Cojones

Höjj every1!

Bár jelen turnénk minden állomásán lubickoltunk a vulgaritásban, rekordokat dönteni mindig kellemes. Így a zenekar, 4db Igen, 0 Nem, és 1 tartózkodás mellett ítéli a képzeletbeli Aranyfallosz díjat Orosházának, a Legtürhőbb Parti 2011 kategóriában! Taps-fütty-ováció! :-)

Asszem ez nem lesz hosszú beszámoló, elég, ha a tények beszélnek.

Előszöris az, hogy turné összeállításakor ez a koncert volt a legkönnyebb eset. Villámgyorsan megegyeztünk mindenben. Bár a flyer-t kétszer is újra kellett gyúrnom, mivel a kedves résztvevő zenekarjaink lecserélődtek, a magabiztos alap kitartott a végsőkig. :-) A veszteség-listán a legnagyobb helyet Sanyi fedte habtestével. Elmondása alapján egész héten beteg volt, és csak azért nem szólt, hogy ne idegeskedjünk. Bízott benne, hogy jobban lesz, de szombat délelőtt már világos volt számára, hogy esélytelen eljönnie. Mindannyian elharaptunk egy fúbazdmeget, aztán beletörődtünk. Ezzel kifejezetten szellőssé vált a karaván, rövidebb szolnoki, és túrkevei megállókat beiktatva 3-asban döcögtünk le a busszal Orosházára, természetesen a full cuccaparáttal a puttonyban.

Eltévedés-odatalálás kategóriában is nyertünk. Chuck Norris-os határozottsággal eligazodtunk, annak ellenére is, hogy Kondoros és a 47-es főút között 35 kilómétert kellett zötykölődnünk egy már-már földúttá amortizálódott "csapáson". Új korában kábé 1 autónyi széles lehetett, de most már kvázi "nyílt terep, kövekkel". Nem kevés horror-fantáziakép rémlett fel, halott gyerekekről zacskóval a fejükön, a sötétből előbukkanó szellemkamionokról, szembejövő vonatokról. Jó volt. Aztán odaértünk. :-D

A Flamingo Klub kívülről egy szép nagy falusi udvarház, belülről meg...hogy egy modernkori klasszikust idézzek..."egy ócska kocsma, egy mocskos lokál". :-) Ezt ne vegye senki rossz néven, szerintem totál átjön a hangulat. Pepita kockás padló, a falon körbe párás tükrök, és az elmaradhatatlan csocsó-darts-billiárd-félkarúrabló. A koncerthelység mérete egész tetszetős, és a színpadé sem rossz, ha leszámítjuk, hogy sztriptíz rúddal is fel van szerelve, amit épp úgy pozícionáltak, hogy se előtte, se mögötte ne lehessen kényelmesen elférni, viszont rendkívül idegesítő... :-)

Ami még fontos, hogy az egész hodály 1 db radiátorról kapott fűtést, ami a kocsmahelység legvégében üzemelt. Érkezésünk előtt ugyan tettek egy kisérletet a befűtésre, egy gázpalack, és a hozzát tartozó rózsa segítségével (mely létezésének eredeti értelme a bográcsban történő főzés), de ez persze csak pofon volt a sz...  Az egyetlen mázlink, hogy az utcahőmérséklet is épp tavasziasba hajlott (7 fok), így megúsztuk fagyhalálmentesen. Ha már a hidegnél tartunk, képtelen vagyok eltekinteni a budi megemlítésétől, ahol valamilyen különös oknál fogva minúszba ment a mutató, és a lehellettel együtt a húgy is határozott felhőkben gőzölgött, megkönnyítve ezzel az ittasabb kolegák gyomortartalmának újraértelmezését a kritikus ponton. Ejnye.

Bepakoltunk, és átadtuk a terepet az Atrox Trauma legénységének. Kiderült, hogy a hangzás is valahol ott veszett el, ahol a belsőépítész stílusérzéke. Bár két hatalmas hangfaltorony állt a színpad két oldalán, úgy döntöttünk, hogy csak az éneket, és a lábdobot támogatjuk meg kihangosítással. A helység adottságai (tükrök), és a gitárok túlzott magasa (összeolvadva a szintén eléggé "repedtfazekas" cinekkel) mintegy láthatatlan akadályok, feküdtek közéjük, és az érthetőség fogalma közé.

