Cojones

A zenekarról, a világról, az életről, és egyéb szarságokról...

Galéria

Címkék

1 (1) 100 (1) 2011 (2) 2012 (1) 2013 (1) 2014 (1) 2016 (2) 2k16 (1) a (6) adastra (1) agrock (2) ájulás (1) akela (1) anekdotázgatás (1) anno (1) anyádnak (1) aranyfallosz (1) atrox (1) átszervezés (1) attitűd (1) aztabetyárhétszencségit (1) a halászlé teljes hiánya (1) a losing season (1) a századik koncert (1) baja (1) basszer (1) baszd (1) baszki (1) bátaszék (1) befejező rész (2) békéscsaba (1) bél (2) bikakábel (1) black (1) bloom (1) bőgős (1) boldog (1) boncasztalon (2) boosters (1) börtönviselt (1) brutál (1) búcsúzkodás (1) buli (3) burek (1) by (1) cadaveres (1) camp (1) catalepsy (1) centrifugája (1) channel (1) charlie (1) checkpoint (1) christmas (1) cikk (1) címkék bazdmeg? mi a fasznak? (1) circle (1) cojones (37) concertphotos.hu (1) core (1) csak (2) csend (1) csereverés (1) csordavokál (1) csorna (1) csöveskukoricák (1) csúnya (1) dátumok (1) death (3) debrecen (2) defekt (1) demózás (1) denevér (2) denevér stúdió (1) dick (1) documentary (1) döglött állat (1) dombóvár (1) döngetés (1) driven (1) duck (1) dunaújváros (3) dürer kert (1) durvulat (1) dvmse (1) easterneuropestyle (1) egy (1) éjfény (2) el (2) életérzés (1) elkapott (1) első rész (1) elszabadult (1) én (1) erőd (1) erőd klub (1) érted (1) és (1) esztergom (1) évadzárás (1) éves (1) expo (1) faház (1) fasszal (1) faszt (1) felállok (1) félszemű (1) felszopólányok (1) feszt (1) fesztivál (1) fesztiválszezon (1) fiatalok napja (1) filterezés (1) flyer (1) flyerek (1) fogsz (1) fotó (1) fotók (1) fotózás (1) fradimeccs (1) frakk (1) frissítés (1) fucking (1) galéria (2) gecijóbuli (1) gecó (1) gépszíj (1) giant (1) go4it! (1) got (3) gyász (1) gyilkolás (1) gyilkolat (2) győr (2) gyros (1) gyula (1) halál (1) halloween (1) hamburger (1) hard (1) hír (1) holiday (1) hosszúhétvége (1) hullaszag (1) hunger (1) ignorance (1) íjászat (1) infection (1) inferno (1) ingyen (1) interjú (2) iparos (1) is (1) ittas (1) jackass (1) jubileum (1) kaja (1) kasszasiker (1) kávézó (1) kecskemét (1) képek (2) kerítésmászás (1) kétésfélliteressör (1) kettőezer-tizenkettő (1) kevi tv (1) kezdetek (1) kezdetén (1) kicsi (1) kijött (1) kiskunfélegyháza (2) kisújszállás (1) klipp (1) klub (1) koncert (9) koncertbeszámoló (2) koncertek (1) koncertképek (1) kutyakalóz (1) lasagna (1) like (1) loco (1) lokomotív (2) loksi (3) losing (1) lyric video (1) magunk (1) mapett (1) már (1) marosvásárhely (1) meat-only (1) meg (1) megbocsájtás (1) meghalsz (1) megint (1) megjelent (1) meglepetés (1) megtehetjük (1) mérges (1) merry (1) mert (1) metal (2) mezőtúr (4) moby (1) módján (1) monster (2) mosh (1) mosonmagyaróvár (1) mothafucka (1) motherfucker (1) music (1) my (2) na (1) nagycsalomja (1) napló (1) nasa (1) neck (1) néma (1) new (1) new album (1) (1) nóta (1) note (1) óbecse (1) odabaszat (1) of (3) off (1) olajcsarnok (1) örömünnep (1) orosháza (1) oroszlány (1) összeesküvés (1) összegzés (1) ősz (1) öt (1) packers vs 49ers (1) pajtatánc (1) pálya (1) pápa (1) paradise lost (1) parti (1) party (1) pécs (1) pénz (1) pénz és sárm (2) pezsgő (1) pia (1) pigsqueal (1) pit (1) pizza (1) plakát (1) plakátok (1) pollo (1) pörc (1) pörkölt (1) próbák (1) progness (1) promó (1) pulykázás (2) rákóczifalva (1) rampage (1) red (1) redneck (2) rednecks (3) rekordhossz (1) roar (1) rock (2) rocket (1) rocktár (1) rock beach (1) rose (1) salgótarján (1) sánta (1) sárkány (1) sárm (1) scerra (3) season (1) sepsiszentgyörgy (1) septicmen (1) shit (1) sicitur (1) sick (1) sírni (1) sopron (1) söröző (2) sör kóstolás (1) special (1) sphere (1) sport (1) sport alsó (1) sprain (1) srác (1) stage/dive (1) stillbadass (1) stúdió (1) studio (1) stúdiózás (1) stúdió napló (1) sunset (1) swag (2) sz.a.r. (1) szám (1) szeged (1) székelyudvarhely (1) szétbasz (1) szigetszentmiklós (1) szolnok (5) szolnoki (1) szombathely (2) szülinap (1) tagcsere (1) talent (3) tanulság (1) tapasztalatok (1) tattoo (1) tavasz (1) tavaszi (2) tavaszi turné (1) teltház (2) teszkó (1) tetoválás (1) tetováló (1) tévé (1) the (1) thrash mötál (1) tisza mozi (1) tizennyolcas karika (1) tolom (1) tömeg (1) tömegmanipuláció (1) top10 (1) törés (1) tour (3) trauma (1) tüdőkórház (1) tüntetés (1) türhő (1) turné (5) turnékezdés (1) turnénapló (1) turnétemetés (2) űberbrutál (1) úgy (1) ugyanazzal (1) új (3) újság (1) új lemez (4) új nóta (1) új pólók (1) unity (1) unplugged (1) végállomás (1) vér (2) vérontás (1) verseny (1) vezeklés (1) vihar (1) vinár (1) visszaváltható üveg (1) wall (1) yolo (1) york (1) zack és miri pornót forgat (1) zene (1) zenekar (13) zöld pardon (1) zúzda (1) Címkefelhő

Célegyenesben 3.rész

2016.06.30. 17:59 | TGer | Szólj hozzá!

Üdv Néktek!

