Cojones

Hi all! :-)

Meg sem próbálnám leplezni, hogy virul a kis pofám, amiért újra itt pattoghatok a blogon, merthát álszerénység ide-vagy oda, több helyről is megkaptam mostanában, hogy régen frissültünk, ígyhát jupijjáé...van miről rizsázni. :-)

Az első és legfontosabb, amit szeretnék megemlíteni, az a tegnapelőtt. Vannak olyanok, akik csütörtöknek hívják. Hát biza', csütörtökön múlt napra pontosan 4 éve, hogy Csabcival, és Janóval első ízben ültünk össze Túrkevén, és határoztuk el, hogy megalapíjjuk ezt a kis énekkart. Még azon melegében átfutott az agyamon, hogy írok egy kis nosztalgia beszámolót az első próbánkról afféle memoárként, de arra kellett rájönnöm, hogy kimondottan sok részletre csak homályosan emlékszem. Ami rémlik, hogy hajnal 4-re értünk Kevibe, egy kecskeméti Akela koncertről jövet, ótvar büdösen, szarrá ázva. Kábé 2-3 órát aludtunk a Tóparti Söröző parkolójában a régi járgányomban (akkoriban: zöldszuzuki), és olyan 8 körül szedtük fel Janót a kisújszállási vasúton. Bemutatkozás (Csabi, és Janó ezelőtt sosem találkoztak), kis céltudat egyeztetés, és elkezdtünk jammelni. 6 teljes egészében megírt nótával érkeztem, ebből 4 és felet azonnal kikukáztunk. :-) Azt a másfelet, ami megmaradt, ma Road across the East, és At those nights... néven ismerhetitek, de ezt mondjuk már sokszor elmeséltük. Akkor és ott megbeszéltük, hogy ütős nótákat fogunk írni, mert megy az nekünk. Namost, arra hiába is próbálnék rájönni, hogy sikerült-e, de a lényeg, hogy még mindig itt vagyunk, 4 év távlatában, és az biztos, hogy ennél jobb szülinapom ritkán volt (pedig nem vagyok már mai csirke). :-)

Köszönjük Nektek, hogy rengetegen írtatok, nagyon örültünk neki, és megígérjük, hogy jövőre annyival előbb kezdünk turnézni, hogy ezt személyesen is megünnepelhessük! Szombatra fog esni, úgyhogy nem menekültök! ;-)

Ami pedig a mostani turnézást illeti, arra sem kell sokat várni, hiszen egyész pontosan egy hét múlva, nagyjából ezekben a percekben üthetjük be a záróakkordot az őszi kéjutazás első állomásán, Szolnokon! Illusztráció:

Nos, igen, érdemes korán odaérni, merthát a szervezőség utasítására 16.00-tól 17.30-ig birtokoljuk a színpadot. Nyílván, annak tekintetében, hogy ez egy délelőtt kezdődő egész napos rendezvény, ami 12 egész órán át kínál programokat a tetoválások szerelmeseinek, ez nem is olyan valószínűtlen. A jegyár is ehhez van optimalizálva, úgyhogy mindenkinek ajánlom, hogy egész napra jöjjön, hiszen, lesz bőven látnivaló. Jómagam is ezt tervezem.

Nyílván a többi koncertről is időben kihírdetjük a tudnivalókat, reméljük, hogy minél többetekkel találkozunk, sok új barátságot köthetünk, és sok nagy baromságot élhetünk át újra és újra, főleg ott, ahol még sosem jártunk! :-)

És végezetül, csak, hogy egy példaképet idézzek: A buli csak most kezdődik el! ;-)

TGer

Hi!

Csak, hogy meg ne öljön az unalom, kiposztolom az Agrock feszten készült kis videót... Nem titok, hogy ez a nóta a(z egyik) gyengém, és kivételesen nem is basztam el sehol, tehát amennyit lehet belőle hallani, az mérsékelt szintű megelégedéssel tölt el, kár, hogy nem láttátok többen. :-)

Tudom, hogy mindig ígérgetem a képeket, majd az is meglesz. Nyílván teljes önértékelési zavar nélkül (értsd.: még senki sem nyújtott be különösebb igénylést rájuk), csakazértis. :-D

Amúgy minden rendben van, próbálunk, készülnek a nóták, majd lesz koncert is, nemtommikor-nemtomhol, de kőkeményen.

Veletek minden faja? ;-)

TGer

Csű!

Most, hogy Csabi remekül visszaszorított 95%-ra, késztetést érzek, hogy koncertbeszámolót írjak... :-)

Holiskezggyem...hm...Hát szóval, megvolt az Agrock fesztivál. Nem akarom durván cenzúrázni a látottakat-hallottakat, és fontosnak tartom kiemelni, hogy bármit írok, csak magam nevében írom. :-) Persze rendszerint rózsaszínben látom a világot (a srácokhoz képest legalábbis), de innen most mindannyian vegyes érzésekkel tértünk haza. Amikor lekötöttek bennünket, próbáltam tájékozódni a fesztivál felől (nyílván, mert nem ez volt az első). Képeket nézegettem, kérdezősködtem, és már előre kialakult bennem az a vélemény, hogy egy nagyon szépen megálmodott valamiről van szó, ami viszont kivitelezés szempontjából megkérdőjelezhető. A facebook-os promóció során is azt éreztem, hogy a szervezők lelkesedése méltatlanul kevés visszajelzést váltott ki az (amúgy sok) érintettekből, és annak ellenére, hogy tudtam, hogy ingyen buli lévén, tuti, hogy lesz nép, paráztam kicsit, hogy pórul járhatunk.

Node haladjunk szépen sorjában. Szombat délelőtt 11 óra volt, én kábé három órája szenderegtem, amikor megcsörrent a teló. Mondom-mizu. A szervező srác hív, mondja, hogy átszervezik a fellépőket, mert a nagyszínpadot (ami szabadtéri) teljesen lenullázta az eső. Lemondják a fele bandát, és egy fél órával korábban kéne játszanunk, és a másik színpadon, ami kőépületben lett felállítva. Mondom persze, nincs ezzel gond (így is este 11 lett a terv). Körbecsörögtem az arcokat, mindenki nyugtázta. Aztán lassan fel is keltem, rendberaktam az ábrázatomat, kávéztam, kitakarítottam a verdát, meg hasonlók. Ezzel el is ment a délután jórésze, úgyhogy pakoltam, 'oszt indultam. Kisújszállásra beszéltünk meg találkozót, körülbelül 1 perc eltéréssel oda is értünk mindannyian. Srácok beszálltak, gó. Beugrottunk még Karcagra, hogy elhozzuk Sanyi cuccait (a nyolcvanhatodik bandájának a próbaterméből). Még otthon lenulláztam a kilóméter órát, hogy képbe legyek, pontosan 308-at mutatott, amikor megérkeztünk Görbeházára (tévedésben voltam, mert egy jó 70-el kevesebbre számítottam). Bence már a helyszínen volt, mivel a délutáni program részeként a másik bandájával is demonstráltak. Közli, hogy 2 óra csúszás van. Nahát. Pacsiztunk a szervezőkkel, eligazítottak, sűrű bocsánatkérések közepette, hogy ez most így alakul, megmutatták hova parkolhatunk, ésatöbbi. Amikor kiszálltam a kocsiból, óvatosan hozzáérintettem az ajtót a mellettünk parkoló mikrobusznak (igen, direkt, azért, hogy ne koccanjon), aminek sofőrje ezt valahonnan a távolból megérezte, és odajött pattogni. De olyan szinten, hogy még fél óra múlva is megkeresett az emberek között, hogy ugyan jöjjek már a kocsihoz, és ellenőrizzük már le mégegyszer, hogy nem-e én karcoltam meg a busz oldalát...mivanezzel...???...Dzsizüsz krájszt... Felmértük a terepet, oszt tennivaló híján leseggeltünk a sörpadra. Szűcs lelépett az OMD tagokkal a kocsmába, Bence meg nőzött, maradtunk hárman. Ment a szokásos, hogyhozzukkiebbőlalegjobbat beszélgetés, persze mindennemű tanulságot nélkülözve, leginkább csak elalvás ellen. A szervezők egy tányér babgulyást is biztosítottak, amiért hálás voltam, mert bokros délutáni teendőim között a kajálás valahogy nem kapott helyet (ami, valljuk be, jónagyfasság). Amennyire a rendszert ki lehetett ismerni, úgy vettem észre, hogy a jóhiszeműség gyilkolta le a munkamorált, mert hiába volt mindenkinek elmondva, hogy mikor kezd, és mikor végez, és mennyi idő alatt pakoljon fel, ésatöbbi, a "bizalmi elv" alapján nem volt színpadmester, és még egy önjelölt megváltó sem akadt a biztonságiak között, aki megtette volna, hogy addig üti péklapáttal az összes zenekart, amíg be nem tartják az idejüket. Ennek az lett a vége, hogy már a többi (a csúszást csak elszenvedő) banda is elkezdett lázadni, és hozzánk küldték a szervezőt, hogy cseréljünk időpontot, mert különben nem játszanak. Az első dolog, ami átfutott az agyamon, hogy "anagylófaszt", a második, hogy "akkorhúzzanakapicsába", és harmadik sem kevésbé építő jellegű, de aztán láttuk, hogy annyira zsákutcában van a srác, hogy csak be adtuk a derekunkat. Hát nem kellett volna. A szervező arc minden adott lehetőségét kihasználta, hogy bocsánatot kérhessen (nem mellesleg olyasmi miatt, amiről mondjuk személy szerint abszolút nem tehet), küldetett nekünk sört, meg főtt kukoricát, meg két üveg bort, meg egy csomó Monster-t, egy tündéri-bájos-aranyos kiscsajjal (akinek a nevét ugyan elfelejtettem, de igazán mély nyomot hagyott bennem), és szóban százszor is hőssé avattak minket (no nemmintha ez távol állna a valóságtól XD), dehát mire ebből koncert lett...áááááááh. Miután magunk is megnéztük azt a kocsmát, és még további két órát várakoztunk, meg ökörködtünk, gondoltam már, hogy bemutatkozhatnánk ennek a zenekarnak, akik itt nagyban kisírták, hogy előrébb kerülhessenek. Szűccsel odamentünk hozzájuk, mondtuk, hogy mi vagyunk mi, és szeretnénk megkérni őket, hogyha már ez így sikerült, akkor iparkodjanak, de kúúúrvára-kibaszottul, mert nem akarunk még további szopást, elég volt ez így is. Nagyon bólogattak, ígérgették, hogy villámgyorsak lesznek, be se állnak, csak elkezdik, meg mittudomén. Mondtuk jó. Hát nem így lett. A beállással valóban nem törődtek, de az a pakoláááááááááás... Csabi végigülte az egészet, és nézte az időt. Ahhoz a pillanathoz képest, ahogy az őket megelőző zenekar eltakarította magát, a dobos felment, és 25 percen keresztül odáig sem jutott el, hogy feltegye a cineket (az amúgy ottani állványokra)... Hátbazdmeg. A faszom kivolt. Direkt nem mondom a banda nevét, mert nem is annyira rájuk haragszom, mint inkább az életre, de így megszopatni magunkat...hát hihetetlen. Súlyos hiba volt elcserélni ezt az időpontot. Mire nagy nehezen végeztek, elmúlt hajnal 3, és már őket sem sokan nézték meg, de ránk kábé egy deka ember nem maradt. A beállást mi is leszartuk, intrót is, mindent hagytunk a picsába, elkezdtük. Mire az első szám közepére értünk, bejöttek mondjuk úgy 10-en, abból 5-en a színpad elé. "Tomboltak", ha úgy vesszük, élték a dolgot, nagy nehezen mi is felébredtünk, de ez is lett a teteje a bulinak. 8 számot játszottunk, a "best of"-ot, már ha lehet ilyenről beszélni, tudjátok. Szolid taps, fellélegzés, balra el. Lepakoltunk, elköszöntünk. Tudtam volna én örülni 3 embernek is, aki rendesen bulizik, de ilyen fizikai állapotban már nagyon nehéz volt. Mire kiértünk az autópályára, már világos volt. Bementünk egy benzinkútra, ahol 2 ezer magyar forintból sikerült kerek 5 liter benzint vételezni (igen, 400, kapjákbeazösszesfaszomat), oszt azzal szépen elgurultunk Túrkevére. Sanyival végigpofáztuk az utat, Szűcs bealudt, Csabi csendestársként vett részt a kommunikációban. Zuhany, kanapé, kékhalál. Snitt.

- Kedves Szervezők: Hangsúlyozom, hogy ez az egész, javarészt negatív beszámoló, SENKI ellen nem szól. Az este folyamán egytől egyig mindenki nagyon rendes volt velünk, mindenki jót akart, mindenki kedves volt hozzánk, és mi ezt nagyra értékeljük. Megbecsüléssel bántatok velünk, és szerintem mi is Veletek. Jót ettünk, eliszogattunk, az enyhén alacsony hőmérsékletet kivéve az időjárás sem volt vészes. és most jön a >> DE << (csupa nagy betűvel), srácok, ezt így nem lehet. Nem ezért jöttünk mi sem, és Ti sem ezért csináltátok a bulit. A saját jóindulatotok áldozataivá váltatok, és nagyon reméljük, hogyha jövőre is lesz fesztivál, ebből okulva sokkal keményebbre veszitek a figurát. Tökösen, IRÁNYÍTÓ jelleggel levezénylitek a banzájt, és ennek megfelelően sokkal jobb is lesz. Látszott, hogy szeretetből csináljátok az egészet, hiszen majdnem minden bandán Titeket is bent láttalak a tömegben, és ez nagyon klassz, de a kemény kéz (és a szerepek tisztázása) most nagyon hiányzott. Kell az a színpadmester, aki büdös köcsög módjára, fel meg le rugdossa a bandákat a színpadról (és ez alól persze mi sem vagyunk kivételek), és akkor elkerülhető az anyagi "kár" is, mint végeredmény, és önnön lelkiismeretfurdalásotok is. Mi mindenben támogatunk Titeket továbbra is, de ebben a kérdésben kérlek hallgassatok rám! Főleg annak a ténynek az ismeretében (amit a kedves olvasóim sem árt, ha tudnak), hogy még utánnunk is játszott egy zenekar. Képzelem mennyire gyűlölnek... :-/ -

Snitt. Fél 11-kor ébredtem (pontosabban felzargatott a kúúrva telefon). Ha bárkinek is feltűnt a poszt címe, valszeg felötlött benne, hogy ennek vajon mi köze lehet a koncertbeszámolóhoz?? Hát semmi. Azért ezt választottam címnek, mert a zenekar tevékenységét illetően egy - még sokkal fontosabb - másik dolog kezdődött a múlt héten (és ma már folytatódott is), ez pedig...dobpergést kérek...a következő lemez megírása. :-) Elkészült egy zenealap (majdnem teljesen), az első új nóta hangszeres része, amit ma nyugtáztunk együtt, mink hangszeresek. A dalszöveget még gyúrom, de próbálok készen lenni vele a következő próbáig, és akkor Bencét is bevonhatjuk az egyenletbe. Hogy maga a lemez mikorra lesz meg, az egyenlőre hatalmas kérdőjelet képez a tér-idő kontinumban, de rengeteg ötlet van, szövegek is, témák is, amikből mostmár folyamatosan építkezünk (értsd: csak és kizárólag azért járunk próbálni, hogy új nóták szülessenek). Vannak már címek is, és két vendégénekest is szerződtettünk, de a konkrétumok egyenlőre maradjanak titokban. :-) Érzitek a hatásvadászatot, ugye? XD Kábé 5 rendszeres olvasóm van (a statisztikák szerint), és 120, akik belépnek, megilyednek, és inkább mégsem olvassák végig, de csakazértis eljátszom a gondolattal, hogy minden mozdulatunkat figyelitek. :-) No, elég annyi, hogy örülünk az új témáknak, mélyebbre hangoltunk, bitangul fog szólni. Aki el mer ezután aludni, azt felnégyeljük. :-D

És végezetül: Oross Norbi, baszki, pont akkor nem vagy ott, amikor megmentésre szorulunk? :-)

Na puszipá! :-)

TGer

Mélyen Tisztelt Publikum!
 

Szökő évente van kedvem és apropóm nekem is rittyenteni ide valamit. Nomeg ha már az előző bejegyzésben úgyis elvannak marasztalva a zenekartagok miszerint, a lehetőség mindegyikőnk számára adott, hát akkor most tessék.

Perpill úgy érzem, hogy nekem jutott a megtiszteltetés bejelenteni, hogy a zenekarral a mai napon újabb történelmi jelentőségű esemény történt. Ennek állítok emléket ezen kis szösszenettel.

Ma ugyanis a HotDog (magyarosan MelegKutya) közösségi (tele)portálon a HotBand (avagy MelegZenekar)  "kategóriában" jó pár banda közül sikerült bejutni a legrajongottabb zenekarok TOP10-es listájába. Tökjó. Úgy érzem ismét nagyot alkottunk. :D

Köszönöm a lehetőséget.

Béke!

Én, a dobos.

Boa!

Nohát ehhez pillanathoz is elérkeztünk. :-) Szóbelien valószínűleg úgy kezdeném a történetet, hogy "játszottunk a Rockmaratonon"...de persze rögtön vissza is kéne ugranom az időben, hogy mindent szépen, az elején kezdjek. Hosszú egy hónap volt a június. Nem kevésbé, mint a május, amit javarészt azzal töltöttünk, hogy a fesztiválra történő bejutáson idegeskedtünk. És ebben most tényleg mindenki benne volt. Gondolhatjátok, hogy egyedüli buzgómócsing vagyok a bandában (jó példa lenne, hogy mindenkinek van admin hozzáférése a bloghoz, mégis 99%-ban - ezidáig - csak én posztoltam), de ebben az esetben nem kellett magamra maradnom, mindenki kitette a kis kukiját, hogy összejöjjön a balhé. :-) Nagy nehezen csak sikerült, meglett a szavazatmennyiség, megkaptuk a szerződésünket is, és igyekeztünk felkészülni. Nyilván, mivel jórészt ugyanazt az előadást kellett produkálnunk, mint a turné bármely állomásán, ez nem volt óriási kihívás, de azért fontosnak tartottunk pár apró kis betegséget kigyomlálni a megjelenésünkből, ami a klubkoncertek forgatagában Clint Eastwood-osan szólva "szart se számít". :-)

A koncertet megelőző napokban afféle "ezerszer elmondom, akkor sem lesz elég" helyzetbe kerültünk. Röpködtek az ímélek, posztok, visszahívóesemesek, totális káosz volt. Rám ez jó hatással van, ebből tudom, hogy kellően be vagyunk zsongva. Már-már véletlennek is tekinthető, hogy mindenki a helyén volt időben. A hétfőt majdnem teljes egészében pakolással töltöttem. Listát írtam, hogy mi kell, és szépen sorban el is intéztem mindent. Ez hajnal 4-től (alternatív okokból felkelve), kedd hajnal 2-ig tartott, tehát mélyen aludtam éjjel, az fiksz. Kedd reggel (bár inkább délelőtt) kávéval startoltam, aztán borotválkozás, és újra ellenőriztem mindent. 11-re jött át húgom, aki mint egyetlen vendégünk, csatlakozott a karavánhoz. Kajáltunk, és próbáltuk belőni az indulási időpontot, hogy senkinek se kelljen várni a másikra. Az útiterv szerint ketten mentünk Dunaföldvárig, ahová 3-an érkeznek az arcok Nyakóval (sofőr). Átdobáljuk az én cuccaimat is, és megyünk tovább együtt a busszal. Bence ősei véletlenül épp arrafelé mentek nyaralni, úgyhogy Ő külön utazott. Ez is teljesen rendben ment, az M6-oson haladva fejbiccentéssel tisztelegtünk a Beloiannisz nevű települést jelző táblának (Alekosz mester szülőfaluja XD), és ütköztünk a srácokkal a megdumált helyen. Átszállás, gó. Nyakó nem kispályázott, a busz csak úgy suhant a pályán. Sanyi megjegyezte, hogy "fura, hogy nem Tíger vezet". Hát nekem is fura volt. Jól fura. :-) Ültem, minden ablak lehúzva, jó nagy hangzavar, de nem számított. Úgyis röhögtünk egymáson, hogy nem hallottuk, ki-mit mond. :-) Délután négyre terveztünk megérkezni. Ehhez képest egészen minimálisat késtünk (a helyiek 5-re vártak). Nagyon kényelmesen zajlott minden. Felvettük a kellő okmányokat, parkolóhely is bőven akadt (csak egy 20 perccel előztük meg a Tankcsapdát, és ez volt a szerencsénk XD). Öltözőt is kaptunk, egy 2x2 méteres konténert, megosztva a PICSA-val, úgyhogy jobbnak láttuk előzékenynek lenni, és a buszt kijelölni támaszpontként.

