Cojones

A zenekarról, a világról, az életről, és egyéb szarságokról...

Galéria

Címkék

1 (1) 100 (1) 2011 (2) 2012 (1) 2013 (1) 2014 (1) 2016 (2) 2k16 (1) a (6) adastra (1) agrock (2) ájulás (1) akela (1) anekdotázgatás (1) anno (1) anyádnak (1) aranyfallosz (1) atrox (1) átszervezés (1) attitűd (1) aztabetyárhétszencségit (1) a halászlé teljes hiánya (1) a losing season (1) a századik koncert (1) baja (1) basszer (1) baszd (1) baszki (1) bátaszék (1) befejező rész (2) békéscsaba (1) bél (2) bikakábel (1) black (1) bloom (1) bőgős (1) boldog (1) boncasztalon (2) boosters (1) börtönviselt (1) brutál (1) búcsúzkodás (1) buli (3) burek (1) by (1) cadaveres (1) camp (1) catalepsy (1) centrifugája (1) channel (1) charlie (1) checkpoint (1) christmas (1) cikk (1) címkék bazdmeg? mi a fasznak? (1) circle (1) cojones (37) concertphotos.hu (1) core (1) csak (2) csend (1) csereverés (1) csordavokál (1) csorna (1) csöveskukoricák (1) csúnya (1) dátumok (1) death (3) debrecen (2) defekt (1) demózás (1) denevér (2) denevér stúdió (1) dick (1) documentary (1) döglött állat (1) dombóvár (1) döngetés (1) driven (1) duck (1) dunaújváros (3) dürer kert (1) durvulat (1) dvmse (1) easterneuropestyle (1) egy (1) éjfény (2) el (2) életérzés (1) elkapott (1) első rész (1) elszabadult (1) én (1) erőd (1) erőd klub (1) érted (1) és (1) esztergom (1) évadzárás (1) éves (1) expo (1) faház (1) fasszal (1) faszt (1) felállok (1) félszemű (1) felszopólányok (1) feszt (1) fesztivál (1) fesztiválszezon (1) fiatalok napja (1) filterezés (1) flyer (1) flyerek (1) fogsz (1) fotó (1) fotók (1) fotózás (1) fradimeccs (1) frakk (1) frissítés (1) fucking (1) galéria (2) gecijóbuli (1) gecó (1) gépszíj (1) giant (1) go4it! (1) got (3) gyász (1) gyilkolás (1) gyilkolat (2) győr (2) gyros (1) gyula (1) halál (1) halloween (1) hamburger (1) hard (1) hír (1) holiday (1) hosszúhétvége (1) hullaszag (1) hunger (1) ignorance (1) íjászat (1) infection (1) inferno (1) ingyen (1) interjú (2) iparos (1) is (1) ittas (1) jackass (1) jubileum (1) kaja (1) kasszasiker (1) kávézó (1) kecskemét (1) képek (2) kerítésmászás (1) kétésfélliteressör (1) kettőezer-tizenkettő (1) kevi tv (1) kezdetek (1) kezdetén (1) kicsi (1) kijött (1) kiskunfélegyháza (2) kisújszállás (1) klipp (1) klub (1) koncert (9) koncertbeszámoló (2) koncertek (1) koncertképek (1) kutyakalóz (1) lasagna (1) like (1) loco (1) lokomotív (2) loksi (3) losing (1) lyric video (1) magunk (1) mapett (1) már (1) marosvásárhely (1) meat-only (1) meg (1) megbocsájtás (1) meghalsz (1) megint (1) megjelent (1) meglepetés (1) megtehetjük (1) mérges (1) merry (1) mert (1) metal (2) mezőtúr (4) moby (1) módján (1) monster (2) mosh (1) mosonmagyaróvár (1) mothafucka (1) motherfucker (1) music (1) my (2) na (1) nagycsalomja (1) napló (1) nasa (1) neck (1) néma (1) new (1) new album (1) (1) nóta (1) note (1) óbecse (1) odabaszat (1) of (3) off (1) olajcsarnok (1) örömünnep (1) orosháza (1) oroszlány (1) összeesküvés (1) összegzés (1) ősz (1) öt (1) packers vs 49ers (1) pajtatánc (1) pálya (1) pápa (1) paradise lost (1) parti (1) party (1) pécs (1) pénz (1) pénz és sárm (2) pezsgő (1) pia (1) pigsqueal (1) pit (1) pizza (1) plakát (1) plakátok (1) pollo (1) pörc (1) pörkölt (1) próbák (1) progness (1) promó (1) pulykázás (2) rákóczifalva (1) rampage (1) red (1) redneck (2) rednecks (3) rekordhossz (1) roar (1) rock (2) rocket (1) rocktár (1) rock beach (1) rose (1) salgótarján (1) sánta (1) sárkány (1) sárm (1) scerra (3) season (1) sepsiszentgyörgy (1) septicmen (1) shit (1) sicitur (1) sick (1) sírni (1) sopron (1) söröző (2) sör kóstolás (1) special (1) sphere (1) sport (1) sport alsó (1) sprain (1) srác (1) stage/dive (1) stillbadass (1) stúdió (1) studio (1) stúdiózás (1) stúdió napló (1) sunset (1) swag (2) sz.a.r. (1) szám (1) szeged (1) székelyudvarhely (1) szétbasz (1) szigetszentmiklós (1) szolnok (5) szolnoki (1) szombathely (2) szülinap (1) tagcsere (1) talent (3) tanulság (1) tapasztalatok (1) tattoo (1) tavasz (1) tavaszi (2) tavaszi turné (1) teltház (2) teszkó (1) tetoválás (1) tetováló (1) tévé (1) the (1) thrash mötál (1) tisza mozi (1) tizennyolcas karika (1) tolom (1) tömeg (1) tömegmanipuláció (1) top10 (1) törés (1) tour (3) trauma (1) tüdőkórház (1) tüntetés (1) türhő (1) turné (5) turnékezdés (1) turnénapló (1) turnétemetés (2) űberbrutál (1) úgy (1) ugyanazzal (1) új (3) újság (1) új lemez (4) új nóta (1) új pólók (1) unity (1) unplugged (1) végállomás (1) vér (2) vérontás (1) verseny (1) vezeklés (1) vihar (1) vinár (1) visszaváltható üveg (1) wall (1) yolo (1) york (1) zack és miri pornót forgat (1) zene (1) zenekar (13) zöld pardon (1) zúzda (1) Címkefelhő

