Hi All!!
Letudtuk az bemelegítő köröket, szóval úgy döntöttem, igyekszem újra felvenni az események fonalát. :-)
Esztergomban indult az idei ősz, ott, ahol tavaly kétszer is jártunk, és valami egészen megdöbbentően hasonló forgatókönyv érvényesült így harmadjára is. A tavalyiak jó kis koncertek voltak, nagyon kedvesek, vendégszeretőek a helyiek, nagyon jól éreztük magunkat, csupán egyetlen aprócska "perzsa foltja" volt a dolognak, hogy mind a kétszer sikerült egy hosszú line up végére kerülni, ami azért sok esetben hálátlan dolog, rendszerint csúszás is van, sokan hazamennek, aki marad az is fáradt, keresztül gázolt rajta 3-4 [akár 5] többé-kevésbé kemény, hangos-gyors-durva-borzasztó-brutális zenekar, megrágta-lenyelte-kikakilta, úgy kell neki egy kohónesz koncert mint pocoknak a tarlótűz. :-(
Ettől persze még nem volt rossz, de ezúttal igyekeztünk - volna - úgy alakítani a dolgokat, hogy ez ne így legyen. Hát nem sikerült. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy választhattunk, hogy több lehetséges már-megszervezett koncert közül melyikhez csatlakozunk, ahol nyilván nem voltak már kiadóak a legjobb helyek. Szombat lévén volt időnk kényelmesen gyülekezni, pakolászni-elindulni, és kifejezetten későn érkeztünk a helyszínre, de még így is az elsők között voltunk, pedig már alig volt pár perc a kiírt kezdésig. Barátkoztunk az aznapi "főzenekarral" akik Brazíliából érkeztek hozzánk, és Revengin néven futottak, valamint a Mongooze-os srácokkal, akiket még Mosonmagyaróvárról ismerünk azelőttről, hogy zenekarrá formálódtak volna. Kaptunk sört, elvoltunk, de senki sem volt igazából kompetens a műsor megindításával kapcsolatban. Nagy nehezen csak megérkezett a nyitóbanda, megmondom őszintén, hogy már elfelejtettem a nevüket [vagy soha nem is tudtam??...], de helyi srácok voltak, és instrumentális műsorral készültek, habár nem volt tiszta számomra, hogy csak azért nincs ének, mert még nem találtak rá embert, vagy az egész még csak egy ideiglenes riffhalmaz, amiről úgy gondolták, hogy koncertképes. No offense fiúk, de nem tudom dicsérni a munkamorált. Ahogy az első kolléga megérkezett, és arról számolt be, hogy a többiek még hozzá képest is komoly lemaradásban vannak, arra gondoltam, hogy minden egyes elvesztegetett másodperc egy újabb lapát föld a még le nem játszott koncertünk sírjára.
Tudta ezt a Mongooze zenekar is, akik a nagy sorrend és időpont vitatkozás közepette úgy döntöttek, ma mégsem lépnek pályára, és elköszöntek. Aggódtam ugyan, hogy azzal a tanulsággal zárjuk az estét, hogy Nekik volt igazuk, de tudtam, hogy ennél több kitartás kell, főleg itt az elején. :-) Mivel a Dusty Chopper jobban sietett, a brazil banda időpontja pedig kőbe volt vésve, nagy nehezen elfogadtuk, hogy megint utoljára maradunk. FÉLREÉRTÉS NE ESSÉK, a legkevésbé sem azért írom ezeket, hogy bárkire bármiért is ráhúzzam a vizes lepedőt, SZÓ SINCS ILYESMIRŐL, csak szeretem, hogy itt őszinte lehetek, és egy kicsit úgy gondolom, hogy aki idejön olvasni az kizárólag ennyit vár el tőlem. [de az is lehet, hogy csak szimplán nincs kinek elsírnom a szarságaimat] :-)
