertekkel, meg mindennel, és a kellő mértékű fejlődéssel is...
Demókat már készítettünk, úgyhogy csak nem kéne most megfenekleni (akármit is meséltem fentebb XD)... :-)
Nos...bizakodom....azért összességében, mint mindig...nem mintha különösebb hírközlő célom is lett volna ezzel az újabb kisregénnyel...csak kiélni a komunikatívitásomat, mielőtt valaki/valami belém fojtaná... :-)
A tanulság pedig?.................................................kemény dolog a börtön. ;-) XD

Pusz(t)a!

TGer

Címkék: zenekar cojones

Az élet egy szar játék...de a grafikája nagyon ott van...

2009.09.01. 22:31 | TGer | Szólj hozzá!

Sziasztok!

Mostanában mindenféle baromság történik velem... Persze tudom, hogy itt "A" blogban a zenekarról kellene írnom, és a szorosan kapcsolódó dolgokról, de mégis azt gondolom, hogy érdemes beleszőni a történetbe, amit "egyedül" élek meg, merthát elég rendesen kihat a közös működésünkre is...
Ezek nem feltétlen rossz dolgok (vagy mittudomén), inkább csak azt az érzést keltik, hogy baszkiiiiiii, ilyen csak velem történhet... :-)
Két hete hétvégén próbáltunk, meg pronyó anyagokat készítettünk, fotózkodtunk, meg leszerveztünk egy koncertet is, meg hasonló "munkálkodásban" voltunk, aztán ömlött befelé az input, hogy mit kell nyomatni, kevésnek ítéltük a repertoárt, ezért írni kellett a dalszövegeket, mint a güzü, aminek aztán a felét sem tudtuk összegyakorolni, aztán a stúdióba is lógtunk még egy kis pénzzel, az is "sürgős" volt, lemezborítót is intézni kellett, meg minden elképzelhető dógot, úgyhogy kemény vót... Aztán hazamentem a próbáról, és másnap (hétfőn), szedtem elő a gitáromat, és láttam, hogy elszakadt egy húr. Hát persze itt a faluban nem bővelkedünk hangszerboltokból, de tudtam, hogy úgy is megyek másnap (kedden) Pestre, nem lesz semmi gond. Vettem húrokat, és azt hittem ennyi elég is a boldogsághoz, node másnap (szerdán) miközben pakoltam felfele, sikerült faszán beletörni a tremoló satujába a csavart, hát azt hittem fejreállok... Nem sűrűn tudtuk kipiszkálni, és nem is volt helyette másik, így nem tudtam semmit kitalálni, vissza kell menni Pestre, és venni kell egy másik tremolót... Ez fasza is lett volna, csakhát másnap (csütörtökön) augusztus 20-át írunk, és olyankor debizonyhogy nincs nyitva semmi. No mindegy, Csabcival beültünk az autóba, és felzötyögtünk Pestre, megnéztük a tüzijátékot, egész fasza volt, már jópár éve nem láttam, aztán nálam aludtunk, és másnap (pénteken) becsattogtunk a Gitárcentrumba (semmi reklám :-)) ), és magunkhoz vettük az egyetlen eladó tremolót, készletestül-mindenestül. 28 rugóba került, hát fájt a szívem (meg kicsit a seggem is) az fiksz, de csak meglett minden, hogy összepakolhassam a gitárt... A maradék gond csak az, hogy ezt nem tudtuk előbb csinálni, és este bizony koncert van, gitáromon nincs egy deka húr se, tremoló is zsír új, null kilóméteres, ráadásul nem is egészen bel.."csak, ha nagyon akarom"), pláne nem Peavy szabvány, egy bizonyos "GuitarTech" nevű cég abszolút fantom terméke, node meg kell csinálni... Lementünk Túrkevére, ami szintén nem volt egy zökkenőmentes dolog, gyakorlatilag remegtem az idegtől mire odaértünk, két kissebb kaliberű közelkedési incidenst is sikerült elszenvedni, egyszer még Pesten, ahol egy általam fel nem ismert műanyag alkatrész esett el az előttünk haladó verdáról, amin persze sikerült átdöngetni, és lekapott egy darabot a jobb első kereket körbeölelő doblemezből (ami azóta is úgy néz ki, mint a hányás), aztán Törökszentmiklóson húzta rám a kormányt egy hölgyemény, aki körülnézés nélkül váltott sávot, de hála az égnek úgy egy nanométernyi helyem még maradt, hogy ne csattanjunk, és itt már voltam annyira frusztrált, hogy kiszálltam, hogy na ezt kettéfejelem, csakhát megláttam, hogy fehérnép, és kénytelen voltam beérni egy rövidebb, de annál tömörebb lebaszással... :-) Azért nagy nehezen célbaértünk, és a többiek is befutottak hellyel-közzel időben. A gitáromat felhúroztam, de nem lett a legjobb, az új tremolót az istennek nem sikerült beállítani, hangolódott össze-vissza, és a helyére is nehezen állt be, meg nagyjából minden létező technikai jellegű "perspektíva" megszivatott, de legalább szólt. Tartottunk egy rövidre fogott főpróbát, aztán felcuccoltunk, és átmentünk a főtérre, ahol a srácok már felhúzták a színpadot, nagyon faszán nézett ki, emberkék is voltak egész jól, összeraktuk a motyót, és szépen lassan bele is kezdhettünk a kis produkciónkba, egész jó volt minden, szép nagy bemozogható hely, emberkék figyuznak, ugyan nem sokat halottam senkiből, de úgy tűnt, hogy szól is valahogy. :-) Nem volt sok gáz, de Bence valahol elhagyta a puskázó szövegeket, úgyhogy egyel több instrumentális tétel hangzott el, mint eredetileg terveztük, hát ez van. Relatíve sokat szívtam a fogam a folyamatosan elmászkáló gitárom miatt, nagyjából számonként kellett hangolnom, de volt olyan is, hogy szám közben, sz'al ez jobb lett volna, ha nincs, egyszer-kétszer rontottam is amiatt, hogy ezen "idegeskedtem", de azért elgurult a szekér. Még egy rövidke visszatapsolásra is futotta, miután előadtuk a híres hírhedt "Sírvers" munkacímű lassú számunkat, ami ugyan nem egy partizene, de megtapsolták, és nekünk ennyi elég is volt. Konci után Artúrék elég gyorsan leléptek, de mi még megnéztük a többieket, meg egy vödör babgulyást is biztosított a szervezőség, amit kár lett volna kihagyni, úgyhogy elbulizgattunk. Megnéztük az After Rain-t és az Aurórát, ittunk egy pár sört, osztán minden el is volt intézve. A hepiendhez az is hozzátartozik, hogy azóta egy rendes hangszerész is legyógyította a gittyómat, ügyesen megcsinálta, a két tremolóból csinált egyet, hogy faszán passzoljon is a kaszniba, és az elkopott részek is le legyenek cserélve, úgyhogy jobb, mint újkorában, és ezen felül még a lemezborítót is sikerült sínre tenni, a megvalósítás útján, úgyhogy most azért csak nem öngyilkolom meg magamat... :-)

