Cojones

Hi All! :-)

Paintech-en Szolnokon jártunk. Úgy érzem szanaszét szakad az összes nyakam. :-)
Soha az életben nem fogom megszokni, hogy bár sosincs elég semmiből, valahogy mindig az idő szopat meg igazán. A múlt héten "külszolgálaton" tengődtem keleten, és annak ellenére, hogy majd' három nappal korábban értem haza a tervezettnél, semmit sem sikerült kényelmesen intézni, ami még váratott magára, hogy nyugodalomban el tudjunk indulni banzájkodni.
Az új nóta bevillantásához szereznem kellett egy másik gitárt (hangolás különbség miatt), és úgy döntöttem, kutyaharapástszőrivel jelleggel veszek egyet. Bájx-nak volt is egy frankó eladó Ibaneze, csakhát setup nélkül. Se húrok, se beállítás, ráadásul már évek óta csak dísztárgyként funkcionált, amióta Ő héthúrosra váltott. A hosszú hétvége a kapuban, se hangszerbolt, se haverok, szívtam, mint a torkosborz. Végülis Szijártó Zsúti húzott ki a szarból, miután irgalmatlanul talajra tettük magunkat szerdán, a wigwamos Akela bulin. Cudar megzuhanás volt. Vettem egy brutál hibrid 10-60-as húrkészletet, de mellényúltam. Baszott vastagok a mélyei, viszont a foslágy magasaival mission impossible számba megy az intonálás. Minden esetre zajos MÁRA JÓ LESZ felkiáltások mellett Zsúti belőtte, és mehettem az utamra. Egyszer kibírom, aztán majd váltok. Ezeken kívül még a kocsibérlés, az útitársakkal meg nem történt egyeztetés, az új nóta be nem gyakorlottsága, és a pénzügyek miatt fájt a fejünk, de ez már közhely. Az utolsó pillanatig kapkodtam a fejem. :-)
Péntek délelőtt aztán átficcent Mapett, gyakorolgattunk, megfejtettük a dolgunkat, amennyire lehetett. Összenéztük egymáshoz meg a felvételhez, stimmelt annyira, hogy el merjünk indulni. Taktikai megbeszélés, elugrottunk a buszért, összepakoltuk a dolgokat, kávé-cigi-kerítésszaggató. Két offisöl szapporterünk volt aznapra. Maci, aki közkívánatra csatlakozott, aztán rávettünk, hogy leénekelje Bencével a full bulit, és Anna, aki ismerős lehet másfél évvel ezelőttről, az akkori promó fotóink készítőjeként.
Szokásosnak mondható két órás megcsúszással félöt fele elindultunk Szolnok felé. Szisszentek a sörök, duma, benzinkút, paréjkodás. Lerobbant rendőrmikrobusz tele tininindzsateknőcökkel. Prájszlessz. Csabcit a szolnoki teszkóban, Bencét meg háznál vettük fel, aztán lezúztunk a Frakkba. Valaha egy mozi volt (igazából még most is lehetne, vászon, székek, minden megvan), aztán amikor kezdett bedőlni, egy helyi csóka megvette, és szórakozóhellyé alakította. Ütős munkát végzett, minden túlzás nélkül a legjobb hely Szolnokon. Igényes kialakítás, bőven van ülő és állóhely, csocsó-darts-billiárd, aránylag gazdag piaválaszték, aránylag olcsón, óriási a színpad, óriási megszólalás. Fasza. Gyusziék hangosítottak, velük legutóbb a Tattoo Expo-n zajongtunk, nincs csalódás. Soha. :-)
A Szolnoki legújabb szerzeménye a mobiltelefonos live stream, ami megdöbbentően jól működik, és mivel egész idő alatt járatta, aki szemfüles volt, követhette az ügyködéseinket. Itt van hozzá a link, gyakorlatilag bármikor felbukkanhatunk, de persze ki kell még tapasztalnunk a használatát. Talán posztolgatunk majd, mielőtt belőjük az élő adást. :-)
Szépen berendezkedtünk, aztán volt még egy prodzsekt közbeiktatásra várva, a fotózás. A kiszemelt helyszín a régi szolnoki Tüdőkórház, ami gyakorlatilag egy rom. Egy köpésre van csak a Frakktól, és kőrideg. Lezárt terület, de hát Tarzan erős, fúr másikat. Épp csak én nem fértem be a lyukon, így hát maradt a mászás. Jó kettőfél-három méter magas volt a főkapu, de megbirkóztam vele. Van még hova fogyni (lesz is). :-) Vak sötétben, Anna fotós reflektorával a kézben imitáltam Gandalfot a libasor elején, és bevettük a' ojjektumot. Irgalmatlanul szét van bombázva belülről, de végigjártunk két emeletet, mire megtaláltuk a legjobb helyeket. Bence innen is streamelt egy sort, úgyhogy Domi (akivel az utolsó pillanatig számolva volt, végül elkapta az any kind of rézfaszú bagoly) is kivehette a részét az élményből, amolyan "hozd el anyádat is" konceptben. :-) A nézettség csúcsán 4 különböző bejelentkezésből stíröltettünk. Kíváncsi lennék, kik voltak a többiek. :-)