Célegyenesben 2.rész

2016.06.27. 07:20 | TGer | Szólj hozzá!

Hola!

Először is bocsi, ha az előző írástól egy kicsit mást vártatok, elárulom, az első néhány gondolatot még ott helyben, a stúdióban jegyeztem fel, a magam számára is emlékeztetőül, hogy mit mesélek majd, ha valaki megkérdezi, hogy "milyen" volt. Fogalmam sem volt, hogy milyen lesz elmesélni, minden esetre amikor a közepén tartottunk, nekem nagyon erős benyomásaim voltak az előző posztban érintett témákkal kapcsolatban. :-)
0.jpgNode lássuk, hogy is zajlott ez az egész. Már rögtön az elején érdemes végigzongorázni a munkamódszert, amivel az egész lemez készült, azt hiszem ez nagyon meghatározó volt, már az első megírt nótától a végkifejletig. Mivel a próbálásról már évekkel ezelőtt leszoktunk - és ez nem is tűnt kifejezetten visszafordítható folyamatnak -, kellett valamiféle házi protokoll, ami áthidalja a köztünk lévő távolságokat, legyen az akár fizikai, akár anyagi, akár techikai, akár akármilyen. A "jóöreg" Guitar Pro-t biztos sokan ismeritek, ez egy kottaszerkesztő alkalmazás, leül a paraszt, beállítja a hangszere paramétereit, hány húros, hova van hangolva, meg kismillió dolgot - igény szerint -, aztán szépen faszán hangonként bepötyögi amit kitalált. A program generál MIDI hangzást, kaphat alap ritmusszekciót, a végeredmény pedig visszarepít a polifónikus csengőhangok retrómenyországába. Nem túl cizellált, de a lényeget bele lehet préselni, kvázi "elfütyüli", eldúdolja a témákat. Ezzel gyakorlatilag egy egérrel és egy délutánnyi szabadidővel a full zenekar dolgát el tudja végezni egy tag, aztán majd együtt megtanulják valahogy. Ezer meg egy Y generációs banda él ezzel a dologgal, de mi sosem szerettük, nem áll kézre, és a lehetőségei is mondhatni korlátozottak. Mondjuk a legutóbbi August Burns Red lemezen bónuszként helyet kapott az egyik szám MIDI verziója, ami elég mókás, de ettől még nem csábulok el. :-) Pár éve egy beugráshoz így tanultam meg egy koncertre való dalt, nekem egy életre elég volt.
1.jpgEgy másik gyakori "modern" megoldás a távkapcsolatokra, amikor minden tag kialakít otthon valamilyen alap felvételi láncot. Leptop, külső hangkártya, mikrofon - ha kell -, és ilyen-olyan szoftverek. Ebben a rendszerben a kezdeményező fél csak egy bizonyos pontig dolgozza ki az ötleteit, majd tovább adja a következő tagnak, aki szintén ír hozzá ezt-azt, persze rögtön fel is veszi, és ez így megy tovább, amíg körbe nem ér, vagy amíg konyhakésznek nem nyílvánítják a felvételt. Később persze majd megtanulják. Ez már közelebb áll az általunk preferált verzióhoz, viszont két olyan kritériumnak is meg kell felelni, amiben nálunk nincs konszenzus. 1, nagyjából azonos technikai feltételek, - és a hajlandóság az ezzel járó komplikációk kezelésére, 2, olyan működő alkotói "kémia", ami garantálja, hogy a különböző helyről érkező hatások és ráhatások végül működni fognak együtt a dalban. Magyarán szólva, hogy szerzőként kiegészítsük egymást, ahelyett, hogy egy nagy rakás tök különböző riffet és témát rendeznénk egymás után - kiből-mi jön -, ezzel biztosítva, hogy együtt írtunk egy sajnálatos módon totálisan hektikus és inkonzisztens hömpölygő masszát. Na itt mutatkozik meg az, amit az előző posztban írtam. Ez sosem tartozott az erősségeink közé. Bár szerintem bárki bármit is állít, max triókról tudom elképzelni, hogy mindenki mindenben egyenlő mértékben benne van.
