Sziasztok!
Na, tegyünk egy kísérletet rebootolni az elmúlt pár hetet...
Ugyeeeee már majd' mindenki értesült róla, hogy az első V megünnepléséhez felrántottunk egy új számot. Most, még gyorsan mielőtt megjelenik, tépjük fel szépen a sebeket, amiket a megszületése alatt szereztünk. :-)
Az első, és legfontosabb, amit tudni kell, hogy igenrégen zsebben van már. Még a 2010-2011-es felállás ideje alatt gyűjtögettem hozzá a témákat, hiszen, aki esetleg olvasott már itt sztorikat akkortájt is, az emlékezhet, hogy a nagylemez felvételei alatt totál beizgultunk, és már akkor el akartuk kezdeni a következőt. Szép korszak volt, de meg kell hagyni, hogy akinek ennyi terve van, az időről időre kénytelen megbírkózni a gondolattal, hogy fel is kell nőni hozzá. Minden forrásunkat a koncertezésbe öltük, és emellett semmi másra nem jutott, egészen mostanáig. Nem mondom, szépek a statisztikáink. Lejátszottunk egy tonnányi bulit, elkoptattuk a magyar utakat, és pár nemmagyart is, és halmozódtak az élmények. Ugyanakkor, itt volt az ideje visszavenni arcból, mert megjöttek a fáradtság jelei. Tagcsere, satöbbi, ismeritek a dörgést. Próbáink már évek óta nincsenek. És kapaszkodj > most sem voltak. :-) 
A zeneszerzési "rutinunk" valahol a mezitlábas kőkor, és az neo-digitál-ízidrámmergitárpró-kiborg éra között lebeg. Sem a jólbevált, hagyományos, próbateremben dzsemmelős metódust nem preferáltuk soha, sem a leprogramozós, ímélbenküldős építkezést. Általában az történik, hogy egy ember hozza a vázlatot, riffekkel-szöveggel-dalszerkezettel-tokkal-vonóval (valszeg azt sem nehéz kitalálni, hogy ki), és ha nagyon muszáj, kerítünk hozzá telefonnal, fényképezőgéppel, vagy más hasonló alpári módon készült demókat, hogy belerázódjon, akinek menet közben nem sikerült. Van egy rövid periódus, amikor "zsűrizzük" az elképzeléseket, de nem szokott hosszú lenni, most meg szinte semeddig sem tartott. Volt pár futam, amit a mai fejemmel már elavultnak éreztem, és a közel két éve csiszolódó dalszövegben is ráncfelvarrtunk pár sort, de annyi. 
Bikkes Gabi barátom [úgynevezett Bájx] segített összedobni egy konyhakész demót a gitárokról, tempószekvenálással, mindennel, ezt kapták meg az arcok, és végül a stúdióban is ezt használtuk mankónak. Sima ügy. Eddig. Begyakorolni egész más volt. Rohadt nehéz. :-) Egyfelől, mert az önfejlesztési szándék minden új nótában ott van. Szeretem egy kicsit, mondjuk 100+10%-os arányban túlvállalni magam. Másfelől, mert ilyen mértékben arctalanul, találkozások, és minden nélkül még sosem készült számunk. Személyenként-hangszerenként vettem át mindenkivel, hogy az ő perifériáján hogy lesz ez a dolog megoldva. Kemény meló volt. Amikor 2010 májusában az I hate Love Songs-al szingliztünk az amerikai válogatáslemez kedvéért, akkor is hasonló volt a helyzet, csak épp háromszor volt próbálva a nóta, három különböző foghíjjas felállással, teljessel pedig egyszer sem. Mégis azt mondom, semmivel sem volt könnyebb szülés. :-) 