Folytatódjon tehát a sztori. :-)
Legutóbb, ha minden igaz, ott hagytuk abba, hogy összeszakadt alattunk az elektromos hálózat. Szerintem egész idő alatt akkor aludtunk a legtöbbet. Reggelre különben nyoma sem volt az egésznek, bár hallottunk pletykákat, hogy a város többi részén is okozott gondokat a villámlás, de szerencsére minket ez már nem érintett. Ott folytattuk a gitározást, ahol abbahagytuk, minden haladt a maga útján, míg nem az egyik húrcserekor aztán rám jött a frász. Szeretem megtisztogatni a gitárt mielőtt felteszem rá a friss húrokat, ezzel is elősegítve, hogy minél tovább tartsák a hangjukat, de nem vettem észre, hogy a húrláb magasságát állító anyák lehelletfinoman kimozdíthatók, feltéve, hogy a húrfeszülés épp nem nehezedik rájuk. Törölgetés közben totál elcsavartam őket máshová. Már a behangolásnál tarottam - volna - amikor ez kiderült, és csak húztam-húztam felfelé a húrokat, de az istennek nem akartak felemelkedni a hátsó pickupról. Először arra gondoltunk, hogy a nyak rúgta ki magát a húrok leengedésének következtében, és ez egy szörnyű gondolat volt. Ezután vettük észre, hogy a húrláb teljesen lent ül a testen. Ez már azért ésszerűbb - és menthetőbb - szituációnak tűnt. Szerencsére sikerült nagyjából megtalálni a korábbi beállítást, és a hangológép is megerősítette, hogy mindenhol a megfelelő hangok szólnak. Már csak a félsz maradt bennem, hogy mi van, ha valamit mégis elrontottunk, és mégsem lesz jó, de a gitár alapvetően használhatónak bizonyult. Hazaérve beugrottam a Guitar Clinic-be Zolihoz, aki megigazította egy picit a beállítást, de szerencsére semmi komoly hibát nem talált. Innen is szeretnék egy nagy KÖSZI-t küldeni Neki, frankón rendbe tette az egész hangszeraparátot stúdió előtt, mindenkinek ajánljuk! :-)
1.jpgMaci egész későn ért csak le, délelőtt még melózott, aztán saját bevallása szerint elrontott valamit az útdíj fizetéskor, ezért futnia kellett néhány extra kört [a város felől egy egész rövidke szakasz lett fizetős a 4-esen a tavalyi átszervezések óta, hátköszönjükszépenakurvaanyádat]. Szenti dolgait nagyjából befejeztük addigra, az enyémek meg mondhatni ráértek, úgyhogy kicsit átrendeztük a helyet. Béciék elrámolták a cuccaikat, hogy hajnalban útnak indulhassanak Németországba koncertezni, Szenti hazafelé vette az irányt, Töfi pedig felszerelt nekünk énekléshez. Az eredeti terv szerint Macira hétfő estig számíthattunk, szóval úgy képzeltük, hogy addig csak Vele foglalkozunk. A hiányzó részeket majd pótlom, ha hazament. Tiszta énekkel kezdtünk, a fősávokkal meg is lettünk estére, a szólamokat és a különböző háttér vokálokat eltettük másnapra. A demózáskor már volt alkalmunk kitapasztalni, hogy egy-egy dal rengeteget tud fejlődni akár gyakorlás nélkül is, csak simán az idő elteltével. Ahogy megérik egy koncepció, az énekes egyre szorosabb kapcsolatot alakít ki a zenével, és a szavak megformálását, a hangok képzését is tulajdonképpen megszokja, leüllepedik benne. Minden dalt többször énekeltünk fel, általában több hónap különbséggel. Rendszerint ég és föld volt egy-egy nekifutás. Bár számítottam erre most is, Maci mégjobban odatette mint vártam, tényleg nagyon magabiztosan sikerültek az első sávok, meg voltam elégedve. Aznap éjszakára is befigyelt egy meccsnézés, de már nem mentem sehová, a stúdió wifijére csatlakoztam leptoppal. Az első harmadot még Maci is nézte velem, aztán elment aludni, én meg csetelgettem közben az asszonykámmal, aki szintén nagy hokifan, úgyhogy laza kis befejezése volt a napnak.
2.jpgSzombat reggel Béci már nem jött dolgozni, ellenben jól is jött egy kis "magánszféra" Macival, mert itt következett a dolog nehéz része, az énekszólamok. Tudni kell azt, hogy az emberi hallásnak vannak bizonyos korlátai, amiket kifejezetten észrevétlenül ér el, és ez bizony nem könnyítette meg a dolgunkat. Azt mondják, olyan igénybevételnek, aminek itt mi kitettük a fülünket, egyszerre 4-6 óránál tovább nem lehet. Persze akkor sem történik semmi, nem kezd el fájni, vagy vérzik be, vagy ilyesmi, csak már egész egyszerűen nem tudjuk, hogy mit hallunk. Kikapcsol az ítélőképesség, nem tűnik hamisnak semmi. Na ez volt az, amivel nem volt időnk foglalkozni. Egész nap toltuk, és időnként majd' befontuk a szemöldökünket, mire meglett egy-egy hang. Maci általában egy akusztikus gitárt használ segédeszköznek a hangközök kikísérletezéséhez. A gitáron lepengeti magának amit énekelni akar, összehallgatjuk a zenével, vagy a már készen lévő másik éneksávval [vagymindkettővel], aztán addig dudorássza magában amíg meg nem tudja jegyezni. Ez pikk-pakk működik amikor csak 1 dallal kell készen lenni egyszerre, de itt egy fél lemezre való dallamos éneket kellett tudni megfejteni, és ez bizony elég kemény dió volt. Egy idő után a gitárról is mintha "elkalandoztak volna" a hangok, mi meg ott álltunk, mint egy rakás szerencsétlenség.
3.jpgEnnek aztán a Szolnoki telefonhívása tett pontot a végére, úgy nagyjából este 6 magasságában, akivel még korábban megbeszéltük, hogy összetrombitál nekünk egy brigádot akikkel fel tudjuk venni az egyik nóta elejére tervezett irgalmatlan, egész versszakos csordavokálunkat. Kész helyzet elé állított, > vagy aznap este, vagy keressünk mást a bulira. Nem sok választásunk maradt, bár szombat volt, este 9-es tervezett kezdéssel, Béci Németországban, Töfi pedig Pestre ment még délután, de meg kellett oldanunk, hogy valaki kezelje a technikát. Töfi közbenjárásával végül összejött a dolog, behívta nekünk "s.o.s." a Tóth Zolit, aki ugyan nem teljes munkaidős munkatárs, de ismeri a stúdiót, és rá lehetett bízni a dolgokat, én pedig sovány malac vágtában átrohantam a szolnok plázai Spar-ba, hogy ugyan hadd tudjuk már megkínálni pár sörrel a segítségünkre siető társaságot, majd később leírjuk a zenekari büdzséből. Így is történt, időben megérkeztek a srácok, és néhány rövid instrukció tizenháromszori elismétlése után el is kezdtük felkiabálni a dolgokat. Bár a brigáddal nyomuló lányokat sikerült egy kicsit elszomorítani amikor kiderült, hogy selymes női hangokat nem kérünk az artikulálatlan bömbölésbe amit ez a zenei környezet megkívánt, és volt, akit kissé megfingatott a felordítandó sorok hossza, valamint az angol nyelv, maradtunk azért bőven, akik odatettük a dolgot. Ha jól számoltam, összesen 72 embernek megfelelő hang szól a véglegesben, szóval lesz egy lincshangulat. Elnézést kérek a lányoktól, de sajnos ez egy ilyen műfaj, volt rá példa korábban, hogy egy-egy kevésbé maszkulin orgánummal vitézkedő srácot is kispadra kellett ültetnünk amiatt, hogy fellágyítja az összképet. :-( Minden esetre Nekik is jár egy nagy KÖSZÖNJÜK, nagyon hangsúlyos szerepet kap majd ez a rész a lemezen. :-)