No vége a mesének, a mezőtúri munkaügyi hivatal ügyintézése iránt érzett gyűlöletemet, majd legközelebb fejtem ki... :-))

Puszika!

TGer

Címkék: zenekar cojones

A zenekar legádázabb ellensége... a legatyásodás...

2009.08.04. 21:29 | TGer | Szólj hozzá!

Hejhó!

Nohát igen...
Egy zenekar megalapítása relatíve bonyolult dolog...Emberek, elképzelések, hely, és idő,  élet-halál összehangoltság...
Ezzel szemben egy működő zenekarhoz összesen három dolog szűkséges...pénz, pénz és pénz...!!
Ezt (egyébként) annó a történelem órán hallottam utoljára, és, habár sosem voltam jó tanuló, ez bizony megragadt... Egy bizonyos Francesco Guicciardini mondta a milánói hercegséget épp lerohanni készülő XII. Lajosnak (arra a kérdésre válaszolva, hogy mire lesz szűkség), és hát én nem ismertem a fickót, de ha ezt a metálkodást a saját háborúnknak tekintjük, akkor rohadtul igaza van, baszki...
Nem mintha úgy érezném, hogy állandó jelleggel vérre menőleg küzdünk a világgal, csak önmagunkat kell legyőzni nap mint nap, aztán néha keményebb ellenfélnek bizonyulunk, mint gondoltuk volna.
A konkrét probléma itt az, hogy nincs lóvé... Ha nincs lóvé, nehéz összehozni, hogy próbálni tudjunk, nehéz kiadni a lemezt (ami egyébként elkészült), és még ennél sokkal nehezebb megtartani a házi békét.
Ezutóbbi különben sem volt soha a legstabilabb pontunk, node azért annyira nem is szar a helyzet... Csak épp személyesen van lelkiismeret furdalásom, hogy mindenki a fülemen csüng, hogy moccanjak már, és mindenkit le kell oltogatnom ezzel a ratyisággal, hogy nincs lé a zsebben... Hát remélem, hogy majd megoldjuk valahogy...

