Cojones

A zenekarról, a világról, az életről, és egyéb szarságokról...

Galéria

Címkék

1 (1) 100 (1) 2011 (2) 2012 (1) 2013 (1) 2014 (1) 2016 (2) 2k16 (1) a (6) adastra (1) agrock (2) ájulás (1) akela (1) anekdotázgatás (1) anno (1) anyádnak (1) aranyfallosz (1) atrox (1) átszervezés (1) attitűd (1) aztabetyárhétszencségit (1) a halászlé teljes hiánya (1) a losing season (1) a századik koncert (1) baja (1) basszer (1) baszd (1) baszki (1) bátaszék (1) befejező rész (2) békéscsaba (1) bél (2) bikakábel (1) black (1) bloom (1) bőgős (1) boldog (1) boncasztalon (2) boosters (1) börtönviselt (1) brutál (1) búcsúzkodás (1) buli (3) burek (1) by (1) cadaveres (1) camp (1) catalepsy (1) centrifugája (1) channel (1) charlie (1) checkpoint (1) christmas (1) cikk (1) címkék bazdmeg? mi a fasznak? (1) circle (1) cojones (37) concertphotos.hu (1) core (1) csak (2) csend (1) csereverés (1) csordavokál (1) csorna (1) csöveskukoricák (1) csúnya (1) dátumok (1) death (3) debrecen (2) defekt (1) demózás (1) denevér (2) denevér stúdió (1) dick (1) documentary (1) döglött állat (1) dombóvár (1) döngetés (1) driven (1) duck (1) dunaújváros (3) dürer kert (1) durvulat (1) dvmse (1) easterneuropestyle (1) egy (1) éjfény (2) el (2) életérzés (1) elkapott (1) első rész (1) elszabadult (1) én (1) erőd (1) erőd klub (1) érted (1) és (1) esztergom (1) évadzárás (1) éves (1) expo (1) faház (1) fasszal (1) faszt (1) felállok (1) félszemű (1) felszopólányok (1) feszt (1) fesztivál (1) fesztiválszezon (1) fiatalok napja (1) filterezés (1) flyer (1) flyerek (1) fogsz (1) fotó (1) fotók (1) fotózás (1) fradimeccs (1) frakk (1) frissítés (1) fucking (1) galéria (2) gecijóbuli (1) gecó (1) gépszíj (1) giant (1) go4it! (1) got (3) gyász (1) gyilkolás (1) gyilkolat (2) győr (2) gyros (1) gyula (1) halál (1) halloween (1) hamburger (1) hard (1) hír (1) holiday (1) hosszúhétvége (1) hullaszag (1) hunger (1) ignorance (1) íjászat (1) infection (1) inferno (1) ingyen (1) interjú (2) iparos (1) is (1) ittas (1) jackass (1) jubileum (1) kaja (1) kasszasiker (1) kávézó (1) kecskemét (1) képek (2) kerítésmászás (1) kétésfélliteressör (1) kettőezer-tizenkettő (1) kevi tv (1) kezdetek (1) kezdetén (1) kicsi (1) kijött (1) kiskunfélegyháza (2) kisújszállás (1) klipp (1) klub (1) koncert (9) koncertbeszámoló (2) koncertek (1) koncertképek (1) kutyakalóz (1) lasagna (1) like (1) loco (1) lokomotív (2) loksi (3) losing (1) lyric video (1) magunk (1) mapett (1) már (1) marosvásárhely (1) meat-only (1) meg (1) megbocsájtás (1) meghalsz (1) megint (1) megjelent (1) meglepetés (1) megtehetjük (1) mérges (1) merry (1) mert (1) metal (2) mezőtúr (4) moby (1) módján (1) monster (2) mosh (1) mosonmagyaróvár (1) mothafucka (1) motherfucker (1) music (1) my (2) na (1) nagycsalomja (1) napló (1) nasa (1) neck (1) néma (1) new (1) new album (1) (1) nóta (1) note (1) óbecse (1) odabaszat (1) of (3) off (1) olajcsarnok (1) örömünnep (1) orosháza (1) oroszlány (1) összeesküvés (1) összegzés (1) ősz (1) öt (1) packers vs 49ers (1) pajtatánc (1) pálya (1) pápa (1) paradise lost (1) parti (1) party (1) pécs (1) pénz (1) pénz és sárm (2) pezsgő (1) pia (1) pigsqueal (1) pit (1) pizza (1) plakát (1) plakátok (1) pollo (1) pörc (1) pörkölt (1) próbák (1) progness (1) promó (1) pulykázás (2) rákóczifalva (1) rampage (1) red (1) redneck (2) rednecks (3) rekordhossz (1) roar (1) rock (2) rocket (1) rocktár (1) rock beach (1) rose (1) salgótarján (1) sánta (1) sárkány (1) sárm (1) scerra (3) season (1) sepsiszentgyörgy (1) septicmen (1) shit (1) sicitur (1) sick (1) sírni (1) sopron (1) söröző (2) sör kóstolás (1) special (1) sphere (1) sport (1) sport alsó (1) sprain (1) srác (1) stage/dive (1) stillbadass (1) studio (1) stúdió (1) stúdiózás (1) stúdió napló (1) sunset (1) swag (2) sz.a.r. (1) szám (1) szeged (1) székelyudvarhely (1) szétbasz (1) szigetszentmiklós (1) szolnok (5) szolnoki (1) szombathely (2) szülinap (1) tagcsere (1) talent (3) tanulság (1) tapasztalatok (1) tattoo (1) tavasz (1) tavaszi (2) tavaszi turné (1) teltház (2) teszkó (1) tetoválás (1) tetováló (1) tévé (1) the (1) thrash mötál (1) tisza mozi (1) tizennyolcas karika (1) tolom (1) tömeg (1) tömegmanipuláció (1) top10 (1) törés (1) tour (3) trauma (1) tüdőkórház (1) tüntetés (1) türhő (1) turné (5) turnékezdés (1) turnénapló (1) turnétemetés (2) űberbrutál (1) úgy (1) ugyanazzal (1) új (3) újság (1) új lemez (4) új nóta (1) új pólók (1) unity (1) unplugged (1) végállomás (1) vér (2) vérontás (1) verseny (1) vezeklés (1) vihar (1) vinár (1) visszaváltható üveg (1) wall (1) yolo (1) york (1) zack és miri pornót forgat (1) zene (1) zenekar (13) zöld pardon (1) zúzda (1) Címkefelhő