A közönség mindemellett abszolút nem zavartatta magát. Ez jó dolog, de azért van árnyoldala is. Nem igazán láttam még ebben a szubkultúrában olyat, hogy az átszerelés alatt olyasmiket üvöltözzenek, hogy "cigánybűnözés ingyen is van", esetleg a szelídebbek azt, hogy "sok-sok-sok-akelások". Úgy tűnt, hogy közel teljesen mindegy nekik, hogy mi az ami szól, végigtombolták a műsort, és a Note Of My Death-ét szintén. A hangosító srác mesélte, hogy az előző hétvégén a mentők-rendőrök vetettek véget a bulinak, és nem is volt kérdés, hogy miért. A srácok, bár jószándékkal, de mindent megtettek, hogy a legveszélyesebb módon szórakozzanak. A padló egy jégpálya volt, és mindenki piájából jutott rá még egy kevés, valamint időről időre előkerült egy forma, aki mindenkin keresztül verekedte magát azért, hogy egy felmosórongy segítségével egyenletesen csúszósra kenje szét az egészet. Simán felmosott az pogózók lába között, nem érdekelte ki zuhan keresztül rajta. Beszarás.

A második sómennél egy seprű volt, de Ő (vélhetőleg) csak hadonászni vette magához, és időről időre leütött vele valakit, amikoris a haverja rövid időre elvette tőle. Bár emez úriember valszeg életeket mentett azzal, hogy felügyelte a seprűsgyilkost, azért maga sem érezte eléggé a talajt. Az Ő szakterülete az énekesek helyetti konferálás volt, mindezt úgy, hogy a teste, és a tudata (??) mindennemű összehangoltságot mellőzött. Miközben angyali hangon elmondta az összes udvariasságot, ami épp eszébe jutott, hogy engedélyt kérjen a színpadra történő felmászáshoz, a lába magától ugrott fel egy pillanat alatt, a keze magától tépte ki a mikrofont Bence kezéből, a szája pedig magától kanyarintott irodalmi igényességű monológot, olyan szintű artikulációval, mintha most a billentyűzet közepébe fejelnék, pontos idézet gyanánt... Nahát.

Mindent összevetve nem volt nagy gáz, bár az egész koncert olyan volt, mint egy verekedős jelenet a Bud Spencer-Terence Hill filmek fénykorából. Én élveztem, jókat röhögtem magamban, hogy mekkora suttyóság van. :-D Még a legalapvetőbb dolgokat sem közöltük menet közben (vegyécédét, tőcsdle, tapsojj, ugorj, stb...). Bár a képeken nem látszik (vakuval készültek), de a színpadon vak sötét volt, és ez nem egyszer meg is viccelt, amikor kétoktávokat kellett ugrálnom a gitárnyakon, valamint a sztriptízrudat is levettem tarkóval úgy ötször-hatszor, de azért remek kis paraszt buli volt ez. A csajok jók voltak, sikítottak is, egyik-másik őszintén, a pia sem volt drága, a tulaj és a csaposok jó arcok, nem is kell több. Reméljük legközelebb kevesebb monoklival gazdagonak a pogózni vágyók, és épp annyival lesznek többen, hogy a takarítószerekkel megáldott hazafiak el bírjanak vegyülni.

Hazafelé menet frissen-melegében egyeztettük is tapasztalatainkat, aztán szép lassan mindenki bekómált, nekem meg csak a kocsi előtt ugráló nyulak maradtak. Egyik-másik igen közel volt hozzá, hogy egy csattanással konyhakésszé varázsoljam, de ehhez nem voltam elég szerencsés, így (rövid túrkevei átszerelkezést követően), reggel 6-ra, földöntúli állapotban haza is érkeztem. Köszi srácok, király volt! ;-)

Galéria frissült, érkezett pár új kép a mosonmagyaróvári banzájból, és egy szűkebb válogatás az aktuális borulatról, gyönyörködni: indokolt. Osztán ott legyetek 'Félegyházán! ;-)

TGer

Hi!

