Muff!
Nos, eme fenti cím, egy kosárlabdás szakkifejezés, amit bizonyára ismertek néhányan, a többiek meg nem, de nem is baj. Arról van szó, hogy a hétvégi koncertek alkalmával Győrben harmadjára, M'óváron pedig másodjára demonstrálhattunk. A hétvége kellőképp beütött, tehát elkönyveltük, kipiáltuk, felminősítettük. Különösen azok után, hogy a múlt hét, annak előzményei, és következményei csúnyán belerondítottak a statisztikába. :-/
Nem is kéne mondanom, hogy ezek a koncertek is veszélybe kerültek, bár kissebbe. A hét elején kiderült, hogy Sanyi egyáltalán nem jön (hanem dolgozik), és már egy ideje tudtuk, hogy Szűcs is csak a péntekre. Voltak okok-okozatok, de vitathatóak, úgyhogy ne is menjünk bele. Lehetett átszervezni, vagy meghalni. Az átszervezést választottuk, és, mivel minden bliccelő sikeresen visszaverte az álláspontját ért támadásokat, csak beletörődtünk, hogy a fél zenekar is több a semminél..jpg)
Péntek délelőtt 10kor keltem. Mivel mikrobuszt bérelni legénység híján okafogyottá vált, úgy döntöttünk, hogy az én verdámmal megyünk. Ehhez le kellett ruccannom Túrkevére a motyókért. Igen, az ellenkező irányba. Nem gond, így legalább megbízható kalkulációk mellett dolgozhatunk, nem is volt drágább ez, mint buszt bérelni. Ami már kevésbé zsír, az az, hogy rengeteg cuccról volt szó. Minden oldalon faltól-falig, padlótól-plafonig pakoltunk, és még a kedves "utasaink" is az ölükbe vehettek egy-egy dobtestet, meg ami még akadt. Az alábbi kép már hazainduláskor készült, dehát sejthetitek..jpg)
Gond egy szál se, felvergődtünk Pestig, összeszedtük Bencét, és leteszteltük a Köki Terminál sikergyanús bevásárlóközpontját, teszkó, és toalett kategóriákban. Kurvasokat kell gyalogolni, gyerekek, nem lesz ez így jó. Egy tizes skálán -21, és utálok kerekíteni. Az iróniát cseppet sem mellőző, faerezet mintás (kerti pottyantósra emlékeztető) vécéfülkék azért mentettek egy-két pontot a dizájnereknek. :-) A városon keresztül furakodásra egy egész óra volt "félretéve", szerencsére nem lett rá szűkség. Fél 7 körül Győrben voltunk. A Black Rock klubbot nyílván ismeritek, ha máshonnan nem is, az előző beszámolóból (május). Semmi újdonság, és ez jól van így. Bepakoltunk, és vártunk. Nyílván. Közben szállásadónk, Dani is próbált szórakoztatni, valszeg sikerült volna neki, ha nem vagyok L.H.Á., de Bencével azért elhülyültek. Utálom ezt a kurva várakozást, de mivel Smiciék utolsó emléke valszeg az, hogy átlagban két és három óra között késünk (Bloody Roots buli, június), jobb volt ez így. Tiszteletet parancsoló tizenvalahány személyes busszal érkeztek, utánfutó, mittudomén, csak lestünk. Csináltak egy beállást, aztán elpróbáltak pár számot. Ez egy kicsit hülyén vette ki magát, mert az emberek már lenn voltak, és nem igazán értették, hogy mi történik. Előrejöttek, de a banda rájuk se bagózott, csak zúzott. Ez a rutinszerűség átka, amikor az ember már többszáz számot írt, és publikált életében, akad köztük, amiket elfelejt.