Aztán, ha kitaláltam a vésztervet, akkó jövök, oszt írok valami szebbet, és magasröptűbbet is! :-)

Cső!
TGer

Címkék: zenekar cojones

Benne vagyunk a sűrűjében

2009.06.17. 16:27 | TGer | Szólj hozzá!

Sziasztok!


Hát sok minden történt a legutóbbi jelentkezésem óta, talán nem is jutna minden eszembe, ha fel szeretném sorolni, még jó, hogy ilyesmi eszem ágában sincs! :-)
A legutóbbi bejegyzésben bejelentettem, hogy készítünk egy új anyagot,
ez (hála az égnek) a terv szerint be is indult, e pillanatban már fel is játszottuk,
és a szolnoki/szandaszőlősi Pincehangstúdióban zajlanak az utómunkálatok.
Egy EP-ről van szó, 5 számot fog tartalmazni, és egész biztos, hogy a lehető legtöbb mindenkihez el is fogjuk majd akarni juttatni, úgyhogy készüljetek! :-)
Megismerkedtünk Erdős Józsival, aki a Sonar zenekarban basszusgitározik, és elvállalta felettünk a hangmérnöki tisztséget, és bár nem tudta mire vállalkozik, azért jó hangulatban dolgozgattunk, kicsivel talán több ideig, mint kellett volna, dehát ilyen a mi formánk. :-)
Apróbb komplikációk, kevésbé apróbb komplikációk, technikai és pénzügyi természetű viták voltak, ahogy az lenni szokott, egész sűrűn, megaztán mi nem vagyunk kimondottan a nyugton maradós kategóriás csávók, de az a lényeg, hogy ezt is átvészeltük.
A nyersanyag kész, és, ha minden jól megy, pár héten belül meg is jelenünk...
Vannak itt még dolgaink, például a honlap, meg az időközben tartalommentesített közösségi portálos profiljaink (rockerek.hu
, myspace, hotdog, mymusic, zajlik.hu),
amit szeretnénk majd az új fazonunkra igazítani, ezek is hamarosan elkészülnek!
Sajnos a Kárpátfeszt lemondása, és hasonló dolgok miatt egy darabig nem nagyon lesz koncert, de majd idővel ezt is elrendezzük, aztán legkésőbb ősszel találkozunk élőben, addig még lesz itt bőven látni, és hallanivaló!

A rövidesen elkészülő új zenebonánk előkészítése, és egy kis izgalom keltése érdekében leszedtük az eddig közzétett zajokat, no para, nemsokára sokkal jobb lesz!

Remélem figyeltetek! ;-)

Hejhó! :-)


TGer

Címkék: zenekar cojones

Fény az alagút végén

2009.04.10. 19:24 | TGer | Szólj hozzá!

Sziasztok!

Nem mintha szokásommá vált volna a blogolás (talán idővel ez is bekövetkezik), de azért egy hírlevél szerű bejegyzést mindenképpen megejtek most. :-)
Art-Úr nagyon találóan jellemezte a minap a helyzetünket, elég volt annyit mondania, hogy "már látja a fényt az alagút végén". Ez valóban igaz, és kiváltó okai is bőven adódnak, elsősorban az, hogy megtaláltuk az énekesünket, AZ énekesünket, Horváth Bencét, alias Firkát, aki Szolnokról, a KözveszéJJ zenekar soraiból lehet ismerős mindenkinek, és szinte csodával határos módon azonnali összhangba kerültünk.
Ezen felül tekinthető hivatalos bejelentésnek, hogy még júniusban egy vadonat új, 5 számot tartalmazó kis lemezzel is előállunk, amin ezen pillanatokban is fáradtságosan, de a szokásosnál jóval olajozottabban dolgozunk. :-)
Élvezzétek a szar éneknélküli garázsfelvételünket, amíg lehet, mert nemsokára bizonyosan lecseréljük. X-D

Addig is puszi a hasatokra, és hamarosan találkozunk!!