A másik gond a lemezborító volt. Tavaly ősszel már bevett szokás volt, hogy önálló koncerteket tolunk, így a flyer készítés is ott terpeszkedett a szervezkedés során megoldandó dolgok között. Eleinte csak türelmetlenségből kezdtem játszogatni a fotosoppal, aztán kezdtem belejönni, és most úgy gondoltam, bevállalom, hogy saját kezűleg építek fel egy képet. Nem volt könnyű. Először is, azt akartam, hogy a borítón látható minden csak részben fedje a dalszöveg mondanivalóját, hogy a "szubjektív képzelőerő" is teret kapjon, vagyis mindenki azt lásson benne, amit akar. Másrészt az volt még baj, hogy nincs lehetőségem kézzel rajzolt alapanyagot használni, így a munka első fele (vagy inkább a jó 80%-a) a gúgöl képkeresőben való szarakodással telik, ami számomra egy kövér agyfasz. Minden esetre bízok benne, hogy sikerült kisakkoznom egy kellő mértékben saját koncepciót, és senki nem küld rám maszkos ukránokat kalával. De persze, ha mégis, nyílván nem gondolta meg jól. :-) Ezzel kapcsolatban is van mit megköszönnöm, Bartalus Lau-nak, a konzultációkért. Lávcsi. :-)
Amit talán még a történet elejéhez tartozik (azért itt írom, mert, ha előbbre kerül, talán nem olvasol idáig sem :-D), hogy az elhatározás mindössze két héttel előzte meg a kivitelezést. Volt egy tervünk egy nagyszabású bulira Pesten, amit ebből az alkalomból rendeztünk volna, de mivel az utolsó pillanatig nem sikerült áttörnünk bizonyos falakat, kétségbe esésemben dobtam fel, hogy "figyu, mi lenne, ha inkább stúdióznánk?", és azonnal rárabolt mindenki. Ebben csak az a para, hogy ez a két hét, vacogva, rettegve, és teljesen egészében alvás nélkül telt. Mivel a nyár folyamán többször is megesett, hogy pénzhiány indoklásával hetente egyszer kajáltam, nem volt gyenge kihívás most összeszedni a szükséges magot...és persze nem akarok egyedül térdelni a gyóntatófülkében, a többiek is hasonló szarban voltak hétköznapokon. Viszont-viszont-viszont, Head up high! > sikerült. :-)
Béci és Töfi még az általában szent és sérthetetlen hétvégéjükről is lemondtak a kedvünkért, így szombat reggel 7-kor már ott kukorékoltam a Blahán, hogy Mapettet felvegyem. Ő 8-ra várt, úgyhogy hehe, első baki. Minden esetre az utazás zökkenőmentesen telt, szépen eldumálgattunk, megérkezve bedobtunk egy kávét, pacsiztunk Csabival, Bécivel, és durrbele, adjneki, Rec - On. Ez aztán zajlott egész nap, dob, basszus, ritmus, clean, szóló, akusztikus, és egy tonhalas pizza. Fellélegzés. Meglepően könnyedén felszaladt a zenealap, csak párszori konzultációra kellett megállnunk, hogy átbeszéljük azokat a részeket, amiket a sohamegnemtörtént próbákon kellett volna. De ez csupa apróság. Mivel annó még Sanyit is elláttam bőven feladattal a gitárok terén, és ennek csak egy részét tudtam visszavenni tőle, Ő is beugrott support-álni minket, amiért ezúton is köszönet! :-)
Az estéhez közeledve viszont meg kellett szakítanunk a koncentrációt, mert bulink is volt aznapra. Rákóczifalva egy Szolnok mellett, alig pár percre fekvő település, ahol egy művházas megőrülés szerveződött. Mi nem sokkal korábban, az Igor nevű formáció helyére ugrottunk be, és bizony, nem bántuk meg. :-) Még nem jártunk itt korábban, de egészen meglepő királyság volt. Terpeszkedős színpad, mellkasban dübörgős cucc, backstadge-ben kaja, sör (pontosabban: Roger :-D), ezigen. Az idővel persze eléggé hentes módjára bántunk, jöttünk, pacsiztunk, lezúztuk a "kötelezőt", bedobtuk a bedobnivalót, kicsit még paréjkodtunk, és kivégeztük Roger-t. :-) Mindenki nagyon lelkes volt, ment a hajrázás, meg a pogó, dőlés-borulás, ahogy itt az alfődön ez megy. :-) Eztán, még talajszintre részegedés előtt visszahúztuk a belünket a stúdióba, lepakoltuk a cuccot, és elsétáltunk egy kicsit kocsmázni. Ott már aztán bőven folyt a minden. Ex-zenésztársakkal, ex-osztálytársakkal, lokálpatriótákkal, és még egy Európa-bajnoki bronzérmes szumóbirkózóhölggyel is ittunk együtt, aki meglepően csinos volt, és adott lufit. :-D Egyszóval voltunk egy nap ötévesek. :-)