A beállás gyorsan, és zökkenőmentesen zajlott. Minden technikus jó arc volt, mindenben a segítségünkre lettek volna, dehát mi az abszolút magunkra utaltsághoz vagyunk szokva, úgyhogy elég volt bekötniük pár mikrofont, és már készen is volt a cucc. Másfél óránk volt még kezdésig. Felfedezőút. Jómagam sokszor maratonoztam már, tehát nem sok meglepetés ért, de jólesett kóvályogni. Néhány elrendezésbeli dolog megváltozott (előnyére), de jórészt a szokásos. Tipikus első nap. A hetijegyesek már most igen rosszul néznek ki (XD), a napijegyesek lassan gyülekeznek. Azért egy kicsit aggasztóan csöndes volt. Nem akarok elfogult-elmerült beszámolót, ezért nem is köntörfalazok, határozottan szúrta a szemem, hogy nagyon nem gyülekeznek az emberek a nagyszínpad előtt. Nemmintha mást vártam volna, hiszen ódszkodok az egoizmustól, de eszembe jutott egy afféle babona. Hogy túl simán ment minden. Semmi fontosat nem felejtettünk otthon, nem késtünk, nem volt baj. Bár Sanyi előző nap elvágta az ujját a melóban, és Csabin is virít egy két napos tetkó, valamint én is megkarcoltam magam egy kicsit a sniccerrel, miközben az új gitártokom béléséhez daraboltam a hungarocellt, de ezek apróságok. Túl biztos a háttér, ez általában ratyi bulival kompenzálódik. Ha minden pengeélen táncol, általában jobban érezzük magunkat, másokat, és mások is minket. Erre persze nem lehet alapozni. Visszatértünka backstadge-be, hátha megjön az izgalom. Megismerkedtem Csabával, aki mint főkonferanszié teljesít szolgálatot. Kemény arc. Az agresszív humor, és előadásmód híve, de végtelenül szimpatikusan csinálja. Felmegy a színpadra: "Egy szolgálati közlemény: akik a tegnapi -nemtommikori- vonattal érkeztek, azok...kapják be! Köcsögök vagytok!". XDDD Nemtom kinek szólt, és azt sem, hogy miért, de AHOGY mondta-csinálta, én besírtam. :-) Persze még mielőtt felháborodtok, kedves olvasóim, hangsúlyozom, hogy alapvetően kedves arc volt, előre odajött megkérdezni, hogy hogy ejtjük a zenekarnevet, hogy faszán fel tudjon konferálni, meg minden. Közben az is kiderült, hogy a koncertünkkel koppra egy időben a színpaddal szemben lévő Monster sátorban dedikál a TCs. Nem tudtam, hogy sírjak, vagy nevessek, mivel így sok embernek leszünk háttal, de Lukácsék szemben ülnek. XD Bár nem biztos, hogy az Ő rajongóik kedvelnének minket, azért a mi zenénk is mindenkié. :-) A percek múltak. Csabánk mégegyszer felment egyet konferálni, osztán mehetazintrauuu!! Kezdtünk a szokásos módon, a tér bazira kitágult, és, bár látványosan sokan választották helyettünk a kocsmasátrakat, azért egy-egy lelkes headbang-elő emberke mindenhol akadt, bármerre néztem. Alább mellékeltem egy kis videót, ezen nyílván átérezhető a szellősség, de, ha a kamera körbe tekintett volna a placcon, kiderült volna, hogy igenis sokan vannak, csak épp nagyon nagy területen szétszórva. A legtávolabbi pontokról is fordultak felénk arcok. Ez az embermennyiség ragyogó teltház lenne egy Dürer-ben. :-) A magam titkos álmaiban az 1700 szavazó felét kockáztattam meg potenciális látogatónak. Talán meg is kaptuk, csak nem éppen tömött sorokban. Ez persze nem baj, mivel én minden lelkes arcnak nagyon örülök, és ez így is marad. Nem mellesleg, Oross Norbi, mint mindig, egyszemélyes hadseregként végigüvöltötte a bulit, és épp előttem, olyan gyönyörű lányok táncoltak, hogy nem tudtam, mikor ejtem ki a gitárt a kezemből. :-) Ők, különben nem csak az én figyelmemet kötötték le teljesen, hanem minden létező sajtófotósét is. Körülnéztem a neten, és a tegnapi napról készült anyagok 100%-ában szerepelnek, még abban a videóban is, ami alapvetően a vizespólóversenyt hivatott bemutani. Megtaláljátok a PartyZoo.hu-n. :-) Nem tudom, hogy a hölgyek vajon fogják-e olvasni ezt, de nem is számít, a lényeg, hogy arra emlékezzenek, mi váltotta ki belőlük eme exhibíconizmust (gy.k.: én). :-D

Köztudott, hogy egy fesztivál színpad nagyon rosszat tesz a személyesebb hangvételre komponált produkcióknak, és ezt eszemben sincs megcáfolni. Hogy a kordon távolítja a közönséget, az tény, de úgy vettem észre, hogy a banda kohéziója is erősen foszladozik, hiszen a nagy tér bemozgása azzal az áldozattal jár, hogy a többiek néha még a látás-perifériából is eltűnnek. A klub bulikon sűrűn előfordul, hogy úgy állunk, mint a heringek, sőt még az sem ritka, hogy színpad sincs, de valahogy mégis könnyebb ott egységet építeni, hiszen közös aurában, együtt létezünk, együtt lélegzünk. A színpadi hangzás egyébiránt csillagos ötös volt. A monitor ládák olyan határozott nyalábban nyomták ránk a hangot, hogy a tányér sugarából kilépve, mintha lekapcsolnák, elhallgatott. És ez jó, mert így csak egy fejmozdulat kell, hogy azt halljam, amit épp akarok. Se többet, se kevesebbet. Összességében nagyon kényelmes színpad volt, csak sokat kell még ahhoz fejlődnünk, hogy rutinszerűen betöltsük. És ezalatt nem fejenként 30 kiló hízást értek. :-D

A repertoárt talán felesleges felsorolnom, hiszen a szokásos koncert nótáinkat nyomtuk, egyedül talán a The I Inside, és a Painful Dreams című számok alkották a ritkábban hallható szekciót. Amikor külön erre a koncertre próbáltunk, írtunk egy kis egyveleget, amibe a Lost Memories, és a Social Suicide című nótákból került kábé 2-2 perc, de ezt végül elvetettük, mondván, hogy nem gyakoroltuk eleget ahhoz, hogy ide kiálljunk vele. Most is csak azért emlegetem, mert nemrég kérdeztétek, hogy ezek miért nincsenek koncerten, de nem tudtam sokat felelni, leginkább annyit, hogy nem tipikus koncertszámok. Túl hosszúak, nem működnek, az emberek megunják. Talán nemsokára valamikor elővesszük a keverék ötletét mégegyszer.

Ahogy a buli haladt, azért feloldódtunk, és kezdtük egyre jobban leszarni a külsőségeket. Megjött ugyanaz a fíling, mint bármikor, csak fesztivál lévén, lassabban. A videó, melyet immáron, az olvasást megszakítva, nyilván láttatok, a koncert megindulását mutatja be. Apróbb szünetekkel az egész rögzült, azért ezt a nótát választottam, mert ez szól a legelviselhetőbben. Meglátjuk, hogy a többi felvételnek mi lesz a sorsa, minden esetre lájkoljátok, ha tetszik, vagy kommentbe jöhet a fikázás. ;-) Ha kiszúrjátok, hogy Bence mit iszik, és miért tartom ezért (figyelem, köreinkben újkeletű, felfuttatásra termett kifejezés következik >>>) türhőnek, és megírjátok, nyerhettek egy mackósajtot. :-) Jómagam is egy ilyennel ücsörgök most itt a gép előtt, és körmölöm ezt. :-)

Bámulatos, hogy milyen gyorsan sikerült lezavarni a koncertet. 10 számot kalkuláltunk az egy órás műsoridőnk kényelmes kitöltésére, de 15 perccel előbb végeztünk. Kiabáltak, hogy vissza, de mivel lejövetelünkkor a technikusok (előzetes megbeszélés alapján) azonnal rárontottak a cuccra, ez elmaradt. Eltakarítottunk magunk után, adminisztráltunk egyet, aztán ugrás a tömegbe. Nagyon jól esett, hogy a színpad minden oldalán rengetegen odajöttek, és gratuláltak a show-hoz, tisztára meg is voltam lepődve. Mármint, koncert közben úgy tűnt, hogy elveszünk majd a tömegben, de nem így lett, lépten-nyomon metálvilláztak az arcok, és jöttek pacsit lejmolni. :-) Csaba is kitett magáért. Felment bekonferálni a PICSA-t, és ezzel kezdte: "Aki nem volt első zenekaron, az buzi!". XDDD Bírom ezt a csávót. :-) Nyakó adott egy tippet, ami be is jött. >>> Menjünk a Monster sátorba, és ugyan tarháljuk már le őket egy rekesz Monster-rel, csak, mint rögtönzött helyszíni endorsement. :-) Jött a kisfőnök, mondta, hogy simán. Elrakott egy cédét, és cseréltünk elérhetőségeket, hátha a nagyobb főnököknek is megtetszik a banda. Jó kis támogatásokat nyújtanak azoknak, akik ezt már elérték náluk. És persze a löttyből is kaptunk egy kockával. :-) Az első dolgom, mihelyt mindentől megszabadultam, hogy elindultam kaját keresni. Tavalyról már emlékeztem a helyi hiperszuper jó pizzára, de erről most épp lemaradtam, mert orbitális sorbanállással kellett volna alapvető kompromisszumokat kötnöm, úgyhogy inkább gírosz lett belőle. Persze ugyanaz a cég, de míg a pizzájuk kiemelkedő, a gírosz átlagos. Mindegy, éhes voltam. :-) Közben Norbi is előkerült, és elsírta a bántatát, miszerint egyedül a mi koncertünkre alapozva vette a hetijegyet, de a nulladik nappal és az első felével bezárólag ezidáig nem kapta el a fesztivál centrifugája, én pedig egy sörrel megtámogatottan próbáltam meggyőzni arról, hogy belejön majd. :-)

Visszatérve a backstadge-be, pár világmegváltó okfejtésben is részt vettem, egy hótrészeg Vörös Attilával, egy pirospozsgás arcú Tóth Balázzsal, és egy leszaromavilágot Felkonf Csabával. :-) A Groundhangok című nagyon ígéretes kezdeményezés helytartóival is megismerkedtem, és röptiben egy interjút is összedobtunk. Rajság volt. Betámadtam egy cédével Cseresznyét is, csak, hogy tudjak már biztonságban egy korongot tőlünk is a TCs gyűjteményében, aztán a véleményét is kikérdeztem. Annak ellenére, hogy nem mondott sokat, hiszen leginkább a dedikálásra kellett figyelnie a "díszpáholyban", elcsíptem pár értékes morzsát, a "sikerreceptből". Meglátjuk tudom-e használni. :-) Bence egyedüli Tankcsapdás tapasztalata annyi, hogy letarhálta Lukács sapkáját...ennél azért én többre mentem. XD Az Agnostic Front-os srácokkal is megpróbálkoztam, de nem igazán sikerült. Kedvesek voltak, a lemezt megköszönték szépen, és ígérték, hogy majd valahogy eljuttatják a véleményüket, ha lesz nekik. Tudom-tudom, utópia. :-) Megjegyzem, mindkét zenekar koncertjét a színpad oldalából tekintettem meg, és ért rengeteg hatás, amit ugyan leírni nem tudok (és bizonyára fölösleges is lenne), de igyekszem majd kamatoztatni, mint tapasztalatot. A TCs hangszeres tudásának megítélése is rengeteget emelkedett a szememben. Ekkorra már előkerültek a - fesztivál területén addig szabálytalanul szétszóródott - srácok, és velük együtt az időérzékem is visszatért, nomeg a jóöreg partikiller beszólások, minthogy "mikortervezünkmenni", nomeg az utánozhatatlan "holnapéndolgozom". :-) Egy darabig tartottam a frontot, aztán beadtam a derekam. Búcsúzkodás közben még összeakadtam Lukáccsal, akivel életemben először sikerült rendesen, négyszemközt beszélgetnem egy laza 20 percet, és Vele kapcsolatban is olyan pozitív benyomásom keletkezett, mint állat. Kiderült, hogy sokkal jobban odafigyelt a műsorunkra, mint Cserkó, és habár nem épp a stílusát játszuk, be is jött neki, amennyire kell. Példákat is tudott mondani, amiből kiderült, hogy nem vetít. Nahát. :-) Mire mindenkivel lepacsiztunk, a majrésok már nagyon kivoltak, úgyhogy szerváltam még egy gyors pizzát (nem tudtam volna várni még egy évet), kocsibaültünk, és gó hóm. Hazafele csak úgy teszt jelleggel megálltunk a benzinkúton, ahol a legutóbbi ominózus pécsi szereplésünk után megismerkedtünk Naszladi Józsival, aki, mint dolgozó, meglepő érdeklődést mutatott irántunk, és beruházott egy lemezre. Épp nem dolgozott, úgyhogy elmaradt a viszont látás. Azért üdv Józsi, ha olvasod! :-) Az út hátralévő részében önnön regenerálódásomra összpontosítottam, hiszen Dunaföldvártól újra vezetnem kellett (odafelé otthagytuk a verdámat), de kiszálláskor - hálistennek - azt vettem észre, hogy biztos lábakon állok. :-)

XD. Rögtön, ahogy odaértünk, átcuccoltunk, és a srácok továbbálltak, jött egy rendőrautó, és - szerencsére csak - kishíján megfingattak. Ugyebár rendet tettem a csomagtartóban, beültem, és amíg a rádióval, meg ilyesmikkel babráltam, előre beröffentettem a motort. Mivel égett a tolatólámpám, de nem mozdultam, csak lent matattam, sejthetőleg a részeg tanácstalanság látszatát keltettem, és ezzel vontam magamra figyelmüket. Mellém hajtottak, és az ablakon átszólva megkérdezték, hogy "segíthetünk?"... Most erre, mit felelsz? XD Ha annyit, hogy "nem"...az kevés. Rádszállnak. Egy mondatban képtelenség összefoglalni, hogy mivan. Ha kettőt mondok, az sok. Úgy tűnik magyarázkodok. Rámszállnak. Ha hazudok, azon gondolkozni kell. Rámszállnak. Hát hálaistennek ők folytatták további kérdésekkel, minek során elmesélhettem rövid történemet, és úgy döntöttek, inkább leszarnak. :-) Mázli. Az est hátralevő részében nem történt semmi. Az M6-oson gyönyörű panorámák vannak, főleg hajnalban. :-) Magamhoz vettem egy párat a Monster-ekből, ami felébresztett, közben rituális jelleggel sárga M&M's-et rágcsáltam, és szépen hazaértem. :-)

A koncerten nem igazán törődtünk semmiféle információközléssel, így sem a múlt, sem a jövő nem került szóba, de most megragadnám az alkalmat, hogy megköszönjem újra mindenkinek, aki támogatott minket akár csak egy szavazattal, akár többel, ahhoz, hogy ide eljussunk, mindentől függetlenül a Rockmaraton nagyszínpada egy hatalmas mérföldkő volt a zenekar történetében, és mindannyian nagyon nagy dolognak tartjuk, hogy ennyien mellettünk álltok, és Veletek együtt vehetünk részt ebben az egészben! :-)

Millió csók!

TGer

Csű!