4.jpgFél 11 körül lehetett amikor kész lettünk. Koccintottunk mindenkivel a jól végzett munkára és még beszélgettünk valameddig, aztán kettesével-hármasával elköszöntek a srácok. Legtöbbjüknek voltak még tervei a szombat éjszakára. Éjfél körül ért haza Töfi, rögtön rá is nézett a felvett anyagra, Ő is meg volt elégedve. Másnap Macival kissé nyúzott állapotban folytattuk, de nem is azért, mert túl sokat ittunk vagy túl keveset aludtunk, bár mindkettő benne volt, inkább az frusztrált, hogy kezdünk kissé lemaradni az ütemtervtől. Nem sokat segített a hangulatunkon az sem, hogy már reggel 8kor feldörömbölt két melós, akik valami vízvezetékszerelést akartak eszközölni a belső udvaron, ezért arrébb parkoltattak bennünket, ellenben miután egy kis kalapáccsal és egy vésővel semmilyen kárt nem tudtak tenni a betonban, kábé 2 perc után feladták, és úgy tűntek el, mint szürke szamár a ködben. Bazdmeg, vasárnap van! Kivakartuk a seggünket a pizsiből, és nyomás vissza dolgozni. Nem sok tiszta vokál maradt még hátra, de azok nehezek voltak, próbára tették a türelmünket rendesen. A stúdiózást megelőző néhány hétben Olaszországban dolgoztam, és emlékezvén, hogy milyen jó kis lasagna-t rittyentett a Szolnoki, amikor a dokumentumfilmet vágtuk, hoztam neki egy csomag eredeti olasz tésztát, hátha lesz akkora jó arc, hogy úgy használja el, hogy mi is kapunk. És láss csodát > lett. :-) Neki egyébként ez az egyik kedvence, és elég gyakran készít, szóval jó kezekben volt a cucc. Jobbkor sem jöhetett volna, délután kettőre a Macinak már majd szétrobbanta feje, hogy még nem vagyunk kész. Kellett is a szünet, átugrottunk pár utcával odébb a Szolnoki kecójába, épp akkor lett kész, és remekbe sikerült. Az anyukája meg is kávéztatott, totál felfrissültünk.
5.jpgVisszaérve aztán leküzdöttük a maradék akadályokat, és nekiállhattunk végre a hörgős/kajabálós dolgoknak. Ezekkel valamelyest egyszerűbb az élet, csak egy jól bemelegedett torok kell hozzá, a többit már lehozzuk rutinból. Az önbizalmunknak mindenképp jót tett, sorra pipáltuk ki egymás után a dalokat, csak ahogy közeledett az este, úgy vettük egyre inkább észre, hogy a Maci kezd berekedni. Készült bizonyos praktikákkal, kifejezetten a hangja ápolásának céljából [mézes tea, ilyen-olyan cukorkák, pálinka, stb...], de eljött az a bizonyos pont, amikor le kellett állnunk, mert még egy nap munka hátra van, és nem nullázhatjuk le most, az megborítana mindent. Az első lemez idején is beszoptuk ezt Bencével, akkor egy hétre leálltunk miatta, ez nem hiányzik mégegyszer. Elhatároztuk, hogy az este hátralevő részét pihenésre szánjuk, felvettünk egy rövidke videóüzenetet naplózás jelleggel, aztán jobb híján leültünk filmet nézni. Az én hangom is eléggé kivolt, a csordázáskor kvázi véresre üvöltöttem a torkomat, és bár a környezetem érthető okokból nem bánja, ha kevesebbet beszélek az átlagnál, időnként már a levegővétel is fájt, úgyhogy nekem sem ártott a lazítás. Szerettünk volna vacsorázni, de minden elfogyott, a faliújságon fellelhető szórólapok tanúsága szerint pedig már bezártak a kajáldák a városban - még mindig vasárnap volt -, szóval maradt a tea, és a Breaking Bad. :-)
6.jpgMásnapra többé kevésbé helyre állt a világ rendje, Béláék is megjöttek Németországból, úgy indult minden, mint bármelyik másik hétfőn, Maci torka viszont csak nem felejtette el az addigi megpróbáltatásokat. Tudtuk ugyan dolgozni, nem volt rottyon teljesen, de legkésőbb dél körülre már nyílván valóvá vált, hogy nem fogjuk ezt aznap befejezni. Elő is állt a b-tervvel, miszerint előbb hazamegy a tervezettnél, visszatérhetek a gitártémáimhoz, aztán majd pénteken visszajön befejezni, addig is vigyáz magára. Számomra ugyan ez felvetett némi problémát, de kénytelen voltam alkalmazkodni. Útjára engedtük, és visszaszerelkeztünk gitározáshoz. Macit ugye végig én rögzítettem, ami jól is működött, mivel már a demózások alatt is kialakítottuk a magunk rutinját, de mivel Béci is arra számított, hogy ma még éneklünk, és a másikgépnél épp könyékig turkált egy másik projektben, úgy kellett berendezkednem, hogy amíg fel nem szabadul, addig magamat vehetem. Nem volt egyszerű mutatvány, a gitárom hangszedői egy csomó zajt összeszedtek a számítógép környékén cikázó kis apró elektromosságokból, így, ha csak rossz pózban ültem, használhatatlan lett az egész. Persze amint megszoktam a dolgot elkezdett haladni az ügy, szép kis adatmennyiséget halmoztam fel másnapra, amit aztán együtt átválogattunk.
7.jpgA hét további része kissé összefolyt. Napközben visszakaptam Bécit, így nem kellett a székkel forgolódnom minden gombnyomás után, a többi már csak rajtam múlt. Elkezdtem jegyzetelni, magam mellé vettem a leptopot és a demók sávjaiból "puskáztam" ki a legapróbb részleteket, kezdett összeállni a kép. Ha elfáradtam, elsétáltam kajáért, ittam egy-egy kávét, hazatelefonáltam, aztán toltam reggelig. A cigiszünetekben Bélával is beszélgettünk sokat. Nagy sztorijai vannak, nekem meg mindegyikről eszembe jut vagy további három, jókat röhögtünk. Már nagyon közelgett a péntek, amikor egyik este a munka végeztével leültem a "szokásos" meccsnézéshez [ezek egyébként hajnali 2-kor kezdődtek, szóval képzelhetitek], és eszembe jutott, hogy már vagy két hete semmilyen más zenét nem hallgattam, csak a félkészen lévő anyagunkat. Az egyik reklámszünetben belehallgattam néhány nótába, ami csak úgy elém került, és egészen megdöbbentő hatást gyakoroltak rám. Egyrészt frissítő jellegűt, másrészt olyan volt, mintha már egészen el lennék szigetelve a valóságtól, mint egy hajótörött, vagy ilyesmi. Éreztem, hogy nem egy nap lesz, mire kialszom ezt az élményt amikor hazakerülök. :-)
8.jpgMire eljött a péntek, már csak egy dolgom maradt hátra, az akusztikus gitározás. Mivel ez nem kifejezetten szereti, ha zenész és hangmérnök egy légtérben foglal helyet, kicsit leválasztottuk a többi munkafolyamatról. Tudni kell, hogy Töfinek korábban az épület túlsó felében volt egy külön keverőszobája, ami azóta sajnos megszűnt, ezért itt a stúdióban kellett külön munkaállomásokat kialakítani. Így történhetett az, hogy mi végig a süketszobában dolgoztunk, míg a korábbi felvevőben tőlünk független munkák, keverések, és kissebb énekszessönök mentek, most viszont befoglaltuk mindkét helyet. Macinak még kábé 4-szer fél nótája volt hátra, meg néhány kiegészítés, én valamivel rosszabbul álltam. Azt találtuk ki, hogy felváltva dolgozunk, és igyekszünk végezni. Elvileg ez volt az utolsó napunk, bár Töfi nekünk adta volna a szombatot is, de már mindenkit vártak haza. Maci időben megérkezett reggel, ezúttal szerencsére semmilyen komplikáció nem hátráltatta. Hozott nekem egy csomag húsvéti kiadású, limitált színvilágú sárga M&M's-t [ez nekem olyan, mint a drog], és vállalta is a kezdést, úgyhogy hosszabban reggelizhettem mint korábban. Úgy belelendült, hogy rögtön két nótára is benevezett pihenés nélkül. Dél körül lehetett, amikor megkaptam a stafétát. Volt pár nóta, amiben csak néhány rövid sor erejéig díszítgettünk akusztikussal, ezeket gyorsan le is tudtam, aztán visszadobtam "a labdát". Délután közepe táján meglátogatott minket Csabi, beült megnézni az "utolsó simításokat". Futottunk még vagy három ilyen kört mire Maci készen lett, és bár Béla belement, hogy aznap túlórázik a kedvünkért, de akusztikusból volt még hátra bőven, így elhatároztuk, hogy pótnapot iktatunk be.
