Cojones

Sziasztok!

Na, tegyünk egy kísérletet rebootolni az elmúlt pár hetet...
Ugyeeeee már majd' mindenki értesült róla, hogy az első V megünnepléséhez felrántottunk egy új számot. Most, még gyorsan mielőtt megjelenik, tépjük fel szépen a sebeket, amiket a megszületése alatt szereztünk. :-)

Az első, és legfontosabb, amit tudni kell, hogy igenrégen zsebben van már. Még a 2010-2011-es felállás ideje alatt gyűjtögettem hozzá a témákat, hiszen, aki esetleg olvasott már itt sztorikat akkortájt is, az emlékezhet, hogy a nagylemez felvételei alatt totál beizgultunk, és már akkor el akartuk kezdeni a következőt. Szép korszak volt, de meg kell hagyni, hogy akinek ennyi terve van, az időről időre kénytelen megbírkózni a gondolattal, hogy fel is kell nőni hozzá. Minden forrásunkat a koncertezésbe öltük, és emellett semmi másra nem jutott, egészen mostanáig. Nem mondom, szépek a statisztikáink. Lejátszottunk egy tonnányi bulit, elkoptattuk a magyar utakat, és pár nemmagyart is, és halmozódtak az élmények. Ugyanakkor, itt volt az ideje visszavenni arcból, mert megjöttek a fáradtság jelei. Tagcsere, satöbbi, ismeritek a dörgést. Próbáink már évek óta nincsenek. És kapaszkodj > most sem voltak. :-)
A zeneszerzési "rutinunk" valahol a mezitlábas kőkor, és az neo-digitál-ízidrámmergitárpró-kiborg éra között lebeg. Sem a jólbevált, hagyományos, próbateremben dzsemmelős metódust nem preferáltuk soha, sem a leprogramozós, ímélbenküldős építkezést. Általában az történik, hogy egy ember hozza a vázlatot, riffekkel-szöveggel-dalszerkezettel-tokkal-vonóval (valszeg azt sem nehéz kitalálni, hogy ki), és ha nagyon muszáj, kerítünk hozzá telefonnal, fényképezőgéppel, vagy más hasonló alpári módon készült demókat, hogy belerázódjon, akinek menet közben nem sikerült. Van egy rövid periódus, amikor "zsűrizzük" az elképzeléseket, de nem szokott hosszú lenni, most meg szinte semeddig sem tartott. Volt pár futam, amit a mai fejemmel már elavultnak éreztem, és a közel két éve csiszolódó dalszövegben is ráncfelvarrtunk pár sort, de annyi.
Bikkes Gabi barátom [úgynevezett Bájx] segített összedobni egy konyhakész demót a gitárokról, tempószekvenálással, mindennel, ezt kapták meg az arcok, és végül a stúdióban is ezt használtuk mankónak. Sima ügy. Eddig. Begyakorolni egész más volt. Rohadt nehéz. :-) Egyfelől, mert az önfejlesztési szándék minden új nótában ott van. Szeretem egy kicsit, mondjuk 100+10%-os arányban túlvállalni magam. Másfelől, mert ilyen mértékben arctalanul, találkozások, és minden nélkül még sosem készült számunk. Személyenként-hangszerenként vettem át mindenkivel, hogy az ő perifériáján hogy lesz ez a dolog megoldva. Kemény meló volt. Amikor 2010 májusában az I hate Love Songs-al szingliztünk az amerikai válogatáslemez kedvéért, akkor is hasonló volt a helyzet, csak épp háromszor volt próbálva a nóta, három különböző foghíjjas felállással, teljessel pedig egyszer sem. Mégis azt mondom, semmivel sem volt könnyebb szülés. :-)
A másik gond a lemezborító volt. Tavaly ősszel már bevett szokás volt, hogy önálló koncerteket tolunk, így a flyer készítés is ott terpeszkedett a szervezkedés során megoldandó dolgok között. Eleinte csak türelmetlenségből kezdtem játszogatni a fotosoppal, aztán kezdtem belejönni, és most úgy gondoltam, bevállalom, hogy saját kezűleg építek fel egy képet. Nem volt könnyű. Először is, azt akartam, hogy a borítón látható minden csak részben fedje a dalszöveg mondanivalóját, hogy a "szubjektív képzelőerő" is teret kapjon, vagyis mindenki azt lásson benne, amit akar. Másrészt az volt még baj, hogy nincs lehetőségem kézzel rajzolt alapanyagot használni, így a munka első fele (vagy inkább a jó 80%-a) a gúgöl képkeresőben való szarakodással telik, ami számomra egy kövér agyfasz. Minden esetre bízok benne, hogy sikerült kisakkoznom egy kellő mértékben saját koncepciót, és senki nem küld rám maszkos ukránokat kalával. De persze, ha mégis, nyílván nem gondolta meg jól. :-) Ezzel kapcsolatban is van mit megköszönnöm, Bartalus Lau-nak, a konzultációkért. Lávcsi. :-)
Amit talán még a történet elejéhez tartozik (azért itt írom, mert, ha előbbre kerül, talán nem olvasol idáig sem :-D), hogy az elhatározás mindössze két héttel előzte meg a kivitelezést. Volt egy tervünk egy nagyszabású bulira Pesten, amit ebből az alkalomból rendeztünk volna, de mivel az utolsó pillanatig nem sikerült áttörnünk bizonyos falakat, kétségbe esésemben dobtam fel, hogy "figyu, mi lenne, ha inkább stúdióznánk?", és azonnal rárabolt mindenki. Ebben csak az a para, hogy ez a két hét, vacogva, rettegve, és teljesen egészében alvás nélkül telt. Mivel a nyár folyamán többször is megesett, hogy pénzhiány indoklásával hetente egyszer kajáltam, nem volt gyenge kihívás most összeszedni a szükséges magot...és persze nem akarok egyedül térdelni a gyóntatófülkében, a többiek is hasonló szarban voltak hétköznapokon. Viszont-viszont-viszont, Head up high! > sikerült. :-)
Béci és Töfi még az általában szent és sérthetetlen hétvégéjükről is lemondtak a kedvünkért, így szombat reggel 7-kor már ott kukorékoltam a Blahán, hogy Mapettet felvegyem. Ő 8-ra várt, úgyhogy hehe, első baki. Minden esetre az utazás zökkenőmentesen telt, szépen eldumálgattunk, megérkezve bedobtunk egy kávét, pacsiztunk Csabival, Bécivel, és durrbele, adjneki, Rec - On. Ez aztán zajlott egész nap, dob, basszus, ritmus, clean, szóló, akusztikus, és egy tonhalas pizza. Fellélegzés. Meglepően könnyedén felszaladt a zenealap, csak párszori konzultációra kellett megállnunk, hogy átbeszéljük azokat a részeket, amiket a sohamegnemtörtént próbákon kellett volna. De ez csupa apróság. Mivel annó még Sanyit is elláttam bőven feladattal a gitárok terén, és ennek csak egy részét tudtam visszavenni tőle, Ő is beugrott support-álni minket, amiért ezúton is köszönet! :-)
Az estéhez közeledve viszont meg kellett szakítanunk a koncentrációt, mert bulink is volt aznapra. Rákóczifalva egy Szolnok mellett, alig pár percre fekvő település, ahol egy művházas megőrülés szerveződött. Mi nem sokkal korábban, az Igor nevű formáció helyére ugrottunk be, és bizony, nem bántuk meg. :-) Még nem jártunk itt korábban, de egészen meglepő királyság volt. Terpeszkedős színpad, mellkasban dübörgős cucc, backstadge-ben kaja, sör (pontosabban: Roger :-D), ezigen. Az idővel persze eléggé hentes módjára bántunk, jöttünk, pacsiztunk, lezúztuk a "kötelezőt", bedobtuk a bedobnivalót, kicsit még paréjkodtunk, és kivégeztük Roger-t. :-) Mindenki nagyon lelkes volt, ment a hajrázás, meg a pogó, dőlés-borulás, ahogy itt az alfődön ez megy. :-) Eztán, még talajszintre részegedés előtt visszahúztuk a belünket a stúdióba, lepakoltuk a cuccot, és elsétáltunk egy kicsit kocsmázni. Ott már aztán bőven folyt a minden. Ex-zenésztársakkal, ex-osztálytársakkal, lokálpatriótákkal, és még egy Európa-bajnoki bronzérmes szumóbirkózóhölggyel is ittunk együtt, aki meglepően csinos volt, és adott lufit. :-D  Egyszóval voltunk egy nap ötévesek. :-)
Az est záróakkordjaként elugrottunk bedobni egy hamburgert is, ami aztán majdnem kalandosra sikerült. Nem tudom, ezt nem-e kéne kihagynom a beszámolóból, dehát basszameg, annyit kardoskodok a cenzúra ellen, hogy legyen most ez bónusz. Sz'al pesten a városban buszozgatva majd' minden nap megtalál egy olyan jólnevelt úr, aki mellém áll, rálép a lábamra, majd rámnéz, és nem szól semmit. Hát most, a kajára várakozva újból megtörtént. Bámul a csávó az arcomba...mondom neki, kicsit emelt hangon: "semmi gond"...erre csak bámul tovább, aztán kimegy, mivel az Ő kajáját elénk vették, mondván, hogy egyedül van. Hát bennem valami elpattant. Utána mentem, és közöltem vele, hogy bántani fogom...nyilván, nem ezekkel a szavakkal...szerencsétlen annyira megijedt, hogy meggondoltam magam. Pedig nem is volt kis darab, simán fölém állt. Pótolta a bocsánatkérést, én meg összeszorított fogakkal nagy nehezen nyugtáztam...ez van. Valahogy most is úgy érzem, sokat könnyített volna a mostanában "gyengélkedő" kis lelkemnek, ha jól a flaszterba tapostam volna a kolegát...de nem. Semmi ilyesmi. Peace&love...&hate. De csak nyugisan. Értitek... :-)
Másnap reggel kábé 2 óra alvás után dörrent meg a fülem mellett az ébresztő, hát azt sem tudtam, merre vagyok arccal. A stúdióban aludtunk, és a Szolnoki is csatlakozott, hogy ne kelljen megváratnia minket a reggeli köreivel, amíg odatolta volna a biciklit. Felrugdostunk mindenkit, reggeliztünk, aztán Csabi Túrkeve felé vette az irányt, mi pedig nekiugrottunk az énekfelvételeknek. Ez már egy fokkal nehezebb szülés volt a többinél, mivel jó 80%-ban helyben kellett összetákolnunk az elképzelést (mostanra ez is bevett módszer), mégis kifogyhatatlan poénforrás. Délután közepe tájáig tartott, de akkorra már az egész arcunkban beállt az izomláz. :-) Többek között, amivel talán "várósabbá" is tehetnénk a nótát számotokra, összegyűjtöttük, hogy milyen különböző hatások figyelhetőek meg, az általunk is csak részben preferált előadóktól. Felsorolás következik > :-)
- Hollywood Undead
- Cannibal Corpse
- Avenged Sevenfold
- Amon Amarth
- In Flames
- Korn
- az ún. Intézményes Trú Blekk Mötál
- az ún. Játszótéri Ordibálás
- és Oli Sykes élő "teljesítménye"...
Naszóval érdekes lesz.

