Sziasztok!
Ismét csak úgy döntöttem, hogy ideje megtörnöm az itt eluralkodott csendet. Egyfelől mert megtehetem, másfelől meg mert kezd kínos lenni. :-)
Mára ugyan nem ígérhetek tömény hírkoktélt, sőt még azt sem, hogy 100%-ig a zenekart érintő kérdéseket fogom feszegetni, de azt igyekszem röviden összefoglalni, hogy mi jár a fejünkben, hátha szórakoztató. :-)
Kezdjük az elején. Ott szakadt meg a sztori, hogy zúztunk Túrkevén. Mivel az fiksz volt, hogy a nyáron sehol máshol nem fordulunk elő, lehetett fókuszálni a "háttérmunkálatokra". Már korábban is voltak egész éppkézláb ötleteink a második lemezhez, de mivel már semmi egyéb dolgunk nem maradt, csak megkapta végre a korábban gyakran hiányolt figyelmet. Három teljesen kész nótával, és szintén három, úgy 20% környékén evickélő témahalmazzal estünk neki az első demók rögzítésének. Első körben egy, a koncertekéhez kísértetiesen hasonlító setup-al próbálkoztam. Erőlködő, 4x12, SM57, UX1, Gearbox, Nuendo, meg hasonló alapmotyók, tudjátok, mindenháztartásban. :-)
A kísérleti fázisig kitűnően eljutottam. Belőttem a tempókat, felvettem a mankósávokat, csűrtem-csavartam, és már egész elégedett pofával készültem a következő lépésre, amikor Mapett rámrúgta az ajtót, és közölte, hogy most márpedig a seggére verünk ennek az egyenletnek. Kell ide még kondimiki, vonaljel sem fog ártani, és húdeprofilesz. Jó elképzelés volt, és még az is kiderült, hogy minden a rendelkezésünkre áll hozzá, de sajnos a szoftveres beállítások szintjén elvéreztünk mind a ketten, kénytelenek lettünk beérni a tájékoztató jellegű megszólalással (értsd: még tudom, hogy mit játszottam). :-)
Ami a megírt anyagot illeti, kimondottan lelkes vagyok. Mint korábban ezer helyen előadtam, elsősorban fejlődést várok tőle. Fura dolog az iránykeresés, mivel mostmár annyi zene létezik, annyi előadótól, annyi stílusban, hogy akármit tűzünk ki célul, biztosan nem tudjuk túllicitálni a hozzánk hasonlókat, üres terület meg szinte már nem is létezik. Az egyetlen, ami maradt, hogy minden hangulatban, amit meg tudunk teremteni a játékunkkal, olyan mélyen el kell merülnünk, hogy az érzést 100%-ig veszteségmentesen adhassuk tovább. Azt, ami csak a miénk. Ezen igyekszünk ellavírozni. Mindannyian szép számmal gyűjtögetjük a témákat, Csabi és Mapett is gitároznak ezerrel. Magamat nem dícsérném, mostanában offon vagyok mentálisan-spirituálisan, hetente alszok, "satöbbi", viszont ennek következtében lényegesen jobban haladok a dalszövegekkel, mint a zeneszerzés rám eső részével (ami mondjuk szintén nem kis meló). Tartok egy külön mappát a gépemen, amibe az ide szánt gondolataimat gyűjtögetem, és sokszor még a zenealap megszülte nélkül is sorokba-oszlopokba rendezem őket. Énekből/szövegből kiindulva még nem írtunk nótát, de bizonyára ebbe is beletanulunk idővel. A felhasználatlan "versikék" között még két magyar nyelven született szerzemény is akad, bár ezeket inkább csak a magam szórakoztatására írtam, mintsem a zenekarnak. Minden esetre persze megmarad, 's kitudja mit hoz a jövő. Fontos szerepet szánok a szövegnek, mert úgylátom ez mára egy nagyon alulértékelt valami lett, mind mondanivaló, mind megfogalmazás terén. Se az énekeseket nem érdekli, se a közönséget, és ez baj. Már látom, ha kijön a cucc, folyton azon fogok pattogni, hogy figyeljenek a szövegre. :-)
Kitudja ehhez jó helyen vagyok-e, de időközben a Facebook profilunk is milleniumhoz érkezett, úgyhogy ezerrel kösz minden csatlakozónak!