9_masolata.jpgEste 10 volt nagyjából mire eljutottunk idáig, összepakoltuk a cuccainkat, és szépen elköszöntünk mindenkitől. Maci el is startolt azonnal, én kivittem Csabit a vasútra, és még beszélgettünk egy kicsit a hogyantovábbról. Brutálisan fáradt voltam, 11 napig dolgoztunk, 3-6 órás alvásokkal, és még hátra volt a hazaút, innen már egyedül. Az úton általában magamnál tartok egy "kabala" Monster-t, amit nem feltétlenül fogyasztok el [nem vagyok éppenséggel energiaital párti], csak amikor már "nagyon muszáj". Korábban volt egy amit vagy másfél évig hurcolásztam mire eljutottam oda, hogy nem bírom tovább és kell valami gyorsító. Hát ez is egy olyan szitu volt, azonnal elkezdtem vedelni. Megvan az a hátránya, hogy néha csak azután kezd hatni, hogy már hazaértem és fekhetnék le aludni, minden esetre itt ez nem érdekelt. Rojtos 100 kilóméter, mégis egy örökkévalóságnak tűnt. Az asszonykám már nagyon várt haza, készült vacsival is, meg minden, szóval jó érzés volt betoppanni. :-)
10.jpgSnitt. Bő egy hónappal később volt esedékes a pótnap. Szentinek is maradt egy kis újrajátszani valója, így ketten indultunk útnak. Kifejezetten távoli emléknek tűnt már akkor a munka többi része, mégis olyan érzés volt megérkezni, mintha csak egy hétvégére mentünk volna el. Előző nap valami mozgalmas történhetett a stúdióban, Béci kissé rácsodálkozott a minket fogadó káoszra. Összeraktuk a korábbi szetapot, és ott folytattuk, ahol abbahagytuk. Kicseréltem néhány témát, amire azóta jobban rágyakoroltam, és Szenti is feltolta amit kell, délutánra már csak két hosszabb nóta maradt, amiben több szerephez jut az akusztikus. Próbáltunk előre gondolkodni, rendeltünk egy kör pizzát, és mire megérkezett, már túl is voltunk az egyiken. Jól bekajálva álltunk neki a másiknak, és bő másfél óra alatt készen lettünk. Elégedetten nyugtáztuk, hogy elvileg az egész lemezzel megvagyunk, ideje volt végighallgatni a nyersanyagot. A biztonság kedvéért az összes hangszer nálunk volt, hogyha bármivel baj van, még legyen esély kijavítani. A basszusban találtunk is egy kis apróságot, amibe úgy döntöttünk, hogy belenyúlunk, de ezen kívül minden patent volt. Ismételten elköszöntünk, és hazaindultunk. Szolnokon egész nap szép idő volt, de Pestet jóformán szétkapta a vihar, az M0-ásra érve még mi is kaptunk belőle. Szerencsére ez lett a legnagyobb bajunk. :-)
11.jpgMondanám, hogy a nehezén ezzel túl vagyunk, de nem tudom, hogy ez igaz-e egyáltalán. Az utómunka még rengeteg ideig el fog tartani, és amikor az eltelő időre gondolok, mindig eszembe jut, hogy most már tényleg hova sürgessük a dolgokat[?]. Fontosabb, hogy jó legyen. Időközben persze már elkezdtük szervezni a megjelenés körüli dolgokat, és nagyon remélem, hogy az ötleteink nagy része meg tud majd valósulni, amihez meg szintén idő kell. Pedzegettük már korábban, hogy szeretnénk egy ütős lemezborítót, erre végülis megtaláltuk a megfelelő embert. Fat Heat néven alkot, és nagyon bejött neki a kitalált koncepció. Bár eléggé elfoglalt a nyáron, sokfelé utazgat, kiállításai vannak mindenfelé a világban, de már küldött vázlatokat a folyamatban lévő art work-ről, nagyon király lesz. Mostmár szeretnénk klippeket is forgatni, mivel nem igazán sikerült betáblázni a nyarat, ezzel is próbáljuk kitölteni az így "nyert" időt. Bár a tavaly megjelent dokumentumfilmünk némileg rácáfol erre, de azért bőven van mit behozni a videózós műfajban.
12.jpgAki látott minket az elmúlt két évben élőben, annak biztos rémlik, hogy írtunk egy magyar nyelvű dalt, ez például egész biztosan megfilmesítésre kerül. Felkérésre készült, még nem árulom el, hogy kinek és mi célból, de mivel az egyik "legrégebbi új" dal, már nagyon szeretnénk a végleges formájában hallani/látni, úgyhogy ez egy kis mini megjelenés lesz a nagy megjelenés mellett. Maradva annál, ami már biztos, a Driven by Hunger után ezúttal is Rivasz Gergő készít nekünk egy dalszöveges videót. Ehhez egy teljesen új dalt választottunk, és valószínűsítem, hogy mindközül ez lát majd napvilágot először. Már most gőzerővel dolgozik rajta, mutatott is belőle részleteket, nagyon ütős lesz! :-) A többi klippet is szeretnénk még a lemez előtt kidobni, de nem tudjuk, hogy jönnek össze a dolgok. Sok ötletünk van, remélem hamarosan körvonalazódik a megvalósítás is. Szeretnénk egy werk filmet is készíteni a lemez munkálatairól, ehhez a stúdiózás ideje alatt folyamatosan gyűjtögettük a nyersanyagokat, ellenben arra jutottunk, hogy kizárólag az ott forgatott felvételekből nem állna össze egy éppkézláb kisfilm, szóval videózgatunk még mindenfélét az album megjelenéséig, aztán majd meglátjuk,hogy mennyire lesz kerek a sztori. Vannak azért mókás felvételek már most is. :-)
13.jpgKoncertek...szintén lesznek...előbb utóbb. Elég rendesen lemaradtunk a nyárról, amit nagyon sajnálunk, mert ezt igyekeztünk elkerülni. Nem lenne fair a lemezre fogni, mert sok fesztivál jelentkezést küldözgettünk szét a tavasz folyamán, de alig-alig kaptunk választ, ha meg mégis, akkor is többnyire elutasítást. A legfájóbb, hogy idén a Rockpart-ra sem sikerült eljutnunk, pedig két éve még "a fesztivál kabalazenekara" voltunk, akikkel mindig történik valami szaftos, amikor oda tévednek. Úgy tűnik annyira "kihűlt" körülöttünk a levegő, hogy Nekik is kívül kerültünk a prioritásaikon. Persze a magunk felelőssége megvan ebben, nagyon régen nincsenek már aktualitásaink, ez nyílván való. Csak sajnáljuk, mert szerettünk Balatonszemesre járni. Az egyszem koncert, ami mégis lesz, Bence meghívására a szolnoki Unity/Redneck fesztiválon esedékes július 23-án. Erre egyébként a holnapi napon kezdünk felkészülni. Szeretnénk különlegessé tenni, ha már más nem jutott erre a nyárra. Node majd ősszel csinálunk valami érdekeset. Amint tudok bővebbet mondani, egyértelműen megteszem! :-)
14.jpgAzt hiszem sikerült minden oldalról körbejárni a jelenlegi helyzetünket. Köszönjük mindenkinek, aki olvasott, reméljük, hogy sikerült felkelteni az érdeklődést afelől, hogy mit alkottunk, mi magunk nagyon izgatottak vagyunk, hogy mit szóltok majd hozzá!