Naderég sztorizgattunk, kedves gyerekek. :-)

Ezen a hétvégén Szlovákiába szakadt hazánk földjére, valamint, Túr-kibebaszott-kevibe voltunk hivatalosak egy kis zajkibocsájtásra. Mondanom sem kell, hogy a szokásos megbeszélt dolgok az utolsó pillanatig jól tartották magukat, és pont mielőtt elindulhattunk volna itthonról, megborult minden. Péntek este amúgy is egy 4-es felállású koncertet terveztünk, ami ugye még több aggodalomra adhat okot, hiszen, ha még valakivel történik valami (jelen esetben Szűcs volt, aki nem tudott elszabadulni), az már egyenlő a megsemmisüléssel. Hát történt. Sanyi feje felől ellopták a drótot, ami nélkül a vonat egy tapodtat sem mozdul, és így Ő sem elérhető. Csabi már reggel feljött Pestre, elmentünk dobbőrt venni, plusz felszedtük a frissen készült háttérvásznunkat, aztán ülhettünk egész délután, várakozva. Kicsit untam is, izgalomra vágytam, hát megkaptam. Fasza. XD Az első telefonhívásból csak annyi derült ki, hogy Sanyi késik egy órát. Az még belefért volna, csak nyílván sietséggel. A második már másfél óráról szólt, ígyhát kármentés volt indokolt. Utólag visszagondolva talán egyszerűbb lett volna a saját kezünkkel megszerelni a felsővezetéket a pusztában, de azért a harmincadik emberke, akit felhívtunk, csak elvállalta, hogy elhozza Sanyit Szolnokig. Mivel emitt is lekésték a csatlakozást, ezért Bence is mozgósított. Após-pajtása besegített, hogy Hatvanba is eljussanak, és, bár nem időben, de sikerült összeverődnünk. Fel az autópályára, kéccáznyócvannal, és már majdnem jó is volt, mire kiderült, hogy 70 kilóméterrel túlmentünk a miskolci lehajtón, tehát lehet megfordulni... Baaazz...persze ez időben nem volt olyan nagyon sok, a fent említett illegalitás tudatában, de azért rohadtul idegesítő. Küldözgettük az sms-eket Smicinek, hogy nagyon sietünk, de gáz van. Nem igazán kaptunk választ, úgyhogy csak remélni tudtuk, hogy nem gyűlöl nagyon. :-) Nagy nehezen elvergődtünk Miskolcig, ahol ehhez képest egész könnyen megtaláltuk az utat, amire szűkségünk volt. A várost elhagyva gyorsan átalakult a táj. Kanyargott az út a dombok-hegyek között, csupa nagy panoráma, és végig amerre néztünk, mindenütt volt valami "elhagyatott". Tüzépek, bányák, gyárak, egy csomó minden, lepusztulva, elfelejtve, némaságban, gyommal benőtten, embertelenül. Megvolt a maga romantikája, mert, ahogy az úton sem volt forgalom, és az útbaeső falvakban sem volt egy deka ember sem, úgy igazán magunkénak érezhettük az egész környéket. Bár másfelől meg a posztapok-szájlenthill-zombilend életérzés furakodott az agyunkba. :-) Belealudni mondjuk nem igazán sikerült, mert amíg ilyen település nevek jöttek szembe, mint Büdöskútpuszta, meg Szalonna, addig volt állandó beszédtémaforrás. :-) Nagy nehezen csak átléptük a határt, és tényleg minimális eltévedésfaktorral egy tíz perc múlva placcon is voltunk. Lepacsiztunk mindenkivel, elmeséltük, hogy mi tartott idáig (2 és fél órát késtünk a megbeszélthez képest), oszt faarccal vártuk, hogy végigverjenek rajtunk vezérműlánccal. Hálistennek ez elmaradt, különösebben senki sem haragudott, de mondták, hogy mivel nem tudtunk időben jönni, már egy banda átvette az idősávunkat, és szeretnék, ha utoljára kerülnénk. Választás híján beletörődtünk, aztán még vagy félórát okfejtettünk, hogy akkor most ki-kinek a cuccán nyomul majd, mire jött oldalról egy helyi "főnök", aki azt mondta, hogy nem, mégse variálunk, ha már megjöttünk, játszunk most azonnal, aztán had haladjon a buli. Mondtuk, hogy jó. Felcuccoltunk a "színpadra" (igazából IFA platóra), összedugtuk magunkat, oszt vártuk a csodát. A hangzást belülről a színpadról irányították, így gyakorlatilag semmit sem tudtunk megállapítani róla, de ezek után már majdnem mindegy is volt, csak csapjuk, aztán ne törődjünk semmivel. Ugyanazt a repertoárt játszottuk, mint a turnét lezáró hétvégén, és, bár nem volt nyoma annak, hogy bárki is előre utána nézett volna, hogy mit nyomunk, nagyon is szép számmal a színpad elé gyűltek a népek. A helyszínről tudni kell, hogy egy hatalmas füves focipálya közepén állították fel a cájgot, amihez képest a büfé, és az ülő rész, kifejezetten távol volt, így paráztunk, hogy mindazon közönség, aki inni is szeretne, nem vállalja majd az ingázást a parti két "gócponjta" között, de végülis nem volt ebből baj, tényleg sokan voltak, és nyitottak is a mi kis dolgainkra, úgyhogy beindult a daráló rendesen. Az eső is csapkodott, a levegő is lehült rendesen, de aki mozgott, nem fázott, úgyhogy nagyon királyul éreztük magunkat. Volt egy-két stagdediver arc is, akik felmásztak beugrálni, és egy mérsékelten látványos circle pit-et is kialakítottak, úgyhogy vigyorogtunk, mint a tejbetök. :-) A buli végeztével mindenki nagyon be volt sózva, vissza is tapsoltak volna, ha szabad lett volna visszajönnünk, de azért így is megvolt a levezetés, elosztogattuk az összes törött dobverőt, az összes fölösleges pengetőt, az összes trekklistával, és matricával, és autogrammal együtt (amíg ki nem fogyott a toll). :-) Cédék is mentek el, szépen. Aztán persze sörözés, duma, meséli mindenki, hogy ő is zenél, aztán majd nyomjuk együtt, ha jövünk legközelebb, meg ilyenek. Nagyon kedves volt mindenki. Számítottam rá, de még ahhoz képest is sokkal kedvesebb-mosolygósabbak voltak a felvidékiek. :-) Kaptunk egy-egy tányér babgulyást is a vendéglátóinktól, amit ugyan a viharos erejű és kiszámíthatatlan irányból érkező széllökések mellett kész akrobata mutatvány volt elfogyasztani, de nagyon finom volt. :-) Megnéztük a Bloody Roots-ot, és bár a saját zenéjüket én a magam részéről nem ismerem, voltak dögivel a kedvenc Moby Dick balladáimból is a műsorban, meghát a névadó Sepu szám is ütött. :-) Mire végeztek, már mindenki menni akart, úgyhogy elköszöntünk. Hajnali 1 volt, az út meg hosszú, és ugyebár voltak köztünk, akiknek másnapra jóval több koncertre volt kilátásuk, mint egy kohónesz, tehát indokolt volt tartalékolni. Közben amúgy is eléggé elmérgesedett az időjárás, tehát nem tudom, hogy meddig tartott a móka. Szállt valami pletyka a levegőben a Slytract már nem nyomja le a magáét, de ezt már tudtuk meg. Hazafelé még azért megálltunk lefotóckodni a Büdöskútpuszta táblánál (galériafrissülés később :-)), meg egy kiadós benzinkút-parti (kávézás) is indokolt volt, az autópályára érve. Azért szépen haladtunk, fél 6kor kitettük Bencét Szolnokon, egészkor már Keviben voltunk. Sanyit hazadobtuk, Csabi még betervezett magának egy reggeli tejvásárlást, engem meg várt a jól ismert kanapé. :-) Snitt.

A döglés nem is tartott olyan sokáig, fél1kor délután már az ebédhez készülődtünk. Pulykamell, rizibizi, frissen sült pogácsa, királyság. :-) Akartam még egy kicsit csörömpölni a próbateremben, pontosabban a frissen bizniszelt új fejládám beállításait tesztelni, amihez Sanyi is betársult. Jó harapósan szól. :-) Aztán Sanyi lement a művházba, ahol már addigra beröffentették a banzájt, de mivel mi este 11kor voltunk aktuálisak, bepakoltuk a cuccokat a kocsiba, és maradtunk még egy kicsit otthon. Megnéztük a Lemmy filmet, hát mit is mondjak. Ajánlom mindenkinek, aki rokker akar lenni, de nem hisz magában eléggé. Az öreg odabasz. :-) Közben Bence is befutott, ha jól tudom, ezúttal is az apósa által transzkontinentálva, oszt hivogatott, hogy hol vagyunk már. 6 körül volt, mire vége lett a filmnek, hát átmentünk. Voltak egy páran emberkék, és már a sokadik zenekar játszott. Amolyan alacsonyan repülős feldolgozás repeortárral nyomultak, langyos volt az egész. Nyílván ez a buli "zenészeknek-zenéről" volt koncepcionálva, de azért az csak nem ment a fejembe, hogy kinek jó az, hogy délután 1-től kezdődtek a koncertek, közönség egy darab se, de aki mégis, az közel a színpad elé tolt asztaloknál ül, és sörözik. Valahogy a zenekarokat sem nagyon értettem, mert 12 bandából legalább 8, egy-két számot leszámítva ugyanazzal a repertoárral állt ki (70-es 80-as évek rokkja, 8óramunka, Zöldcsillag, ésatöbbi), mégis mire számítottak reakcióul...? :-/ Harminc fő per koncert ezen a környéken ennyire megéri? Hogy sorban alakulnak az ilyen haknibandák? Érdekes...pedig zeneileg mindegyik rendben volt, de akkor is. Mi lehet a cél? Ehhez én kevés vagyok. :-) Ismerősök persze voltak dögivel, de nem igazán figyelt oda senki, az udvaron, kisebb nagyobb körbeállások formájában dumáltak. Beültünk a "backstadge"-be, ami gyakorlatilag a rendezvény keretein belül rendezett fotókiállítás, egy helységében felállított asztalokból, és a rajtuk lévő ingyékajából állt. :-) Próbáltam elvegyülni, de nem igazán sikerült, vagyis ettől kezdve félóránként sétáltam egy kört, hátha beleakadok valakibe vagy valamibe, de végül csak visszatértem az asztalhoz. Az egyetlen bandát, akit meg akartam nézni is lekéstem (sőt, konkrétan azt álmodtam délelőtt, hogy le fogom késni, és ez be is jött). Ők voltak a Vasmacska, na tippelhettek, hogy mire voltam kíváncsi. :-D No semmi bunkóság, én nagy tisztelőjük vagyok. :-) Azért találkoztunk, de korán leléptek. Csabinak a barátnője is eljött, gondolom meglepetésnek szánta magát, amit jól lelőttem, mivel rögtön ahogy megláttam a tömegben, "elszóltam" magam, szóval bocsi. :-) Volt vele egy afféle "legjobb barátnő" is, aki nekem nagyon szimpatikus volt, de mintha az látszott volna rajta, hogy egyáltalán nem élvezi, hogy itt lehet, csak nem akarta hagyni magában utazgatni a jányzót. Azért remélem jól érezte magát. :-) Szűcs is előkerült a maratoni melózásából, elmesélte, hogy előléptették, ésatöbbi. Nagy dolgok vannak készülőben. :-) Mire sorra kerültünk, már több, mint egy órás csúszás jött össze az időbeosztásban. Felraktuk a háttérvásznat, durván nézett ki, aztán lóhalálában a többi cuccot is. Mivel az intró cédé bekrepált, kezdődhetett is a zúzda. Egy afféle "most-popular" repertoárt akartunk összeállítani, de meglátva, hogy a többi banda hogy tolja, úgy döntöttünk, hogy kezdés előtt 10 perccel teljesen átírjuk az egészet, így lett belőle "most-brutal without melodies". :-D Azért egyetlen kakukktojásként benn hagytuk a Flowers-t, hogy képviselje a dallamos oldalt, de azon kívül csak és kizárólag aprítás. Rajta voltunk, hogy a lehető legjobban széjjel kell bontani a színpadot, és ez sikerült is, semmit sem maradt ott, ahova tettük. :-) A Clouds over California-ért konkrétan harcolnunk kellett Szűccsel, aki azt állította, hogy gyakorlás hiányában nem szeretné játszani, de végülis nem volt gond, nem is rontotta el, meg semmi. :-) Az emberek lassan indultak be, de mivel Oros Norbira, és a keménymag többi részére mindig lehet számítani, csak-csak felszabadult mindenki. :-) Norbi egy I hate-et is leénekelt, mint az ilyen bulikon szoktuk. :-) Vissza is tapsoltak, ebben az esetben engedtünk is ennek, megfejelve a műsort egy Stolen truth-al. Aztán lebontottuk a romokat. Egy banda volt csak utánunk, meg egy bónusz, mindenki "gratulált", mi meg megköszöntük szépen. :-) Bár ezt nem hangsúlyoztam, de aki emlékszik arra, hogy már tavaly is volt egy ilyen buli (hivatalos nevén Fiatalok Napja, van arról is beszámoló, kicsivel hátrébb), az tudja, hogy a bandák voltaképpen versenyeztek. Nem konkrétan tehetségkutató jelleggel, inkább csak arról van szó, hogy az egész végén mindenki megkaphatta a maga elismerését, és kisebb díjakat (üvegbor, merch cuccok, stb...). Az eredményhírdetésre várva visszaültünk az egész este táborhelyünkként kezelt asztalhoz. Csabi barátnőjétől kaptam szendvicset, úgyhogy boldog lettem. A fenn emlegetett barátőnek is bemutatott, akiről kiderült, hogy festő-tetováló, és komoly kritikus szemmel tudja nézni a teremben kiállított képeket, aztán megmutatta a telefonján a munkáit, én meg nagyban csodálkoztam. :-) Közben az eredményhírdetésnek is eljött az ideje. Idén három kategóriában lettünk eredményesek, vittük a "legjobb zenekar", a "legjobb dobos" és Sanyi személyében a "legjobb gitáros" címet is, úgyhogy triplán királyság volt. A legjobb zenekar címhez egy boríték is járt, yeaaah... :-) Mindezek után már csak két dolog volt hátra. Egy, hazavinni a motyókat. A gitárálványomat valaki ragyogóan elsuvasztotta, innen is üzenem neki, hogyha megtalálom, kibelezem, mint egy disznót. Kettő, Bence meghívott bennünket, köreinek legcudarabb (mostmár hagyományosnak tekinthető) nyáreleji házifesztiváljára, az ún. Bozsó Bulira. Ez annyiból áll, hogy lemennek Szolnok mellett a Holt Tisza partján fekvő kis nyaralóba, és egy héten keresztül alkoholizálnak. Bence nekem adta ajándékba a REDNECK feliratos vászon kalapját (hát nem ééédes?), úgyhogy kiöltözhettem a bulihoz. Már voltam tavaly is, nem rossz kis valami, csak épp kipihentnek kell lenni hozzá. Hát ezt most nem sikerült abszolválni, reggel 6-ra estünk be, felvertünk mindenkit (a társaság már egy napja kinn volt), kibontottuk a Becherovkát, és aggyneki. Az időérzék elveszett, a pia fogyott, én meg olyan zombi lettem, mint ritkán. Volt egy srác, akinek a nevét sajnos elfelejtettem, és azt is, hogy hogyan jött szóba köztünk, hogy amatőr masszőr, de nagyon durván jól nyomja. Ez legalább egy óráig téma volt. Többünket meg is maszírozott, amire tényleg szűkség is volt, sokkal jobbat tett, mintha 50 darab kávét ittam volna meg. :-) Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy a zenekarból csak Bence és én képviseltettük magunkat, de mi ittunk, ahogy kell. Bence szerette volna ha itt is játszunk egyet élőben, de a hét folyamán kiderült, hogy senkinek sem jó, úgyhogy csak a pia maradt, meg a laptop. Valamikor dél körül elveszthettem a fonalat, és ledőltem egyet aludni. Nem tudom meddig aludhattam, de úgy érzem, hogy hamar felrugdostak Lecsóék (Szűcs országos cimborája), merthogy közben meg egy bográcsolás vette kezdetét. Mondanom sem kell, hogy ez kellően motivált, de voltam annyira rosszul, hogy inni már nem tudtam. A kaja sokáig készült, és közben el-el bóbiskoltam a székben, amit sikerült újítani, de aztán csak meglett, és jól be is zabáltunk. Ez aztán lepunnyasztotta az egész társaságot, Bencét is utolérte az elalvás, a talpon maradt emberkékkel aztán meg végigvizslattuk az elmúlt évek partiképeit a laptop-ján, és mivel a végére teljesen kijózanodtam, gondoltam nem maradok tovább. A hétfő úgyis csak hétfő, tehát jobban leszek, ha itthon alszom. Kocsiba is pattantam, aztán bele a naplementébe. Fura volt, de a sajgó fejem, és görcsölő gyomrom ellenére nagyon jól éreztem magam, és az utazást is. Bámultam a lehető legunalmasabb alföldi tájat, hallgattam a zenét, és este 10-re haza is értem, biztonságban, jókedvűen. Sose vót ilyen bazz'... :-)

Összeszámoltam, hogy pontosan 807 és fél kilómétert autóztunk a hétvégén, és ezzel a második leghosszabb koncertezésért megtett utat sikerült villantani (az első a tavalyi Dunaújváros-Székelyudvarhely volt, a bronzérmes pedig a pár hete lejátszott Debrecen-Győr). Köszönjük mindenkinek, aki bármilyen szerepben is velünk volt ezen a hétvégén, nagyon jól éreztük magunkat, és Titeket is! ;-)

Pusza!

TGer

Hali!

Az elmúlt pár napban bővültek az aktuálisnak tekinthető koncertek, úgyhogy álljon itt egy kis szinapszis-frissítés. :-)

Kövi buli:

2011.06.24. Görgő, Szlovákia. A Bloody Roots vendégeiként lépünk pályára, szó szerint, ráadásul focipályára. Megnevezés nélküli fesztivál ez, szabadtéri színpad, minden, ami kell. Fellépők még: Slytract, Slice Of Bread, Disaster, Tribe!

Másnap:

2011.06.25. Túrkeve, a tavaly már nagy sikerrel, és delíriummal megélt Fiatalok Napja rendezvény folytatása. Művház. Elvileg egy kicsit most többet játszunk, de csak a halál biztos. Tengernyi más bandával: Acoustic power, Anonym, Colosseum, Félúton, GO4IT!, In a blaze, Jaskasam, Loud revolution, Mirodam, Roar, Vasmacska, Project 4.1. Teattyaúristen mennyien vannak... :-)

Aztán:

2011.07.05. Pécs, Rockmaraton, Nagyszípad. Ezt már az unalomig elismételtük, de jó érzés, a Tankcsapda meg az Agnostic Front előtt nyomulni. :-) Ja, meg PICSA is lesz. Vágod.

És a legújabb:

2011.07.30. Görbeháza. Agrock Fesztivál. A szervező bácsik készségesek voltak, és beválogattak, úgyhogy most nagyon hálásak vagyunk nekik. Ez is nagyszínpados móka, elegáns késői időpontban, 23.20-tól!

Gyertek mindenhová! :-)

Hi all!

A mai nappal, a szavazás, a turné, és minden egyéb pozitív közelmúltbeli történés első utóhatásaként, mindenki számára INGYENESEN LETÖLTHETŐVÉ TETTÜK a Las Cinco Muertes NAGYLEMEZT! :-)

Reméljük, hogy nagyon sokatokhoz eljut majd így, teljes hosszában, és mire legközelebb koncertkörülmények közt találkozunk, kevesebb időt rabol majd a bemutatkozás. :-)

Íme a link:

http://data.hu/get/3876922/Cojones.rar

Ennek tetjében, Bence fiunk, csak a teljesség kedvéért, a YouTube-ra is feloktojálta a nótákat, ez praktikus lehet abban a helyzetben, ha tétovázol egy kicsit, mielőtt odaítéled az értékes megabájtokat a vinyódon, a teljes anyag számára. :-)

Az Ő csatornája itt érhető el (tessék komentelni nagybőszen):

https://www.youtube.com/user/pankrakendroll

Valamint, ha bárki égető vágyat érez, hogy ennek hatására, vagy épp ellenére, a fizikai formát is magáénak tudhassa, azt továbbra is intézzük a zenekar hivatalos mélcímén keresztül, vadiúj áron, mindössze 1 hángérien rugóért (1000 HUF). :-)

cojoneszenekar@gmail.com

Nyomassátok!

Hellóbelló Mindenkinek!
 

Örömmel jelentjük, hogy helyi idő szerint, ma hajnalban 00.01 perckor bekaszáltuk a kellő szavazatmennyiséget, és a verseny lezárult, mink pedig NYERTÜÜÜNK!