Mire végeztünk, már csak lebegtünk, mint a szar. Cuccolás, végighallgattuk párszor, aztán náh háuze gó hóm. :-)
Mapettel egész úton okfejtettünk, főleg az ügyben, hogy mit változtat majd ez, mennyit lendít a jövőnkön, és persze a többi új nóta "munkamorálján". Nem túlzás, ha úgy tartjuk, összesítésben abszolút az első helyre került most ez. Nem akarom elkövetni azt a hibát, hogy túl sok jót mondok, nehogyaztán csalódnotok kelljen, minden esetre elég a tény, hogy mink nagyon szerelmesek vagyunk. A héten már kaptunk belőle egy első mixet, amin ugyan van még mit csiszolgatni, de már a kiindulópont is igen attraktív, így a megjelenés napjáig szépen kibontakoztatjuk. Ezen nap csütörtök, és addig még egy másik munka is zajlik, Rivasz Gergő műhelyében, ami már nem titok. Egy dalszöveges videó lesz, ami mostanában vérmenő. Ebből is láttunk már snitteket, remek hatásvadászat. :-)
Szintén Gergőék szerveznek egy kétnapos rücskös-lucskos Halloween partit, november 1-én és 2-án. Péntek este mink is tiszteletünket tesszük, szóval minden út Szolnokra vezet. :-)

Ez volt hát az új nóta rövid története, és remélem, hogy még folytatódik, hiszen küszöbön a megjelenés. :-)
Addig is...
Pénz & Sárm! ;-)

Sziasztok!

Ismét csak úgy döntöttem, hogy ideje megtörnöm az itt eluralkodott csendet. Egyfelől mert megtehetem, másfelől meg mert kezd kínos lenni. :-)
Mára ugyan nem ígérhetek tömény hírkoktélt, sőt még azt sem, hogy 100%-ig a zenekart érintő kérdéseket fogom feszegetni, de azt igyekszem röviden összefoglalni, hogy mi jár a fejünkben, hátha szórakoztató. :-)
Kezdjük az elején. Ott szakadt meg a sztori, hogy zúztunk Túrkevén. Mivel az fiksz volt, hogy a nyáron sehol máshol nem fordulunk elő, lehetett fókuszálni a "háttérmunkálatokra". Már korábban is voltak egész éppkézláb ötleteink a második lemezhez, de mivel már semmi egyéb dolgunk nem maradt, csak megkapta végre a korábban gyakran hiányolt figyelmet. Három teljesen kész nótával, és szintén három, úgy 20% környékén evickélő témahalmazzal estünk neki az első demók rögzítésének. Első körben egy, a koncertekéhez kísértetiesen hasonlító setup-al próbálkoztam. Erőlködő, 4x12, SM57, UX1, Gearbox, Nuendo, meg hasonló alapmotyók, tudjátok, mindenháztartásban. :-)
A kísérleti fázisig kitűnően eljutottam. Belőttem a tempókat, felvettem a mankósávokat, csűrtem-csavartam, és már egész elégedett pofával készültem a következő lépésre, amikor Mapett rámrúgta az ajtót, és közölte, hogy most márpedig a seggére verünk ennek az egyenletnek. Kell ide még kondimiki, vonaljel sem fog ártani, és húdeprofilesz. Jó elképzelés volt, és még az is kiderült, hogy minden a rendelkezésünkre áll hozzá, de sajnos a szoftveres beállítások szintjén elvéreztünk mind a ketten, kénytelenek lettünk beérni a tájékoztató jellegű megszólalással (értsd: még tudom, hogy mit játszottam). :-)
Ami a megírt anyagot illeti, kimondottan lelkes vagyok. Mint korábban ezer helyen előadtam, elsősorban fejlődést várok tőle. Fura dolog az iránykeresés, mivel mostmár annyi zene létezik, annyi előadótól, annyi stílusban, hogy akármit tűzünk ki célul, biztosan nem tudjuk túllicitálni a hozzánk hasonlókat, üres terület meg szinte már nem is létezik. Az egyetlen, ami maradt, hogy minden hangulatban, amit meg tudunk teremteni a játékunkkal, olyan mélyen el kell merülnünk, hogy az érzést 100%-ig veszteségmentesen adhassuk tovább. Azt, ami csak a miénk. Ezen igyekszünk ellavírozni. Mindannyian szép számmal gyűjtögetjük a témákat, Csabi és Mapett is gitároznak ezerrel. Magamat nem dícsérném, mostanában offon vagyok mentálisan-spirituálisan, hetente alszok, "satöbbi", viszont ennek következtében lényegesen jobban haladok a dalszövegekkel, mint a zeneszerzés rám eső részével (ami mondjuk szintén nem kis meló). Tartok egy külön mappát a gépemen, amibe az ide szánt gondolataimat gyűjtögetem, és sokszor még a zenealap megszülte nélkül is sorokba-oszlopokba rendezem őket. Énekből/szövegből kiindulva még nem írtunk nótát, de bizonyára ebbe is beletanulunk idővel. A felhasználatlan "versikék" között még két magyar nyelven született szerzemény is akad, bár ezeket inkább csak a magam szórakoztatására írtam, mintsem a zenekarnak. Minden esetre persze megmarad, 's kitudja mit hoz a jövő. Fontos szerepet szánok a szövegnek, mert úgylátom ez mára egy nagyon alulértékelt valami lett, mind mondanivaló, mind megfogalmazás terén. Se az énekeseket nem érdekli, se a közönséget, és ez baj. Már látom, ha kijön a cucc, folyton azon fogok pattogni, hogy figyeljenek a szövegre. :-)
Kitudja ehhez jó helyen vagyok-e, de időközben a Facebook profilunk is milleniumhoz érkezett, úgyhogy ezerrel kösz minden csatlakozónak!
Talán majd ennek a posztnak az olvasottságán is meglátszik...vagy nem. ;-)
Az alkotómunkát elhagyva leginkább a "szabadidős tevékenységek" pörögtek mostanában. Mapettel végignéztük, ahogy a közteresek felcuccolják a járgányomat egy trélerre, és semmivel sem tudtuk meggyőzni őket az ellenkezőjéről, pedig már a Rézfaszú Baglyot sem féltünk felemlegetni. Másnap persze visszaadták, jópízér. Atomot nekik. A nyáron először (júliusban) Gyulára kirándultam, ahol embertelen melegben és alpári állapotokban vezényelte Bence kománk az Over My Dawn zenekar lemezfelvételeit. Engem sem hagytak ki a jóból. Sör, konzerv, testépítős onlájnjáték. Azért pár elalélt pillanatban igyekeztem szakmai tapasztalatokat is szerezni, arrafelé egész másképp dolgoznak. Ezt-azt remélem hasznosíthatok a látottakból.
Csabi ezalatt bőséggel rúgdosta a seggeket a Hatebreed-en Tokajban, a 'fehérvári Machine Head bulihoz meg már magam is csatlakoztam. Jártunk még a tribute-os cimboráink megmoccanásain, néztünk meccset óriáskivetítőn, és az Arany Péntek intézményét is a saját ünnepünkké tettük több ízben. Belecsöppentünk egy már-már elképzelhetetlenül lapos legénybúcsúba, spontán felismertek arcok, akik még a Rockmaraton nagyszínpadáról emlékeztek a pofánkra, és egy brit kanbuliba is besodort az élet, ahol 15 tételes pro-kontra listán érvelték meg, hogy miért Pestre jöttek nyaralni Prága helyett. Kiütéses győzelem. Megismerkedtünk Zsoltival, aki benzinkútiparban dolgozik. Azt ellenőrizgeti, hogy jó helyen tartják-e a benzint, és mindig örül, ha meghívhat tizenhét sörre. Soha rosszabb beszélgetőpartnert! Sikeresen átörökítettük a Pataky kultúra hagyományait a Kistópart utca tagokra, és még egy koncerten is megnéztük őket, ahol a tömeg eltörpült mellettünk. Ejnye. Azért kreativitásban ők is le tudják vezetni >>>
Bencéék szokásos évi házifesztiválja, az ún. Bozsó Buli is lezajlott, durvább beszámolókkal, mint eddig bármikor. Augusztus 20-adikát már tizenkilencedikén kezdtük ünnepelni, amikoris este 8 tájt a kocsmában vesztegelve úgy döntöttünk mégis elfogadjuk Vellai Ricsi meghívását az aznapi házibuliba, így leblicceltünk Kecsóra egy vonnattal, és a hülyére ittuk magunkat.
Másnap a stoppolásra tettünk egy kísérletet, de mivel nem jött össze, újból vonatra száltunk, és kaptuk a büntetést. Az esti tüzijátékot is gyalogosan jártam meg, így aznapra 35 km-t írhatok jóvá összesítésben. Izzasztó. Artúr időközben Mapetten, és Bencén is szaporította a varratokat, és bár én maradtam a régi, egy ihletett pillanatunkban még a Velencei tóra is leugrottunk egy viharban fürdésre. Azóta elköltözött Németországba. Nahát.
Kiderült, hogy az egymásra helyezett ládáim hangszóróiban dühöngő mágnesek elég erősek hozzá, hogy a fal, és egy szekrénysor túloldalán eltorzítsák Józsi (a szomszéd) tévéjének képét, így a szobát is rendezhettem át. Mikvannak. A lényeg persze mindig az inspiráció, hát ez most azt hiszem biztosított. :-)
Ez volt hát a nyarunk, így a világ utolsó évében, a jövővel nincs kedvem foglalkozni. Olyan volt ez most, mint egy terápiás beszélgetés, kösz, ha olvastál. :-)
Stay tuned!
Rákendroll!
TGer

