Cojones

A zenekarról, a világról, az életről, és egyéb szarságokról...

Galéria

Címkék

1 (1) 100 (1) 2011 (2) 2012 (1) 2013 (1) 2014 (1) 2016 (2) 2k16 (1) a (6) adastra (1) agrock (2) ájulás (1) akela (1) anekdotázgatás (1) anno (1) anyádnak (1) aranyfallosz (1) atrox (1) átszervezés (1) attitűd (1) aztabetyárhétszencségit (1) a halászlé teljes hiánya (1) a losing season (1) a századik koncert (1) baja (1) basszer (1) baszd (1) baszki (1) bátaszék (1) befejező rész (2) békéscsaba (1) bél (2) bikakábel (1) black (1) bloom (1) bőgős (1) boldog (1) boncasztalon (2) boosters (1) börtönviselt (1) brutál (1) búcsúzkodás (1) buli (3) burek (1) by (1) cadaveres (1) camp (1) catalepsy (1) centrifugája (1) channel (1) charlie (1) checkpoint (1) christmas (1) cikk (1) címkék bazdmeg? mi a fasznak? (1) circle (1) cojones (37) concertphotos.hu (1) core (1) csak (2) csend (1) csereverés (1) csordavokál (1) csorna (1) csöveskukoricák (1) csúnya (1) dátumok (1) death (3) debrecen (2) defekt (1) demózás (1) denevér (2) denevér stúdió (1) dick (1) documentary (1) döglött állat (1) dombóvár (1) döngetés (1) driven (1) duck (1) dunaújváros (3) dürer kert (1) durvulat (1) dvmse (1) easterneuropestyle (1) egy (1) éjfény (2) el (2) életérzés (1) elkapott (1) első rész (1) elszabadult (1) én (1) erőd (1) erőd klub (1) érted (1) és (1) esztergom (1) évadzárás (1) éves (1) expo (1) faház (1) fasszal (1) faszt (1) felállok (1) félszemű (1) felszopólányok (1) feszt (1) fesztivál (1) fesztiválszezon (1) fiatalok napja (1) filterezés (1) flyer (1) flyerek (1) fogsz (1) fotó (1) fotók (1) fotózás (1) fradimeccs (1) frakk (1) frissítés (1) fucking (1) galéria (2) gecijóbuli (1) gecó (1) gépszíj (1) giant (1) go4it! (1) got (3) gyász (1) gyilkolás (1) gyilkolat (2) győr (2) gyros (1) gyula (1) halál (1) halloween (1) hamburger (1) hard (1) hír (1) holiday (1) hosszúhétvége (1) hullaszag (1) hunger (1) ignorance (1) íjászat (1) infection (1) inferno (1) ingyen (1) interjú (2) iparos (1) is (1) ittas (1) jackass (1) jubileum (1) kaja (1) kasszasiker (1) kávézó (1) kecskemét (1) képek (2) kerítésmászás (1) kétésfélliteressör (1) kettőezer-tizenkettő (1) kevi tv (1) kezdetek (1) kezdetén (1) kicsi (1) kijött (1) kiskunfélegyháza (2) kisújszállás (1) klipp (1) klub (1) koncert (9) koncertbeszámoló (2) koncertek (1) koncertképek (1) kutyakalóz (1) lasagna (1) like (1) loco (1) lokomotív (2) loksi (3) losing (1) lyric video (1) magunk (1) mapett (1) már (1) marosvásárhely (1) meat-only (1) meg (1) megbocsájtás (1) meghalsz (1) megint (1) megjelent (1) meglepetés (1) megtehetjük (1) mérges (1) merry (1) mert (1) metal (2) mezőtúr (4) moby (1) módján (1) monster (2) mosh (1) mosonmagyaróvár (1) mothafucka (1) motherfucker (1) music (1) my (2) na (1) nagycsalomja (1) napló (1) nasa (1) neck (1) néma (1) new (1) new album (1) (1) nóta (1) note (1) óbecse (1) odabaszat (1) of (3) off (1) olajcsarnok (1) örömünnep (1) orosháza (1) oroszlány (1) összeesküvés (1) összegzés (1) ősz (1) öt (1) packers vs 49ers (1) pajtatánc (1) pálya (1) pápa (1) paradise lost (1) parti (1) party (1) pécs (1) pénz (1) pénz és sárm (2) pezsgő (1) pia (1) pigsqueal (1) pit (1) pizza (1) plakát (1) plakátok (1) pollo (1) pörc (1) pörkölt (1) próbák (1) progness (1) promó (1) pulykázás (2) rákóczifalva (1) rampage (1) red (1) redneck (2) rednecks (3) rekordhossz (1) roar (1) rock (2) rocket (1) rocktár (1) rock beach (1) rose (1) salgótarján (1) sánta (1) sárkány (1) sárm (1) scerra (3) season (1) sepsiszentgyörgy (1) septicmen (1) shit (1) sicitur (1) sick (1) sírni (1) sopron (1) söröző (2) sör kóstolás (1) special (1) sphere (1) sport (1) sport alsó (1) sprain (1) srác (1) stage/dive (1) stillbadass (1) studio (1) stúdió (1) stúdiózás (1) stúdió napló (1) sunset (1) swag (2) sz.a.r. (1) szám (1) szeged (1) székelyudvarhely (1) szétbasz (1) szigetszentmiklós (1) szolnok (5) szolnoki (1) szombathely (2) szülinap (1) tagcsere (1) talent (3) tanulság (1) tapasztalatok (1) tattoo (1) tavasz (1) tavaszi (2) tavaszi turné (1) teltház (2) teszkó (1) tetoválás (1) tetováló (1) tévé (1) the (1) thrash mötál (1) tisza mozi (1) tizennyolcas karika (1) tolom (1) tömeg (1) tömegmanipuláció (1) top10 (1) törés (1) tour (3) trauma (1) tüdőkórház (1) tüntetés (1) türhő (1) turné (5) turnékezdés (1) turnénapló (1) turnétemetés (2) űberbrutál (1) úgy (1) ugyanazzal (1) új (3) újság (1) új lemez (4) új nóta (1) új pólók (1) unity (1) unplugged (1) végállomás (1) vér (2) vérontás (1) verseny (1) vezeklés (1) vihar (1) vinár (1) visszaváltható üveg (1) wall (1) yolo (1) york (1) zack és miri pornót forgat (1) zene (1) zenekar (13) zöld pardon (1) zúzda (1) Címkefelhő

Happy "Ending" :-)

2015.01.10. 04:35 | TGer | Szólj hozzá!

Sziasztok!