5.jpgVégülis ezt a két leosztást keverve dolgoztuk ki a saját módszerünket. Ami nekem már a legelején is a vesszőparipám volt, hogy a korábbiakhoz képest egységesebb nóták szülessenek, nagyobb kohézió érvényesüljön, a felépített hangulat a dal beindulásától, a záróakkordig uralkodó maradjon. Erről többé kevésbé fogalmunk sem volt az első lemez idején. Persze, hogy most mennyire sikerült, azt majd Ti eldöntitek :-) , de ami fontosabb, hogy erre fel kellett a teljes újragondolás. Régebben ez úgy történt, hogy leültem gitározni, és addig nem is foglalkoztam más hangszerrel, amíg az adott nótát nem tudtam elgitározni elejétől a végéig. Ennek megvolt az az előnye, hogy mire felálltam, hogy kész vagyok, már nullkilóméteres létére is egész jól el tudtam játszani amit kitaláltam. Ugyanakkor, amikor mellékerült a többi hangszer és az ének - főleg az ének -, tökmindegy mekkora kompromisszumok megkötésével, de jellegében óriásit változott az egész, és nem mindig előnyére. Tulajdonképpen 50-50 volt, hogy jobb érzéseket hagy-e majd bennem, vagy rosszabbakat, mint amikor "még csak gitár volt".
3.jpgMár a harmadik számnál tartottunk mire beállt az a rendszer, hogy minden egyes téma elkészültekor azonnal rátértünk a többi hangszerre. Addig nem is folytattuk a nótát, amíg az aktuális témát nem írtuk meg mindenkire, vagyis el nem készült az összes "réteg". És akkor sem folytattuk azonnal, hanem elkezdtük előről, pörgettük újra és újra, apránként finomítva, egészen addig, amíg egyszer csak "ki nem dobta" a saját folytatását, vagyis amíg ki nem tapasztaltuk, hogy az adott helyen milyen jellegű váltásnak kell következnie. Gyorsulásnak, lassulásnak, módosított ismétlésnek, stb, stb. Mire elégszer lepörgött, ezek a döntések már könnyen jöttek. Persze azonnal rögzítettünk mindent, így volt alkalmunk "kívülről" is meghallgatni a dolgokat, nem zavart össze az a jelenség sem, hogy a dalok "játszva mások mint hallgatva". Amint elkészült egy alap, Maci szépen elvonult vele, majd amikor elkészült a koncepciójával, összegyűltünk, és egyből fel is énekelte, közben átbeszéltük, hogy ki-mit szól hozzá.
4.jpgEz aztán úgy tűnik, hogy bevált. Összesen 11 új számot készítettünk, és továbbiakban már mindet így, bár volt köztük néhány, ami nehezen adta csak meg magát. Két "komolyabb" munkaállomást alakítottunk ki, az egyiket nálam, a zenealapok nagy része itt készült, egyet pedig Szentinél, aki valahol a munkafolyamat egy negyedénél vette a fejébe, hogy a hangmérnöki pályát választja [korábban a rendőrség kötelékében képzelte el a jövőjét], így a teendők egy részét átvállalta, meglovagolván a mi érdektelenségünket is, a szakbarbarizmus egyfajta lélektani határán. Ez főleg az énekdemózásokat, és a hangzásokkal történő kísérletezést jelentette. Egyébként egészen bámulatos az a fejlődés, amin Szenti keresztül ment ezidő alatt. Az első néhány hétben, ahogy kezdte ezt kósoltgatni, még az éjszaka közepén hívogatott fel, hogy hogy az istenbe kell a legalapvetőbb dolgokat beállítani, azóta viszont kijárt egy iskolát, gyűjteni kezdte a felszerelést, még jogtiszta szoftvereket is vett, ami már most fényévekre van attól ahonnan indult. Kár, hogy közben ehhez már több kedve is van, mint zenélni. :-)
55.jpgAz alól persze nem mentesít a dolog, hogy a publikus végeredményt egy tényleges stúdióban készítsük el, ezt már év eleje óta szerveztük. Volt egy olyan elképzelés is, hogy egy single megelőzi majd az egészet ["rendelésre" is írtunk egy nótát, erről majd később], amiért külön is tettük volna egy kiruccanást. Ez végül elmaradt, minden esetre a tőkerész összegyűjtése, időpontegyeztetés, és egyéb komplikációk leküzdése után végül április 12-e lett az az időpont, amikor tárt karokkal vártak minket Szolnokon a Denevérben, "mint mindig". Az előző posztban érintettük, hogy sokat változott a világ azóta, hogy legutóbb lemezkiadásba vágtunk, hát ennek sok más egyéb között az élő dobolás is áldozatul esett. Volt bennem egy kis félsz azzal kapcsolatban, hogy ezt leírjam-e, de aztán arra jutottam, hogy akit érdekel, az előtt nyugodtan felvállalhatjuk, még, ha nem is hiszem, hogy sokan lennének így vele. Átbeszéltük a dolgot