Csókolom-csókolom!

Itt vagyok-élek, aggodalomra semmi ok, minden a régiben. ;-)
Írom ezt azért, mert többen is kérdeztétek már, hogy mi ez a "csend".
Írtó jól esik, köszi srácok, tényleg!
Hogy miért nem írtam? Hm...bennem elsősorban az a kérdés motoszkál egyre-másra, hogy amikor írok, na akkor miért csinálom?
Vegyünk sorra pár alternatívát:

1. A zenekar népszerűsítése céljából?
...esélytelen. Nem hinném, hogy lenne bárki is, aki ezen keresztül ismerszik meg a zenénkkel, és nem fordítva. És csak remélni merem, hogy nem bánja meg. :-D

2. Híradás céljából?
...nem hinném. Az esetek 99%-ában múltidőben zajlik itt az élet.

3. Hivatalos honlap hiányában?
...se. Emezt leginkább a lustasággal kitűnően elegyedő pénztelenség motiválja. Meg amúgyis kiment már a divatból.

4. Jó sztorik miatt?
...hátőőő, maximum talán. Bár ez nem túl menő, hiszen, ha aktuális lenne, Nektek illene mesélnetek rólunk...tehát nem. :-)

5. Akkor miért bááázdmeg?????
...nos. A valódi ok az, hogy magamat emlékeztetem a dolgokra. Markó Tomi cimboránkkal már régen beszélgetünk róla, hogy folyamatosan kamerákkal a zsebben kéne mászkálni mindenhová, és szépen megörökítgetni mindent, mert sajnos egy-egy hét távolságból a történet színe-javát már nem könnyű felidézni. Mit gondoltok? Vírmenő lenne filmet csinálni bazz... :-D
Persze pillanatnyilag még így oldom meg a dolgot. Amíg friss az élmény, szépen leülök ide, és lekörmölöm. Persze ez a mennyiség azért gáz (wow, önkritika, bizony).
Mivel már nem is öt perce szakadt meg a sztori, és nem is szándékozlak untatni vele tesókám-ott-a-másik-oldalt, szorítkozzunk a lényegre, tőmondatokban (esélytelen). :-D

A Dürer után hagytuk abba, pont ott, ahol kezdett feltorlódni a turné.
4 koncert egy hétvégén, dirr-durr-csitt-csatt.
Potyautasokat szerezni megintcsak nem sikerült, de sebaj. Az első benyomás tökéletesre sikerült, péntek reggel Kevibe menet bliccelés alapos gyanújával Szajolban lehajítottak a vonatról. Persze nem vagyok én elveszett gyerek, 5 perc se tellett bele, már jött is a következő, enyhe útvonalmódosítással célt értem. :-) Kaptunk egy gyönyörű makulátlan állapotban lévő (bár ősrégi) Transit-ot egy túrkevei sráctól, meghagyva, hogy úgy vigyázzunk rá, mint a szemünk fényére. Bence egyetem-problémái csavartak még egyet a dolgok képzeletbeli mellbimbóján, így helyet cserélt a karavánban a Moratorium énekesével. A szokásos két óra csúszás mellett, padlógázzal leközlekedtünk Szombathelyre. Pályaengedély hiányában "mezei" főutakat használtunk, és minden nagyobb városban orbitális dugókba kerültünk, sz'al gáz volt. Én amúgy hírhedten stresszes sofőr vagyok, az előző felállásban egész legendák szóltak a vezetés közbeni cifrábbnál cifrább káromkodásaimról. Ezúttal kevéssé volt aktuális, egyrészt, mert Mapett mindenre rákontráz > No para!, másrészt, mert találtunk a kesztyűtartóban Belga cédét. :-) Bár ez nem mindenkit tett maradéktalanul boldoggá, Mapettel egész úton úgy röhögtünk, hogy beállt az arcomban az izomláz. :-D
7 bandát kellett aznap megkoncerteztetni, opppardon, igazából csak 6-ot, a kötelező kiesőt kihúzva. Az Oladi Művház egy kurvanagy hely, 300 embert kell bevinni, hogy kinézzen valahogy, képzelhetitek mennyire sikerült.
Ettől függetlenül nagyon jól éreztük a színpadot, és a söröket is, és a többi bandát is, és miután Mapett "bedolgozott" egy hangyányit a keverőpultba, már a hangzást is. A szintén szokásosnak mondható technikai probléma ezúttal a mikrobusz csomagterének kilincsével lépett színre, biztosítva számunkra, hogy egész hétvégén a tolóajtó felől, az utastéren keresztül pakolhassunk. Defasza. A bulin persze ez nem változtat, majdnem minden ismerős eljött, akivel a tavaly januári fellépésünk alkalmával spanoltunk össze. 4-5-6 (nemszámoltam) srác a koncert teljes hosszát a színpadon tombolta végig, e szempontból abszolút különleges volt. :-)
Egyikük a koncert után megrendelte tőlünk a nagylemez kézzel fogható változatának utolsó darabját, ígyhát bizony, mostmár tényleg kifogytunk! Volt-nincs, és amíg utcára nem vonultok fáklyákkal, egymillió példányos utángyártást követelve, nem is lesz. ;-)
Elment egy üzenet is, de most nem viccből, és nem a Kolin énekesének. Egy nemrég elhunyt szombathelyi leányzó barátai voltak jelen, és kértek meg, hogy mi is búcsúztassuk el Őt, hiszen a rajongónk volt, és nagyon szeretett volna eljönni aznap. Szívszorító élmény volt. Bár nem ismertük Őt személyesen, úgy döntöttem innen is elküldöm a track-et.
Nyugodj Békében Brigi!



Bár elég családiasra sikerült a létszám, a többi banda hozzáállását páratlannak minősíthetjük. Egytől egyig mindenki úgy zenélt, mintha kétszeres teltházat kaptak volna, különösen a Suicide Rockers előtt emelem kalapom!! Koncert után Bogiék invitáltak a tavalyi elsétálós kocsmázás megismétlésére, de ezúttal leszavazódott a dolog. Nekik muszáj volt menniük (hazavinni a veszélyesen részeg cimbiket), nekünk meg maradnunk, mivel mindenki kidöglött, így elszakadtunk. Reméljük nem haragszanak! :-( Elraktuk a cuccokat egy szobába, majd magunkhoz vettünk pár Tipli névre hallgató, rumos, vodkás, napóleonos, és mindenfaszomos tüskét (vákumcsomagolva árulták műanyag pohárban, bazz, mint a Pöti Danon XD), plusz kaptunk még egy tálca sört a büféből, úgyhogy hangolódtunk "alvásra". :-D
Egy öltözőben kaptunk szállást, betonkemény tornamatracokon, és a délutáni huzatban száguldozás miatt a fülem is bedurrant, úgyhogy rideg egy éjszaka elé néztünk. Kissebb-nagyobb megszakításokkal 3 órát sikerült szundítani, aztán feladtuk. Kávé, szendvics, beoperáltuk a cuccokat a buszba, és lerobogtunk Vinárra.
???
Vinár kérlek, egy egyutcás kisközség Vas és Veszprém határán, minden lényeges szempontból elzárva a külvilágtól. Itt található anyámék oly' sokat emlegetett minden redneck igényt kielégítő kacsalábon forgó betonhengere. Nem vicc, a ház maga valóban egy betonhenger, még nagyapám keze által terminalizált. Jó nagy, és körülötte minden egyéb tanyasi kellék kialakítva. Van pottyantós budi is, persze, hogyne lenne. Rittyentettünk egy csülök pörit, dobáltuk a söröket, mintha fizetnének érte, és a kamera is pörgött rendesen, de, ha nem bánjátok, most elszalasztanám az alkalmat, hogy feltöltsek bármit is az ott készült felvételekből (talán majd egy pár év múlva). ;-)
Estefelé, mire már teljesen lepusztultunk, elérkezett a tovább indulás ideje. Pápán már masszívabb volt a szitu. Kocsma fíling, kis színpad, nagy zaj, izmos NYHC arcok, zúzda. A Just Four még mindig a leglendületesebb koncertzenekar, akit ismerek. Komolyan. Respekt! Persze az El Pollo Loco is döngetett, mert megtehette, és mi is szépen ellavíroztunk a ritmusok közt. Őrült arcok, pogó, headbang, minden adta. Pápa, atomkirályság, köszi!!
Aludni még visszamentünk Vinárra. Még buli előtt benyomtunk egy hordó vizet melegedni (egy ipari méretű merülőforraló segítségével), és mire visszaértünk, kellemes meleg vízünk volt. Persze mindez az udvaron, egy funérból összevert zuhanyfülkével, így míg a víz állatjó meleg volt, a szél szinte kockára fagyasztott két öblítés között. Azért mindenki bevállalta, és víz is maradt másnapra. Csabi és Mapett szinte azonnal beverték a szunyát, Bencével meg addig okfejtettünk sörrel, amíg ültünkben végünk nem lett.