Körbepózoltuk az egész házat, Anna buzgón kattintgatott, aztán egy ponton elegendőnek nyilvánítottuk a nyersanyagot. Kifelé menet lopakodni kellett, mert a sündőrség alig egy utcára van onnan, és Bence állításai szerint azok harapnak a bemászkálás miatt. Elugrottunk még egyet kajálni, na abban sem volt köszönet. 80 dekás meat-only dzsírosz. Adjneki. :-D Bár az öntet úgy szétáztatta a pitát, hogy kábé már a könyökömről is lógott a cafat mire betoltam a "kedvest", de totál megérte. Ha Szolnokon jártok, és akartok egyet ZABÁLNI, keressétek a Mindent Bele Hami-t, a Thököly úton (NE a párját Szapáryn)! Legjobb. :-)
Visszamenve a Frakkba, a Show Me Regret programját pont lekéstük. Sajnálom, mert bírom a srácokat, és jól is zenélnek, szintén a nagy népszerűségnek örvendő két főénekes felállásban. Csekkoljatok rájuk! Pacsiztunk egy tonna haverral, régi ismerőssel, csajjal, és hasonlóval. :-) A Mirodam zenekar nem épp az én világom (hard rock), de nagyon profi produkció, aki bírja az ilyet, annak ajánlom. Nagy nehezen sorrakerültünk. Hálistennek a pakolás jórészét már előre letudtuk, sz'al most csak kábelezni kellett (mármint drótozni), lecsekkolni a hangolást, aztán gyorsan összenéztük, és mehetett. Beszart az intrócédé, ejnye. Ez legyen a legnagyobb bajunk. Kicsit döcögve indult a mozgás, de aztán szépen összegyűltünk, és Oros Norbiék csináltak akkora pogót, hogy csak lestem. :-) Lement a szokásos műsor, plusz a végén egy You Suffer (ezúttal a nuskull-os kommenthuszároknak címezve), és a Driven' is, elsőízben. Hallatszott rajta, hogy életünkben nem próbáltuk, de azért állt a lábán, megaztán amúgy is a két énekes volt az aktuális főattrakció. :-) Maci nagyon frankón interpretált egy csomó előre meg nem beszélt megoldást a szereposztásban, Bence meg "rutinból" kente neki, sz'al pár apróbb erdőbemenést leszámítva zsír volt. A spontaneitás kibaszott varázsa. :-)
A koncertet NEM mellesleg Mitch Lucker emlékének ajánlottuk. Bár sosem voltam nagy Suicide Silence-es, de többünk igen, és engem személy szerint is eléggé megrázott a dolog. Meló közben sokszor eszembe jut, hogy bármelyik nap meghalhatok az utakon, és amikor felteszem magamban a kérdést, hogy vajon miért nem, az agyam magától feleli azt, hogy "még dolgom van". Motorokon több ezren halnak meg naponta, mégis azt gondolnánk, hogy egy ilyen valaki, mint Mitch, erre rohadtul nem ér rá. Fájdalmas belegondolni, hogy ez csak illúzió. Régóta vallom azt, hogy hiába, a metál nem hímzőszakkör, le kell szállni a földre a szövegekben és az imidzs építésben. Túl könnyelműen énekelünk vérről, fájdalomról, és halálról, miközben szart sem tudunk róla, vagy legfeljebb nagyon keveset. Tudjuk jól, hogy minden előadó művészet felvett dolgokból építkezik, viszont a valóságban mégsem egy szép (vagy csúnya) halálért csináljuk, hanem épphogy mindezt megéljük. Nyugodj Békében, Mitch!!
Bevégzésünk után színpadtakarítás volt, mivel Threesome-ék speckó vetítős-lézersós performansza következett. Ez nagyon durván profi cucc. Gépdobról és vonalból nyomják (vagyis backline nélkül, de ne menjünk bele, hogy ez mit jelent, szakmázás sux) így totál programozható volt a látvány, és kőkemény. Valahol itt jött ki, hogy a mozi adottságai többek egy szimpla klubbénál. :-)
A romokat eltakarítva azon kaptam magam, hogy a zenekaron kívül az összes haver lelépett szinte rögtön. Se Norbi, se Écyék, se senki nem maradt. Nem tudom ríjak-e, vagy röhögjek, mert bár terveztem smúzolni mindenkivel, így a banda maradt együtt, de jobban együtt, mint általában szoktunk. :-) Ivászat, helyzetkiértékelés, szarós-fingós poénok, mintha fizetnének érte. :-)
Bencének szerváltam egy 2.5 literes Ciucas névre hallgató román sört Mordorból, ami aztán körbeadásra került, és bár ez hazájában az egyik leghájpoltabb minőségi cucc, bizony érdekes érzelmeket sorakoztatott fel mindannyiunk arcán. :-)
Négy óra tájban ránk zárták a helyet, és mivel nem volt egyéb perspektíva, szétszéledtünk. Csabi a vasútra, Bence haza, mink meg Pöstre. Bőven világos volt, mire hazaértünk. Felhordtuk a motyót hozzám, elköszöntünk, aztán mivel még rá akartam tenni egy lapáttal, elugrottam visszaszolgáltatni a buszt. Délelőtt 10 magasságában már azért ledőltem, kőkemény két óra alvást sikerült abszolválni, most meg mindenem sajog. :-)
Nagyon köszönjük a bulit Nektek, valamint Csík Gabinak és Rivasz Gergőnek a profi szervezésért!!
Még sok ilyet!! :-)
Képek a galériában, Annánk fotós oldalát meg csekkoljátok, rövidesen velünk is bővül! :-)