Csak, hogy meg ne öljön az unalom, kiposztolom az Agrock feszten készült kis videót... Nem titok, hogy ez a nóta a(z egyik) gyengém, és kivételesen nem is basztam el sehol, tehát amennyit lehet belőle hallani, az mérsékelt szintű megelégedéssel tölt el, kár, hogy nem láttátok többen. :-)

Tudom, hogy mindig ígérgetem a képeket, majd az is meglesz. Nyílván teljes önértékelési zavar nélkül (értsd.: még senki sem nyújtott be különösebb igénylést rájuk), csakazértis. :-D

Amúgy minden rendben van, próbálunk, készülnek a nóták, majd lesz koncert is, nemtommikor-nemtomhol, de kőkeményen.

Veletek minden faja? ;-)

TGer

Csű!

Most, hogy Csabi remekül visszaszorított 95%-ra, késztetést érzek, hogy koncertbeszámolót írjak... :-)

Holiskezggyem...hm...Hát szóval, megvolt az Agrock fesztivál. Nem akarom durván cenzúrázni a látottakat-hallottakat, és fontosnak tartom kiemelni, hogy bármit írok, csak magam nevében írom. :-) Persze rendszerint rózsaszínben látom a világot (a srácokhoz képest legalábbis), de innen most mindannyian vegyes érzésekkel tértünk haza. Amikor lekötöttek bennünket, próbáltam tájékozódni a fesztivál felől (nyílván, mert nem ez volt az első). Képeket nézegettem, kérdezősködtem, és már előre kialakult bennem az a vélemény, hogy egy nagyon szépen megálmodott valamiről van szó, ami viszont kivitelezés szempontjából megkérdőjelezhető. A facebook-os promóció során is azt éreztem, hogy a szervezők lelkesedése méltatlanul kevés visszajelzést váltott ki az (amúgy sok) érintettekből, és annak ellenére, hogy tudtam, hogy ingyen buli lévén, tuti, hogy lesz nép, paráztam kicsit, hogy pórul járhatunk.