Megkaptuk a színpadot, belőttük a cuccot, röviden megdörrentettük, aztán még egy gyors átöltözés, intró lemegy, dirr-durr-csitt-csatt. Szerintem hamar belerázódtunk, de az emberkéknek még mindig kell legalább két szám a koncert elején, hogy eldöntsék, mit akarnak. Azért ennyi elégnek bizonyult ahhoz, hogy beinduljon, aki be tud, és közelebb merészkedjenek. Megjött Murphy, és Páki, a Gyár fesztet is megjárt hétpróbás rézseggű bitangok, meg még egy bő másfél maroknyian, és csaptuk. Nem volt egy tömegnyomor, de azért szépen voltak, és úgy tűnt, átjön nekik. Murphy amúgy szintén publikál, és a képeket is Neki köszönhetjük, íme az Ő verziója > http://www.viharock.hu/modules.php?name=News&file=article&sid=4679
Aránylag sokat játszottunk, olyan számokat is, amiket régebben Sanyi nélkül nem vállaltunk. Nem volt itt nagy gáz, csak fokozott koncentráció. A közepe táján már konkrétan kurvajó volt. Ment a headbang, a nevünket is skandálták, és egyéb meggondolatlanságokat műveltek. Paráztam, hogy 2 ropiért csak a legkonzervatívabb ős-MD rajongók jönnek majd el, és ilyenformán alig lesz, aki vevő erre a 21. századi "mocsokra", amivel a mai fiatalok élnek rossz életet, de nem így lett. Visszatapsolásra is futotta, aminek eleget is tehettünk, úgyhogy minden rózsaszín.
A Moby Dick az egyik legmeghatározóbb banda volt, kései kamaszkorom thrash fellángolásában. Ez azóta elmúlt, de most kifejezetten örültem, hogy egy koncert erejéig kiszakadunk a "modern ándörgrándból". Annó kurvasok koncertjükön voltunk Csabival, és a régi cimbikkel. Jó érzés, már maga a tény, hogy megosztották velünk a színpadot, pont most, pont itt.
Az aktuális koncertjükről a belinkelt beszámoló többet mondhat, mivel én nem igazán tudtam odafigyelni (sokan akartak tőlem sok különböző dolgot). Azt viszont megerősíteném, hogy feltűnően sokan képviseltették magukat a "rövid" hajat preferáló szubkultúrából. Érdekes. Nem mintha a zenekar egyes tagjaitól távol állna ez, de a Moby Dick, önmagában, azt hiszem mást képvisel. Lehet, hogy tévedek. Ami még feltűnt, hogy nem igazán voltak csajok. Akik mégis, azok sem biztos, hogy önként (inkább a srácok cipelték magukkal őket), és ez lényeges különbséget jelentett a legutóbbi pinahegyekhez felhozatalhoz képest. :-/
Koncert után okfejtettünk egy ízeset, és megfigyeltünk egy heves-ígéretes, ám csírájában elfolytott verekedést. Bunyó nélkül nincs buli. :-) Ideje volt tiplizni, Daniékhoz. Szép ház, jónagy priccs a szoba közepén, simán otthon éreztem magam. :-) A többieket is elpaterolta valahova. Igaz, hogy a kihajható kanapé egyik középső pillérét épp azalatt a két perc alatt sikerült gallyravágniuk Bencével, amíg én huggyantottam lefekvés előtt, ők meg leültek cigit tölteni, de attól még nem volt halál kényelmetlen, csak ne lett volna oly' hidegzuhany jellegű az ébredés... Egyszercsak azon kaptam magam, hogy a hátam mögött 2 méterrel, két, kispolák méretű hangfalból, kábé 500 watton megdörren a Széj sztop, és Dani kománk, valami különös célltól vezérelve a hátamra vetődik, mint egy kiéhezett életfogytos a San Quentin-ben. Azt hiszem kicsiarakást akart játszani, mák, hogy nem csatlakoztak többen, így is felébredtem. Időszerű volt, mindenki ébren, Szűcs már félúton tart a véres gecibe (úgyértem lelépett), anyuka készíti a reggelit. Bemutatkozás, kávé, nyúzott arcok, világosság, jókedv, móka, kacagás. Bence laptopján kipróbáltam Quake-et, ez lehangoló tapasztalatokkal gazdagított... Durván profin be van lőve, olyan nézet, és irányítás, amiről még csak nem is tudtam, pedig itthon is nyomom, ha morci vagyok (napi 18 órát, na jó, nem :-D). Nem voltam nagyon