http://picasaweb.google.hu/gothicleny

Rákendroll!!
TGer

Csű!

Most, hogy Csabi remekül visszaszorított 95%-ra, késztetést érzek, hogy koncertbeszámolót írjak... :-)

Holiskezggyem...hm...Hát szóval, megvolt az Agrock fesztivál. Nem akarom durván cenzúrázni a látottakat-hallottakat, és fontosnak tartom kiemelni, hogy bármit írok, csak magam nevében írom. :-) Persze rendszerint rózsaszínben látom a világot (a srácokhoz képest legalábbis), de innen most mindannyian vegyes érzésekkel tértünk haza. Amikor lekötöttek bennünket, próbáltam tájékozódni a fesztivál felől (nyílván, mert nem ez volt az első). Képeket nézegettem, kérdezősködtem, és már előre kialakult bennem az a vélemény, hogy egy nagyon szépen megálmodott valamiről van szó, ami viszont kivitelezés szempontjából megkérdőjelezhető. A facebook-os promóció során is azt éreztem, hogy a szervezők lelkesedése méltatlanul kevés visszajelzést váltott ki az (amúgy sok) érintettekből, és annak ellenére, hogy tudtam, hogy ingyen buli lévén, tuti, hogy lesz nép, paráztam kicsit, hogy pórul járhatunk.