Nem tudom, a tanyasi levegő, vagy más miatt, de itt még az átlag 3 órás sztenderd szint is simán kipihentetett. Remek napsütésre ébredtem, kávé kész volt, Mapett sürgött-forgott-megfejtett. Ahogy szokta. Én is végeztem egy apró motyókarbantartást, lepucoltam a gitárjaimat, és kidobáltam a szemetet a buszból. Bevártuk Mutert, aki szintén lejött egyet lazulni Pestről, és még a mosogatást is átvállalta a pörköltes balhénk után (kösziiiii!!!). :-)
Továbbzúztunk Oroszlányba. Csöbörből-vödörbe fíling. Telek a város szélén, rajta faházak, katonai sátrak, sörpad, slagg, kinti retyó, mintha csak egy DIY Zöld Pardon lenne. :-D Mapették még a Checkpoint Charlie hőskorában fedezték fel maguknak ezt a kis közösséget, akik itt csapatják egész nyáron, most mi is bevezetésre kerültünk. Bepakoltunk, ismerkedtünk, felvettük a névre szóló stadge pass-t (bizony), segítettünk a Dűne zenekarnak lucskos dalszöveget írni, vedeltünk mint a gép, és vártuk a koncertet. Emberkék szépen voltak, de egyúttal lazán is, nem siettek tömött sorokban a zenekar arcába mászni.
Jó kis southern-t csapatott a Dűne, és a Hortobágy Hard Core Crew is odabaszta, ahogy azt kell. Szabadtéri súlytás volt, és bőven megjött a beígért 30fok, tehát sötétedés ide vagy oda, izzadtunk, mint a ló. A magunk részéről próbáltuk minél inkább házibulivá maszkírozni a fellépésünket, így invitáltuk az arcokat, hogy közénk állva zúzzanak, jól sikerült, mindenki csapta. A koncertek után még tettek egy gyenge kísérletet egy rögtönzött jam session-re, de hálistennek nem tartott sokáig. A srácok raktak egy igazi "égig érő" tábortüzet, megállapítottuk, hogy huszonkét emberből egy sem ismer más csillagképet a Kis Göncölön kívül (bezzeg én, háhá), ment a piálás, smúzolás, filterezés (nem, igazából nem), aztán szépen lassan kidőlt mindenki. Egyedül mi, és a HHCC egyik énekese voltunk elég durvák, hogy reggelig adjunk az érzésnek, keresztül pogózva magunkat a teljes Tankcsapda diszkográfiát, megfejelve egy árnyalatnyi Suicide Silence-el, Waking the Cadaver-el, és pár hasonszőrű grájndkór himnusszal. Emeletes ágyról stadgediving-oltunk, és rajtam kívül mindenki megfordult az emberkupac alján (gy.k.: kicsi a rakás játék), persze emezt csak annak köszönhetem, hogy a kolléga urak hárman sem bírtak ledönteni. Ne kérdezd, hogy lehetséges. :-D Reggel 9 tájban megdögöltünk szépen.
Alvást körülbelül 3-4 óra mértékben sikerült abszolválnunk, aztán az egész délutánt fesztiválos lapítás kísérte. Sátor, sör, szendvics, duma, irgalmatlan meleg. Mindenki elmesélte élete történetét, félóránként meg a hideg víz alá toltuk a búránkat. Jó két órán át mondogattuk, hogy ideje tiplizni (nem, nem úgy Tiplizni :-D), de mire mindenki összekapta magát, már csak egy gyors zuhanyra volt idő, aztán tepertünk tovább Kecsóra. Ekkor már komolyabb, "tervezzük a jövőt" megfejtés ment. Mivel a hosszú hétvége is kezdett véget érni, így a turné vége is felrémlett a horizonton. Lassan vissza kell csempésznünk a fejünkbe az itthoni dolgainkat, a lemez írást, a szólógitáros megtalálását, és mindent, amit februárban "majd, ha vége a turnénak" címszó alatt elhalasztottunk. Erről majd később, bővebben.
Csodálkozom, hogy a Technika Háza "klub" még nem futott be semmilyen megírt módon a történelembe, mint a "legvalószínűtlenebb környezetben kialakított szórakozóhely". Aki nem ismerné, kapaszkodjon: egész konkrétan egy zsinagógában került kiépítésre. Kívülről semmi sem látszik, belűről viszont nagyonis tágas, hosszú bárpulttal, nagy színpaddal, brutál fesztiválcájggal kihangosítva, kanapék, csocsóasztalok, minden van. Valahogy a deja-vu is megkörnyékezett. Ha az Oladit esélytelen volt megtölteni, akkor ezt vajon??
Hát igen, ezt is. Nem mintha a buli ne lett volna zsír, de szándékosan csúsztatva a starton, az ALS még így is null-ház előtt kezdhetett, amit aztán úgy kábé 30 ember magasságáig sikerült feltornázni fél óra alatt. Ejnye. Beszereltünk, beindultunk. Valamivel már többen voltak, és a hangzás nagyon adta, így jól éreztem magam, de még mindig egyértelmű volt, hogy ebből a gázsiból sem vacsorázunk másnap a Gundelben. Ha értitek a "finom" célzást. Előzőleg, épp erre való tekintettel, a Blind Myself befektetéseit igyekeztünk a minimálisra csökkenteni. Minden motyót kölcsönadtunk, hogy ne kelljen buszt bérelniük, és ennek kishíján rossz vége is lett. Édes Gergő nem spórolt a wattokkal, így a koncert végére szegény motyóm majd' kilehelte a lelkét. A műsoruk alatt én épp egy mélyreható beszélgetéssel voltam elfoglalva, amiből ez zökkentett ki (pontosabban, az, ahogy kiabáltak, hogy hol vagyok, mert mindjárt leég a cucc). Szerencsére megmenekült a motyó, tényleg mázli, merthát ez lett volna csak a kegyelemdöfés. Blind-ékat egyébiránt nagyon tisztelem, mert a végeredmény hallatán sem gyújtottak fel bennünket élve, pedig ez már közel sodort ehhez a szinthez. Tényleg srácok, nagyon köszi!! bárki más felnégyelt volna...
Más: Édes Gergő gitárját szombat este Németországban lenyúlta valami pöcsmadár. A fb-n megy egy akció a megtalálására, aki tud, az csatlakozzon, nagy segítség lenne!!
Buli után 4-en három felé mentünk, plusz a Szezon és a Blájnd is a maga útján. Velem csak a Szolnoki maradt, eldobtam haza, közben igyekeztünk nem felkenődni Tiszakécske mellett, az úton átsétáló szürkemarha gulya egyes díszpéldányaira. :-) Visszavittem a járgányt Kevibe. Szorítottam erősen, hogy ne legyek összegyilkolva a törött csomagtér-kilincs miatt. Nem lettem, úgyhogy aludtam egyet a panzióban. Emlékeztek? Az ősidőkben még ez volt a próbatermünk, zsír volt újra itt lazulni! :-)
Délután derekán ébredtem, kellemes hűvösben, összecuccoltam, és jöhetett a hazaút. Bekopogtam még Sanyiékhoz a buszpálya fele menet, dumáltunk egy sort, még mindig pubi, nyílván. ;-) Éppen annyit sikerült összekuporgatnom, hogy a hazaútra megvehessem a jegyeket (papír vagyok, tudom), felpattantam a buszra, és gó. Közben világi cimborám Lacika (törzsbloggerek ismerhetik) is felhívott, hogy beszámoljon róla, hogy ledöntötte a nyavalya. Szegénykémről kiderült, hogy a cukorbetegség legdurvább verzióját találták nála, így naponta négyszer szúrhatja az inzulint, mosttól mindörökké. Kurva életbe. Kitartás Lacika!! Nesze itt egy nóta, tőlünk, Neked, erősítésképp >>>



Hazaérve megelégedéssel tapasztaltam, hogy nálam nem diagnosztizálható kórosnak a netfüggőség, mivel 5 egész offline töltött nap után sem éreztem különösebb vágyat azonnal a gép elé ülni, visszaigazolni a kétmillió és egy újonnan szerzett fészbukismeretséget, és törölgetni a spam-eket a postából. Csak szolidan.