szar, csak épp, hogy ki tudtak röhögni. Nem gáz, mondtam is Bencének, hogy úgy kvékezek, mint ahogy Ő gitározik. Lelkesen. :-) Közben az első reggeli "banánhéj" is elénk került. Artúrhoz ki kellett mennünk a vasútra, de amíg mi a győri állomáson 15 perc után feladtuk a keresést, Ő az 'óvári állomáson már buzgón unatkozott. Nahát. Belapátoltuk az ebédet, megköszöntük a vendéglátást, aztán kocsiba be, és irány 'Óvár. Már javában rajtunk volt a "második napi" attitűd. Bencéből is előjött A Szolnoki. Felfrissítette a vesszőparipa gyűjteményét, mindenféle "OH NO, A GIANT SHITMONSTER!", és hasonló kaliberű megnyílvánulásokkal, a legújabb Rózsaszín Pitbull dalok unalomig elismételt "kedvenc" versszakaival, aztán rögtönzött bemutatót tartott minden idők "legaberráltabb filmjei", és "legbizarrabb zenekarnevei" kategóriákban. Mesélt egy új szerzeményről, aminek az a címe, hogy Szerb film. Állítólag mindenen túltesz. Azóta már beszereztem, de még nem volt időm legyűrni. Fontos, hogy látszólag beszélni is alig mer róla, ami nem kis dolog. :-) Ami még "említésre méltó", bár másra nem, az az, hogy mostanában, ha mászkálunk bárhol, faarccal és ártatlan gyermeteg hangon kérdezi meg ismeretlenektől, hogy van-e náluk otthon budi... Nem mintha tőlünk idegen lenne a favicc, mint fogalom, de őszintén szólva ezzel már annyira alá adja a színvonalat, hogy az egyenesen sértő. :-) Ilyenkor még a jóöreg Kiajóska című trollkodás is képes, és felértékelődik a szememben... :-///
Mire megjöttünk, Artúr már közel volt hozzá, hogy visszamásszon a fára, de a teszkó felé vettük az irányt (természetesen), úgyhogy megenyhült. Mindenki kaját keresgélt, pedig épp, hogy hülyére zabáltuk magunkat (mi van veletek emberek??), hát próbáltam idomulni. Elfogyott a rekesz monszter, hát vettem egyet. Baszki. Minden tiszteletem a fijúknak a Páblik Riléjsönsz osztály kreatív részlegén! Ez az ingyenosztogatós gerillafaszommarketing bejött. Csont nélkül. Megszereti a paraszt, oszt meg is veszi. Kibaszott globalizált amerikanista pöcsnek éreztem magam, de nem sajnáltam rá. Az itthoni kávét semmi sem pótolja, de ez legalább fél liter.
Megkerestük a Faházat. Most sem volt sokkal könnyebb, mint előzőleg, csak most hamarabb feladtuk, és segítséget kértünk. Ezúttal, ahogy Bogyó elmagyarázta, sokkal egyszerűbbnek tűnt, de csak a jóég tudja, hogy legközelebb emlékezni fogok-e. Behordtuk amit kellett, aztán a srácok leültek hülyülni, én meg még Artúrral tettem egy kísérletet az átbeszéletlen dolgok rehabilitációjára. Ez nem jött össze, de már nem volt sok tétje, ahogy visszaút sem. :-) Az sem segített a koncentrációban, hogy Bencének ezalatt sikerült a hétvége kizárólagosan lepihentebb beszólását elhintenie (torrentezők előnyben) >>> "Adsz egy cigit? Vissza seed-elem!"... És ettől jó két-kétésfél percig lesütött szemmel ücsörögtem. :-)
Elsőként a Cadaveres érkezett meg. Nem néztek ki sokkal jobban, mint mi. Nekik is sztornózták az előző heti koncertjüket, és mintha a talajt is nehezen éreznék. Főleg Zoltánunk, akit előző este kiraboltak, és sejthetőleg meg is vertek, de az egészből semmire sem emlékezett. Balika fél arca is a duplájára volt dagadva, de azt mondta, hogy a bölcsességfogával van valami (bölcsesség? hess innen :-D). Éjfényék hoztak dobot, amit közvetlen azután, hogy összeraktak, és elnyomtak rajta pár számot, valaki "oldalról" alkalmatlannak minősített, ezért Sinyáék elugrottak szerválni egy másikat. Nahát. Mondjuk elég jót hoztak helyette (Bogyóét), csak mire az énekcuccal is bénáztunk egy sort (ekkorra már mindenki "okos" volt, legalább egyszer), épp, hogy felpakolhattunk, és kezdés.