Századik újjászületés 2.rész

2009.12.13. 18:37 | TGer | Szólj hozzá!

Hejhó! (csak úgy megszokásból)

Tudjátok, az elmúlt időszakban, amióta általánossá vált az életemben, hogy rendszeresen külföldön melózok, tényleges törzsvásárlójává váltam a különböző zenei, és "művészeti jellegű" magazinoknak, többek között a Metal Hammer-nek. Régebben tudományos folyóiratokat olvastam, csak úgy hobbiból, ahol megszokott dolog volt, hogy a leírtak jó 70%-ából személyes magyarázat, vagy egyéb utánnanézés nélkül nem értek egy szót sem. Persze nem a hiányos iskolai tanulmányaimat szerettem volna ezzel pótolni, csak úgy egyszerűen szórakoztatónak találtam azzal a gondolattal játszani, hogy mit hoz a jövő, akár globális, akár kissebb kaliberű kérdéskörökben. Egy ideje felhagytam ezzel, de amióta ki kell mászkálnom az országból, valahogy újraéledt ez a dolog, egyrészt, mert mindig vannak várakozással telítődött perceim-óráim, hogy olvasgassak, másrészt meg mivel le tudom írni az újságokat a benzinköltségből, abszolút motivált vagyok... :-)) Nagyon tudom értékelni Hammer-éknél a nemtommilyenidőközönként csatolt Hangfoglalás című zenei "szaklapot", amiben tényleg érdekes dolgokat szoktak írni, és az is jó, hogy nem kifejezetten a fogyasztói társadalomnak készül, hanem inkább zenészek írják a zenészeknek, de mégsem olyan, mint amikor bemegyek egy hangszerboltba, és megpróbálok elcsevegni az éppen ott kockuló lelkes amatőrséggel, akik a csőlátásuk leküzdése során csak addig tudtak eljutni, hogy fejből tudják, hogy a falon lógó 200 darab gitár közül melyik tizenkettőt csinálták olyan fából, ami egy veszélyeztetett esőerdőből származik, és az adott cég, vitatott, és egyes országokban illegálisnak mondható módon jutott hozzá. Tudod, ez olyan dolog, hogy nem szívesen mondom a szemébe egy "szívvel-lélekkel" rendelkező arcnak, hogy ilyesmivel kurvára felesleges foglalkozni, úgyhogy hagyjon lógva... :-) Ami viszont biztos, hogy a szaklapokban is bőven vannak olyan dolgok, amiken egy idő után nehéz kiigazodni. Ellentmondások is akadnak bőven, és a különböző kütyükről szóló cikkek ("kritikák") reklámértékét is egy kicsit sokallom, de ez azért annyira nem probléma. Többek között én sem azért írom ezt, hogy a magazin megvételére sarkalljak bárkit is, a jelentősége az az, hogy furának találom (nagyon), hogy egyesek mekkora figyelmet bírnak fordítani a dolognak arra a részére, ami egy bizonyos szinten felül nem más, csak pénz kérdés. Nem akarok földhöz ragadt módon gondolkodni, de fura az, hogy milyen kevés figyelem fordul arra, hogy a zenésznek elsősorban zenélnie kell tudni. Mintha ez teljesen "alap" lenne, és szinte senki nem feltételezi az emberről, hogy neki az éppen fontosabb. Mintpéldául, ahogy olvasok egy cikket egy gitáreffektről, ami azért kerül xszázezer forintba, mert tud valamit, amit úgy tudsz kihasználni, hogyha te vagy a Dzsó Szátriáni kettő, és bírsz írni egy adott tételsort egy szólóba, ami lehet, hogy csak 13,085 másodpercig fog szólni a 12 számot tartalmazó következő lemezeden, de, ha megveszed ezt a cuccot, akkor baszki, az úgy fog szólni, hogy a közönség kettéhugyozza tőle a vályogfalat. Persze, ha kezdő vagy, és milliomos, akkor vedd csak meg, mert amíg ezt a technikát kigyakorlod, napi 8 óra ráfordítással négy és fél év alatt, addig a kütyü itt lesz neked, de szvsz, ha ezt egy profi tényleg csak azért igényli, hogy 13,085 másodpercig használja, akkor nekem végképp nincs helyem ebben a világban... XD A kérdés az az, hogy vajon tényleg van ennek