Metál!

TGer

Címkék: zenekar cojones

Még mindig énekest keresünk..

2009.03.17. 20:20 | TGer | Szólj hozzá!

 

Hali!

 

Bár ez az első blog-bejegyzés, nem árt, ha nem itt kezdem, hanem ennél még korábban.
Más oldalakon, ahol dettó regisztrálva vagyunk, közzé van téve egy történet, rólunk, hogy mi is ez az egész, és, hogy mi történt velünk idáig azóta, hogy együtt vagyunk, és a sztori nagyjából fedi a valóságot. Azért nagyjából, mert már régóta nem frissült, és tényleg csak a nagyon tömör lényeg van benne. Persze mindenkinek vannak olyasfajta pikáns sztorijai, ami már túl megy azon a határon, amit csak úgy közzétesz magáról bárhol, bárki számára elérhetően, de az biztos, hogy ebből a történetből hiányzik egy-két dolog, amit nem lett volna rossz tudatni magunkról, asszem most pótolom.
Amióta BZ kilépett a bandából eléggé csapongó hangulat telepedett ránk, kezdve azzal, hogy lenyomtunk egy koncertet ének nélkül, nem írtunk számokat, csak azért, hogy az új énekes ne maradjon le jobban, mint muszáj, és többek között ez a bizonyos új énekes személye is felvetett bizonyos dolgokat, amik szintén egy külön történetnek számítottak.
Elég sokat gondolkodom azon, hogy vajon miben is gyökerezik ez a mi állandó énekes válságunk, ami majdhogynem a megalakulás óta folyamatosan tart, és persze nem tagadom, hogy a problémáink bizonyára belőlünk fakadnak, de jó lenne egész pontosan tudni, mivel leginkább ez adná a megoldás kulcsát....
Van itt ez az elég nyilván való dolog, hogy attól függetlenül, hogy a legtöbben Pesten lakunk, mégis utazunk vidékre, hogy próbálhassunk, valószínűleg az sem mindegy, hogy legtöbbször nem a kitaposott utakat, és jól bevált recepteket választjuk, mind stílus, mind intézkedés tekintetében, de lehet, hogy egyszerűen csak azok az elvárások, amiket az énekesünktől szeretnénk biztosnak tudni, nem engedik, hogy egymásra találhassunk azzal, aki nekünk van "megírva"...
Persze csak remélni tudom, hogy rövidesen választ kapok ezekre a kérdésekre, az minden esetre biztos, hogy nem a világban van a hiba, úgyhogy nekünk kell lépni valamit.
Nem mondhatnám, hogy a felhozatalt illetően lenne okunk panaszkodni, hiszen volt itt jó néhány arc, akik szóba kerültek, aztán bizonyos okokból mégsem hoztuk össze a bulit, minden esetre az biztos, hogy egy részük újra terítékre kerül, most, hogy újra "facérak" vagyunk.
Volt itt sok mindenre példa, egy-két srác túl fiatalnak bizonyult, másokkal a stílust nem sikerült összeegyeztetni, volt aki nem volt egy tipikus frontember típus, és azt véltük akkor komoly bajnak, és még sorolhatnám. Aztán bevettünk egy srácot, akinek mindene megvolt ahhoz, hogy ez működjön, de mégse jött össze, és most itt tartunk.
Megmondom őszintén, fogalmam sincs, hogy ezt azért írom-e, mert számítok rá, hogy valaki is elolvassa majd, vagy csak magamon szeretnék könnyíteni, de az biztos, hogy nem árt, ha tudja mindenki, aki érdekelt az ügyben, hogy igen, gőzerővel rajta vagyunk, hogy menjen a buli, tehát kezelhetjük a dolgot felhívásként.
Kedves bárki, aki ezt olvassa!
Ha esetleg énekes vagy, esetleg kacérkodsz a gondolattal, és valahonnan sejted, hogy menne is az neked, vagy esetleg ismersz olyat, aki ilyesmi cipőben jár, kérlek ne habozz felvenni velünk a kapcsolatot!!

Előre is köszi!

Hali!

TGer voltam

 

Címkék: zenekar cojones