Először is BUÉK! :-)
Kis túlzással teljes egészében kommentár nélkül hagytuk elmenni magunk mellett a 2014-es év végét, és ezzel együtt az ilyenkor szokásos összegzések és ömlengések is kimaradtak, viszont hiányzik még egy fejezet ebből a minden eddiginél alaposabb dokumentációból, úgyhogy engedelmetekkel ezt most pótolnám. :-)
6_4.jpgAz utolsó hétvégére egy kicsit rápihentünk. Volt vagy két hét szünet, persze nem töltöttük teljesen tétlenül, de adott egyfajta szellemi felfrissülést, ami már kellett is. Volt aki másikzenekarozott, volt aki a munkából való kimaradásait pótolgatta, vagy épp "kés alá feküdt", sőt, még egy kis dzsemmelésre is futotta a próbateremben. Csabi a Szigetszentmiklós/Kisújszállás túrát követő héten egy munkahelyi balesetben beszedett egy elég komolynak látszó égési sérülést, de hálistennek nem került veszélybe a folytatás. Bámulatos egyébként, hogy az évek során már szinte minden elképzelhető módon és mértékben lezúzta magát a srác, mégis szinte kivétel nélkül mindet kihordta lábon. Elég, ha csak az ominózus lezúgást említem a Rocktogon backstage-ébe vezető csigalépcsőről a debütáló koncert előtt 10 perccel, de volt itt térdkalács repedéstől kezdve, az összevarrt sebeken keresztül, a műtétekből lábadozásokig bezárólag minden szar, és mindig ugyanolyan fapofával ült be a dob mögé. Ha jól emlékszem mindössze egy bulink lett volna még a kezdetek kezdetén, ami egy ilyen para miatt ugrott, de még az sem biztos, hogy igazam van, minden esetre az tuti, hogy nem bánkódunk érte. :-)
1_5.jpgA Dunaújváros/Baja kört megelőző hétvégén egyébként fel is ugrott Pestre, egy kis karácsonyi shoppingra, amit összekötöttünk egy próbával, és Artúrt is meglátogattuk, hogy egy kis színt vigyen az életünkbe, legalábbis Csabi vádliján keresztül. Kellemes kis nap volt, meg is hozta a kedvemet a folytatáshoz. Az 'Újvárosi bulik valamiért mindig különlegesek, nem tudnám megmondani, hogy hogy jöhet ki mindig a lépés, de rendszerint van valami, ami megkülönbözteti a többitől. A mostani ilyen valami az volt, hogy szám szerint a 100-ik koncertünkhöz érkeztünk. Büszke voltam/vagyok, hogy megértük ezt, mivel elég hosszú ideje futunk Cojones név alatt, még ha nem is ugyanebben a formában, és azért elég sok olyan markáns mélypontra emlékszem, amikor nem adtunk volna magunknak tized ennyit sem. Ugyanakkor jogos lenne az is, ha valaki most az olyan irányú meglepetésének adna hangot, hogy "csak száz??"... Hát igen. Ennyi. A koncertet megelőzően úgy kábé 10-15 emberkével beszélgettem erről mindenféle kontextusokban, és ugyan egyikük sem mondta, hogy kevés lenne ez a szám, de azt azért megerősítették, hogy az alapján, amennyi sztorit mesélünk, és ahány helyen látták felbukkanni a nevünket az évek során, lehetne sokkal több is. Például, ha nem számolnánk és tippelnem kéne, én legalább kétszer ennyi koncertre való emléket őrzök, de a legkisebb szám is 150 körül lenne, amennyit mondanék. Nem ez a helyzet, sajnos nagyon lassan gyűlik, még ha az a néhány turné, amit elég töményre szerveztünk az elmúlt pár évben, elég nagy területet fedett is le, és elég sokat is adtunk arra, hogy minél több különböző helyre jussunk el. Azért remélem, hogy a sokat emlegetett mennyiség/minőség mutató alapján jól állunk, mert nem egy hozzánk hasonló zenekart ismerek, akik kétszer/háromszor ennyit játszottak már, akár rövidebb idő alatt, és mégsem váltották meg a világot... Mindegy, a lényeg, hogy megyünk tovább. :-)
2_3.jpgKét nappal a buli előtt Mapettel a próbateremben töltöttük az estét, mert olyan rémhíreket kaptunk, hogy szükség lesz a frontline-ra is cuccban, úgyhogy meg kellett gyógyítani a Kisújon beszedett betegségeit. Nem örültünk, hogy mindent vinni kell, főleg, hogy megint jócskán 500 kilóméter felett zártuk a túrát, de legalább mindent sikerült megszerelni, jól szólt, működött. Azért is érdekes ez, mert Szentivel forgattunk még egy jelenetet a múltkor már meglebegtetett készülőfélben lévő filmünkhöz, mindenféle koncertek előtti előkészületekről, és az eksztra motyók miatt valami ritka balfaszul sikerült megoldani a pakolást, nagyon nem voltunk formában. Péntek délután egyébként is volt valami a levegőben, mert valami elképszető mennyi idióta cikázott fel-alá az utakon, szinte le sem szálltam a dudáról, amíg kijutottunk a városból. Amikor Csabiért mentünk a Keletibe, egy faszfej skodás kábé 1 milliméterrel a csattanás előtt hagyta abba a tolatást, de akkor már 3 segítőkész unatkozó taxis üvöltött rá velünk együtt, hogy álljon meg. A duda meg a villogás, meg amit még önmagunkban tehettünk talán kevés is lett volna. Tényleg nagyon közel volt, belülről nézve szinte el sem hittük, hogy nem jött nekünk, de mivel mögöttünk is furakodtak, nem volt hova menekülni. A többiek begyűjtése, és a városból való távozás után azért nagyjából megnyugodtunk, az egyetlen megmaradt frusztráció Maci mérgelődése volt, aki egy elég nevetséges kritikát kapott a 'School Bus kislemezre a RockStation-ön, én meg nem nagyon tudtam meggyőzni róla, hogy ezeket sosem szabad komolyan venni.
4_4.jpg'Újvárosba érve egy gyors bevásárlás után megérkeztünk a helyre, rögtön az első pár méteren egy rakás ismerőssel pacsiztam. A terep egyike a legjobban ismerteknek, úgyhogy nem is ragoznám túl, viszont érdemes megemlíteni, hogy a felszereléseket szinte teljesen lecserélték azóta, hogy utoljára jöttünk, jó volt látni, hogy fejlődés van. A hangember korábban jelezte, hogy késni fog, és ha tudjuk, kezdjük el nélküle. Mapett átvette a gyeplőt, és a mostanában hangmérnöknek tanulgató Szentit is bevonta az összeszerelésbe. Ezutóbbi lehet, hogy hiba volt, mert a nagy oktatás kellős közepette rögtön egy bő 40 perc csúszást is beiktattak az egyenletbe, nem örültem. A hozzánk csatlakozó zenekarok egyébként a Painful Anger és a HHCC voltak, mindketten a legjobbak közé tartoznak, akikkel mostanában dolgoztunk, ezt a szitut is profin kezelték. Hasonlóan jól alakultak a koncertek is, csak a saját fellépésünkre való várakozást esik mindig nehezemre abszolválni. Persze ment a haverkodás, meg a parkolóparádé. Ez 'Újváros egyik védjegye, szerintem nem sok hely van még, ahol ennyire egyben tudtak maradni az együtt felnövő brigádok, kinőve a tinédzser kort, a közös suliba járást, és persze az ezeket követő szokásos Pestre [vagy külföldre] költözés hullámot. Nagy körökbe állva gyülekeznek a klub előtt, egyeztetik, hogy kivel-mivan, roppant szimpatikus népség. Sikerült egy kedves, rég nem látott hölggyel is találkoznom, és váltani néhány szót, ami külön jól esett. Tulajdonképpen Ő volt az egyetlen akit ezzel a kissé hatásvadász "ez lesz századik koncert" szöveggel zsaroltam le a bulira, mivel abból az időszakból ismerős, amikor az egészet kezdtük. Ott volt akkor amikor ez a mutató még nullán állt, most szerettem volna, ha látja, hogy nem a levegőbe beszéltünk. :-) Ami azt illeti, akkoriban konkrétan udvaroltam neki, ígyhát a kezdeti gyermeteg, közhelyes, amatőr, angoltalan, nyelvtani és stilisztikai tragikomikum fogalmát abszolút kimerítő dalszövegek szerelmesdal szekcióját Hozzá írtam...talán ennek is köszönhető az, hogy most eltekintenék a nevesítéstől, mivel ezeknek a döntő többsége inkább terhelő, mint hízelgő Rá nézve, és nem akarom megsérteni, mert egy ideje már jó barátok vagyunk, és elég jól sikerült átadni a sztorit múltnak. Csak szimplán örülök, hogy eljött, és megnézett minket. :-)
3_4.jpgMinden más szempontból egy "átlagos", a sorozatba jól illeszkedő koncertet produkáltunk. Bár egy kicsit megszivattuk magunkat a késői kezdéssel, így sokan ledobbantottak mire sorra kerültünk, de azt gondolom, hogy aki számít, az maradt, és amikor a vége felé mégiscsak elsütöttem a közönség felé is ezt a századik buli dolgot, szabályosan felrobbant a nézőtér. Nem akartam túl sokszor, vagy túl hangosan puffogtatni ezt, mert mégis csak ketten maradtunk meg az alapítók közül, és ez akár kényelmetlen is lehet a később érkezetteknek, de azért szó nélkül hagyni se. Tudjátok, "a név kötelez". :-) Buli után sokan jöttek gratulálni, meg pengetőt/dobverőt/trekklistát tarhálni, mindet alá is íratták, és az ŰVé kollégától kaptunk egy üveg pezsit is, szóval sikerült megmulatni a dolgot. Akinek nem a századik volt, annak a turné utolsó hétvégéje, szóval nem kellett azért messze menni a motivációs tényezőkért. Személy szerint azért is pörgök ennyire a témán, mert gitárosként mindössze egy alkalommal álltam színpadra más csapat színeiben, amikor kisegítettem a Szezont '13 nyarán, úgyhogy mondhatni együtt öregszem a zenekarral, fontos mérföldkövek ezek. :-)
5_5.jpgAz este egyetlen gikszere az volt, hogy nem sikerült szállást intéznünk, így a teljes végkimerülést céloztuk meg aznapra. :-) A koncert utáni rockdiszkó [ami pár óra leforgása alatt szép lassan fokozatosan hagyományos diszkóvá degenerálódott] egyébként teljesen lecserélte a népet, csak pár srác maradt a székeken bóbiskolva, gondolom Ők az első busszal terveztek hazamenni. Mi is elkényelmesedtünk, a sarokba halmozott cuccon ücsörögtünk, nézegettük a táncoló csajszikat, meg ittunk, ahogy azt ilyenkor szokás. Több csodabogarat is utunkba sodort a sors, két srác például azzal igyekezett érdekesebbé tenni az életünket, hogy angolul haverkodva külföldinek tettették magukat, konkrétan norvégoknak. Megmondom őszintén, hogy szégyellem magam, mert simán beszoptuk a dolgot, mindannyian le is álltunk velük előadni a nagy nemzetközi arcokat, csak később a biztonságiak - akik láthatólag morogtak rájuk - mondták, hogy az egész egy ordas nagy kamu, és hogy ezek mindig ezt [vagy legalábbis ilyen hülyeségeket] csinálják. Sejthettük volna, volt már szerencsém "átlagos" skandináv arcokhoz, arrafelé még az egészen kis gyerekek is makulátlan angolsággal beszélnek, ezek meg épp hogy törték a nyelvet. Egy másik srác Mapettel kezdett vitatkozni a kábeles kofferen, miután elmeséltük neki, hogy az valaha - full komolyan - a Metallica-é volt, még a 91-es Népstadionos koncertjükkor utaztattak benne egy adag cédét, Mapett pedig lecsapott rá. Ez egyébként tényleg igaz, bár tudom elég meredeken hangzik, nem is szeretem mesélni, mert sose hiszi el senki. Most odáig mentek, hogy letépkedték róla a matricákat, hogy láthatóvá váljon a fedelén lévő dombornyomott kép az aktuális lemezborítóval...ez már kicsit elgondolkodtatta a srácot, még, ha nem is győzte meg. :-)
7_4.jpgMire teljesen autentikus veretős elektronikába váltott a zene, már inkább reggel volt mint hajnal, úgy döntöttünk asztalt bontunk. Pakolás közben amúgy sikerült lencsevégre kapni egy srácot, aki igazi tankönyvbe illő electric boogie-t táncolt, kurvajól nyomta. Nincs még nálam a felvétel, de remélem fel tudjuk majd használni, élőben nem is láttam még ilyet. :-) A hétvége egyetlen összezörrenését pakolás után sikerült abszolválni, miután Maci kidőlt, és befeküdt a buszba aludni, én meg rázártam volna az ajtót, de Mapó még akart ezt-azt pakolászni, és kicsit rosszul jött ki a lépés. Nem volt komoly balhé, csak épp akkora, ami így a vége felé már kijár, ez jelzi, hogy fáradunk. Sokkal rosszabbul nézett ki az, ami a klub tőszomszédságában zajló kocsma előtt folyt. Egy amúgy kis termetű, de rettentő agresszív részeg félmeztelen csávó, látszólag minden ok nélkül, kollektíven szájbabaszott mindenkit, akinek pechére - reggel lévén munkába menet - útba esett a járda azon szakasza. Egyik-másik vissza is ütött, ezek közül többen a körülöttük álló - nem tiszta, hogy csak bámészkodó, vagy konkrétan felbújtó - társaság tagjaitól is kaptak 1-1 pofont, de volt olyan srác is, aki szó szerint elfutott, hogy ne bántsák. A hülye fasz meg dobált utána üvegeket, meg amit csak ért. Csak pár percig néztük ezt a jelenetet, eléggé meg voltunk rökönyödve, aztán az vetett véget a dolognak, hogy egy - valószínűleg valami nagyon elméleti jellegű harcművészetet gyakorló - járókelő szinte már naív higgadtsággal belement a bunyóba, és egészen addig sodródtak [kábé 50 métert], hogy már majdhogynem a busz oldalának dőlve ütötték egymást, erre úgy döntöttem leléptetem magunkat a pástról. Így reggel félhétkor kurvára nem hiányzott, hogy hirtelen a teljes pereputty úgy ítélje, hogy közösségileg lépünk fel, és egy pillanat múlva egy 5vé10 közepén találjunk magunkat. A csávó egyébként láthatóan nem vette komolyan a támadást, egyik-másik szorongatásba fulladó ütésváltás között konkrétan röhögött, ami a félmeztelen kollégát a véres torokkal üvöltés szintjéig dühítette, szerencséje volt a srácnak, hogy ilyen részeg, mert olyan luftokat ütött, ami egy 120 kilós ellenfelet is simán lekáózott volna, ha el tudja találni...hihetetlen.