Node haladjunk szépen sorjában. Szombat délelőtt 11 óra volt, én kábé három órája szenderegtem, amikor megcsörrent a teló. Mondom-mizu. A szervező srác hív, mondja, hogy átszervezik a fellépőket, mert a nagyszínpadot (ami szabadtéri) teljesen lenullázta az eső. Lemondják a fele bandát, és egy fél órával korábban kéne játszanunk, és a másik színpadon, ami kőépületben lett felállítva. Mondom persze, nincs ezzel gond (így is este 11 lett a terv). Körbecsörögtem az arcokat, mindenki nyugtázta. Aztán lassan fel is keltem, rendberaktam az ábrázatomat, kávéztam, kitakarítottam a verdát, meg hasonlók. Ezzel el is ment a délután jórésze, úgyhogy pakoltam, 'oszt indultam. Kisújszállásra beszéltünk meg találkozót, körülbelül 1 perc eltéréssel oda is értünk mindannyian. Srácok beszálltak, gó. Beugrottunk még Karcagra, hogy elhozzuk Sanyi cuccait (a nyolcvanhatodik bandájának a próbaterméből). Még otthon lenulláztam a kilóméter órát, hogy képbe legyek, pontosan 308-at mutatott, amikor megérkeztünk Görbeházára (tévedésben voltam, mert egy jó 70-el kevesebbre számítottam). Bence már a helyszínen volt, mivel a délutáni program részeként a másik bandájával is demonstráltak. Közli, hogy 2 óra csúszás van. Nahát. Pacsiztunk a szervezőkkel, eligazítottak, sűrű bocsánatkérések közepette, hogy ez most így alakul, megmutatták hova parkolhatunk, ésatöbbi. Amikor kiszálltam a kocsiból, óvatosan hozzáérintettem az ajtót a mellettünk parkoló mikrobusznak (igen, direkt, azért, hogy ne koccanjon), aminek sofőrje ezt valahonnan a távolból megérezte, és odajött pattogni. De olyan szinten, hogy még fél óra múlva is megkeresett az emberek között, hogy ugyan jöjjek már a kocsihoz, és ellenőrizzük már le mégegyszer, hogy nem-e én karcoltam meg a busz oldalát...mivanezzel...???...Dzsizüsz krájszt... Felmértük a terepet, oszt tennivaló híján leseggeltünk a sörpadra. Szűcs lelépett az OMD tagokkal a kocsmába, Bence meg nőzött, maradtunk hárman. Ment a szokásos, hogyhozzukkiebbőlalegjobbat beszélgetés, persze mindennemű tanulságot nélkülözve, leginkább csak elalvás ellen. A szervezők egy tányér babgulyást is biztosítottak, amiért hálás voltam, mert bokros délutáni teendőim között a kajálás valahogy nem kapott helyet (ami, valljuk be, jónagyfasság). Amennyire a rendszert ki lehetett ismerni, úgy vettem észre, hogy a jóhiszeműség gyilkolta le a munkamorált, mert hiába volt mindenkinek elmondva, hogy mikor kezd, és mikor végez, és mennyi idő alatt pakoljon fel, ésatöbbi, a "bizalmi elv" alapján nem volt színpadmester, és még egy önjelölt megváltó sem akadt a biztonságiak között, aki megtette volna, hogy addig üti péklapáttal az összes zenekart, amíg be nem tartják az idejüket. Ennek az lett a vége, hogy már a többi (a csúszást csak elszenvedő) banda is elkezdett lázadni, és hozzánk küldték a szervezőt, hogy cseréljünk időpontot, mert különben nem játszanak. Az első dolog, ami átfutott az agyamon, hogy "anagylófaszt", a második, hogy "akkorhúzzanakapicsába", és harmadik sem kevésbé építő jellegű, de aztán láttuk, hogy annyira zsákutcában van a srác, hogy csak be adtuk a derekunkat. Hát nem kellett volna. A szervező arc minden adott lehetőségét kihasználta, hogy bocsánatot kérhessen (nem mellesleg olyasmi miatt, amiről mondjuk személy szerint abszolút nem tehet), küldetett nekünk sört, meg főtt kukoricát, meg két üveg bort, meg egy csomó Monster-t, egy tündéri-bájos-aranyos kiscsajjal (akinek a nevét ugyan elfelejtettem, de igazán mély nyomot hagyott bennem), és szóban százszor is hőssé avattak minket (no nemmintha ez távol állna a valóságtól XD), dehát mire ebből koncert lett...áááááááh. Miután magunk is megnéztük azt a kocsmát, és még további két órát várakoztunk, meg ökörködtünk, gondoltam már, hogy bemutatkozhatnánk ennek a zenekarnak, akik itt nagyban kisírták, hogy előrébb kerülhessenek. Szűccsel odamentünk hozzájuk, mondtuk, hogy mi vagyunk mi, és szeretnénk megkérni őket, hogyha már ez így sikerült, akkor iparkodjanak, de kúúúrvára-kibaszottul, mert nem akarunk még további szopást, elég volt ez így is. Nagyon bólogattak, ígérgették, hogy villámgyorsak lesznek, be se állnak, csak elkezdik, meg mittudomén. Mondtuk jó. Hát nem így lett. A beállással valóban nem törődtek, de az a pakoláááááááááás... Csabi végigülte az egészet, és nézte az időt. Ahhoz a pillanathoz képest, ahogy az őket megelőző zenekar eltakarította magát, a dobos felment, és 25 percen keresztül odáig sem jutott el, hogy feltegye a cineket (az amúgy ottani állványokra)... Hátbazdmeg. A faszom kivolt. Direkt nem mondom a banda nevét, mert nem is annyira rájuk haragszom, mint inkább az életre, de így megszopatni magunkat...hát hihetetlen. Súlyos hiba volt elcserélni ezt az időpontot. Mire nagy nehezen végeztek, elmúlt hajnal 3, és már őket sem sokan nézték meg, de ránk kábé egy deka ember nem maradt. A beállást mi is leszartuk, intrót is, mindent hagytunk a picsába, elkezdtük. Mire az első szám közepére értünk, bejöttek mondjuk úgy 10-en, abból 5-en a színpad elé. "Tomboltak", ha úgy vesszük, élték a dolgot, nagy nehezen mi is felébredtünk, de ez is lett a teteje a bulinak. 8 számot játszottunk, a "best of"-ot, már ha lehet ilyenről beszélni, tudjátok. Szolid taps, fellélegzés, balra el. Lepakoltunk, elköszöntünk. Tudtam volna én örülni 3 embernek is, aki rendesen bulizik, de ilyen fizikai állapotban már nagyon nehéz volt. Mire kiértünk az autópályára, már világos volt. Bementünk egy benzinkútra, ahol 2 ezer magyar forintból sikerült kerek 5 liter benzint vételezni (igen, 400, kapjákbeazösszesfaszomat), oszt azzal szépen elgurultunk Túrkevére. Sanyival végigpofáztuk az utat, Szűcs bealudt, Csabi csendestársként vett részt a kommunikációban. Zuhany, kanapé, kékhalál. Snitt.