Töfivel, és az derült ki, hogy kis túlzással "minden ellene szól", hogy egy ilyen prodkucióban 2016-ban élő dob szóljon, vagy legalábbis mi egész biztosan fényévekre vagyunk azoktól a kritériumoktól, amiknek teljesülnie kéne hozzá. Kéne egy csilliárdos értékű dobcucc, új bőrökkel, frissen beállítva, kellene rá plusz egy hét szabadidő, az ennek megfelelő pénz, és még úgyis annyi utómunka van vele, hogy örülhetünk, ha megközelíti egy gyakorlatilag kimeríthetetlen lehetőségekkel kecsegtető programozott alap szintjét. Ezzel nehéz volt megbékélni, kurvára analógok vagyunk, de be kellett látni, ma már ezek a kor - és a műfaj - követelményei. A demókon úgyis eleve ott figyelt a gépdob, bár a stúdióba küldés előtt rendesen átdolgoztuk, hiszen mégsem annak tudatában készült, hogy a véglegesben is ez szól majd. Lett volna egy olyan alternatíva is, hogy elektromos dobbal játszuk fel "valahol" [ahol foglalkoznak ilyennel], amivel lényegesen könnyebb az utómunka, és a dobos is elmondhatja magáról, hogy játszott a lemezen, de ezt elvetettük, már csak a plusz költségek miatt is. Nagy kanyart vágott le ez így az elején, kezdhettünk rögtön a basszussal.
6.jpgÁprilis 12-e [kedd] egyébként a születésnapom másnapja volt, Mapett érkezett reggel fél8kor, elmajszoltuk az Oreo torta maradványait, amit előző nap a csajomtól kaptam - és ami zseniális, természetesen -, aztán felmarkoltuk a tonnányi cuccot, bepattantunk az járgányba, és gó Szolnok. Az út nyugisan telt, átbeszéltük a dolgokat, hogy ki-mire számít, hogy megy majd a meló, meg mit tudunk arról, hogy mi lesz azután, és már ott is voltunk. Talán egy fél perccel tértünk el a megbeszélt 10 órától, bepakoltuk a dolgokat, magunkhoz vettük a halálos adag másfélszeresének megfelelő kávénkat, pár mondatban összefoglaltuk, hogy ki hogy van, aztán rárontottunk a bőgőre. Töfi mellett Boros Béci dolgozik, pont, mint annak idején, Ő mindig nagy cimboránk volt, diktálta is a tempót mint a gép, aztán a cigizésekkor meg még további koffeinlöketek bevitelekor nagy megbeszéléseket tartottunk.
71.jpgSok zenész kiemeli a stúdió kiválasztáskor, hogy míg a technikai színvonalban relatíve kicsi a szórás [legfeljebb a stúdiónak helyet adó épület adottságai befolyásolnak rengeteg mindent], illetve zenésze válogatja, hogy mennyire érzékeny erre [a mi szintünkön senki se nagyon], az egyik legmeghatározóbb dolog, hogy a közvetlen veled dolgozó szakemberekkel hogy jössz ki, emberileg és szakmailag egyaránt. Fontos, hogy a pult mögött dolgozó kolléga értse, hogy mit akarunk elérni, mivel a dolgok hogyanjára sokkal nagyobb rálátással van mint mi - ezért is van itt -, és persze nem lát a fejükbe, hogy mit is éreztük/gondoltunk amikor egy-egy adott dolgot kitaláltunk, kell az a "csatorna", hogy gördülékenyen tudjunk kommunikálni, és mindenki megkapja, amit akar. Mi azt a zenét, amit megalkotni vágyunk, Ő pedig a lehetőséget, hogy a legjobbat hozza ki belőlünk. Nyílván, a felvételt megelőző - esetünkben évekre tehető - folyamatnak nem volt tanúja, és bár ez "lemaradást" jelent a számára, bizonyos - kérdéses - szituációkban kifejezetten előny, hogy objektív, elfogulatlan, friss füllel képes megítélni, hogy jó irányba tapogatózunk-e. Én ugyan még nem dolgoztam túl sok hangmérnökkel életemben [a koncerteken bütykölő jaómunkásembereket ne számoljuk, a legtöbbel a bemutatkozásig se jutunk el, és ez nem rajtam múlik], ellenben Béla tökéletes partner ebben, nagyon értékelem, ha Vele dolgozhatunk. Már rögtön a legelején megdícsért, amikor szemügyre vette, hogy mi mindennel készültünk. "Végre egy felkészült zenekar!" :-)
