23:48.
Percek vannak csupán éjfélig, pont mint a Linkin Park első gyengébb lemezének címében, leülök ide, és elkezdek pötyögni. Csak párat kettyen még az óra, és 7 egész éve lesz annak, hogy az első igazi, hangos próbánkon annak idején zenekarnak mertük nevezni azt a fura kis társaságot, akikről ma már elképzelni sem tudom, hogy akkor és ott, vajon mi a huncut fütyit gondolhattak, hogy hol lesznek most, és mit csinálnak. Persze, ha visszalapoznék ennek a naplónak az elejére, rögtön kivilágosodna számomra, hogy milyen sokáig tartott, mire rendeztük a fogalmainkat a világgal, a felnőttéválással, és szinte utolsó sorban a zenész élettel kapcsolatban. :-) Egyszer már megtettem, istenverte élmény volt látni, hogy mennyi [és milyen] csodálatos, gyermeki álmot szakított szét azóta a valóság [és az ébrenlét]. DE, még mindig itt vagyunk. :-)
Hét éve ugyanekkor, egy ugyanilyen hűvös hajnalon Kecskemét felől érkeztünk "haza" Túrkevére. Akkoriban mindenhétvégés rutin volt Csabi és köztem, hogy ahol Akela koncert van, ott mi ott vagyunk. Egy elég sűrű bulin voltunk túl, ez elég sok mindent meghatározott, de most nem ide tartozik. Kollár Pisti barátunkkal, és Szijártó Zsoltival megrakodva autóztuk le ezt a kényelmes, 1 órás távot, majd miután Zsoltit kitettük otthon, a kevi strand parkolójában tértünk "nyugovóra", miután Csabi nem hozott magával lakáskulcsot, és nem tartottuk volna jó bemutatkozásnak az anyukájánál, ha felverjük álmából azon melegében. Az akkori, köreinkben legendás, kedvenc, szakadt, zöld Szuzukim üléseit próbáltuk az elképzelhető legkevésbé kényelmetlen szögekbe csavargatni, és elterelvén a gondolataimat arról, hogy mennyire kurvára rühellek autóban aludni, az egyre párásodó ablakokra rajzolgattam hülyeségeket, miközben azon mélázgattam, hogy úristen-mi lesz itt. 
Nagy nehezen csak reggel lett, átgurultunk a kisújszállási vasútra, hogy Pistit becserélhessük az akkor érkező Janóra, aki az első években nyúzta kötelékünkben a mélygitárt. Az Ő tagsága már nem érte meg azt, hogy közönség előtt is igazán aktívvá váljon a banda, minden esetre nagyon is ott volt az kezdetkor, és a pénteki Düreres bulinkon ittunk is egy nagyot a régi szép időkre. :-) Csabival akkor még egyáltalán nem ismerték egymást, és komoly kérdés volt, hogy hárman képesek leszünk-e felépíteni, és persze működtetni egy távkapcsolatban élő zenekart, de nyilván ezt is az elején kellett kezdeni. Elő a hangszert, és mutasd mid van, haver. Nem bíztam a véletlenre, 5 egész, teljesen kész[nek értelmezett] nótával érkeztem, amiből három és felet már az első félórában kibasztunk. :-) De nem csak én vizsgáztam jelesre komolyanvehetetlenségből, a mai napig emlékszem Csabi arcára, amikor az első témákat pengettem, és ötlete sem volt arra, hogy most akkor mihez kezdjünk az egésszel. Ő akkor már bejáratott haknidobos volt, több zenekarral a háta mögött, több száz betanult 80-as-90-es évekbeli metál klasszikussal a fejében, de ez Neki is új volt, emlékszem, ahogy elhangzott az azóta is aktuális kérdés: "Hogy a faszomba kell saját zenét játszani??" :-)
Node bárhogy is volt, jó hangulatban telt az első napunk, megfejtettük a mindent, pizzáztunk a Dodóban, leszűrtük a lényeget az első két dalhoz [akár ismerhetitek is azt a két nótát, aminek az alapjai túlélték a lomtalanítást], és magabiztos "jövő héten folytatjuk" kijelentések mellett köszöntünk el egymástól, és indultunk haza Pestre. Csak hogy egy orbitális közhelyet is elsüssek a biztonság kedvéért: a többi már történelem. :-)