A Komárno/Sopron kör sem volt egyszerű. Az első "meglepi" az volt, hogy nem kaptunk mikrobuszt. Régi idők "ismerős" problémája, sosem mentes sértődésektől, irracionalitástól, és persze a lóvéhiány-faktor is központi szerepet játszik benne. Átszerveztünk, amit tudtunk. Szezonéktól kaptunk rengeteg segítséget, amiért nagyon hálásak vagyunk. Két kedves hölgyemény csatlakozott vendégként, és nagyjából az Ő társaságuk volt az egyetlen megmentőnk erre a hétvégére. Ezúttal (végre-valahára) a saját verdámmal mentem le Kevibe. Elhoztuk a cuccokat, aztán Csabit és Bencét eldobtam az ALS próbateremhez, és elmentem Mapettért, meg a csajszikért. Egyeztettük az újratervezést, majd pár perc leforgása alatt Komárnóba is értünk, még simán azelőtt, hogy a többiek egyáltalán gyülekeztek volna odahaza. Vedeltünk/hülyültünk mire mindenki befutott, aztán 9 magasságában, közönség majdnem teljes hiányában a 1KillEmbrace rá is zendített. Szépvót/jóvót, Bence is énekelt egy nótát, WMD Imi is szépen támasztotta a pultot, de ennyi. Sajnos. ALS-ék szépen hozták a szintet, bár a hangzás nem fogta a pártjukat, ami ilyen bonyolult zene esetében komoly hátrány. Ez egy ilyen nap. Mi hasonló próbálkozást tettünk, mint Oroszlányban. Tessék a színpadra állni, a mikrofon szabad, üvölts bele amit akarsz, Bence még a bőgőt is átvállalta az I hate LS alatt, bár ebből nemigen érzékeltünk semmit. Az a 4-5 lelkes arc, a jányzók, és persze drága Dominikánk (aki már hivatalosan is Szezon grupinak tekintendő) feldobták némiképp az utcán keresztül vetődő ördögszekerek hangulatát, de nagy-totálban részünkről is csak ennyire futotta. Mindezek után zárásig piáltunk. Bence, jószolnoki módjára szállást is tarhált nekünk, egy durván frusztrált, mindenen idegeskedő fiatal úr pecójában. Nem sokban kommentálnám a dolgot. Nagyon hálásak vagyunk, hogy befogadott, ámde a beszédstílusáért, és hirtelen hangulatváltozásaiért már kevésbé. Bizonyára el tudjátok képzelni, ezt élő szóban hogyan fogalmaznám. :-D
Reggel aztán összegeztünk, és cudar statisztikák születtek. Számokat nem mondanék ha nem bánjátok, de azt igen, hogy nem kisebb dolog forgott kockán, mint a hazajutásunk. Felhívtuk a soproniakat, és megkérdeztük, hogy van-e esélyünk behozni a minimális kikalkulált embermennyiséget, ami garantálja, hogy nem rohadunk le az út szélére. Azt mondták, kizárt. Az Abandon Ship nevű helyi szápport már egy hete felmondta a részvételt, és Szilárdék (El Pollo Loco) is úgy vélték, hogy a "csúcson" kell abbahagyni. Nem tudom vélemény nyilvánításnak értékeljem-e, hogy amikor hazaérve kihirdettük a lemondást, a Csehó Underground fészbuk profilja nemes egyszerűséggel lájkolta a posztot. :-D Minden esetre reméljük, hogy nem haragszanak, én gyűlölöm lemondani a bulikat. :-(
Bár a szokásos világvége hangulatot (ez minden megturnéztatott hétvége zárónapján rám telepszik) felváltotta a fáradtság, azért mégis arra voltam bemelegítve, hogy szombaton is zúzunk, ígyhát hazajöttem, megkávéztam, kajáltam, rendet raktam, zuhanyoztam, és ledzsaltam a Dürer kertbe. Egy már-már szokásosnak mondható tribute-est volt terítéken > garantált megzuhanás. Bár a System of a Down-ért sosem ugráltam különösebben, az őket megformáló Sience or Society zenekar kivételesen jól nyomta, ami rögtön fel is vidított. A Grain (Korn trbt), és a Chocolate Starfish (Bizkit trbt) pedig a szokásos szintet hozták, ami igen magas, és mivel a tavalyi A38 tetőteraszos WMD óta nem pogóztam, igazán jól átmozgatott. Tomi barátommal szapultuk egy kicsit a szakmát, ami mindig jól esik, Macival meg lelkiztünk egy ízeset, ahogy azt ilyenkor jószociopaták között szokás (bocs Maci, magamból indulok ki! ;-)). Grain-ék még egy wall of death-re is rá bírtak venni, pártucatmagammal, csekkold, szeresd >>>



Itt tartunk srácok, és mivel a Mezőtúr/Szolnok hétvégét is átszerveztük időközben, dupla bandalemondás, és egyéb viszontagságok hatására, reméljük csak, hogy minden rendben megmarad. A 'barcikai okosságot változatlanul nem tudom, hogy mikor pótoljuk, viszont már-már kizárt, hogy bármilyen fesztiválfelkérés is becsúszna, így hát a most hétvégét hivatalosan is kikiáltom Turné-Temetőnek, és invitállak Benneteket, hogy gyertek még a tavasszal utoljára, egy kibaszott nagyot zúzni velünk!!
Nyáron nagyrészt lemezezünk, és kalandozunk, és nagyon remélem, hogy "civilben", barátokként is találkozunk majd Veletek, ilyen-olyan bulikban, vízpartokon, úton, útfélen!!

Ott legyetek hétvégén! ;-)
Pusz(t)a!
TGer

Csókolom-csókolom! :-)

Nos, hát, ahogy ígértem, terítéken 2011, nem szarozunk. :-)
Jó nehéz feladat, tévedések nélkül összekaparászni minden emléket, ami fontos volt az óévben, de azért remélem, hogy menni fog! :-)
Januárban, minthogy az lenni szokott, kapkodtunk a szervezéssel. Sebtiben elhatároztuk, hogy beszopjuk magunkat a Cadaveres elé. Bőnyál kellett hozzá, de megy az nekünk. :-D Levajaztunk mellé még pár önálló bulit, hogy kitermeljük valahogy a költségeket, és 28-ával bezárólag elkezdtük az első, valódi, kézzel (s lábbal) fogható, országos, kibebaszott, TURNÉNKAT. Dejóeztígykimondanibaszki. Szombathelyen jártunk először. Új barátok, satöbbi. Bence azóta is emlegeti, hogy milyen kurva rengeteget (jó 10 percet) kellett gyalogolni a kocsmáig hajnalban a kolitól, ahová elpakoltak minket. :-) Másnap Győrben kurvajó közönséget, és egy, az utca hőmérsékleténél jó 3-4 fokkal hidegebb öltözőt kaptunk. Az összeizzadt pólóm csak úgy koppant a földön, ahogy levetettem. :-D Murphy kománk be is számolt rólunk, bár még nem tudta, mivel áll szemben. :-)
http://www.viharock.hu/modules.php?name=News&file=article&sid=4150

Később persze meggondolta magát:
http://www.viharock.hu/modules.php?name=News&file=article&sid=4370

Aztán meg már régi barátokként üdvözölt:
http://www.viharock.hu/modules.php?name=News&file=article&sid=4679

Két héttel ezután már Kill Béla fedőnév alatt csapattuk. Elsőre megijedtünk tőle, hogy a Just Four is csatlakozik (nyílván azért, mert kibeleznek minket, mint egy disznót), de nem volt mitől parázni, gecijó arcokat ismerhettünk meg Bennük. :-)
Meglátogattuk M'óváron a Faházat, ami a rendkívül sikergyanús Wittman Antal parkban terpeszkedik. Ez csak azért érdekes, mert itt nálam a panelban, ahol a banda is gyakran csövel, ugyanígy hívják a gondnokot. Bár nem komáljuk a csávót, attól még tökéletes, kifogyhatatlan poénforrást képez. Fedőneve: Az Öreg Zsidó. :-)

Tapasztaltuk az A38 hajó hatalmas színpadát, gyönyörű-kristálytiszta hangzással. Ajjajjajj, van még mit tanulnunk, mire kitöltjük aurával. :-D 

Másnap reggel fotóckodtunk, mert hát ki kell nézni valahogy.
Lőttünk pár macsósat...
...pár zombisat...

...és pár "vállalhatatlant" is. :-)

Zentán olyat zúztunk a szerbiai cimbikkel, hogy kettéhugyoztuk tőle a vályogfalat. A lényeg egyedül az, hogy zsebben a lé...

Aztán a lemez is megjelent nagy nehezen.

Szép lett ugye? :-)

Volt aki kritizálta...
http://www.heavymetal.hu/kritika.jsp?id=3434

...aki csak simán beajánlotta...
http://www.viharock.hu/modules.php?name=News&file=article&sid=4272

...és aki materializálta, (szerencsére) az objektivitás teljes mellőzésével. Hála érte! ;-)
http://vaskarc.hu/articles.php?article_id=350

Bemutatni is sikerült, a Dürer nagyteremben, szűk 3600 másodpercre óriási királyok voltunk. :-D Még a rádióba is bekerültem, hogy reklámozhassam, élő webcam, hállelúja! A Replikát ugyan beszippantotta a hatóság, de ott ette meg a fene, majd bulizunk velük máskor, ha Ők is úgy akarják. :-)

Szekszárdon egy Spar tetején durvultunk, Kecsón nagyobb volt a backstadge, mint a koncertterem. Pécsről hazafelé a benzinkutas srácnak adtam el a napi utolsó cédét. Miskolcon az egész utcából elszállt az áram. :-D Dunaújvárosban egy szarban úszó budi vidított fel, mert hát a konkurencia úgy lenyomott minket, mint a bélyeget. :-/ Debrecenben Bencét drogdílerré avatták a járókelők, hazafelé 4szer álltunk meg hányni. :-D Győrben ufókat láttunk, és gyarapítottuk a szállóige gyűjteményt, természetesen ismét egy kőgecikemény parti után. Jajajajajajajajajaahaahaahaérdekes.