8.jpgEste 6kor lejárt a munkaideje, de addigra már ránk tudta bízni a munkaállomást, így mi még pengettünk valamennyit Mapettel. Nem emlékszem, hogy meddig nyúztuk, de kábé 7 dalnak a bőgősávjaival lettünk készen, ami nem rossz egy napra. Estefelé betoppant Szenti, akire egy nappal későbbre számítottunk, de nem jött rosszkor, fáradtak is voltunk, elég volt aznapra. Nyitottunk egy sört, összegeztük a korai tapasztalatokat, majd nemsokára ágyba dőltünk. Pontosabban a padlóra, a süketszobában leterített matracokon kvázi együtt aludtunk a hangszerekkel, nagyon meghitt volt. :-) Fél 9 kor csörgött óra, de Mapett addigra már túl volt egy zuhanyon, lefőzte a kávét, és még a konhyát is kitakarította a vacsoramaradványaink után, nagyon pörgött. 10kor megjött Béci és befejeztük a bőgőt. Bár pont egy dallal a vége előtt adta meg magát a húrkészlet, még így is időben voltunk. Mapett nézett magának egy délutáni vonatot, hogy visszatérjen a dolgos hétköznapokhoz, Szentivel pedig komoly feladat elé néztünk. Maci érkezéséig mindenhová oda kellett varázsolnunk valamiféle dallamhangszert ami mellé majd énekelni tud, mivel az Ő idejével nehezebben gazdálkodhattunk, így amint betoppan, mindent el kell dobnunk a kezünkből. Egyébként csak péntekre vártuk, de Szenti is jelezte, hogy amint letudta azokat a témákat, amikhez Ő kell, és csak Ő, szintén lelépne. Ez egyébként a vártnál jobban sikerült, Töfiék összerakták nekünk a szetapot, és nyúztuk egészen éjfélig, addigra már egész szép kis riffgyűjteményünk állt össze.
9.jpgAznap estére hivatalosak voltunk Hidasihoz, akit több szolnoki zenekarból is ismerhettek, és már tavaly nyáron is elszállásolt minket a szolnoki koncertünk alkalmával. Vittünk némi piát, és megnéztük az NHL rájátszás első meccsét. Bár ezutóbbi csak nekem volt piros betűkkel a naptárba billogozott kötelező program, a srácok szívesen csatlakoztak, elóbélygattunk együtt. Meccs után még dumáltunk, és Hidasi mutogatott a nótákból, amiken éppen dolgozott. Ötletes riffeket ír, nagyon bejöttek. Aztán döglés. Maximum 3 óra telhetett el, mire ránk talált a reggel. Lefutottuk a kötelező köröket, levideóztuk egymás faszát zuhanyzás közben, aztán kaptunk kávét, megköszöntük szépen, és visszatértünk a stúdióba. Egész nap gitároztunk, úgy nagyjából egy órás váltásokban, közben ipari adagokban nyomtuk magunkba a koffeint. Béla ajánlására Mapett még az első nap ebédre hozott egy garnitúra böszmenagy hamburgert, egy sarokkal arrébb valami kis faház büféből. Tényleg combosra sikeredtek, konkrétan így a harmadik napi ebéd alkalmával fogytak el. Szenti erről még lemaradt, rendelt valahonnét rántott sajtot sültkrumplival, ami a legaljább mirelitnek bizonyult, nem is hittem el, hogy ilyet képesek kihozni amíg meg nem kínált belőle. De ennyi komplikáció még belefér. Estefelé beugrott a Szolnoki, vele már korábban megbeszéltük, hogy majd kezd valamit az amúgy állandó jelleggel pörgő kameránk felvételeivel, mi zenéltünk, Ő meg videózgatott, gyorsan elment az este. Nem is tudom meddig nyomtuk volna észrevétlenül, hogyha nem üt be egy áramszünet. Valamikor este 11 tájékán egyszercsak minden elsötétült. Mivel ez egy ablaktalan helyiség, áram nélkül vakok lettünk, elég para volt. A kapun kilépve láttuk, hogy az egész környék elsötétült, valószínűleg egy rosszul jött villámcsapás következtében, mert addigra a viharfelhők is gyülekezni kezdtek. Bő másfél óráig nem volt áram, ez alatt persze elvoltunk, a Szolnoki tömte az agyunkat az aktuális őrületeivel, de mire visszajött, már lemondtunk a folytatásról. A felvételeink szerencsére nem úsztak el, a program pár percenként mentett magától is, úgyhogy többé kevésbé nyugodtan alhattunk. :-)
10.jpgAzt hiszem a sztoriban is elfér itt egy pihenő, az áramszünet pont jó apropó egy űber kiábrándító "to be continued" felirat bevillantásához. Bár készen van a folytatás, nem tudtam, hogy mennyire fogok elúszni a mennyiséggel, maradjon csak a hét második felére is valami. :-)