De nem csak ennek van most évfordulója, illetve majdnem-évfordulója. Szombattal bezárólag kereken 1 éve nem frissült a blog, szégyen szemre még az év végi összesítőt is leszartam, és bár ennek a bizonyos hanyagságnak egy - a zenekaron teljes mértékben kívülálló oka volt, azért van egy kis lelkiismeret furdalásom. :-)
Tudjátok, hogy általában milyen részletességgel írok a koncertjeinkről és egyéb kalandjainkról, most rögtön le is szögezném, hogy ez ebből a távlatból már teljesen kizárt, így efelől ne aggódjatok, igazság szerint a fele sztorira már nem is emlékszem, a másik fele meg nem biztos, hogy olyan, ami ne történt volna meg korábban, ergó nem érdemes új karaktereket pazarolni rá. :-)
Tavaly ősszel nem kifejezetten turnéztunk, de azért megfordultunk itt-ott, például Egerben, ahol a valaha volt legszélesebb skálán hullámzó közönség fogadott. Óriási szkinhed pogótól elkezdve, az veretőselektronikás afterpartira váró, órájukra gyakran pillantó diszkósokon keresztül, breakdown-közben-cigiszünet címszó alatt az utolsó emberig kiürülő teremig bezárólag minden volt, csak pislogtunk mint hal a szatyorban. Ennek ellenére kellemes az emlék, ha arra jártok, mindenképpen igyatok meg egy sört a Gödör Kult Klubban, nem hazudok, az ország egyik leg"cool"abb atmoszférájával rendelkező klubja, remélem nem utoljára jártunk ott!
Volt egy szokásosnak mondható körünk Dunaújvárosban, ahol a lyánok sütöttek nekünk sütit, a szülővárosunkbeli Tóparty Sörözőből pedig hazavihettük a helovíntököket, amik szépen világítottak, de két nap múlva úgy megrohadtak, mintha egész nap Obituary-t bömböltettem volna a lakásban. :-) Az ősz legkalandosabb történetét egyértelműen a Békési Rockzenekarok Találkozója hozta meg, ahová megérkezvén elszállt a mikrobuszunk elektronikája, és ott ragadtunk éjszakára. A babona, miszerint a legtöbb szívással, elromlással, gondatlansággal összehozott bulik a legjobbak, tökéletesen működött, a szervezők pedig PÉLDAMUTATÓ módon segítettek a lehető legkisebb lelki sérüléssel megúszni a dolgot, elszállásoltak, gondunkat viselték, leköteleztek! :-) Másnap egy kis közúti veszélyeztetés, egymással ordítozás, garantált megfázás után egy generátor csere tisztább, szárazabb, biztonságosabb érzés. Volt egy szintén szokásosnak mondható koncertünk a Dürer kistermében is, és ahogy kezdtük, úgy fejeztük be az évet: Esztergomban, a Sport Alsóban. Zsír volt.
Az év végi elszámolásban olyasmikről esett volna szó, hogy időközben Bence kilépett a zenekarból, így a hatfősnek kimondott felállásunk mindössze 3 koncertet ért meg. Ez így önmagában elég szarul hangzik, de nem mondanám, hogy rossz döntés volt, inkább örülök, hogy tovább tudtunk lépni. Igazából most először "beszélek" erről "nyíltan", mivel az események sodrásában úgy döntöttünk, hogy ennek nem rendezünk nagy bejelentést, és a szokásos ezzel járó drámát, még ha Bence, a posztjából, a köztünk eltöltött időből, és úgy általában a hozott eredményeiből következve meg is érdemelte volna. Tulajdonképpen Ő is ezt preferálta, hogy egyszerűen csak eltűnjön az alvégen és kész. Mindig is meghatározó tag volt, szerintem Ő maga sem tudja, hogy mennyire, csak voltak pillanatok, amikor inkább negatív dolgokat hoztunk ki egymásból. Hozzáteszem, amióta nem zenélünk együtt, én személy szerint úgy érzem, közelebbi barátomnak tekinthetem, mint bármikor ezelőtt. Maci természetesen azóta is lelkesen ellátja a feladatokat, ez is ott volt Bence szempontjai között, ami az időzítést illeti, így a lehető legkevesebb gondot okozta a távozással.