értelme, vagy aki mégis ilyesmivel foglalkozik, annak nincs más megfontolása, minthogy azért veszi meg, mert megteheti, ergó, van lóvé, minden más meg le van szarva?? Merthát a mai világban mindenkinek csak ez korlátozza a lehetőségeit, míg zenélni, ha jól tudom csak idő kell, és affinitás, hogy az ember meg bírjon tanulni... Egyébként a lap, az fasza, olvasmányos, szórakoztató, de az ilyenektől hülyét kapok. Ugyanez van a Metal Hammer lemezkritika részlegével. Tudjátok, van bennem egy olyan kényszerképzet (valószínűleg alaptalanul), hogyha eleget olvasok ilyeneket, majd egyszer valamikor meg bírom írni "A Tökéletes Lemez"-t. Nagy T-vel, és nagy L-el. Ez azért faszság, mert nem írhatok kompromisszumzenét olyan szinten, hogy az az altertől a blekkmetálig minden területen megtalálja a közönséget. Legfeljebb úgy, hogyha az albumon minden szám "más", de arra annyit fognak írni a kiadónál, hogy "Bravo Hit's 666"... XD A másik fele meg, hogy soha semmi kézzel foghatót nem írnak ezek a csávók. Persze, zenészként mindig is "harcolni" fogok a kritikusokkal, legalábbis elveket vagy elvtelenséget illetően, de itt most az átlagnál több kritikát olvastam, és már az elején "besokalltam" tőle, hogy mi a fene folyik a Földön. Az első dolog ami eszembe jutott, hogy vajon miből él meg egy kritikus? Ki fizet azért, hogy leírja a véleményét, és ezzel befolyásolja egy pár tucat ember véleményét, vagy még azt se. Létezik olyan ember, aki kritika alapján dönti el, hogy megveszi-e az adott lemezt? Mert szerintem már az a kérdéskör sem létezik, hogy az adott lemez úgy fog-e eljutni a szélesebb közönséghez, hogy megveszik-e, vagy mi lesz. Azok, akik a kiadóknál piackutatásokat végeznek, pontosan tudják, hogy mennyit fognak tudni kaszálni, és mivel, amikor egy adott zenekarnak ügyeket intéznek, de egy lemez eladás során nem hinném, hogy bírnának jelentőséget tulajdonítani egy kritikusnak, legfeljebb azoknak, akiket nem a közönség, hanem a szakma olvas, és tisztel meg figyelemmel... Talán túl kicsiben gondolkodom, de tényleg nem bírom elképzelni, hogy mi lehet az, ami miatt ezt van értelme csinálni, és főleg, hogy így. Ugyanúgy, ahogy én itt most épp a kritikusokat kritizálom, de engem is, hányan fognak elolvasni?? És ez alapján mi változik?? Naugye. XD Szóval, ott tartottam, hogy kézzel fogható dolgok. Mindig szoktam mondani, hogy nem vágom a zenei stílusokat... Mindenki más, aki zenél, általában azt hangoztatja, hogy nem akarja, hogy beskatulyázzák. Ez persze nem a megfelelő módja a dolognak, mert ehhez nem interjúkban kell nyavalyogni, hogy rádhúznak egy jelzőt a médiában, hanem változatos zenét kell játszani és kész, de én még ehhez képest egy harmadik csávó vagyok, mert az a bajom az egésszel, hogy az én fejemben ezek a stílusok annyira összefolynak már, hogy soha nem értem, hogy mire hivatkoznak az ilyen helyeken. Ez főleg az újkeletű zenékre igaz. Ír a faszi egy bandáról, nevezzük őket "Oregoni Csirkebaszó Sorozatgyilkosoknak" (mondjuk), és írja, hogy "az előző lemez klasszikus NY hardcore alapokra épülő néhol metalcore-ba hajló, deathcore elemeket is felhasználó repertoárja ellenére az új lemez már letisztultabb, szikárabb, keményebb hangszerelésű metalcore lemez lett, néhol visszakacsintó NY hardcore, és deathcore hatásokkal"... Most ebből mi a faszt kéne leszűrnöm?? Ránézek a képre, és egy halom csili-vili, színes izompólós, 60 kilós, 19 éves gyereket látok, akik nyakig vannak a tetkóban, és a fejük is két baszomnagy fültágítóval van a másfélszeresére duzzasztva. Ha