Hi!
Ha lesz újévi fogadalmam, valami általános, hozzáállásbeli változást fogok várni tőle. Például azt, hogy nem ültetjük át az életünket unalmas egymás-utánba, így a sztorikat sem. Ezzel a poszttal búcsúztatom a koncertenkénti naplózást, jövőre már csak azok a sztorik kapnak kijelölt helyet a blogban, amik valóban rá is szolgáltak. :-)
/nyílván azt az egy eshetőséget leszámítva, ha valaki más gondoskodik róla helyettem, amit bárki megtehet :-)/
A RockTár klubbot nem is értem, miért nem ismertem ezidáig. Sok koncert, és nagy koncertek, nincs is messze, és sokan dumálnak róla. Remek, gyerekek, remek. Hatalmas koncertterem, szintén hatalmas előtér kanapéndöglés céljából, és még egy ugyanekkora helyiség a bagósoknak. Beszarás. Olcsó pia, frankó melegszendvics. Külön játékterem, ha "sportolni" vágysz. Csocsó, billiárd, darts, meg minden f*szom, még egy Gitár Híró autómata is van. :-D
Időben megérkeztünk, behurcolkodtunk, mindenki pacsizott mindenkivel, biztonságérzet az egekben. Az est összeállítása is raj, 5 zenekar, bár az időbeosztással a helyszínen variálni sosem szerencsés. Smiciék előrébb jöttek egy helyet a listában, így másodikból negyedikek lettünk. Félsz ide vagy oda, mivel alig egy pár ember jött kezdésre, nem volt gáz. Elsőként a Social Rampage nevű formáció játszott, akikről annyit érdemes tudni, hogy a néhai Lazulalánc tagjaiból (nemtommekkora lecserélődés mellett) újraverbuválódott banda. A névválasztáshoz sajna nem tudok gratulálni (közösségi őrjöngés? ejnye...), de a zenéjük határozott előrelépés az elődzenekarhoz képest. Pincébe hangolt groove-ok, üvöltözés, metál. Lehet, hogy sokra viszik. Az Őket követő Eye Beyond Sight esetében fordított a szitu. Jó a név, jó a színpadkép, de a zene nem sokat adott számomra. Jó kemény, baszott sűrű, megáll benne a kanál, de nem elég karakteres, nem elég megkapó. Nyílván ez csak az én véleményem, a közönség fontosabb. A Bloody Roots-al tisztában vagytok, ha mégsem, tessék pótolni. Bár nem szakad ki a Moby Dick zenei világából, legalább a legjobb pillanatokat idézi.
A mi bulink annyiból volt fontosabb a többinél, hogy Szűcsöt búcsúztattuk. Hülyeség lenne úgy tenni, mintha címlapmacsók lennénk, ezért nem rendeztünk különösebb hírverést ennek, de Szűcs elhagyta a zenekart, és nem is tér vissza többet. Az okokról elég annyi, hogy nem jöttünk már ki egymással. Nem ugyanaz a srác már, aki volt, amikor belépett, és mi sem voltunk túl nagy tekintettel az életében keletkezett változásokra. A zenei ambíciói is nehezen voltak összeegyeztethetőek a törekvéseinkkel, ígyhát megérett az elválás. Az utódját még korai megnevezni, de több nagyszerű jelöltünk is van, és ez kurvajó, majd igyekszünk a legjobb döntést hozni.
A buli többi részét tekintve ugyanaz volt, mint bármikor. Zsírság-rajság-köménység, headbang, pogó, gyilkolás. Tetszett. A színpad kényelmes volt, az emberkék lelkesek. Eljászottuk amit kő, és időben átadtuk a helyet a Don Gatto zenekarnak, akiket remélem, hogy szintén nem kell bemutatnom. Bár szerintem kár a Fürgerókalábak-ért, azért ez is egy remek reform (áztákurvá milyet alliterálok itt nektek :-D), talán egyedül a poénos "lényeglátó" magyar szövegek hiányoznak. :-)
A Kevibül érkezők - kis túlzással - rögtön leléptek, én visszarakodtam a cuccokat a kocsiba, és maradtunk még egy kicsit lazulni. Jó lenne mielőbb visszatérni, de Árpi bácsi (tulaj) nem táplálta belém a reményt, ahogy eldumálgattunk, igen szűkös új évre számít. Namajd meglátjuk mi aztat. :-)
Debrecen esetében már szűkebbre szabhatjuk a sztorit. Az UnPlugged-ot, és "kitűnő" szokásaikat már jól ismerjük, miszerint 11-kor vége a koncertnek, kirúgdossák a rokkereket, és kezdődhet a diszkó. Ami valljuk be...gáz. A bulit megelőző 2 napot egy idegőrlő, képmutató, és teljesen felesleges huzakodással töltöttük. Kiderült, hogy nincs elintézve a cucc, és mivel mi úgy készültünk, hogy csak alapokat kell vinnünk, alkalmunk nyílt összeakasztani a bajszunkat a többi zenekarral. A vége persze csak az lett, amit előre tudtunk, és élőben már kábé vita nélkül. Szűcsöt itt már pótolnunk kellett, ezért eljött velünk Bucsi Laci, a Trendkillerz zenekar soraiból. Ha akarnám, akár el is árulhatnám, hogy Ő az egyik jelöltünk, de nem akarom. ;-) A kocsiban odafelé mindenkit a legrosszabbra próbáltam felkészíteni. Harcra, az utolsó vérig. Szerencsére nem ez lett, koppra kicentizve, 10 percel fellépés előtt estünk be, 1, azaz egy percbe sűrítettük az összes észérvet, amit az évek során kitanultunk a Maunika Show-ból, és már pakoltunk is felfelé. Kis technikai para, és persze mindenki akar még egyet hugyozni, és a faszom, de azért csak elkezdtük, és végig is pörgött a koncert, mint a gép. Jó sokan voltak (pláne a legutóbbi bulihoz képest), és vették, ahogy látszott. Bár menet közben igen konszolidált, kvázi csak headbang-re, és hey-hey kántálásra korlátozódó tombolás ment, a számok végén olyan toporzékolás tört ki, hogy csak lestünk. Nem kellett megkérni Őket, hogy üvöltsenek hangosabban. :-) Koncert után egyből pakoltunk, elfogtunk pár gratulációt, fotózkodás, ésatöbbi. Rövid smúz a régi cimbikkel, Andiékkal, Sepumark-al, és már gurultunk is hazafelé. Ez most így alakult. A hazaút adta. Nem aludt be senki, duma-ökörködés, és lévén, hogy mindjárt karácsony, még hugyozni is megálltunk minden második bokornál (amit nagyon szoktam rühelleni, egy átlagos túra esetében). :-) Keviben, Szolnokon, és Kecsón is sikerrel landoltak az arcok, én úgy kábé hajnal kettő magasságában horgonyoztam le NewPalace Rock City szívében.
Köszi a turnét Mindenkinek, aki eljött, mégegyszer elnézést az erdélyi, és a jászberényi köménymagtól, reméljük legközelebb minden csak durvább lesz! :-)
Szilveszterig még egyszer jövök, addig is tessék bulit szervezni, mindenből betankolni, és lelkesedni! :-)
Pusza!
TGer