Rövidesen jelentkezünk a konkrétumokkal! :-)
Pusza!

TGer

Címkék: klipp szolnok koncertek új lemez cojones lasagna befejező rész lyric video 2k16 stúdió napló denevér stúdió csordavokál easterneuropestyle

Célegyenesben 2.rész

2016.06.27. 07:20 | TGer | Szólj hozzá!

Hola!

Először is bocsi, ha az előző írástól egy kicsit mást vártatok, elárulom, az első néhány gondolatot még ott helyben, a stúdióban jegyeztem fel, a magam számára is emlékeztetőül, hogy mit mesélek majd, ha valaki megkérdezi, hogy "milyen" volt. Fogalmam sem volt, hogy milyen lesz elmesélni, minden esetre amikor a közepén tartottunk, nekem nagyon erős benyomásaim voltak az előző posztban érintett témákkal kapcsolatban. :-)
0.jpgNode lássuk, hogy is zajlott ez az egész. Már rögtön az elején érdemes végigzongorázni a munkamódszert, amivel az egész lemez készült, azt hiszem ez nagyon meghatározó volt, már az első megírt nótától a végkifejletig. Mivel a próbálásról már évekkel ezelőtt leszoktunk - és ez nem is tűnt kifejezetten visszafordítható folyamatnak -, kellett valamiféle házi protokoll, ami áthidalja a köztünk lévő távolságokat, legyen az akár fizikai, akár anyagi, akár techikai, akár akármilyen. A "jóöreg" Guitar Pro-t biztos sokan ismeritek, ez egy kottaszerkesztő alkalmazás, leül a paraszt, beállítja a hangszere paramétereit, hány húros, hova van hangolva, meg kismillió dolgot - igény szerint -, aztán szépen faszán hangonként bepötyögi amit kitalált. A program generál MIDI hangzást, kaphat alap ritmusszekciót, a végeredmény pedig visszarepít a polifónikus csengőhangok retrómenyországába. Nem túl cizellált, de a lényeget bele lehet préselni, kvázi "elfütyüli", eldúdolja a témákat. Ezzel gyakorlatilag egy egérrel és egy délutánnyi szabadidővel a full zenekar dolgát el tudja végezni egy tag, aztán majd együtt megtanulják valahogy. Ezer meg egy Y generációs banda él ezzel a dologgal, de mi sosem szerettük, nem áll kézre, és a lehetőségei is mondhatni korlátozottak. Mondjuk a legutóbbi August Burns Red lemezen bónuszként helyet kapott az egyik szám MIDI verziója, ami elég mókás, de ettől még nem csábulok el. :-) Pár éve egy beugráshoz így tanultam meg egy koncertre való dalt, nekem egy életre elég volt.
1.jpgEgy másik gyakori "modern" megoldás a távkapcsolatokra, amikor minden tag kialakít otthon valamilyen alap felvételi láncot. Leptop, külső hangkártya, mikrofon - ha kell -, és ilyen-olyan szoftverek. Ebben a rendszerben a kezdeményező fél csak egy bizonyos pontig dolgozza ki az ötleteit, majd tovább adja a következő tagnak, aki szintén ír hozzá ezt-azt, persze rögtön fel is veszi, és ez így megy tovább, amíg körbe nem ér, vagy amíg konyhakésznek nem nyílvánítják a felvételt. Később persze majd megtanulják. Ez már közelebb áll az általunk preferált verzióhoz, viszont két olyan kritériumnak is meg kell felelni, amiben nálunk nincs konszenzus. 1, nagyjából azonos technikai feltételek, - és a hajlandóság az ezzel járó komplikációk kezelésére, 2, olyan működő alkotói "kémia", ami garantálja, hogy a különböző helyről érkező hatások és ráhatások végül működni fognak együtt a dalban. Magyarán szólva, hogy szerzőként kiegészítsük egymást, ahelyett, hogy egy nagy rakás tök különböző riffet és témát rendeznénk egymás után - kiből-mi jön -, ezzel biztosítva, hogy együtt írtunk egy sajnálatos módon totálisan hektikus és inkonzisztens hömpölygő masszát. Na itt mutatkozik meg az, amit az előző posztban írtam. Ez sosem tartozott az erősségeink közé. Bár szerintem bárki bármit is állít, max triókról tudom elképzelni, hogy mindenki mindenben egyenlő mértékben benne van.
5.jpgVégülis ezt a két leosztást keverve dolgoztuk ki a saját módszerünket. Ami nekem már a legelején is a vesszőparipám volt, hogy a korábbiakhoz képest egységesebb nóták szülessenek, nagyobb kohézió érvényesüljön, a felépített hangulat a dal beindulásától, a záróakkordig uralkodó maradjon. Erről többé kevésbé fogalmunk sem volt az első lemez idején. Persze, hogy most mennyire sikerült, azt majd Ti eldöntitek :-) , de ami fontosabb, hogy erre fel kellett a teljes újragondolás. Régebben ez úgy történt, hogy leültem gitározni, és addig nem is foglalkoztam más hangszerrel, amíg az adott nótát nem tudtam elgitározni elejétől a végéig. Ennek megvolt az az előnye, hogy mire felálltam, hogy kész vagyok, már nullkilóméteres létére is egész jól el tudtam játszani amit kitaláltam. Ugyanakkor, amikor mellékerült a többi hangszer és az ének - főleg az ének -, tökmindegy mekkora kompromisszumok megkötésével, de jellegében óriásit változott az egész, és nem mindig előnyére. Tulajdonképpen 50-50 volt, hogy jobb érzéseket hagy-e majd bennem, vagy rosszabbakat, mint amikor "még csak gitár volt".
3.jpgMár a harmadik számnál tartottunk mire beállt az a rendszer, hogy minden egyes téma elkészültekor azonnal rátértünk a többi hangszerre. Addig nem is folytattuk a nótát, amíg az aktuális témát nem írtuk meg mindenkire, vagyis el nem készült az összes "réteg". És akkor sem folytattuk azonnal, hanem elkezdtük előről, pörgettük újra és újra, apránként finomítva, egészen addig, amíg egyszer csak "ki nem dobta" a saját folytatását, vagyis amíg ki nem tapasztaltuk, hogy az adott helyen milyen jellegű váltásnak kell következnie. Gyorsulásnak, lassulásnak, módosított ismétlésnek, stb, stb. Mire elégszer lepörgött, ezek a döntések már könnyen jöttek. Persze azonnal rögzítettünk mindent, így volt alkalmunk "kívülről" is meghallgatni a dolgokat, nem zavart össze az a jelenség sem, hogy a dalok "játszva mások mint hallgatva". Amint elkészült egy alap, Maci szépen elvonult vele, majd amikor elkészült a koncepciójával, összegyűltünk, és egyből fel is énekelte, közben átbeszéltük, hogy ki-mit szól hozzá.
4.jpgEz aztán úgy tűnik, hogy bevált. Összesen 11 új számot készítettünk, és továbbiakban már mindet így, bár volt köztük néhány, ami nehezen adta csak meg magát. Két "komolyabb" munkaállomást alakítottunk ki, az egyiket nálam, a zenealapok nagy része itt készült, egyet pedig Szentinél, aki valahol a munkafolyamat egy negyedénél vette a fejébe, hogy a hangmérnöki pályát választja [korábban a rendőrség kötelékében képzelte el a jövőjét], így a teendők egy részét átvállalta, meglovagolván a mi érdektelenségünket is, a szakbarbarizmus egyfajta lélektani határán. Ez főleg az énekdemózásokat, és a hangzásokkal történő kísérletezést jelentette. Egyébként egészen bámulatos az a fejlődés, amin Szenti keresztül ment ezidő alatt. Az első néhány hétben, ahogy kezdte ezt kósoltgatni, még az éjszaka közepén hívogatott fel, hogy hogy az istenbe kell a legalapvetőbb dolgokat beállítani, azóta viszont kijárt egy iskolát, gyűjteni kezdte a felszerelést, még jogtiszta szoftvereket is vett, ami már most fényévekre van attól ahonnan indult. Kár, hogy közben ehhez már több kedve is van, mint zenélni. :-)