Whááá!

Kibaszott jó érzés, hogy ennyien mellénk álltatok, ígérjük, hogy nem fogjátok megbánni, mindent megteszünk, amit zenészként (és férfiként :-D) megtehetünk, hogy bebizonyítsuk, megérdemeltünk. :-)
Győzelmi tor és slágerparádé június 25-én Túrkevén, a koncertek koncertje pedig július 5-én Pécsen!

Kurvajók voltatok, köszönjük!

Hi!

Ugyan az előző posztnak voltak (mostanra aktualitást vesztett) dühöngő jellegű felhangjai, és ezt most újból naplózás céljából írom, nem árt leszögezni, hogy minden rendben van. A Rockmaraton-os szavazás halad tovább, ahogy a Dreyelands zenekar körüli szardobálás relatíve könnyedén kibékítődött. A banda is megszólalt, egy teljesen korrekt megnyilatkozás keretein belül, amelyben tisztázzák a félreértések legnagyobb részét, no meg az álláspontjukat, miszerint meglutrizták ezt a dolgot, tisztában voltak az esetleges követkeményekkel, amik be is jöttek, köszönik szépen, elfogadják, egynek elment a próbálkozás. Azt gondolom, hogy ez nagyon rendben van a részükről, nyílván, mi is mondtunk ezt-azt (dühünkben), ami miatt haragudhatnak, ha kedvük tartja, de asszem nem marad sok rossz érzés, remélem, hogy mindenkivel, aki ebbe belekeveredett, legközelebb szerencsésebb körülmények között találkozunk.

Mindemellett a lényeg, hogy véget ért a turné. Az utolsó hétvége beváltotta a reményeinket, szétcsúsztunk, ahogy illik, mindenki elég jól vette a kanyart. Most pedig itthon ülök, (szerintem már lassan) hónapok óta az első nyugis vasárnap délutánon vagyok túl, agresszív poszt-amerikanista példára bevágtam két hamburgert, és összegzem a tapasztaltakat.

Csütörtökön újra "beficcent", a már klasszikussá vált before-party fejetlenség. Kiderült, hogy megint egy "délutáni" koncert lesz, 11-es zárás, ésatöbbi. A Just Four-ék nem is tudtak megbírkózni a dologgal, úgyhogy maradtunk hárman. Én nagyon kényelmes tempót autóztam, verőfényből viharba, viharból ködbe, ködből cunamiba, a srácok, 'Kevi felől jövet ugyanígy. Nagyon durva dolgokat produkált az időjárás, ahogy haladtam a pályán (majdnem pontosan keleti irányba), mintha valaki a villanyt kapcsolgatná fel-le. Egyszer gatyaróhasztó hőség, olvad az aszfalt, aztán hirtelen teniszlabdányi cseppekben zuhog az eső. Mindezt 10-12 fokos hőmérséklet különbségekkel. Cudar. Mindegy, megérkeztem, sehol senki, várakozás. Az UnPlugged amúgy fizimiskára kísértetiesen hasonlít a dunaújvárosi Terminál bárra, rögtön, ahogy ránéztem, egyből otthon éreztem magam. Valszeg még sokan vannak ezzel így, mivel egyébként egy 10 emeletes panel aljában került kialakításra. :-) Meggyüttek az arcok, bepakoltunk. Nagyon dícséretes méretű, és felszereltségű backstadge állt a rendelkezésünkre, bőrkanapéval, hűtővel, különbudival, tuti rajság volt. :-) Ugyan, még mindig nem jött meg se a többi banda, se a közönség, mi elfoglaltuk magunkat, ki piálással, ki az újdonsült matricáink ragasztgatásával. Jó szorosan érkeztek meg az arcok, nem kapkodva, de azért kellőképp sietve raktuk össze a színpadot, és kezdtük el (negyed 9-kor, kábé). Ember egy darab se, bár, aki mégis, az lelkes, úgyhogy nem volt gáz, kárpótolt, hogy kőkeményen szólt a motyó. Próbáltam így a végére, egy afféle "best-of" repertoárt összerakni, a leginkább-koncertre-való nótákból (letjúfóll, széj sztop, detkemp, reszkjúmí, sztólen, flava', áj7lávszongz, nomeg a nagypapa), szerintem sikerült is, mi is élveztük, meg azok is, akik kíváncsiak voltak rá. :-) Elég gyorsan el is röppent a móka, aztán megintcsak villámsebességű letakarítás, és következett a Cadaveres, mi meg szétszéledtünk. Kaptunk pár vállveregetést, elment pár cédé is, aztán összeverődtünk a kerthelyiségben, és dumáltunk. Szűcs korán lelépett (másnapra máshová volt hivatalos), úgyhogy négyen okfejtettünk. Afféle Taktikai Megbeszélés folyt, "honnan-hová", kivel mivan/milesz. Jó ötletek vannak. Egy Twenty-twelve erejéig azért hepajkodni is bementünk, még mindig nagy sláger, mostmár zenekarilag is favorit. :-) A műsor végén Máté (a Cada eredeti felállásának perkása) is dobolt pár számot, az is jó volt. Aztán persze visszamentünk fotelrockerkedni. Megismerkedtünk egy párral, akik invitáltak minket a koncert után kocsmázni, úgyhogy ezt is tervbe vettük. Egy kedves lány is odajött hozzám, és olyan szépeket mondott, hogy kábé az asztal alá zuhantam. De tényleg. Rólam, meg a műsorról, meg rólunk, meg a zenénkről, meg úgy általában. Átfutott az agyamon, hogy hol lehet a kandikamera. :-) Ha csak a felét komolyan gondolta, nekem 10 évre előre megvan minden pozitív visszajelzés a motiválódáshoz. Bár körülbelül olyan gyorsan tűnt el, mint ahogy jött, a fejemben 300%-al növelte az est megítélését. :-) Amint a Blind is lenyomta a magáét, kábé úgy hajtottak ki minket a klubból, mint a birkákat a mezőre, hogy átadhassuk a színpadot egy DJ-nek, aki majd dárrenbézre dudorogtatja a népet. Nahát. Bedobáltuk a cuccokat a kocsiba, amazt félretettük, és jöhetett a megborulás. Csatlakozva újdonsült ismerőseinkhez, átsétáltunk a Fácán nevezetű helyi top-kocsmába. Természetesen volt köztünk egy Bence, akinél kiverte a biztosítékot, hogy gyalogolni kellett, és egyéb elfoglaltság híján egész úton pigsqueal-el ijesztgette a kerítések mögül minket ugató kutyákat (némelyik tényleg nem tudott mit kezdeni ebben a helyzetben XD), meg minden szembejövő táblára felküldött egy matricát, azért csak odaértünk. Ez is egy erős utánérzésekkel telített hely (Szolnok - Rock Parking, főleg), izmos körülrajongottsággal. Teltház, vágni lehet a füstöt késsel, meg amit akarsz. És olcsó sör (nyílván). Mindenki magához vett valamiből valamennyit, aztán kiálltunk az ajtó elé, merthát levegőt is indokolt volt venni. Egyből kaptunk két lebaszást is, az egyiket egy fiatal sráctól (aki láthatólag azért volt alkalmazásban, hogy az üvegeket ne engedje ki), a másikat meg egy nálánál sokkal vérmesebb középkorú rednekktől, akinek munkaköri leírása vélhetőleg a poharak begyűjtésében merült ki, de hajthatott "a hónap dolgozója" kitűntetésre, mert minden feltételezett vendégszeretet mellőzve úgy küldött el minket a halál faszára, mint a szél. :-) Csabi, aki ekkorra már benyakalt két üveg bort, meg három viszkikólát, minden elképzelhető emésztési melléktermékkel megpróbálta megtámogatni a kocsma közvetlen környezetét, kevés, de annál masszívabb sikerrel. :-) Lejmoltunk tőlük egy tömb szalvétát (a biztonság kedvéért), és leléptünk. Eleve nem is volt semmi értelme odamenni, de legalább a sztorit hízlalja. :-) A pláza mellett elhaladva, Bence tüzet kért két részegtől, akik erre kijelentették, hogy füvet akarnak venni tőle. Nahát. Kocsiba ültünk, és nach hause go home. Párszor megálltunk "megszagolni a virágokat", de nem volt vészes. A srácok már a kocsiban bealudtak, én meg élveztem a napfelkeltét, és egy ízben újból volt lehetőségem megfigyelni a ún. sukár-hajtómű jelenséget (amikor a cigány tolja a lerobbant mercijét a leállósávban). :-) Hazaértünk. Snitt.

Lefekvés előtt még gyorsan benyomtam letöltésre a Balta 1-et (okulva a múltkoriból), de sajnos nem jött le időben, így ezt nem fogyaszthattuk a reggeli mellé. Mondom, sajnos. :-) Miután mindenki összeszedte magát, Sanyival még annyi dolgunk volt, hogy összegyakoroljuk a repertoárt egygitáros módon. Sanyit nélkülözve már csináltunk ilyet, de most Szűcs hiányzott, úgyhogy Sanyi vette át a bőgőt, én meg pár témát, ami általánosan nélkülözhetetlen, de nem én szoktam játszani. Nem is kellett egy óránál több (koppra ugyanazok a dalok kellettek, mint előző nap), úgyhogy késznek nyílvánítottuk magunkat, rendeltünk kaját, és leültünk filmezni. Sanyival ilyen "nomád-ősmagyar" valamit szerváltunk, amit a kajálda "horka" néven aposztrofál (érdekes átmenet a pizza, a pitás gírosz, a tortilla tekercs, és a lángos között), és van benne lilahagyma, lilakáposzta, lilatehén, és kokakólával reagáltatva érdekes zöld maszatot hagy maga után. Jó, ne is mondjátok, tudom, hogy lassan túl sok lesz a toalett része a történetnek, de baszki, emberek vagyunk, és EZ, igenis, érdekes. XD No, megnéztük a Halálhágó című klasszikus Clint Eastwood filmet, amit mindenkinek ajánlunk, aztán nagy nehezen elindultunk Győrbe. Az autópályán megint elkapott minket a vihar. Fasza. Nemgond, megérkeztünk, becuccoltunk, és megtudtuk, hogy eldönthetjük, vagy kezdjük a bulit, vagy zárjuk. A kezdést választottuk, a Just Four tagok benne voltak (minthogy vagy ők, vagy mi), úgyhogy szinte rögtön szerelhettünk is felfelé. Közben vígasztaltuk is egymást, Kristóffal (J4 gittyós), hogy nem nagyon maradtak le semmiről, mivel minket is csak tizen néztek meg, és neki sem volt semmi értelme bemennie vizsgázni (merthogy eredetileg ez volt, amiért nem vállalták a debreceni időbeosztást). Nem tudom, hogy azért, mert ingyenbuli, vagy másért, de kifejezetten jól gyülekeztek az emberek, mire beálltunk, kifejezetten sok haverral találkoztunk. Lejött Kriszta és Márk is, és egy csomóan, akik láttak minket a januári bulin is, úgyhogy frankónak ígérkezett. Ez a Black Rock amúgy egy (szerintem) gyengébb adottságú, de sokkal jobban kihasznált hely, mint a Tatanka (ahol januárban toltuk). Szépen fel van újítva, élhető megközelítésű, és abszolút hangulatos. Sajnos szólni közel sem szóltunk olyan jól, mint előző nap, de ott ette meg a fene, a srácok mindenért kárpótoltak. Gondoltam, hogy megint bejátszuk a nézőtéren gitározós dramaturgiát, de nem volt rá szűkség, mire az első szám végére értünk, már annyian előre jöttek, hogy simán visszaszorítottak a színpadra (szerencsére, mert a nézőtér járólapos volt, és bazira csúszott), és mindenki nyomta, mint az állat. Kicsit gyorsabban is lendültünk bele, mint kellett volna, az elején volt pár pontatlanság, de talán csak a legvájtfülűbbek vették észre (hátha), szóval jól megjött a hangulat. Bőven voltak, akik a dalszöveget is tudták (ez a gyengém), iszonyatosan jó érzés volt hallani, ahogy üvöltik a nótákat. :-) Aztán persze ez is hamar lement, és megint nem volt sok időnk lekászálódni. Talán ez a sietség az egyetlen, ami nem fog hiányozni, ha majd önállóan turnézunk. Minden esetre tudjuk, és értjük, hogy szükség van rá. Buli után mentünk vegyülni, nagyon sok kedves arc, nagyon jó vélemények, cédéigénybejelentés, minden, ami kell. A minket követő zenekar is jó arc, pár szót dumáltunk, aztán már kezdtek is. Esdear névre hallgatnak, a valamikori Rollin Wallowin újraszerveződéséből alakultak. Zúzdtak, mint az állat, tetszett. Mondjuk, jókeményen-vulgárisan komferálták a nótákat, ezt úgy vettem le, hogy koncepció, nem tudom megállapítani, hogy működött-e, de a zene frankó volt. 20 percet nyomtak (elvileg csak ennyijük van), aztán jött a Cada. Ekkor már inkább a beszélgetős bulizásra voltam hangolódva, ígyhát felmentem a bejárat elé, lecsekkolni a cimbiket. Zahorán Csabival (Blind bőgős) megállapítottuk, hogy milyen jól lehet táplálni (és oltani) egy beszélgető partner lelkesedését a legegyszerűbb állandó-igenlő reakciókkal (jajajajajaja, aha, aha, érdekes). XD Horváth Pistiről (Blind gittyós) meg az derült ki, hogy Túrkeve mellől származtatik, így hát, mindenki rátalált mindenkire. Egy érdekes égi-jelenség is felütötte a fejét, a klub előtt álló (népes) társaság, egyből felmorajlott, mert kicsit odébb, a városháza és a templom felett, apróbb fénypontok lebegtek az égen, rendezetlenül, és magasabban, minthogy utcafények lehettek volna (és persze láthatólag nem csillagok). Leginkább úgy festett, mintha a jó kis alfődi éjjeli közvilágítás narancssárga villanykörtéit kötötték volna héliumos lufikra (megjegyzem, nem kizárt, hogy ez a helyzet). Persze a sok butító blockbuster-en felnőtt, nagyotmondás-kényszeres ifjak rögtön azt hangoztatták, hogy egy első típusú találkozás megtapasztalói vagyunk (gy.k.: ufók), de vélhetőleg ez "butaság". Azért egy pár percig szórakoztató volt a találgatás. :-) Kajálni is elsétáltunk, és, hát, mitadisten, Sanyival megint megtaláltuk a tutit. Virslis lángos, mégpedig úgy, hogy az egyben lévő virsli, kívülről, mintha egy hotdog és egy hortobágyi palacsinta utódot nemzene, teljesen beburkolva lángostésztával. Nabazdmeg. :-) Jó kis zúzda volt a Blind is, bár a hangzás az Ő pártjukat sem fogta, de azért leizzadhattak rendesen. Balika elcserélt egy nótát Csabival, (Twenty-twelve - Kain), az is jó volt, meg ronda, de finom. :-) Mire a Just Four sorra került, eléggé fáradt volt mindenki, de azért akik mégis maradtak, azok tolták rendesen. Főleg a csajok, bizony. :-) Respect. A repertoár végén még egy Roots-ot is elsütöttek, mondhatom, hogy jó ötlet volt, iszonyat headbangelés ment rá. Miután minden lement, már mosottszar állapotban voltunk, ígyhát úgy döntöttünk, a lehető legkényelmesebbre vesszük a figurát, lépünk, és nálam alszunk, senki sem megy egyből haza. Könnyes búcsút vettünk mindenkitől (majdnem tényleg), volt egy rövid fotózkodás, meg nagy szavak, mindenkivel megdumáltuk, hogy húdenagyokat fogunk még zúzni együtt. Hazafelé már csak benzinkútra kihelyezett otp-autómaták, és a világ legváltozatosabb vezetési kultúrájával rendelkező nyugathoniak tudtak meglepetéseket okozni, aztán hazaérés-döglés volt.

Összesítettben azt gondolom, hogy jó kör volt ez a kis turné, rengeteg új helyen jártunk, jó arcokat ismertünk meg, kedves fogadtatásokban volt részünk, szépen lejártuk a lábunkat, megtettük, amit kő. Sűrűn leginkább csak ősszel fogunk legközelebb koncertezni, de a tervek már most is "izgatóak", szeretnénk sok városba visszatérni a mostaniak közül, és persze újakat is felfedezni, és reméljük, hogy a nyár folyamán sikerül annyira felfrissítenünk magunkat, hogy a "régi" arcoknak is meglepetést tudjunk okozni. Nem titok már, hogy készülünk a következő lemezre (kit érdekel, hogy ez is alig jelent meg), és dögivel lesznek próbák, meg új nóták, meg készülődés, úgyhogy benne vagyunk.

Egyenlőre csak egy koncert van, ami kakukktojást képez ebben az elképzelésben, június 25-én itthon, 'Keviben játszunk, ami kis csúsztatással fesztiválbulinak is mondható (sok banda, sok pia, nyár), és, hát nem elfelejtendő, hogy csütörtökig még megy a szavazás, amit, ha meg tudnánk nyerni.......tudjátok....gecijóóóóóóóó...lenne. :-)

Köszönjük a turnét a CADAVERES-nek, a BLIND MYSELF-nek, a JUST FOUR-nak, a SLEEPLESS-nek, és persze NEKTEK! :-)

Pusza!

TGer

Hali.

Most jön az a rész, amikor a békés, de intenzív küzdelem, teljesen értelmetlen, és felesleges szardobálásba megy át. Hát jólvan, ha harc, hát legyen arc.

Szóval az történt, kezdetben, hogy a maratonos szavazás, jobban alakult, mint bárki is remélni merte. Rögtön az elején elhúztunk a többiektől, és alig akadt, aki a nyomunkban tudott maradni. Persze, aki mégis, annak minden elismerésem, kemények, mint a járdára fagyott kutyaszar, tehát megérdemlik.

Viszont tegnap egy kicsit bementünk az erdőbe.

Még soha nem voltunk nyíltan rosszban senkivel, és továbbra sem tervezzük, de kénytelen vagyok egy istenhozzádot küldeni innen is a Dreyelands zenekarnak, akik a szó szoros értelmében "kitalálták az okosságot". Nyílván felesleges kifejteni a vesztegetés fogalmát, de nagy vonalakban arról van szó, hogy egy másik nyereményjátékba oltották a maguk megszavaztatását, a Metin 2 című online szerepjáték egy külön közösségével. És ennek nem kevés tagja van. Persze, nagyon okos, rendkívül furfangos, gratulálok, de asszem, ezen a ponton túlmentek az elismerhetőség határain. Az oldal, minden 500 szavazat után 30 embernek sorsol ki, a játékban találaható pénznemből, sokat. És ezeket a "krediteket" amúgy, a hétköznapokban, pénzért lehet vásárolni... Huhh...