Szilárdéktól (El Pollo Loco) kaptunk egy 8x10-es bőgőládát, csudajól szólt. Nem pöcsöltünk semmivel, bele a közepébe, zúzás. Közel sem voltak olyan kezdeményezőek az emberkék, mint előző nap, de a buli végére szépen összegyűltek, mindent megtapsoltak, igény szerint üvöltöttek. Artúr játéka is faszán belesimult az összképbe, ezúton is köszi! :-) Beficcentettük a You Suffer-t is, meg is lepődtek, jobban is, mint sejtettem, röhögés. Vissza is tapsoltak, de ennek nem volt idő eleget tenni. Sajnálom, mert a végére lett igazán jó, az utolsó számot már kényelmes tombolás kísérte. Megvolt az újkeletű "vicces búcsúzkodásunk" is (ezt majd a végén), még több röhögés, hali.
Nem volt kecmec, azonnal rá a cuccra, bontottunk-bomlasztottunk. 10 perc múlva már minden a kocsiban lapult. Akadt bőven ismerős, magyarázhattuk sűrű bocsánatkérések közepette, hogy hova ez a sietség. Kriszta, Márk, Zsú, Cadáék, Éjfényék, és a többiek, reméljük jót buliztak. Még nem indultunk el, mire a Pollo Loco már kakáltatta. Kömény pogó volt, sejtem, hogy nem érezték nagy veszteségnek, hogy puszi nélkül dobbantottunk. Éjfényárpival sikerült még egy pár szót váltani. Az egekbe magasztalta az egygitáros megszólalásunkat. Nahát. Konkrétan jobbnak titulálta a kétgitárosnál. Ejnye. Elvileg azért, mert így érthetőbb. Nem elképzelhetetlen, mivel tény, hogy Csabcival nyolcvankétésfélszer összeszokottabb párost alkotunk, mint bárki mással (nyílván Bence elég individuális, Artúr reintegrálásához meg egy teljesértékű próbára sem futotta). Ami viszont cáfolat, hogy a Murphy féle beszámolóban az ellenkezője olvasható. Kitudja mivan. Azért zsír, hogy Smici pozitívan nyilatkozott a dologról. Azt mondta, hogy ez Őt is felbátorítja, hogy mínusz egy ember mellett is megcsináljanak bulikat. Megtisztelő. :-)
A hazaút első felében még paréjkodtunk, plusz Bence produkált egy mintaszerű rosszulétet (elvileg a motyóhalom alatt átélt klausztrofóbiája miatt), aztán hátul elcsendesedtek, Artúrral meg lementünk Magdianyusba. Minden nőt megbeszéltünk, aki létezik a földön (és persze betöltötte 18-ik életévét), és pár csávót is (semmi buzulás). Ahogy Pestre értünk, Artúrt haza, Csabiékat meg magamhoz vittem, felhordtuk a cucct, és szunyáltunk. Írtózatos szagok terjengtek. :-) Reggel Bence azt mondta, hogy annyit lógunk mostanában együtt, hogy azt is álmodta, hogy együtt lógunk. Hát nem édes? De.