Talán majd ennek a posztnak az olvasottságán is meglátszik...vagy nem. ;-)
Az alkotómunkát elhagyva leginkább a "szabadidős tevékenységek" pörögtek mostanában. Mapettel végignéztük, ahogy a közteresek felcuccolják a járgányomat egy trélerre, és semmivel sem tudtuk meggyőzni őket az ellenkezőjéről, pedig már a Rézfaszú Baglyot sem féltünk felemlegetni. Másnap persze visszaadták, jópízér. Atomot nekik. A nyáron először (júliusban) Gyulára kirándultam, ahol embertelen melegben és alpári állapotokban vezényelte Bence kománk az Over My Dawn zenekar lemezfelvételeit. Engem sem hagytak ki a jóból. Sör, konzerv, testépítős onlájnjáték. Azért pár elalélt pillanatban igyekeztem szakmai tapasztalatokat is szerezni, arrafelé egész másképp dolgoznak. Ezt-azt remélem hasznosíthatok a látottakból. 
Csabi ezalatt bőséggel rúgdosta a seggeket a Hatebreed-en Tokajban, a 'fehérvári Machine Head bulihoz meg már magam is csatlakoztam. Jártunk még a tribute-os cimboráink megmoccanásain, néztünk meccset óriáskivetítőn, és az Arany Péntek intézményét is a saját ünnepünkké tettük több ízben. Belecsöppentünk egy már-már elképzelhetetlenül lapos legénybúcsúba, spontán felismertek arcok, akik még a Rockmaraton nagyszínpadáról emlékeztek a pofánkra, és egy brit kanbuliba is besodort az élet, ahol 15 tételes pro-kontra listán érvelték meg, hogy miért Pestre jöttek nyaralni Prága helyett. Kiütéses győzelem. Megismerkedtünk Zsoltival, aki benzinkútiparban dolgozik. Azt ellenőrizgeti, hogy jó helyen tartják-e a benzint, és mindig örül, ha meghívhat tizenhét sörre. Soha rosszabb beszélgetőpartnert! Sikeresen átörökítettük a Pataky kultúra hagyományait a Kistópart utca tagokra, és még egy koncerten is megnéztük őket, ahol a tömeg eltörpült mellettünk. Ejnye. Azért kreativitásban ők is le tudják vezetni >>>
Bencéék szokásos évi házifesztiválja, az ún. Bozsó Buli is lezajlott, durvább beszámolókkal, mint eddig bármikor. Augusztus 20-adikát már tizenkilencedikén kezdtük ünnepelni, amikoris este 8 tájt a kocsmában vesztegelve úgy döntöttünk mégis elfogadjuk Vellai Ricsi meghívását az aznapi házibuliba, így leblicceltünk Kecsóra egy vonnattal, és a hülyére ittuk magunkat. 
Másnap a stoppolásra tettünk egy kísérletet, de mivel nem jött össze, újból vonatra száltunk, és kaptuk a büntetést. Az esti tüzijátékot is gyalogosan jártam meg, így aznapra 35 km-t írhatok jóvá összesítésben. Izzasztó. Artúr időközben Mapetten, és Bencén is szaporította a varratokat, és bár én maradtam a régi, egy ihletett pillanatunkban még a Velencei tóra is leugrottunk egy viharban fürdésre. Azóta elköltözött Németországba. Nahát. 
Kiderült, hogy az egymásra helyezett ládáim hangszóróiban dühöngő mágnesek elég erősek hozzá, hogy a fal, és egy szekrénysor túloldalán eltorzítsák Józsi (a szomszéd) tévéjének képét, így a szobát is rendezhettem át. Mikvannak. A lényeg persze mindig az inspiráció, hát ez most azt hiszem biztosított. :-)
Ez volt hát a nyarunk, így a világ utolsó évében, a jövővel nincs kedvem foglalkozni. Olyan volt ez most, mint egy terápiás beszélgetés, kösz, ha olvastál. :-)
Stay tuned!
Rákendroll!
TGer