letöltöm a lemezt, akkor meg kiderül, hogy a zenéjük is ugyanaz a "tömény massza", amit, ha kicsit összekapom magam, egy basszusgitártorzítóval, és egy centrifugázó mosógéppel, akár itthon, egyedül is el bírok készíteni... Persze, én nem őket bírálom, aki ismer az tudja, hogy én szeretem az ilyen zenét, de azt sosem fogom megérteni, hogy mi a faszt lehet ezen órákig elemezni, és dobálózni ilyen hangzatos stílusmegjelölésekkel, amik "elvileg" borítékolnak egy-egy témát, ami hallható a zenében. Amikor kicsi voltam, ez volt a "hörgős metál", és kész. Ez ától cettig ugyanaz. Ugyanúgy gitároznak benne, ugyanúgy dobolnak, talán annyi különbséggel, hogy a black metálosok, fehérre vannak meszelve, és minden irányból vasdarabok állnak ki belőlük, és ugyanarra a zenealapra, ők a kecskebelezés és asszonyáldozás során szerzett tapasztalataikat, és tréfás tanyasi történeteiket írják meg a szövegben, a "core" típusú csávók meg valami szívszorító "high-school love story"-t... De mi a különbség? Nem tök mindegy, hogy azt hörgöd (megjegyzem teljesen érthetetlen hangszíneken), hogy "szeretlek Sarah Michelle Gellar, elvéreznék érted", vagy "ó, urunk, Krisztus gyomrából rágnám ki a szart és nyalnám az epét a kitépett májáról"??... Szerintem ugyanaz. :-) Tudomén, hogy lenne, aki jól kioktat engem erről, ahogy már megtették párszor, de utánna, ha újra olvasnám a kritikát, újra nem érteném, hogy mi a retek van. Érdekes lenne megkérdezni a srácokat, hogy tudnak-e dobolni, vagy gitározni, mert szívesen összeegyeztetném, hogy amit ők mondjuk "deathcore" elemként említenek, azt én milyen néven tanulhattam vajon a gitártanártól, vagy épp a zeneiskolában, amikor még dobolgattam. Valószínűleg ezen a "rostán" fennakadna a téma, mert a legtöbb esetben a gitározás, a dobolás egy-két apróságot leszámítva ugyanaz marad. Reszelés, akkordozás, bontogatás, dupla lábgép, "tuka-tuka", blastbeat (XD), kurvasok helyen megtalálható, és hogy mi fogja ezeket downcore, parkinsoncore, és egyéb elemekké tenni, az valszeg örök rejtély marad... :-) Amikor a Cojones megalakult, még jóval azelőtt, hogy elkezdtünk volna ténylegesen próbálni, egy ilyen atomhibrid, minden irányból meghajlított, minden végletet elérő, kurvára összetett "elképzelés" élt a fejemben arról, hogy milyen zenét akarok játszani, amiről mostmár nem oszt nem szoroz, hogy mit mesélek el, mert nagyjából semmiben nem hasonlít a mostani arculatunkhoz, de az biztos, hogyha mégis az a koncepció "élt" volna, akkor, ha mások nem is, de a kritikusok egész biztos hanyattbasszák magukat tőle kétszer. Igazából én olyan kiindulópontot akartam volna használni, hogy "nu metal" (tudjátok, Limp Bizkit, ésatöbbi), csak egészen más aspektusban. Nem egyszerűen egy ilyen pop-rap-rock-metál keveréket akartam, minthogy a stílusbeli zenekarok általában leragadnak ennél, hanem az általam hallgatatott ezernyi különböző (és tényleg HATÁROZOTTAN különböző) stílusú zenekarok munkásságából egybe gyúrni az összes olyan elemet-technikát-jellemző dolgot, ami tetszik. Ment volna ez felcímkézés nélkül is, merthát egyszerűen csak hallgatom a zenét, kiválasztom azokat a dolgokat, amik megfognak benne, aztán majd utánnajárhatok, hogy na vajon, azt az adott dolgot pont hogyan csinálja a gitáros, vagy a dobos, vagy bárki. Ugye ebben az az alap, hogy egymagam el tudom végezni, a többiek ráhatása nélkül. Persze nem szólókarrieren gondolkodtam, tehát szó sem volt arról, hogy kizárnám a többiek ötleteit, csak arról volt szó, hogy ott és akkor, éppen egyedül