Mapettel és Csabival szakmázással próbáltuk elütni az időt, oppardon, egymás fülének rágásával, hogy hogy kéne csinálni ezt az egész önmenedzselés dolgot. Vannak bizonyos elvek, amiken rendre összevitatkozunk különböző lerészegedések összejövetelek alkalmával, úgyhogy mondhatni adta magát. Kívülről bizonyára megmosolyogtató lett volna látni, de mi olyan komolyan vettük, hogy tulajdonképpen egy percet sem láttam a többi zenekarból, úgyhogy nem is tudok beszámolni róluk. Színpadon kívül mindenki nagyon jófej volt, találkoztam Dávid barátommal is, akivel a nyáron együtt dolgoztunk egy projektben, amiről majd valamikor tuti mesélek, meg Just Four-ék mánáger cimbije, Ádám is keményen kivette a részét a buliból, ebben nem volt hiba. :-)
A koncertünk végeredményben egész jó volt, nyilván kevesen voltak, de ugyanúgy, ahogy a korábbi két alkalommal, példás kitartást tanúsítottak, és megmozgatták magukat a zenére, úgyhogy ebből szerencsére sikerült jól kijönni, köszönjük, RESPEKT. :-) A végére csak-csak feloldódtam én is, nem is távoztam rossz érzésekkel, az egyedüli, ami megmaradt, hogy még az elején sikerült valami nehezet nagyon szerencsétlenül emelnem, és meghúztam a derekam, ezt még így három hét távlatból is nyögöm, persze már messze nem olyan szar, mint akkor/ott. Remélem nem sokára végleg elmúlik... :-/
Két hétre rá a Dürer kert volt célpont, egy saját szervezésű bulival. Elég nehezen állt össze a történet, alig több, mint három hetet kaptunk a teljes melóra, mivel egy lemondás okán kaptunk időt/helyet, de a korábban már említett, soha nem tapasztalt munkamegosztásunk működni látszott. Ennyi idő alatt feltűnni a láthatáron és sikerre vinni a meccset [pláne pesti viszonylatban, egyedül a világ ellen] mondjuk lehetetlen, de mivel ezt akkor senki sem mondta, így az elején kezdtük. :-) 6 zenekarosra terveztük meg az estét, és kisebb-nagyobb kompromisszumok árán sikerült is mindenkivel megegyezni, nem volt más hátra, mint a végrehajtás.
Ez sem könnyű, bár Mapettel a bulit megelőző két napot és két éjszakát együtt, és készülődéssel [!! :-D] töltöttük, Szenti rögtön egy karambollal indított, ráadásul nem is a "szokásos" buszunkat törte össze [pontosabban Őt törték, ami azért nem ugyanaz], hanem a másikat, amire elvileg jobban kell vigyázni, mert kicsivel kevésbé saját, és nem annyira kicsivel drágább is. :-( Ez mondjuk még csak a kezdet volt, azóta már egymás között kielemeztük a történetet lépésről lépésre, ettől most jelen esetben eltekintenék, elég, ha annyit mondok, hogy kiábrándítóan kevés dolog történt a megbeszéltek szerint. Nem jelent ez semmi rosszat, pontosan azt produkálta a rendezvény, amit ebből a leosztásból, két lábbal a földön állva, józan paraszti középkeleteuróp ésszel várni lehetett, mindazonáltal sajnos kiütközött a hátránya annak, aminek minden más szempontból örülünk, miszerint, ha mindenki kiveszi a részét a munkából, akkor nincs meg az az 1 ember, akinek a kezében összpontosul minden szál, és azokat megfelelően rángatja is. Apró késések, figyelmetlenségek, egy-két elromló kütyü, otthon felejtett akármi, kicsi, de szörnyen idegesítő parák fémjelezték az esténket.