Május (ezen kívül) még a Rockmaraton beszavazásról szólt. Éjjel nappal ezen pörögtünk. Durva dzsungelharc volt. Minden létező etikai határt szétfeszített. Nyertünk. Oh, YEAAAH.

A nyár első buliját majdnem bebuktuk. Szlovákiába menet minden összejött. Sanyi leamortizálta a MÁV-ot, aztán 70 kilóméterrel túlmentünk a lehajtón, aztán 3 óra késéssel beestünk. Szerencsére akkora csúszás volt, hogy maradt minden a megbeszéltek szerint. Slytract-éknek viszont jövünk egy vezekléssel, mert a csúszás, és a szarkavarás miatt már nem léptek fel aznap (a platóra). :-/

Másnap Túrkeve kurvanagy pozitív csalódást okozott. Lévén, hogy ez is egy verseny volt, már csak úgy rutinból is kénytelenek voltunk megnyerni. Legjobb lettünk zenekarozásból, dobolásból, gitározásból. Bezony.

Következett a Rockmaraton. Akkora sznobság volt, hogy még sofőrünk is volt. Ugyan az emberkék elég szellősen gyülekeztek, azért megint csak nagy dolog történt. Óriási színpad, egész elveszettek voltunk rajta. Én kurvajól éreztem magam, de Szűcs nem, és le is orombított minket alaposan, mert hát nem szabadott volna úgy ellazázni a hazautat, hogy alvás nélkül kelljen dolgozni mennie. Lejtőre is kerültünk, sajna. :-(
Mondjuk én eztán már nem zavartattam magam semmi miatt, visszamentem, és végigbuliztam az egészet, Oros Norbi (akinek akár oklevelet is adhatnánk a zenekar körüli aktivitásának elismeréséül) besegített. Roadoltam az Ill Nino-nak, és felfújható formában is helyettesítettek. Durva volt. :-)

A fesztiválszezonra keresztet is vetettünk, az Agrock-al bezárólag. Hajnali fél4-kor kerültünk színpadra. Antiszocializáció volt. Ejnye. :-) Azért Bence még megnézte a Parkway koncertet a Hegyalján. :-)

Igyekeztünk a szabadidőnket is kreatívan eltölteni.
Bűvészkedéssel Paint-ben...

...kirándulással...

...kétkezi munkával...

...pihenéssel...

...öltözködési tanácsadással...

...eszközkészíttetéssel...

...a vallásos hagyományok ápolásával...

...evéssel...

...ivással...

...mezőgazdasági munkagépek forgalmazásával...

...Nedóval. :-)

Az ősz kezdetével már Redneck's Got Talent néven futottunk.

Fényárban úsztunk a Tattoo Expon, rekesz Monsterrel megtámogatottan. Háromszori visszatapsolás után is Békéscsabán. Háromszoros teltház (3x40 emberke :-)) mellett Mezőtúron. A kurva mikrobusz miatt kihagyva Erdélyt, és a klub földbe állása miatt Jászberényt. :-/ Kopasz thrasher-ekkel zúztunk Győrben, Artúr vendégszereplésével M'Óváron. Agresszív züllés közepette Orosházán. Kései órán K.k.1/2.1házán, percekre lebontva Debrecenben. Zsír volt.

Elkezdtük írni az új lemezt. És adtunk egy csomó interjút. Többek közt egy kétórásat a Tilos Rádióban! :-)
http://tilos.hu/index.php?form=archivum&y=2011&m=11&sel=2011-11-28

http://passzio.hu/modules.php?name=News&file=article&sid=22483

http://rocker.hu/content/view/1285/49/

http://www.viharock.hu/modules.php?name=News&file=article&sid=4277

http://underview.hu/cojones_interju_t_greg-el-163

Szűcs viszont kilépett. Ejnye. :-(
Bár Sanyi is jelzett ilyesmit, még bízunk benne, hogy jobb belátásra tér. Hiányozna a kis teste. :-/

Mindent összevetve jó kis év volt ez a tavalyi. Úgy gondolom, hogy feltett a térképre, és ezzel már bőven elértünk annyit, amennyit egy évnyi munkával el lehet. Mindig az a lényeg, hogy jól érezzük magunkat Veletek. És az üt először, aki igazán nagyot üt. És először. :-)

Maradtam tisztelettel:
TGer

Valamint a Herék, köszönjük, hogy velünk lógtatok! ;-)

Pusza!

Muff!

Nos, eme fenti cím, egy kosárlabdás szakkifejezés, amit bizonyára ismertek néhányan, a többiek meg nem, de nem is baj. Arról van szó, hogy a hétvégi koncertek alkalmával Győrben harmadjára, M'óváron pedig másodjára demonstrálhattunk. A hétvége kellőképp beütött, tehát elkönyveltük, kipiáltuk, felminősítettük. Különösen azok után, hogy a múlt hét, annak előzményei, és következményei csúnyán belerondítottak a statisztikába. :-/

Nem is kéne mondanom, hogy ezek a koncertek is veszélybe kerültek, bár kissebbe. A hét elején kiderült, hogy Sanyi egyáltalán nem jön (hanem dolgozik), és már egy ideje tudtuk, hogy Szűcs is csak a péntekre. Voltak okok-okozatok, de vitathatóak, úgyhogy ne is menjünk bele. Lehetett átszervezni, vagy meghalni. Az átszervezést választottuk, és, mivel minden bliccelő sikeresen visszaverte az álláspontját ért támadásokat, csak beletörődtünk, hogy a fél zenekar is több a semminél.

Péntek délelőtt 10kor keltem. Mivel mikrobuszt bérelni legénység híján okafogyottá vált, úgy döntöttünk, hogy az én verdámmal megyünk. Ehhez le kellett ruccannom Túrkevére a motyókért. Igen, az ellenkező irányba. Nem gond, így legalább megbízható kalkulációk mellett dolgozhatunk, nem is volt drágább ez, mint buszt bérelni. Ami már kevésbé zsír, az az, hogy rengeteg cuccról volt szó. Minden oldalon faltól-falig, padlótól-plafonig pakoltunk, és még a kedves "utasaink" is az ölükbe vehettek egy-egy dobtestet, meg ami még akadt. Az alábbi kép már hazainduláskor készült, dehát sejthetitek.

Gond egy szál se, felvergődtünk Pestig, összeszedtük Bencét, és leteszteltük a Köki Terminál sikergyanús bevásárlóközpontját, teszkó, és toalett kategóriákban. Kurvasokat kell gyalogolni, gyerekek, nem lesz ez így jó. Egy tizes skálán -21, és utálok kerekíteni. Az iróniát cseppet sem mellőző, faerezet mintás (kerti pottyantósra emlékeztető) vécéfülkék azért mentettek egy-két pontot a dizájnereknek. :-) A városon keresztül furakodásra egy egész óra volt "félretéve", szerencsére nem lett rá szűkség. Fél 7 körül Győrben voltunk. A Black Rock klubbot nyílván ismeritek, ha máshonnan nem is, az előző beszámolóból (május). Semmi újdonság, és ez jól van így. Bepakoltunk, és vártunk. Nyílván. Közben szállásadónk, Dani is próbált szórakoztatni, valszeg sikerült volna neki, ha nem vagyok L.H.Á., de Bencével azért elhülyültek. Utálom ezt a kurva várakozást, de mivel Smiciék utolsó emléke valszeg az, hogy átlagban két és három óra között késünk (Bloody Roots buli, június), jobb volt ez így. Tiszteletet parancsoló tizenvalahány személyes busszal érkeztek, utánfutó, mittudomén, csak lestünk. Csináltak egy beállást, aztán elpróbáltak pár számot. Ez egy kicsit hülyén vette ki magát, mert az emberek már lenn voltak, és nem igazán értették, hogy mi történik. Előrejöttek, de a banda rájuk se bagózott, csak zúzott. Ez a rutinszerűség átka, amikor az ember már többszáz számot írt, és publikált életében, akad köztük, amiket elfelejt.

Megkaptuk a színpadot, belőttük a cuccot, röviden megdörrentettük, aztán még egy gyors átöltözés, intró lemegy, dirr-durr-csitt-csatt. Szerintem hamar belerázódtunk, de az emberkéknek még mindig kell legalább két szám a koncert elején, hogy eldöntsék, mit akarnak. Azért ennyi elégnek bizonyult ahhoz, hogy beinduljon, aki be tud, és közelebb merészkedjenek. Megjött Murphy, és Páki, a Gyár fesztet is megjárt hétpróbás rézseggű bitangok, meg még egy bő másfél maroknyian, és csaptuk. Nem volt egy tömegnyomor, de azért szépen voltak, és úgy tűnt, átjön nekik. Murphy amúgy szintén publikál, és a képeket is Neki köszönhetjük, íme az Ő verziója >  http://www.viharock.hu/modules.php?name=News&file=article&sid=4679

Aránylag sokat játszottunk, olyan számokat is, amiket régebben Sanyi nélkül nem vállaltunk. Nem volt itt nagy gáz, csak fokozott koncentráció. A közepe táján már konkrétan kurvajó volt. Ment a headbang, a nevünket is skandálták, és egyéb meggondolatlanságokat műveltek. Paráztam, hogy 2 ropiért csak a legkonzervatívabb ős-MD rajongók jönnek majd el, és ilyenformán alig lesz, aki vevő erre a 21. századi "mocsokra", amivel a mai fiatalok élnek rossz életet, de nem így lett. Visszatapsolásra is futotta, aminek eleget is tehettünk, úgyhogy minden rózsaszín.

