Cojones

A zenekarról, a világról, az életről, és egyéb szarságokról...

Galéria

Címkék

1 (1) 100 (1) 2011 (2) 2012 (1) 2013 (1) 2014 (1) 2016 (2) 2k16 (1) a (6) adastra (1) agrock (2) ájulás (1) akela (1) anekdotázgatás (1) anno (1) anyádnak (1) aranyfallosz (1) atrox (1) átszervezés (1) attitűd (1) aztabetyárhétszencségit (1) a halászlé teljes hiánya (1) a losing season (1) a századik koncert (1) baja (1) basszer (1) baszd (1) baszki (1) bátaszék (1) befejező rész (2) békéscsaba (1) bél (2) bikakábel (1) black (1) bloom (1) bőgős (1) boldog (1) boncasztalon (2) boosters (1) börtönviselt (1) brutál (1) búcsúzkodás (1) buli (3) burek (1) by (1) cadaveres (1) camp (1) catalepsy (1) centrifugája (1) channel (1) charlie (1) checkpoint (1) christmas (1) cikk (1) címkék bazdmeg? mi a fasznak? (1) circle (1) cojones (37) concertphotos.hu (1) core (1) csak (2) csend (1) csereverés (1) csordavokál (1) csorna (1) csöveskukoricák (1) csúnya (1) dátumok (1) death (3) debrecen (2) defekt (1) demózás (1) denevér (2) denevér stúdió (1) dick (1) documentary (1) döglött állat (1) dombóvár (1) döngetés (1) driven (1) duck (1) dunaújváros (3) dürer kert (1) durvulat (1) dvmse (1) easterneuropestyle (1) egy (1) éjfény (2) el (2) életérzés (1) elkapott (1) első rész (1) elszabadult (1) én (1) erőd (1) erőd klub (1) érted (1) és (1) esztergom (1) évadzárás (1) éves (1) expo (1) faház (1) fasszal (1) faszt (1) felállok (1) félszemű (1) felszopólányok (1) feszt (1) fesztivál (1) fesztiválszezon (1) fiatalok napja (1) filterezés (1) flyer (1) flyerek (1) fogsz (1) fotó (1) fotók (1) fotózás (1) fradimeccs (1) frakk (1) frissítés (1) fucking (1) galéria (2) gecijóbuli (1) gecó (1) gépszíj (1) giant (1) go4it! (1) got (3) gyász (1) gyilkolás (1) gyilkolat (2) győr (2) gyros (1) gyula (1) halál (1) halloween (1) hamburger (1) hard (1) hír (1) holiday (1) hosszúhétvége (1) hullaszag (1) hunger (1) ignorance (1) íjászat (1) infection (1) inferno (1) ingyen (1) interjú (2) iparos (1) is (1) ittas (1) jackass (1) jubileum (1) kaja (1) kasszasiker (1) kávézó (1) kecskemét (1) képek (2) kerítésmászás (1) kétésfélliteressör (1) kettőezer-tizenkettő (1) kevi tv (1) kezdetek (1) kezdetén (1) kicsi (1) kijött (1) kiskunfélegyháza (2) kisújszállás (1) klipp (1) klub (1) koncert (9) koncertbeszámoló (2) koncertek (1) koncertképek (1) kutyakalóz (1) lasagna (1) like (1) loco (1) lokomotív (2) loksi (3) losing (1) lyric video (1) magunk (1) mapett (1) már (1) marosvásárhely (1) meat-only (1) meg (1) megbocsájtás (1) meghalsz (1) megint (1) megjelent (1) meglepetés (1) megtehetjük (1) mérges (1) merry (1) mert (1) metal (2) mezőtúr (4) moby (1) módján (1) monster (2) mosh (1) mosonmagyaróvár (1) mothafucka (1) motherfucker (1) music (1) my (2) na (1) nagycsalomja (1) napló (1) nasa (1) neck (1) néma (1) new (1) new album (1) (1) nóta (1) note (1) óbecse (1) odabaszat (1) of (3) off (1) olajcsarnok (1) örömünnep (1) orosháza (1) oroszlány (1) összeesküvés (1) összegzés (1) ősz (1) öt (1) packers vs 49ers (1) pajtatánc (1) pálya (1) pápa (1) paradise lost (1) parti (1) party (1) pécs (1) pénz (1) pénz és sárm (2) pezsgő (1) pia (1) pigsqueal (1) pit (1) pizza (1) plakát (1) plakátok (1) pollo (1) pörc (1) pörkölt (1) próbák (1) progness (1) promó (1) pulykázás (2) rákóczifalva (1) rampage (1) red (1) redneck (2) rednecks (3) rekordhossz (1) roar (1) rock (2) rocket (1) rocktár (1) rock beach (1) rose (1) salgótarján (1) sánta (1) sárkány (1) sárm (1) scerra (3) season (1) sepsiszentgyörgy (1) septicmen (1) shit (1) sicitur (1) sick (1) sírni (1) sopron (1) söröző (2) sör kóstolás (1) special (1) sphere (1) sport (1) sport alsó (1) sprain (1) srác (1) stage/dive (1) stillbadass (1) studio (1) stúdió (1) stúdiózás (1) stúdió napló (1) sunset (1) swag (2) sz.a.r. (1) szám (1) szeged (1) székelyudvarhely (1) szétbasz (1) szigetszentmiklós (1) szolnok (5) szolnoki (1) szombathely (2) szülinap (1) tagcsere (1) talent (3) tanulság (1) tapasztalatok (1) tattoo (1) tavasz (1) tavaszi (2) tavaszi turné (1) teltház (2) teszkó (1) tetoválás (1) tetováló (1) tévé (1) the (1) thrash mötál (1) tisza mozi (1) tizennyolcas karika (1) tolom (1) tömeg (1) tömegmanipuláció (1) top10 (1) törés (1) tour (3) trauma (1) tüdőkórház (1) tüntetés (1) türhő (1) turné (5) turnékezdés (1) turnénapló (1) turnétemetés (2) űberbrutál (1) úgy (1) ugyanazzal (1) új (3) újság (1) új lemez (4) új nóta (1) új pólók (1) unity (1) unplugged (1) végállomás (1) vér (2) vérontás (1) verseny (1) vezeklés (1) vihar (1) vinár (1) visszaváltható üveg (1) wall (1) yolo (1) york (1) zack és miri pornót forgat (1) zene (1) zenekar (13) zöld pardon (1) zúzda (1) Címkefelhő

Happy "Ending" :-)

2015.01.10. 04:35 | TGer | Szólj hozzá!

Sziasztok!