9_3.jpgKicsit odébb a rendőrök igazoltattak egy faszit, ezt már a helyszínről való elhajtás után láttuk csak, szerintem észre sem vették, hogy egy izmosabb köpésre tőlük mindjárt vért ontanak. Beszarás. Jobb ötlet híján a reggeli órákat a teszkó parkolóban töltöttük, megpróbáltunk aludni egy kicsit. Mondjuk az alvás, mint kifejezés nem feltétlen fedi a valóságot, inkább csendben ücsörgésnek nevezném ami történt. Beugrottunk pár péksüteményért így "lefekvés előtt", és a biztonság kedvéért ökörködtünk pár sort mindenféle leopárd mintás kabátokkal a női ruha részlegen. Videóztuk is a dolgot, de odajött az őr, és kijelentette, hogy tilos, és szinte azzal a lendülettel el is viharzott, mint aki tökéletesen megbízik abban, hogy azonnali hatállyal végrehajtjuk a rendelkezéseit. Persze nem akartunk semmi rosszat, csak egy kicsit úgymond...ledobta az agyunk az ékszíjat. :-) Az autóhoz visszatérve kicsit kajáltunk, aztán bebugyolálódtunk a takarókba/hálózsákokba, és megpróbáltuk kipislogni magunkból a szeszt. Én ugyan a legtöbb esetben azt mondom, még a puszta betonon is szívesebben alszok mint a kocsiban, de hát december 20-án ezt azért meg kell gondolni, pláne, hogy már hetek óta a megfázás szélén egyensúlyozgattam. Bő három óra telt el, mire Szentivel utolsóként rászántuk magunkat a kikászálódásra, ekkor már hét ágra sütött a nap, és a hétvégi bevásárlók is elözönlötték a környéket. A srácok már bent kávéztak a büfében, csatlakoztunk hozzájuk. Kiértékeltük az estét, meg úgy az ilyenkor szokásos semmirőlbeszélgetés is kezdetét vette. Alvás hiányában az átlagosnál jóval több szabad időnk maradt így a két koncert között, Macinak volt is egy ötlete az eltöltésére. Mi lenne, ha valahol útközben beugranánk valahova paintball-ozni?? Volt egy általános meglepetés az ötlet hallatán, de végülis mindenkinek tetszett, csak abban egyeztünk meg, hogy ne így öten bomoljunk fel 2-3 fős csapatokra, hanem hajtsuk fel a ma estére hivatalos zenekarokat, és nyomjunk egy ilyen nagy össznépi mókát. Sajnos ez nem sikerült, pedig találtunk egy jó pályát Baja mellett, ahol szívesen láttak volna minket, de végülis úgy döntöttünk, hogy kiscsoportosan inkább valami lazább foglalkozás legyen. Feldobtam példának a bowling-ot, ebben is simán benne lett volna mindenki, de végül ez is elmaradt. :-)
8_2.jpgPersze adta volna magát, hogy a szabadban csináljunk valamit, mert régóta először tökéletes őszi kirándulóidő volt, 5-10 fok közötti hőmérséklet, gyönyörű napsütés, és bár eléggé fújt a szél, ezt betudtuk inkább a környéknek. Útközben Macinak volt egy elég meredek monológja arról, hogy a brokkoli valójában földönkívüli eredetű életforma. Nem tudnám idézni, és az is igaz, hogy én mondjuk pont a társaság megrögzött standup-ellenes partikillere vagyok, de azért el kell ismerni, hogy nagy alakítás volt. :-) Az egyetlen, ami csak-csak kihagyhatatlan programnak bizonyult, a Baján történő kajálás volt. Nem vagyunk különösebben ismerősök a városban, de találtunk egy elég jól kinéző helyet egy Duna-holtág partján, ahol egymás mellett sorakozott vagy 5-6 étterem. Az irányelv az volt, hogy a lehető legtürhőbb kockásabroszos, olcsó, egyszerű kajálda legyen, és halászlevet szeretnénk enni, merthát mégiscsak tudjuk már, hogy hova jöttünk. Az első komoly csalódás az utóbbi teljes hiánya volt. Miután az összes bejáratra kifüggesztett étlapot végigtanulmányoztuk, kiderült, hogy egyik sem tart halászlevet. Volt köztük mexikói kajálda, grillező, és még egy kizárólag koktélokra specializálódott "randi bár" is, de semmi klasszikus konyha. Hát ez hótciki. Találomra bizalmat szavaztunk a legolcsóbbnak látszó helynek, ami inkább a büfé kategória volt, mint az étterem, hát ez is hiba volt. Nem sorolom, hogy mit ettünk, de kritikán aluli volt a menü, és annyira még csak nem is olcsó. Oké, drága se, de olyan szinten volt elbaszva minden, hogy az botrány. Egyedül a büfés lányok mentettek a dolgon valamennyit, de hát nem ezért jöttünk mise meg tise.
10.JPGKicsit megrázva magunkat ezen trauma után leparkoltunk az Armstrong klub elé, és lehoztunk még egy szettet a kocsiban bóbiskolásból. Első körben egy ilyen "brainstorming" jellegű asszociációs játékkal kezdtük magunkat zsibbasztani. Mondok egy szót, Te vágd rá, ami elsőként az eszedbe jut, és megyünk körbe-körbe. Mire ötvenedjére is csak annyit mondtam, hogy "pina", örömmel láttam, hogy a többiek is kezdenek álmosodni. Amikor legközelebb kipattant a szemem, már rég ránk sötétedett, és eleredt az eső, szóval minden lényeges szempontból egy teljesen új időszámítás kezdődött. Épp kinyitották a helyet, úgyhogy bepakoltunk. Nagyon jófejek voltak a helyiek, és kiderült, hogy zenekari fogyasztás is van [nem volt megbeszélve], úgyhogy mindenki magához vehette, amiről úgy gondolta, hogy visszahozza hangulatba, én bekávéztam. Ugyan a tejszínhab pont előttem fogyott ki, cukrot meg dacból nem kértem, szóval nem volt egy kulináris élmény, de kellőképpen felébresztett, és már el bírtam képzelni, hogy lesz még belőlünk valami. Aznapra két teljesen új megismerkedés várt ránk, az Orwell Disznói, és a Gardnerella Vaginalis zenekarok személyében. Mindkét zenekar képviselete jóval a buli előtt megérkezett, és nagyon jófej srácok voltak, gyorsan megtaláltuk a közös hangot. Bár az eksztra-hang szükségessége nem bizonyult igaznak, Mapett szépen összemókolta a két cuccot, jól szólt. Közben meglátogattuk a helyi Spar-t, és bár a múltkori Penny-s kiruccanáshoz hasonlóan, nyomába sem ér a teszkós élményeinknek, sikerült azért feltöltekezni, gondolva már a hazaútra is. Ami külön kellemes meglepetés, hogy időközben a klubban KURVASOKAN lettek. Azért is meglepő, mert Baja egy afféle "random" városként élt a fejemben, amiről a méretéhez és lakosságához képest soha senkitől nem halottam nagy sztorikat. Időről időre felmerült, hogy itt is kéne játszani, de sosem éreztem, hogy lemaradtunk volna valamiről. Hát tévedtem. :-) Csabinak egyébként volt egy idevalósi barátnője, aki miatt megfordult itt párszor még a kezdetek kezdetén, és mondogatta szervezéskor, hogy a bandával is el akar jutni ide egyszer, de szerintem nincs olyan város az országban, ahová nem, tehát ez nem sokban különböztette meg a többitől, legalábbis az én szememben. Amit viszont itt láttunk, az magáért beszélt. Mapett szedte a belépőt, és én is beugrottam pár percre, amíg a bandák beállásával kellett bíbelődnie, szinte megállás nélkül jöttek az arcok. Számot nem mondok, de annyit elárulhatok, hogy az este végére rekordot is döntöttünk, soha ezelőtt nem jártunk ilyen jól kapuzással. :-)
11_1.JPGIsmerős ugyan nem sok volt, lévén, hogy Baja nem sok mindenkinek esik útba, de két bátaszéki leányzó, Kriszta és Heni eljöttek megnézni minket, nekik külön örültünk. Régi ismerősök, és nem mellesleg a környék leggyönyörűbb hölgyeinek egyikei, úgyhogy sokat dobott a közérzetünkön a találkozás, természetesen csak barátilag. A Gardnerella Vaginalis nyitotta a sort, ha jól értelmeztem, akkor ez nem épp  a sokadik bulijuk volt, ennek megfelelően egy kicsit nehezen állt össze, de nagyon lazán tolták a srácok, jó hangulat uralkodott. Már amennyiben a goregrind-ot lehet egyáltalán lazán tolni. A mi fellépésünk olyan hirtelen jött, hogy el is felejtettem, hogy egy szürke Budapest Cowboys-os póló van rajtam, ami annyira azért nem metál. Meg is lepődtem amikor a beszerelés végén ledobtam a pulcsit, de úgy döntöttem, hogy nem érdekel, ez a turnétemetés, no shave, no shower weekend. A szürke anyagon egyébként brutál hatalmas izzadtságfoltot sikerült összehozni a végére, ebből tudom, hogy dolgoztam rendesen. A koncert egyébként kurvajól sikerült, odapakoltuk mint a gép, se színpad, se elszigeteltség, tömve volt a hely, pogó, ordítozás, a plafonról is csorgott a geci verejték, és TALÁN még jól is játszottunk. Meg is állapítottuk, hogy bár nem túl etikus versenyeztetni egymással az aktuális koncerteket/városokat/közönségeket, de Szerbia óta ez volt a legjobb. Az Orwell Disznói még utánunk tolták, Ők helyben alapbandának számítanak, ennek megfelelően rájuk is betódult a nép. Hardcore-punkot tolnak a mocskosabb fajtából, Macit szabályosan megvették kilóra, végigpogózta az egészet. Mapett és Szenti is bent buliztak, Csabival mi inkább olyan beszélgetős-iszogatós levezetést tartottunk.
12_4.jpgA kifelé pakolást elég lazára vettük. A 'Disznók rendeztek egy kis jótékonykodást is, az egész bulit azzal hirdették, hogy játékokat, és egyéb adományokat gyűjtenek a rászoruló gyerekeknek így karácsony közeledtével, erre mi is készültünk ezzel-azzal. Választottunk egy fő-szimbólumot is az akcióhoz, egy labdát, amire mindenki írt egy kis üzenetet, és persze dedikáltuk, ezzel aztán meg is kíséreltünk lefotózkodni, na az volt egy szép jelenet. Ott álltunk tizen valahányan, és perceken keresztül mindenhonnan csak vakuvillanások látszottak, mint a vörös szőnyegen. Kemény volt. :-) Valaki feldobta, hogy nem is így kéne oda adományozni ahogy van, hanem el kéne árvereztetni, aztán a pénzt adományozni oda. Erre mindenki nagyon bólogatott, de nem igazán tudom, hogy mennyire volt komoly ötlet. Minden esetre remélem, hogyha tényleg megcsinálták, akkor hamarosan hírt kapunk az eredményekről. Nagy barátságok köttettek az este alatt, elég nehezen köszöntünk el, de addigra már mindenki megfejtette az általa ismert világegyetemet oda-vissza kétszer, sikerült egy sokkal patentebb pakolást is eszközölni, mint az ideúton, és úgy alapvetően minden készen állt. A hazaút nagyjából a szokásos eseménytelenségben zajlott, még meg is jegyeztem, hogy a legutóbbi ilyen hosszú utunkról [asszem Gyuláról] sokkal fáradtabban vezettem haza, pedig ott sem az alváshiány, sem az időjárás nem tett alánk ennyire. A srácok aludtak, én kértem magamnak zenét a Szenti telefonjáról bluetooth-on vezérelt hifibe [bááááámulatos hol tart a technika...:-D], és hagytam, hogy az út csak úgy leperegjen előttem. Pár boxkiállást, és pár percre tehető "alvás-megszakító" beszélgetést leszámítva csendben utaztunk hazáig. Pontosabban a próbateremig, ahol ki kellett dobnunk a cucc egy részét, utána Csabit a vasúton, a többieket meg otthon, de ez részletkérdés. Bőven világos volt már, mire az utolsó motyót is a helyére raktam, utána végre volt alkalmam egy pillanatra hátra dőlni. :-)
13_4.jpgA fészbukra azt írtam > parádés finálé áll mögöttünk, és valóban, nagyon betalált az utolsó hétvége, sok mindenkinek tartozunk köszönettel, nem csak most, az egész turné alatt óriási élményekkel gazdagodtunk.
Nem is várat magára sokáig a folytatás, egész pontosan MA ESTE játszunk '15-ben először, a már-már legendás Stagediving fesztiválon, amit mindannyian áttörésként élünk meg. Nagyon reméljük, hogy jó lesz, különösen a tavalyi nyitány tükrében, ami nem kifejezetten sikerült erősre, inkább emlékezetesre. :-)
14_4.jpgKöszönöm Mindenkinek, aki követett egész évben, de legfőképpen az őszi turné alatt, bíztam és továbbra is bízok Bennetek, különösen azért, mert soha ezelőtt nem körmöltem még ennyi beszámolót, remélem, hogy akik ott voltak 1-1 állomáson még sok-sok további emléket őriznek, legalább olyan megmosolyogtatóakat, mint én. :-)
BUÉK mégegyszer, és '15-ben is mi vagyunk a Herék, köszönjük, ha velünk lógtok!! :-)