A Moby Dick az egyik legmeghatározóbb banda volt, kései kamaszkorom thrash fellángolásában. Ez azóta elmúlt, de most kifejezetten örültem, hogy egy koncert erejéig kiszakadunk a "modern ándörgrándból". Annó kurvasok koncertjükön voltunk Csabival, és a régi cimbikkel. Jó érzés, már maga a tény, hogy megosztották velünk a színpadot, pont most, pont itt.

Az aktuális koncertjükről a belinkelt beszámoló többet mondhat, mivel én nem igazán tudtam odafigyelni (sokan akartak tőlem sok különböző dolgot). Azt viszont megerősíteném, hogy feltűnően sokan képviseltették magukat a "rövid" hajat preferáló szubkultúrából. Érdekes. Nem mintha a zenekar egyes tagjaitól távol állna ez, de a Moby Dick, önmagában, azt hiszem mást képvisel. Lehet, hogy tévedek. Ami még feltűnt, hogy nem igazán voltak csajok. Akik mégis, azok sem biztos, hogy önként (inkább a srácok cipelték magukkal őket), és ez lényeges különbséget jelentett a legutóbbi pinahegyekhez felhozatalhoz képest. :-/

Koncert után okfejtettünk egy ízeset, és megfigyeltünk egy heves-ígéretes, ám csírájában elfolytott verekedést. Bunyó nélkül nincs buli. :-) Ideje volt tiplizni, Daniékhoz. Szép ház, jónagy priccs a szoba közepén, simán otthon éreztem magam. :-) A többieket is elpaterolta valahova. Igaz, hogy a kihajható kanapé egyik középső pillérét épp azalatt a két perc alatt sikerült gallyravágniuk Bencével, amíg én huggyantottam lefekvés előtt, ők meg leültek cigit tölteni, de attól még nem volt halál kényelmetlen, csak ne lett volna oly' hidegzuhany jellegű az ébredés... Egyszercsak azon kaptam magam, hogy a hátam mögött 2 méterrel, két, kispolák méretű hangfalból, kábé 500 watton megdörren a Széj sztop, és Dani kománk, valami különös célltól vezérelve a hátamra vetődik, mint egy kiéhezett életfogytos a San Quentin-ben. Azt hiszem kicsiarakást akart játszani, mák, hogy nem csatlakoztak többen, így is felébredtem. Időszerű volt, mindenki ébren, Szűcs már félúton tart a véres gecibe (úgyértem lelépett), anyuka készíti a reggelit. Bemutatkozás, kávé, nyúzott arcok, világosság, jókedv, móka, kacagás. Bence laptopján kipróbáltam Quake-et, ez lehangoló tapasztalatokkal gazdagított... Durván profin be van lőve, olyan nézet, és irányítás, amiről még csak nem is tudtam, pedig itthon is nyomom, ha morci vagyok (napi 18 órát, na jó, nem :-D). Nem voltam nagyon szar, csak épp, hogy ki tudtak röhögni. Nem gáz, mondtam is Bencének, hogy úgy kvékezek, mint ahogy Ő gitározik. Lelkesen. :-) Közben az első reggeli "banánhéj" is elénk került. Artúrhoz ki kellett mennünk a vasútra, de amíg mi a győri állomáson 15 perc után feladtuk a keresést, Ő az 'óvári állomáson már buzgón unatkozott. Nahát. Belapátoltuk az ebédet, megköszöntük a vendéglátást, aztán kocsiba be, és irány 'Óvár. Már javában rajtunk volt a "második napi" attitűd. Bencéből is előjött A Szolnoki. Felfrissítette a vesszőparipa gyűjteményét, mindenféle "OH NO, A GIANT SHITMONSTER!", és hasonló kaliberű megnyílvánulásokkal, a legújabb Rózsaszín Pitbull dalok unalomig elismételt "kedvenc" versszakaival, aztán rögtönzött bemutatót tartott minden idők "legaberráltabb filmjei", és "legbizarrabb zenekarnevei" kategóriákban. Mesélt egy új szerzeményről, aminek az a címe, hogy Szerb film. Állítólag mindenen túltesz. Azóta már beszereztem, de még nem volt időm legyűrni. Fontos, hogy látszólag beszélni is alig mer róla, ami nem kis dolog. :-) Ami még "említésre méltó", bár másra nem, az az, hogy mostanában, ha mászkálunk bárhol, faarccal és ártatlan gyermeteg hangon kérdezi meg ismeretlenektől, hogy van-e náluk otthon budi... Nem mintha tőlünk idegen lenne a favicc, mint fogalom, de őszintén szólva ezzel már annyira alá adja a színvonalat, hogy az egyenesen sértő. :-) Ilyenkor még a jóöreg Kiajóska című trollkodás is képes, és felértékelődik a szememben... :-///

Mire megjöttünk, Artúr már közel volt hozzá, hogy visszamásszon a fára, de a teszkó felé vettük az irányt (természetesen), úgyhogy megenyhült. Mindenki kaját keresgélt, pedig épp, hogy hülyére zabáltuk magunkat (mi van veletek emberek??), hát próbáltam idomulni. Elfogyott a rekesz monszter, hát vettem egyet. Baszki. Minden tiszteletem a fijúknak a Páblik Riléjsönsz osztály kreatív részlegén! Ez az ingyenosztogatós gerillafaszommarketing bejött. Csont nélkül. Megszereti a paraszt, oszt meg is veszi. Kibaszott globalizált amerikanista pöcsnek éreztem magam, de nem sajnáltam rá. Az itthoni kávét semmi sem pótolja, de ez legalább fél liter.

Megkerestük a Faházat. Most sem volt sokkal könnyebb, mint előzőleg, csak most hamarabb feladtuk, és segítséget kértünk. Ezúttal, ahogy Bogyó elmagyarázta, sokkal egyszerűbbnek tűnt, de csak a jóég tudja, hogy legközelebb emlékezni fogok-e. Behordtuk amit kellett, aztán a srácok leültek hülyülni, én meg még Artúrral tettem egy kísérletet az átbeszéletlen dolgok rehabilitációjára. Ez nem jött össze, de már nem volt sok tétje, ahogy visszaút sem. :-) Az sem segített a koncentrációban, hogy Bencének ezalatt sikerült a hétvége kizárólagosan lepihentebb beszólását elhintenie (torrentezők előnyben) >>> "Adsz egy cigit? Vissza seed-elem!"... És ettől jó két-kétésfél percig lesütött szemmel ücsörögtem. :-)

Elsőként a Cadaveres érkezett meg. Nem néztek ki sokkal jobban, mint mi. Nekik is sztornózták az előző heti koncertjüket, és mintha a talajt is nehezen éreznék. Főleg Zoltánunk, akit előző este kiraboltak, és sejthetőleg meg is vertek, de az egészből semmire sem emlékezett. Balika fél arca is a duplájára volt dagadva, de azt mondta, hogy a bölcsességfogával van valami (bölcsesség? hess innen :-D). Éjfényék hoztak dobot, amit közvetlen azután, hogy összeraktak, és elnyomtak rajta pár számot, valaki "oldalról" alkalmatlannak minősített, ezért Sinyáék elugrottak szerválni egy másikat. Nahát. Mondjuk elég jót hoztak helyette (Bogyóét), csak mire az énekcuccal is bénáztunk egy sort (ekkorra már mindenki "okos" volt, legalább egyszer), épp, hogy felpakolhattunk, és kezdés.

Szilárdéktól (El Pollo Loco) kaptunk egy 8x10-es bőgőládát, csudajól szólt. Nem pöcsöltünk semmivel, bele a közepébe, zúzás. Közel sem voltak olyan kezdeményezőek az emberkék, mint előző nap, de a buli végére szépen összegyűltek, mindent megtapsoltak, igény szerint üvöltöttek. Artúr játéka is faszán belesimult az összképbe, ezúton is köszi! :-) Beficcentettük a You Suffer-t is, meg is lepődtek, jobban is, mint sejtettem, röhögés. Vissza is tapsoltak, de ennek nem volt idő eleget tenni. Sajnálom, mert a végére lett igazán jó, az utolsó számot már kényelmes tombolás kísérte. Megvolt az újkeletű "vicces búcsúzkodásunk" is (ezt majd a végén), még több röhögés, hali.