gondokodtam róla, hogy milyen zenét szeretnék, és ezt bírtam magamból kipréselni, aztán amikor megszületett, hogy ki a tagság, kik azok, akikből még ugyanúgy meríthetünk, ahogy saját magamból, akkor azért kellő mértékben átalakult a koncepció. Annó még női énekest is akartam (természetesen az "alap" férfi énekes mellé, állandólag), meg DJ-t, meg még isten tudja mi járt a kellőképp elborult búrámban, de aztán mégiscsak az lett a vége, hogy a klasszikus, ötfős metálzenekar formációt csináljuk. :-) Így sem "rossz", mert behelyettesítettük az én koncepciómat azzal, hogy mindenkinek a hatásai becsúsznak a közösbe, és nem csak egyedül szemezgetek az ezer meg ezer zenéből, hogy mit akarok még "elcsórni" magunknak, de minden esetre az elején másképp terveztem. Összehasonlításképpen az a lényeg, hogy amíg mi "jazz metál"-nak nevezzük magunkat, amiből, ha olyan irányban lennénk motiváltak, lehetne akár stílusteremtést, és forradalmasítást is csinálni, nekünk egyáltalán nem ez vele a célunk. Ebben a koncepcióban a "jazz" kifejezés csak annyit takar, hogy itt, ésszerű keretek között minden elfér. Mintpéldául szinte egyáltalán nincs olyan számunk, ami végig ugyanazon a sebességen lazul, zakatol, dübörög, darál elejétől a végéig. Lehetne írnunk olyanokat is, de valahogy én nem érezném otthon magam benne. Kell az, hogy egy kicsit körülírjuk a hangulatot. És, ha belegondolsz, rájöhetsz, hogy nincs olyan "hangulat" semmilyen szinten, ami totálisan egyoldalú lenne. Valami mindig van, amitől eleje, közepe, és vége lesz annak, ami megtörténik az emberrel, és nálam a tempóváltások, a ritmustördelés, és az egyebek, ami a "hullámzást" jelenti a zenében, mind ezt hivatottak jelezni. Nem vagyunk jazz zenészek, nem is lenne piskóta, mire felnőnénk adott esetben egy "rendes" jazz zene hangszeres színvonalához, de köztudott, hogy a jazz-nek a teljes művészi szabadság az alapja, ami gyakorlatilag korlátlan lehetőségekkel látja el az embert. Ha nincs egy deka hangszer se, de hárman vagyunk, akkor tapsolni fogunk, és énekelni. Ha van egy gitár, az fasza. Ha van zongora, akkor a gitár meg a zongora kísér egy énekest. Ha tudunk szólózni, egymást kísérgetjük. És belevehető még ezer hangszer, de, ha egyik is hiányzik, akkor is mivan? Semmi, megy ez anélkül is. És ez benne a király. Mert mi egy metál zenekar vagyunk, de bassza meg, én kurvára nem akarom, hogy bármikor is a jövőben majd meg kelljen felelnünk annak a "kialakult képnek", hogy mi egy metál zenekar vagyunk. Azért játszunk metált, mert most ahhoz van kedvünk. És ne értsetek félre, nem hiszem, hogy "nagy kaliberű" elfajulás várható a jövőben, de azért jó lenne, ha nem kéne emiatt elutasítanom valamit, ami adott esetben megtetszhet. Saját berkeken belül is hívogatjuk a számokat mindenféle módon, minthogy stílusokkal is dobálózunk össze-vissza, van itt minden a trashtől kezdve a vikingmetálig, és a "munkacímek" (amik legtöbbje általába valami iszonyatos baromság) között is vannak olyanok, akik különböző viszonyított-hasonlított zenekarokról kereszteltettek el, úgyhogy a "koncpeció" a maga módján megvalósul. Csak arra lennék kíváncsi, visszakanyarodva a kritikusokhoz, hogy Ők vajon mit látnának ki ebből. Lehet, hogy fölöslegesnek tartanák a kísérletezést, vagy azt mondanák, hogy sok a próbálkozás, ami közül semmi sem tudott igazán a sajátunkká válni, vagy azt mondanák, hogy na végre valami, ami nem unalmas... Végülis ezutóbbira törekszünk, és aki eddig hallotta, mindenki azt mondta, hogy tényleg sok különböző dolog