Szóval a lényeg, kedves olvasók, hogy én nem fogok a racionalitások talaján, szabályokra, etikára, ésatöbbi hivatkozni, mert felesleges. Csak soroljuk a tényeket. A szavazás közel egy hónapja megy. Eddig ez a banda meg sem moccant, jelét sem adta neki, hogy ez a fellépés fontos lenne nekik. A like-olandó kép alatt nem egy hozzászólás bizonyítja, hogy a szavazók nagyrésze egyáltalán nem ismeri a zenekart, és nem is érdeklődik, sőt talán a zenei ízlését sem fedi semmilyen szinten ez a stílus. Az a néhány (szám szerint 2) valódi rajongó pedig, a teljesen szolid, kultúrált hangnemben történő számonkérésünket pedig durva, vulgáris, elutasító módon reagálta le. Érdekes, hogy a zenekarból senki nem adja a nevét ehhez a dologhoz, csendben lapítanak, várva a végkifejletet.

És itt a lényeg. Mivel nincs kihez fordulnunk, egyféle képp tudjuk csak felvenni a kesztyűt, úgy, hogyha még ennek ellenére is többet gyűjtünk náluk. És srácok. Ha Titeket ez bármennyire is dühít...vagy...csak simán egyet értetek azzal, hogy érdemes minket támogatni, mert munkával, zenével, és a zenekar valódi népszerűségével szereztük a szavazatokat, kérlek segítsetek. Toborozzatok annyi embert, amennyit csak lehet, és mutassuk meg, hogy többet ér az, hogy barátként összefogunk, mintha lefizetünk egy csomó birkát. A buli pedig garantáltan kurvajó lesz. :-)

http://www.facebook.com/rockmaraton#!/photo.php?fbid=10150290829676521&set=a.10150290828871521.403114.393816976520&type=1&theater

Segítsetek!

TGer

Sziasztok!

Az előző beszámoló óta több csatornán felélénkült a vérszívás irányomban, a facebook-os megjegyzés miatt (köszi bogyókák), és bár a kampány még mindig nem erősödött mozgalommá, ami talán elgondolkodásra késztetne a regisztrációt illetően, most mégis esdekelve fordulok Hozzátok, kedves, nálamnál sokkal kifinomultabb szociális érzékekkel rendelkező olvasóimhoz, kik tagjai vagytok eme nagy múltú és méltán népszerű közösségi oldalnak. :-)

Az van, hogy beválogattak bennünket azon zenekarok közé, akik versenybe szállnak a Rockmaraton első napjára időzített nagyszínpados mókáért. 40-ből kéne elsőnek lenni, úgyhogy szoros. Bár megtiszteltetés, én azt hittem minimum 100 továbbjutó lesz. :-)

Azt hiszem, ha valaki, akkor Ti tudjátok, hogy azok közé a bandák közé tartozunk, akik az élő prezentációt tartják az első és legfontosabb megjelenési formának (tudom-tudom, a szarul szóló EP-nk idején is fasza volt ezzel takarózni XD), így ez hatalmas lehetőség lenne számunkra, hogy bizonyíthassunk. :-)

Sejtem, hogy mindenkiben összeállt a kép, mától a facebook-on lehet ránk szavazni, és minden létező irányban terjeszteni, hogy fúdecsudajó lenne, ha összejönne. Nektek is, nekünk is. ;-)

Mindezt az alábbi linken tegyétek:

http://www.facebook.com/photo.php?fbid=10150290829676521&set=a.10150290828871521.403114.393816976520&type=1&theater

Asszem valami akciót is kitalálok, ami vonzóbbá teheti a szavazást...mondjuk...mitismitis...áhh...mi lenne, ha mindenki, aki lefotózza, vagy bármely más módon dokumentálja, amint épp ránk szavaz, és ezt elküldi nekünk, nyer egy túrórudit. :-) Vagy egy zacskó diabetikus kekszet...na, ezen még dolgozom. ;-)

Szavazzatok! ;-)

Csű!

Sosem voltam babonás, most mégis kezdem azt hinni, hogy a parti csak akkor tud kiteljesedni, ha a rákészülés keretein belül szívunk, mint a torkosborz. Amikor pár órával az indulás előtt még semmi sincs elintézve, mindenki csak mondja a magáét, a világot meg nagyon utálom, és a színpadra lépés pillanatában elszabadul az adrenalin. Utánna meg vigyorgunk. Most nem így történt. Teljes magabiztossággal levajaztunk mindent, a végeredmény meg...na majd látjátok lentebb.

No persze nem akarom egyből lehúzni az ingerküszöbötöket, mindössze meglehet a magunk tanulsága. A múlthéten körülbelül 10 perc alatt elintéztünk mindent, ami fontos volt. Megvolt a találkozóhely, az idő, a cucc. Eztán már tényleg csak annyi dolgunk volt, hogy kinek mondjuk el, hogy lesz ez a parti, és hányszor. Ez kényelmes, de mégsem jó. Altatja az izgalmat. :-) Pénteken délután kettőkor már vagy egy órája csörömpölt a telefonom, mire fel bírtam ébredni (gáz volt). Fürdőszoba, fogmosás, kávé, internet, mittudomén. Igyekeztem rendbe rakni az ábrázatomat. Jól el is ment vele az idő, pakolhattam le a full motyót a hatodikról (defasza), aztán indultam. Benzinkút, tankolás, izzócsere. Benzinkutas ötpercben összefoglalja az élettörténetét, ámul-bámul, hogy milyen gyorsan meg tudom szerelni az opelem lámpáját, bezzeg az ő hondája whááá... Mentem Hatvanba. Volt bennem egy kis felszabadultság érzés (idén először volt rendes zsetonom tankolni), úgyhogy adj neki, kilónyolcvan. :-) Kábé másfél perc alatt leértem, és leparkoltam a vasúton. A csávók vonattya is meggyütt, élhető késéssel (10 perc). Átdöcögtünk Miskolcra, beszélgettünk, amennyire épületesen csak tudtunk. Kétszázadjára is elmagyarázhattam Bencének, hogy miért nem szoktam indexelni, max az esetek 20%-ában. Sanyi segített (hálistennek ő értette). Köcce. :-) Bementünk az avasi teszkóba, hogy mindenki hozzájusson az általa kiszemelt üveghubertuszhoz, aztán megkerestük a helyet. Esténként otthon fohászkodtam Allah-hoz, hogy városközpontban lévő helyen játszhassunk, hát beszoptam. Bár a művház jól nézett ki, a szokásos gátló tényezők azért megvoltak. Semmi nem utal koncertre, a bejárat nem látszik az utcafrontról (mert messze van), az egész kinn van a vérben, és még sorolhatnám. De ratyiság lenne erre fogni, hogy nem vagyunk híresek. :-) A helyi banda (Morningkill), akik előttünk tolták, nagyon rendes arcokból állt, segítettek kiigazodni a rendszeren, dumáltunk is, amennyit lehetett, aztán fél óra csúszással elkezdtek. Ezutóbbi direkt volt, mivel még elég kevesen voltak, megdumáltuk. 8 előtt csaknem féláron volt a jegy, és bár ez egy jó ötlet (elősegítendő, hogy az előzenekarokat is mindenki lássa), sajnos nem jött be. A hangzás katasztrófa volt, de úgy tűnt nem nagyon fekszik keresztbe az élvezeteknek, mivel a jelenlevők láthatólag ismerték őket, és a nótáikat is. Minket már G (Cada mindentmegoldóember) hangosított, aki elég sok ponton megbontotta az előre kialakított színpadtechnikát (hálistennek), és jelentős javulást ért el, de persze még mindig nem a saját elvárásaihoz mérhetőt ('Újvárosban azt mesélte, hogy amikor hazaért, levélben fordult a művházhoz, arra kérve őket, hogy soha többet ne rendezzenek koncertet XD). Amikor minden kész lett, körülbelül 3 ember lézengett az (egyébként nagy) előadóteremben, beleordítottam a mikibe, hogy mindenki teperjen be a büféből, és elkezdtük. Kábé a harmadik szám magasságában tényleg elkezdtek beszálingózni, és, bár sokan így sem lettünk, azért egy egészséges 50 ember bejött (60 körül volt az est vége, úgyhogy ez jó arány), és a lovat is adták alánk, amennyire kell. Üvöltöttek, pogóztak, headbangeltek, úgyhogy respekt. A záróakkordal egyidőben egy rendes-hangos visszatapsolást is produkáltak, de ennek sajnos nem tettünk eleget, mivel megdumáltuk, hogy a szándékos csúszás ellenére szigorúan betartjuk a műsoridőt. Azért pacsiztunk mindenkivel, nagyon lelkesek voltak, mondták, hogy kurvajó, örültünk, fasza. Letakarítottuk a színpadot, és magunkat is, aztán bomlás. Bencét felkérték egy interjúra is (két srác, egy bizonyos iskolaújság számára), amit lepasszolt nekem, én meg beszippantottam Szűcsöt, ketten egész jól megaszondtuk. :-)

Világ életemben kerültem az olyan típusú megnyilvánulásokat, minthogy "mit vársz, ez Magyarország", meg "ez a magyar mentalitás", meg hasonlók (ilusztrálva, hogy miért szar a helyzet), de miután a Cada tagok mesébe illő történeteket regéltek a múlt héten lezavart (Ill Nino-val durvított) euturnéjukról, valahogy érthetővé vált, hogy el voltak keseredve, hazatérve, a körülményeket látva. Odakint az emberek úgy állnak a zenészekhez, mint sztárokhoz, és nem számít, hogy "csak" egy előzenekar vagy, teltházaknak játszol (a "nagyzenekar" közönsége az utolsó emberig megtisztel a figyelmével), az öltözőben kaja, hidegsör, a színpadon arcbamászó hangzás, egy koncert alatt elmegy 16ezer cédé, és 2milió póló, ésatöbbi. Ennek tekintetében tényleg sajnálatos, hogy Magyarországon ilyen szinten vannak a bulik. Persze nem a vendéglátóink ellen szól a dolog, mert nagyon rendesek voltak, csak épp többet is kihozhattunk volna ebből az egészből. És persze Cadáéknak is tisztelet, amiért a lelombozottságukat nem vitték magukkal a színpadra, és ugyanolyan lelkesedéssel tolták ennek a maroknyi, de szintén lelkes fiatalnak, mint az odakint tapasztalható tömegeknek. Mi is jól éreztük magunkat, úgyhogy nem lehet gond. Gyakoroltuk a mosh-olást, és a légdobolást. :-) A következő szünetben aztán zsíroskenyérzabálás vette kezdetét, és azt is felfedeztem, hogy a büfében van egy plazmatévé, amin az egész koncertet közvetítik a teremből, de sajnos felvétel nem készült. Nemmintha kár lett volna, csak azért mégis kíváncsi lennék. Közben a csávók is részegedtek, egész jó ütemben (Csabit kivéve). Megint megkaptam a vérszívást, hogy miért nem regelek a fészbukra (azért, mert utálom baszki, mi a faszt nem lehet ezen megérteni??), aztán mentünk vissza zúzni. A Blind Myself műsorának aztán egy hirtelen beálló (az egész környéket sötétségbe borító) áramszünet vetett véget (2-3 számmal a vége előtt). Szabad a csóóók, 3 perc dobszóló, üvöltözés, teljes káosz, leállás, közönség hazaindul. Voltak ilyen tartalékáramkörös-menekülőútmegvilágító-foszforeszkáló genyók, amik adtak egy csekély fényt, de kábé arra volt elég, hogy a saját lábunkba ne essünk el. Miután úgy tűnt, hogy semmi esély rá, hogy visszakapcsolják, telefonnal megvilágtottan, kipakoltunk. Sanyi pakolás helyett inkább megpróbált becsajozni, majd később az illető hölgyeményt "igaz barátjának" nevezte (nem baj Sanyi, mi is befürödtünk már), aztán mire visszajött az áram, már csak egy körülnézésre volt szűkség, hogy minden megvan-e, aztán lekoccoltunk. Persze még koránsem volt vége az estének. Sanyival hazafelé szakmáztunk, vitatkoztunk, barátilag üvöltöztünk, aztán dr.Bence vette át a szószéket, és terítékre kerültek az emberismereti kérdések. Ha jól emlékszem, a "szerelem vs. barátság" témakörtől indultunk, és 1 óra alatt arra jutottunk, hogy semminek sincs értelme, mert mindannyian meg fogunk halni. Vágod. :-) Hazaérve a 'keviek lefeküdtek aludni, én meg A szolnoki komámmal (Bencével) leültem megnézni a Balta 2-t, és ittunk hozzá egy üveg unikumot, hogy jobb legyen. Baszki, ez a film... Már megvan egy hónapja, de nem értem, mért nem láttam még vagy hússzor. Kőrideg grind. XD

Reggel, illetve délelőtt, én keltem fel elsőként (sose vót ilyen), feltettem egy kávét, és mindenkibe belerúgtam egy ízeset, hogy keljen fel... Na jó, nem így történt. :-) De azért csakcsak összeszedték magukat. Meghallgattunk egy-két klasszikust (Hammer smashed face, stb...), Bence bemutatta az avatatlan füleknek a dubstep stílust (azon belül is az ún. "VOB"-ot), én is bemutattam a születésnapomra frissen rezervált alkarerősítő szerkenytűmet (ún. rejszológép), és persze megbeszéltük, hogy mi mindent láthattunk a Balta 2-ben, amit ők nem. XD Átmentünk Artúrhoz, aki Bence lábára integrált egy rózsát, meg egy japó írásjelet, ami elvileg azt jelenti, hogy szeretet. Micsoda férfi. Lementünk Dunaújvárosba. Az elsők közt érkeztünk, úgyhogy bedobáltuk a cuccainkat a színpad leghátsó sarkába, és szétszéledtünk. Csabival toltunk egy hamburgert, közben szapultuk a szakmabeliek azon részét, akiket "politikai korrektség" címszó alatt most nem neveznék meg. Elvoltunk. 8 után pár perccel visszamentünk, és a Sleepless neki is kezdett a műsorának. A szokásos betonbadöngöléssel támadtak, élhetően szólt (bár most sem eget rengetően), és, hát alig egy pár embernek. Én próbáltam utánna járni előzőleg, hogy vajon a legutóbbi bulinkon, csak a Neck Sprain-nek volt köszönhető a sok ember, vagy egyébként is jóra számíthatunk, és az előrejelzések pozitívak voltak, de sajnos nem jöttek be. A Sleepless nem egy abszolút pályakezdő banda, hisz az elődzenekar (Emotions Until Death) elég sokat elért, és Milán (az énekes) nagyon lelkes, és szerintem jó frontember, mégis, itt már látszott rajta, hogy hülyén érzi magát, hogy a wireless mikijének köszönhetően az egész házat körbetáncolhatja, és mindenkit megpróbálhat fellelkesíteni, mégsem reagál senki. Én sem vagyok egy metalcore fanatikus (bár bizonyos fokig élem a stílust), de azért azt gondolom, ennél sokkal többet érdemeltek volna. 20 percet játszottak, nem is hiszem, hogy akartak volna többet. Volt fél óránk átszerelni, reménykedtem, hogy beljebb jönnek a népek, és az ülőhelyeken tényleg meg is szaporodtak egy kicsit, de sokkal többet nem sikerült "fejlődni". Lenyomtuk a magunkét, az aktívnak mondható közönségünk két (meglehetősen csinos) lánykából állt, akik csak-csak előre jöttek, végül beütöttük a záróakkordot, kaptunk egy szolid tapsot, aztán balra el. Ilyen is van. Bence is eléggé szenvedett, nyílván a friss varrat miatt, Sanyi hébe-hóba eltűnt a hangzásból (nemtudni miért), Csabi meg sorra törte a dobverőket, elég volt ebből ennyi. Én mondjuk nem vagyok az az ember, aki ne tudná mindezek mellett is jól érezni magát (például kifejezetten tetszett, hogy színpadról szóltam, így annyi kakaót adhattam magamra, amennyit akartam, nyehhehhehhheee), de a többieken látszott, hogy ez nem a mi napunk volt. A Sicitur tagok is lelátogattak, ők azt mondták tetszett nekik, meg, hogy sokat fejlődtünk, meg ilyesmi, mi meg megköszöntük szépen, kár is lett volna túldícsérni bármit is. :-) Közben az is kiderült, hogy azért vagyunk ilyen kevesen, mert a közvetlen közelben egy új hely nyitóbulija zajlik, ahol 9 helyi banda lép fel, ingyenbuli, ingyensör. Ennek tekintetében kénytelenek voltunk arra a konklúzióra jutni, hogy megértjük mindazokat, akik hanyagoltak minket. Kár érte, de megértjük. Mindig van valami, basszameg. Az Inside My Head műsorához nem sok lelkierőm maradt (félreértés ne essék, ez nem rosszallás), inkább mászkáltam össze-vissza, és csak annyit sikerült megjegyeznem, hogy afféle götheborgi vonalat képviselnek, mást meg nem. Biztos jó volt, mert azért itt egy fokkal többen felálltak a székről. A Cada-t egy bárszéken ücsörögve hallgattam végig. Olyan volt, mintha újrapörgetném magamban a tegnapi napot. Becsületbuli. Aki "rajongóként" jelen volt, megkapta tőlük, amit akart. A bulijuk végén aztán a pólópultjuk is beindult (a miénk meg nem). :-) A srácok, addigra már asztaltársaságba tömörülve, élükön A szolnokival, azt a játékot játszották, amikor mindenféle ismeretleneket állítanak meg, és megkérdezik tőlük, hogy szerintük, közülük "Ki a Jóska?". No comment. Egy kicsit azért már átcsapott idegesítőbe. Bence aztán a budiban összeszólalkozott egy csávóval (állítólag amaz sérelmezte, hogy Bence milyen távolságról hugyozik a pisszoárba), aki a budiból kijövet odament egy asztalhoz, ahonnan aztán mutogattak, meg úgylátszott, mintha felállni készülnének a "nehézfiúk". Volt egy arc, aki "beszélgetni" jött oda hozzánk, az is egyből ráharapott a témára, elkezdte mesélni, hogy az a csávó börtönviselt, és, ahhoz képest, hogy mekkora (kicsi), kőkeményen szétcsap mindenkit, meg a tulaj haverja, aki szintén elég agresszív, meg ilyeneket mondott, én meg már nem tudtam, hogy mutassak kellő érdektelenséget. Bence is hülye volt, mert totál felspanolta magát a dolgon, és nem lehetett elérni nála a témaváltást. Defasza. Egy kopasz, tetováltfejű, csöves rockertől nem is értem, mit várt. :-) Mivel aztán persze mégsem ütöttük rommá egymást a csávókkal, inkább elhúztunk. Duma nem nagyon volt (szerencsére), csak zenehallgatás, Pesten aztán kitettem a pereputtyot a vasúton.