Hogy most már a velünk játszó zenekarok is "címlapra" kerüljenek, azért a nagy assetudommerrevagyokarccal közepette igyekeztem mindenki műsorába belenézni egy kicsit, egyúttal csekkolni, hogy a fészbukeseménybe posztolgatott ajánlóimmal mekkorát hazudtam a népnek. :-) A budapesti Ashley Noise nyitotta a sort, egy aktuálisnak mondható metalcore produkciót hoztak, szerintem a jobbik fajtából. Ennek az amúgy is fáradófélben lévő műfajnak a meglehetősen szűk eszköztára ma már szerintem kevés a figyelemfelkeltéshez, de még mindig döntő tud lenni, hogy meg bírják-e szólaltatni emberi erőforrásból is, az űrtechnikával dolgozó stúdiókban makulátlanra pucolt zenét, és ebből kifejezetten jól vizsgáztak a srácok. Nem szívesen használok ilyen tipikus távolságtartó szövegkörnyezetet, mintha valami indokoltalan webzine befásult adminja lennék, és ingyenjegyért írnám a cikket egy amúgyis ingyenes koncertről, de sajnos csak ilyen általános dolgok ragadtak a fejemben. Nagyon jófejek voltak a srácok, Őket is szivatta a technika, még a beállás alatt elszállt az egyik fej [egy kombóból kiműtött 6505-ös vas], de sikerült kivédekezni a dolgokat, és kaptak egy tizenpár perc "ajándék" csúszást a figyelmetlenségünktől. Őket követte a VL45 zenekar, akikről sok helyen azt olvastam, hogy épp visszatérésben vannak, de mivel korábban nem ismertem őket, számomra ez bemutatkozás volt. Ők is elsősorban a teljesítményükkel győztek meg, mivel a zenéjük inkább rock mint metál [messzire elkerülném a szokásos al-al-alműfaj szőrszálhasogatást], amihez képest az én "lejátszómnak" kicsivel jobban "viszket", de kurvajól eljátszották azt-amit, szóval oda is respect! Az újraformálódáshoz egyébként Süle Tomi barátunk [Mapett korábbi zenésztársa] is csatlakozott, úgyhogy ott is lett egy közös pont. Remélem nyomjuk még együtt a jövőben! :-)
Harmadikként a Kill With Hate brigádja álhatott a színpadra, elég nagyot emelve a "téten", brutális darabolós deathmetállal. Róluk azt érdemes tudni, hogy tavaly megnyerték a Wacken fesztivál idehaza is megrendezett tehetségkutatóját, aminek eredménye képpen felléphettek odakint. Ide is ennek megfelelően hozták a kötelezőt. [tudjátok, ez az a buli, ahol a kisszínpad előtt vannak tízezren] :-) Azzal együtt, hogy én mondjuk az övéknél valamivel dallamosabb technikásabb deathmetált szeretem, nagyon jól működtek a számaik élőben, főleg annak ellenére, hogy bár sosem voltam egy hangzás miatt károgó típus, az Ő zenéjüknek ellensége volt a megszólalás, az alap ritmusképleteken kívül nem sokat értettem a lejátszott hangokból, minden esetre a fíling átjött. A Claps For Caroline jelenség egy hosszabb sztori, és sok esetben könnyedén lerendezném egy "őket ugye nem kell bemutatni" közhellyel, de most merészen megelőlegezem magamnak, hogy itt talán többen még nem hallottatok róluk. Ők is egy 'core, saját bevallásuk szerint electrocore zenekar, amit nagyjából úgy kell elképzelni, hogy az alapvető breakdown-tukatuka-tisztarefrén-breadown-kezdelőről körforgásba elektronikus elemeket, de szerintem inkább mondjuk ki >>> diszkózenét kevernek, sejtem, hogy azzal a céllal, hogy mindkét színtérhez egyszerre szóljanak, és/vagy valami olyan fúziót sakkozzanak ki, ami az összeférhetetlensége okán lesz egyedi és figyelemfelkeltő. Azt szerintem egy percig sem vitatja senki, hogy ezutóbbi sikerült, olyannyira, hogy rövid idő alatt az egyik legmegosztóbb társasággá nőtték ki magukat a színtéren, különösen azáltal, hogy elég attraktív külsőségekkel is megtámogatják a koncepciót. Bevallom, én sem kifejezetten tartozom az elért rajongótáborhoz, de azt hiszem itt az ideje gondolkodó ember módjára állni hozzá, hiszen mindannyian ugyanarra a hegyre igyekszünk felmászni, csak más-más irányból. A srácok cuccait egyébként három földrészen terjesztik kiadók, jövőre pedig nyugatEu/Amerika turnéra készülnek, ez megint olyasmi, ami nem szorul magyarázatra. :-) A nálunk játszott koncert is ennek jegyében telt, a zenében ugye ízlések vannak meg pofonok, de a munka ettől még profi. :-)