55.jpgAz alól persze nem mentesít a dolog, hogy a publikus végeredményt egy tényleges stúdióban készítsük el, ezt már év eleje óta szerveztük. Volt egy olyan elképzelés is, hogy egy single megelőzi majd az egészet ["rendelésre" is írtunk egy nótát, erről majd később], amiért külön is tettük volna egy kiruccanást. Ez végül elmaradt, minden esetre a tőkerész összegyűjtése, időpontegyeztetés, és egyéb komplikációk leküzdése után végül április 12-e lett az az időpont, amikor tárt karokkal vártak minket Szolnokon a Denevérben, "mint mindig". Az előző posztban érintettük, hogy sokat változott a világ azóta, hogy legutóbb lemezkiadásba vágtunk, hát ennek sok más egyéb között az élő dobolás is áldozatul esett. Volt bennem egy kis félsz azzal kapcsolatban, hogy ezt leírjam-e, de aztán arra jutottam, hogy akit érdekel, az előtt nyugodtan felvállalhatjuk, még, ha nem is hiszem, hogy sokan lennének így vele. Átbeszéltük a dolgot Töfivel, és az derült ki, hogy kis túlzással "minden ellene szól", hogy egy ilyen prodkucióban 2016-ban élő dob szóljon, vagy legalábbis mi egész biztosan fényévekre vagyunk azoktól a kritériumoktól, amiknek teljesülnie kéne hozzá. Kéne egy csilliárdos értékű dobcucc, új bőrökkel, frissen beállítva, kellene rá plusz egy hét szabadidő, az ennek megfelelő pénz, és még úgyis annyi utómunka van vele, hogy örülhetünk, ha megközelíti egy gyakorlatilag kimeríthetetlen lehetőségekkel kecsegtető programozott alap szintjét. Ezzel nehéz volt megbékélni, kurvára analógok vagyunk, de be kellett látni, ma már ezek a kor - és a műfaj - követelményei. A demókon úgyis eleve ott figyelt a gépdob, bár a stúdióba küldés előtt rendesen átdolgoztuk, hiszen mégsem annak tudatában készült, hogy a véglegesben is ez szól majd. Lett volna egy olyan alternatíva is, hogy elektromos dobbal játszuk fel "valahol" [ahol foglalkoznak ilyennel], amivel lényegesen könnyebb az utómunka, és a dobos is elmondhatja magáról, hogy játszott a lemezen, de ezt elvetettük, már csak a plusz költségek miatt is. Nagy kanyart vágott le ez így az elején, kezdhettünk rögtön a basszussal.
6.jpgÁprilis 12-e [kedd] egyébként a születésnapom másnapja volt, Mapett érkezett reggel fél8kor, elmajszoltuk az Oreo torta maradványait, amit előző nap a csajomtól kaptam - és ami zseniális, természetesen -, aztán felmarkoltuk a tonnányi cuccot, bepattantunk az járgányba, és gó Szolnok. Az út nyugisan telt, átbeszéltük a dolgokat, hogy ki-mire számít, hogy megy majd a meló, meg mit tudunk arról, hogy mi lesz azután, és már ott is voltunk. Talán egy fél perccel tértünk el a megbeszélt 10 órától, bepakoltuk a dolgokat, magunkhoz vettük a halálos adag másfélszeresének megfelelő kávénkat, pár mondatban összefoglaltuk, hogy ki hogy van, aztán rárontottunk a bőgőre. Töfi mellett Boros Béci dolgozik, pont, mint annak idején, Ő mindig nagy cimboránk volt, diktálta is a tempót mint a gép, aztán a cigizésekkor meg még további koffeinlöketek bevitelekor nagy megbeszéléseket tartottunk.
71.jpgSok zenész kiemeli a stúdió kiválasztáskor, hogy míg a technikai színvonalban relatíve kicsi a szórás [legfeljebb a stúdiónak helyet adó épület adottságai befolyásolnak rengeteg mindent], illetve zenésze válogatja, hogy mennyire érzékeny erre [a mi szintünkön senki se nagyon], az egyik legmeghatározóbb dolog, hogy a közvetlen veled dolgozó szakemberekkel hogy jössz ki, emberileg és szakmailag egyaránt. Fontos, hogy a pult mögött dolgozó kolléga értse, hogy mit akarunk elérni, mivel a dolgok hogyanjára sokkal nagyobb rálátással van mint mi - ezért is van itt -, és persze nem lát a fejükbe, hogy mit is éreztük/gondoltunk amikor egy-egy adott dolgot kitaláltunk, kell az a "csatorna", hogy gördülékenyen tudjunk kommunikálni, és mindenki megkapja, amit akar. Mi azt a zenét, amit megalkotni vágyunk, Ő pedig a lehetőséget, hogy a legjobbat hozza ki belőlünk. Nyílván, a felvételt megelőző - esetünkben évekre tehető - folyamatnak nem volt tanúja, és bár ez "lemaradást" jelent a számára, bizonyos - kérdéses - szituációkban kifejezetten előny, hogy objektív, elfogulatlan, friss füllel képes megítélni, hogy jó irányba tapogatózunk-e. Én ugyan még nem dolgoztam túl sok hangmérnökkel életemben [a koncerteken bütykölő jaómunkásembereket ne számoljuk, a legtöbbel a bemutatkozásig se jutunk el, és ez nem rajtam múlik], ellenben Béla tökéletes partner ebben, nagyon értékelem, ha Vele dolgozhatunk. Már rögtön a legelején megdícsért, amikor szemügyre vette, hogy mi mindennel készültünk. "Végre egy felkészült zenekar!" :-)
8.jpgEste 6kor lejárt a munkaideje, de addigra már ránk tudta bízni a munkaállomást, így mi még pengettünk valamennyit Mapettel. Nem emlékszem, hogy meddig nyúztuk, de kábé 7 dalnak a bőgősávjaival lettünk készen, ami nem rossz egy napra. Estefelé betoppant Szenti, akire egy nappal későbbre számítottunk, de nem jött rosszkor, fáradtak is voltunk, elég volt aznapra. Nyitottunk egy sört, összegeztük a korai tapasztalatokat, majd nemsokára ágyba dőltünk. Pontosabban a padlóra, a süketszobában leterített matracokon kvázi együtt aludtunk a hangszerekkel, nagyon meghitt volt. :-) Fél 9 kor csörgött óra, de Mapett addigra már túl volt egy zuhanyon, lefőzte a kávét, és még a konhyát is kitakarította a vacsoramaradványaink után, nagyon pörgött. 10kor megjött Béci és befejeztük a bőgőt. Bár pont egy dallal a vége előtt adta meg magát a húrkészlet, még így is időben voltunk. Mapett nézett magának egy délutáni vonatot, hogy visszatérjen a dolgos hétköznapokhoz, Szentivel pedig komoly feladat elé néztünk. Maci érkezéséig mindenhová oda kellett varázsolnunk valamiféle dallamhangszert ami mellé majd énekelni tud, mivel az Ő idejével nehezebben gazdálkodhattunk, így amint betoppan, mindent el kell dobnunk a kezünkből. Egyébként csak péntekre vártuk, de Szenti is jelezte, hogy amint letudta azokat a témákat, amikhez Ő kell, és csak Ő, szintén lelépne. Ez egyébként a vártnál jobban sikerült, Töfiék összerakták nekünk a szetapot, és nyúztuk egészen éjfélig, addigra már egész szép kis riffgyűjteményünk állt össze.
9.jpgAznap estére hivatalosak voltunk Hidasihoz, akit több szolnoki zenekarból is ismerhettek, és már tavaly nyáron is elszállásolt minket a szolnoki koncertünk alkalmával. Vittünk némi piát, és megnéztük az NHL rájátszás első meccsét. Bár ezutóbbi csak nekem volt piros betűkkel a naptárba billogozott kötelező program, a srácok szívesen csatlakoztak, elóbélygattunk együtt. Meccs után még dumáltunk, és Hidasi mutogatott a nótákból, amiken éppen dolgozott. Ötletes riffeket ír, nagyon bejöttek. Aztán döglés. Maximum 3 óra telhetett el, mire ránk talált a reggel. Lefutottuk a kötelező köröket, levideóztuk egymás faszát zuhanyzás közben, aztán kaptunk kávét, megköszöntük szépen, és visszatértünk a stúdióba. Egész nap gitároztunk, úgy nagyjából egy órás váltásokban, közben ipari adagokban nyomtuk magunkba a koffeint. Béla ajánlására Mapett még az első nap ebédre hozott egy garnitúra böszmenagy hamburgert, egy sarokkal arrébb valami kis faház büféből. Tényleg combosra sikeredtek, konkrétan így a harmadik napi ebéd alkalmával fogytak el. Szenti erről még lemaradt, rendelt valahonnét rántott sajtot sültkrumplival, ami a legaljább mirelitnek bizonyult, nem is hittem el, hogy ilyet képesek kihozni amíg meg nem kínált belőle. De ennyi komplikáció még belefér. Estefelé beugrott a Szolnoki, vele már korábban megbeszéltük, hogy majd kezd valamit az amúgy állandó jelleggel pörgő kameránk felvételeivel, mi zenéltünk, Ő meg videózgatott, gyorsan elment az este. Nem is tudom meddig nyomtuk volna észrevétlenül, hogyha nem üt be egy áramszünet. Valamikor este 11 tájékán egyszercsak minden elsötétült. Mivel ez egy ablaktalan helyiség, áram nélkül vakok lettünk, elég para volt. A kapun kilépve láttuk, hogy az egész környék elsötétült, valószínűleg egy rosszul jött villámcsapás következtében, mert addigra a viharfelhők is gyülekezni kezdtek. Bő másfél óráig nem volt áram, ez alatt persze elvoltunk, a Szolnoki tömte az agyunkat az aktuális őrületeivel, de mire visszajött, már lemondtunk a folytatásról. A felvételeink szerencsére nem úsztak el, a program pár percenként mentett magától is, úgyhogy többé kevésbé nyugodtan alhattunk. :-)
10.jpgAzt hiszem a sztoriban is elfér itt egy pihenő, az áramszünet pont jó apropó egy űber kiábrándító "to be continued" felirat bevillantásához. Bár készen van a folytatás, nem tudtam, hogy mennyire fogok elúszni a mennyiséggel, maradjon csak a hét második felére is valami. :-)