TGer

Címkék: koncert baja dunaújváros pezsgő 100 teszkó teltház évadzárás turnétemetés pénz és sárm a halászlé teljes hiánya a századik koncert

Deleted Scenes :-)

2013.05.15. 02:32 | TGer | Szólj hozzá!

Hejhó Again! :-)

Közeleg a vége. Tömény adagot fogyasztottunk a turnéból a legutóbbi bejelentkezésem óta, így nem csodálkoznék, ha komoly részletek felett siklanék el így beszámolható emlékek után kutatva magamban, de ígérem igyekezni fogok! Sokszor nyavalyogtam már, hogy szokjatok rá a kommentálásra, de hát nem történt meg, így aztán elég nehezen térképezem fel, hogy kinek írom ezt tulajdonképpen. :-) Általában egy-egy poszt után három napig stabilan görbül felfelé a statisztika, de persze abból csak annyi derül ki, hogy nem senkinek. Most majd meglátjuk, magatokra ismertek-e. :-)

Esztergom után a Dürer Kertbe látogattunk. Nem tudom hány éve minden tavasszal megvan ez a buli, de ahelyett, hogy haladó hagyományként ünnepelnénk, minden egyes alkalommal olyan érzésem van, mintha az elsőre készülnénk...[csalódott vagyok?...talán egy kicsit.] Persze nincs min meglepődni, hetente megfordulok a DK-ben, és akár egy sörre jövök, akár egész estére, akár ismernek a pultosok, akár kezet nyújtanak az őrök, én a mai napig idegenben érzem magam. És pláne nehéznek látom előadóként érvényesülni. Mindenki annyira menő, annyira trendi, annyira hipszter, hogy annak ellenére, hogy jó törzshelynek látom a helyet, mégsem alakult ki bennem az "otthon" érzés. Egymillió és két banda megy fel a színpadra reménytől csillogó szemmel, és jön le BÁRHOGY, akár teljes kielégülésben, attól még a következő úgy veszi át a stafétát, mintha soha nem is léteztek volna. Ilyenkor úgy érzem, egyszerűbb az egész világ 7 milliárd humanoidjával ELŐBB megismertetni, neadjisten megszerettetni [?!] a zenémet, és csak azután kísérletezni a bázisépítgetéssel Budapesten...pedig ide születtem, baszki. Minden esetre helyi szinten még mindig a DK a legjobb. Sok más, talán jobban befogadó belvárosi klub leginkább csak olyan, mintha élve eltemettek volna. Egy szó mint száz, felvettem a "legszebb mosolyomat" és nekiálltam összerakni a Húsvéti Special Set-et, ami a szervezőség külön kérése volt a kistermes zenekaroktól.1.JPGNem szólt ez többről, mint egy halom feldolgozásról, legalább a műsor felében. Ez még önmagában nem lett volna nagy dolog, de mivel a buli még egy hónappal korábban időpontváltással került március 31-re, Bence nélkül voltunk kénytelenek megoldani, akinek ekkora már "kőbe vésett" programja volt. Ugye korábban az ilyen helyzetekre tanultuk be a műsort Macival, de most ez sem működhetett, mivel kettővel utánunk az A Losing Season is az est fellépői között sorakozott, és két egész koncertet már nem lett volna szerencsés bevállalnia. Megoldottuk: vállalja Maci a saját számokat, a feldolgozás nótákra meg kerítsünk vendégszereplőket, hátha még jobban is veszi ki magát a dolog. Kellett tehát 4 azaz négy új, nullkilóméteres énekes. Mapett [erősen ironizálva a helyzetet] első nekifutásra szerzett 3 gitárost. Végülis elférnek, gondoltam én, de mire az énekeseket összevadásztuk, azon kaptuk magunkat, hogy kilencen vagyunk a stábban, és illene azért próbáltatni is a brigádot. :-/ Végül nem lett olyan nehéz szülés, mint amire számítottam, de hát jobb félni. :-)
Két szombat délutánt áldoztunk erre az Amper próbateremben. Kurvajó hangulatban telt a gyakorlás, elszállt minden aggodalmam. Közben persze világmegváltás, megfejtés, sztorik, pénz, sárm.
A második próba már a koncertet megelőző napon volt, így onnét hazaérve Csabival már csak egy pingpongasztal méretű pizzát toltunk az arcunkba, aztán alvás. Másnap Ő elzúzott barátnőzni, én meg nekiálltam az utolsó simításoknak. Gitárt húroztam, trekklistát nyomtattam, elemet cseréltem, hogy minden patent legyen. Mivel az Esztergom előtt összetört autóm még mindig a biztosítási ügyintézésre várakozott, dönthettem, hogy melyik egyéb itthon lévő szappantartóba gyűröm bele a cuccot [a szó legszorosabb értelmében]. Pakolhatóság szempontból mindkettő katasztrófa volt, így kábé hasra ütés jelleggel döntöttem, és mire laza másfél óra alatt sikerült bepréselnem az embertelen sok szarunkat, már indokolt volt attól parázni, hogy Frédi Flinstone jelleggel kell majd rásegítenem a szerénynek mondható lóerőkre...
2.pngOdatelefonáltam, hogy kések egy fél órát, de kiderült, hogy még így is megelőztem mindenkit. Nahát mondom szépen vagyunk. :-) Félúton jártam a kipakolásban, amikor befarolt a többi zenekar, de ők is egy szép kis puttonnyal érkeztek, úgyhogy segítségem továbbra sem akadt. :-) Azért megoldottam, és kezdődhetett a sörözés. Az sem sokáig, mert elég hamar belelendült az első zenekar, és utána a második is, és hirtelen azon kaptam magam, hogy mindjárt kezdünk. A lelki békém felkutatása céljából gondoltam sétálok egy kört még a buli előtt. A WC előtt elhaladva megállított egy srác, és érdeklődött, hogy láttam-e egy bizonyos kék hajú cimboráját kijönni a budiból. Mondtam, hogy nem, de nem zavarta nagyon a dolog, rögtön meg is invitált egy kortyra, valami maga által kevert koktélból, laposüvegből. Mondta, hogy mit öntött bele, és nem volt kifejezetten bíztató, de azért csak megkóstoltam, nem illik az ilyet elutasítani. :-) Közben megkerült a kolléga [aki a dürer fényei mellett még egészen közelről sem tűnt kék hajúnak] úgyhogy nekiálltak elmesélni, hogy sok más egyéb között a Cojones-t jöttek megnézni, és nem-e tudom, hogy mikor kezdenek. Természetesen fogalma sem volt, hogy én vagyok az én, de elmesélte, hogy van egy közös ismerősünk, aki húde szeretett volna gitározni jönni hozzánk, csak amikor találkozott velünk, megijedt és inkább visszalépett, de már megbánta... NAHÁT. :-) Ebben a magasságban muszáj voltam felfedni magam, hogy kiderüljön az illető kiléte, így hát jól megleptem őket, minden esetre ebből még lehet, hogy lesz valami. :-) Majd még mesélek.
3.jpgIdőközben a minket megelőző zenekar beütötte a záróakkordot, úgyhogy lelki békével vagy nélkül, de mennem kellett felszerelni. Szépen begyűltek az emberkék, a tavalyit már helyből felülről verte a sztori, sz'al belekezdtünk. Széjsztap, Detkemp, ahogy szoktuk, aztán jöhetett a vendégdömping. Kádár Laci vastagított egy gitárnyit a Clouds Over California (Devildriver) megszólalásán. Ő ugyebár az Insane-ből lehet ismerős, ahonnét a mai napig is oly' sokan ismerik fel Mapettet is. Nem öt perccel ezelőtt zúztak együtt utoljára. Király volt! Szerettünk volna erre is egy vendégénekest, de nem lett, viszont Maci lelkesen lenyomta. :-)
4.JPGVerettünk egy Driven By Hunger-t [kezd már alakulni, azért még eltart mire felzárkózik a többihez], aztán a hangszercserére való tekintettel ide szekvenáltuk a "nosztalgiafeldolgozásunkat", vagyis a Five Finger Death Punch-tól a The Bleeding-et. Jó három éve már, hogy ez volt az állandó külsős nótánk a bulikon, de egész jól sikerült felidézni. :-)
5.jpgRendkívül csinos segítségre leltem a gitármegfejtéseket illetően Máté Évi személyében, aki főállásban a Cherry Bomb leányságát [van ilyen szó?...és olyan, hogy zegzug?] erősíti, valamint énekfronton is kaptunk hathatós nyolcoktávos segítséget, egy három lábon járó budapest-élvonalbeli metálceleb személyében, aki nem más, mint Bokodi "Bráti" "Kisoszika" "Bokoditéjlor" Bálint, aki [számomra elsősorban] ex-ALS, Slipchaos, Backseat, Lost Continent, ex-The Ministers, ex-Gloaming [teattttyaúristen] tag. :-D
6.jpgCsaptunk egy Empty trash-t, ami szokás szerint jól sikerült [a Maci féle performansz legerősebb nótájaként tartjuk számon], aztán jöhetett az újabb "reunion", Köge és DeadT érkeztek a Checkpoint Charlie-ból egy nótára. :-) Amíg a gittyócserével vacakoltam, a srácok összedobtak egy rögtönzött kis country bulit, yeeehaaaw-zással, meg tábortűzakkordokkal, meg kamudéliakcentusos kamunótával. :-) Körbeállva, tapsolva már egész stand up-osra sikerült. Azt hihették volna, hogy egy Volbeat nótához jammelünk intrót, de bizony nem, mert a korai Machine Head egyik nagy slágere következett, a From This Day! Ezt a számot már külön ennek a bulinak a kedvéért tanultuk meg, és nagyon élveztük, jó kis könnyen játszható, parti zúzda. :-) Eztán You Suffer...már klasszikus. És egy karizmatikus I hate LS...És ennyi. Így történt.
7.jpgLecuccolás közben pacsiztam több akkor érkezett, ilyenformán rólunk lemaradt cimborámmal...ejnye jányokfijúk. :-) A másik dolog, ami miatt [jogosan] rinyálhat az egyszeri zenész a Dürer kistermében játszva, az a backstage mérete, különösen, ha az átlagos bulikon szereplő zenekarok mennyiségét is figyelembe vesszük. Hiába vannak a külsősök "kitiltva" az öltözőből, egyszerre akkor sem tud huszon embernél kevesebb tobzódni ebben a telefonfülkében, ha a fene fenét eszik, és még ott a cájg is, ami mindig láb alatt van, és vagy divatból, vagy a zenei színtér homogenitásából adódóan, de ránézésre rendszerint az összes banda összes cucca tök egyforma.
8.JPGTizen darab tök egyforma gitártok, x darab ugyanabból a három-négy féle erősítőből, amit mindenki használ, meg vagy egy millió kis obis-praktikeres kábeles koffer, na meg vans hátizsák [jobb esetben tán quicksilver, közepesben eastpak, rosszabban teszkós fila]. :-D Egyszóval egy kibaszott gombostűt nem lehet leejteni. Mi előre feladtuk a harcot, és a ránk következő banda műsora alatt inkább kicuccoltunk a kocsiba, ami az időközben egész takarosra hízott tömegen keresztül szintén egy mutatvány volt. :-)
Ezután már minden gátlásunkat levethettük magunkról. Volt, aki lelépett, volt aki fel, én sodródtam az árral. Végigpogóztam az ALS-t, ittam az összes haverral, ismerőssel, ismeretlennel egy-egy sört, ment a muffin zabálás, világmegváltás, ésatöbbi. Talán, amit meg kell még gyónnom, hogy fél füllel sem figyeltem oda semelyik másik zenekarra sem. A Backseat, és az AWS műsorai hagytak bennem apró emlékeket a nagy vonalakban elmondható hangulatról, de ennyi. Na majd legközelebb. A bandázás eztán odáig húzódott, hogy ránk zárták a bazárt, és egy darabig még eztán is, már nappali világosság volt mire mindenkitől elköszöntem és hazavergődtem. Leparkoltam, kizuhantam, megfáztam, sérvet kaptam, hanyatt estem, combnyakamat törtem, de valahogy felrámoltam a motyót, és egy részem azóta is alszik. :-)
9.jpgSnitt. Dunaújvárosnak van egy bizonyos varázsa. Egy külön atmoszféra, egy külön kis világ. Tudom, minden városhoz köthetőek bizonyos hangulati elemek, "stílusjegyek" ha úgy tetszik, és persze sztereotípiák is [erről Bencével egyszer majd könyvet írunk :-D], de Újváros valami egészen megfoghatatlan értelemben más. Egyfelől a parkosításba ágyazott betonrengetegével kifejezetten hasonlít szép szülőgettómra, Újpalotára. Másfelől a városkép szinte kizárólag a kommunizmus hagyatékát őrzi, ezzel egyszerre történelmi és újszerű, valahogy "friss". A girbegurba utcái sem "szokványosak", nem arra az elbaszott körút-sugárút féle pókháló sablonra épült, mint Pest, Szeged, Debrecen, meg az átlag európai városok, és hiába a 4-6-8 lépcsőházas nemtomhányemeletes panelek, ettől még egészen vidékies, nyugis az egész. Irgalmatlan sok ember, kis helyen, mégis, mint egy faluban, végigmész az utcán, és mindenki köszön mindenkinek. Egyszóval bejön. Pár éve voltak tisztátalanabb indokaim is, amiért erre figyelgettem, ma már elég annyi, hogy jó ide jönni zenélni. :-) Olyan az egész, mintha egy apokalipszis után itt telepedett volna le az a maroknyi túlélő aki az összes, és még csak barátkoznának a gondolattal, hogy újra be kell népesíteniük a bolygót. :-D