Először is BUÉK! :-)
Kis túlzással teljes egészében kommentár nélkül hagytuk elmenni magunk mellett a 2014-es év végét, és ezzel együtt az ilyenkor szokásos összegzések és ömlengések is kimaradtak, viszont hiányzik még egy fejezet ebből a minden eddiginél alaposabb dokumentációból, úgyhogy engedelmetekkel ezt most pótolnám. :-)
6_4.jpgAz utolsó hétvégére egy kicsit rápihentünk. Volt vagy két hét szünet, persze nem töltöttük teljesen tétlenül, de adott egyfajta szellemi felfrissülést, ami már kellett is. Volt aki másikzenekarozott, volt aki a munkából való kimaradásait pótolgatta, vagy épp "kés alá feküdt", sőt, még egy kis dzsemmelésre is futotta a próbateremben. Csabi a Szigetszentmiklós/Kisújszállás túrát követő héten egy munkahelyi balesetben beszedett egy elég komolynak látszó égési sérülést, de hálistennek nem került veszélybe a folytatás. Bámulatos egyébként, hogy az évek során már szinte minden elképzelhető módon és mértékben lezúzta magát a srác, mégis szinte kivétel nélkül mindet kihordta lábon. Elég, ha csak az ominózus lezúgást említem a Rocktogon backstage-ébe vezető csigalépcsőről a debütáló koncert előtt 10 perccel, de volt itt térdkalács repedéstől kezdve, az összevarrt sebeken keresztül, a műtétekből lábadozásokig bezárólag minden szar, és mindig ugyanolyan fapofával ült be a dob mögé. Ha jól emlékszem mindössze egy bulink lett volna még a kezdetek kezdetén, ami egy ilyen para miatt ugrott, de még az sem biztos, hogy igazam van, minden esetre az tuti, hogy nem bánkódunk érte. :-)
1_5.jpgA Dunaújváros/Baja kört megelőző hétvégén egyébként fel is ugrott Pestre, egy kis karácsonyi shoppingra, amit összekötöttünk egy próbával, és Artúrt is meglátogattuk, hogy egy kis színt vigyen az életünkbe, legalábbis Csabi vádliján keresztül. Kellemes kis nap volt, meg is hozta a kedvemet a folytatáshoz. Az 'Újvárosi bulik valamiért mindig különlegesek, nem tudnám megmondani, hogy hogy jöhet ki mindig a lépés, de rendszerint van valami, ami megkülönbözteti a többitől. A mostani ilyen valami az volt, hogy szám szerint a 100-ik koncertünkhöz érkeztünk. Büszke voltam/vagyok, hogy megértük ezt, mivel elég hosszú ideje futunk Cojones név alatt, még ha nem is ugyanebben a formában, és azért elég sok olyan markáns mélypontra emlékszem, amikor nem adtunk volna magunknak tized ennyit sem. Ugyanakkor jogos lenne az is, ha valaki most az olyan irányú meglepetésének adna hangot, hogy "csak száz??"... Hát igen. Ennyi. A koncertet megelőzően úgy kábé 10-15 emberkével beszélgettem erről mindenféle kontextusokban, és ugyan egyikük sem mondta, hogy kevés lenne ez a szám, de azt azért megerősítették, hogy az alapján, amennyi sztorit mesélünk, és ahány helyen látták felbukkanni a nevünket az évek során, lehetne sokkal több is. Például, ha nem számolnánk és tippelnem kéne, én legalább kétszer ennyi koncertre való emléket őrzök, de a legkisebb szám is 150 körül lenne, amennyit mondanék. Nem ez a helyzet, sajnos nagyon lassan gyűlik, még ha az a néhány turné, amit elég töményre szerveztünk az elmúlt pár évben, elég nagy területet fedett is le, és elég sokat is adtunk arra, hogy minél több különböző helyre jussunk el. Azért remélem, hogy a sokat emlegetett mennyiség/minőség mutató alapján jól állunk, mert nem egy hozzánk hasonló zenekart ismerek, akik kétszer/háromszor ennyit játszottak már, akár rövidebb idő alatt, és mégsem váltották meg a világot... Mindegy, a lényeg, hogy megyünk tovább. :-)
2_3.jpgKét nappal a buli előtt Mapettel a próbateremben töltöttük az estét, mert olyan rémhíreket kaptunk, hogy szükség lesz a frontline-ra is cuccban, úgyhogy meg kellett gyógyítani a Kisújon beszedett betegségeit. Nem örültünk, hogy mindent vinni kell, főleg, hogy megint jócskán 500 kilóméter felett zártuk a túrát, de legalább mindent sikerült megszerelni, jól szólt, működött. Azért is érdekes ez, mert Szentivel forgattunk még egy jelenetet a múltkor már meglebegtetett készülőfélben lévő filmünkhöz, mindenféle koncertek előtti előkészületekről, és az eksztra motyók miatt valami ritka balfaszul sikerült megoldani a pakolást, nagyon nem voltunk formában. Péntek délután egyébként is volt valami a levegőben, mert valami elképszető mennyi idióta cikázott fel-alá az utakon, szinte le sem szálltam a dudáról, amíg kijutottunk a városból. Amikor Csabiért mentünk a Keletibe, egy faszfej skodás kábé 1 milliméterrel a csattanás előtt hagyta abba a tolatást, de akkor már 3 segítőkész unatkozó taxis üvöltött rá velünk együtt, hogy álljon meg. A duda meg a villogás, meg amit még önmagunkban tehettünk talán kevés is lett volna. Tényleg nagyon közel volt, belülről nézve szinte el sem hittük, hogy nem jött nekünk, de mivel mögöttünk is furakodtak, nem volt hova menekülni. A többiek begyűjtése, és a városból való távozás után azért nagyjából megnyugodtunk, az egyetlen megmaradt frusztráció Maci mérgelődése volt, aki egy elég nevetséges kritikát kapott a 'School Bus kislemezre a RockStation-ön, én meg nem nagyon tudtam meggyőzni róla, hogy ezeket sosem szabad komolyan venni.
4_4.jpg'Újvárosba érve egy gyors bevásárlás után megérkeztünk a helyre, rögtön az első pár méteren egy rakás ismerőssel pacsiztam. A terep egyike a legjobban ismerteknek, úgyhogy nem is ragoznám túl, viszont érdemes megemlíteni, hogy a felszereléseket szinte teljesen lecserélték azóta, hogy utoljára jöttünk, jó volt látni, hogy fejlődés van. A hangember korábban jelezte, hogy késni fog, és ha tudjuk, kezdjük el nélküle. Mapett átvette a gyeplőt, és a mostanában hangmérnöknek tanulgató Szentit is bevonta az összeszerelésbe. Ezutóbbi lehet, hogy hiba volt, mert a nagy oktatás kellős közepette rögtön egy bő 40 perc csúszást is beiktattak az egyenletbe, nem örültem. A hozzánk csatlakozó zenekarok egyébként a Painful Anger és a HHCC voltak, mindketten a legjobbak közé tartoznak, akikkel mostanában dolgoztunk, ezt a szitut is profin kezelték. Hasonlóan jól alakultak a koncertek is, csak a saját fellépésünkre való várakozást esik mindig nehezemre abszolválni. Persze ment a haverkodás, meg a parkolóparádé. Ez 'Újváros egyik védjegye, szerintem nem sok hely van még, ahol ennyire egyben tudtak maradni az együtt felnövő brigádok, kinőve a tinédzser kort, a közös suliba járást, és persze az ezeket követő szokásos Pestre [vagy külföldre] költözés hullámot. Nagy körökbe állva gyülekeznek a klub előtt, egyeztetik, hogy kivel-mivan, roppant szimpatikus népség. Sikerült egy kedves, rég nem látott hölggyel is találkoznom, és váltani néhány szót, ami külön jól esett. Tulajdonképpen Ő volt az egyetlen akit ezzel a kissé hatásvadász "ez lesz századik koncert" szöveggel zsaroltam le a bulira, mivel abból az időszakból ismerős, amikor az egészet kezdtük. Ott volt akkor amikor ez a mutató még nullán állt, most szerettem volna, ha látja, hogy nem a levegőbe beszéltünk. :-) Ami azt illeti, akkoriban konkrétan udvaroltam neki, ígyhát a kezdeti gyermeteg, közhelyes, amatőr, angoltalan, nyelvtani és stilisztikai tragikomikum fogalmát abszolút kimerítő dalszövegek szerelmesdal szekcióját Hozzá írtam...talán ennek is köszönhető az, hogy most eltekintenék a nevesítéstől, mivel ezeknek a döntő többsége inkább terhelő, mint hízelgő Rá nézve, és nem akarom megsérteni, mert egy ideje már jó barátok vagyunk, és elég jól sikerült átadni a sztorit múltnak. Csak szimplán örülök, hogy eljött, és megnézett minket. :-)
3_4.jpgMinden más szempontból egy "átlagos", a sorozatba jól illeszkedő koncertet produkáltunk. Bár egy kicsit megszivattuk magunkat a késői kezdéssel, így sokan ledobbantottak mire sorra kerültünk, de azt gondolom, hogy aki számít, az maradt, és amikor a vége felé mégiscsak elsütöttem a közönség felé is ezt a századik buli dolgot, szabályosan felrobbant a nézőtér. Nem akartam túl sokszor, vagy túl hangosan puffogtatni ezt, mert mégis csak ketten maradtunk meg az alapítók közül, és ez akár kényelmetlen is lehet a később érkezetteknek, de azért szó nélkül hagyni se. Tudjátok, "a név kötelez". :-) Buli után sokan jöttek gratulálni, meg pengetőt/dobverőt/trekklistát tarhálni, mindet alá is íratták, és az ŰVé kollégától kaptunk egy üveg pezsit is, szóval sikerült megmulatni a dolgot. Akinek nem a századik volt, annak a turné utolsó hétvégéje, szóval nem kellett azért messze menni a motivációs tényezőkért. Személy szerint azért is pörgök ennyire a témán, mert gitárosként mindössze egy alkalommal álltam színpadra más csapat színeiben, amikor kisegítettem a Szezont '13 nyarán, úgyhogy mondhatni együtt öregszem a zenekarral, fontos mérföldkövek ezek. :-)
5_5.jpgAz este egyetlen gikszere az volt, hogy nem sikerült szállást intéznünk, így a teljes végkimerülést céloztuk meg aznapra. :-) A koncert utáni rockdiszkó [ami pár óra leforgása alatt szép lassan fokozatosan hagyományos diszkóvá degenerálódott] egyébként teljesen lecserélte a népet, csak pár srác maradt a székeken bóbiskolva, gondolom Ők az első busszal terveztek hazamenni. Mi is elkényelmesedtünk, a sarokba halmozott cuccon ücsörögtünk, nézegettük a táncoló csajszikat, meg ittunk, ahogy azt ilyenkor szokás. Több csodabogarat is utunkba sodort a sors, két srác például azzal igyekezett érdekesebbé tenni az életünket, hogy angolul haverkodva külföldinek tettették magukat, konkrétan norvégoknak. Megmondom őszintén, hogy szégyellem magam, mert simán beszoptuk a dolgot, mindannyian le is álltunk velük előadni a nagy nemzetközi arcokat, csak később a biztonságiak - akik láthatólag morogtak rájuk - mondták, hogy az egész egy ordas nagy kamu, és hogy ezek mindig ezt [vagy legalábbis ilyen hülyeségeket] csinálják. Sejthettük volna, volt már szerencsém "átlagos" skandináv arcokhoz, arrafelé még az egészen kis gyerekek is makulátlan angolsággal beszélnek, ezek meg épp hogy törték a nyelvet. Egy másik srác Mapettel kezdett vitatkozni a kábeles kofferen, miután elmeséltük neki, hogy az valaha - full komolyan - a Metallica-é volt, még a 91-es Népstadionos koncertjükkor utaztattak benne egy adag cédét, Mapett pedig lecsapott rá. Ez egyébként tényleg igaz, bár tudom elég meredeken hangzik, nem is szeretem mesélni, mert sose hiszi el senki. Most odáig mentek, hogy letépkedték róla a matricákat, hogy láthatóvá váljon a fedelén lévő dombornyomott kép az aktuális lemezborítóval...ez már kicsit elgondolkodtatta a srácot, még, ha nem is győzte meg. :-)
7_4.jpgMire teljesen autentikus veretős elektronikába váltott a zene, már inkább reggel volt mint hajnal, úgy döntöttünk asztalt bontunk. Pakolás közben amúgy sikerült lencsevégre kapni egy srácot, aki igazi tankönyvbe illő electric boogie-t táncolt, kurvajól nyomta. Nincs még nálam a felvétel, de remélem fel tudjuk majd használni, élőben nem is láttam még ilyet. :-) A hétvége egyetlen összezörrenését pakolás után sikerült abszolválni, miután Maci kidőlt, és befeküdt a buszba aludni, én meg rázártam volna az ajtót, de Mapó még akart ezt-azt pakolászni, és kicsit rosszul jött ki a lépés. Nem volt komoly balhé, csak épp akkora, ami így a vége felé már kijár, ez jelzi, hogy fáradunk. Sokkal rosszabbul nézett ki az, ami a klub tőszomszédságában zajló kocsma előtt folyt. Egy amúgy kis termetű, de rettentő agresszív részeg félmeztelen csávó, látszólag minden ok nélkül, kollektíven szájbabaszott mindenkit, akinek pechére - reggel lévén munkába menet - útba esett a járda azon szakasza. Egyik-másik vissza is ütött, ezek közül többen a körülöttük álló - nem tiszta, hogy csak bámészkodó, vagy konkrétan felbújtó - társaság tagjaitól is kaptak 1-1 pofont, de volt olyan srác is, aki szó szerint elfutott, hogy ne bántsák. A hülye fasz meg dobált utána üvegeket, meg amit csak ért. Csak pár percig néztük ezt a jelenetet, eléggé meg voltunk rökönyödve, aztán az vetett véget a dolognak, hogy egy - valószínűleg valami nagyon elméleti jellegű harcművészetet gyakorló - járókelő szinte már naív higgadtsággal belement a bunyóba, és egészen addig sodródtak [kábé 50 métert], hogy már majdhogynem a busz oldalának dőlve ütötték egymást, erre úgy döntöttem leléptetem magunkat a pástról. Így reggel félhétkor kurvára nem hiányzott, hogy hirtelen a teljes pereputty úgy ítélje, hogy közösségileg lépünk fel, és egy pillanat múlva egy 5vé10 közepén találjunk magunkat. A csávó egyébként láthatóan nem vette komolyan a támadást, egyik-másik szorongatásba fulladó ütésváltás között konkrétan röhögött, ami a félmeztelen kollégát a véres torokkal üvöltés szintjéig dühítette, szerencséje volt a srácnak, hogy ilyen részeg, mert olyan luftokat ütött, ami egy 120 kilós ellenfelet is simán lekáózott volna, ha el tudja találni...hihetetlen.
9_3.jpgKicsit odébb a rendőrök igazoltattak egy faszit, ezt már a helyszínről való elhajtás után láttuk csak, szerintem észre sem vették, hogy egy izmosabb köpésre tőlük mindjárt vért ontanak. Beszarás. Jobb ötlet híján a reggeli órákat a teszkó parkolóban töltöttük, megpróbáltunk aludni egy kicsit. Mondjuk az alvás, mint kifejezés nem feltétlen fedi a valóságot, inkább csendben ücsörgésnek nevezném ami történt. Beugrottunk pár péksüteményért így "lefekvés előtt", és a biztonság kedvéért ökörködtünk pár sort mindenféle leopárd mintás kabátokkal a női ruha részlegen. Videóztuk is a dolgot, de odajött az őr, és kijelentette, hogy tilos, és szinte azzal a lendülettel el is viharzott, mint aki tökéletesen megbízik abban, hogy azonnali hatállyal végrehajtjuk a rendelkezéseit. Persze nem akartunk semmi rosszat, csak egy kicsit úgymond...ledobta az agyunk az ékszíjat. :-) Az autóhoz visszatérve kicsit kajáltunk, aztán bebugyolálódtunk a takarókba/hálózsákokba, és megpróbáltuk kipislogni magunkból a szeszt. Én ugyan a legtöbb esetben azt mondom, még a puszta betonon is szívesebben alszok mint a kocsiban, de hát december 20-án ezt azért meg kell gondolni, pláne, hogy már hetek óta a megfázás szélén egyensúlyozgattam. Bő három óra telt el, mire Szentivel utolsóként rászántuk magunkat a kikászálódásra, ekkor már hét ágra sütött a nap, és a hétvégi bevásárlók is elözönlötték a környéket. A srácok már bent kávéztak a büfében, csatlakoztunk hozzájuk. Kiértékeltük az estét, meg úgy az ilyenkor szokásos semmirőlbeszélgetés is kezdetét vette. Alvás hiányában az átlagosnál jóval több szabad időnk maradt így a két koncert között, Macinak volt is egy ötlete az eltöltésére. Mi lenne, ha valahol útközben beugranánk valahova paintball-ozni?? Volt egy általános meglepetés az ötlet hallatán, de végülis mindenkinek tetszett, csak abban egyeztünk meg, hogy ne így öten bomoljunk fel 2-3 fős csapatokra, hanem hajtsuk fel a ma estére hivatalos zenekarokat, és nyomjunk egy ilyen nagy össznépi mókát. Sajnos ez nem sikerült, pedig találtunk egy jó pályát Baja mellett, ahol szívesen láttak volna minket, de végülis úgy döntöttünk, hogy kiscsoportosan inkább valami lazább foglalkozás legyen. Feldobtam példának a bowling-ot, ebben is simán benne lett volna mindenki, de végül ez is elmaradt. :-)
8_2.jpgPersze adta volna magát, hogy a szabadban csináljunk valamit, mert régóta először tökéletes őszi kirándulóidő volt, 5-10 fok közötti hőmérséklet, gyönyörű napsütés, és bár eléggé fújt a szél, ezt betudtuk inkább a környéknek. Útközben Macinak volt egy elég meredek monológja arról, hogy a brokkoli valójában földönkívüli eredetű életforma. Nem tudnám idézni, és az is igaz, hogy én mondjuk pont a társaság megrögzött standup-ellenes partikillere vagyok, de azért el kell ismerni, hogy nagy alakítás volt. :-) Az egyetlen, ami csak-csak kihagyhatatlan programnak bizonyult, a Baján történő kajálás volt. Nem vagyunk különösebben ismerősök a városban, de találtunk egy elég jól kinéző helyet egy Duna-holtág partján, ahol egymás mellett sorakozott vagy 5-6 étterem. Az irányelv az volt, hogy a lehető legtürhőbb kockásabroszos, olcsó, egyszerű kajálda legyen, és halászlevet szeretnénk enni, merthát mégiscsak tudjuk már, hogy hova jöttünk. Az első komoly csalódás az utóbbi teljes hiánya volt. Miután az összes bejáratra kifüggesztett étlapot végigtanulmányoztuk, kiderült, hogy egyik sem tart halászlevet. Volt köztük mexikói kajálda, grillező, és még egy kizárólag koktélokra specializálódott "randi bár" is, de semmi klasszikus konyha. Hát ez hótciki. Találomra bizalmat szavaztunk a legolcsóbbnak látszó helynek, ami inkább a büfé kategória volt, mint az étterem, hát ez is hiba volt. Nem sorolom, hogy mit ettünk, de kritikán aluli volt a menü, és annyira még csak nem is olcsó. Oké, drága se, de olyan szinten volt elbaszva minden, hogy az botrány. Egyedül a büfés lányok mentettek a dolgon valamennyit, de hát nem ezért jöttünk mise meg tise.
10.JPGKicsit megrázva magunkat ezen trauma után leparkoltunk az Armstrong klub elé, és lehoztunk még egy szettet a kocsiban bóbiskolásból. Első körben egy ilyen "brainstorming" jellegű asszociációs játékkal kezdtük magunkat zsibbasztani. Mondok egy szót, Te vágd rá, ami elsőként az eszedbe jut, és megyünk körbe-körbe. Mire ötvenedjére is csak annyit mondtam, hogy "pina", örömmel láttam, hogy a többiek is kezdenek álmosodni. Amikor legközelebb kipattant a szemem, már rég ránk sötétedett, és eleredt az eső, szóval minden lényeges szempontból egy teljesen új időszámítás kezdődött. Épp kinyitották a helyet, úgyhogy bepakoltunk. Nagyon jófejek voltak a helyiek, és kiderült, hogy zenekari fogyasztás is van [nem volt megbeszélve], úgyhogy mindenki magához vehette, amiről úgy gondolta, hogy visszahozza hangulatba, én bekávéztam. Ugyan a tejszínhab pont előttem fogyott ki, cukrot meg dacból nem kértem, szóval nem volt egy kulináris élmény, de kellőképpen felébresztett, és már el bírtam képzelni, hogy lesz még belőlünk valami. Aznapra két teljesen új megismerkedés várt ránk, az Orwell Disznói, és a Gardnerella Vaginalis zenekarok személyében. Mindkét zenekar képviselete jóval a buli előtt megérkezett, és nagyon jófej srácok voltak, gyorsan megtaláltuk a közös hangot. Bár az eksztra-hang szükségessége nem bizonyult igaznak, Mapett szépen összemókolta a két cuccot, jól szólt. Közben meglátogattuk a helyi Spar-t, és bár a múltkori Penny-s kiruccanáshoz hasonlóan, nyomába sem ér a teszkós élményeinknek, sikerült azért feltöltekezni, gondolva már a hazaútra is. Ami külön kellemes meglepetés, hogy időközben a klubban KURVASOKAN lettek. Azért is meglepő, mert Baja egy afféle "random" városként élt a fejemben, amiről a méretéhez és lakosságához képest soha senkitől nem halottam nagy sztorikat. Időről időre felmerült, hogy itt is kéne játszani, de sosem éreztem, hogy lemaradtunk volna valamiről. Hát tévedtem. :-) Csabinak egyébként volt egy idevalósi barátnője, aki miatt megfordult itt párszor még a kezdetek kezdetén, és mondogatta szervezéskor, hogy a bandával is el akar jutni ide egyszer, de szerintem nincs olyan város az országban, ahová nem, tehát ez nem sokban különböztette meg a többitől, legalábbis az én szememben. Amit viszont itt láttunk, az magáért beszélt. Mapett szedte a belépőt, és én is beugrottam pár percre, amíg a bandák beállásával kellett bíbelődnie, szinte megállás nélkül jöttek az arcok. Számot nem mondok, de annyit elárulhatok, hogy az este végére rekordot is döntöttünk, soha ezelőtt nem jártunk ilyen jól kapuzással. :-)
11_1.JPGIsmerős ugyan nem sok volt, lévén, hogy Baja nem sok mindenkinek esik útba, de két bátaszéki leányzó, Kriszta és Heni eljöttek megnézni minket, nekik külön örültünk. Régi ismerősök, és nem mellesleg a környék leggyönyörűbb hölgyeinek egyikei, úgyhogy sokat dobott a közérzetünkön a találkozás, természetesen csak barátilag. A Gardnerella Vaginalis nyitotta a sort, ha jól értelmeztem, akkor ez nem épp  a sokadik bulijuk volt, ennek megfelelően egy kicsit nehezen állt össze, de nagyon lazán tolták a srácok, jó hangulat uralkodott. Már amennyiben a goregrind-ot lehet egyáltalán lazán tolni. A mi fellépésünk olyan hirtelen jött, hogy el is felejtettem, hogy egy szürke Budapest Cowboys-os póló van rajtam, ami annyira azért nem metál. Meg is lepődtem amikor a beszerelés végén ledobtam a pulcsit, de úgy döntöttem, hogy nem érdekel, ez a turnétemetés, no shave, no shower weekend. A szürke anyagon egyébként brutál hatalmas izzadtságfoltot sikerült összehozni a végére, ebből tudom, hogy dolgoztam rendesen. A koncert egyébként kurvajól sikerült, odapakoltuk mint a gép, se színpad, se elszigeteltség, tömve volt a hely, pogó, ordítozás, a plafonról is csorgott a geci verejték, és TALÁN még jól is játszottunk. Meg is állapítottuk, hogy bár nem túl etikus versenyeztetni egymással az aktuális koncerteket/városokat/közönségeket, de Szerbia óta ez volt a legjobb. Az Orwell Disznói még utánunk tolták, Ők helyben alapbandának számítanak, ennek megfelelően rájuk is betódult a nép. Hardcore-punkot tolnak a mocskosabb fajtából, Macit szabályosan megvették kilóra, végigpogózta az egészet. Mapett és Szenti is bent buliztak, Csabival mi inkább olyan beszélgetős-iszogatós levezetést tartottunk.
12_4.jpgA kifelé pakolást elég lazára vettük. A 'Disznók rendeztek egy kis jótékonykodást is, az egész bulit azzal hirdették, hogy játékokat, és egyéb adományokat gyűjtenek a rászoruló gyerekeknek így karácsony közeledtével, erre mi is készültünk ezzel-azzal. Választottunk egy fő-szimbólumot is az akcióhoz, egy labdát, amire mindenki írt egy kis üzenetet, és persze dedikáltuk, ezzel aztán meg is kíséreltünk lefotózkodni, na az volt egy szép jelenet. Ott álltunk tizen valahányan, és perceken keresztül mindenhonnan csak vakuvillanások látszottak, mint a vörös szőnyegen. Kemény volt. :-) Valaki feldobta, hogy nem is így kéne oda adományozni ahogy van, hanem el kéne árvereztetni, aztán a pénzt adományozni oda. Erre mindenki nagyon bólogatott, de nem igazán tudom, hogy mennyire volt komoly ötlet. Minden esetre remélem, hogyha tényleg megcsinálták, akkor hamarosan hírt kapunk az eredményekről. Nagy barátságok köttettek az este alatt, elég nehezen köszöntünk el, de addigra már mindenki megfejtette az általa ismert világegyetemet oda-vissza kétszer, sikerült egy sokkal patentebb pakolást is eszközölni, mint az ideúton, és úgy alapvetően minden készen állt. A hazaút nagyjából a szokásos eseménytelenségben zajlott, még meg is jegyeztem, hogy a legutóbbi ilyen hosszú utunkról [asszem Gyuláról] sokkal fáradtabban vezettem haza, pedig ott sem az alváshiány, sem az időjárás nem tett alánk ennyire. A srácok aludtak, én kértem magamnak zenét a Szenti telefonjáról bluetooth-on vezérelt hifibe [bááááámulatos hol tart a technika...:-D], és hagytam, hogy az út csak úgy leperegjen előttem. Pár boxkiállást, és pár percre tehető "alvás-megszakító" beszélgetést leszámítva csendben utaztunk hazáig. Pontosabban a próbateremig, ahol ki kellett dobnunk a cucc egy részét, utána Csabit a vasúton, a többieket meg otthon, de ez részletkérdés. Bőven világos volt már, mire az utolsó motyót is a helyére raktam, utána végre volt alkalmam egy pillanatra hátra dőlni. :-)
13_4.jpgA fészbukra azt írtam > parádés finálé áll mögöttünk, és valóban, nagyon betalált az utolsó hétvége, sok mindenkinek tartozunk köszönettel, nem csak most, az egész turné alatt óriási élményekkel gazdagodtunk.
Nem is várat magára sokáig a folytatás, egész pontosan MA ESTE játszunk '15-ben először, a már-már legendás Stagediving fesztiválon, amit mindannyian áttörésként élünk meg. Nagyon reméljük, hogy jó lesz, különösen a tavalyi nyitány tükrében, ami nem kifejezetten sikerült erősre, inkább emlékezetesre. :-)
14_4.jpgKöszönöm Mindenkinek, aki követett egész évben, de legfőképpen az őszi turné alatt, bíztam és továbbra is bízok Bennetek, különösen azért, mert soha ezelőtt nem körmöltem még ennyi beszámolót, remélem, hogy akik ott voltak 1-1 állomáson még sok-sok további emléket őriznek, legalább olyan megmosolyogtatóakat, mint én. :-)
BUÉK mégegyszer, és '15-ben is mi vagyunk a Herék, köszönjük, ha velünk lógtok!! :-)