Ez jó is végszónak, ideje már abbahagyni. Azért is nőtt ily' hosszúra ez, mert a fotókra várakoztam, remélem nem vittem senkit sem túl nagy időzavarba, a szöveg eleje már több, mint egy hetes. Ezen a hétvégén ugyan nem volt koncert, de aki ma jól odafigyel, az meghallgathat velem egy interjút a zenekar múltjáról-jövőjéről a Tilos Rádió-ban, azon belül is a Gorezone-ban, este 8-tól. Google jóbarát, megtalálod-megoldod. Legközelebb szombaton zörgünk Jászberényben. Illusztráció itt alul.
///a fészbukon hamar kiugrott, hogy IGEN, az alapkép lopott, köszönjük az alkotónak, és bocs, ha megsértődött, valamint bocs mindenkitől, aki már dettó felhasználta erre a célra, dehát hova szarjunk, mindenki így dolgozik, ráadásul egész tetszetős lett, hehe///
Mi voltunk a Herék, és köszönjük, hogy velünk lógtatok! :-)
Na csók belétek! :-)
TGer
Szombat reggel 7kor arra ébredtem, hogy nem alszom. Nahát. Lementem tejért, főztem kávét, megittam, elolvastam a híreket, legyilkoltam egy fél országot a kedvenc lövöldözős játékomban, megborotválkoztam, előkotortam a szerkényből egy tiszta céges pólót, meg ilyenek. Ezek a várakozások általában kurva lassan telnek, de, ha ezt akkor és ott ki merem mondani, százötven százalékig biztos, hogy azonnal becsap a kénköves ménkű', nehogy tovább kelljen folytatnom az unatkozást. Ezúttal meg sem mukkantam, jobb a békesség. Szó volt róla, hogy Janó beugrik délelőtt, hogy beállítsuk a bőgőjét, de küldött sms-t, hogy nem ér ide, ígyhát összecuccoltam, és gó. Hamarabb leértem, mint gondoltam, de így is épp elég baromarcút kellett elszenvednem az úton. A szolnoki vasútállomáson csatlakozott Tina (Mrs.Csabi), és háromnegyed 1-kor meg is érkeztünk az Olajcsarnok parkolójába. Egy mérsékelten kedves polgárőr bácsi kísérletet tett ugyan, hogy vitába szálljon velem, miszerint melyik betonkockát hívják most pont Olajcsarnoknak (amelyikre Ő mutatott, azt én Körcsarnok néven ismerem), dehát Őt is könnyedén diszkriminálom fejben, amiért szolnoki, és rendfenntartó, ígyhát nem kellett komolyan venni. Becsekkoltunk, körülnéztünk, minden oké. A standok és a színpad elrendezése nekem kifejezetten teszett, frankón kihasználták az épület adottságait, pláne ahhoz képest, hogy ugyanez a hely, sokkkkkal nagyobbnak szokott tűnni, amikor épp Metál Liget nevű rendezvény zajlik. Ezt asszem nem kő bemutatni. Hangaparáttal Gyuszi bácsiék szálltak ki, innen már lehetett tudni, hogy ütős megszólalás várható. Volt ingyen Monster osztogatás (igen, az ilyen rendezvényeken, ez bevett szokás), és egy brutális hatalmas amjerikai Chevrolet terepjáróval is demonstráltak, ami a kocsiból kifelé szóló hangfalak egész garmadájával volt felszerelve, valószínűleg utcánlassanvégigmenősbömböltetősrajoskodás céljából (ugyan most nem hallhattuk, de egyszer igazán kíváncsi lennék). A zenekar ugyan még sehol nem volt, de Norbiék megjöttek, ígyhát átmentünk a kocsmába. Ez azért is indokolt volt, mert a helyszínre telepített büfé nem épp minket célzott meg az árkegóriájával, mint vásárlói réteget (ez elég diplomatikus volt?? XD). Nyomtunk egy sört, közben ment a duma, anekdotázgattunk a Maratonról, meg a tavaszi turnéról, meg ezer dologról, amire valamilyen különös oknál fogva Ők baromi jól emlékeztek, én meg egyáltalán nem. Nahát. Közben megjött Bence, és Balázsék is, és még pár darab sör, úgyhogy jó volt. Az egyedüli, ami kicsit betett, hogy legalább 10 fokkal volt hidegebb, mint amire ruházkodáskor számítottam, így a kocsma teraszán üldögélve, a hideg sörön kívül nem sok mindenbe tudtam