Node haladjunk szépen sorjában. Szombat délelőtt 11 óra volt, én kábé három órája szenderegtem, amikor megcsörrent a teló. Mondom-mizu. A szervező srác hív, mondja, hogy átszervezik a fellépőket, mert a nagyszínpadot (ami szabadtéri) teljesen lenullázta az eső. Lemondják a fele bandát, és egy fél órával korábban kéne játszanunk, és a másik színpadon, ami kőépületben lett felállítva. Mondom persze, nincs ezzel gond (így is este 11 lett a terv). Körbecsörögtem az arcokat, mindenki nyugtázta. Aztán lassan fel is keltem, rendberaktam az ábrázatomat, kávéztam, kitakarítottam a verdát, meg hasonlók. Ezzel el is ment a délután jórésze, úgyhogy pakoltam, 'oszt indultam. Kisújszállásra beszéltünk meg találkozót, körülbelül 1 perc eltéréssel oda is értünk mindannyian. Srácok beszálltak, gó. Beugrottunk még Karcagra, hogy elhozzuk Sanyi cuccait (a nyolcvanhatodik bandájának a próbaterméből). Még otthon lenulláztam a kilóméter órát, hogy képbe legyek, pontosan 308-at mutatott, amikor megérkeztünk Görbeházára (tévedésben voltam, mert egy jó 70-el kevesebbre számítottam). Bence már a helyszínen volt, mivel a délutáni program részeként a másik bandájával is demonstráltak. Közli, hogy 2 óra csúszás van. Nahát. Pacsiztunk a szervezőkkel, eligazítottak, sűrű bocsánatkérések közepette, hogy ez most így alakul, megmutatták hova parkolhatunk, ésatöbbi. Amikor kiszálltam a kocsiból, óvatosan hozzáérintettem az ajtót a mellettünk parkoló mikrobusznak (igen, direkt, azért, hogy ne koccanjon), aminek sofőrje ezt valahonnan a távolból megérezte, és odajött pattogni. De olyan szinten, hogy még fél óra múlva is megkeresett az emberek között, hogy ugyan jöjjek már a kocsihoz, és ellenőrizzük már le mégegyszer, hogy nem-e én karcoltam meg a busz oldalát...mivanezzel...???...Dzsizüsz krájszt... Felmértük a terepet, oszt tennivaló híján leseggeltünk a sörpadra. Szűcs lelépett az OMD tagokkal a kocsmába, Bence meg nőzött, maradtunk hárman. Ment a szokásos, hogyhozzukkiebbőlalegjobbat beszélgetés, persze mindennemű tanulságot nélkülözve, leginkább csak elalvás ellen. A szervezők egy tányér babgulyást is biztosítottak, amiért hálás voltam, mert bokros délutáni teendőim között a kajálás valahogy nem kapott helyet (ami, valljuk be, jónagyfasság). Amennyire a rendszert ki lehetett ismerni, úgy vettem észre, hogy a jóhiszeműség gyilkolta le a munkamorált, mert hiába volt mindenkinek elmondva, hogy mikor kezd, és mikor végez, és mennyi idő alatt pakoljon fel, ésatöbbi, a "bizalmi elv" alapján nem volt színpadmester, és még egy önjelölt megváltó sem akadt a biztonságiak között, aki megtette volna, hogy addig üti péklapáttal az összes zenekart, amíg be nem tartják az idejüket. Ennek az lett a vége, hogy már a többi (a csúszást csak elszenvedő) banda is elkezdett lázadni, és hozzánk küldték a szervezőt, hogy cseréljünk időpontot, mert különben nem játszanak. Az első dolog, ami átfutott az agyamon, hogy "anagylófaszt", a második, hogy "akkorhúzzanakapicsába", és harmadik sem kevésbé építő jellegű, de aztán láttuk, hogy annyira zsákutcában van a srác, hogy csak be adtuk a derekunkat. Hát nem kellett volna. A szervező arc minden adott lehetőségét kihasználta, hogy bocsánatot kérhessen (nem mellesleg olyasmi miatt, amiről mondjuk személy szerint abszolút nem tehet), küldetett nekünk sört, meg főtt kukoricát, meg két üveg bort, meg egy csomó Monster-t, egy tündéri-bájos-aranyos kiscsajjal (akinek a nevét ugyan elfelejtettem, de igazán mély nyomot hagyott bennem), és szóban százszor is hőssé avattak minket (no nemmintha ez távol állna a valóságtól XD), dehát mire ebből koncert lett...áááááááh. Miután magunk is megnéztük azt a kocsmát, és még további két órát várakoztunk, meg ökörködtünk, gondoltam már, hogy bemutatkozhatnánk ennek a zenekarnak, akik itt nagyban kisírták, hogy előrébb kerülhessenek. Szűccsel odamentünk hozzájuk, mondtuk, hogy mi vagyunk mi, és szeretnénk megkérni őket, hogyha már ez így sikerült, akkor iparkodjanak, de kúúúrvára-kibaszottul, mert nem akarunk még további szopást, elég volt ez így is. Nagyon bólogattak, ígérgették, hogy villámgyorsak lesznek, be se állnak, csak elkezdik, meg mittudomén. Mondtuk jó. Hát nem így lett. A beállással valóban nem törődtek, de az a pakoláááááááááás... Csabi végigülte az egészet, és nézte az időt. Ahhoz a pillanathoz képest, ahogy az őket megelőző zenekar eltakarította magát, a dobos felment, és 25 percen keresztül odáig sem jutott el, hogy feltegye a cineket (az amúgy ottani állványokra)... Hátbazdmeg. A faszom kivolt. Direkt nem mondom a banda nevét, mert nem is annyira rájuk haragszom, mint inkább az életre, de így megszopatni magunkat...hát hihetetlen. Súlyos hiba volt elcserélni ezt az időpontot. Mire nagy nehezen végeztek, elmúlt hajnal 3, és már őket sem sokan nézték meg, de ránk kábé egy deka ember nem maradt. A beállást mi is leszartuk, intrót is, mindent hagytunk a picsába, elkezdtük. Mire az első szám közepére értünk, bejöttek mondjuk úgy 10-en, abból 5-en a színpad elé. "Tomboltak", ha úgy vesszük, élték a dolgot, nagy nehezen mi is felébredtünk, de ez is lett a teteje a bulinak. 8 számot játszottunk, a "best of"-ot, már ha lehet ilyenről beszélni, tudjátok. Szolid taps, fellélegzés, balra el. Lepakoltunk, elköszöntünk. Tudtam volna én örülni 3 embernek is, aki rendesen bulizik, de ilyen fizikai állapotban már nagyon nehéz volt. Mire kiértünk az autópályára, már világos volt. Bementünk egy benzinkútra, ahol 2 ezer magyar forintból sikerült kerek 5 liter benzint vételezni (igen, 400, kapjákbeazösszesfaszomat), oszt azzal szépen elgurultunk Túrkevére. Sanyival végigpofáztuk az utat, Szűcs bealudt, Csabi csendestársként vett részt a kommunikációban. Zuhany, kanapé, kékhalál. Snitt.