TGer

Címkék: koncert baja dunaújváros pezsgő 100 teszkó teltház évadzárás turnétemetés pénz és sárm a halászlé teljes hiánya a századik koncert

House of the Dead...City of the almost Dead

2012.11.03. 22:00 | TGer | Szólj hozzá!

Hi All! :-)

Paintech-en Szolnokon jártunk. Úgy érzem szanaszét szakad az összes nyakam. :-)
1.jpgSoha az életben nem fogom megszokni, hogy bár sosincs elég semmiből, valahogy mindig az idő szopat meg igazán. A múlt héten "külszolgálaton" tengődtem keleten, és annak ellenére, hogy majd' három nappal korábban értem haza a tervezettnél, semmit sem sikerült kényelmesen intézni, ami még váratott magára, hogy nyugodalomban el tudjunk indulni banzájkodni.
8.jpgAz új nóta bevillantásához szereznem kellett egy másik gitárt (hangolás különbség miatt), és úgy döntöttem, kutyaharapástszőrivel jelleggel veszek egyet. Bájx-nak volt is egy frankó eladó Ibaneze, csakhát setup nélkül. Se húrok, se beállítás, ráadásul már évek óta csak dísztárgyként funkcionált, amióta Ő héthúrosra váltott. A hosszú hétvége a kapuban, se hangszerbolt, se haverok, szívtam, mint a torkosborz. Végülis Szijártó Zsúti húzott ki a szarból, miután irgalmatlanul talajra tettük magunkat szerdán, a wigwamos Akela bulin. Cudar megzuhanás volt. Vettem egy brutál hibrid 10-60-as húrkészletet, de mellényúltam. Baszott vastagok a mélyei, viszont a foslágy magasaival mission impossible számba megy az intonálás. Minden esetre zajos MÁRA JÓ LESZ felkiáltások mellett Zsúti belőtte, és mehettem az utamra. Egyszer kibírom, aztán majd váltok. Ezeken kívül még a kocsibérlés, az útitársakkal meg nem történt egyeztetés, az új nóta be nem gyakorlottsága, és a pénzügyek miatt fájt a fejünk, de ez már közhely. Az utolsó pillanatig kapkodtam a fejem. :-)
9.jpgPéntek délelőtt aztán átficcent Mapett, gyakorolgattunk, megfejtettük a dolgunkat, amennyire lehetett. Összenéztük egymáshoz meg a felvételhez, stimmelt annyira, hogy el merjünk indulni. Taktikai megbeszélés, elugrottunk a buszért, összepakoltuk a dolgokat, kávé-cigi-kerítésszaggató. Két offisöl szapporterünk volt aznapra. Maci, aki közkívánatra csatlakozott, aztán rávettünk, hogy leénekelje Bencével a full bulit, és Anna, aki ismerős lehet másfél évvel ezelőttről, az akkori promó fotóink készítőjeként.
7.jpgSzokásosnak mondható két órás megcsúszással félöt fele elindultunk Szolnok felé. Szisszentek a sörök, duma, benzinkút, paréjkodás. Lerobbant rendőrmikrobusz tele tininindzsateknőcökkel. Prájszlessz. Csabcit a szolnoki teszkóban, Bencét meg háznál vettük fel, aztán lezúztunk a Frakkba. Valaha egy mozi volt (igazából még most is lehetne, vászon, székek, minden megvan), aztán amikor kezdett bedőlni, egy helyi csóka megvette, és szórakozóhellyé alakította. Ütős munkát végzett, minden túlzás nélkül a legjobb hely Szolnokon. Igényes kialakítás, bőven van ülő és állóhely, csocsó-darts-billiárd, aránylag gazdag piaválaszték, aránylag olcsón, óriási a színpad, óriási megszólalás. Fasza. Gyusziék hangosítottak, velük legutóbb a Tattoo Expo-n zajongtunk, nincs csalódás. Soha. :-)
4.jpgA Szolnoki legújabb szerzeménye a mobiltelefonos live stream, ami megdöbbentően jól működik, és mivel egész idő alatt járatta, aki szemfüles volt, követhette az ügyködéseinket. Itt van hozzá a link, gyakorlatilag bármikor felbukkanhatunk, de persze ki kell még tapasztalnunk a használatát. Talán posztolgatunk majd, mielőtt belőjük az élő adást. :-)
12.jpgSzépen berendezkedtünk, aztán volt még egy prodzsekt közbeiktatásra várva, a fotózás. A kiszemelt helyszín a régi szolnoki Tüdőkórház, ami gyakorlatilag egy rom. Egy köpésre van csak a Frakktól, és kőrideg. Lezárt terület, de hát Tarzan erős, fúr másikat. Épp csak én nem fértem be a lyukon, így hát maradt a mászás. Jó kettőfél-három méter magas volt a főkapu, de megbirkóztam vele. Van még hova fogyni (lesz is). :-) Vak sötétben, Anna fotós reflektorával a kézben imitáltam Gandalfot a libasor elején, és bevettük a' ojjektumot. Irgalmatlanul szét van bombázva belülről, de végigjártunk két emeletet, mire megtaláltuk a legjobb helyeket. Bence innen is streamelt egy sort, úgyhogy Domi (akivel az utolsó pillanatig számolva volt, végül elkapta az any kind of rézfaszú bagoly) is kivehette a részét az élményből, amolyan "hozd el anyádat is" konceptben. :-) A nézettség csúcsán 4 különböző bejelentkezésből stíröltettünk. Kíváncsi lennék, kik voltak a többiek. :-)
2.jpgKörbepózoltuk az egész házat, Anna buzgón kattintgatott, aztán egy ponton elegendőnek nyilvánítottuk a nyersanyagot. Kifelé menet lopakodni kellett, mert a sündőrség alig egy utcára van onnan, és Bence állításai szerint azok harapnak a bemászkálás miatt. Elugrottunk még egyet kajálni, na abban sem volt köszönet. 80 dekás meat-only dzsírosz. Adjneki. :-D Bár az öntet úgy szétáztatta a pitát, hogy kábé már a könyökömről is lógott a cafat mire betoltam a "kedvest", de totál megérte. Ha Szolnokon jártok, és akartok egyet ZABÁLNI, keressétek a Mindent Bele Hami-t, a Thököly úton (NE a párját Szapáryn)! Legjobb. :-)
3.jpgVisszamenve a Frakkba, a Show Me Regret programját pont lekéstük. Sajnálom, mert bírom a srácokat, és jól is zenélnek, szintén a nagy népszerűségnek örvendő két főénekes felállásban. Csekkoljatok rájuk! Pacsiztunk egy tonna haverral, régi ismerőssel, csajjal, és hasonlóval. :-) A Mirodam zenekar nem épp az én világom (hard rock), de nagyon profi produkció, aki bírja az ilyet, annak ajánlom. Nagy nehezen sorrakerültünk. Hálistennek a pakolás jórészét már előre letudtuk, sz'al most csak kábelezni kellett (mármint drótozni), lecsekkolni a hangolást, aztán gyorsan összenéztük, és mehetett. Beszart az intrócédé, ejnye. Ez legyen a legnagyobb bajunk. Kicsit döcögve indult a mozgás, de aztán szépen összegyűltünk, és Oros Norbiék csináltak akkora pogót, hogy csak lestem. :-) Lement a szokásos műsor, plusz a végén egy You Suffer (ezúttal a nuskull-os kommenthuszároknak címezve), és a Driven' is, elsőízben. Hallatszott rajta, hogy életünkben nem próbáltuk, de azért állt a lábán, megaztán amúgy is a két énekes volt az aktuális főattrakció. :-) Maci nagyon frankón interpretált egy csomó előre meg nem beszélt megoldást a szereposztásban, Bence meg "rutinból" kente neki, sz'al pár apróbb erdőbemenést leszámítva zsír volt. A spontaneitás kibaszott varázsa. :-)
5.jpgA koncertet NEM mellesleg Mitch Lucker emlékének ajánlottuk. Bár sosem voltam nagy Suicide Silence-es, de többünk igen, és engem személy szerint is eléggé megrázott a dolog. Meló közben sokszor eszembe jut, hogy bármelyik nap meghalhatok az utakon, és amikor felteszem magamban a kérdést, hogy vajon miért nem, az agyam magától feleli azt, hogy "még dolgom van". Motorokon több ezren halnak meg naponta, mégis azt gondolnánk, hogy egy ilyen valaki, mint Mitch, erre rohadtul nem ér rá. Fájdalmas belegondolni, hogy ez csak illúzió. Régóta vallom azt, hogy hiába, a metál nem hímzőszakkör, le kell szállni a földre a szövegekben és az imidzs építésben. Túl könnyelműen énekelünk vérről, fájdalomról, és halálról, miközben szart sem tudunk róla, vagy legfeljebb nagyon keveset. Tudjuk jól, hogy minden előadó művészet felvett dolgokból építkezik, viszont a valóságban mégsem egy szép (vagy csúnya) halálért csináljuk, hanem épphogy mindezt megéljük. Nyugodj Békében, Mitch!!
10.jpgBevégzésünk után színpadtakarítás volt, mivel Threesome-ék speckó vetítős-lézersós performansza következett. Ez nagyon durván profi cucc. Gépdobról és vonalból nyomják (vagyis backline nélkül, de ne menjünk bele, hogy ez mit jelent, szakmázás sux) így totál programozható volt a látvány, és kőkemény. Valahol itt jött ki, hogy a mozi adottságai többek egy szimpla klubbénál. :-)
11.jpgA romokat eltakarítva azon kaptam magam, hogy a zenekaron kívül az összes haver lelépett szinte rögtön. Se Norbi, se Écyék, se senki nem maradt. Nem tudom ríjak-e, vagy röhögjek, mert bár terveztem smúzolni mindenkivel, így a banda maradt együtt, de jobban együtt, mint általában szoktunk. :-) Ivászat, helyzetkiértékelés, szarós-fingós poénok, mintha fizetnének érte. :-)
Bencének szerváltam egy 2.5 literes Ciucas névre hallgató román sört Mordorból, ami aztán körbeadásra került, és bár ez hazájában az egyik leghájpoltabb minőségi cucc, bizony érdekes érzelmeket sorakoztatott fel mindannyiunk arcán. :-)
Négy óra tájban ránk zárták a helyet, és mivel nem volt egyéb perspektíva, szétszéledtünk. Csabi a vasútra, Bence haza, mink meg Pöstre. Bőven világos volt, mire hazaértünk. Felhordtuk a motyót hozzám, elköszöntünk, aztán mivel még rá akartam tenni egy lapáttal, elugrottam visszaszolgáltatni a buszt. Délelőtt 10 magasságában már azért ledőltem, kőkemény két óra alvást sikerült abszolválni, most meg mindenem sajog. :-)
6.jpgNagyon köszönjük a bulit Nektek, valamint Csík Gabinak és Rivasz Gergőnek a profi szervezésért!!
Még sok ilyet!! :-)
Képek a galériában, Annánk fotós oldalát meg csekkoljátok, rövidesen velünk is bővül! :-)