Az est záróakkordjaként elugrottunk bedobni egy hamburgert is, ami aztán majdnem kalandosra sikerült. Nem tudom, ezt nem-e kéne kihagynom a beszámolóból, dehát basszameg, annyit kardoskodok a cenzúra ellen, hogy legyen most ez bónusz. Sz'al pesten a városban buszozgatva majd' minden nap megtalál egy olyan jólnevelt úr, aki mellém áll, rálép a lábamra, majd rámnéz, és nem szól semmit. Hát most, a kajára várakozva újból megtörtént. Bámul a csávó az arcomba...mondom neki, kicsit emelt hangon: "semmi gond"...erre csak bámul tovább, aztán kimegy, mivel az Ő kajáját elénk vették, mondván, hogy egyedül van. Hát bennem valami elpattant. Utána mentem, és közöltem vele, hogy bántani fogom...nyilván, nem ezekkel a szavakkal...szerencsétlen annyira megijedt, hogy meggondoltam magam. Pedig nem is volt kis darab, simán fölém állt. Pótolta a bocsánatkérést, én meg összeszorított fogakkal nagy nehezen nyugtáztam...ez van. Valahogy most is úgy érzem, sokat könnyített volna a mostanában "gyengélkedő" kis lelkemnek, ha jól a flaszterba tapostam volna a kolegát...de nem. Semmi ilyesmi. Peace&love...&hate. De csak nyugisan. Értitek... :-)
Másnap reggel kábé 2 óra alvás után dörrent meg a fülem mellett az ébresztő, hát azt sem tudtam, merre vagyok arccal. A stúdióban aludtunk, és a Szolnoki is csatlakozott, hogy ne kelljen megváratnia minket a reggeli köreivel, amíg odatolta volna a biciklit. Felrugdostunk mindenkit, reggeliztünk, aztán Csabi Túrkeve felé vette az irányt, mi pedig nekiugrottunk az énekfelvételeknek. Ez már egy fokkal nehezebb szülés volt a többinél, mivel jó 80%-ban helyben kellett összetákolnunk az elképzelést (mostanra ez is bevett módszer), mégis kifogyhatatlan poénforrás. Délután közepe tájáig tartott, de akkorra már az egész arcunkban beállt az izomláz. :-) Többek között, amivel talán "várósabbá" is tehetnénk a nótát számotokra, összegyűjtöttük, hogy milyen különböző hatások figyelhetőek meg, az általunk is csak részben preferált előadóktól. Felsorolás következik > :-)
- Hollywood Undead
- Cannibal Corpse
- Avenged Sevenfold
- Amon Amarth
- In Flames
- Korn
- az ún. Intézményes Trú Blekk Mötál
- az ún. Játszótéri Ordibálás
- és Oli Sykes élő "teljesítménye"...
Naszóval érdekes lesz.
Mire végeztünk, már csak lebegtünk, mint a szar. Cuccolás, végighallgattuk párszor, aztán náh háuze gó hóm. :-)
Mapettel egész úton okfejtettünk, főleg az ügyben, hogy mit változtat majd ez, mennyit lendít a jövőnkön, és persze a többi új nóta "munkamorálján". Nem túlzás, ha úgy tartjuk, összesítésben abszolút az első helyre került most ez. Nem akarom elkövetni azt a hibát, hogy túl sok jót mondok, nehogyaztán csalódnotok kelljen, minden esetre elég a tény, hogy mink nagyon szerelmesek vagyunk. A héten már kaptunk belőle egy első mixet, amin ugyan van még mit csiszolgatni, de már a kiindulópont is igen attraktív, így a megjelenés napjáig szépen kibontakoztatjuk. Ezen nap csütörtök, és addig még egy másik munka is zajlik, Rivasz Gergő műhelyében, ami már nem titok. Egy dalszöveges videó lesz, ami mostanában vérmenő. Ebből is láttunk már snitteket, remek hatásvadászat. :-)
Szintén Gergőék szerveznek egy kétnapos rücskös-lucskos Halloween partit, november 1-én és 2-án. Péntek este mink is tiszteletünket tesszük, szóval minden út Szolnokra vezet. :-)
Ez volt hát az új nóta rövid története, és remélem, hogy még folytatódik, hiszen küszöbön a megjelenés. :-)
Addig is...
Pénz & Sárm! ;-)