A saját koncertünkről most sem írnék többet a kelleténél. Itt is volt pár gubanc. Szentinek a gitárja egyre többet hisztizik a több zenekar okán több beállításban történő használat miatt, nem volt könnyű rábírni, hogy azt a hangot adja amit kérünk. A dobot is elég csúnya rendetlenségből kellett újraépíteni, de mégsem ez volt a legmarkánsabb különbség a "rutin" koncertekhez képest, hanem a ránk általában egyáltalán nem jellemző GANAJ részegség. :-) Most már röhögök a dolgon, de akkor azért zavart, hogy mindenki a felére lassult, és láthatóan nem jöttek ki az amúgy már milliószor elismételt lépések egymás után. Ettől még a zene megszólalt, és kifejezetten jó visszajelzéseket kaptunk, holott én például már rég nem éreztem magam ennyire kényelmetlenül színpadon. Szerencsére nem az én kedvem a tét. :-) A Lost Continent buliját arra is alapozva szekvenáltuk a végére, hogy talán Ők a legerősebbek helyi szinten, és tutira sokan megvárják Őket, de sajnos elég sok csúszás halmozódott fel addigra, és a lelki egyensúlyom elhúzódó visszaállítása okán pár percet leszámítva el is szalasztottam. Remélem, hogy nem haragszanak. Ennek ellenére nem kérdés, hogy jól tolták, megaztán a tagok egyéb munkásságát tekintve kvázi a második otthonuk ez a színpad, ahol nem tudnak hibázni. :-)
Az este egyéb részei jól működtek, a Dürer Kerttől mindenben a legtöbb segítséget kaptuk, ahogy már írtam korábban, jó kis nosztalgiázást rendeztünk Janóval, Bence is elkirándult a kedvünkért, amiért azért még lógok neki egy túrórudival. A mörcsben Vellai Ricsi, a színpad mögött pedig Virág Tomi tartotta a frontot, akiknek innen is köszönjük, lávcsi van srácok!! Bezárt a bazár, mire mindennel végeztünk, eszközöltünk még egy öltözői kupaktanácsot, a pakolás és a hazaút pedig már csendben zajlott. Előbb elvetettük, aztán mégiscsak életre kapott az afterparti vedelés gondolata, hazaérve hármasban délután kettőig verettük...rejtély, hogy maradtunk idáig életben. :-)
Végre vidék! - felkiáltással készülődtünk a következő hate-re. Orosháza és Túrkeve, és persze új megfejtések vártak "tárt karokkal". Nagyjából az egész turnén téma lesz, hogy a srácok már minden szabadságot elégettek a tavaszi/nyári programjaikra, így péntekenként muszáj megvárni a munkaidejük végét, ennél korábban nem indulhatunk. Tekintve, hogy mindenki a mi cuccunkon játszik, és nem egy útvonalon a távolabb eső állomás került előrébb, ez bizony komoly gond. Értem ez alatt, hogy ki vagyunk centizve, sietünk, nem hibázhatunk, nincs időnk javítani. A leggyakoribb, legkézenfekvőbb lecsapódása ennek az útközben történő "pihenőkön" való huzakodás, nehéz úgymond együtt menstruálni "egyeztetni óráinkat" a toalett/cigaretta/kajapia szükségletek terén. Ez kifejezetten az én "hibám", annó éveken keresztül nemzetközi fuvarozásból éltem, ahhoz szoktam, hogy teletankolok, és akkor állok meg legközelebb, amikor elfogyott, ehhez nyilván nem sokaknak van segge türelme a társaságban. Orosháza esetében ez még megfejeltetett azzal, hogy senki nem ért rá részt venni az előkészületekben, vagyis cső egyedül pakoltam, és gyűjtöttem be a bobokat, ami nem mondhatnám, hogy fenékig tejfel. :-(
A Fradi pályához beszéltünk meg találkozót, többé-kevésbé pontosan oda is ért mindenki, aztán az utat is nagyjából zökkenőmentesen letekertük, csak néhány helyen kellett megállni térképezni, ahol elbizonytalanítottak a jelzőtáblák, ezzel a prosztataproblémák is megoldódtak. Orosháza nagyobb város, mint amilyennek látszik, kifejezetten nehéz volt megtalálni a helyet, főleg ahhoz képest, hogy már harmadjára jöttünk. A zenekarok katonás rendben megérkeztek, de a hangosítók még egy másik buliról tartottak éppen hazafelé, úgyhogy ezzel nyertünk egy kis időt. Nyilván előbb kezdtük volna, ha lehet, de nem volt mit tenni. A gyulai illetékességű Colmena zenekar nyitotta a sort, különböző modern rock/metál feldolgozásokkal, őket követte a Kistópart Utca, akiket ugye jól ismerünk, és utána mi. Többen maradtak otthon, mint akik eljöttek, de szerintem jól nyomtuk, és akit ez érdekelt, annak sem hiányzott a sok fotelrocker. :-) A terem túloldalán gyönyörű lányok csapolták a sört, és irgalmatlan hangosan döngetett a cájg, nekem ennyi elég volt. :-) Zárásként a békéscsabai Scarecrow tolt még egy laza szettet, Őket is ismerjük már korábbról a környékről, a Cavalera-folklór groove metal vonalat viszik, sajátokkal és cover-ekkel vegyesen. Szerintem kurvajó kis banda, érződött ugyan némi összeszokatlanság, mivel nemrég tagokat cserélgettek, de ennek nemsokára nyoma sem lesz, és mivel még további 7 helyre is elkísérnek minket az ősszel [ezzel vezetve az ide vonatkozó statisztikákat], minden bizonnyal látni is fogjuk. 