Szilveszter környékén, csak úgy önszórakoztatásból nekifutottam, hogy kigyűjtöm egy nagy, mindent átfogó statisztikába a 2013-as évünk ÖSSZES számszerűsíthető adatát, kezdve a teljesen alapvető költségeinktől, az egy év alatt 5 különböző felállásban történő koncerteken keresztül olyan fun fact-ekig, minthogy a próbákon cirka 70 bögre kávét toltunk az arcokba, és amíg Malajziából, Indiából, Szingapúrból, Kirgizisztánból, Irakból, Szenegálból és Vietnámból több lájkolónk is akad a fészbukon, Franciaországból mindössze 1. :-)
A '14-es évet az Akela vendégeként avattuk fel a Wigwamban [bocsesz...Club 202-ben], ahol az anyukám fennállásunk óta először látott élőben zenélni [és nagyjából ez volt az este legérdekesebb része], aztán egy apró, de annál szélsőségesebb országjárás keretein belül Sopronban, Sátoraljaújhelyen, és Szegeden kérdeztük meg Rohan Lovasait, hogy mi újság a határon. Istenemezdekurvaerőltetettvolt. :-D Közben persze csináltunk néhány - szerintem legalábbis - kizárólag ránk jellemző anti-kreatív kis hülyeséget, minthogy elmentünk a Csillag Születik válogatásra, TELJES színpadi felszereléssel a hátunkon, aztán amikor elolvastuk a jelentkezés feltételeként kézhez kapott szerződést, úgy vágtuk be magunk után a forgóajtót, hogy csak úgy reccsent. Rommá zabáltuk magunkat a Bádog Gundelban próba előtt, aztán kézzel rajzoltunk tortát Mapó szülinapjára, és hasonlók. De hát ezek csak hétköznapok. :-)
A nyárra 7 koncert gyűlt össze mindenféle körülmények között, ami az eddigi legaktívabb nyarunkká tehette volna az ideit, de sajnálatos módon különböző összeférhetetlenségek okán hármat le is kellett mondani közülük. Szenti nyaralása is betett a programnak, 4 egész embert fogyasztottam el beugrókeresés címszó alatt, mire egymásra találtunk Sanyival, aki végülis visszatért a zenekarba egy koncert erejéig, és akivel nagyon király volt újra együtt zúzni - Szabadszálláson. Balatonszemesen aztán ismét eljátszottuk ugyanazt a parát a busszal mint tavaly, annyi különbséggel, hogy most a tolóajtót sikerült lezúzni. :-) A koncert szerencsére kiválóan sikerült, és ismét a szívünbe zártuk a RockPart[ra átkeresztelt] fesztivált, izgatottan várom, hogy mi lesz jövőre!! :-)
Szolnokon, és Kecskeméten jártunk még fesztiválozni, ahol ugyan kicsit nehezebb leosztásból, de próbáltuk kijátszani a legtöbbet. Előbb a színpad lejtett, utóbb pedig elvesztettük a pirotechnika szüzességünket is. :-) Kösz mindenkinek!! :-)
Na...és mi a fasz van a jelenben? Végre elérkeztünk ehhez a kérdéshez is. :-) 1:39 lett, mire összepötyögtem ezt a mennyiséget, és mivel a szöveg megszületése után rendszerint a képek válogatása következik a blogger szakmában, még órák vannak hátra a publikálásig, és emlékeztetnem kell magam, hogy születésnapunk van, és szereznem kell valahonnét egy tortát [HACSAK valaki meg nem teszi helyettem]. A jelen csak ez. :-) Illetve nem egészen. A múlt héten Esztergomban, tegnapelőtt pedig Pesten játszottunk, egy - a jelen állás szerint - 17 állomásos turné első két koncertjét. És ez most nekem nagyon bejön. Elmondom miért. Sokadjára turnézunk már, és régóta nem kergetem már azokat az illúziókat, hogy akármikor történhet valami ami meghozza az áttörést, és hirtelen egyik pillanatról a másikra majd "lesz belőlünk valaki", de most, olyan közhangulat uralkodik bandán belül, amire esküszöm, még nem volt példa. Soha nem látott, kiegyenlített munkamegosztásban szerveződik a körút, nem csak azt teszi mindenki hozzá amit tud, hanem amit szeretne is. Segítjük egymást, és majd' minden kérésre igent tudunk mondani egymásnak. Ez csodálatos. Tényleg. Tudom, hogy nyálasan hangzik, de így még sosem dolgoztunk, úgy érzem, valami összeért most a csapatban. És ha rajtam múlik, ezt ezerrel magunkkal visszük a színpadokra is, remélem, hogy meglátjátok! :-)
Kár is tovább ragozni, itt vannak a dátumok, hosszú időre visszamenőleg frissítettem a galériát is, böngésszetek, tervezgessétek, hogy hol találkozunk!!
Köszi a köszöntéseket is! :-)
Pusza
TGer