10.jpgIdén első ízben kellett eljátszanunk a főzenekar szerepét [húúúúúúúmegháááááááámegapukezdődiiiiik :-D], és persze szokás szerint mindent megszívtunk, amit csak lehetett. Buszbérlés, zenekarok lekötése, telefonálás, tonnányi agyfaszok. Nincs értelme leásni benne, "hallottátok" már ezerszer, most is kábé ugyanaz történt. Meg bekaszáltam egy mandulagyulladást. Az még nem történt. Úgy hozta az élet, hogy koncert napján délelőttre pakoltunk egy próbát is, ami nem esett rosszul, bár csak hármasban, a hangszeres szekció dolgozott, szépen haladtunk az új nótákkal. Próba után Csabi lelépett, Mapóval meg felugrottunk Pilisvörösvárra a mikrobuszért. Értek ott is meglepetések, de rendben leszerveződött azért minden, és kijöttünk hozzám pakolni. 16 perc alatt kihozták a pizzánkat, amit innen is respektálok!
11.jpgIdőközben a többiek is megkerültek, és még sok többieket meg felkaptuk a Keletiben, és irányhorány.
Felfedeztük, hogy a 6-os úton tér-, és időgörbületek találhatóak. A városból kiérve már 45 kilóméternek írta Újvárost, 10 perccel később 46-nak. Szép munka. :-)
Ezek a furafijúk képesek lettek volna minden benzinkúton megállítani, hogy cigizzünk meg hugyozzunk, de szerencsére egyel megúsztam. :-)
A fentebb már felemlegetett városszerkezetnek köszönhetően, évről évre stabilan elfelejtem a járást, de ezúttal Mapett megtámogatott egy kis telefonos segítséggel, és be is villantak részletek, szóval az eltévedést kifelejthettük a programból.
12.jpgOdaértünk, becuccoltunk, pacsiztunk a többi bandával, vitatkoztunk még egy sort a fellépési sorrend miatt, csak úgy az íze kedvíért, aztán nyugi lett. Ment a bandázás, gengelés, kajapijanő, minden. A számon tartott cimborák kielégítőnek mondható 70%-a eljött, és szintén egészséges mennyiségű "érdeklődő", úgyhogy odavágás történt.
A koncertről szerintem felesleges regényt írnom, mindenki ügyes volt, mi is alápakoltunk a témának, kisorsoltunk egy adag cédétpólót a színpadról, még egy korábbi faszbukos eseménymeghívós akciót lezárva, a legjobban üvöltő kollégáknak a mikrofont is kölcsönadtuk. Király volt.
13.jpgA koncert végeztével melegváltás következett, beindult a diszkó, és időre be is állított egy adag nép, akik láthatólag már várták, hogy végezzünk. Úgy döntöttünk, hogy gyorsan színpadot bontunk, hogy aztán lehessen szabadon asszimilálódni. Ez nem tartott sokáig, mondjuk egy órát, amíg mindenki elszopogatta a piáját, és úgy döntöttünk, hogy gó. Véletlen egybeesés, de nagyon régóta most először tudtam megállni, hogy egyetlen cseppet se igyak egész este, és ez nagy mázli volt. Immáron nyolcadik éve, hogy autóvezetésből tengődök napról napra, aznap mégis életem első szondáztatását pipálhattam ki, méghozzá a Bosnyák téren, ami azért elég cudar ziccer... :-D A buszunk tulajával még előző nap nyitva hagytuk a lehetőségeket, hogy mikorra vihetjük vissza a járgányt, úgyhogy a hazaérkezés után Bencével még délelőtt közepéig ültünk a szoba közepére halmozott cuccokon, és 1 azaz egy sört, órák hosszat adogattunk, mire feladtuk a telefonra várakozást, és ledöglöttünk. Nem is jött a hívás, délután háromkor magunktól ébredtünk fel, és szerveztük le a visszautat, aztán Bencét is kivittem a vonathoz. Valamiért külön megragadt bennem, hogy nagyon király időjárásunk volt egész hétvégén, nem meleg, nem hideg, napfényes, friss levegős, állat. Így az indokoltnál jóval kevésbé fáradtan tértem vissza az unalmas kispolgár szerepkörbe bő három napra. :-)
14.jpgUnalmas kispolgárból unalmas rockerbe váltva [mindezt unalmas szófosó bloggerként mesélve], szerdán egész napos alvást terveztem, amiből aztán semmi sem lett. Hiába húztam a lefekvést reggel 9-ig, délután 2-kor úgy vágott ki az ágy, mint a macskát szarni. Volt mivel elütnöm az időt, mert az átlagoshoz képest sokkal több dolgot írtam fel az elintézendők közé, hiszen "külföldre" megyünk. A késő éjjel és a kora hajnal metszéspontjára terveztük az indulást, amikor Mapett megkerül a melóból, és üresek az utak, meg nyugi van. Sikeresen megjártam Pilisvörösvárt kétszer is délután, mivel egyrészt elkéstem a buszbérlés megbeszélt időpontjáról, másrészt a saját autómban felejtettem a lakáskulcsot, amit már csak itthon vettem észre. Mire lezongoráztam a dolgot, már bőven este volt, úgyhogy járhatott a kezem rendesen. Sütöttem egy tonna rántott húst szendvicstölteléknek. Szépen felpakoltam, mindenből raktam el pótot is, nehogy valamivel szarban maradjunk.
15.jpgÉjfél után voltunk, amikor beesett az első szapport. Vízer Ricsike, aki fesztiválos cimboránk, és első ízben csatlakozott ilyen túrához. Egyenesen a kék yukas Vader buliról jött, szépen be is volt rekedve. :-) Elszöszmötöltünk még pár órát, mire Mapett befutott, aztán felpakoltunk, és gó. Bőven világos volt, mire felszedtük a Szolnokit természetes élőhelyén, Csabit pedig Kisújszálláson, ahol már az iskolába tartó fiatalság hömpölygött az utcákon. Volt pár igencsak tűzrű'pattant menyecske, mit ne mondjak. :-D
16.JPGMapett egész úton próbálta megfejteni az autórádiót, amin egy ponton úgy felbaszta magát, hogy kishíján az egész műszerfalat kibontotta a kocsiból, de csak azért sem működött. Bence egy laptopnyit mentett a dolgon, és bár nem szólt valami izmosan, mégsem kellett zene nélkül leutaznunk 2000 kilómétert. :-)
A karcagi teszkónál még végeztünk egy utolsó készletfeltöltést. Alkalmam volt bemutatni a fesztiválos gatyómat, amiben nem kevesebb, mint 14 sör rejthető el [2-2 az első zsebekben, 2-2 a farzsebben, 3-3 oldalt]. Persze azért kifizettük. :-D
17.JPGA határátkelés-pénzváltás-útdíj fizetés mesterhármas már abszolút simán ment. Az ökörködés egy percre sem szűnt, úgyhogy szépen csorogtunk Székelyudvarhely felé. Időközben ahogy a multinacionális rétegződésben időről időre visszatérő román-domináns területekre tévedtünk, majd kiesett a szemünk, az errefelé "villa" címszó alatt épített már majdhogynem kacsalábon forgó paloták látványára. Ebben persze vastagon ott van a pejoratív felhang. :-) Ezek az épületek valószínűleg státuszszimbólumot jelentenek, de mezei paraszt alföldi szemmel nézve a vallási, kulturális, szexuális, és intellektuális aberrációk minden elképzelhető formáját magukon hordozzák, így leginkább csak félelmetesek. Pláne azért, amire nemigen találok magyarázatot, hogy bár nagyon is újnak, késznek és gondozottnak látszanak, 99%-ban lakatlannak tűnnek. Nem is egynek még ott figyel a verandáján egy-egy betonkeverő, vagy pár zsák cement, mintha épp, hogy befejezték volna, de egynek sem láttam életre, hétköznapi forgatagra utaló jeleit. Mondjuk egy virágot az ablakban, vagy a faszom tudja. Mintha az Addams Family kísértetkastélyai lennének, otrombán kibaszva a kirakatba, az utcafronton, lakatlanul, csak a felvágás kedvéért...sosem fogom megérteni...valszeg. :-)
18.jpgErős késő délután volt, mire megérkeztünk. Fáradtan, nyűgösen, Mapóval kicsit marakodtunk is az kóválygás miatt, mire megtaláltuk a klubbot. A helyiek torkán is nehezen nyomtuk le, hogy szeretnénk még aludni egyet mielőtt akármi történik, dehát már vagy 30 órája nyomtam ébren, és levezettem az egész utat, úgyhogy velem aztán vitatkozhatott volna bárki... :-) A Damned zenekar bőgőse szállásolt el, meg is mutatta a pecót, nem messze volt a klubtól, de mire mindenki megtalálta a maga helyét, és elhevertünk a matracon, már alig volt egy óránk, hogy pihenjünk, annak is a legnagyobb részét eldumáltuk.
19.JPGVisszatérve a klubba még másfél óránk volt a tervezett kezdésig, a szervező srác már a plafonon volt, hogy hogy fog ez sikerülni. 10 perc alatt összeraktuk a cájgot, és mondtuk neki, hogy így. :-D
Fellépőtársaink a Damned, egy folkmetálban utazó társaság, még aránylag sokáig osztottak-szoroztak, mire összeállt nekik is a kép, és már csak várakoztunk, hogy jöjjön a nép. Ez csak majdnem rímelt. :-) Nem tudom helyi szinten mennyire számított erősnek a nézőszám, de szerintem egész szépen összegyűltünk, és a srácok rázendítettek. Meglepően jól szóltak, főleg ahhoz képest, amit korábban hallottam Tőlük a neten, kifejezetten karakteres, fasza kis zúzda volt, népdal feldolgozásokkal és pár saját nótával! Respect! \m/
21.jpgEzután mi is megtettük a magunkét. Az utolsó pillanatig paráztam, hogy ez sok mindenki mind a másik zenekar cimborái, és mint aki jól végezte dolgát, el is pályáznak, de nem így lett. Elénk is álltak szép számmal, és ment az ihajcsuhaj. Elvileg ugyanazzal a műsorral készültünk, mint előző hétvégén, de mivel háromszor is visszatapsoltak, a végére már csak ismétlésekkel szolgálhattunk. Minden esetre mindenki meg volt elégedve, ittunk is rá bőséggel. :-)
22.JPGBár buli után stabilan elkezdtek hazaszivárogni az emberek, maradtak bőven, akikkel ismerkedhettünk. Valahogy a afterpartikoncept rokkdiszkó, két acélszív és egy testemenajel között nem igazán indított be, de sokat dumáltunk a helyiekkel, ment a sztorizgatás. Egészen megdöbbentő, hogy mennyire képben vannak az "anyaországban" zajló dolgokkal, az elmondásaikból egyértelműen kiderült, hogy a fél szemüket szinte mindig "rajtunk" tartják, miközben az itteni kis világ szerintem 10ből 9 földinknek teljesen idegen. Errefelé márpedig pezseg az élet. Többet kéne ide járni.
23.JPGMire megérett az indulás, már a helyiek is a záráson gondolkodtak, úgyhogy szépen elbúcsúzkodtunk, és visszatértünk a pecóra. Ez egy kurvanagy panellakás volt, ami albérlők hiányában üresen állt, úgyhogy bár bútor egy darab se' volt, kényelmesen el tudtunk héderelni. Másnap aztán regenerálódás, zuhanyzás [turnén??? bizony.], kaja, cigi, még több cigi, meg sör, és indultunk tovább.
26.JPGMapett átvette a vezetést, nekem meg volt időm össze-vissza fotózgatni, mindent, amit csak láttunk. Sepsiszentgyörgy egy egészséges "szolnoknyira" van 'Udverhelytől [ez nagyjából 100km-t jelent, otthonról szoktam megjegyezni ilyen DIY mértékegységeket a távolságok belövéséhez], néhány kanyargós-meredek-életveszélyes útszakaszt leszámítva lazán átautóztunk.
28.JPGItt újra megjegyeztem, hogy egész hétvégén mázlink volt az időjárással, ezerrel sütött a nap, 25+ fokok és fasza friss levegő volt, egészen berúgtunk tőle. :-) Sepsiszentgyörgy belvárosa és főtere leginkább a pécsi Széchenyi térre emlékeztet, sétálóutcák, turistának tűnő arcok mindenhol, és persze kellőképp alul öltözötten, egész nyárias volt minden. Itt sem volt könnyű megfejteni a klub hollétét, de azért egy bő fél óra alatt megoldottuk. Egy szálloda [és üdülő központ] épületének aljában volt kialakítva a hely, látszólag univerzális, kávézó, étterem, szórakozóhely, és bármi más elképzelhető funkcióra berendezkedve. Menőn nézett ki. A helyiek már láthatólag munkában voltak, összeraktak egy elég tisztességes hangot és színpadot, így egyből pakolhattunk is.