Most a következő bulikig közel másfél hónap csend lesz. Nem akarok itt álszenteskedni, örülök a szünetnek. Király ez a turné, és a koncertek 70%-ában még mindig zajosnak mondható a siker, de eléggé fáradt vagyok. Pontosabban, a srácokkal való összezártsághoz kell egy kis pihenés. Engem is utolért a türelmetlenség, mint mindannyiunkat. Nagyon remélem, hogy mire megint játszunk, tova tűnik. Fölöseges lenne nagy szavakkal dobálózni, nem tudom mi lesz akkor, hiszen semmire sincs garancia, de remélem, hogy most visszatér a gyilkos jókedv, és ismét odabaszhatunk. Egy biztos, hogy addigra elintézem, hogy leadhassam a sofőrszolgálatot, és mocskosul berúgunk. :-)

Ja, és még valami. Balika felhívta valamire a figyelmünket. Szombat este, még a buli előtt, valaki a szó szoros értelmében TELIBE fosta a retyót. Ugyan ez nem képezi szerves részét az érdeklődésünknek, de nem lehetett megállni röhögés nélkül. Álljon itt egy kép, a budiról, amely mosolyt csalt, minannyiunk arcára. :-)

 XD

Peace!

TGer

Hi! :-)

Hazaértünk a hakniból, úgyhogy ideje elmesélni, mi történt. :-)

Április elseje tartogatott pár övön aluli poént számunkra. Most is, mint mindig, szarakodtunk a szervezéssel, hálistennek, de azért csak megterveztük a kis túránkat, és péntek délután útnak is indultam, hogy a tett helyszínén várjam be a srácokat. Útközben még összefutottam Kászonnal, aki megdobott pár új pólóval (undeRecords-os, szóljon, akinek kő!), meg postai kellékekkel (így aztán már magam is intézhetem a rendeléseket, bocs mindenkitől, aki idáig várt), aztán irány Kecsó. A koncert helyszíne megintcsak meglepetést okozott, ugyanis a városhoz képest kifejezetten félreeső helyre irányítottak, ahol semmi sem engedte sejteni, hogy rock klub van a közelben. A házon kívülről csak annyi látszik, hogy minden utcára néző nyílást eltorlaszoltak, leszigeteltek, és betömtek, nyílván, hogy a környék addigi életét ne döntse romba minden hétvégén a bent elszabaduló hang-orkán. Csendes, nyugis, kertvárosi miliő. :-) Miután megerősítést nyertem, hogy jó helyen járok, belülről is felfedeztem a klubot, hatalmas nagy koncerthelyiség, hatalmas backstadge (az épület felújítás alatt van, így egy hasonlóan nagy termet, tele lomokkal, kaptunk meg öltözőnek), kedves fogadóbizottság, úgyhogy minden jó. Kábé 2 órával a lurkók előtt érkeztem, úgyhogy tennivaló híján elkószáltam vissza a belvárosba, felfedeztem a Pécs felé vezető menekülési útvonalakat, aztán ledekkoltam a vasútállomás előtt. Befutottak az arcok, mentálisan ingoványos állapotban (ahogy Csabi nevezete), és visszamentünk a klubba. Lassan beszálingózott a többi zenekar is, összeraktuk a színpadot, aztán csak vártunk. Bizonyára többen maradtak otthon, mint akik eljöttek, de azért nem volt gáz, nekiálltunk. A hangzás nem volt rossz, de a technika ellenünk dolgozott. Az első nóta alatt Csabi duplázója esett szét, a harmadik alatt az én hangfalkábelem szállt el, az I hate Love Songs alatt meg egy húrszakadás intézte el, hogy kilépjek az összképből. Bence mikrofonja is jobbra-balra gerjedt, ígyhát a koncert felét jóformán a technikával küzdve töltöttük, de azért a megjelentek pozitív hozzáállást tanúsítottak, mindenki elfogadta, hogy máskor nem is tréfálna meg senkit így az "élet", mint április elsején. A buli végeztével visszadobáltuk a motyókat hátra, aztán szétszéledtünk, nyílván, hogy azt tegyük, ami ebben a helyzetben a legkézenfekvőbb. Piálni-dumálni-nőtfelszedni. Valamelyik a három közül csak-csak össze jött mindenkinek. Nem sokat törődtünk vele, hogy kiértékeljük a helyzetet, nyílván voltunk már jobbak is a színpadon, meg rosszabbak is. :-) Azért mindenki begyűjtött egy-egy vállveregetést a kedves kecsóiaktól, úgyhogy nagyon gáz nem lehetett. Megnéztük a Cada-t, és a Blind-ot, hozták a formájukat, bár szintén begyűjtöttek pár sérülést, mindenféle szerencsétlen véletlennek köszönhetően (Horváth Pistinek az ujja tört bele valami ütközésbe, Zahorán Csabi meg kishíjján felkötötte magát a saját gitárpántjával...érdekes...XD), de azért ment a buli. A Just Four-hoz már elég kevesen voltak kitartóak, de azok nagyon zúztak, úgyhogy ők is elkönyvelhetnek egy-, a tévénézésnél mozgalmasabb estét. :-) Jó soká időztünk, mire a hátsó ülés bátor legénysége kisírta magának az indulást, úgyhogy kábé hajnal kettőkor vette kezdetét a következő túra, Pécsre. Csabival beugrottunk még egyet teszkózni, mivel egész nap egy morzsát sem toltunk az arcunkba, aztán egész úton az ország infrastruktúrális fejlesztéseinek lélekölő mókuskerekét szapultuk, a többiek meg beájultak. Matyee-nál aludtunk, aki fenn maradt miattunk fél 5-ig (respektácijó), és nagyon frankó kis kuckót készített számunkra, úgyhogy ment a döglés.

Mihez képest korán (10kor) keltünk, és lenyomtuk a kötelező köröket (kávé-cigi-toalettszűkségletek), megköszöntük a vendéglátást, Haver (a kutya) is megköszönte a lábamnak, hogy itt voltunk (XD), aztán, mivel tenger időnk volt még estig, elmentünk felfedezni Pécset. Felmentünk a TV toronyba, kóvályogtunk az utcákon, plázapatkánykodtunk, pizzát ettünk, jóvót. Aztán szintén nem kevés nehézség ellenére, az aktuális forgalmi rendnek megfelelő megközelítési útvonalat is feltérképeztük. Becuccoltunk a klubba, aztán újabb várakozás jött. A kettő közül ehhez a bulihoz fűztünk kevesebb reményt, ennek ellenére teljesen korrekt volt, nekem a hangzás is eléggé átjött (bár ebben nem született egyetértés, utólag), és gebaszok sem voltak, ha egy-két apróságot leszámítunk (például, hogy egyszer sem volt elég időm behangolni, így csak remélni tudom, hogy nem másztam el nagyon a többiektől). Bevillantottuk a Clouds Over California-t, és bár nem ismerte senki (nahát), azért örültem, hogy nem felejtettük még el (Zentán nyomtuk utoljára)... Az emberek mennyiségére sem volt sok panasz, bár nem tépték le az arcunkat, de azért úgy látszott, hogy tetszik nekik, igyekeztünk mi is, volt nézőtéren gitározás, meg ami ilyenkor kell. Egy pár cédével is könnyebbek lettünk, úgyhogy mosolyogtam, mintha hülye lennék. :-) Buli után mindenki eléggé dekoncentrált volt. Szűcs meg Sanyi befeküdtek a kocsiba aludni, Bence elkóválygott valahova, Csabi beült a merch-be, én meg találtam egy gazdátlan kokakólás ládát, amiben azonnal megláttam a díszpáholy-potenciált, a Cada koncert megtekintéséhez, ígyhát felálltam rá, és a világ tetején éreztem magam. Megtették, amit kő, bár Bölcsi elég cudarul nézett ki, (a buli végén valami orrsövény-műtét kilátásokat emlegetett), azért ütős volt. Az emberek is fel-felszabadultak, bár túlzás lenne, hogy lebontották a helyet, de azért jó volt. Gondoltam, hogy félreteszem a ládát, hogy arról nézzem meg a Blind-ot is, de ekkorra a srácokban már felülkerekedett a menni akarás, úgyhogy elrendeztük a dolgokat, és leléptünk. Kifele menet sem volt kevésbé bonyolult az útvonal, mint befelé, de azért megtaláltuk az autópályát. Volt baj az arcokkal bőségesen, többek közt szomjasak is voltak, úgyhogy az első benzinkútra beugrottunk piát venni, ahol a benzinkutas srác (elmondása szerint) a külsőmből levette, hogy zenész vagyok, és meglepő szintű érdeklődést tanúsított, hogy mit csinálunk. Elmeséltem neki, hogy mi járatban vagyunk, Ő is elmesélte, hogy szereti a Papa Roach-ot, és ismer egy csomó zenészt, akik hébe-hóba erre járnak, és olyan gördülékenyen haladt a kapcsolatfelvétel, hogy egy lemezre is befektetett, úgyhogy le a kalappal. :-) Remélem hallunk még felőle, és elmondja majd, hogy hogy tetszett neki, amit hallott. :-) Eztán már csak a hazaút volt képben, beszélgettünk, ameddig a kóma be nem csapott, megdumáltuk a második világháború utóhatását a mai világban, meg a rasszizmus létjogosultságát a különböző országokban, összehasonlítottuk az Árja Testvériség és a KKK szervezeti egységének sajátosságait és történelmét, aztán mindenki horpasztott. Két óra eseménytelenség, és egy kis benzinelfogyás-para után kitettem a csávókat a vasúton. Hazaérve beájultam. :-)

Ahogy telik-múlik az idő, a szervezés újabb és újabb meglepetéseket hoz, úgyhogy most újra frissítem a további dátumokat. Kedves olvasók, a világ bármely pontjáról, kérlek találjatok köztük Nektek megfelelőt, és nyomjuk meg ezt a pár darab koncertet keményen, ami még hátra van ebből a turnéból! :-)

2011.04.15. - Miskolc - Gárdonyi Művház
2011.04.16. - Dunaújváros - Terminal
2011.05.20. - Debrecen - Unplugged
2011.05.21. - Győr - Black Rock

Találkozzzunk! :-)

Hi!

Kevésbé motiváltan, mint általában, de azért firkantok ide egy kis megemlékezést a hétvégi...hm...moccanásról. A szokásos megelőző kavarás után úgy kábé a múlthét elején kezdtünk képet kapni arról, hogy mi lesz. Az első, ami kiderült, hogy mindkét koncertet áthelyezték, de persze ezt már tudjátok. Amit nem tudtok (mert nem siettünk kihangsúlyozni), hogy ez néhány "megszorítással" járt. Veszprémben az eredeti terv szerint utolsóként kellett volna színpadra lépnünk, ami nekem annó nagyon nem tetszett (és meg is próbáltam átszerveztetni, sikertelenül),  így viszont egy korai időpontra kerültünk, eksztra rövid műsoridővel (20, vagy 25 perc, azt hiszem). A második dolog, hogy Sanyi nem tudott velünk jönni, mert a munkahelyéről nem hiányozhat, és a harmadik, hogy Csabi favágás közben szétcsapta a bal mutatóujját baltával. Mikrobuszunk sem volt, úgyhogy Csabi faterja, aki szerdán jött fel melózni Pestre, elhozta a cuccokat, és megegyeztünk, hogy majd innen indulunk, az én verdámmal. Minden hátrány ellenére, úgy döntöttünk (vagy leginkább csak döntöttem), hogy csináljuk meg. Sanyi helyére is próbáltam beugrót szerezni, de az se sikerült (mindegy). Aztán már csak a szállás volt hátra, amit egy koleszban sikerült (volna) összehozni. Körmi is felhívott, hogy hozzuk már el Szakács Józsit, ha úgyis befér, mondtam, hogy jó. Körbetelefonáltam, hogy összegezzük az álláspontokat, és durva ellenállásba ütköztem. Bencét persze egész odáig kívül helyezte magát az információ áramláson (semmiről sem tudott, amivel mi egész héten szarakodtunk), de masszívan megvetette a lábát amellett, hogy ezt így kibaszottul nem kellene megcsinálni. Huzakodtam vele egy ideig, de mivel a dolog amúgy is zsebbenyúlós volt, és Bence "igazi" baja a pénz volt (amit most rohadtul nem volt kedvem helyette biztosítani), ráhagytam, hogy dumálja meg a többiekkel. Persze, itt már semmire sem számítottam, ők röviden megegyeztek abban, hogy mondjuk le a gecibe. Nem tudtam mit csinálni, rácsörögtem Körmire, mondta, hogy Józsinak már szerzett másik fuvart, úgyhogy ennyiből mázlink volt, aztán elmeséltem neki ezt a mindent, és mondta, hogy sajnálja, de ha ez van, akkor ez van. Persze én kurvaszarul éreztem magam, hogy így egy nap távlatból kellett intézni a dolgot, dehát basszameg. A szervező bácsitól még kaptunk egy lebaszást, bár azt hiszem, a lelke mélyén örült, hogy nem jövünk. Nekem az elejétől fogva úgy tűnt, hogy csak Körmi miatt tűr meg minket (amikor a kezdési időpont miatt vitatkoztunk, kerekperec megmondta, hogy nem hiszi, hogy bárki is miattunk jönne aznap). Hát ez van.

Minden esetre a Szekszárd ettől még állt. Másfél napig kurvaszarul éreztem magam, de azért próbáltam összeszedni egyfajta pozitív hozzáállást, mire indulás van. Mondtam a csávóknak, hogy érkezzenek már valamivel korábban, mert kihasználva a nagy lazaságot, leülnék Szűccsel gyakorolni, hogy ezzel is összébb rántsuk ezt a Sanyimentes performanszt. Szerettem volna játszani a Flowers-t, és a Rescue me-t, csak úgy Kriszta nénénk kedvéért (aki aztán egy szót sem hitt el az egészből), de ehhez egy kicsit át kellett variálni a dolgokat, hogy ketten is el tudjuk játszani. Így hát prüntyögtünk egy kellemes órácskát, aztán indultunk. Az út a szokásos fejezetekre tördelve nagyjából simán ment (teszkó, energiaital, benzinkút, benzin, motorolaj, autópályaengedély, rántotthúsosszendvics), beszélgettünk a vodkáról meg a pináról, meghallgattuk, ahogy Bence civilizálatlan barbár vadember módjára üvöltözik a másik bandája új demóján, meg a franctuggya. Én nem tudom miféle átok ül rajtunk, de a helyet megtalálni a városon belül megintcsak kurvanehéz volt (nem mintha önnön tájékozódási képességeink rovására írhatnánk), de aztán csak sikerült. Emellett amúgy érdemes megállni egy szóra. Tehát a klub maga, egy Spar (igen, a közért) tetején van, ami egy, a főutcáról nyíló kapualj alatt lévő, félig önálló épület. Ezt értsétek úgy, hogy a kapualjon áthaladva (ez afféle alagút az utcafrontra néző épületen keresztül) egy parkolóban találod magad, amit közrefognak a főépület szárnyai, amiben csak a bolt egyik fele kaphatott helyet, így a másik fele önálló kockaként kilóg. Sejtem, hogy nehéz elképzelni, mivel nekünk is nehéz volt elhinnünk, hogy jó helyen járunk. Az egészből csak az utal szórakozóhelyre, hogy felnézve a tetőre napernyőket láthattunk (és egy sarokkal odébb egy cigánygyerek is ezt az útbaigazítást adta). Persze miután felpakoltunk, és konstatáltuk a koncert előttig még órákra tehető szabadidőnket, könnyen meg lehetett szokni a helyet, ami egyébként egy nagyon igényes, felújított, csillogó-villogó bár volt, közepes méretű színpaddal, és minden oldalon panoráma ablakokkal. Ember ugyan egy darab se volt, de mindenki fogott egy sört, és bízott erősen. :-) Próbáltam infót gyűjteni, hogy miről maradtunk le a Veszprémet kihagyva, de senki nem mondott határozott dolgokat, leginkább csak annyit, hogy jó volt, bár nem egy eget rengető. Ebből aztán kitudja, mit kell hinnem, de Csabi meggyőzött, hogy nem érdemes felvágnom az ereimet. :-) Közben megjöttek a jányok is, Kriszta, meg Heni, meg még két-három ismerősük. Ez volt az est fénypontja. No sebaj. Játszott a Dumb Noise, a maguk stílusában kifejezetten jól, bár mint helyi banda, várható volt, hogy előrevetítik számunkra az egész estét, és mivel alig egy maroknyian érdeklődtek, a következtetéseket is levonhattuk. Nyomta a Sleepless is, masszívan, és, bár fáradt voltam a brutális breakdown áradathoz, kifejezetten tetszett. Zúztunk mi is (bár műfajunkból kiindulva messze a leglájtosabb banda voltunk az aznap), újra bevetettük a színpad helyett inkább az emberek közé állós trükköt (amennyire a drót engedett), ami sokat segített a hangulatnak, ha már maguktól kevésbé kezdeményeztek a népek. Azért nem volt rossz, szépen megtapsoltak (30-40 ember kábé, szerintem a vége is annyi volt aznapra). Cadáék is családiasra vették a figurát, szintén a nézőtéren mászkálva játszottak (drót nélkül persze könnyebb, hehe), és, bár láthatóan sajnálták, hogy nem jöttek el többen, azért kétszer is engedtek a visszatapsolásnak. Mire vége lett, nem nagyon akaródzott indulni, egyrészt, mert egészen álmosra terpeszkedtük magunkat a fal menti kis blokkban, másrészt, mert zavarbaejtően korán volt még (fél 12), úgyhogy inkább további sörökre szavaztunk. Bölcsi panaszkodott, hogy kapott a tulajtól egy lebaszást, amiért a felkomf szövegeiben többször is poénkodott a hely nevével (r'n'r bisztró), de persze teljesen öntudatlanul, nem is értette, hogy miért kapja az ívet. Ígyhát neki is megvígasztaltuk a lelkét még sörrel meg viszkikólával. Aztán, mire az a kevés ember is lelépett, és az elpakolásra is rászántuk magunkat, úgy döntöttünk irány haza. Váltottunk még pár vállveregető jellegű mélabús pillantást mindenkivel (Kölniék full hangosítást mozgósítottak a bulira, úgyhogy el bírom képzelni a lesulytottság érzését, ami a tekintetükön tükröződött, miközben szétszedték a színpadot), és leléptünk. Azért félreértés ne essék, a szekszárdi arcok nagyon szimpatikusak voltunk, és azt gondolom, hogy elég jól éreztük magunkat ahhoz, hogy ez a koncert is jó emlékként éljen a továbbiakban, mindössze, jobb lett volna, ha többen vannak. Végülis ilyenkor derül ki, hogy az ember tényleg szereti-e, amit csinál. :-)

Hazaérve felcuccoltam a srácokat az első vonatra, és mentem dögleni. Majd legközelebb...majd legközelebb.

TGer

Ejj...

Jóakaróink olyan gyorsan intézkednek, hogy úgy döntöttem, kibővítem ezt az utolsó posztot, és még két dolgot belesűrítek a felsorolásba.