http://picasaweb.google.hu/gothicleny

Rákendroll!!
TGer

Címkék: koncert gyros halál vér fotózás szolnok promó bél frakk szolnoki cojones tüdőkórház kerítésmászás meat-only kétésfélliteressör

L.H.Á. - ló húgyba áztatva... :-)

2011.11.06. 18:52 | TGer | Szólj hozzá!

Heehaw!

Kábé, mintha egy a tehervonat alvázát vettem volna le mellel, most úgy nézek ki. És ez jó. Fogok tudni aludni. Végre. :-D

Azért van az egész, mert igazán jól tendál ez kis a turné. Sűrűsödnek a dolgok, de megéri. Megtérül. Mezőtúr ezt ragyogóan igazolja. Megbasztuk a narkóst. Átvitt értelemben.

Szombat hajlanban 5-kor kidobott az ágy. Vitatkoztam magammal egy darabig, de végül az ébrenlét győzött. Megpróbáltam a lehető leggyorsabban elintézni az összes dolgot, ami volt még hátra, de mivel minden megoldás felvetett egy újabb problémát, ez kábé hajnaltól indulásig elhúzódott. Pakolás, hangszerbolt (elfogyott a pengetőm), bőrös (lukat kellett furatnom, mert kifogytam az övemből), trekklista nyomtatás, zuhany, tisztaruha, kaja, meg még ami ilyenkor szokott lenni. Még a koncert előtt próbálnunk is kellett, ezért röviddel dél után már úton is voltunk. Asszem írtam már arról, hogy a jövőhéten, Erdélyben egy többszörösen lecserélődött felállás fog nyomulni. Na, most ezt a formációt kellett megpróbáltatnunk. Szűcs, és Bence fognak hiányozni a két szóbanforgó gyilkolatról. Őket Artúr, és Medve Balázs (A Losing Season) fogják reprezentálni. Aggodalomra semmi ok, a próba zsír volt, stabilan meg fog dörrenni a produkcijó. :-) Röviddel eztán, megjöttek Gyuriék a busszal, segítettünk bepakolni, aztán hármasban átmentünk Mezőtúrra, merthogy Artúr tett egy visszautasíthatatlan ajánlatot három hamburgerről. :-) Bekajáltunk, kerestünk Macinak rájfájzen automatát, hogy zsetonhoz jusson, aztán átmentünk a Loksiba. A hely már jól televolt, mindegyik banda megérkezett, be is hordták a buszból a cuccot, úgyhogy fasza. Jött a szokásos várakozás. A két partner bandánk, a Go4it! és a Roar zenekarok mind szépen játszottak, de mivel egyikőjük sem egy általam preferált műfajt képvisel (előbbi pszichedelik-alter-prog-metal, utóbbi ős-thrash), így csak annyit mondhatok, hogy ezúton is nagyon köszönjük, hogy eljöttek! :-)

Az egyik szünetben felszenvedtük a molinót a nézőtér baloldali falára (eltakarva vele az ablakokat), de mivel rögzítés címszó alatt csak kvázi "szögre akasztásra" futotta, a műsorunk elkezdtével az első számot sem bírta ki a falon. :-) Artúr nagyjából még egy egész nótányi időt töltött azzal, hogy megpróbálta visszatenni, de aztán jobb volt belátni, hogy esélytelen, ezért levették, és összehajtották. Hiába, 4x3 méter, nem kis klubbokba való. :-) Itt érdemes megjegyezni, hogy a faszbuk eseményt 90-en jelölték vissza, és biz isten, szerintem simán el is jöttek annyian (csak nyílván nem mindenki-mindegyik bandára). Mindamellett, hogy akkora helyről beszélünk, hogy 25-nél már teltháznak látszik, 35-nél már úgy állnak, mint a heringek a konzervben, 40 körül már a plafonról is emberek lógnak. Ez most bejött.

Bár voltak alacsonnyabban repkedő pillanatai a bulinak (elég hosszú műsort toltunk), amikor ki-ki elugrott sörért, meg pipilni, de összességében rendes emberanyag összegyűlt, és úgy elkalapálták egymást, hogy öröm vót nézni (már amennyit láttunk a "fényektől"). :-) Maci is csapatott velünk egy nótát bemutatkozólag (Death Camp, csak masszívan).

A koncert előtt Bence kikampányolta magának, hogy helyet kapjon a repertoárban, csak úgy "unsingned", a Napalm Death zenekar You Suffer című epikus terjedelmű szerzeménye, egyszersmind a ráadást követelő publikum legszebb beetetése. Ez egy nagyjából 1, azaz egy másodperc körüli nóta, szóval értitek. Mondom ezt mindenkinek, aki esetleg nem ismerné. :-) Más kirívó (értsd: említésre méltó) baromság azt hiszem nem történt, hacsak azt ide nem vesszük, hogy a koncerthelyiségtől részben elkülönülő kocsmahelyiségben volt egy zenegép, ami látszólag önálló életet élt, és indult be a legváratlanabb időpontokban izom hangerőn, a legordasabb mulatós zenével, amit senki sem kért. Hát ez egy kurva idegesítő jelenség volt. Mi persze csak azalatt az idő alatt tapasztaltuk, amíg a saját kezdésünkre vártunk, de Bence úgy felkúrta magát azon, hogy nem bírta kisírni a csaposlányál (aki ettől függetlenül egy tündérvirágszál), hogy kikapcsolja, hogy ezt egy rögtönzött szónoklat formájában a színpadon is előadta. Mivel a közönség részéről nagy volt az egyetértés, nincs mit szégyellni. A főnök átgondolhatná ezt, pláne olyankor, amikor egy fél szobával arrébb élőzene megy. Node ne essünk kétségbe, a bulin semmi ilyesmi nem hagyhatott foltot. Királyság, gyerekek, tényleg.

A koncert végén ezúttal - hálistennek - lazaság volt. Beszélgetés, sörborkecsketej, kényelmes tempójú pakolás, végül oszladozás. Bencééket kidobtuk Szolnokon, hatvanra történő lelassítás mellett, aztán benzinkutaltunk, és irány haza. Artúr szinte azonnal bekómált, Macival kábé még 20 percig okfejtettünk, aztán Ő is csatlakozott a delta kommandóhoz, én meg szép nyugisan elgurultam Pöstig. Macit hazavittük, Artúr pedig nálam aludt, és a mai nap első felét még a kövi koncertekre történő gyakorlással töltöttük. Ennek is köszönhető többek közt, hogy most szinte földöntúli fáradtság uralkodik rajtam, és alig várom, hogy elfogyjon belőlem a szó, és teperhessek aludni. A poszt címe is ezért sikerült ilyen "hathatósra", aki megmondja melyik filmből van, nyerhet egy túrórudit. :-)

Nos, a jövőhéten újból Romániába szakadt hazánk földjére látogatunk. Izom túra lesz, sokszáz kilóméter (odavissza már ezres nagyságrend), valamint felidézhetünk bizonyos nosztalgikus érzéseket, egyrészről a Thunder klubról, másrészről a társaságunkról, minthogy május óta először látjuk viszont a Blind Myself és a Just Four legénységét ilyesmi körülmények között! :-)

Kurvára gyertek. :-)

Cső!

TGer

Címkék: a tömeg koncert nasa mezőtúr season losing ájulás roar cojones loksi go4it! gecijóbuli gyilkolat centrifugája

Kezdeti Orga(ni)zmus

2011.10.17. 19:55 | TGer | 2 komment

Cső!

Ahogy kezdenek rutinszerűvé válni ezek a kis beszámolók, azon kapom magam, hogy folyton ugyanazt írom le. Ez a műfaj sajátja. Merthát mindenhol igyekszünk ugyanabból a legjobbat hozni. Indulás, utazás, érkezés, műsor, tapasztalat, tanulság, hazaút, regenerálódás. Unalmas egy idő után, ha csak olvasod. ;-) Szerencsére nem mindig kényszerülök önismétlésre, például most sem. Az első és mindmáig egyetlen Internacionális Tetoválásos Konferencia (egyszer magyarázza mán meg nekem valaki az >EXPO< szó jelentését) üdítő kivételnek számít nagyjából minden olyan dolog alól, amiben a zenekar általában részt vesz, így talán nem lesz nehéz egy kis színt csempészni a kedves naplónk butító egymásutánjába. :-)

Ami azt illeti, már jórégen meg volt beszélve, hogy nekünk lesz itten egy bérelt helyünk (talán a Rockmaraton környékén került szóba először?...nemtom), de csak az utolsó hetekben/napokban körvonalazódott, hogy mire számíthatunk. Úgy tűnt, hogy a szervezőbácsit néhányszor kihoztuk a béketűrésből a kérdezgetős íméljeinkkel (cucc/időpont/mittudomén témakörben), így kaptunk pár morcos válaszlevelet, de szerencsére mindent el tudtunk intézni, és mire élőben taliztunk, már kedves-mosolygós kedvében volt. :-) Nyílván elég sok különböző szálat kellett mozgatnia ahhoz, hogy a rendezvény összeálljon, és a zenekarok nyűglődése már csak hab legyen a torkán. Őt amúgy név szerint is megemlíteném, hiszen egy remek kezdeményezés életre hívója a környéken. Hozzájárul Szolnok város igensovány jóhírének öregbítéséhez. Krizsán Zoli. Üdv Zoli! :-D Nem mellesleg, igencsak komoly színvonalat diktáló tetováló művész, van is egy cimborám, aki kikerült a kezei közül, egy telihátas-felkaros-mellkasos varrattal, ami igenjól fest, már amikor épp ki van gyúrva. Üdv Ricsi! :-D Amikor ilyen szintű honi tetkókkal találkozom, mindig átfut az agyamon, hogy a fogyasztói társadalom konzervatív, tetoválatlan rétege vajon nem is látott életében többet, mint ami a Miami Ink, LA Ink, és hasonló tressríeliti műsorokban jelenik meg?? Merthát azok a srácok, hiába szerethetőek, mint "karakterek", kutyafaszát sem produkálnak az itteni szakma felső 1 harmadához képest.

