Boa.
A hétvégén újra Mezőtúron jártunk. Ez persze nem lehet nagy újdonság, hiszen, az elmúlt két hétben horriblis-indokolatlan mennyiségű direktmarketingkampánypropagandát eszközöltünk abból a célból, hogy legyen, aki észre veszi, hogy beficcenünk erre a hétvégére. Talán már senkinek sem ártok vele, ha elárulom, hogy amikor szerveződött ez a megmoccanás, hátborzongató rémhíreket hallottunk arról, hogy más zenekarok mellett Segal-os hidegvérűséggel volt képes elmenni a közönség, a rendezvénysorozat miénket megelőző koncertjei esetében, úgyhogy ennek tekintetében remélem mindenki megbocsájtja a neten már-már az idegesítőség határait súroló, állandó, pánikszerű jelenlétet. Elhatároztuk, hogy ha törik, ha szakad, behozzuk azt a 30 embert, ami a teltházat jelenti. :-)
Szerencsére úgy látszik, hogy nem múlik el semmi nyomtalanul, ahogy az október 1-es első koncertünk sem, bár úgy gondolom, hogy legközelebb azért érdemes lesz többet várni az újbóli megjelenéssel.
A koncertet megelőző dolgok egészen simán mentek, szövetségeseinkre találtunk az összeesküvéshez a Scerra zenekar személyében, jóelőre eldöntöttük, hogy mi cuccot kell vinni, kiragasztgattuk a plakátokat, és ezzel gyakorlatilag minden el lett intézve azok közül a dolgok közül, amikkel kapcsolatban általában szívjuk a fogunkat, amiért kifutunk velük az időből. Péntek délelőtt sikerült pontot tennem az első fagy óta fennálló téligumi-mizériám végére is, úgyhogy a jókedv adott volt. Mivel a járgányom túljelentkezést számolt, riasztottam hugicámat, hogy társuljon be konvojba, így még további szolnokiak is csatlakozni tudtak, plusz Artúr is bejelentkezett asszonyával. Ketten indultunk Pestről, és mivel teljesen a dumálásba feledkeztünk, már csak Szolnokon jutott eszünkbe megállni kajálni. Beugrottunk a mostanában már-már törzshellyé előlépett gíroszbüfénkbe, és, hát sajnálkozva konstatáltam, hogy a minőség (ha nem is meredeken, de) csúszik már lefelé, így hamarosan leáldozik a közös csillagunk is. Minden esetre ahhoz elég volt, hogy a koncertig háromszor is bevegyem a Toalett Kacsa Várát, és ráuszítsam a zöld szörnyet. Ahogy Szolnokon felvettük a többieket, Bence megdobott egy dubstep cédével, és rávett, hogy melegében meg is hallgassuk. Hát ez a stílus sem lesz a megvilágosodásomhoz vezető igazi út, minden esetre újból elképzeltem, ahogy Bence otthon ül, nyomja magába a kloroformot, és ezt a zenét hallgatva elégedetten vigyorog a világba, arra gondolva, hogy mekkora raj. :-) Persze van, hogy nálunk sincs minden rendben. :-) Ahogy Mezőtúrra értünk, hála húsvér (és mégtöbb hús) GPS-emnek, 0% kóválygással megtaláltuk a helyet, és be is pakoltunk. Jöhet a sör, rövidesen befut a Keviből érkező felünk is. Onnan is bepakoltunk, és összeraktuk a színpadot. Asszem ideje lesz ráncba szedni az ilyen helyzetekre mozgósítható énekcuccot, bár nem szólt annyira rosszul, de azért lesz még mit fejlődni. Megjött a Scerra is, nemsokára ők is beálltak, úgyhogy kezdődhetett a móka. 2-3 szám alatt a hangzás is megtalálta önmagát, vagy legalábbis a fülem kezdett hozzászokni, így egész érthetően, odafigyelve végighallgathattuk a muzsikájukat. Megmondom őszintén, hogy a lemezüket hallgatva nem nagyon tudtam hova tenni az