29.JPGLezongorázva a kötelező köröket, gondoltuk begyűjtjük a legfontosabb tapasztalatokat, úgyhogy beruháztunk a pizzájukra. :-) Nem bántuk meg, kurvajó fával tüzelős kemencés módszerrel csinálják, jól megpakolva, puha tésztával, adta mint az állat. A kávéról sajnos már nem zenghetek ódákat, bár az sem volt rossz, de újból bebizonyosodott, hogy igazán jóra csak magam tudom megcsinálni. :-) Közben Damned-ék is beértek minket, és felpakoltak, és közeledett is az idő.
32.jpgBence panaszkodott, hogy úgy érzi, mintha csúnyán néznének rá, talán valami előző esti, vagy valamikori bunkó megnyilvánulása miatt [tudjuk mi, hogy milyen az], és ugyan ez senkinek nem tűnt fel rajta kívül, rögtön el is képzeltük, hogy hogy énekelnék meg ezt magyar népdalos formában, ha már róluk van szó. A szöveg hamar összeállt, és a hejj dunárúl fúj a szél című énekórai alapvetés dallamára könnyedén rá is illesztettük. :-D
33.JPGÚgy döntöttem, hogy srácok műsorát a "backstage"-ből hallgatom végig, ami most szó szerint volt értendő, ugyanis a színpad pont leválasztott egy helyiséget a klubról, ahol a billiárd asztalon kívül semmi sem volt, így ezt kaptuk meg öltözőnek. Mivel a molinónk az egész boltívet elfedte, látni semmit sem láttunk a mögötte történtekből, de kiválóan hallottunk mindent, amit a színpadon állók művelnek.
31.JPGNem tudom, az Ő koncertélményük milyen lehetett, de a miénk sajnos elég ingerszegényre sikerült, miután kiderült, hogy az a 80 pár ember, aki megvette a belépőt, egyáltalán nem a zene kedvéért jött, hanem, hogy sörözzön/pizzázzon/lazuljon, a klub egy ettől részben elválasztott helységében. Azért legnagyobb részt rockerekből állt a társaság, és időről időre átjöttek belehallgatni egy-egy nótába, de konkrét bulizásra alig tizenpár emberke vállalkozott, ami azért nem hatott a legjobban.
35.JPGAhogy végeztünk, rögtön szembesültünk is vele, hogy ki-miért jött, mivel rögtön rá is rabolt egy brigád a billiárdra, kis túlzással kizavarva minket a helyünkről, amit azért elég nehéz volt megállni "röhögés" nélkül. A szállásunk a szomszéd épületben volt, és mire kiszenvedtük a cuccainkat, meg átbeszéltük, amit ilyenkor kell, már bezárt a hely, és néhány rendőrbácsi is ott téblábolt, amit nem tudtunk hova tenni. Minden esetre mi eltökéltük, hogy most bizony berúgunk, mint az albán szamár.
36.jpgTaláltunk is alternatívát, a parkon belül egy harmadik épületben, egy lepukkant raktárházban romkocsma volt kialakítva. Persze a kialakítás egy durva kifejezés, itt nyilván a koncepció része az omlott vakolat, a raklapok, olajos hordók, és társaik, viszont az árkategória nagyon is fedte a büdös nagy hipszter valóságot, úgyhogy önmagunk rommá ivása elmaradt, viszont legalább reggel 9ig okfejtettünk. Dr.Szolnoki publikálta a felfedezéseit a témában, megállapítottuk a kötelező-laptopdídzsé által performált zenék műfaji keresztmetszetét is, az úgynevezett "poszt-gomba" stílust, és játszottunk csernusosat. Mindenki szépen elmesélte, hogy milyennek látja mostanában a másikat, most, hogy már Mapett is régi tagnak számít, így a közel másfél évével, amióta együtt vagyunk. :-)
34.jpgMire reggelre teljesen kifogyott a hely, minket is elküldtek aludni. Dél körül aztán arra ébredtünk, hogy a panzió takarítónői bebámulnak a szobánk ajtajának ablakán [wtf...?!], és meglehetősen puritán módon adnak hangot a meglepetésüknek, amit a foglalt szobák okoztak nekik. Talán azt hihették, hogy hajléktalanok tartanak éppen szabadrablás szerű házfoglalót, de mivel képtelen voltunk tovább aludni, közölhettük velük, hogy ki a faszomok vagyunk, és mit keresünk itt. Kaptunk egy drótot, hogy lenn a főtéren a toronyóra alatt található a környék legjobb kávézója, úgyhogy Ricsivel és Mapettel elzarándokoltunk, a többieket hátrahagyva tisztálkodásra. A kávét ugyan emitt is legfeljebb közepesnek minősíthettük, viszont a hangulat nem volt rossz, hasonló hipszterségben, mint az előző esti kocsma, csak itt a könyvespolcos-antikbútoros egyetemi klub fílinggel operáltak. A mellettünk lévő asztalnál egy egész nagy társaság kávézgatott, és arról beszéltek, hogy ott voltak a tegnapi bulinkon. Elmondásuk szerint nem is lett volna rossz, csak kár, hogy kevesen voltak. Belőlünk majdhogynem a röhögés tört ki, de láthatóan észre sem vettek. :-)
Visszatérve a járgányhoz még raktunk egy kis rendet, aztán úgy döntöttük elstartolunk.
27.JPGMarosvásárhely elvileg ugyanarra van, mint amerről jöttünk, de a GPS egy egész más környékre vezetett. Ez nem jelent eltévedést, csupán alternatívát, errefelé is gyönyörű volt a táj, volt okunk bámészkodni. Szintén késődélutánra értünk oda, és a kifogyóban lévő lejeinkre való tekintettel első ízben egy pénzváltót kerestünk. Nem találtunk, de egy kis vásárlás és lazulás azért még belefért koncert előtt. A helyi ábécében árultak Borsodit, ezen mindenki jót mosolygott [az egyetlen hazai sör, amit itthon sem preferál egyikünk sem].
33_1.JPGMinden eddiginél nehezebb volt megtalálni a helyet, mivel a város főterén egy orbitális utcabált rendeztek éppen, nagyszínpaddal, bazársorral, mindent lezárva, a kedves GPS-ünk az istennek nem tudta megfejteni, hogy hogy a viharba kerüljük el. A harmadik eltévedés után úgy döntöttünk, hogy gyalogosan próbálunk odatalálni. Bár sokáig kételkedtünk abban, hogy jó irányba tartunk, az utolsó pillanatban mégis odaértünk, és a helyiek azonnal ránk repültek. Elmondásuk szerint már órák óta hiába próbálják levadászni az elérhetőségünket a netről, és tonnányi elérhetetlen közös ismerőstől, és már azt hitték, hogy meghaltunk, és kilőttek a holdra, és felfaltak a szaracénok. Nem igazán tudtuk hova tenni a dolgot, de kiderült, hogy errefelé az a szokás, hogy este 10-ig bezárólag vége az élőzenének, úgyhogy spuri van. A srác kocsijával visszamentünk a buszhoz [egy nem kicsit bonyolult és követhetetlen útvonalon, szűk, macskaköves, egyirányú utcákban kavarogva], aztán beparkoltunk, és lehetett is felszerelni. Egy út vezetett be is ki [pontosabban le és fel], egy embertelenül szűk, szabálytalan, és meredek lépcsőn le a pincébe, hát ezen kész Jackass volt levarázsolni a motyót. Elférni sem igen tudtunk, így első ízben, amióta Sanyit egy második gitárládára cseréltem [már bocsesz :-D] volt toronyba rakva a cuccom, Mapett pedig mindenestül a színpad előtt kapott helyet.
34_1.JPGA molinóra ugyan esélyünk sem volt, de volt a falon egy jópofa LED-es fényreklám bizgentyű, amin egész este oda-vissza kúszott az éppen játszó zenekar neve. Pakolás után Csabival úgy döntöttünk, hogy belenézünk abba a "hakniba", ami kiiktatta a főteret az útvonalból. Be is sétáltunk szépen a tömegbe, és elterveztük, hogyha utunkba akad egy szervező, akkor villámgyorsan leköttetjük magunkat a nagyszínpadra, de csak egy fél nótára futotta, az éppen aktuális román vastagcsaba előadásából, amikor csörgött a telefon, hogy azonnal jöjjünk vissza, mert mindjárt kezdünk. Nahát.
35_1.JPGElőttünk a Kövérgép nevű helyi zenekar játszott, akik egy érdekes feldolgozás repertoárral álltak ki. Egy tonna magyar ősmetál-klasszikust szőrén leszedtek, és habár szépen, pontosan játszották, a feldolgozás része abból állt, hogy bele-bele írogattak a szövegbe, ami ugyan nagy vonalakban megmaradt, de a legtöbb rímet kicserélték, leginkább olyan szavakra, amik az eredeti sorvégek magánhangzóinak magas/mély párját tartalmazzák, ezért totál erdőbe visz az egész. Bizonyos értelemben nagyon vicces volt, másfelől meg furcsa, így, hogy nem ismertük őket. :-) A nézőszám határozottan barátibb volt, mint előző este, bár sokan ülve maradtak, és sörözés közben hallgattak minket. Azért előre egész szép számban jöttek komoly hajzuhataggal rendelkező kollégák, úgyhogy ez egy különösen headbang-centrikus este volt. :-)
37.jpgEmide már nem szerveztünk magunknak szállást, úgyhogy a buli végével bezárólag kipakoltunk, és sörözés, dumálás, haverkodás, cickóösszefirkálás, fotózkodás, pólóeladás keretein belül barátkoztunk a gondolattal, hogy előttünk terpeszkedik 500 kilóméter hazaút. Bence úgy döntött, hogy betankol sörből, és hozott is vagy tízet, de csak felbontva adták ki a pultból. Nem nagyon volt ötletünk, hogy hogy tudnánk ezt magunkkal utaztatni, úgyhogy gondoltam zárjuk vissza, van itt bőven szigszalag, ragasszuk be. :-D
38.JPGEz nem sikerült a legjobban, de arra elég volt, hogy egy esetleges felboruláskor elmaradjon a lábunk alá ömlő söráradás. Ez szép mondat volt. Na minden esetre elköszöntünk mindenkitől, és a gázra léptünk. Szó volt róla, hogy meg kéne rizikózni mégiscsak azt a nagyszínpados fellépést a főtéri vúdsztokkon, kvázi kérdezés nélkül. Betolatunk a színpad mögé, és felpakolunk, mintha mindenki számára evidensnek kellene lennie, hogy mi jövünk...de aztán csak a fáradtság győzött. :-)
36_1.jpgMég jó darabig összegeztük a tapasztaltakat, és zavarba ejtően gyakran álltunk meg brunyálni, de hálistennek egész éjszaka egy deka autó nem volt az úton, így kényelmesen, még sötétben elértük a határt. Visszaváltottuk a zsét, aztán előkapartuk az igazolványokat, és irány a "check out". A határőr bácsi az iratainkat visszaszolgáltatván "Sok Szerencsét!" kívánt, de valami olyan - számomra - értelmezhetetlen hangsúllyal, mintha az azonnali végelgyengülés következtében történő elhalálozásunkat reszkírozta volna meg fejben. Én komolyan nem tudtam hova tenni a dolgot. Egy nagyjából 5 másodperces tömör hatásszünet, és a világ legbutább arckifejezésével történő egymásra bámulás után, utolsó lélegzetemet kiköhögve visszakérdeztem, hogy "Mihez, - és nagyon halkan -> bazdmeg???" Erre valami irgalmatlan röhögés tört ki a kocsiban, Ő meg kábé elszomorodva, hogy ekkora barmot lát, annyit tett hozzá, hogy "hát az élethez, úgy mindig". :-D
Elköszönni hálistennek már udvariasan sikerült. :-D
39.JPGCsabit átdobtuk Túrkevére, Bencét Szolnokra, magunkat Pestre. Közben már annyira nem hallottunk, nem láttunk, hogy forma 1-ről meg magyar fociról beszélgettünk, ami azért elég ritka, még, ha vannak is köztünk érintettek. :-) Hazaérve már nem sok dolgunk maradt, felhalmoztuk a cuccot a szobába, a srácok leléptek, Ricsike még búcsúzóul belerókázott a lépcsőház előterében lévő szórólapos-kukába, biztos ami biztos. :-) Eszközöltem a buszon egy gyors takarítást, hogy a tulaj ne feltétlen csodálkozzon rá a trógerségre, amiben három napig léteztünk, visszakanyartam Pilisvörösvárra, aztán hazajöttem, és aludtam egy négy-öt napot egyhuzamban.
40.JPGTalán el is hiszitek, de ezen a ponton, én ezt már vagy két hete körmölöm, napi 2-3 órás adagokban, úgyhogy fogalmam sincs, rendesen körülírtam-e mindent, amiben részünk volt, de nagyon remélem, hogy lesz, aki nem adta fel félúton. Jól éreztük ezt a pár hétvégét, és innen, az enter lenyomása után szinte azonnal megyünk tovább Debrecenbe, másnap pedig Salgótarjánba, ahol első ízben játszunk, úgyhogy szintén megvan az alaphangulat. :-)