kapaszkodni. Mire megjött a Kevibül érkező különítmény (a cuccok jórészével), már szinte pakolhattunk is felfelé (habár majdnem egy egész óránk volt erre a műveletre). A Riseoffate már letakarította a cuccokat, de közvetlen utánnuk egy break-tánc előadás foglalta el a terepet (ugyan nem a színpadot, de esélytelen lett volna keresztül vergődni, az erre összegyűlt tömegen). Azért szépen komótosan, nagypapásan, felrakodtuk a cuccokat, és átvedlettünk. Csabival találtunk magunknak a csarnok végében egy ilyen...elfüggönyzött...hm...üvegajtó-előteret (vagymiafaszomnak nevezzem), ahová néhány takarítószer, és ruhatári fogasok voltak bezsúfolva, ezt használtuk öltözőnek. Szép lehetett, ahogy a túloldalról beáramló fény átvilágítja a függönyt, és a mi kicsit sem szerény sziluettünket. :-D
Ez a buli azon ritka esetek egyike volt, amikor a teljes motyómennyiséget mozgosítottuk a próbateremből. Mivel a felhozatal, a tavaszi turné, és a nyári vegetálás alatt igensokat fejlődött, nagy örömmel vettük tudomásul, hogy milyen ütősen meg bírunk szólalni, mostmár teljesen önerőből. Legutoljára Szűcs újított erőlködőt, kiváló magyar gyártmányt ProLude-éktól, és hozzá Warwick ládikót. Szól, mint a barom. Sanyinak is lett valahonnan (hirtelen) egy Gibson Les Paul-ja, de csak erőszakos ráhatással sikerült rávenni, hogy magával hozza. A másik felfedezettje egy Vorson flying-v, ami tok híján legfeljebb nevéhez méltó transzportálás formájában érkezhetett volna a helyszínre. Mindezeket megfejelve, én is most kaptam vissza a gyittyómat a szervízből (egy tök sima nagygenerálozásról). Vastagabb húrokra váltottam, feszesen szól, kőgecikemény. Ez, mint performansz, így, ahogy van, frankó. Hogyúgymongyam, van terpesztése. :-) Ami mondjuk a zenekar teljesítményéről kevésbé mondható el...node sebaj. Minden kezdet nehéz. :-)
Ami azt illeti, jellegében nagyon más volt itt minden, mint egy koncerten. Talán előzőleg kevéssé fejtettem ki, de a berendezésben, a színpad a terem közepén kapott helyet. Így bárki, aki folyamatosan zajló tetoválást, a kaját, vagy a Monster-t kereste, nyugodtan körbemászkálhatta, vagy megállhatott a zenekar mögött, hogy onnan csodálkozzon. Így nem ártott néha másfelé is fordulni, mint amerre a cuccok, és a kontroll adta magát. A másik, ami abszolút meghatározta a hangulatot, hogy világos volt. De nagyon. Az egész csarnok felső reflektorozása égett (alapvetően egy kosárlabda pályáról beszélünk). És nem kapcsolták le, pedig a tetováló standok is mind egyéni belső világítással voltak felszerelve, és a színpad állványzatán is volt fénycucc bőségesen. Reflektor, robo-lámpa, még stroboszkóp is. Tehát megtehették volna. Ilyen formában kísértetiesen hasonlított az egész a Hangfoglalás kiállítótermére, az előadói ösztöneim pedig tökéletesen összezavarodtak. Gyuszi bácsiék brutál hangzást csináltak nekünk, kontrollba is úgy szólt a motyó, mint az állat, és kifelé is, de nem tudtam egyszerűen eldönteni, hogy mi lenne a legjobb. Persze Szűcs csatlakozott hozzám, fejrázáshoz, ésatöbbi, de hely amúgy sem nagyon volt, hogy ugrabugrálhassunk, a közönség legnagyobb része meg úgy tűnt, hogy elsősorban a zenére kíváncsi mintsem, hogy rommá bulizza magát, ezt meg nyugiban amúgyis jobban produkáljuk. Szóval nehéz volt eldönteni, hogy mi a jó. Balázs amúgy nagy lelkesedéssel, végigrajoskodta a bulit, hol fotózott, hol csápolt, még a mosholással is megpróbálkozott gyönyörűségesen-óvatosan, és Norbi is tanúbizonyságot tett róla, hogy helyenként nálunk is jobban ismeri a nótákat.