- Kedves Szervezők: Hangsúlyozom, hogy ez az egész, javarészt negatív beszámoló, SENKI ellen nem szól. Az este folyamán egytől egyig mindenki nagyon rendes volt velünk, mindenki jót akart, mindenki kedves volt hozzánk, és mi ezt nagyra értékeljük. Megbecsüléssel bántatok velünk, és szerintem mi is Veletek. Jót ettünk, eliszogattunk, az enyhén alacsony hőmérsékletet kivéve az időjárás sem volt vészes. és most jön a >> DE << (csupa nagy betűvel), srácok, ezt így nem lehet. Nem ezért jöttünk mi sem, és Ti sem ezért csináltátok a bulit. A saját jóindulatotok áldozataivá váltatok, és nagyon reméljük, hogyha jövőre is lesz fesztivál, ebből okulva sokkal keményebbre veszitek a figurát. Tökösen, IRÁNYÍTÓ jelleggel levezénylitek a banzájt, és ennek megfelelően sokkal jobb is lesz. Látszott, hogy szeretetből csináljátok az egészet, hiszen majdnem minden bandán Titeket is bent láttalak a tömegben, és ez nagyon klassz, de a kemény kéz (és a szerepek tisztázása) most nagyon hiányzott. Kell az a színpadmester, aki büdös köcsög módjára, fel meg le rugdossa a bandákat a színpadról (és ez alól persze mi sem vagyunk kivételek), és akkor elkerülhető az anyagi "kár" is, mint végeredmény, és önnön lelkiismeretfurdalásotok is. Mi mindenben támogatunk Titeket továbbra is, de ebben a kérdésben kérlek hallgassatok rám! Főleg annak a ténynek az ismeretében (amit a kedves olvasóim sem árt, ha tudnak), hogy még utánnunk is játszott egy zenekar. Képzelem mennyire gyűlölnek... :-/ -

Snitt. Fél 11-kor ébredtem (pontosabban felzargatott a kúúrva telefon). Ha bárkinek is feltűnt a poszt címe, valszeg felötlött benne, hogy ennek vajon mi köze lehet a koncertbeszámolóhoz?? Hát semmi. Azért ezt választottam címnek, mert a zenekar tevékenységét illetően egy - még sokkal fontosabb - másik dolog kezdődött a múlt héten (és ma már folytatódott is), ez pedig...dobpergést kérek...a következő lemez megírása. :-) Elkészült egy zenealap (majdnem teljesen), az első új nóta hangszeres része, amit ma nyugtáztunk együtt, mink hangszeresek. A dalszöveget még gyúrom, de próbálok készen lenni vele a következő próbáig, és akkor Bencét is bevonhatjuk az egyenletbe. Hogy maga a lemez mikorra lesz meg, az egyenlőre hatalmas kérdőjelet képez a tér-idő kontinumban, de rengeteg ötlet van, szövegek is, témák is, amikből mostmár folyamatosan építkezünk (értsd: csak és kizárólag azért járunk próbálni, hogy új nóták szülessenek). Vannak már címek is, és két vendégénekest is szerződtettünk, de a konkrétumok egyenlőre maradjanak titokban. :-) Érzitek a hatásvadászatot, ugye? XD Kábé 5 rendszeres olvasóm van (a statisztikák szerint), és 120, akik belépnek, megilyednek, és inkább mégsem olvassák végig, de csakazértis eljátszom a gondolattal, hogy minden mozdulatunkat figyelitek. :-) No, elég annyi, hogy örülünk az új témáknak, mélyebbre hangoltunk, bitangul fog szólni. Aki el mer ezután aludni, azt felnégyeljük. :-D

És végezetül: Oross Norbi, baszki, pont akkor nem vagy ott, amikor megmentésre szorulunk? :-)

Na puszipá! :-)

TGer