Az este pikáns része a koncert utánra maradt, amikor is a busz berakodásakor mellénk szegődött egy meglehetősen részeg - és agresszív - srác, hogy számon kérjen valami múltbéli dolgot, ami bántja a lelkét. Sajnos nem teljesen állt össze a kép, hogy miért is van megsértődve, arról számolt be, hogy nem jött össze egy koncert, amit a korábbi zenekarával közösen toltunk volna, de a tényekről hamar elterelődött a szó, miután az egésszel elsősorban Macit találta meg, aki nagyon finoman fogalmazva nem a megfelelő ember az ilyesmire. Tettlegességig nem fajult ugyan a balhé, de komoly érzelmi skálán mozogtak az indulatok, a fenyegetőzésen át a ríva fakadásig minden megvolt, és egy ponton már átcsapott gonoszkodásba, akkor már kimondottan megsajnáltam a szerencsétlent. Felbukkant az említett zenekarnak egy másik tagja is, aki mondjuk még annyira sem tudta megmagyarázni a dolgot, de segített levakarni rólunk a srácot, ezt innen is hálásan köszönjük. Remélem, hogy sikerült kialudni a dolgot, én senkiben sem szeretek tüskéket hagyni [feltéve, hogy túlélték a döfést]... :-) 
Egész este dumáltunk róla, hogy a buli utáni első utunk a teszkóba vezet majd, de mint kiderült, annyira azért mégsem világi a metropolisz, hogy 24 órás teszkója legyen, így hát megindultunk Kevibe. Lőttünk pár megőrülős fényképet, paréjkodtunk, megbeszéltük, hogy ki-kibe volt szerelmes az este folyamán, volt egy kis parám, hogy egy szembejövő rendőrautó esetleg zokon veszi, hogy egész úton távolságival és ködlámpával igyekszem lokalizálni az útba integrált lövészárkokat, Mezőtúron pedig "lerobbant" a vonat az átjáróban, és negyed órát váratott, de szerencsére minden különösebb gond nélkül hazaértünk. 
Haza. Mert Túrkeve az otthon. A mostani tagoknak már nincs annyi kötődésük hozzá, mint nekem, de amilyen módon és mértékben képesek vagyunk feloldódni, az több mint beszédes. :-) Kezdve a panzióval, kényelmes akár a punci, folytatva a reggeli kávéval, habkönnyű de izmos, bezárólag a haverokkal és a bulival. Csabival még a teszkó bebukásának környékén megdumáltuk, hogy elzarándokolunk a Dodó Pizzériába egy "bőségtálra" amit annó régen mindig toltunk, ezt asszem nem kell magyarázni, rizs, krumpli, és az étlapon szereplő ÖSSZES fajta húsból kettő. Köztünk így megy a buzulás. Vállaltan. :-) Annyi rondított csak a dologba, hogy a kollégát még előtte elszólította a kötelesség, ahová alvás nélkül ment szombat reggel, és nem is keveredett elő délutánig, amikor nekünk már jelenésünk volt a Tóparty-ban, mivel megbeszéltük, hogy korán lemegyünk, és még próbálunk egyet délután, amíg zárva tart.