Kellemes hétfőt mindenkinek, aki azonnal ide kattintott, remélem nem vagytok túlságosan csalódottak a válogatott kiesése miatt, a kánikula legalább enyhülni látszik. :-)

Folytköv!

TGer

Címkék: denevér studio szolnok új lemez 2016 cojones

Igen, megcsináltuk! vol.2.

2012.10.13. 15:40 | TGer | Szólj hozzá!

Sziasztok!

Na, tegyünk egy kísérletet rebootolni az elmúlt pár hetet...
1.jpgUgyeeeee már majd' mindenki értesült róla, hogy az első V megünnepléséhez felrántottunk egy új számot. Most, még gyorsan mielőtt megjelenik, tépjük fel szépen a sebeket, amiket a megszületése alatt szereztünk. :-)

Az első, és legfontosabb, amit tudni kell, hogy igenrégen zsebben van már. Még a 2010-2011-es felállás ideje alatt gyűjtögettem hozzá a témákat, hiszen, aki esetleg olvasott már itt sztorikat akkortájt is, az emlékezhet, hogy a nagylemez felvételei alatt totál beizgultunk, és már akkor el akartuk kezdeni a következőt. Szép korszak volt, de meg kell hagyni, hogy akinek ennyi terve van, az időről időre kénytelen megbírkózni a gondolattal, hogy fel is kell nőni hozzá. Minden forrásunkat a koncertezésbe öltük, és emellett semmi másra nem jutott, egészen mostanáig. Nem mondom, szépek a statisztikáink. Lejátszottunk egy tonnányi bulit, elkoptattuk a magyar utakat, és pár nemmagyart is, és halmozódtak az élmények. Ugyanakkor, itt volt az ideje visszavenni arcból, mert megjöttek a fáradtság jelei. Tagcsere, satöbbi, ismeritek a dörgést. Próbáink már évek óta nincsenek. És kapaszkodj > most sem voltak. :-)
2.jpgA zeneszerzési "rutinunk" valahol a mezitlábas kőkor, és az neo-digitál-ízidrámmergitárpró-kiborg éra között lebeg. Sem a jólbevált, hagyományos, próbateremben dzsemmelős metódust nem preferáltuk soha, sem a leprogramozós, ímélbenküldős építkezést. Általában az történik, hogy egy ember hozza a vázlatot, riffekkel-szöveggel-dalszerkezettel-tokkal-vonóval (valszeg azt sem nehéz kitalálni, hogy ki), és ha nagyon muszáj, kerítünk hozzá telefonnal, fényképezőgéppel, vagy más hasonló alpári módon készült demókat, hogy belerázódjon, akinek menet közben nem sikerült. Van egy rövid periódus, amikor "zsűrizzük" az elképzeléseket, de nem szokott hosszú lenni, most meg szinte semeddig sem tartott. Volt pár futam, amit a mai fejemmel már elavultnak éreztem, és a közel két éve csiszolódó dalszövegben is ráncfelvarrtunk pár sort, de annyi.
3.jpgBikkes Gabi barátom [úgynevezett Bájx] segített összedobni egy konyhakész demót a gitárokról, tempószekvenálással, mindennel, ezt kapták meg az arcok, és végül a stúdióban is ezt használtuk mankónak. Sima ügy. Eddig. Begyakorolni egész más volt. Rohadt nehéz. :-) Egyfelől, mert az önfejlesztési szándék minden új nótában ott van. Szeretem egy kicsit, mondjuk 100+10%-os arányban túlvállalni magam. Másfelől, mert ilyen mértékben arctalanul, találkozások, és minden nélkül még sosem készült számunk. Személyenként-hangszerenként vettem át mindenkivel, hogy az ő perifériáján hogy lesz ez a dolog megoldva. Kemény meló volt. Amikor 2010 májusában az I hate Love Songs-al szingliztünk az amerikai válogatáslemez kedvéért, akkor is hasonló volt a helyzet, csak épp háromszor volt próbálva a nóta, három különböző foghíjjas felállással, teljessel pedig egyszer sem. Mégis azt mondom, semmivel sem volt könnyebb szülés. :-)
4.jpgA másik gond a lemezborító volt. Tavaly ősszel már bevett szokás volt, hogy önálló koncerteket tolunk, így a flyer készítés is ott terpeszkedett a szervezkedés során megoldandó dolgok között. Eleinte csak türelmetlenségből kezdtem játszogatni a fotosoppal, aztán kezdtem belejönni, és most úgy gondoltam, bevállalom, hogy saját kezűleg építek fel egy képet. Nem volt könnyű. Először is, azt akartam, hogy a borítón látható minden csak részben fedje a dalszöveg mondanivalóját, hogy a "szubjektív képzelőerő" is teret kapjon, vagyis mindenki azt lásson benne, amit akar. Másrészt az volt még baj, hogy nincs lehetőségem kézzel rajzolt alapanyagot használni, így a munka első fele (vagy inkább a jó 80%-a) a gúgöl képkeresőben való szarakodással telik, ami számomra egy kövér agyfasz. Minden esetre bízok benne, hogy sikerült kisakkoznom egy kellő mértékben saját koncepciót, és senki nem küld rám maszkos ukránokat kalával. De persze, ha mégis, nyílván nem gondolta meg jól. :-) Ezzel kapcsolatban is van mit megköszönnöm, Bartalus Lau-nak, a konzultációkért. Lávcsi. :-)