Néhány kissebb hibát leszámítva megállt a lábán a performansz, ezek meg csak annak voltak köszönhetőek, hogy közel 2 és fél hónapja már, hogy legutóbb játszottunk. A kihagyás bizony rozsdásodással jár. A gitárom is épp eleget időzött a szerelőnél, ami idő alatt hanyagoltam a gyakorlást, úgyhogy kicsit ki voltam esve, Bence pedig mintha valami ezeréves leharcolt oroszlán lenne, rettenetesen nehezen vette ezt a kanyart. Sebaj, mostmár megy a turné. Ami mondjuk nagyon jól esett, hogy utánnunk ugyanúgy nem volt sietség, mint előttünk. Vége lett a bulinak, meghajlás, taps, köszi-köszi, és miután letettem a gitárt, még bőven volt időm elsőként átöltözni, és csak utánna kapni szét a motyót. Ez nagyon fontos. Tudom, már nem először mondom, de ezt a lóhalálában történő átszerelést valami iszonyatos módon rühellem. Nagy előnye volt ennek a rendezvénynek, hogy másképp volt berendezve. Persze nem minden következetlenség nélkül, a pakolást is abszolváltuk. Szépen visszarakodtunk mindent a buszba, ami rögtön el is ment, mondván, hogy a megmentőnk Csabi faterja volt, akinek attól még, hogy szombat van, akad jobb dolga is, ígyhát nem időzhet itt reggelig. Megpróbáltam ráduplázni a rockmaratonos rekeszmonstertarhálós akciómra, és mivel ugyanazok a srácok voltak, és emlékeztek is rám, ragyogóan sikerült. Pipa. :-)
Eztán már csak az oldódás volt hátra. Rövid időre a tetoválások is visszakerültek a figyelmem központjába. Végignéztem a standokat, az éppen zajló munkát, és pár katalógusba is belelapozgattam, nagyon tetszett, hogy kivétel nélkül mindenkinél találtam kiemelkedő munkákat, sehonnan sem kellett megjátszott mosollyal elslisszolnom. :-) A műsor következő szereplője a Progness zenekar volt, akikkel igenjó cimborák lettünk, de ettől eltekintve is, abszolút objektíven mondom, hogy kurvanagyot játszottak. Amikor nemsokkal ezelőtt a lemezükkel ismerkedtem, sokszor nehéz volt eldöntenem, hogy mit is képvisel a zenekar egész pontosan, de élőben minden kikristályosodott. Az én fülem sokféle dolgot felfedezett benne már előzőleg (azért írom ezt így, hogy véletlenül se tűnjön szakavatott kritikának, ami lökök), kezdve az Sepu-Soulfly típusú groove metal-tól, a Machine Head újabb lemezeit jellemző merész technikai megoldásokon keresztül a matekos progresszívig. Nehéz lett volna megítélni, hogy melyik fog így élőben leginkább kidomborodni. Amit végülis hallottam, az egy rendkívül súlyos modern metál, sok egyéni törekvéssel, egy kőkeményen összeszokott banda előadásában. Tényleg, nagyon egyben volt a produkció. A stílusra mondjuk nekem leginkább a "neotrash" kifejezés ugrik be először, ami vélhetőleg átlagot von az összes belekevert elemből, persze csak abban az esetben, ha létezik ilyen egyáltalán. Eztán persze rajoskodás, duma, fotók, sör, toltuk a rokkot..jpg)