egészet (bár ez nem jelenti, hogy ne tetszett volna), az ottani hangzás elég sok stílus-kicsapongást mutat (legalábbis számomra), de így élőben sokkal egységesebbnek hatott az egész, kiegészülve a színpadképpel már majdnem full egyértelmű volt az "üzenet", a banda részéről. Persze Ők valószínűleg most inkább a halálunkat kívánják, ugyanis a kocsmában üldögélő emberkék kevésbé voltak érdeklődőek, így gyakorlatilag nekünk, és a szűkebb baráti körünknek prezentálták önmagukat, mi pedig inkább a "figyelő", mintsem a "tomboló" közönségtípust testesítettük meg. Azért remélem, hogy tudunk a jövőben közös koncerthez alkalmasabb helyszínt is választani, ahol egyik zenekar sem tudja majd megállni röhögés nélkül. :-) Amikor végeztek, a zenekar kétharmada rögtön el is köszönt, Tarzan és Feka maradtak, hátha átélhetik az előző koncertélményt fordítva is. :-) Relatíve gyorsan cuccoltunk, azért bennem a gírosz még mindig dolgozott (mindentbele-gíroszból ezennel mindentvissza-gírosszá avanzsált), de azért csak beröffent a motyó, és kezdődött a banzáj. Egész sokan begyűltek, bár hasonló passzívitást mutatva, mint azelőtt egy fél órával mi magunk, azért mi csak-csak igyekeztünk, repült a haj, reccsent a nyak, ment minden. Lementek a szokásos koncertkezdő nóták, amik mindig vannak, és egy pár ami még csak most válik szokásossá (a Death Camp most is jó volt, fogom én ezt szeretni XD), és úgy az egész közepe felé már voltak páran, akik berúgtak annyira, hogy bátorkodtak megpróbálkozni a mozgással is. Elég derekas repertoárt írtunk össze, gyakorlatilag másfél nótát kivéve minden szám helyet kapott (titkon reménykedek benne, hogy ez egyhamar nem fog megismétlődni), és jól működtek az "újak" is, mint például a Stolen Truth című volbít koncepcióban írt rock'n'metal nóta is, ami nekem sokáig nem bírt a szívemhez nőni, de azért fejet hajtok nagysága előtt. Bulis, úgyhogy nyerő. Oross Norbi cimboránkat a koncert előtt vagy négy alkalommal is láttam azzal rajoskodni a srácok között, hogy az I hate Love Songs-ot hallgatja a fülesben, így megvendégeltük egy bizonyításra, rácuppanhatott a vokálmikimre, és adhatott Bence egójának. :-) Aztán Écy következett a vendéglistán, akinek a szereplését eleinte meglepetésnek szántam az albumra vonatkozólag, de jó volt ez így is, sokkal könnyedebben vettük a "lassúszám" kanyart élőben, mint gondoltam volna. Aztán jött a Bleeding, ami remélem, hogy elsősorban Artúrnak okozott kellemes meglepetést, és a minden-koncertet-lezáró Empty trash durvulás, immáron megírt szöveggel, és ordibációval (felváltva az eddig alkalmazott koncepcionálatlan üvöltözést). Volt egy nyögvenyelős visszatapsolás, még egy zúzda, és pakolhattunk. Mindenki elégedett volt, bár az általam ismeretlennek titulált kezdeményezőbb arcok már korábban leléptek, úgyhogy csak a haveroktól, és a Scerra zenekar talpon maradt tagjaitól kaptunk vállveregetést. Pár sör, és rövidke beszélgetés után indultunk haza. Nem volt ez rossz, de remélem legközelebbre sokkal jobbat csinálunk. Végülis erről szól az élőzene. :-)
Idén már nem találkozunk, de a 2011-es tervek ezerrel alakulnak, úgyhogy hamarosan, a lemezzel együtt új bulikra is számíthattok!
Puszi a...(na ezt mégse írom le) XD
TGer