Először is, hogy újabb gondolatmorzsák szabadultak a világra szerény személyem előadásában, és a Rocker.hu portál tolmácsolásában, az emberiség gyanútlanságának teljes tudatában... Az alábbi linken bátran csapjatok le rá, hiszen, ha valakinek, akkor Nektek, kedves blog olvasók, egész biztos, hogy nem lesz min meglepődni, terjedelmet, és persze zavartalanságot illetően. :-)

http://rocker.hu/content/view/1285/1/

A másik dolog, hogy mindkét, e hétvégén esedékes koncert alól kirántották a szőnyeget a szervezők, úgyhogy Veszprémben is, és Szekszárdon is kármentés eszközlődött. A pénteki buli egy bizonyos Expresszó klubban, a szombati pedig egy szintén bizonyos Rock'n'Roll Bisztró nevű kúriában lesz megtartva! Okokról csak találgathatok, minden esetre az rendkívül fontos, hogy Veszprémben a lehető legkorábbra érjetek oda, kedves érdeklődők, mert ugyan másodikként játszunk, mégis valószínű, hogy az óra leginkább késődélutáninak lesz majd nevezhető, mint sem estinek, vagy neadjisten éjszakainak (ebből gondolom azt is sejtitek, hogy nem vágom pontosan, csak annyit, hogy nagyonkurvárakorán). Állítólag fél 12-kor, bárki van épp a színpadon, egy rockdiszkó döntő túlerővel felszerelkezett legénysége fogja lesöpörni onnan, és bár ez igen sajnálatos, arra buzdítanék mégis mindenkit, hogy ott legyetek! ;-)

A kritika megjelenésével ugyan ma már egyszer telekürtöltük a netet, de azért álljon itt emlékeztetőül:

Árpibátyánk volt oly' bűbáj, hogy firkantott néhány kendőzetlenül őszinte sort, melyben fellibenti a fátylat, hogy kiderüljön lemezünkről, a szívet tépő igazság. :-)

Fogyasszátok:

http://www.heavymetal.hu/kritika.jsp?id=3434

Pusza!

TGer

u.i.: ha a kritikát olvasva fájdalmasan felnyögsz, amiért belédhasít a tudat, hogy a döntő különbség közted, és Ápri bátyánk között, hogy neki megvan a lemez, tudod hol találsz! ;-)

Csű!

Nahát...nahát, mennyi figyelő tekintetet érzek magamon...Egészen zavarba hoz...Talán azért, mert legutóbbi jelentkezésem óta 4 darab kibebaszott jó bulin vagyunk túl. Tudjátok, hogy most mi következik. :-)

Kezdjük az elején. A Kill Béla turné első állomása Mosonmagyaróvárra kalauzolt el minket, és persze az érdeklődőket. A bulit megelőző napokat a már-már megszokott kapkodás-fejetlenség-katasztrófaelhárítás folyamat fémjelezte, ugyanis (általam azóta elfelejtett okból) kiderült, hogy nincs mikrobuszunk, és a semmiből kell előkerítenünk egyet. Két nap távlatból ez kifejezetten nehéz feladatnak bizonyult, de aztán csak szereztünk egyet, ami több sebből is vérzett ugyan (a szokásosnál jóval gyengébb teljesítmény, és emellett még 6 ezer forint plusz kiadás), de legalább a rendelkezésre állt, és mivel az eredeti tervhez képest így plusz 4 ülőhellyel lettünk megáldva, meginvitáltuk a Just Four zenekart, hogy tartsanak Ők is velünk. Időközben az is kiderült, hogy a Warvedrone zenekar, akik közt Márk cimboránk, és Ádám, a szervező srác is bemutatkozhatott volna előttünk zenészként, nem tudják vállalni az aznap estét, így teljes cuccal felszerelkezve, és kábé 1 óra csúszásban a srácok útra is keltek 'Kevibül. Tekintve, hogy első állomás, én kifejezetten meg voltam ilyedve az időhiánytól, és ahogy megérkeztek a srácok a ház elé, átvettem Sanyitól a vezetést, aztán aggggyneki. Persze ebből a buszból az egészen kezdő sofőrök is könnyedén ki tudják hozni a maximumot, így leginkább csak annyival jártam Sanyi előtt, hogy ismerem Pestet, de azért próbáltam lefaragni a hátrányból is, amennyit lehetett. Felvettük a J4 tagokat a Blahán, aztán tepertünk az M1-esre. Kifejezetten jól haladtunk, szépen behoztuk az 1 órát, amit aztán 'Óvárra megérkezve újból elveszítettünk. Én nem tudom, hogy ki tévedett, és mekkorát, de ezidáig 2szer jártam a városban, és mindkétszer könnyedén megtaláltam az úticélomat, viszont ezúttal semmi nem ott volt, ahol a térkép (és persze a józan ész) sejteni engedte. Kábé 40 percet kavarogtunk, mire feladtuk, hogy hallgassunk az útbaigazításokra, és bevártuk Ádámot, aki kijött elénk. Eztán már nem is csodálkoztunk, hogy nem találtunk oda, mert olyan helyre vitt, amire (én legalábbis) az életben nem gyanakodtam volna. Persze, aki ismeri a várost, nyílván nem lepődik meg, de kábé egy erdő közepén (amit ugye minden oldalró körülzár a város), egy igazi jófajta szocreál kempingben volt található a ház, amelyről egyedül a parkoló turnébuszok engedték sejteni, hogy odabent élet, és nyüzsgés van. :-) Amúgy nagyon hangulatos az egész, nekem az ugrott be elsőre, hogy ez most egy mini Metálfeszt Ópener, a csillebérci szabadidőközpont autentikus KISZ-táborának abszolút utánérzésével. Odabent egyelőre a zsebre tett kézzel mászkáló "ingerhiányban szenvedő" Blind Myself tagokon kívül nem volt más, de rögtön bele is ugorhattunk a taktikai megbeszélésbe, időpontokat egyeztettünk, készségesen felajánlották, hogy használjuk az egész estére vonatkozólag az Ő cuccaikat (ergó, ki se pakoljunk a buszból, hehe), összeraktuk a színpadot, és leülhettünk várakozni, mint a jógyerekek. Elhoztuk a kamerát is, hátha lesz mit felvenni, de aztán persze senki nem foglalkozott vele. Valamikor 8 körül a J4 belecsapott a húrokba. Kiadós bemelegítő bulit láthattunk tőlük, rendesen szólt a cucc, az emberkék is szálingóztak befelé. Ugyan nem kezdeményeztek többet a zenére figyelésnél, de azért a végére elég sokan fordultak a "színpad" felé (leginkább csak a dob volt megemelve egy raklap magasságával a padlótól). Nem volt sok időnk cuccolni, villámgyorsan belőttük a motyót, és mehetett a menet. Szerintem pusztán mázliból, de sikerült egy kicsit jobban felszabadítani az embereket, a második nótához érve (igggen, a Death Camp, hát mi más XD) már takaros kis első és második sor jött közvetlen elibünk, és adták neki, ahogy azt kell. :-) Persze igazán csak a végére gyűltünk össze, de nagy respekt Márkéknak, akik ridegen végigpogózták, és headbang-elték az egészet. Kicsit fáradtunk, úgyhogy úgy döntöttünk, a Devidriver feldolgozást elcseréljük a Stolen truth-ra, de azért hamar elröppent a műsor, csúszást sem produkáltunk, úgyhogy minden rózsaszín. Ami utánnunk következett, az persze már a megszokott magabiztossággal súrolt. Odacsapott a Cadaveres, ekkor már mindenki a másikon átmászva-kapaszkodva próbált közelebb kerülni, és a Blind is megadta a magáét. Körmiék játszották a Twenty-twelve című új albumos nótát, ami mostanában a személyes kedvenc számom, úgyhogy kibaszott jó volt élőben is hallani (komolyan gyerekek, első osztályú dallamvilág). Elég szűkösen fértünk ugyan, de Gergőéknél a vonatozás is belefért a programba (Hegyek között feldolgozás), és egy szívszorító történetet is meghallgathattunk Józsefről, aki építette, és a saját kezével gyógyította a Faházat, haláláig. Az est végeztével mindenki meg volt elégedve mindenkivel, és ezt elégszer meg is beszéltük, úgyhogy Balikával kiegészülve (a 9 személyes buszban 10-edikként) útnak is indultunk hazafelé. Eldobtuk a srácokat Ürömre, és Budakalászra, valamint a teszkóba is betértünk még, ahol felvettünk pár jelenetet az akkor még csak tervek közt szereplő trailer-hez, ami a Dürer kert-es bulit hivatott hírdetni. Ezek utólag nem kerültek a véglegesbe (technikai akadályok miatt), de azért jókat mosolygok, ha néhanapján elém kerül, itt a számítógépen. :-)

Ugrás egy héttel későbbre. Nehéz ugyan belegondolni, hogy melyik koncerteket várjuk a legjobban a turnén (talán mindig az aktuális legközelebbit), de az A38-as koncertet egész biztos, hogy mindenki már jóelőre mérföldkőnek tekintette. Ugye elvileg az ország legjobban megszólaló klubja, plusz itt van maga a hajó fíling, és a közönség szemével már nem egyszer megtapasztalt minőség, meg még mittudomén mi miatt különleges, de az fiksz, hogy mindenki nagyon rajta volt. Egy kis késést ezúttal is produkáltunk, de nem volt vészes, csak mivel (szintén pár nap távlatból) az addigi utolsó helyünket elcseréltük elsőre, így fontosabb volt, hogy időben megjelenjünk. Fél 7-re beesve a színpad már készen volt, a Blind is elvégezte az alap beállást, úgyhogy már csak a mi motyóinkat kellett feldobálni, gyorsan be is álltunk, és még volt másfél óránk ráhangolódni. Mire letudtuk, nem mondhatnám, hogy tömeg gyűlt össze, de azért kellemesen érdeklődő arcok szálingóztak befelé, Nedó és Zsolti (ALS) is beugrottak, úgyhogy fél9-kor neki is állhattunk zúzni. Mintaszerűen haladt a műsor, nem mondhatnám, hogy lebontottuk magunk körül a hajót, de eszméletlenül jól szólt, és a kellő pontosságot is magunkra tudtuk erőltetni, úgyhogy pont jónak minősíteném a dolgot. Voltak azért bőven vevők a muzsikára, minden oldalt láttam elszálló hajfürtöket, úgyhogy ez ott, és akkor elég volt. Többen kételkedtek benne, hogy jó döntés volt-e elcserélni a késői időpontunkat egy koraira, de én örültem, hogy a buli többi részében nem kellett szem előtt tartani, hogy aznap még színpadra lépünk, ilyenformán ihattunk, ahogy illik (persze én vezettem, mondanom se kell), és mindenki elfoglalhatta a maga helyét az éppen aktuális érdkelődésének tárgyával. Volt, aki nőzött, volt, aki berúgott, én leginkább Nedóékkal tartottam anekdota délutánt, aztán pedig megnéztem a Cada-t, és a Blind-ot. Szépen megizzasztottak mindenkit, úgyhogy kár lenne ragozni, tisztelet, szeretet. Közben többször is összefutottam a tömegben Sanyival, aki minden alkalommal megkérdezte, hogy "bazz, mi is így szóltunk?? aztakurvaaaaa", én meg mondtam neki, hogy ja, amennyire a hangszereink engedték, bizony így. :-) Az est végeztével aztán zúzott még egyet a Just Four is, akiket úgy döntöttem, hogy a színpadról nézek végig, amihez Bence is csatlakozott. Letelepedtünk oldalra, a biztonságot nyújtó sötétségbe, skubizni a srácokat. Nyílván a tökéletes hangzás élményéhez nem a legmegfelelőbb helyet választottuk, de szépen beláttuk az egész termet, és a bent maradó embereket, akiknek mennyisége, és viselkedése újból megerősítette, hogy nem volt hiba elcserélni az időpontot. J4-ék körülbelül ugyanazt tapasztalhatták, mint amit mi is, 4 órával korábban. Nekem különben kifejezetten tetszett a műsor, a késői óra ellenére is, sokkal kevésbé volt fárasztó befogadni a döngetést, mint általában, amikor az ember már az ikszedik bandát hallgatja egyhuzamban. Az egyetlen, amiről Ők, ezzel az idősávval lemaradtak, az a videó szereplés, mivel az operatőr kolléga a Blind műsorával bezárólag hazatranszdimenzionált, így mi még helyet kaptunk a memóriakártyán, ahonnan ezután 2 nótával is felkerültünk a Concertphotos.hu-ra. Nézzétek csak:

https://www.youtube.com/watch?v=ws4qb1rdP4k&feature=feedlik

https://www.youtube.com/watch?v=AjS2TmqxLbM&feature=feedlik

Nohát ezzel távoztunk a hajóról, kora hajnalban. Nem is tudom, miért, de nem ébredt fel bennünk, a "csapassuk reggelig" hangulat, úgyhogy bevackoltuk magunkat szerény hajlékomba, és aludtunk délelőttig. Érdekes módon mindenki jóval hamarabb felébredt, mint a megbeszélt maximum (mivel sűrű teendőink voltak aznapra), úgyhogy volt idő mindenre, rendbe kaptuk magunkat, amennyire tudtuk, elugrottunk a teszkóba, aztán Annával, a fotós kolleginánkal kiegészülve ellátogattunk a Filatorigátra, hogy rendezzünk egy kis bandafotózást. A képeknek a lényegi részét már most megtekinthetitek bármelyik profilunkon, de majd ígérem feltöltök ide a bal oldali galériába is egy-egy adagot (meg persze, hogy a beszámoló többi részét is illusztráljam valahogy). Eztán vette kedzetét a következő túra, amely Szerbiába szakadt hazánk földjére vezetett. Jó sok időt ráhagytunk az útra, minden eshetőségre felkészülve, ami persze azt eredményezte, hogy sokkal korábban érkeztünk meg, mint kellett. A határátkelés kábé 3 percet vett el az életünkből, és még egy hangyányi eltévedéssel megfejelve is lehorgonyoztunk a zentai Zeppelin klub előtt, délután 5 órakor. Zárva is volt, meg se kell említsem, de nem csüggedtünk, örültünk inkább, hogy minden könnyen ment. Időközben az is kiderült, hogy a két helyi előzenekar gázsihiányra hivatkozva lemondta a koncertet, úgyhogy még hosszú órákig semmi sem fog történni, viszont nekiállhatunk a saját bulink hosszának megduplázását előkészíteni, és ilyen formán egyből a saját magunk számára kialakítani a színpadot. A klubot egy idős házaspár, és a fiaik üzemeltetik, akik eléggé dühösek voltak amiatt, hogy ez a dolog így alakult, de minket nagyon szívélyesen fogadtak, úgyhogy hamar összebarátkoztunk. A hely adottságok is nagyon királyak (mi ugye most voltunk itt először), szép nagy színpad, magas is (ez ritkaság), jól is szól, minden süti. Eztán megint egy jóadag várakozás következett. Körmiékkel folyamatosan sms-ben tartottuk a kapcsolatot, akik ugye a mi bulinkkal párhuzamosan Szegeden zúztak, és éjfélre igérték magukat, elvileg addig kellett kitartanunk. 11 előtt pár perccel kezdtünk bele a műsorba, ekkorra már elég szépen összegyűltek az emberek, az asztaloknál ülve beszélgettek, várakoztak. Ki kell hangsúlyoznom, hogy rengeteg gyönyörű lány is volt köztük, csak úgy kapkodtuk a fejünket utánnuk. Max respekt, Zenta! :-) Bence komámmal úgy döntöttünk, hogy családiasíthatjuk a megjelenést, ha nem a színpadon, hanem előtte az emberek között zúzzuk végig a partit (a színpad magasságát tekintve, nem lehetett tetszés szerint le meg fel mászkálni, úgyhogy, a döntést véglegesítettük), és ez be is jött, nagyon jól esett ilyen közelségben, szó szerint "egy levegőt szívva" csapatni a rákendrollt. Az emberek is vették ezt a dolgot, többen is, mint amire számítottam, nem telt bele egy-két perc, és máris megtelt a küzdőtér, jópáran felvették velünk a ritmust. Szűcs, és Sanyi sem mulasztották el kihasználni, hogy ilyen formán az egész színpad az övék lehetett. Egy két kivétellel elnyomtuk az egész lemezt, és a két feldolgozást is, és mindenki boldog volt, még a nevünk skandálására is fel tudtuk buzdítani a srácokat. :-) Fél egy magasságában befutott a Cadaveres, és így összesen csak egy számot kellett megismételni (merthát elfogytak a partinóták), villámgyorsan elköszöntünk, pacsi-puszi-ölelés, és letakarítottuk a színpadot a számukra. Látszott a srácokon, hogy Szegeden is zsír volt a buli, nyúzott arcok vigyorogtak ránk, de a koncert-teljesítményükön egyáltalán nem lehetett felfedezni semminemű fáradtság nyomait, rendesen leaprították az emberkéket. A magam részéről leállni sem bírtam, miután végeztünk, mert nagyon sokan jöttek oda gratulálni, hogy mekkora királyság volt, és ez szinte azonnal visszatöltötte belém az energiát, amit játék közben kipréseltem magamból. Nem egy sört is a kezembe nyomtak, amit készségesen elfogadtam, de aztán le kellett mozognom, hogy haza tudjak vezetni, úgyhogy jópár számot végigzúztam a Cada-ékkal. Újból volt Twenty-twelve, hangsúlyozom, atomkirály nóta. :-) Közben a srácok is gyűjtögették az ismerősöket szép szerével, nem kevés csajt is beleértve, úgyhogy remélhetőleg ezzel megalapoztuk a legközelebbi buli fogadtatását. :-) Az est végeztével, pakolás közben aztán derekasan megfáztam (átöltözhettem volna, de csak a hajós koncerten használt ruháim voltak nálam, vállalhatatlan illatokkal megbolondítva), de legalább biztonságban elindultunk, és haza is értünk, Túrkevére. Mivel a busz ide tartozott, nekem egy napot várnom kellett, hogy hétfő reggel Csabi faterjával hazajuthassak Pestre (aki ilyenkor jár fel dolgozni), ahol ezután három nap fekvőbetegség következett. "Nem számít, buli van!"