Ez etalon ötlet volt. Kettőre lejött Balázs, az ŰVé kolléga, kinyitotta a helyet, kipakoltuk az ülőgarnitúrát a gyepre, berendeztük a helyet, hét ágra sütött a nap, pattintottunk egy sört [...monstert...], és rázendítettünk. Bemelegítésnek eltoltuk a már leámenzett új nótákat, aztán tartottunk egy nagy demó-hallgató áttekintést, és kiértékeltük a még feldolgozatlan ötleteinket. Jól állunk. Tényleg. Durván 6-ig, a hivatalos nyitásig nyúztuk, aztán kicsit összébb rakodtunk, és átadtuk a terepet a vetítővászonnak, azon "belül" is a magyar-román meccsnek, és elpályáztunk kajálni. Ekkorra már olyan éhes voltam, hogy az se számít, döglött-e. Megkaptuk, amit akartunk, hibátlanul. :-)
Kaja után Csabi hazament, hogy ledőljön egy másfél órára amíg a többi banda lejátszik, mivel péntek reggel óta nem aludt, és itt már bőven besötétedett, én meg visszamentem megfejteni. Végre személyesen is megismerkedtünk a Toportyán Férgek és a Painful Anger zenekarokkal is, állati jó formák, azonnal megvolt a közös hang, ment a sztorizgatás. A kezdés magasságában még Vincze Robikáék is rátettek egy lapáttal, miszerint két házzal arrébb bográcsolást rendeztek, és rám csörögtek, hogy ugorjunk át két zenekar között, úgyhogy még egy kis marhalábszár is besegített, hogy visszajöjjek nullára, utána pedig a teljes brigád csatlakozott a bulihoz. Valahol az események kellős közepére beesett az este WTF pillanata is, nem kisebb "ellenség" személyében, mint a NAV, akik ezt a remek időt/alkalmat találták megfelelőnek egy laza kis razziára, úgyhogy rövid időre lefagyott a buli, amíg egy rendőrbácsi és egy rendőrnagyonnéni felügyelete alatt interjúvolták az ŰVé kollégát mindenféle témákat feszegetve. Ha jól vettem ki néhány félmondatból, ez elsősorban munkavédelmi ellenőrzés volt, de nem tudom biztosan, a lényeg, hogy látszólag nem találtak problémát, csak ránk hozták frászt, úgy általában, hivatalból. Bravó paraszt. :-)
Leléptek, bepörkölteztünk, a bandák zúztak, elnökség volt. Mikor mi következtünk, megint csak megállt bennem a trágya, mert hirtelen olyan sokan és kollektíven eltűntek a helyiségből, mintha megfeledkeztek volna róla, hogy még csak este 11 van, de alig jutottunk az első nóta közepéig, és újra megtelt a hely, beindult a hentelés. Pár percig még formálódott a társaság, miután egyszer csak egy irgalmatlan attraktív hölgykoszorúban találtuk magunkat, akik egészen megdöbbentő módon a banda minden egyes rezdülését azonnal lereagálták, ez, egészen durván intim helyzet volt. :-) Lenyomtuk a műsort, és lé a zsebben :-D izzadtan mint a ló, komolyan mondom, eddig legjobb buli volt a turnén. Egy gyors hazacuccolás után pedig első alkalommal én is magamhoz vettem az üveget, és kiültünk a kanapéra a csillagos ég alá, ment a brigádolás, mindenki bró volt, esküszöm, óriási érzés. :-)
A szó legszorosabb értelmében kiittuk a sört a kocsmából, és még felugrottunk az egyik lelkes - ám ezidáig számunkra ismeretlen - arc pecójára egy teára, aztán úgy reggel 6 fele létjogosultságot nyert az alvás hipotézise is. :-) Meg volt ugyan beszélve, hogy még a délelőtt folyamán hazaérünk, és hasznosan töltjük a hétvégéből fennmaradt időt, de erre esély sem volt, a legviszketegebb kollégák is délután 1-ig feküdtek hullamerevségben. Toltunk még egy búcsúpizzát a Dodóban, és beugrottunk a teszkóba üdítőért az útra, aztán ráléptem a pedálra, és itthon találtuk magunkat. Kitaláltuk megint az okosságot, miszerint a sok-sok apró kis hülye elszólásokat, amik mindenkinél ott vannak, és rendszerint kiszívjuk érte egymás vérét, valamilyen rendszerben el kéne kezdeni adóztatni, hogy aztán abból induljunk galaktikus turnéra, mert hát a mennyiség okán ez a legkevesebb. Készült is egy árfolyam prognózis, még azért majd pontosítjuk. :-)
Nem volt gáz az elcsúszás, mivel a mostani hétvégét is itthon töltöttük, rápihenve az előttünk álló 4 bulis túrára. Mire mindenki hazaútját elrendeztük, megtankoltunk és elköszöntünk, már este is lett, és ülhettem le nyugalomban a vasárnapi szokásos NFL maratonomhoz. Győzött a csapatom, ennyi, mi kell még? :-)
Nem tudom mit írhatnék lezárásképpen...talán azt, hogy bocsi, rövidebbre terveztem. :-)
Itt folytatjuk, nomeg ott ahol abbahagytuk >>>
10.22. - Sopron - Bohémia
10.23. - Szombathely - Végállomás
10.24. - Pápa - Klastrom
10.25. - Csorna - Soós Kocsma
Gyertek koncertre!! :-)
Pusza!!
TGer