Nyaszóval. Magunkat visszahelyezve a célkeresztbe, ott folytatnám, hogy ez a rendezvény, minthogy nem koncert, nem zenei rendezvény, és a turné első állomása, kiváló alkalom volt a formabontásra, minden szempontból. Van pár menetrendszerű kliséje a műsorunknak, ami két évvel fiatalabb aggyal remekül működött, de most úgy döntöttünk, elhagyjuk, és felveszünk pár új szokást. Nyílván tapasztaljátok majd, ha eljöttök a bulikra. :-)

Szombat reggel 7kor arra ébredtem, hogy nem alszom. Nahát. Lementem tejért, főztem kávét, megittam, elolvastam a híreket, legyilkoltam egy fél országot a kedvenc lövöldözős játékomban, megborotválkoztam, előkotortam a szerkényből egy tiszta céges pólót, meg ilyenek. Ezek a várakozások általában kurva lassan telnek, de, ha ezt akkor és ott ki merem mondani, százötven százalékig biztos, hogy azonnal becsap a kénköves ménkű', nehogy tovább kelljen folytatnom az unatkozást. Ezúttal meg sem mukkantam, jobb a békesség. Szó volt róla, hogy Janó beugrik délelőtt, hogy beállítsuk a bőgőjét, de küldött sms-t, hogy nem ér ide, ígyhát összecuccoltam, és gó. Hamarabb leértem, mint gondoltam, de így is épp elég baromarcút kellett elszenvednem az úton. A szolnoki vasútállomáson csatlakozott Tina (Mrs.Csabi), és háromnegyed 1-kor meg is érkeztünk az Olajcsarnok parkolójába. Egy mérsékelten kedves polgárőr bácsi kísérletet tett ugyan, hogy vitába szálljon velem, miszerint melyik betonkockát hívják most pont Olajcsarnoknak (amelyikre Ő mutatott, azt én Körcsarnok néven ismerem), dehát Őt is könnyedén diszkriminálom fejben, amiért szolnoki, és rendfenntartó, ígyhát nem kellett komolyan venni. Becsekkoltunk, körülnéztünk, minden oké. A standok és a színpad elrendezése nekem kifejezetten teszett, frankón kihasználták az épület adottságait, pláne ahhoz képest, hogy ugyanez a hely, sokkkkkal nagyobbnak szokott tűnni, amikor épp Metál Liget nevű rendezvény zajlik. Ezt asszem nem kő bemutatni. Hangaparáttal Gyuszi bácsiék szálltak ki, innen már lehetett tudni, hogy ütős megszólalás várható. Volt ingyen Monster osztogatás (igen, az ilyen rendezvényeken, ez bevett szokás), és egy brutális hatalmas amjerikai Chevrolet terepjáróval is demonstráltak, ami a kocsiból kifelé szóló hangfalak egész garmadájával volt felszerelve, valószínűleg utcánlassanvégigmenősbömböltetősrajoskodás céljából (ugyan most nem hallhattuk, de egyszer igazán kíváncsi lennék). A zenekar ugyan még sehol nem volt, de Norbiék megjöttek, ígyhát átmentünk a kocsmába. Ez azért is indokolt volt, mert a helyszínre telepített büfé nem épp minket célzott meg az árkegóriájával, mint vásárlói réteget (ez elég diplomatikus volt?? XD). Nyomtunk egy sört, közben ment a duma, anekdotázgattunk a Maratonról, meg a tavaszi turnéról, meg ezer dologról, amire valamilyen különös oknál fogva Ők baromi jól emlékeztek, én meg egyáltalán nem. Nahát. Közben megjött Bence, és Balázsék is, és még pár darab sör, úgyhogy jó volt. Az egyedüli, ami kicsit betett, hogy legalább 10 fokkal volt hidegebb, mint amire ruházkodáskor számítottam, így a kocsma teraszán üldögélve, a hideg sörön kívül nem sok mindenbe tudtam kapaszkodni. Mire megjött a Kevibül érkező különítmény (a cuccok jórészével), már szinte pakolhattunk is felfelé (habár majdnem egy egész óránk volt erre a műveletre). A Riseoffate már letakarította a cuccokat, de közvetlen utánnuk egy break-tánc előadás foglalta el a terepet (ugyan nem a színpadot, de esélytelen lett volna keresztül vergődni, az erre összegyűlt tömegen). Azért szépen komótosan, nagypapásan, felrakodtuk a cuccokat, és átvedlettünk. Csabival találtunk magunknak a csarnok végében egy ilyen...elfüggönyzött...hm...üvegajtó-előteret (vagymiafaszomnak nevezzem), ahová néhány takarítószer, és ruhatári fogasok voltak bezsúfolva, ezt használtuk öltözőnek. Szép lehetett, ahogy a túloldalról beáramló fény átvilágítja a függönyt, és a mi kicsit sem szerény sziluettünket. :-D

Ez a buli azon ritka esetek egyike volt, amikor a teljes motyómennyiséget mozgosítottuk a próbateremből. Mivel a felhozatal, a tavaszi turné, és a nyári vegetálás alatt igensokat fejlődött, nagy örömmel vettük tudomásul, hogy milyen ütősen meg bírunk szólalni, mostmár teljesen önerőből. Legutoljára Szűcs újított erőlködőt, kiváló magyar gyártmányt ProLude-éktól, és hozzá Warwick ládikót. Szól, mint a barom. Sanyinak is lett valahonnan (hirtelen) egy Gibson Les Paul-ja, de csak erőszakos ráhatással sikerült rávenni, hogy magával hozza. A másik felfedezettje egy Vorson flying-v, ami tok híján legfeljebb nevéhez méltó transzportálás formájában érkezhetett volna a helyszínre. Mindezeket megfejelve, én is most kaptam vissza a gyittyómat a szervízből (egy tök sima nagygenerálozásról). Vastagabb húrokra váltottam, feszesen szól, kőgecikemény. Ez, mint performansz, így, ahogy van, frankó. Hogyúgymongyam, van terpesztése. :-) Ami mondjuk a zenekar teljesítményéről kevésbé mondható el...node sebaj. Minden kezdet nehéz. :-)

Ami azt illeti, jellegében nagyon más volt itt minden, mint egy koncerten. Talán előzőleg kevéssé fejtettem ki, de a berendezésben, a színpad a terem közepén kapott helyet. Így bárki, aki folyamatosan zajló tetoválást, a kaját, vagy a Monster-t kereste, nyugodtan körbemászkálhatta, vagy megállhatott a zenekar mögött, hogy onnan csodálkozzon. Így nem ártott néha másfelé is fordulni, mint amerre a cuccok, és a kontroll adta magát. A másik, ami abszolút meghatározta a hangulatot, hogy világos volt. De nagyon. Az egész csarnok felső reflektorozása égett (alapvetően egy kosárlabda pályáról beszélünk). És nem kapcsolták le, pedig a tetováló standok is mind egyéni belső világítással voltak felszerelve, és a színpad állványzatán is volt fénycucc bőségesen. Reflektor, robo-lámpa, még stroboszkóp is. Tehát megtehették volna. Ilyen formában kísértetiesen hasonlított az egész a Hangfoglalás kiállítótermére, az előadói ösztöneim pedig tökéletesen összezavarodtak. Gyuszi bácsiék brutál hangzást csináltak nekünk, kontrollba is úgy szólt a motyó, mint az állat, és kifelé is, de nem tudtam egyszerűen eldönteni, hogy mi lenne a legjobb. Persze Szűcs csatlakozott hozzám, fejrázáshoz, ésatöbbi, de hely amúgy sem nagyon volt, hogy ugrabugrálhassunk, a közönség legnagyobb része meg úgy tűnt, hogy elsősorban a zenére kíváncsi mintsem, hogy rommá bulizza magát, ezt meg nyugiban amúgyis jobban produkáljuk. Szóval nehéz volt eldönteni, hogy mi a jó. Balázs amúgy nagy lelkesedéssel, végigrajoskodta a bulit, hol fotózott, hol csápolt, még a mosholással is megpróbálkozott gyönyörűségesen-óvatosan, és Norbi is tanúbizonyságot tett róla, hogy helyenként nálunk is jobban ismeri a nótákat.

Néhány kissebb hibát leszámítva megállt a lábán a performansz, ezek meg csak annak voltak köszönhetőek, hogy közel 2 és fél hónapja már, hogy legutóbb játszottunk. A kihagyás bizony rozsdásodással jár. A gitárom is épp eleget időzött a szerelőnél, ami idő alatt hanyagoltam a gyakorlást, úgyhogy kicsit ki voltam esve, Bence pedig mintha valami ezeréves leharcolt oroszlán lenne, rettenetesen nehezen vette ezt a kanyart. Sebaj, mostmár megy a turné. Ami mondjuk nagyon jól esett, hogy utánnunk ugyanúgy nem volt sietség, mint előttünk. Vége lett a bulinak, meghajlás, taps, köszi-köszi, és miután letettem a gitárt, még bőven volt időm elsőként átöltözni, és csak utánna kapni szét a motyót. Ez nagyon fontos. Tudom, már nem először mondom, de ezt a lóhalálában történő átszerelést valami iszonyatos módon rühellem. Nagy előnye volt ennek a rendezvénynek, hogy másképp volt berendezve. Persze nem minden következetlenség nélkül, a pakolást is abszolváltuk. Szépen visszarakodtunk mindent a buszba, ami rögtön el is ment, mondván, hogy a megmentőnk Csabi faterja volt, akinek attól még, hogy szombat van, akad jobb dolga is, ígyhát nem időzhet itt reggelig. Megpróbáltam ráduplázni a rockmaratonos rekeszmonstertarhálós akciómra, és mivel ugyanazok a srácok voltak, és emlékeztek is rám, ragyogóan sikerült. Pipa. :-)

Eztán már csak az oldódás volt hátra. Rövid időre a tetoválások is visszakerültek a figyelmem központjába. Végignéztem a standokat, az éppen zajló munkát, és pár katalógusba is belelapozgattam, nagyon tetszett, hogy kivétel nélkül mindenkinél találtam kiemelkedő munkákat, sehonnan sem kellett megjátszott mosollyal elslisszolnom. :-) A műsor következő szereplője a Progness zenekar volt, akikkel igenjó cimborák lettünk, de ettől eltekintve is, abszolút objektíven mondom, hogy kurvanagyot játszottak. Amikor nemsokkal ezelőtt a lemezükkel ismerkedtem, sokszor nehéz volt eldöntenem, hogy mit is képvisel a zenekar egész pontosan, de élőben minden kikristályosodott. Az én fülem sokféle dolgot felfedezett benne már előzőleg (azért írom ezt így, hogy véletlenül se tűnjön szakavatott kritikának, ami lökök), kezdve az Sepu-Soulfly típusú groove metal-tól, a Machine Head újabb lemezeit jellemző merész technikai megoldásokon keresztül a matekos progresszívig. Nehéz lett volna megítélni, hogy melyik fog így élőben leginkább kidomborodni. Amit végülis hallottam, az egy rendkívül súlyos modern metál, sok egyéni törekvéssel, egy kőkeményen összeszokott banda előadásában. Tényleg, nagyon egyben volt a produkció. A stílusra mondjuk nekem leginkább a "neotrash" kifejezés ugrik be először, ami vélhetőleg átlagot von az összes belekevert elemből, persze csak abban az esetben, ha létezik ilyen egyáltalán. Eztán persze rajoskodás, duma, fotók, sör, toltuk a rokkot.

Időközben a Scerra tagjai is beszálingóztak, és kiderült, hogy sem ők, sem a sors nem készült számukra motyóval, ígyhát hihetetlen hatalmat éreztem a magam, és Prognessék kezében, amikor kiderült, hogy vagy kölcsön adjuk, vagy nem lesz itt semmi. Nyehhehhehheeeee!! :-D Persze nem lett volna szép dolog visszaélni ezzel, odaadtuk, simán. Aztán a zenekar elkezdett felszerelni, mi meg Tarzan bátyóval megokfejtettük a szakmát. Nem szívbajos csávó, az fiksz. Persze egy énekestől ez valahol természetes. Jól zsebretettük a világot, legalábbis szóban. ;-)