Ugrás két héttel későbbre. Aki reménykedik, hogy lassan befogom a pofám, az most csalódhat. :-) A következő megmérettetés a Dürer Kertben várt ránk. Ezt persze mondanom sem kell, hogy az előzőeknél még sokkal nagyobb kavarás, fejetlenség, katasztrófaelhárítás előzte meg. Rengeteg pénzügyi malőr, a videó elkészülésének csúszása, a promóció nehézségei, és persze hétköznapi balszerencsék. Azért ráfeküdtünk a szervezésre rendesen, kitapétáztuk a netet a flyer-el, és a trailer-el, plakátoltunk is, és két interjú lehetőséget is meg tudtam ragadni, egyben kifejezetten erre a bulira koncentrálva, a Kontakt Rádióban (élő volt, de elvileg majd lesz felvétel), egyben pedig a zenekarra általában, a Passzió.hu jóvoltából (http://www.passzio.hu/modules.php?name=News&file=article&sid=22483). Sokáig vitatkoztunk a fellépő bandák sokaságával, hogy ki-milyen cuccot dob a közösbe, mire feladtuk a dolgot, és beláttuk, hogy mindent nekünk kell adni, errefel kiderült, hogy megint nincs buszunk. Ezúttal jóval nehezebb volt másikat szerezni helyette, mint az 'Óvári koncert esetében, a pénteki bulit megelőző szerdán és csütörtökön az egyik fő programomnak számított, hogy kétségbeesetten telefonálgassak mikrobusz bérlés ügyben, mire az utolsó pillanatban sikerült megoldani. Egy túrkevei kocsmáros arc, aki valószínűleg hótrészeg volt, amikor a részleteket lebeszéltük, kölcsön adott egy Tranzitot, de aztán hazaérve ránkborította az asztal egy részét, mondván, hogy nem úgy emlékszik a megállpodásunkra, ahogy mi. Na mindegy, reméljük nem haragszik nagyon, a magunk részéről, szerencse, hogy nem szívtuk meg. Én a Losing-ék próbaterméhez mentem Nedóval, és onnan is elhoztunk egy-két dolgot, aztán nagyjából egyszerre érkeztünk a tett helyszínére a 'Kevibül gyüvő delegációval. Összeraktuk a cuccot, mindkét teremben, beálltak az első zenekarok, és ismét várakoztunk. Közben az első rosszhír is megérkezett, mégpedig, hogy nem jön a Replika. Nem nagyon világosítottak fel, hogy miért, annyiról szereztünk tudomást, hogy "valami para van". Ekkor már erősen kezdtem aggódni, hogy mi lesz még aznap, de azért biztonságban elindult a műsor, a nagyteremben az Éjfény, a kisteremben pedig a Sleepless csapott a húrokba. Az emberek szépen gyűltek, de valamiért mindenki csak az előtérig jutott, nem nagyon siettek befelé, akik meg mégis, azok leragadtak a kisteremnél, így leginkább a Sleepless-nek lett szerencséje, amiért közelebb estek a bejárathoz. Mire a 1KillEmbrace átvette a stafétát a nagyszínpadon, azért kezdtek beszálingózni ide is, az első sorok már aktívan együtt zúztak a srácokkal. Az ALS műsorát is hasonló fogadtatás várta, talán az idő előrehaladtával egy kicsit több emberrel. Eközben én folyamatosan rohangáltam, egyik kérdést a másik után megválaszolni, és intézkedni jobbra-balra, amit különösen sajnáltam, mert mindhárom banda (Éjfény, 1KE, ALS) zenéje nagyon közel áll a szívemhez, és szívesen végighallgattam volna őket teljes hosszában. Azért a legjobb pillanatokat sikerült elkapni, többek között, hogy a Losing játszotta az undeRecords idén megjelenő válogatáslemezéhez elkészített új nótáját (How to confuse a Cat), és egy boldog születésnapotot is énekeltek a management-nek, ami szintén nagyon kellemesen csengett. Ahogy lejöttek a színpadról, magunk miatt már egyáltalán nem izgultam, de azt azért el kell mondjam, hogy mivel a srácokat én messze a legerősebb zenekarnak tartom Pesten (úgyértem a managament bandái közül), egy kicsit féltem a nagyteremtől, hiszen mi egyáltalán nem csináltunk ezt megelőzően önálló bulikat a kisteremben, meg jórészt Pesten sem (persze vendégeskedések azért voltak). Viszont, ami ezekután fogadott, az leírhatatlan érzés volt. Megszoktuk, hogy az első nóta általában bemelegítés, de itt, most, ahogy beindult a Let You fall..., rögtön elkezdődött a dirr-durr-csitt-csatt. Erre a bulira egyáltalán nem készültünk feldolgozással, de az összes tipikus koncertnótát elővettük, és minden megünneplendő dolgot felsoroltunk, köztük a lemezmegjelenést (ami hál istennek összejött), és Oross Norbi születésnapját is, aki megintcsak besegített az I hate Love Songs-ba. Sajnos, más alternatíva híján, a műsorunk közepe-végére kellett időzítenünk a Replika elmaradásának bejelentését, ami ugyan lehervasztott néhány mosolyt, de mégsem kergette ki az embereket a teremből, úgyhogy egy tisztességes zúzda, és egy rögtönzött wall of death kíséretében zajos befejezést produkáltunk. Király volt. :-) Levonultunkban a Cada tagoktól is kaptunk egy-egy vállveregetést, úgyhogy innentől már fellélegezhettünk. Mindenki rögtön el is tűnt a forgatagban, én is megismerkedtem egy ifjú hölggyel, aki elvonta a figyelmemet a Cadaveres, és a Sicitur Adastra műsorainak nagy részéről, de aztán úgy döntött, mégsem rángat a hajamnál fogva a barlangba, :-) úgyhogy a srácokhoz csatlakoztam, akik kábé 3-ig piáltak, aztán Nedóval összeszedtük a cók-mókot, visszadobtunk mindent a próbaterembe, és 4 körül össznépileg dobbantottunk. Már majdnem minden simán ment, mire Nedót hazaoktojáltam, de ez túl szépnek bizonyult, hogy igaz legyen, így visszaérve Újpalota határába, az autóm úgy döntött, hogy nem kapott eleget enni, úgyhogy leállt. Így hát tettem, egy egészséges hajnali sétát a benzinkútra, aztán ez is csak-csak elsimult. A délelőtt folyamán mindenki kielégült arcberendezéssel ébredt, úgyhogy már csak a kölcsönbusz tulajdonosa próbált meg félelemben tartani, a megállapodásunk tisztátalanságára hivatkozva. Aztán ezt a srácok megoldották.

Hát gyerekek, mindenkinek nagyon köszönjük, aki ellátogatott a turné bármelyik állomására, a következő koncertel bezárólag a sorozat első felét le is tudtuk, és azt mondom, soha rosszabb bulikat!

A turné további állomásainak listáját frissítettük, a régebbi turnébejelentő bejegyzésben, és az összes profilon egyaránt, de ide is leírom, hogy zökkenőmentesen mehessen a gyilkolás! :-)

2011.03.18. - Veszprém - Expresszó
2011.03.19. - Szekszárd - Zug
2011.04.01. - Kecskemét - Rock Heart
2011.04.02. - Pécs - Inferno
2011.04.25. - Miskolc - Gárdonyi Művház
2011.04.16. - Dunaújváros - Terminal
2011.04.23. - Budapest - Kék Yuk
2011.05.20. - Debrecen - Unplugged
2011.05.21. - Győr - Black Rock

A lemezt pedig tessék igényelni aktívan, a cojoneszenekar@gmail.com -on állandó jelleggel várjuk a megrendeléseket, amihez 1500 forint-os áron, és az undeRecords jóvoltából postaköltségtől mentesen juthattok hozzá!

Mötál! :-)

TGer

A mai napon felkerült a következő eresztés az új lemez dalaiból a májszpéjszre.

Az előző 3 nótát ezidő alatt (másfél hét, kettő?...valami ilyesmi) megközelítőleg 1400szor hallgattátok meg, ami nagyon tetszetős, úgyhogy remélem az új nóták statisztikái is szépen emelkednek majd. Ugyan nem konzultáltunk Csabival, de láthatólag fenn hagyta a meglévő hármat is, úgyhogy amíg helyünk van, gondolom maradnak is, hallgassátok sűrűn (tudtommal a myspace lejátszóban egyszerre max 10 nótát lehet közzé tenni)! :-)

Ebben a hármasban (nem) mellesleg az "Empty trash" című már-már hagyományosnak tekinthető koncertzáró nótánk mellett két, a kislemezen is szerepeltetett, és azóta újrajátszott tétel kapott helyet, a "Rescue me!" és a "Say STOP!" című számok. Amíg a stúdióból naplózgattam ide Nektek, sokszor kiemeltem, hogy milyen "drámai" változásokon mentek keresztül ezek a nóták (természetesen előnyükre), most ki-ki levonhatja a maga tanulságát, és megítéletheti, hogy mekkorát hazudtam, azért remélem, hogy tetszeni fog! :-)

Mindezen felül egy új turnéösszefoglaló flyer is készült, megleshetitek itt rögtön balra!

No, elég a rizsából, irány a májszpéjsz, mi pedig várjuk a visszajelzéseket!

TGer

Sziasztok!

Immáron túl is vagyunk a tavaszi turné első hétvégéjén. Két nagyon frankó kis bulit tudhatunk a hátunk mögött, két messzeföldön hírös dunántúli városban, nagyon jól éreztük magunkat, úgyhogy köszi mindenkinek, aki eljött!

Beszámolót? Na jó... :-)

A péntek délután útnak indult karavánhoz én csatlakoztam utolsóként, mivel a Kevibül gyüvő buszban már eleve 5-en ültek, Szolnokon pattant be Bence (állítólag most negyed óra alatt lenn volt a ház előtt, ami nem számít rossznak), majd Nyakó Karcsi kománk kiszállt Ferihegyen, és helyet kaptam jómagam. Ez szép mondat volt. Egy, már amúgy is félrészeg társaság fogadott, ami kifejezetten konstruktívan hatott rám, mivel már két hete fekszem itthon, örültem, hogy hangulatban lévő embereket látok. Bence volt egyedül gyűrött, mivel (hogy az öregemet idézzem) "hajnalig írtotta a pálcikaembereket a számítógépén", dehát "aki kurvának szegődik, ne sírjon, ha basszák", úgyhogy kénytelen volt jó pofát vágni a történésekhez. :-) Annak ellenére, hogy Szombathely messze van (és mit szóljon az, aki már ekkor is 3 órája úton volt), azért egész könnyedén placcra kerültünk, kissebb nagyon megszakításokkal 2 és fél óra alatt. Lecsekkoltunk a klubbot, marhajól nézett ki, jó nagy tér, szépen berendezve, két nagy öltöző a három bandának, emberes-terpeszkedős színpad, úgyhogy minden rózsaszín. Mivel még órák hosszatt nem volt dolgunk, letettük a fehér seggünket, és a bátrabbak az üvegek aljára néztek (én maradtam az ásványvíznél, baj lett volna, ha magasabban repülök). Megfejtettük a világot, elmeséltük, hogy kemény dolog az atomháború, elképzeltük, hogy milyen lehetett a sok-sok többi koncert, aminek a plakátja mind ott díszelgett a falon, aztán rázendített az első banda, úgyhogy bementünk skubizni. Ők voltak a Catalepsy (akikkel amúgy nem sikerült közelebbről megismerkednünk), afféle "riffelős blekk metált" játszottak, ami a műfajában biztosan nagyon jónak számított, mert látszott, hogy magabiztosan áll a kezükben a hangszer, de mivel én nem is nagyon értek az ilyesmihez, és soha nem is kerestem a kontaktust ezzel a világgal, leginkább csak tapasztalattal lettem gazdagabb. Minden esetre volt két úriember, akik egy egész tömeg helyett tomboltak rájuk, úgyhogy ebben egész biztos önigazolást nyerhettek a srácok. Következett az Éjfény, akik már sokkel jobban beletaláltak a mi ízlésünkbe is, és lenyomtak egy laza 50 percet. Sajnos a "tömeg" egyáltalán nem gyülekezett az est végéig sem, de azok akik ott voltak, már megérezték a rákendrollt, úgyhogy ekkor már egészen "élettel telinek" volt mondható a klub. A srácok zenéje amúgy "mocsármetálnak" van öndiagnosztizálva, ez nem tudom mit jelent, de engem abszolút megvettek kilóra, voltak dallamok, zúzdák, elszállások, végülis minden, ami az öntudatos hangulatembereknek (mint nekünk) kell. Miután végük lett, mi is felcuccoltunk, komótosan, mint aki sehová sem siet soha, kicsit az előre elhatározott trekklistán is módosítottunk (felmérve a sejthető igényeket), és rázendítettünk. Egész szépen begyűltek az emberkék, azok is, akik ezidáig csak a kocsmaszekcióban vegetáltak, és bár az erős túlzás lenne, hogy a plafonról is ömlött a veríték, azért csak-csak úgy látszott, hogy tetszik ez a dolog mindenkinek. Nem játszottunk valami szépen, a színpadon belüli hangzás elég sokszor bezavarta az ítélőképességünket, de azért nem volt rossz se, nyílván be kellett melegednünk (nem 5 perce álltunk utoljára színpadon). Lement a műsor, lepakoltunk, átöltöztünk száraz ruciba, mindenki szörnyűlködött, hogy mennyire gyenge volt a produkció, de azért csak-csak bejött egy-két elismerés, a zenész kollegák azt mondták, jó volt. Tudtuk, hogy hazudnak, de azért jól esett. :-) Közben ahogy kicuccoltunk, egy kedves hölgy, és a hozzátartozó kissebb helyi erők meghívtak minket piálni, és amíg a banda kitikkattabb fele úgy döntött, hogy inkább a szállás felé veszik az irányt (mentségükre mondom, hogy egész nap ittak, becsülettel), Bence komámmal úgy döntöttünk eleget teszünk a meghívásnak, és velük tartottunk egy "közeli" non-stop hangulatkarbantartó egységbe, ahol aztán beavattuk egymást a nagy távolság által kialakult különböző hagyományainkba, Bence természetesen vesszőparipa áradattal is ellátta őket böcsülettel, és mi is járatosabbak lettünk a szombathelyi szokások terén. Amíg a srácok, hogy úgy mondjam "Hawking-ra itták magukat" én is leküldtem egy pár óvatos unicum-ot, hátha segít a bajomon, de ez sajna elmaradt. Azért az éjjel végeztével (gy.k.: reggel) mi is jobbnak láttuk, ha eltesszük magunkat holnapra, úgyhogy könnyes búcsút vettünk a cimbokráktól, és léptünk a koliba szunyálni. Még kanyarintottunk egy rövidke kis okfejtést a "trollkodás" fogalmáról, és próbáltam megfejteni, hogy miért van az, hogy 8 vödör vér kiontása nélkül Bence komám miért nem képes élvezni se filmet, se könyvet, se zenét, se semmit, de ebben a vitában zátonyra futottunk, úgyhogy csak jött a döglés. Délben keltünk, hálistennek ezzel senkit sem kellett megvárakoztatni, újból összeülés-dumálás következett, aztán Teszkózás (kurvajó rántotthúst ettem, ha arra jártok, térjetek be!), és irány Győr. Itt az első utunk a kocsmába vezetett, röptében adtunk egy interjút a rokkerekponthunak, aztán megint duma, aztán lassan-komótosan átgurítottuk a seggünket a klubba. Mivel ott még nagyjából semmi nem történt, páran a hangosítást rakták össze éppen, ledöglöttünk a kanapéra, és kezdődött a hétvége "legvégetnemérőbb" semmittevése. Az öltözőben utca-hideg volt, úgyhogy nem favorizáltam, inkább a színpad mellett foglaltam helyet, és örömmel konstatáltam, hogy sokkal magabiztosabban haladnak befelé az emberek mint előző nap, úgyhogy ma már csak jobb lehet. Azért tényleg nagyon hosszan döglöttünk így egy helyben, időközben az első zenekart is feloktojálták a színpadra, akik nagy nehezen el is kezdtek, de még most is csak az álló időt tapasztaltam. Ők a Sunset Sphere voltak, akik egyébiránt nagyon szépen játszottak, egy nagyon igényes zenét, de egy olyan stílusban, amit ebben a fáradtságban, és reménytelenségben, amit épp éreztem, nem bírtam befogadni. Egy tényleg nagyon szépen megírt dallamokkal teli, középlassú zenét játszottak, egy gitárral, egy elég domináns basszusal, és egy laptop-ról menő billenytűvel, az énekesnőjük pedig rendkívüli magasságokat produkálva énekelt, de ahhoz, hogy a dolog melankóliáját át bírjam érezni, kellett volna 13 darab energiaital, egy keserédes őszi délután, és, hogy épp egy temetésről tartsak hazafelé, ami most pont nem jött össze, úgyhogy maradtam a diszkrét tapsnál, a nóták végére igazítva. Azért a népeknek tetszett, a csajoknak főleg (úgy láttam, egészen meghatotta őket ezen érzelemgazdag hangulatvilág), úgyhogy nyílván a megérdemelt elismeréseket anélkül is bekaszálták, hogy az én jégszívemet felolvasztották volna. Ezúttal második bandaként állhattunk színpadra, amiért rendkívül hálás voltam, úgyhogy mihelyt beütötték a záróakkordot, és elkezdték lecuccolni a színpadot, már megláttam a fényt az alagút végén, villámgyorsan lecseréltük a dobcuccot is, és a többi motyó is a helyére került, aztán rövid soundcheck után már csapattuk is. Nagyon szép kis tömeg jött össze már a hangolás alatt, de azért az első nótát meghagyták maguknak ismerkedés céljára (nyílván éles volt a váltás a két zenekar között), aztán mint aki álmából ébred fel, a második nóta kezdőhangjára beindult a gyilkolás. Erre már én is feléledtem, sőt egész biztosan mindannyiunk, úgy repült a haj, ment az ugrabugra, mindenki kielégült, letoltuk az összes slágert, és az új feldolgozást is (DevilDriver - Clouds Over California), mindenki vigyorog, meg dől-borul, úgyhogy tutifasza. Az ilyen koncertek amúgy haladósak, 9 nótát játszottunk, amik elvileg 4 és 5 perc körüliek, de mégis egy pillanat alatt elrepült, és már azon kaptam magam, hogy pakolunk lefelé. Nagyon sok kedves visszajelzést kaptunk, jöttek oda a fiúk-lányok, hogy milyen jó volt, tisztára el voltam érzékenyülve, még lemezrendeléseket is gyűjtöttem, ami annak fényében, hogy meg sem jelent, megtisztelő dolog. Elhangzott a "mitiszikazenekar" kérdés is, aminél szebbet nem is mondanak nekünk soha. :-) Megnéztük az Éjfényt újból, Ők is kitettek magukért, és a népek is bizonyítottak újfent, állóképességből. Éjfényéknek amúgy fogós nótáik vannak, mert ugyan ezidáig sosem hallottam a zenéjüket, az előző napi koncertről magamon meglepődve tapasztaltam, hogy kifejezetten jól emlékszem a nóták szerkezetére, a riffjeikre, és dallamaikra, úgyhogy mindenképp bevették magukat a fejembe. Hozzá is jutok majd valamikor a lemezeikhez, hogy tudjam egy kicsit tanulmányozni a következő alkalomra. :-) Mikorra végeztek, már elég fáradtak voltunk, úgyhogy úgy döntöttük lelépünk, összeszedtük a kölcsönadott cuccokat, bedobáltuk a buszba, és indultunk hazafelé. Haladós volt, sokkal gyorsabbnak hatott az út, mint idefelé, úgyhogy hajnal 3-kor már engem mint legközelebbi lakost, ki is tessékeltek az autóból 60-ra történő lelassítás mellett, úgyhogy minden fasza volt, bedöglöttem, és aludtam 14 órát. :-)

Köszi mégegyszer mindenkinek, aki eljött, találkozunk legközelebb Mosonmagyaróváron, és mivel ez is ugyanez a régió, remélem viszont látunk pár arcot mindkét koncertről! :-)

Balra, a galériában pedig találtok egy hivatalos turné flyer-t, tessék böngészni (és észben tartani, hogy a mi részünkről ez a koncerteknek csak a legnagyobb része, de koránt sem az összes!)!

Pusza!

TGer