Snitt. Amit nem árt hozzátennem ehhez a szép kis kihúzott, dőlttel szedett, lezárásnak szánt bekezdéshez, hogy a szöveg megírása sajnos még csak a munka nagy részét sem teszi ki. Képeket válogatni, méretezni, linkeket beágyazni, valamint a gyalázatos spontán helyesírásomat javítgatni, még legalább ugyanannyi idő, úgyhogy most kénytelen vagyok rekordhosszra nyújtani ezt a posztot, mivel időközben Debrecenből és Salgótarjánból is kőkeményen hazaértünk. :-)
41.JPGEzekre a bulikra volt idő rápihenni. Két hétvége is üresen maradt, próbáltuk kihasználni. Volt aki kirándult, volt, aki egyéb zenekaros teendőket intézett, mi Csabival első ízben visszalátogattunk Dunaújvárosba. Formálódik egy új banda, ahová Csabi is beszállt ropogtatni, az ős-Akela alapító Pávcsi meghívására. Mostanság csinálnak saját próbatermet, és én is csatlakoztam kicsit segíteni. Lenn töltöttük az egész hétvégét, és szépen elengedtük magunkat. :-)
42.JPGAz 'Újvárosról fentebb megfogalmazott véleményem is leginkább ennek a kirándulásnak az alkalmával alakult ki bennem. Pávcsi tetőtéri konyhájának ablakából bámultam a város horizontját egy irrrgalmatlan gyönyörű csillagos ég alatt, a telihold fényénél, mikorra már mindenkit ledöntött a lábáról a rákendroll. Világi érzés volt, szerintem amíg élek, nem felejtem el. :-)
43.JPGA második szabad hétvégénken amerikai foci meccsre mentünk új barátommal, Szentivel. Róla majd mesélek még. Már egy ideje elég rendesen elkapott az NFL őrület, tudja ezt aki ismer, de magyar előadásban még nem láttam ilyet. Szenti bátyja játszik is a csapatban akiket megnéztünk, így szervezői minőségben, hangosítóként voltunk jelen. Király hangulat volt, és bár nem lettem szurkoló [Oros Norbinak, aki Szolnok Soldiers játékos, minimum tartozok ennyivel :-D], bizonyára visszatérek még bámészkodni. Az ellenfél [schmidt ad isten] a debreceni csapat volt, akik nem akármilyen zakót kaptak, gondoltuk, ezt majd a bulin felemlegetjük. :-)
44.JPGA kövi túra úgy volt elképzelve, hogy 9 személyes buszban vagyunk összebútorozva a Just Four-al, de ez az utolsó pillanatban kútba esett. Péntek kora délután meg is indultunk a buszért, már szokásosnak mondható módon Pilisvörösvárra, ami szűk 30 kilóméter, de akkora forgalom volt, hogy helyből beszedtünk egy másfél óra késést. Maradt is volna még tennivaló a pakolás előtt, de mindent leszartunk, csak behánytuk a buszba a cuccokat, és nekilódultunk az M3-asnak.
45_1.JPGKözepes tempót autóztunk, de ez sem volt elég, nagyjából a kiírt kezdés előtt 10 perccel zuhantunk be, de sem a Just Four nem előzött meg, sem a last minute-ban beszervezett Kistópart utca nem sietett sehová, és a szervezőlány sem sürgetett, inkább megállított, már az ajtóban. Mint kiderült, elég szerényre sikerült az érdeklődés, így arra kaptunk felajánlást, hogyha még most lemondjuk a bulit, nem tartanak igényt semmilyen anyagi vállalásra tőlünk.
46.JPGOsztottunk-szoroztunk egy darabig, hogy mi legyen, közben a J4 is megérkezett, de végülis úgy döntöttünk, hogy leszünk akár egymás közönségei is, ha már idáig elszenvedtük magunkat. Felcuccoltunk, és hagytuk Kistópartékat beállni. Egy cimborám edzőtermében kaptunk szállást, és mivel csak így ért rá, kénytelen voltam elszaladni egy pár percre, hogy kulcsot kaphassunk. Mire lezongoráztam a dolgot, már javában hívogattak, hogy jöjjek vissza, mert további parák vannak. Kiderült, hogy annak ellenére, hogy a koleganő vígan hagyta, hogy plusz egy órát elbasszunk a koncert megtartásának eldöntésén, egy bizonyos helyi csendrendelet értelmében a buli legkésőbb fél12-ig tarthat, ilyenformán, ha akarunk [és persze fizetünk] sem játszhatunk tovább. Na ezen a ponton már átbillent bennem a libikóka, és úgy döntöttem, mellőzöm az észérveket. Kiderült, hogy a hely főnöke, valamint a velünk kapcsolatot tartó szervező csaj között is elég...khm...döcögős a kommunikáció, így bár senki sem volt egyértelműen hibás az egész este alakulásában, csak az lett a vége, hogy a Kistópart műsorával bezárólag lehúztuk a rolót. Sokat gondolkodtam, hogy na vajon ezt hogy fogom mesélni. Biztos vagyok benne, hogy megvan rólam a véleményük, ahogy nekem is róluk. Egyik sem túl fényes, de valahol mindegyik jogos. Nem szeretnék kígyót-békát mondani senkire, tudom jól, hogy magam is rászolgáltam, hogy rám mondják. Mapett lecuccolás közben/után sokat próbált melózni azon, hogy mentse a zenekar renoméját a helyiek szemében, nem szeretném elbaszni neki azzal, hogy itt szarakodok. Minden esetre kétlem, hogy közeli-távoli jövőben igényt tartanak még a szolgálatainkra...és őszintén sajnálom.
48.jpgNem volt más hátra, mint megünnepelni a megünnepelhetetlent. Eldobódtunk a szállásra, leparkoltuk a buszt, mindenki kijelölte a magának tetsző négyzetmétereket a tatamin, aztán úgy döntöttünk, hogy menedékre lelünk Debrecen híres-hírhedt rokkocsmájában, a Fácánban. Szinte megalázóan sokan múlatták itt az időt. Bővült is a hely azóta, hogy két éve itt jártunk még a Cada turnéval. Valószínűleg a dohányzási tilalom miatt, egy jó nagy hátsó kerttel toldották meg, amivel kábé megduplázódott, de még így is teltház volt. Hát ki voltunk akadva. Just Four-ék köreiben ketten is az alkohol mellőzésére kényszerültek mindenféle gyógyszeres kezelések okán, és elég gyászos arcot vágtak a dologhoz, de a többiek ittak helyettük is rendesen.
47.jpgMire kisztorizgattuk, kiökörködtük, kibosszankodtuk magunkat, már benne voltunk a hajnalban, így visszavonulót fújtunk. Mapett úgy be volt rúgva, hogy kvázi vinni kellett, de ebben én is csak annyival maradtam le mögötte, hogy vigyázni tudjak magunkra. A szállásra menet még elsétáltunk egy non-stopba, ami valami embertelen messzinek tűnt, pedig elvileg csak pár utcányira tértünk le a legrövidebb útról. Közben a mostanság nagy népszerűségnek örvendő "új helyet", a Roncsbárat is sikerült megfigyelnem közelről...hát mit mondjak...nice. A terembe visszaérve a részegebbje azonnal kidőlt, én a "szokásos" reggelig okfejtős verziót éltem. Igaz, ez a Szolnoki nélkül nem ugyanaz [ezen a hétvégén ugyebár Maci jött velünk dalolászni], de azért nem maradtam egyedül. :-)
49.jpgMásnap reggel korán keltünk, mivel 9re volt várható egy csapat edzésre, de szerencsére késtek egy órát, így rendezni tudtuk az arcberendezéseket. Azt is kiszúrtuk magunknak, hogy ez az edzőterem, közös udvarban van egy mindenki által sokkal inkább preferált szórakozóhellyel, a Kaptárral. Jobb is lett volna itt benyelni az orbitális buktát, könnyebb lett volna elbújni a szégyen elől. :-D Ami talán még jobban ironizálja a helyzetet, hogy két emelettel alatta egy buzibár üzemel. Mókás volt vizslatni a hajnalban hazabotorkáló szőröstökű gerlicepárokat... :-D Átadva a terepet az izzadt, erős, egymásnak feszülő férfitesteknek [földharc edzés következett], először is kajálni mentünk. A plázafílingben úgy gondoltuk mindenki megtalálja a számítását, úgyhogy egy közösen bedobott kávé után szétszéledtünk, mindenki keresett kedvére valót. Csabival ketten átsétáltunk az út túloldalára, az "újabbik" plázába, ahol találtunk is egy jó kis helyet. Csabi a szokásos girosztálat, én meg egy hagymás rostélyost választottam krumplipürével. Meg voltunk elégedve. Talán ez, és a tény, hogy az egész debreceni tartózkodásunk alatt elképzelhetetlenül gyönyörű lányokat láttunk ezrével az utcákon, még menthet a hangulaton valamit. Annál is inkább, hogy ez idő alatt egy mikulás csomagot is rábaszott a buszunkra az a kurva szabad szombatot hírből sem ismerő elöljáróság, szóval már tényleg megfogadtam, hogy kiégetem Debrecent az autós térképeim lapjairól... :-D
50.JPGJust Four-ék tettek egy javaslatot, hogy Tarján felé félúton ugorjunk be lazulni egyet valami útba eső vízpartra. Ők ugyan a "bányató" kifejezést használták, én mégsem tudok róla, hogy bármit is bányásznának a Tisza parton, minden esetre benne voltunk. A városból kiérve benzinkutaltunk egyet, és Mapett telefonjáról előkerültek az ominózus Belga lemezek, úgyhogy innentől a célig üvöltve röhögött mindenki. :-) A Hortobágyra érve eszembe is jutott, hogy direkte magammal hoztam a HHCC pólómat, úgyhogy átvedlettem alkalmiba. :-) Poroszlóig sodródtunk, mire alkalmas helyet találtunk a tavi lazulásra. Volt egy fasza tóparti szálloda, kemping, étterem, és egy kis csónakkikötő. Igaz, hogy a gáton sétálva megközelíthető szabad strandot túl távolinak ítéltük, és egy, a lehúzódásunk mértékét keresetlen szavakkal illető biciklis csoport még pluszban felbaszta az agyamat, de egy jó gombaleves kihúzott a szarból. Macival azt beszéltük, hogy a lángosos-hekkes-kockásabroszos-szocreál attitűddel keressük majd a kontaktust, de nem jártunk így sem rosszul, Ő például egy szép emberes tányér lecsóra tett szert mindössze három kilóból, amit nagyon barátinak ítéltünk. :-)
51.JPGIdő közben Just Four-ék úgy döntöttek, hogy kalandoznak még egy kicsit külön, nekünk meg Verpeléten volt jelenésünk, ahol egy eladó basszusgitárfej várt Macira. Ő most ugyebár a The Sea And The Sun [vadonatúj még bevezetés alatt álló nevén > SEE THE SUN] zenekarban bőgős-énekes lett, így ideje cuccot újítani. Mint kiderült, az eladó fejtől függetlenül, a tulaj igazi mesterember, gitárokat, erősítőket és ládákat is gyárt teljesen saját kezűleg, valamint felvigyázza a helyi bandák hangszereinek állapotát. Többet között Road-ék gitárjai is ott lógtak a szobája falán, mint aktuális munkadarabok. Jól elszakmázgattunk, Maci be is ruházott a fejre, és kaptunk is egy kis sütit az útra, úgyhogy jó kedvvel indultunk tovább. :-)
52.JPGTarjánba megérkezve bolyongtunk egy ízeset, aztán csak odataláltunk. Pacsiztunk, ismerkedtünk, színpadot építettünk, adminisztráltunk, és kaptunk ingyen sört. :-) A helyi banda, cseppet sem meglepő módon lemondta a bulit, de egy fiatal csipetcsapat azonnal rá is csapott a felszabaduló lehetőségre, hogy szeretnének játszani. Igenááám, de még csak egy kopott pengetőjük sem volt. A gitárosokon keresztül verekedték magukat kölcsönadás szempontból, de a dobmotyókat már nem engedték a tulajok.
54.jpgKicsit sajnáltam őket, mert lehettek vagy 13-15 évesek, de már mindegyik olyan magas volt mint én, és igazi lelkes, derék gyerekeknek látszottak. Sokszor hálásak lennénk egy ilyen brigádért a vidéki bulikon. Minden esetre most így alakult. Elég nagy káoszban voltam, így már csak arra eszméltem fel, hogy a Just Four belecsap. Egész szép kis társaság bulizta végig a műsorukat, jól is szóltak, fasza volt. Persze én nagyon jól tudom, hogy mit tudnak a srácok, de Maci például most futott beléjük először, és látszott, hogy csont nélkül betalálta a fíling, úgyhogy Ő is csatlakozott a mocorgókhoz. :-)
53.jpgPersze az ördög nem alszik, sajnos a jelenlevők nagy része az átszerelés alatt hazament az utolsó busszal, azért minket ez sem állított meg, aki maradt, az kapta rendesen, jól felszántottuk a deszkákat. Volt közös ugrálás, alighogy össze nem szakadt az egész hóbelevanc, meg színpad előtt rohangálás, ahogy kell. :-)
55_1.jpgKicsit elefánt is voltam a porcelánboltban, több ízben Csabi középső beütőjét rúgtam rá a dobra állványostul, egy ízben pedig egy kábelen történő elcsúszás miatt az egész bal oldalsó hangfaltornyot döntöttem rá a hangosító gyerekre, ami csak csodával határos módon nem vágta agyon a srácot, és szintén ennyin múlott, hogy még csak a nótát sem kellett félbe szakítanunk. Szóval nem volt egy presztízs buli, de odabasztunk. :-D
56.jpgA koncert végén pacsi mindenkinek, fellélegzések, pakolás. Elmondtuk még egymásnak ezerszer, hogy mi az underground, és, hogy fúde nagyon nagy dolgok várnak még ránk, aztán csináltunk egy "stáb fotót", firkáltunk a firkafalra, és mindenki körbenyalt mindenkit.
57.jpgGyorsan még vettem pár sört a hazaútra, aztán csak döglöttünk. Mapett mindenkit hazavitt, beleértve magát is, úgyhogy onnantól hazáig nekem kellett ellavírozni a busszal. Örültem, hogy nem futottunk ellenőrzésbe [psssszt!!! :-)]. Csabival aztán szépen felcuccoltunk, és másnap elkísért 'Vörösvárra. Kiderült, hogy Mapett az utolsó tankolásunkkor [már itthon, Újpalotán] a kúton felejtette a tanksapkát, vagyis már hosszú kilómétereket mentünk nyitott tankkal. Hát gondolhatjátok, hogy zavarba jöttem, de mázlim volt, mert miután végeztünk, és Csabit is eldobtam a vonathoz, visszamentem a kútra, gondoltam hátha megtalálták, és igen, meglett. Mégsem játszottam el teljesen a tulaj bizalmát. :-)
58.JPGVasárnap délután Szentivel visszatértünk az amerikai foci-miliőbe, ezúttal a Fáy utcai Vasas sporttelepre, egy nemzetközi mérkőzésre a Pozsonyi Uralkodók ellen. :-) Az előzőnél sokkal izgalmasabb meccs volt, mégis alig tudtunk figyelni, mivel a szlovák cimbik cheerleader csapata pont a hangosító pult előtt találta meg a helyét, és bár nem szeretnék semmi valótlant beleképzelni a dologba, de a lelátó, és a saját csapatuk zászlóinak szerencsétlen elhelyezkedése révén mi voltunk az egyetlen közönségük...akinek majdhogynem végig háttal állva táncoltak. :-) Nincs ezen mit szépíteni, bilibe lógott a kezünk. :-D Még csak zenét sem hoztak magukkal, arra riszáltak, amit betettünk, aztán nem győztük magyarázni, hogy ez bizony a sajátunk. :-D A meccs végén el is kaptuk őket egy közös fotóra, mert féltünk, hogy nem fogjátok elhinni, no meg aztán ezt a ziccert be kellett zavarni minden áron!! :-)
59.JPGNagy nehezen csak a végére értem, ez történt tehát a legutóbbi elszámolás óta, remélem, hogy nem nyertem meg semmilyen fogadást azzal kapcsolatban, hogy ember nem lesz a földön, aki idáig olvas, minden esetre jól éreztem magam, miközben körmöltem eme kedves, indokolatlan sorokat. :-D