- Kedves Szervezők: Hangsúlyozom, hogy ez az egész, javarészt negatív beszámoló, SENKI ellen nem szól. Az este folyamán egytől egyig mindenki nagyon rendes volt velünk, mindenki jót akart, mindenki kedves volt hozzánk, és mi ezt nagyra értékeljük. Megbecsüléssel bántatok velünk, és szerintem mi is Veletek. Jót ettünk, eliszogattunk, az enyhén alacsony hőmérsékletet kivéve az időjárás sem volt vészes. és most jön a >> DE << (csupa nagy betűvel), srácok, ezt így nem lehet. Nem ezért jöttünk mi sem, és Ti sem ezért csináltátok a bulit. A saját jóindulatotok áldozataivá váltatok, és nagyon reméljük, hogyha jövőre is lesz fesztivál, ebből okulva sokkal keményebbre veszitek a figurát. Tökösen, IRÁNYÍTÓ jelleggel levezénylitek a banzájt, és ennek megfelelően sokkal jobb is lesz. Látszott, hogy szeretetből csináljátok az egészet, hiszen majdnem minden bandán Titeket is bent láttalak a tömegben, és ez nagyon klassz, de a kemény kéz (és a szerepek tisztázása) most nagyon hiányzott. Kell az a színpadmester, aki büdös köcsög módjára, fel meg le rugdossa a bandákat a színpadról (és ez alól persze mi sem vagyunk kivételek), és akkor elkerülhető az anyagi "kár" is, mint végeredmény, és önnön lelkiismeretfurdalásotok is. Mi mindenben támogatunk Titeket továbbra is, de ebben a kérdésben kérlek hallgassatok rám! Főleg annak a ténynek az ismeretében (amit a kedves olvasóim sem árt, ha tudnak), hogy még utánnunk is játszott egy zenekar. Képzelem mennyire gyűlölnek... :-/ -

Snitt. Fél 11-kor ébredtem (pontosabban felzargatott a kúúrva telefon). Ha bárkinek is feltűnt a poszt címe, valszeg felötlött benne, hogy ennek vajon mi köze lehet a koncertbeszámolóhoz?? Hát semmi. Azért ezt választottam címnek, mert a zenekar tevékenységét illetően egy - még sokkal fontosabb - másik dolog kezdődött a múlt héten (és ma már folytatódott is), ez pedig...dobpergést kérek...a következő lemez megírása. :-) Elkészült egy zenealap (majdnem teljesen), az első új nóta hangszeres része, amit ma nyugtáztunk együtt, mink hangszeresek. A dalszöveget még gyúrom, de próbálok készen lenni vele a következő próbáig, és akkor Bencét is bevonhatjuk az egyenletbe. Hogy maga a lemez mikorra lesz meg, az egyenlőre hatalmas kérdőjelet képez a tér-idő kontinumban, de rengeteg ötlet van, szövegek is, témák is, amikből mostmár folyamatosan építkezünk (értsd: csak és kizárólag azért járunk próbálni, hogy új nóták szülessenek). Vannak már címek is, és két vendégénekest is szerződtettünk, de a konkrétumok egyenlőre maradjanak titokban. :-) Érzitek a hatásvadászatot, ugye? XD Kábé 5 rendszeres olvasóm van (a statisztikák szerint), és 120, akik belépnek, megilyednek, és inkább mégsem olvassák végig, de csakazértis eljátszom a gondolattal, hogy minden mozdulatunkat figyelitek. :-) No, elég annyi, hogy örülünk az új témáknak, mélyebbre hangoltunk, bitangul fog szólni. Aki el mer ezután aludni, azt felnégyeljük. :-D

És végezetül: Oross Norbi, baszki, pont akkor nem vagy ott, amikor megmentésre szorulunk? :-)

Na puszipá! :-)

TGer