Nem volt kecmec, azonnal rá a cuccra, bontottunk-bomlasztottunk. 10 perc múlva már minden a kocsiban lapult. Akadt bőven ismerős, magyarázhattuk sűrű bocsánatkérések közepette, hogy hova ez a sietség. Kriszta, Márk, Zsú, Cadáék, Éjfényék, és a többiek, reméljük jót buliztak. Még nem indultunk el, mire a Pollo Loco már kakáltatta. Kömény pogó volt, sejtem, hogy nem érezték nagy veszteségnek, hogy puszi nélkül dobbantottunk. Éjfényárpival sikerült még egy pár szót váltani. Az egekbe magasztalta az egygitáros megszólalásunkat. Nahát. Konkrétan jobbnak titulálta a kétgitárosnál. Ejnye. Elvileg azért, mert így érthetőbb. Nem elképzelhetetlen, mivel tény, hogy Csabcival nyolcvankétésfélszer összeszokottabb párost alkotunk, mint bárki mással (nyílván Bence elég individuális, Artúr reintegrálásához meg egy teljesértékű próbára sem futotta). Ami viszont cáfolat, hogy a Murphy féle beszámolóban az ellenkezője olvasható. Kitudja mivan. Azért zsír, hogy Smici pozitívan nyilatkozott a dologról. Azt mondta, hogy ez Őt is felbátorítja, hogy mínusz egy ember mellett is megcsináljanak bulikat. Megtisztelő. :-)

A hazaút első felében még paréjkodtunk, plusz Bence produkált egy mintaszerű rosszulétet (elvileg a motyóhalom alatt átélt klausztrofóbiája miatt), aztán hátul elcsendesedtek, Artúrral meg lementünk Magdianyusba. Minden nőt megbeszéltünk, aki létezik a földön (és persze betöltötte 18-ik életévét), és pár csávót is (semmi buzulás). Ahogy Pestre értünk, Artúrt haza, Csabiékat meg magamhoz vittem, felhordtuk a cucct, és szunyáltunk. Írtózatos szagok terjengtek. :-) Reggel Bence azt mondta, hogy annyit lógunk mostanában együtt, hogy azt is álmodta, hogy együtt lógunk. Hát nem édes? De.

Ez jó is végszónak, ideje már abbahagyni. Azért is nőtt ily' hosszúra ez, mert a fotókra várakoztam, remélem nem vittem senkit sem túl nagy időzavarba, a szöveg eleje már több, mint egy hetes. Ezen a hétvégén ugyan nem volt koncert, de aki ma jól odafigyel, az meghallgathat velem egy interjút a zenekar múltjáról-jövőjéről a Tilos Rádió-ban, azon belül is a Gorezone-ban, este 8-tól. Google jóbarát, megtalálod-megoldod. Legközelebb szombaton zörgünk Jászberényben. Illusztráció itt alul.
///a fészbukon hamar kiugrott, hogy IGEN, az alapkép lopott, köszönjük az alkotónak, és bocs, ha megsértődött, valamint bocs mindenkitől, aki már dettó felhasználta erre a célra, dehát hova szarjunk, mindenki így dolgozik, ráadásul egész tetszetős lett, hehe///

Mi voltunk a Herék, és köszönjük, hogy velünk lógtatok! :-)
Na csók belétek! :-)
TGer

Heehaw!

Kábé, mintha egy a tehervonat alvázát vettem volna le mellel, most úgy nézek ki. És ez jó. Fogok tudni aludni. Végre. :-D

Azért van az egész, mert igazán jól tendál ez kis a turné. Sűrűsödnek a dolgok, de megéri. Megtérül. Mezőtúr ezt ragyogóan igazolja. Megbasztuk a narkóst. Átvitt értelemben.

Szombat hajlanban 5-kor kidobott az ágy. Vitatkoztam magammal egy darabig, de végül az ébrenlét győzött. Megpróbáltam a lehető leggyorsabban elintézni az összes dolgot, ami volt még hátra, de mivel minden megoldás felvetett egy újabb problémát, ez kábé hajnaltól indulásig elhúzódott. Pakolás, hangszerbolt (elfogyott a pengetőm), bőrös (lukat kellett furatnom, mert kifogytam az övemből), trekklista nyomtatás, zuhany, tisztaruha, kaja, meg még ami ilyenkor szokott lenni. Még a koncert előtt próbálnunk is kellett, ezért röviddel dél után már úton is voltunk. Asszem írtam már arról, hogy a jövőhéten, Erdélyben egy többszörösen lecserélődött felállás fog nyomulni. Na, most ezt a formációt kellett megpróbáltatnunk. Szűcs, és Bence fognak hiányozni a két szóbanforgó gyilkolatról. Őket Artúr, és Medve Balázs (A Losing Season) fogják reprezentálni. Aggodalomra semmi ok, a próba zsír volt, stabilan meg fog dörrenni a produkcijó. :-) Röviddel eztán, megjöttek Gyuriék a busszal, segítettünk bepakolni, aztán hármasban átmentünk Mezőtúrra, merthogy Artúr tett egy visszautasíthatatlan ajánlatot három hamburgerről. :-) Bekajáltunk, kerestünk Macinak rájfájzen automatát, hogy zsetonhoz jusson, aztán átmentünk a Loksiba. A hely már jól televolt, mindegyik banda megérkezett, be is hordták a buszból a cuccot, úgyhogy fasza. Jött a szokásos várakozás. A két partner bandánk, a Go4it! és a Roar zenekarok mind szépen játszottak, de mivel egyikőjük sem egy általam preferált műfajt képvisel (előbbi pszichedelik-alter-prog-metal, utóbbi ős-thrash), így csak annyit mondhatok, hogy ezúton is nagyon köszönjük, hogy eljöttek! :-)

Az egyik szünetben felszenvedtük a molinót a nézőtér baloldali falára (eltakarva vele az ablakokat), de mivel rögzítés címszó alatt csak kvázi "szögre akasztásra" futotta, a műsorunk elkezdtével az első számot sem bírta ki a falon. :-) Artúr nagyjából még egy egész nótányi időt töltött azzal, hogy megpróbálta visszatenni, de aztán jobb volt belátni, hogy esélytelen, ezért levették, és összehajtották. Hiába, 4x3 méter, nem kis klubbokba való. :-) Itt érdemes megjegyezni, hogy a faszbuk eseményt 90-en jelölték vissza, és biz isten, szerintem simán el is jöttek annyian (csak nyílván nem mindenki-mindegyik bandára). Mindamellett, hogy akkora helyről beszélünk, hogy 25-nél már teltháznak látszik, 35-nél már úgy állnak, mint a heringek a konzervben, 40 körül már a plafonról is emberek lógnak. Ez most bejött.

Bár voltak alacsonnyabban repkedő pillanatai a bulinak (elég hosszú műsort toltunk), amikor ki-ki elugrott sörért, meg pipilni, de összességében rendes emberanyag összegyűlt, és úgy elkalapálták egymást, hogy öröm vót nézni (már amennyit láttunk a "fényektől"). :-) Maci is csapatott velünk egy nótát bemutatkozólag (Death Camp, csak masszívan).

A koncert előtt Bence kikampányolta magának, hogy helyet kapjon a repertoárban, csak úgy "unsingned", a Napalm Death zenekar You Suffer című epikus terjedelmű szerzeménye, egyszersmind a ráadást követelő publikum legszebb beetetése. Ez egy nagyjából 1, azaz egy másodperc körüli nóta, szóval értitek. Mondom ezt mindenkinek, aki esetleg nem ismerné. :-) Más kirívó (értsd: említésre méltó) baromság azt hiszem nem történt, hacsak azt ide nem vesszük, hogy a koncerthelyiségtől részben elkülönülő kocsmahelyiségben volt egy zenegép, ami látszólag önálló életet élt, és indult be a legváratlanabb időpontokban izom hangerőn, a legordasabb mulatós zenével, amit senki sem kért. Hát ez egy kurva idegesítő jelenség volt. Mi persze csak azalatt az idő alatt tapasztaltuk, amíg a saját kezdésünkre vártunk, de Bence úgy felkúrta magát azon, hogy nem bírta kisírni a csaposlányál (aki ettől függetlenül egy tündérvirágszál), hogy kikapcsolja, hogy ezt egy rögtönzött szónoklat formájában a színpadon is előadta. Mivel a közönség részéről nagy volt az egyetértés, nincs mit szégyellni. A főnök átgondolhatná ezt, pláne olyankor, amikor egy fél szobával arrébb élőzene megy. Node ne essünk kétségbe, a bulin semmi ilyesmi nem hagyhatott foltot. Királyság, gyerekek, tényleg.

A koncert végén ezúttal - hálistennek - lazaság volt. Beszélgetés, sörborkecsketej, kényelmes tempójú pakolás, végül oszladozás. Bencééket kidobtuk Szolnokon, hatvanra történő lelassítás mellett, aztán benzinkutaltunk, és irány haza. Artúr szinte azonnal bekómált, Macival kábé még 20 percig okfejtettünk, aztán Ő is csatlakozott a delta kommandóhoz, én meg szép nyugisan elgurultam Pöstig. Macit hazavittük, Artúr pedig nálam aludt, és a mai nap első felét még a kövi koncertekre történő gyakorlással töltöttük. Ennek is köszönhető többek közt, hogy most szinte földöntúli fáradtság uralkodik rajtam, és alig várom, hogy elfogyjon belőlem a szó, és teperhessek aludni. A poszt címe is ezért sikerült ilyen "hathatósra", aki megmondja melyik filmből van, nyerhet egy túrórudit. :-)

Nos, a jövőhéten újból Romániába szakadt hazánk földjére látogatunk. Izom túra lesz, sokszáz kilóméter (odavissza már ezres nagyságrend), valamint felidézhetünk bizonyos nosztalgikus érzéseket, egyrészről a Thunder klubról, másrészről a társaságunkról, minthogy május óta először látjuk viszont a Blind Myself és a Just Four legénységét ilyesmi körülmények között! :-)

Kurvára gyertek. :-)

Cső!

TGer