van benne, de mindegyiknek megvan az a "beütése", ami a miénké teszi, hát kitudja, hogy mi igaz. Az biztos, hogy a "rajongók" más alappal indulnak, mint a kritikusok, és mégis csak az Ő véleményük az első, de azért a kíváncsiság bennem marad. Persze ezt sem kell túlzásba vinni, hiszen elsősorban magunknak zenélünk, minthogy szerintem mindenki más is elbassza akkor, amikor a közönség alapján kezdi eldöntögetni a munkája során felmerülő kérdések nagyrészét, de azért fasza dolog az, amikor rendes, igazi, elgondolkodtató visszajelzések érzeknek. Nagyon szoktam bírni például, amikor az After Rain-es Horváth Anett odajön hozzám koncert után, és megkérdezi, hogy milyen volt, és tényleg komolyan látszik rajta, hogy Ő az a fajta, akit érdekel is, hogy mit mondok. Odafigyel, belekérdez, és vannak olyan dolgok is, amiket, ha "megkritizálok", és jónak tartja amit mondok, akkor utánna tényleg visszalátom, hogy na igen, ez, itt, most, megváltozott. És ez kurvajó. A legtöbb bandatag, aki megkérdezi a véleményemet (különben megtiszteltetésnek veszem, hogy ilyenből mostanra már elég sok van), az csak azért jön, mert dícsértetni akarja magát. Ez is jó, és én szívesen meg is teszem nekik, mert tudom, hogy az kurvajó érzés, amikor az ember ilyet "hall", hogy rááákendrooolllllll apáááám toljááááááátok bazdmeeeeeeeeeeeg, de nem tartom faszának azt a hozzáállást, hogyha egy "velősebb" hozzászólásra nem nyitott, mondván, hogyha valami nem tetszik, akkor azt valószínűleg csak én nem értem. :-) Aztán ugye van az a bizonyos másik véglet, aki atomlámpalázas csóró, és csak azért igényli a bíztatást, mert annyira be van szarva, hogy ezzel óriási sziklákat görgethetek le a pici szívéről. Megérteni őt is megértem, de erre meg csak annyit mondhatok, hogyha valaki zenélésre adja a fejét, akkor gondolkodjon éretten, és gyorsan rájön magától, hogy erről le kell szokni, és kész. Aki mer az nyer. És vannak az "egészségesek", akiknek van kapacitásuk arra, hogy befogadják és feldolgozzák az inputot, és van is mire használniuk, mint ahogy Anett is ilyen, úgyhogy (többek közt ezért is) max respekt Neki! :-) Például ez is egy szemet szúró dolog volt az újságban, hogy nagyon régóta most először olvastam olyat, hogy valaki nyíltan azt hangoztatja, hogy a saját szórakoztatására ír zenét. A Rammstein gitárosáról van szó, aki azt "vallotta", hogy egyáltalán nem törődnek az új anyagok megszületésekor azzal a tényezővel, hogy "közönség". Most persze ki tudja, hogy ebből mi igaz, de azért az jó volt, hogy rajtuk látni lehetett, hogy nincs bennük ez a megfelelni vágyás, ami meg mindenki máson akkor is látszik, hogyha nem beszélünk róla, és valahogy én is hasonlóan akarom csinálni. Hatások úgyis fognak még érni rengeteg irányból, úgyhogy majd meglátjuk mi lesz... :-)
Nem is tudom miért írtam le ezt az egészet, és azt sem, hogy nekem fog-e kellenem kipihenni az írást, vagy annak, aki eljutott a végéig az olvasásban...ha van ilyen. :-)
Viszont az biztos, hogy ezek a gondolatok most elég sokat foglalkoztattak, és egy kicsit elterelődött a figyelmem a szar kedvemről ezek által, úgyhogy azért örülök, hogy megoszthattam Veletek, és, ha beindított bármit is, talán elgondolkodtatok, talán van véleményetek, akkor nyugodtan szóljatok hozzá lentebb, engem mindenképp érdekel, hogy mit gondoltok! :-)

Köszi mindenkinek! :-))
Sziasztok!

TGer

Címkék: zenekar cojones

A bejegyzés trackback címe:

https://cojones.blog.hu/api/trackback/id/tr132366721

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.