Sziasztok!
Mostanában mindenféle baromság történik velem... Persze tudom, hogy itt "A" blogban a zenekarról kellene írnom, és a szorosan kapcsolódó dolgokról, de mégis azt gondolom, hogy érdemes beleszőni a történetbe, amit "egyedül" élek meg, merthát elég rendesen kihat a közös működésünkre is...
Ezek nem feltétlen rossz dolgok (vagy mittudomén), inkább csak azt az érzést keltik, hogy baszkiiiiiii, ilyen csak velem történhet... :-)
Két hete hétvégén próbáltunk, meg pronyó anyagokat készítettünk, fotózkodtunk, meg leszerveztünk egy koncertet is, meg hasonló "munkálkodásban" voltunk, aztán ömlött befelé az input, hogy mit kell nyomatni, kevésnek ítéltük a repertoárt, ezért írni kellett a dalszövegeket, mint a güzü, aminek aztán a felét sem tudtuk összegyakorolni, aztán a stúdióba is lógtunk még egy kis pénzzel, az is "sürgős" volt, lemezborítót is intézni kellett, meg minden elképzelhető dógot, úgyhogy kemény vót... Aztán hazamentem a próbáról, és másnap (hétfőn), szedtem elő a gitáromat, és láttam, hogy elszakadt egy húr. Hát persze itt a faluban nem bővelkedünk hangszerboltokból, de tudtam, hogy úgy is megyek másnap (kedden) Pestre, nem lesz semmi gond. Vettem húrokat, és azt hittem ennyi elég is a boldogsághoz, node másnap (szerdán) miközben pakoltam felfele, sikerült faszán beletörni a tremoló satujába a csavart, hát azt hittem fejreállok... Nem sűrűn tudtuk kipiszkálni, és nem is volt helyette másik, így nem tudtam semmit kitalálni, vissza kell menni Pestre, és venni kell egy másik tremolót... Ez fasza is lett volna, csakhát másnap (csütörtökön) augusztus 20-át írunk, és olyankor debizonyhogy nincs nyitva semmi. No mindegy, Csabcival beültünk az autóba, és felzötyögtünk Pestre, megnéztük a tüzijátékot, egész fasza volt, már jópár éve nem láttam, aztán nálam aludtunk, és másnap (pénteken) becsattogtunk a Gitárcentrumba (semmi reklám :-)) ), és magunkhoz vettük az egyetlen eladó tremolót, készletestül-mindenestül. 28 rugóba került, hát fájt a szívem (meg kicsit a seggem is) az fiksz, de csak meglett minden, hogy összepakolhassam a gitárt... A maradék gond csak az, hogy ezt nem tudtuk előbb csinálni, és este bizony koncert van, gitáromon nincs egy deka húr se, tremoló is zsír új, null kilóméteres, ráadásul nem is egészen bel.."csak, ha nagyon akarom"), pláne nem Peavy szabvány, egy bizonyos "GuitarTech" nevű cég abszolút fantom terméke, node meg kell csinálni... Lementünk Túrkevére, ami szintén nem volt egy zökkenőmentes dolog, gyakorlatilag remegtem az idegtől mire odaértünk, két kissebb kaliberű közelkedési incidenst is sikerült elszenvedni, egyszer még Pesten, ahol egy általam fel nem ismert műanyag alkatrész esett el az előttünk haladó verdáról, amin persze sikerült átdöngetni, és lekapott egy darabot a jobb első kereket körbeölelő doblemezből (ami azóta is úgy néz ki, mint a hányás), aztán Törökszentmiklóson húzta rám a kormányt egy hölgyemény, aki körülnézés nélkül váltott sávot, de hála az égnek úgy egy nanométernyi helyem még maradt, hogy ne csattanjunk, és itt már voltam annyira frusztrált, hogy kiszálltam, hogy na ezt kettéfejelem, csakhát megláttam, hogy fehérnép, és kénytelen voltam beérni egy rövidebb, de annál tömörebb lebaszással... :-) Azért nagy nehezen célbaértünk, és a többiek is befutottak hellyel-közzel időben. A gitáromat felhúroztam, de nem lett a legjobb, az új tremolót az istennek nem sikerült beállítani, hangolódott össze-vissza, és a helyére is nehezen állt be, meg nagyjából minden létező technikai jellegű "perspektíva" megszivatott, de legalább szólt. Tartottunk egy rövidre fogott főpróbát, aztán felcuccoltunk, és átmentünk a főtérre, ahol a srácok már felhúzták a színpadot, nagyon faszán nézett ki, emberkék is voltak egész jól, összeraktuk a motyót, és szépen lassan bele is kezdhettünk a kis produkciónkba, egész jó volt minden, szép nagy bemozogható hely, emberkék figyuznak, ugyan nem sokat halottam senkiből, de úgy tűnt, hogy szól is valahogy. :-) Nem volt sok gáz, de Bence valahol elhagyta a puskázó szövegeket, úgyhogy egyel több instrumentális tétel hangzott el, mint eredetileg terveztük, hát ez van. Relatíve sokat szívtam a fogam a folyamatosan elmászkáló gitárom miatt, nagyjából számonként kellett hangolnom, de volt olyan is, hogy szám közben, sz'al ez jobb lett volna, ha nincs, egyszer-kétszer rontottam is amiatt, hogy ezen "idegeskedtem", de azért elgurult a szekér. Még egy rövidke visszatapsolásra is futotta, miután előadtuk a híres hírhedt "Sírvers" munkacímű lassú számunkat, ami ugyan nem egy partizene, de megtapsolták, és nekünk ennyi elég is volt. Konci után Artúrék elég gyorsan leléptek, de mi még megnéztük a többieket, meg egy vödör babgulyást is biztosított a szervezőség, amit kár lett volna kihagyni, úgyhogy elbulizgattunk. Megnéztük az After Rain-t és az Aurórát, ittunk egy pár sört, osztán minden el is volt intézve. A hepiendhez az is hozzátartozik, hogy azóta egy rendes hangszerész is legyógyította a gittyómat, ügyesen megcsinálta, a két tremolóból csinált egyet, hogy faszán passzoljon is a kaszniba, és az elkopott részek is le legyenek cserélve, úgyhogy jobb, mint újkorában, és ezen felül még a lemezborítót is sikerült sínre tenni, a megvalósítás útján, úgyhogy most azért csak nem öngyilkolom meg magamat... :-)
No vége a mesének, a mezőtúri munkaügyi hivatal ügyintézése iránt érzett gyűlöletemet, majd legközelebb fejtem ki... :-))
Puszika!
TGer