Eztán persze Ők is lenyomták a műsort, ahogy szokták, nem volt itt kecmec. A közönség soraiból itt már mondjuk eltűntek a bámészkodók, aki viszont maradt, az kétségtelenül az Ő előadásuk miatt érkezett. Ha ragaszkodunk az objektívitáshoz, be kell valljam, hogy vegyesek az érzéseim a zenekarral kapcsolatban, sokszor magam sem tudom, mivan. Persze kurvajó arcok mindannyian, de ezt most úgy értelmezzétek, mintha nem ismerném őket. Mindenkivel kapcsolatban el szoktam játszani ezt az elvonatkoztatást, és nem maradhatnak ki a beszámolóból, hiszen (ahogy már megszokhattátok) egy bizonyos ponton túl, minden irományom pofátlan öncélúságba lép át. :-) Namost. Számomra egyértelmű, hogy olyan zenekarról beszélünk, akiknél a kisugárzás kulcsfontosságú szerepet játszik (igen, nem ritkán a zenét magát is háttérbe szorítva). Karizmatikus frontember, egymás játék stílusát remekül támogató zenészek, és kitalált, de jól eltalált arculat. Ezutóbbi alatt elsősorban a programozott szinfónikus betéteket, és a fellépőrucikat értem. Ez csupa olyan dolog, amire a zene szempontjából nem lenne szükség, viszont remek megkülönböztető jelzések. Ami probléma felléphet, az valahol a zenei alázat, és az úttörő jelentőségű ambíciók ütközése nyomán születik (a két fogalom igensűrűn utálja egymást). Ez például a megszólalás. Sokszor tapasztalható, hogy ahhoz, hogy egy bandának egyedi hangzása alakuljon ki, amit bármikor rögtön felismer a közönség, valamilyen formában rontani kell az összképen. Sok példát tudnék felhozni (WMD, 5FDP, vagy mondjuk a Parkway Drive - Deep Blue lemeze, hogy jobbat ne is említsek). Csupa olyan hangzás, ami ellene megy a technika fejlődésének (tehát nem tisztább, érthetőbb, nagyobb hangterjedelemre törekszik), mégis ettől válik egyedivé. A Scerra hangzás is ilyen, azt leszámítva, hogy nem tudom, volt-e a srácoknak más választásuk. Kíváncsi leszek az új anyagaikra, ebből a szempontból is. Nyílván, mert erre akár még rá is játszhatnak (feltéve, hogy tisztában vannak vele). A másik, amivel engem, személy szerint, erdőbe visz a banda, az a stílus. A srácok biográfiájában, és minden netes felületen, ahol valaha írtak róluk, azt jelentik ki, hogy egyedit szeretnének alkotni. Nekem valahogy mégis úgy tűnik, mintha a banda a múltba tekintene. Egy olyan stílus felé, ami már kifutott a modern világból, legfeljebb azért érdemes művelni, hogy az ember megmutassa, lehetett volna jobban is. Nyílván ez is olyasmi, amivel nem kritizálom őket, hiszen csak egy érzés, a számomra is egyértelmű értékek mellett. Ossian-ra is elegen járnak, pedig...hm...egyik se én vagyok. :-) Szó ami szó, ezek a kételyek azt gondolom csak érdekesebbé teszik a produkciót, hiszen negatív sajtó elvileg nincs. :-) A közönség mindenképp Őket igazolja, hiszen nem ritkán a leggyönyörűbb lányokból áll, akik nem szégyellik magukat. Az hogy is nézne ki? :-D
Miután a koncerteknek vége lett, Bencével elsétáltunk kajálni, meg zsetont felvenni, amiből aztán teljes széthullás lett. Visszamentünk, de nem is volt már sok történés (a tetováló verseny kiértékelése zsűriileg, ez nem igazán látványos), és a srácok is leléptek, valamint kezdtem megérezni a 7 órai kelést, úgyhogy oszlottunk. Bence ment a kocsmába, én meg elsétáltam a koliba, felkeltettem Szűcsöt, kivertük a faszunkat, oszt lefeküdtünk a gecibe. :-D Oppá, bocsánat, mégiscsak beficcent egy kis felnőtt tartalom. ;-)