5.jpgAmit talán még a történet elejéhez tartozik (azért itt írom, mert, ha előbbre kerül, talán nem olvasol idáig sem :-D), hogy az elhatározás mindössze két héttel előzte meg a kivitelezést. Volt egy tervünk egy nagyszabású bulira Pesten, amit ebből az alkalomból rendeztünk volna, de mivel az utolsó pillanatig nem sikerült áttörnünk bizonyos falakat, kétségbe esésemben dobtam fel, hogy "figyu, mi lenne, ha inkább stúdióznánk?", és azonnal rárabolt mindenki. Ebben csak az a para, hogy ez a két hét, vacogva, rettegve, és teljesen egészében alvás nélkül telt. Mivel a nyár folyamán többször is megesett, hogy pénzhiány indoklásával hetente egyszer kajáltam, nem volt gyenge kihívás most összeszedni a szükséges magot...és persze nem akarok egyedül térdelni a gyóntatófülkében, a többiek is hasonló szarban voltak hétköznapokon. Viszont-viszont-viszont, Head up high! > sikerült. :-)
6.jpgBéci és Töfi még az általában szent és sérthetetlen hétvégéjükről is lemondtak a kedvünkért, így szombat reggel 7-kor már ott kukorékoltam a Blahán, hogy Mapettet felvegyem. Ő 8-ra várt, úgyhogy hehe, első baki. Minden esetre az utazás zökkenőmentesen telt, szépen eldumálgattunk, megérkezve bedobtunk egy kávét, pacsiztunk Csabival, Bécivel, és durrbele, adjneki, Rec - On. Ez aztán zajlott egész nap, dob, basszus, ritmus, clean, szóló, akusztikus, és egy tonhalas pizza. Fellélegzés. Meglepően könnyedén felszaladt a zenealap, csak párszori konzultációra kellett megállnunk, hogy átbeszéljük azokat a részeket, amiket a sohamegnemtörtént próbákon kellett volna. De ez csupa apróság. Mivel annó még Sanyit is elláttam bőven feladattal a gitárok terén, és ennek csak egy részét tudtam visszavenni tőle, Ő is beugrott support-álni minket, amiért ezúton is köszönet! :-)
7.jpgAz estéhez közeledve viszont meg kellett szakítanunk a koncentrációt, mert bulink is volt aznapra. Rákóczifalva egy Szolnok mellett, alig pár percre fekvő település, ahol egy művházas megőrülés szerveződött. Mi nem sokkal korábban, az Igor nevű formáció helyére ugrottunk be, és bizony, nem bántuk meg. :-) Még nem jártunk itt korábban, de egészen meglepő királyság volt. Terpeszkedős színpad, mellkasban dübörgős cucc, backstadge-ben kaja, sör (pontosabban: Roger :-D), ezigen. Az idővel persze eléggé hentes módjára bántunk, jöttünk, pacsiztunk, lezúztuk a "kötelezőt", bedobtuk a bedobnivalót, kicsit még paréjkodtunk, és kivégeztük Roger-t. :-) Mindenki nagyon lelkes volt, ment a hajrázás, meg a pogó, dőlés-borulás, ahogy itt az alfődön ez megy. :-) Eztán, még talajszintre részegedés előtt visszahúztuk a belünket a stúdióba, lepakoltuk a cuccot, és elsétáltunk egy kicsit kocsmázni. Ott már aztán bőven folyt a minden. Ex-zenésztársakkal, ex-osztálytársakkal, lokálpatriótákkal, és még egy Európa-bajnoki bronzérmes szumóbirkózóhölggyel is ittunk együtt, aki meglepően csinos volt, és adott lufit. :-D  Egyszóval voltunk egy nap ötévesek. :-)
Az est záróakkordjaként elugrottunk bedobni egy hamburgert is, ami aztán majdnem kalandosra sikerült. Nem tudom, ezt nem-e kéne kihagynom a beszámolóból, dehát basszameg, annyit kardoskodok a cenzúra ellen, hogy legyen most ez bónusz. Sz'al pesten a városban buszozgatva majd' minden nap megtalál egy olyan jólnevelt úr, aki mellém áll, rálép a lábamra, majd rámnéz, és nem szól semmit. Hát most, a kajára várakozva újból megtörtént. Bámul a csávó az arcomba...mondom neki, kicsit emelt hangon: "semmi gond"...erre csak bámul tovább, aztán kimegy, mivel az Ő kajáját elénk vették, mondván, hogy egyedül van. Hát bennem valami elpattant. Utána mentem, és közöltem vele, hogy bántani fogom...nyilván, nem ezekkel a szavakkal...szerencsétlen annyira megijedt, hogy meggondoltam magam. Pedig nem is volt kis darab, simán fölém állt. Pótolta a bocsánatkérést, én meg összeszorított fogakkal nagy nehezen nyugtáztam...ez van. Valahogy most is úgy érzem, sokat könnyített volna a mostanában "gyengélkedő" kis lelkemnek, ha jól a flaszterba tapostam volna a kolegát...de nem. Semmi ilyesmi. Peace&love...&hate. De csak nyugisan. Értitek... :-)
8.jpgMásnap reggel kábé 2 óra alvás után dörrent meg a fülem mellett az ébresztő, hát azt sem tudtam, merre vagyok arccal. A stúdióban aludtunk, és a Szolnoki is csatlakozott, hogy ne kelljen megváratnia minket a reggeli köreivel, amíg odatolta volna a biciklit. Felrugdostunk mindenkit, reggeliztünk, aztán Csabi Túrkeve felé vette az irányt, mi pedig nekiugrottunk az énekfelvételeknek. Ez már egy fokkal nehezebb szülés volt a többinél, mivel jó 80%-ban helyben kellett összetákolnunk az elképzelést (mostanra ez is bevett módszer), mégis kifogyhatatlan poénforrás. Délután közepe tájáig tartott, de akkorra már az egész arcunkban beállt az izomláz. :-) Többek között, amivel talán "várósabbá" is tehetnénk a nótát számotokra, összegyűjtöttük, hogy milyen különböző hatások figyelhetőek meg, az általunk is csak részben preferált előadóktól. Felsorolás következik > :-)
- Hollywood Undead
- Cannibal Corpse
- Avenged Sevenfold
- Amon Amarth
- In Flames
- Korn
- az ún. Intézményes Trú Blekk Mötál
- az ún. Játszótéri Ordibálás
- és Oli Sykes élő "teljesítménye"...
Naszóval érdekes lesz.