Eztán persze Ők is lenyomták a műsort, ahogy szokták, nem volt itt kecmec. A közönség soraiból itt már mondjuk eltűntek a bámészkodók, aki viszont maradt, az kétségtelenül az Ő előadásuk miatt érkezett. Ha ragaszkodunk az objektívitáshoz, be kell valljam, hogy vegyesek az érzéseim a zenekarral kapcsolatban, sokszor magam sem tudom, mivan. Persze kurvajó arcok mindannyian, de ezt most úgy értelmezzétek, mintha nem ismerném őket. Mindenkivel kapcsolatban el szoktam játszani ezt az elvonatkoztatást, és nem maradhatnak ki a beszámolóból, hiszen (ahogy már megszokhattátok) egy bizonyos ponton túl, minden irományom pofátlan öncélúságba lép át. :-) Namost. Számomra egyértelmű, hogy olyan zenekarról beszélünk, akiknél a kisugárzás kulcsfontosságú szerepet játszik (igen, nem ritkán a zenét magát is háttérbe szorítva). Karizmatikus frontember, egymás játék stílusát remekül támogató zenészek, és kitalált, de jól eltalált arculat. Ezutóbbi alatt elsősorban a programozott szinfónikus betéteket, és a fellépőrucikat értem. Ez csupa olyan dolog, amire a zene szempontjából nem lenne szükség, viszont remek megkülönböztető jelzések. Ami probléma felléphet, az valahol a zenei alázat, és az úttörő jelentőségű ambíciók ütközése nyomán születik (a két fogalom igensűrűn utálja egymást). Ez például a megszólalás. Sokszor tapasztalható, hogy ahhoz, hogy egy bandának egyedi hangzása alakuljon ki, amit bármikor rögtön felismer a közönség, valamilyen formában rontani kell az összképen. Sok példát tudnék felhozni (WMD, 5FDP, vagy mondjuk a Parkway Drive - Deep Blue lemeze, hogy jobbat ne is említsek). Csupa olyan hangzás, ami ellene megy a technika fejlődésének (tehát nem tisztább, érthetőbb, nagyobb hangterjedelemre törekszik), mégis ettől válik egyedivé. A Scerra hangzás is ilyen, azt leszámítva, hogy nem tudom, volt-e a srácoknak más választásuk. Kíváncsi leszek az új anyagaikra, ebből a szempontból is. Nyílván, mert erre akár még rá is játszhatnak (feltéve, hogy tisztában vannak vele). A másik, amivel engem, személy szerint, erdőbe visz a banda, az a stílus. A srácok biográfiájában, és minden netes felületen, ahol valaha írtak róluk, azt jelentik ki, hogy egyedit szeretnének alkotni. Nekem valahogy mégis úgy tűnik, mintha a banda a múltba tekintene. Egy olyan stílus felé, ami már kifutott a modern világból, legfeljebb azért érdemes művelni, hogy az ember megmutassa, lehetett volna jobban is. Nyílván ez is olyasmi, amivel nem kritizálom őket, hiszen csak egy érzés, a számomra is egyértelmű értékek mellett. Ossian-ra is elegen járnak, pedig...hm...egyik se én vagyok. :-) Szó ami szó, ezek a kételyek azt gondolom csak érdekesebbé teszik a produkciót, hiszen negatív sajtó elvileg nincs. :-) A közönség mindenképp Őket igazolja, hiszen nem ritkán a leggyönyörűbb lányokból áll, akik nem szégyellik magukat. Az hogy is nézne ki? :-D

Miután a koncerteknek vége lett, Bencével elsétáltunk kajálni, meg zsetont felvenni, amiből aztán teljes széthullás lett. Visszamentünk, de nem is volt már sok történés (a tetováló verseny kiértékelése zsűriileg, ez nem igazán látványos), és a srácok is leléptek, valamint kezdtem megérezni a 7 órai kelést, úgyhogy oszlottunk. Bence ment a kocsmába, én meg elsétáltam a koliba, felkeltettem Szűcsöt, kivertük a faszunkat, oszt lefeküdtünk a gecibe. :-D Oppá, bocsánat, mégiscsak beficcent egy kis felnőtt tartalom. ;-)

Ami a lényeg, legközelebb Békéscsabán találkozunk, az Open Doors-ban, lesz minden, ami kő, és, ha jobban belegondolsz, nincs is az olyan messze, ott a helyed! :-)

Da show must go on! Pusza! ;-)

TGer

u.i.: a cím ugye tiszta mindenkinek? :-P :-)

Címkék: ingyen koncert verseny expo szolnok tetoválás tour tattoo talent got monster tetováló cojones scerra rednecks progness olajcsarnok

Megindult a menet

2011.01.30. 22:34 | TGer | Szólj hozzá!

Sziasztok!

Immáron túl is vagyunk a tavaszi turné első hétvégéjén. Két nagyon frankó kis bulit tudhatunk a hátunk mögött, két messzeföldön hírös dunántúli városban, nagyon jól éreztük magunkat, úgyhogy köszi mindenkinek, aki eljött!

Beszámolót? Na jó... :-)

A péntek délután útnak indult karavánhoz én csatlakoztam utolsóként, mivel a Kevibül gyüvő buszban már eleve 5-en ültek, Szolnokon pattant be Bence (állítólag most negyed óra alatt lenn volt a ház előtt, ami nem számít rossznak), majd Nyakó Karcsi kománk kiszállt Ferihegyen, és helyet kaptam jómagam. Ez szép mondat volt. Egy, már amúgy is félrészeg társaság fogadott, ami kifejezetten konstruktívan hatott rám, mivel már két hete fekszem itthon, örültem, hogy hangulatban lévő embereket látok. Bence volt egyedül gyűrött, mivel (hogy az öregemet idézzem) "hajnalig írtotta a pálcikaembereket a számítógépén", dehát "aki kurvának szegődik, ne sírjon, ha basszák", úgyhogy kénytelen volt jó pofát vágni a történésekhez. :-) Annak ellenére, hogy Szombathely messze van (és mit szóljon az, aki már ekkor is 3 órája úton volt), azért egész könnyedén placcra kerültünk, kissebb nagyon megszakításokkal 2 és fél óra alatt. Lecsekkoltunk a klubbot, marhajól nézett ki, jó nagy tér, szépen berendezve, két nagy öltöző a három bandának, emberes-terpeszkedős színpad, úgyhogy minden rózsaszín. Mivel még órák hosszatt nem volt dolgunk, letettük a fehér seggünket, és a bátrabbak az üvegek aljára néztek (én maradtam az ásványvíznél, baj lett volna, ha magasabban repülök). Megfejtettük a világot, elmeséltük, hogy kemény dolog az atomháború, elképzeltük, hogy milyen lehetett a sok-sok többi koncert, aminek a plakátja mind ott díszelgett a falon, aztán rázendített az első banda, úgyhogy bementünk skubizni. Ők voltak a Catalepsy (akikkel amúgy nem sikerült közelebbről megismerkednünk), afféle "riffelős blekk metált" játszottak, ami a műfajában biztosan nagyon jónak számított, mert látszott, hogy magabiztosan áll a kezükben a hangszer, de mivel én nem is nagyon értek az ilyesmihez, és soha nem is kerestem a kontaktust ezzel a világgal, leginkább csak tapasztalattal lettem gazdagabb. Minden esetre volt két úriember, akik egy egész tömeg helyett tomboltak rájuk, úgyhogy ebben egész biztos önigazolást nyerhettek a srácok. Következett az Éjfény, akik már sokkel jobban beletaláltak a mi ízlésünkbe is, és lenyomtak egy laza 50 percet. Sajnos a "tömeg" egyáltalán nem gyülekezett az est végéig sem, de azok akik ott voltak, már megérezték a rákendrollt, úgyhogy ekkor már egészen "élettel telinek" volt mondható a klub. A srácok zenéje amúgy "mocsármetálnak" van öndiagnosztizálva, ez nem tudom mit jelent, de engem abszolút megvettek kilóra, voltak dallamok, zúzdák, elszállások, végülis minden, ami az öntudatos hangulatembereknek (mint nekünk) kell. Miután végük lett, mi is felcuccoltunk, komótosan, mint aki sehová sem siet soha, kicsit az előre elhatározott trekklistán is módosítottunk (felmérve a sejthető igényeket), és rázendítettünk. Egész szépen begyűltek az emberkék, azok is, akik ezidáig csak a kocsmaszekcióban vegetáltak, és bár az erős túlzás lenne, hogy a plafonról is ömlött a veríték, azért csak-csak úgy látszott, hogy tetszik ez a dolog mindenkinek. Nem játszottunk valami szépen, a színpadon belüli hangzás elég sokszor bezavarta az ítélőképességünket, de azért nem volt rossz se, nyílván be kellett melegednünk (nem 5 perce álltunk utoljára színpadon). Lement a műsor, lepakoltunk, átöltöztünk száraz ruciba, mindenki szörnyűlködött, hogy mennyire gyenge volt a produkció, de azért csak-csak bejött egy-két elismerés, a zenész kollegák azt mondták, jó volt. Tudtuk, hogy hazudnak, de azért jól esett. :-) Közben ahogy kicuccoltunk, egy kedves hölgy, és a hozzátartozó kissebb helyi erők meghívtak minket piálni, és amíg a banda kitikkattabb fele úgy döntött, hogy inkább a szállás felé veszik az irányt (mentségükre mondom, hogy egész nap ittak, becsülettel), Bence komámmal úgy döntöttünk eleget teszünk a meghívásnak, és velük tartottunk egy "közeli" non-stop hangulatkarbantartó egységbe, ahol aztán beavattuk egymást a nagy távolság által kialakult különböző hagyományainkba, Bence természetesen vesszőparipa áradattal is ellátta őket böcsülettel, és mi is járatosabbak lettünk a szombathelyi szokások terén. Amíg a srácok, hogy úgy mondjam "Hawking-ra itták magukat" én is leküldtem egy pár óvatos unicum-ot, hátha segít a bajomon, de ez sajna elmaradt. Azért az éjjel végeztével (gy.k.: reggel) mi is jobbnak láttuk, ha eltesszük magunkat holnapra, úgyhogy könnyes búcsút vettünk a cimbokráktól, és léptünk a koliba szunyálni. Még kanyarintottunk egy rövidke kis okfejtést a "trollkodás" fogalmáról, és próbáltam megfejteni, hogy miért van az, hogy 8 vödör vér kiontása nélkül Bence komám miért nem képes élvezni se filmet, se könyvet, se zenét, se semmit, de ebben a vitában zátonyra futottunk, úgyhogy csak jött a döglés. Délben keltünk, hálistennek ezzel senkit sem kellett megvárakoztatni, újból összeülés-dumálás következett, aztán Teszkózás (kurvajó rántotthúst ettem, ha arra jártok, térjetek be!), és irány Győr. Itt az első utunk a kocsmába vezetett, röptében adtunk egy interjút a rokkerekponthunak, aztán megint duma, aztán lassan-komótosan átgurítottuk a seggünket a klubba. Mivel ott még nagyjából semmi nem történt, páran a hangosítást rakták össze éppen, ledöglöttünk a kanapéra, és kezdődött a hétvége "legvégetnemérőbb" semmittevése. Az öltözőben utca-hideg volt, úgyhogy nem favorizáltam, inkább a színpad mellett foglaltam helyet, és örömmel konstatáltam, hogy sokkal magabiztosabban haladnak befelé az emberek mint előző nap, úgyhogy ma már csak jobb lehet. Azért tényleg nagyon hosszan döglöttünk így egy helyben, időközben az első zenekart is feloktojálták a színpadra, akik nagy nehezen el is kezdtek, de még most is csak az álló időt tapasztaltam. Ők a Sunset Sphere voltak, akik egyébiránt nagyon szépen játszottak, egy nagyon igényes zenét, de egy olyan stílusban, amit ebben a fáradtságban, és reménytelenségben, amit épp éreztem, nem bírtam befogadni. Egy tényleg nagyon szépen megírt dallamokkal teli, középlassú zenét játszottak, egy gitárral, egy elég domináns basszusal, és egy laptop-ról menő billenytűvel, az énekesnőjük pedig rendkívüli magasságokat produkálva énekelt, de ahhoz, hogy a dolog melankóliáját át bírjam érezni, kellett volna 13 darab energiaital, egy keserédes őszi délután, és, hogy épp egy temetésről tartsak hazafelé, ami most pont nem jött össze, úgyhogy maradtam a diszkrét tapsnál, a nóták végére igazítva. Azért a népeknek tetszett, a csajoknak főleg (úgy láttam, egészen meghatotta őket ezen érzelemgazdag hangulatvilág), úgyhogy nyílván a megérdemelt elismeréseket anélkül is bekaszálták, hogy az én jégszívemet felolvasztották volna. Ezúttal második bandaként állhattunk színpadra, amiért rendkívül hálás voltam, úgyhogy mihelyt beütötték a záróakkordot, és elkezdték lecuccolni a színpadot, már megláttam a fényt az alagút végén, villámgyorsan lecseréltük a dobcuccot is, és a többi motyó is a helyére került, aztán rövid soundcheck után már csapattuk is. Nagyon szép kis tömeg jött össze már a hangolás alatt, de azért az első nótát meghagyták maguknak ismerkedés céljára (nyílván éles volt a váltás a két zenekar között), aztán mint aki álmából ébred fel, a második nóta kezdőhangjára beindult a gyilkolás. Erre már én is feléledtem, sőt egész biztosan mindannyiunk, úgy repült a haj, ment az ugrabugra, mindenki kielégült, letoltuk az összes slágert, és az új feldolgozást is (DevilDriver - Clouds Over California), mindenki vigyorog, meg dől-borul, úgyhogy tutifasza. Az ilyen koncertek amúgy haladósak, 9 nótát játszottunk, amik elvileg 4 és 5 perc körüliek, de mégis egy pillanat alatt elrepült, és már azon kaptam magam, hogy pakolunk lefelé. Nagyon sok kedves visszajelzést kaptunk, jöttek oda a fiúk-lányok, hogy milyen jó volt, tisztára el voltam érzékenyülve, még lemezrendeléseket is gyűjtöttem, ami annak fényében, hogy meg sem jelent, megtisztelő dolog. Elhangzott a "mitiszikazenekar" kérdés is, aminél szebbet nem is mondanak nekünk soha. :-) Megnéztük az Éjfényt újból, Ők is kitettek magukért, és a népek is bizonyítottak újfent, állóképességből. Éjfényéknek amúgy fogós nótáik vannak, mert ugyan ezidáig sosem hallottam a zenéjüket, az előző napi koncertről magamon meglepődve tapasztaltam, hogy kifejezetten jól emlékszem a nóták szerkezetére, a riffjeikre, és dallamaikra, úgyhogy mindenképp bevették magukat a fejembe. Hozzá is jutok majd valamikor a lemezeikhez, hogy tudjam egy kicsit tanulmányozni a következő alkalomra. :-) Mikorra végeztek, már elég fáradtak voltunk, úgyhogy úgy döntöttük lelépünk, összeszedtük a kölcsönadott cuccokat, bedobáltuk a buszba, és indultunk hazafelé. Haladós volt, sokkal gyorsabbnak hatott az út, mint idefelé, úgyhogy hajnal 3-kor már engem mint legközelebbi lakost, ki is tessékeltek az autóból 60-ra történő lelassítás mellett, úgyhogy minden fasza volt, bedöglöttem, és aludtam 14 órát. :-)

Köszi mégegyszer mindenkinek, aki eljött, találkozunk legközelebb Mosonmagyaróváron, és mivel ez is ugyanez a régió, remélem viszont látunk pár arcot mindkét koncertről! :-)

Balra, a galériában pedig találtok egy hivatalos turné flyer-t, tessék böngészni (és észben tartani, hogy a mi részünkről ez a koncerteknek csak a legnagyobb része, de koránt sem az összes!)!