Kellemes hétfőt mindenkinek, aki azonnal ide kattintott, remélem nem vagytok túlságosan csalódottak a válogatott kiesése miatt, a kánikula legalább enyhülni látszik. :-)

Folytköv!

TGer

Címkék: denevér studio szolnok új lemez 2016 cojones

Célegyenesben 1.rész

2016.06.21. 19:56 | TGer | Szólj hozzá!

Pénz & Sárm!

Örülök, hogy újra itt köszönthetek minden kedves egybegyűltet. :-)
Be kell valljam, korábban már többé-kevésbé keresztet vetettem a blogolásra, valahogy úgy éreztem, túl sokszor mesélem el túl kicsi módosításokkal ugyanazt a sztorit, és 2016-ban már kevés olyan laikus van, akinek újat is, és érdekeset is tudok nyújtani a saját perspektívámból, napról napra, kizárólag beszámolókra hagyatkozva.

Ugyanakkor a téma néha csak úgy adja magát. Bár az utóbbi időben kispadra került a brigád, mégis sikerült végre tettekre váltani az ígéreteket, és felvenni a lemezt, amit már öt éve írunk. Ezt mondjuk letudhatnám ennyivel is, de nem. A folyamat kellős közepén úgy érzem, hogy szinte új ember leszek mire kész leszünk, és már most kényszert érzek a tapasztalatok megosztására. :-)
1.jpgEhhez kicsit régre kell vissza menni. Amikor az előző lemez bemutatását nagyjából letudtuk [2011], én halál egyszerűnek képzeltem a folytatást. Csak halmozzuk tovább a témákat, addig amíg elég nem lesz, és kész. Sima ügy. Ekkor persze még egy csomó friss élmény hatása alatt voltunk, ami aztán szép lassan elkezdett távolodni. Ami ma még áttörés, az holnap már elvárás.

Az igazat megvallva sosem tudtam elég objektíven felmérni, hogy amit csinálunk, annak hol a helye. Ez nem merül ki annyiban, hogy nem tudok egyenes, egyszavas, egyértelmű választ adni, hogyha valaki megkérdezi a műfajt, sokkal nagyobb itt az erdő. Mindig is voltak előttünk példák, akiket követtünk, de mégsem szerettünk volna egyikre sem hasonlítani. Az akkori tagság sem értett egyet abban, hogy hogy kéne helyezkedni, sem zeneileg, sem szubkultúra szempontjából. Nem mennék bele most olyanokba, hogy ki-mit akart, és mi lett volna ha, minden esetre bíztam benne, hogy elegendő "tartalmat" szolgáltatunk ahhoz, hogy mindenki megtalálja azt a néhány pontot, amivel azonosulni tud. Azt hiszem ez volt a legnagyobb tévedés.
2.jpgMármint az erre való törekvés. Ez nem jó taktika. Ha mindenki ízlésének van benne egy kicsi, mindenki csak kicsit fogja szeretni. Mostmár felismerem. Pedig sok zenész érvel ezzel az általa preferált keverék műfaj mellett, biztos van akinek jobban sikerül, de mi felvettünk egy 60 perc 40 másodperces lemezt, csak, hogy minden kikacsintás elférjen rajta. Mire azt a szűk keresztmetszetet megállapítottuk, amit a[z akkori] tagok szeretnek és/vagy hajlandóak eljátszani, a zene bő 60%-a egyszerűen lemorzsolódott. Ezt mindenképpen el szerettem volna kerülni a következő nekifutás alkalmával.