Van még hátra, tartsatok velünk!!
Képek a galériában!!
Rákendroll!! :-)
TGer

Címkék: debrecen salgótarján dunaújváros marosvásárhely székelyudvarhely sepsiszentgyörgy dürer kert cojones turnénapló rekordhossz

Pókerünk vót, örülünk. :-)

2012.03.26. 04:51 | TGer | Szólj hozzá!

Höjj Hombrez!

Úgy döntöttem, csak firkálgatok pár sort, mintegy naplózás céljából. :-)
Először is, a félreértések elkerülése végett, pár szó a múlt hétről, ami nem kapott külön bejegyzést, az év végi posztban lefektetett újraértelmezés alapján. :-) A békéscsabai buli leginkább csak a jellemünkön acélosított egy sort. Aki követ minket a frászbukon, láthatta, hogy irkáltunk ezt-azt, aminek - elárulhatom - a java része ironizálás volt. Igyekeztünk viccesen felfogni a dolgot, "nevetni magunkon". Történt ugyanis, hogy a kedves szervező kollega rútul átbaszta a mi, és az Open Doors bár főnökasszonyának buksiját is, így egy kicsit szarban maradtunk anyagilag (csak a véletlennek köszönhető, hogy elhozott hazáig a járgány), és hát álszenteskedés lenne elhallgatni, hogy a buli sem volt épp egy non-pluszultra. A srác szerzett mellénk három hipertrendi emó/hácé bandát, és ezzel együtt hasonló közönséget is, akiket a mi "őskövületnek" titulálható metál muzsikánk gyakorlatilag elijesztett, lényegében a kutya nem volt kíváncsi ránk. Szégyen-nemszégyen, leszarom, így volt. Az egyik bandával kishíján sorozatgyilkolásba is fulladt egy okfejtés, mivel úgy vették fel a nekünk beígért zsetont, hogy közben a mi cuccainkon játszottak, és mellesleg az egész este a mi kezdeményezésünkre szerveződött. Amikor legutóbb 'Csabán jártunk, még az ún. Party Infection koncertsorozat keretein belül játszottunk, amit két fiatal úriember csinált kooperációban. Nemrég Ők "szétmentek", és az alapján, amit a pletykákból le tudtunk szűrni, azt hittük, hogy a jó oldalra álltunk. Kiderült, hogy nem. Nem akarok szart dobálni, vagy hisztis kölyök módjára eljátszani a sértődöttet, csak úgy gondolom, a levont konklúziókkal együtt indokolt, hogy kidumáljuk magunkból, ami volt. Ez a szerencsétlenkedés erősen rányomta a bélyegét a turné kezdetére, így erősen rajta kell lennünk, hogy visszaszerezzük a jókedvünket. Természetesen értek pozitív benyomások is, volt pár nagyon rendes arc, 1-2 öreg rocker, két másik - tökkorrekt - banda, a hely személyzete, és nem utolsó sorban a főnökasszony, aki nagyon igyekezett korrigálni a dolgot. Egyszóval, igyekszünk arra emlékezni, ami jó volt a dologban. A ****** zenekar énekesének pedig üzenem, hogy ha már amúgy is a Fájdalom a középső neved barátom, jobb, ha kibaszott messziről elkerülsz a továbbiakban!
Snitt. Március 23, péntek, délelőtt. Már három napja küzdöttem a megfázással, így csütörtök estefelé úgy döntöttem, hogy rommá iszom magam kerítésszaggatóval, hogy kipucolja belőlem a nano-férgeket. Meg is történt, kurvajót aludtam, rendesen szelőzött a búrám, tele voltam energiával, de valami mégsem volt jó. Áh, megvan, a nap már túl magasan jár, behalt a telóm, nem csörgött, 3 órával később keltem, minthogy találkozóm lett volna, Artúrral. Szerencsére nem gyilkolt le, csak kölcsönadta a gitárját, hogy legyen tartalékba. Köszi Arti! :-) Beugrottam Pókmenhez a - termékmegjelenés - Gitárcentrumba ;-), hogy segítsen kicsit rendbe szedni. Köszi Pókmen! Hazajöttem pakolni, szervezkedni, trekklistát nyomtatni, kapkodni, stresszölni, kávét kifuttatni. Délután dereka táján befutott Csabi és Mapett, lepakoltunk, go. Apropó, ezúton is köszi a Till We Drop-os srácoknak a buszért, nyakig a Monster logókban, tök macsós volt! :-)
Szegeden aránylag könnyedén megtaláltuk a Noir-t, sínre tettük az alapokat, megjöttek a zenekarok, bepótoltuk az ismerkedős köröket régről és kevésbé régről. Bence és Evi is csatlakoztak, akik előző nap már nyomultak ugyanitt az Over My Dawn-al, és Oros Norbi, diszkrét cikk-cakkban sétálgatva a "boldogságtól". Frankón az egész délutánt pusztulkodással töltötték Bence kérójában, képzelhetitek. Mapettet amúgy lépten-nyomon felismerték, főleg a keverőpultokban munkálkodók, főleg az Insane-ben eltöltött aranyifjúság nyomán. Itt is lett rögtön vagy 10 haverunk, akikkel aztán elnosztalgiáztak, amíg a tettek mezejére nem léptünk. Kurvajó sztoriik vannak, nekünk "taknyosoknak" király volt hallgatni. :-)
Kezdődött a móka. A Note Of My Death-es amigokat már ismerhetitek az orosházi beszámolóból, azóta formálódtak valamelyest, de még mindig metálkór, hálistennek nem épp azzal habitussal, mint amivel 'Csabán találkoztunk. Rendes srácok, jól zenélnek, de úgy tűnik nem igazán kényezteti őket - sem - a sors, mivel a buli végeztével úgy döntöttek, hogy nem bírják bevállalni a Dunaújvárost. Nem tudom, hogy ez miért pont ott, és akkor derült ki számukra, de lelkük rajta. Mellesleg az tény, hogy elég kevesen jöttek el pénteken, és tudtuk is az okát, mivel a szombat munkanap volt, amivel sajnos a koncert szervezésénél még nem tudtunk kalkulálni. Hát bassza meg, nem lehet micsinálni, valami mindig van, a leosztott kártyákból kell tudni játszani. Utánuk zúzott a Moratorium zenekar, Ő rájuk már egy fokkal többen megmozdultak. Izom death metal, nem viccelnek. Szonti, aki nemrég érkezett Hozzájuk az énekposztra, annó még nálunk is jelölt volt, mielőtt Bencét megismertük. Ezidáig nem is hallottam más bandában, de ütősen tolta, úgyhogy örülök, hogy megtalálta a helyét! Nyomtuk mi is, nagyon rendben volt, aránylag sokan jöttek, és bár nem alakult ki egy óriási pankráció, az arcokon azért tükröződött a masszív odafigyelés, ami ugyanolyan jó. A többi bandák is bejöttek megnézni, ami ilyen helyzetben külön megtisztelő. Ízelítő:



A Feral Clarity zenéjének már előzőleg utána néztem, mivel Őket ezidáig nem ismertük. Kiemelkedően jó oldschool-göteborgi, és grúvmetál témákat vegyítenek, játszanak Lamb Of God-ot, nem is kell több. Respekt!
Buli után elugrottunk még egyet kajálni. Norbi már nagyon be volt rúgva, és vagy egy óra hosszatt csuklott. Szerintem afféle időutazást élhetett át a koncert közben, mert ahogy befejeztük, 3 percenként kérdezgette, hogy "ennyi volt? már vége is?", pedig kifejezetten hosszú, 13 számos repertoárral mászkálunk most (a tavalyi turnékon 8-9 nótát toltunk, Ő pedig simán hozzá is kellett, hogy szokjon). A buszpálya melletti zabáldában aztán embertelen ordenáré módon magunkba csavartunk egy raklap gíroszt, és közben izomnagy hülyeségeket beszéltünk, amit az átlag 40 másodpercenként arra elhaladó rendőrautókból szúrós tekintetekkel honoráltak. Kevés a közbiztonsági személyzet, sokaveszedelem, jók a pogramok, csak sok köcsög van. :-D
Összerámoltuk a cuccot, pacsiztunk mindenkivel, és bevettük a Bence-rezidenciát. Dumáltunk még vagy 2-3 órát, erősen elhajolva ismét az altesti poénkodás irányába, pulykáztunk, filtereztünk, eltoltuk a sánta-félszemű-kutyakalózt, és negyed óránként vetettük fel, majd szavaztuk le az éjjelnappaliban történő bevásárlás ötletét, ami egy masszív lerészegedést eredményezhetett volna. Végül pár sör után az alvás győzött, abból sem sok.

Az aktuális vesszőparipáink egyébként az alábbi videókból származnak. :-)
Úgy döntöttem, hogy beágyazni azért picit sok lenne, nem szándéxom átmenni puruttyába, de csekkoljátok csak linkről, lehet pusztulni. :-D

https://www.youtube.com/watch?v=Ik1wfStNShE

https://www.youtube.com/watch?v=XRKpAUpbaDU&feature=related

https://www.youtube.com/watch?v=yrUkTlQdQsQ&feature=related

10 körül már talpon voltunk, kávé-kakaó-bolt-sztorizgatás. Norbi egy fotelben aludt, és hát nagyon durván nézett ki másnapra. Mivel volt helyünk a buszban, meginvitáltuk 'Újvárosba, hogy mozogja ki magából a másnaposságot, vagy nemes egyszerűséggel rúgjon be újra. :-) Elmentünk egy nagy össznépi zabálásra, aztán indulás tovább. Mapettel végigdumáltuk az egész utat, amit nagyon értékeltem, gecijól beilleszkedett már most. Régebben sokkal kevesebb volt az érdemi szövegelés, leginkább csak az alsó tagozatos hányós-tarhálós-diszkriminatív poénoktól, és az ezek kiváltotta - indokolatlan - nyerítéstől zengett a busz. Azért persze ne féljetek, nem múlunk el hülye gyerekeknek lenni, csak ez most így jól esett. :-)
Újvárosban már egy fokkal nagyobb bajban voltunk a Kaptár Music Pub megtalálásával, de szerencsére nem többel. Ide is elsőként érkeztünk (nahát), becuccoltunk, kényelmesen. A molinó falra rögzítésével akadt egy kis technikai problémánk, amit Csabi és Mapett sikeresen megszakértettek azalatt, amíg én szintén sikeresen felhajtottam egy fúrót, egy marék csavart, és ötven méter kábelt, a hozzá tartozó jómunkásemberrel együtt, persze feleslegesen. Zsír. :-) Szépen gyülekeztek az emberkék, megjött a Wrath of Azazel, és alig fél órával utánunk Moratoriumék is, ami a Szegedről történő indulásuk ismeretében vagy fele olyan hosszú utat, vagy 220-as átlagot záró "közlekedést" jelentett, minden esetre nem faggatóztunk, hogy hogy csinálták. Bűvésztrükk. ;-)
Az egyik szegedi hangosító, akinek 'Újvárosban is bejárása volt ide-oda, borzasztó körülményekre próbált meg minket felkészíteni előző nap. Nem tudom, hogy csak nekünk szeretett volna egy kellemes meglepetést, vagy gonoszkodott, vagy aktualitását vesztették az állításai, vagy mivan, de nekem nagyon tetszett a Kaptár. Kényelmes színpad van, széles is, mély is, szőnyeggel burkolt, nem csúszik, nem gyűrődik, nincs miben hasraesni. A közlekedés is kényelmes, a lépcső - bár meredek - nem csúszik, az emberkék faszán el tudnak terpeszkedni a bokszokban, a pultos lányok gyönyörűek, minden raj. Bizonyára azok is jól érzeték magukat itt, akik nagyon nem jöttek meglátogatni minket legutóbb a Terminál klubban. Bocsi, de ez a helyzet, a blogban nincs cenzúra. ;-)
Bár a hangosítás nem volt épp egy A38, úgy döntöttünk, hogy nem fog ez minket annyira zavarni, hogy bármi emiatt legyen élvezhetetlen. A dupla koncertes hétvégéken a második nap már amúgy is olyanok vagyunk, mint a partra vetett hal. Már minden kerék kidurrant, minden húr leszakadt, minden membrán megroggyant, az énekes berekedt, a másnap a gyomrunkat csavarja. Általában. Így hát a Moratorium rázendített, mi meg mentünk asszimilálódni. Díszes társaság gyűlt össze, csupa METÁL arc, sok haver. Viri, Sanya, JanóMisi, Morhordék, meg még vagy huszan, és egy csomó ismeretlen. Többen beszámoltak arról is, hogy láttak már minket régebben, és bár a zenénket nem igazán vágták, arra az egy dologra kivétel nélkül mindenki emlékezett, hogy a Szolnoki lecsekkoltatta velük, hogy ki a Jóska. :-D
Viri ugyan felvilágosított, hogy ez a hely jobban megy annál, hogy a jelen levő embermennyiség soknak számítson, én azért nem voltam elégedetlen, pláne a legutóbbi moccanásunkat magasan verte a hangulat. Csak páran hanyagolták a megjelenést, akiket fejben bírtam tartani, de hát Ők majd összeszégyellik magukat. ;-)
Lezúztuk a bulit, király volt minden, jóval aktívabbra sikerült az összkép, mint előző nap (mondjuk a Noir színpada egy jégpálya, alig mertem megmozdulni, be is állt a csípőm a félórás terpeszben állástól). Sokan megnéztek, és voltak akik tudták, mi az ábra, számcímeket, dalszöveget, ésatöbbi. Királyság. :-) Plaskov, a Moratoium gittyósa még előzőleg odaígérte nekem a kajáját, mondván, hogy nem éhes (nem is emlékszem már, hogy hogy került szóba a dolog), egy rántott húst krumplival, amit felhozott a színpadra, mondván, hogy el ne felejtse. A srácok nagyon röhögtek. Köszi Plaskov! :-D
A Wrath Of Azazel zenéjét ezidáig nem vágtam, de nagyon kellemes dallamos death, csajgitárossal, sok szintivel. Nem éppen az én stílusom, de elismerésem Nekik, mert a kategóriájukban nagyon szépen megvalósultak, pontosan, feszesen játszottak, zsír volt. Norbi közben sokat segített, vigyázni a motyókra, cédét árulni, ésatöbbi. Ezutóbbiban egész sikeres is volt, bizony, jóképű gyerek, ez nem lehet véletlen. :-D
Mire vége lett a bulájnak, már lefáradtunk, úgyhogy horgony fel, cuccolás, köszöngetés, búcsú-pulykázás. :-D A srácok, akik az est jó részét a busz melletti gengeléssel töltötték, ragyogóan lemerítették az aksit a nyitva tartott ajtóval (pontosabban, az emiatt világító belső lámpákkal), így még Bekő Tóni úr is csatlakozott a társasághoz, aztán szépen hazaaraszoltunk.
Vasárnap délelőtt összegeztük a látottakat, a vidéki szektor a vasút felé vette az irányt, én meg elkezdtem ezt pötyögni. Zsír volt a hétvége srácok, köszönjük mindenkinek, elsősorban azoknak akik eljöttek, valamint Noir Bettinek, Tóth Zolinak, Note of My Death-éknek, Moratoriuméknak, Feral Clarity-éknek, Wrath of Azazel-éknek, és mindenkinek aki bármely módon is részt vett a kalandban!
Pénteken Pécsett rendezünk ultrasúlyos southern-orgiát, szombaton pedig - első ízben - domborítunk Bátaszéken. 200 kabala lesz a sör, aminek beláthatatlan következményei lehetnek! :-)

Képek a galériában!
Köszönjük, hogy Velünk lógtatok!
Cső!
TGer

Címkék: én szeged dunaújváros sánta érted félszemű cojones pulykázás anyádnak börtönviselt csöveskukoricák filterezés kutyakalóz tolom

süti beállítások módosítása