Pusza!

TGer

Címkék: koncert buli szombathely győr red sunset koncertbeszámoló végállomás rocket éjfény cojones septicmen sphere catalepsy

Mezőtour-Mezőtrue...

2010.12.07. 18:03 | TGer | Szólj hozzá!

Boa.

A hétvégén újra Mezőtúron jártunk. Ez persze nem lehet nagy újdonság, hiszen, az elmúlt két hétben horriblis-indokolatlan mennyiségű direktmarketingkampánypropagandát eszközöltünk abból a célból, hogy legyen, aki észre veszi, hogy beficcenünk erre a hétvégére. Talán már senkinek sem ártok vele, ha elárulom, hogy amikor szerveződött ez a megmoccanás, hátborzongató rémhíreket hallottunk arról, hogy más zenekarok mellett Segal-os hidegvérűséggel volt képes elmenni a közönség, a rendezvénysorozat miénket megelőző koncertjei esetében, úgyhogy ennek tekintetében remélem mindenki megbocsájtja a neten már-már az idegesítőség határait súroló, állandó, pánikszerű jelenlétet. Elhatároztuk, hogy ha törik, ha szakad, behozzuk azt a 30 embert, ami a teltházat jelenti. :-)

Szerencsére úgy látszik, hogy nem múlik el semmi nyomtalanul, ahogy az október 1-es első koncertünk sem, bár úgy gondolom, hogy legközelebb azért érdemes lesz többet várni az újbóli megjelenéssel.

A koncertet megelőző dolgok egészen simán mentek, szövetségeseinkre találtunk az összeesküvéshez a Scerra zenekar személyében, jóelőre eldöntöttük, hogy mi cuccot kell vinni, kiragasztgattuk a plakátokat, és ezzel gyakorlatilag minden el lett intézve azok közül a dolgok közül, amikkel kapcsolatban általában szívjuk a fogunkat, amiért kifutunk velük az időből. Péntek délelőtt sikerült pontot tennem az első fagy óta fennálló téligumi-mizériám végére is, úgyhogy a jókedv adott volt. Mivel a járgányom túljelentkezést számolt, riasztottam hugicámat, hogy társuljon be konvojba, így még további szolnokiak is csatlakozni tudtak, plusz Artúr is bejelentkezett asszonyával. Ketten indultunk Pestről, és mivel teljesen a dumálásba feledkeztünk, már csak Szolnokon jutott eszünkbe megállni kajálni. Beugrottunk a mostanában már-már törzshellyé előlépett gíroszbüfénkbe, és, hát sajnálkozva konstatáltam, hogy a minőség (ha nem is meredeken, de) csúszik már lefelé, így hamarosan leáldozik a közös csillagunk is. Minden esetre ahhoz elég volt, hogy a koncertig háromszor is bevegyem a Toalett Kacsa Várát, és ráuszítsam a zöld szörnyet. Ahogy Szolnokon felvettük a többieket, Bence megdobott egy dubstep cédével, és rávett, hogy melegében meg is hallgassuk. Hát ez a stílus sem lesz a megvilágosodásomhoz vezető igazi út, minden esetre újból elképzeltem, ahogy Bence otthon ül, nyomja magába a kloroformot, és ezt a zenét hallgatva elégedetten vigyorog a világba, arra gondolva, hogy mekkora raj. :-) Persze van, hogy nálunk sincs minden rendben. :-) Ahogy Mezőtúrra értünk, hála húsvér (és mégtöbb hús) GPS-emnek, 0% kóválygással megtaláltuk a helyet, és be is pakoltunk. Jöhet a sör, rövidesen befut a Keviből érkező felünk is. Onnan is bepakoltunk, és összeraktuk a színpadot. Asszem ideje lesz ráncba szedni az ilyen helyzetekre mozgósítható énekcuccot, bár nem szólt annyira rosszul, de azért lesz még mit fejlődni. Megjött a Scerra is, nemsokára ők is beálltak, úgyhogy kezdődhetett a móka. 2-3 szám alatt a hangzás is megtalálta önmagát, vagy legalábbis a fülem kezdett hozzászokni, így egész érthetően, odafigyelve végighallgathattuk a muzsikájukat. Megmondom őszintén, hogy a lemezüket hallgatva nem nagyon tudtam hova tenni az egészet (bár ez nem jelenti, hogy ne tetszett volna), az ottani hangzás elég sok stílus-kicsapongást mutat (legalábbis számomra), de így élőben sokkal egységesebbnek hatott az egész, kiegészülve a színpadképpel már majdnem full egyértelmű volt az "üzenet", a banda részéről. Persze Ők valószínűleg most inkább a halálunkat kívánják, ugyanis a kocsmában üldögélő emberkék kevésbé voltak érdeklődőek, így gyakorlatilag nekünk, és a szűkebb baráti körünknek prezentálták önmagukat, mi pedig inkább a "figyelő", mintsem a "tomboló" közönségtípust testesítettük meg. Azért remélem, hogy tudunk a jövőben közös koncerthez alkalmasabb helyszínt is választani, ahol egyik zenekar sem tudja majd megállni röhögés nélkül. :-) Amikor végeztek, a zenekar kétharmada rögtön el is köszönt, Tarzan és Feka maradtak, hátha átélhetik az előző koncertélményt fordítva is. :-) Relatíve gyorsan cuccoltunk, azért bennem a gírosz még mindig dolgozott (mindentbele-gíroszból ezennel mindentvissza-gírosszá avanzsált), de azért csak beröffent a motyó, és kezdődött a banzáj. Egész sokan begyűltek, bár hasonló passzívitást mutatva, mint azelőtt egy fél órával mi magunk, azért mi csak-csak igyekeztünk, repült a haj, reccsent a nyak, ment minden. Lementek a szokásos koncertkezdő nóták, amik mindig vannak, és egy pár ami még csak most válik szokásossá (a Death Camp most is jó volt, fogom én ezt szeretni XD), és úgy az egész közepe felé már voltak páran, akik berúgtak annyira, hogy bátorkodtak megpróbálkozni a mozgással is. Elég derekas repertoárt írtunk össze, gyakorlatilag másfél nótát kivéve minden szám helyet kapott (titkon reménykedek benne, hogy ez egyhamar nem fog megismétlődni), és jól működtek az "újak" is, mint például a Stolen Truth című volbít koncepcióban írt rock'n'metal nóta is, ami nekem sokáig nem bírt a szívemhez nőni, de azért fejet hajtok nagysága előtt. Bulis, úgyhogy nyerő. Oross Norbi cimboránkat a koncert előtt vagy négy alkalommal is láttam azzal rajoskodni a srácok között, hogy az I hate Love Songs-ot hallgatja a fülesben, így megvendégeltük egy bizonyításra, rácuppanhatott a vokálmikimre, és adhatott Bence egójának. :-) Aztán Écy következett a vendéglistán, akinek a szereplését eleinte meglepetésnek szántam az albumra vonatkozólag, de jó volt ez így is, sokkal könnyedebben vettük a "lassúszám" kanyart élőben, mint gondoltam volna. Aztán jött a Bleeding, ami remélem, hogy elsősorban Artúrnak okozott kellemes meglepetést, és a minden-koncertet-lezáró Empty trash durvulás, immáron megírt szöveggel, és ordibációval (felváltva az eddig alkalmazott koncepcionálatlan üvöltözést). Volt egy nyögvenyelős visszatapsolás, még egy zúzda, és pakolhattunk. Mindenki elégedett volt, bár az általam ismeretlennek titulált kezdeményezőbb arcok már korábban leléptek, úgyhogy csak a haveroktól, és a Scerra zenekar talpon maradt tagjaitól kaptunk vállveregetést. Pár sör, és rövidke beszélgetés után indultunk haza. Nem volt ez rossz, de remélem legközelebbre sokkal jobbat csinálunk. Végülis erről szól az élőzene. :-)

Idén már nem találkozunk, de a 2011-es tervek ezerrel alakulnak, úgyhogy hamarosan, a lemezzel együtt új bulikra is számíthattok!

Puszi a...(na ezt mégse írom le) XD

TGer

Címkék: koncert napló söröző mezőtúr koncertbeszámoló cojones scerra lokomotív loksi

Upcoming show ::: 2010.december.3 - Lokomotív Söröző, Mezőtúr

2010.11.25. 00:56 | TGer | Szólj hozzá!

December 3-án ismét visszatérünk legközelebbi szomszédainkhoz, Mezőtúrra, és tolunk egy (újabb) rekordhosszúságú bulit, méghozzá a Scerra zenekar társaságában. Velük ez immáron a harmadik próbálkozás közös koncertre (az első luftot Bence térdsérülésének, a másodikat pedig az Auchan áruházlánc magyarországi kirendeltségének köszönhetjük), reméljük, hogy ezúttal semmi sem jön közbe, és Ti is sokan eljöttök!

Ezt afféle lemezelőzetes koncertnek tervezzük, bár fölösleges nagy szavakkal dobálózni, de felvesszük a repertoárba az összes olyan új nótát, amit még soha, vagy csak kipróbálás szinten játszottunk élőben, ezidáig. Íme a képi világ:

 

Gyertek!

TGer

Címkék: koncert buli söröző metal mezőtúr cojones scerra lokomotív loksi

Képek a Neck Spraines buliról (2010.október.15)

2010.10.23. 09:56 | FeneNagy | Szólj hozzá!

Képek a dunaújvárosi Terminálos buliról

Cojones:
concertphotos.hu/galeria.html

Sicitur Adastra:
concertphotos.hu/galeria.html

Neck Sprain:
concertphotos.hu/galeria.html

Címkék: koncert buli neck sprain cojones sicitur adastra

Élet a stúdióban 2. - Élménybeszámoló, október.15-16

2010.10.19. 04:10 | TGer | 1 komment

Sziasztok!