Mire végeztünk, már csak lebegtünk, mint a szar. Cuccolás, végighallgattuk párszor, aztán náh háuze gó hóm. :-)
Mapettel egész úton okfejtettünk, főleg az ügyben, hogy mit változtat majd ez, mennyit lendít a jövőnkön, és persze a többi új nóta "munkamorálján". Nem túlzás, ha úgy tartjuk, összesítésben abszolút az első helyre került most ez. Nem akarom elkövetni azt a hibát, hogy túl sok jót mondok, nehogyaztán csalódnotok kelljen, minden esetre elég a tény, hogy mink nagyon szerelmesek vagyunk. A héten már kaptunk belőle egy első mixet, amin ugyan van még mit csiszolgatni, de már a kiindulópont is igen attraktív, így a megjelenés napjáig szépen kibontakoztatjuk. Ezen nap csütörtök, és addig még egy másik munka is zajlik, Rivasz Gergő műhelyében, ami már nem titok. Egy dalszöveges videó lesz, ami mostanában vérmenő. Ebből is láttunk már snitteket, remek hatásvadászat. :-)
Szintén Gergőék szerveznek egy kétnapos rücskös-lucskos Halloween partit, november 1-én és 2-án. Péntek este mink is tiszteletünket tesszük, szóval minden út Szolnokra vezet. :-)
9.jpg
Ez volt hát az új nóta rövid története, és remélem, hogy még folytatódik, hiszen küszöbön a megjelenés. :-)
Addig is...
Pénz & Sárm! ;-)

Címkék: a meg pénz új nóta denevér sick my szolnok éves stúdió jubileum öt duck sárm faszt fasszal baszd rákóczifalva ugyanazzal

süti beállítások módosítása