Ahogy a múlt héten megígértem, a naplózás folytatódik. És, hát bassza meg a jegesmedve, fogalmam sem volt róla, hogy mennyi mindenről lehet majd beszámolni.
Ezen a héten basszusgitároztunk, ritmusgitároztunk, kolibuliztunk, turnéhétvégéztünk, és száz százalékig kifeszítettük minden létező emberi korlátunkat.
A dob utómunkálatai a sejthetőnél több időt vettek igénybe, ezért hétfő reggel Szűcs komámmal bevetettük magunkat a Student Hotel lágy ölébe, és testi lelki felkészülés vette kezdetét a szerda reggel induló melóhoz. Gyakoroltunk, megfejtettünk, feltaláltunk, és analizáltunk, aztán mire tele lett a fejünk hangokkal, leugrottunk egyet kosarazni (baszki), aztán mire elfáradtunk, előkerültek a sörök, a borok, és a (már előző héten is nagy jelentőséggel bíró) hölgy társaság, úgyhogy igazán jó alappal indultunk. Jutott Bence új nadrágjának is egy fél pohár boroskóla, és születésnapi buliban is jártunk, ahonnan nem távozhatott senki sem megkérdőjelezhetetlen szintű emlékekkel. A cenzúrázandó részbe legfeljebb egy-két "kicsiarakás" és egy ablakból-a-mélybe jellegű hugyozás jutott. Átlagos kedd este. Bizonyos körökben. Szerda reggel rögtön egy csalódással indultunk, ugyanis nem sikerült a szokásos zöld Labda Ernő húrkészletet beszerválni a béjzhez, így hát kénytelenek voltunk bánatunkat kávéba folytani, amihez megint készítettünk pár humorral fűszerezett videóinterjút, többek közt a Szolnok Plaza emeleti kávézójában dolgozó rendkívül csinos fiatal hölgyekkel, és az utca amatőr, de annál lelkesebb önjelölt prédikátoraival. Hála istennek, a vesztes széria (a losing season?? XD) nem bírt véget érni, így Gyuszi bátyánk becsúsztatott néhány extra malőrt, például, hogy Töfiék cuccait csak részletekben hozta vissza a hétvégi német turnéállomásokról, és ehhez kóvályogtunk is egy jó adagot egy általam feltérképezhetetlen vasútmenti ipartelepen, de azért csak összeállt a kép. Belőttük a motyót, és fejest ugrottunk a melóba. Az ezt követő 36 óra totál összefolyt. Rengeteg basszus, és ritmusgittyó, haladtunk, mint a gép. Szűcs komám csütörtök este hazament, hogy rápihenjen a péntekre, én pedig a fejembe vettem, hogy egymagam, hangmérnöki, villanyszerelői, és egyéb orvosi beavatkozások nélkül, még az éjszaka felrántom a full lemezt, és ez kivételesen sikerült is. Persze egyenlőre még csak a zúzdákról volt szó, de azért megberheltem, hajnal 4-kor vidáman ágyba is kerültem. 13.00-kor ébredtem, gyakorlatilag másodpercekkel előztem meg az ekkorra beállított órámat, úgyhogy nem volt sok tennivaló, kaja, tisztálkodás, pakolászás, és nekilódultam, hogy namostaztán megturnéztatjuk a zenekart, de keményen. Az első utam a kóterbe vezetett, ahová visszavittem egy közben becsúszott plusz gitárt, ami aztán mégsem nyert lejátszót, elugrottam kajálni, ahol faszán benyeltem egy parkolócetlit, ezután lehorgonyoztam a Bence rezidencia parkolójában. Hát mit ne mondjak, bizonyára írtam már, hogy rosszabb egy nőnél, és ezúttal sem hazutolta meg önmagát, viszont nekem alkalmam nyílt dokumentálni ezt egy videó formájában, rendkívül értékes mellékszereplőkkel. Felszedtük a srácokat a vasúton, és gó Dunaújváros. Nehezen bontakozott ki az utazófíling, eleinte az idegesítően semmitmondó témák domináltak, de azért csak felértünk Pestre, ahol felvettük a koncertes motyó második felét, és végleg feloldotta a hangulatot, hogy Csabit is, és Bencét is külön-külön betaláták az újpalotai lokálpatrióta nyuggerek, mindenféle autólopásra és a környéken sétálás gyanúsíthatóságra hivatkozva. Gurultunk 'Újvárosba, megálltunk szarni, láttunk mindenfélét, rajság volt.
A Terminál klubbot szinte üresen találtuk, a Neck Sprain-es Leviék motyóhiányban szenvedve zsebbretett kézzel kóvályogtak a bárpult körül. Lepacsiztunk, az illetékesek magukhoz vették első piáikat, és vártuk, hogy beinduljon az este.
Nem csalódtunk. A cájg lassan befutott, felrántották az előbeállást, tiszteletre méltó sebességgel, közben Sicitur-ék is megjöttek, és mi is felépítettük a saját kis birodalmunkat. A színpad nem volt éppen dupladob kompatibilis, úgyhogy az előzenekari dobosdelegáció a "rendezői bal" sarokra kárhoztatott, minden esetre volt aki ezt értékelte, úgyhogy ettől még nem voltunk meglőve. Ez talán kulisszatitok, de Csabi többször megjegyezte, amikor kettesben voltunk, hogy izgul emiatt a koncert miatt (persze Ő róla egy rendkívül szilárd jellemkép él a köztudatban, úgyhogy nem tehet meg bármit), és leesett, hogy miről beszél, mert már az intró alatt is egészen komoly emberanyag gyűlt a színpad elé, fingom sincs, hogy csak szimpla lojalitásból, vagy azért, mert minket akartak látni, de megindult a Let You Fall, és a tömeg velünk mozdult be. Hátborzongató érzés, jó értelemben. Tudvalevő, hogy az underground tövig nyeli a faszt mostanában, ezzel együtt mi sem sűrűn vagyunk ellátva körülményekkel, de ez odabaszott. Pogózás, headbang, dőlés-borulás, minden játszott. Jövőre bevezényeljük a "körgödör" és a "halálfala" koreográfiákat is, indokolt. :-)
A kezdési időpont amúgy egy egészen minimális csúszással volt behajtva, emiatt is hatalmas respekt Leviéknek (a szervezés ezen formájában ritkán jeleskednek zenészek/zenekarok), sajnálatos módon ez éppen elég volt, hogy kihúzzuk az egy darab üccsi kis feldolgozásunkat a listáról, pedig kíváncsi lettem volna, hogy hogy működik ez egy kezdeményező közönség előtt. Minden esetre kárpótol a tény, hogy a Death Camp Of Ignorance című "új" szám ragyogóan működik élőben, szépen lebontották egymást rá a népek. Ez amúgy szubejktív, de szerintem ez a nóta a lemez egyik fénypontja lesz, úgyhogy nem kell, hogy meglepetésnek tartogassuk, ígyis úgyis tarol majd. :-)
Persze csak semmi egoizmus. A buli végére már patakokban folyt rólunk a víz, a Szerbiában beszerzett Cadaveres-es pólóm is felavatódott, úgyhogy beütöttük a záróakkordot, végigpacsiztunk a bátrakkal az első sorban, aztán ezerrel letakarítottuk a színpadot, hogy a Sicitur kezdeni tudjon. Horribilis, indokalatlan mennyiségű vállveregetéssel betámadtak, mire a kocsihoz logisztikáztuk a cuccokat, úgyhogy ez nagyon feltöltött energiával, és rémlik is, hogy ömlik az egó ebből a kis beszámolóból, de ne aggódjatok, eszünkben sincs elszállni, egyszerűen csak nem túlzás, ha kijelentjük, hogy ezen a hétvégén eddigi fennállásunk legtutibb bulijait nyomtuk. Mindenki jól érezte magát, és amire külön büszke vagyok, hogy annak ellenére, hogy ez volt a második alkalom, hogy bevállaltam a vokálkozást (Bence régóta győzköd), erre is kaptam egy jó visszajelzést, ami meg bírt győzni, hogy ezt van értelme profin kigyakorolni. Ezen felül kaptam egy sms-t is, ami hasonlóan szíven baszott, mint eddig, de közel egy éve most először jó értelemben. Túl jó volt ez az este ahhoz, hogy bármi elbaszhassa. Elégedett vigyorral távoztunk, és indultunk haza, hogy a korahajnali órákban új fejezetet kezdhessünk. Haladós volt a hazaút, 150-es átlag bejátszik, ledobáltuk a ruháinkat (a buzulás az nuku), és zuhantunk is be az ágyba. Hédereltünk úgy 3 órát kábé, amikor csörgött a telefon. Visszavettük az előző napi büdös cuccainkat, és átpakoltunk a mikrobuszba. Székelyudvarhelyre az After Rain zkr társaságában indultunk. Mindenkiben volt egy kis feszültség, hiszen alig aludtunk, és ezt a bulit rengeteg szarakodás előzte meg, szervezés címszó alatt, de a hangulat gyorsabban beindult, mint azt gondoltuk volna. Sokkal kevésbé volt városias az életérzés, előjöttek a cudar alfődi poénok, a lealjasodás minden verziója, úgyhogy mire átértünk Romániába szakadt hazánk földjére, már mindenkinek inkább a háta bizsergett, mintsem a tenyere. A határon is teljesen zökkenőmentesen átértünk, készítettünk rengeteg fotót, és persze megosztottuk tapasztalatainkat. Kóbor kutyák, sablon öregaszonyok, megszámlálhatóan borzasztó körülmények, fejet letépő lassulás, és véget nem érő vesszőparipa áradat (Szeretnéd?...Kapd be a botom-nyald meg a seggem...Oké, Májkül...Ne legyél hülye!...stb). Volt, akiből ellenreakciót váltott ki. Azért csak megérkeztünk. Az utolsó két órában átvettem a kormányt, amitől sokan éveket fiatalodtak (bocs Robika...XD), és egészen könnyedén placcra is találtunk. Elsőként a szállást sikerült lecsekkolni, ami rendkívül igényes volt, apartmann körülmények között, ezúton is köszi a szervezőknek! Rövid berendezkedés után átcammogtunk a klubba, ami egymásnak sorozatosan ellentmondó útbaigazítások miatt egy kicsit lassabban zajlott, de azért megtaláltuk, és rengeteg időnk maradt a soundcheck munkákra is. Ezutóbbi mellesleg számomra egészen élvezetes volt, ugyanis kamatoztathattam végre a két hetes stúdiómunkák alatt felszedett hangtani alapismereteimet is, ugyanis a helyben dolgozó srác minden hangosítót meghazudtoló módon ránk hagyatkozott annak tekintetében, hogy mitszeretnénk hallani. És jó lett. :-) Egyébiránt a klubb már elsőre seggre ültetett mindenkit. Nagy, felújított, és rendkívül látványos, ahogy rácsok, és fém mindenütt, konkrétan a Kapitány dobcucca is egy ketrecbe zárt emelvényen kapott helyet. Óriási fíling. Beficcent a zenekari pizza és a zenekari ládasör, amiért dettó hálásak vagyunk (sose jöhet rosszul), és volt elég időnk a tollászkodásra is, mert kiderült, hogy errefelé az a módi, hogy 11 előtt a fű se nő, úgyhogy elegáns késői időpontot kaphattunk. Közben újra kellemes meglepetés ért, Kósa Béla barátom személyében, aki látta a hajnali hazaértünkkor közzétett villámbeszámolót az iwiw-en, és úgy döntött, hogy lecsap erre az alkalomra, úgyhogy örülök, hogy Őt is láttam (évek óta először). Fél 11 felé kezdett nehézkes lenni a várakozás (habár vicces volt látni, hogy az After Rain tagok már ekkor tisztességesen berúgtak), így kétszer is felmásztunk a színpadra, hogy nem bírjuk tovább, de mind a kétszer leparancsoltak, hogy igenis illik megvárni, a kitűzött időpontot (ki a franc akar előrébb kerülni első zenekarként? XD). Azért csak elkezdtük, megindult a zúzás, és habár fele annyian sem voltak, mint előző este, a székely cimbik igazán kitettek magukért, és ritka módon serkentőleg hatottak mindannyiunkra. Valahogy játszani is sokkal szebben játszottunk, mint előző nap, és a harmadik szám magasságában azért bőven kialakult már az ereszedelafarkamat hangulat. Általában szigorúan józanul szoktam színpadra állni, de most csúszott a sör (pláne vendégként XD), és nem ártott, úgyhogy adta magát minden. Volt szubládákon ugrálás, rohangálás, rekordhosszú repertoár, és a ráadásban stagediving, egy szép kis leány személyében, aki segített nekem elgitározni az I hate Love Songs-ot. Ez a koncert tökéletes folytatása volt az 'Újvárosinak. Nem jobb, nem rosszabb, csak más. És nagyon jó. Lecuccoltunk, és jött az After Rain. Nem pihentünk sokat. Rövid beszélgetés, helyzetelemzés, megállapíthattuk, hogy mindenki tele van energiával, úgyhogy nyomtuk tovább. Zsoltiék megkértek, hogy fotózzunk nekik, és ebbe sok fantáziát sikerült csempészni. Az ember minél inkább odabassza, annál több minden van megörökítendő. Felmásztunk a rácsokra, vuvuzelából ittunk sört, dőltünk-borultunk, valami circle pit is rémlik, és megismerkedtünk szinte mindenkivel. Iszonyatos vendégszeretet áradt az egész társaságból. A mi közönségünk két legaktívabb tagja a színpadot is megjárt csajszi, és a barátnője volt, ők KB cimborám ismerősei, feladták nekünk a leckét. Csabi ehhez már a nevét sem adta. XD Persze csak dedikálásról volt szó, szabad stílusban. Az After Rain műsorának végére már épp elég fotónk volt, és a figyelem is elterelődött, úgyhogy egyre széjjelebb széledt a banda. Ekkor már Zsoltival voltunk leginkább egy hullámhosszon. Megismerkedtünk Zsófival, és a barátnőjével, és hirtelen késztetést éreztünk, hogy hazakísérjük őket. Persze különböző irányokba. Zsolti 6-ra, én fél 7-re keveredtem vissza a szállásra. No komment. Bencét nagyjából meglincseltem, mire felébredt, és le tudtam tarhálni egy kis zsetonnal, hogy kifizessem a taxit. :-) Persze addigra már elitta az összes pénzemet (ezért is volt egy kicsit ki, később elmesélte, ahogy egyedül mosh-olt, és ordítozott a szobában, mivel Szűcs nem tudta ezt semmivel sem lereagálni), úgyhogy örültem, hogy ledőlhetek. Fél 9kor kirugdostak a többiek, és indulhattunk a motyóért, aztán meg haza. Zotyától (a klubb tulaja) kaptunk egy üveg kerítésszaggatót búcsúzóul, na az se volt semmi. A hazautat még metálabbá varázsolta, mint az addigi élményeinket. Sajnálatos módon a kamera lemerült már rögtön az induláskor így se 'Újvárosban, se Székelyföldön nem rögzült mozgókép, de a fotók kárpótolnak mindenért, plusz a hazaúton lezajlott élménykonzultáció is űberelt minden eddigi beszélgetést. Majd beszartunk a röhögéstől. Helyenként. Királyhágón megálltunk ebédelni, ami talán csak abból szempontból érdekes, hogy tapasztalhattunk egy kis nyílvános retyós orálszekszet (sajnos nem a saját bőrünkön), és ehettünk egy pár orbitális méretű rántott húst (nem összekeverendő a szarrákloffolt bécsi szeletekkel). Innen a volánt is átvettem Sanyitól (akivel sokkal hatékonyabb párost alkottunk mint az előző napi kombinációban Robikával), és szépen hazaértünk este 8 körül. Mindenki elégedett vigyorral köszönt el a másiktól, még Bence is önmagát meghazudtoló módon lelkesedett a hétvégén történtekről, nem mellesleg azért, mert egész úton vedelte a székely páleszt, és ezáltal a társaság legpörgősebb arcává léphetett elő. Persze mi nem szaroztunk, este 10kor már újra a stúdióban voltunk, és toltuk a mötált. Nagyjából éjfélig bírtuk, Sanyi belekezdett a magáéba, aztán aludtunk egy hatalmasat. A hétfői nap folytattuk a gitározást, haladós volt, fasza volt, leadtam Zolinak a BZ-től örökölt mikrofont, hátha meg tudja javítani a kapcsolóját, és sok témával végeztünk, kisebb-nagyobb egyetértésben. Most kedd hajnal 4 van, és én pontosan 3 óra 11 perce írom ezt. Tudható, hogy a zenekar a 3 év alatt leginkább csak megpróbáltatásokon ment keresztül, így koncerteket is csak ritkán tudtunk tartani, így ez a kettő a 12. és 13. bulink volt, de nekünk egyáltalán nem hozott sem egyik sem másik balszerencsét, úgyhogy mégegyszer nagyon köszönjük mindenkinek, aki részt vett a koncerteken, rengeteg örömmel, emlékkel, és nem utolsó sorban energiával ajándékoztatok meg minket, és remélem, hogy mindenki, aki volt olyan kitartó, hogy idáig olvasott, elhiszi, hogy mi ezt soha nem felejtjük el! Köszönjük Nektek! Jövő héten újra írok, és igérem, mielőbb publikálunk az említett képekből is!

Csumi!
TGer

Címkék: koncert cojones

süti beállítások módosítása