A fejlődés persze természetes folyamat, hülyén is érzem magam, hogy látszólag így rácsodálkozom, de el kellett kezdenem felülvizsgálni a korábbi munkamódszert, és végeredményt, és ez sokszor nehéz. Egy koncert hevében, vagy 150-el döngetve az autópályán, vagy egy házibuliban meghallva a saját nótát, elég hangulatromboló, hogy én, mint alkotó, akinek lehetősége volt dönteni, hogy egy-egy dal milyen legyen, már csak a "hibákat" hallom benne. Már pedig, ahogy telt múlt az idő, én egyre érzékenyebb lettem erre, és nem csak erre. Elkezdtem jobban figyelni másokra, és visszamenőleg is igazat adtam néhány kérdésben azoknak, akik próbáltak erről-arról lebeszélni. Hogy megbántam-e bármit? Dehogy! Félreértés ne essék. Az első anyag útkeresés. Mindig mindenkinek. Ezt akkor is mondtam, de csak azért, hogy elhárítsam a gyanúsítgatást. Most viszont már tudom mit jelent. És idő is éppen elég volt rá. Bár sajnálom, hogy nem voltunk termékenyebbek.
3.jpgFontos részlete az előzményeknek, hogy a tagcserék időről időre pokollá tették az életünket. Nem is az a legrosszabb, hogy elveszítünk egy-egy társat/barátot/segítő kezet a csapatból, hanem, hogy mindegyik hagy maga után egy egységnyi lelkiismeretfurdalást. "Ha mi mindent jól csinálnánk, biztosan mellénk álltak volna Ők is." Vagy valami ilyesmi. Ilyenkor ha el nem is bizonytalanodom, igenis felhívja a figyelmemet arra, hogy érdemes kicsit átgondolni a hogyan-továbbot, és nem ragaszkodni minden hülyeséghez feltétel nélkül, mert hamarabb szaladunk bele ugyanabba a pofonba mégegyszer és mégegyszer, mint gondolnánk. Na ez tartott idáig.

Miután ezen az egészen átrágtuk magunkat oda-vissza-sokszor, a többi már gyorsan ment. Hallgattunk új zenéket, megismertünk új arcokat, előbb-utóbb megfogant az inspiráció, aztán már csak egy kis pénz kellett, és hirtelen azon kaptuk magunkat, hogy az egész már élesben megy. El kell mondjam nektek, ilyen keményen én még életemben nem dolgoztam semmin. Elkerülhetetlen - bár törekednék rá -, hogy bele ne menjek a hogyvolt-ba, minden esetre azt gondolom érdemes végig zongorázni, még, ha csak a saját tanulságok levonogatása végett is.
4.jpgNode kezdjük az elején.
2015 elég laza volt. '14 őszén turnéztunk, azt ugye még heti szinten naplóztam itt. '15-öt közmegegyezéssel a dalszerzésnek szenteltük, megcélozva az őszt, mint lélektani határt, mire készen szeretnénk lenni. Nem volt könnyű. Egyfajta átlényegülés kellett hozzá. Próbaterem, bezárkózás, az együtt töltött idő újraosztása. Mert ez az idő kevés. Mindegyikünk élete eléggé kaotikus, tele többé-kevésbé komoly foglalkozásokkal, amiket a szabadidőből kell kigazdálkodni, nem sok marad a zenekarra. Ami meg mégis, azt - valamelyest érthető módon - mindenki a bulinak szentelné. Szeretem úgy mesélni, hogy egyedül én kattogok évek óta azon, hogy lemez kéne inkább koncertek helyett, de ez nem teljesen igaz. A srácok közül ketten még egyáltalán nem szerepeltek teljes értékű kiadványunkon. Ez nyílván valóan mindkettejüknek fontos, de, hogy az egyikük történetesen az énekes, extra jelentőséget kölcsönöz a dolognak. Szívás úgy reklámozni magunkat, hogy "hallgasd meg a zenét, de az éneket csak félig, mert már új emberünk van rá". Sőt...meddő. Aki meg nyíltan kevésbé leli kedvét a dalszerzői munkákban, az is belátta, hogy az aktualitás hiánya szépen lassan kinyír minket.

Most rászántunk egy egész évet, hogy meglegyen az új cucc. Ez is kevésnek bizonyult. Nem is a nulláról kezdtük, hiszen az anyag bő egyharmada már évek óta velünk "utazott", de be kellett látni, hogy képtelenek vagyunk az általános zenekari tevékenységeket egyszerre, egymással párhuzamosan folytatni. Éveken keresztül szerveztük turnéból-turnéba az életünket, és mondogattuk egymásnak, hogy most majd erre is figyelünk menet közben, de valójában szó sem lehetett róla. Amikor a vasárnap reggel az úton ér minket, több koncert fáradtságával, másod/harmad/negyednapos fejjel hazaesve, alig pár óra alvás után, ha meg volt beszélve, ha nem, akkor sem álltunk neki próbálni. De ha neki is álltunk volna, elképzelni is alig tudom, milyen ötleteink születtek volna azok között a körülmények között. Egyszerűen szükség volt rá, hogy "befagyasszuk" a zenekart a dalszerzés idejére. Ebbe került.
5.jpgHogy van-e lelkiismeretfurdalásom? Van. Már amennyi. Sajnos mellettem sem könnyű. De szögezzük le, hogy az ihlet nem programozható. Bár ezt minél többször mondom, annál inkább mentegetőzésnek tűnik. És már kurvasokszor mondtam. Másfelől, egyáltalán nem mindenkinek voltak dalszerzői ambíciói [egyébként ez a zenekarok többségével így van, csak nem mondják], és aki ilyenmódon "várakozásra kényszerült", annak joggal tűnhetett egy örökkévalóságnak az egész. Persze szörnyű káosz tud lenni, amikor mindenki mindent azonnal akar, néha már én is felismerem azokat a szituációkat, amikor bölcsebb csendben félre állni. :-) Egyébként többször felmerült, hogy már vagy három EP-t készíthettünk volna a halmozódó témákból. Ez igaz. De az is igaz, hogy 5 év vergődés után, nem tudnék a szembenézni a tudattal, hogy egy "rövidke nagylemezre" sem futotta a kreativitásból.

Az idő pedig egy furcsa tényező. A legnagyobb, tizensok lemezes zenekarok esetében - általában - pont az jelent jót, ha tovább húzódik 1-1 album elkészítése. Ebből derül ki, hogy tényleg megdolgoznak vele. Akik évente szarják a lemezeket, hogy pörgessék a boltot, a legkevésbé sem nyúlnak le a vödör aljára, hogy biztosak legyenek benne, hogy az aktuális cucc is komoly fejezet legyen a történetükben. Csak a kötelező.
6.jpgDe mi nem ilyenek vagyunk. Nekem fontos, hogy büszkék legyünk a dalokra, amiket írunk. Nem tudom, hogy ez merőben más szubkultúrákban is így van-e, de sok új dalt/lemezt meghallgatva az az érzésem, hogy az alkotó csak eszközként tekintett a zenére, mint a "növekedési" folyamat részére, és nem fontos neki, hogy alkotott-e valami lényegeset, ami önmagában is jó, és meghatározó. Persze a "klasszikus" bandákon is látszik ez a "sorlemez szindróma", de Ők legalább a kezdetekkor tele voltak munícióval, ami azért nem is öt perc alatt fogyott ki. Ma már viszont a legkezdőbbek is azonnal publikálnak, amikor még semmi valódi nincs a kezükben, csak remélik, hogy előbb-utóbb belejönnek, addig is tesztelik, hogy mekkora rájuk az igény. Ez az, amiben az öregek ténylegesen jobbak voltak. Nem tudok egy korai Metallica, vagy mondjuk Guns'n'Roses nótára úgy tekinteni, mint valami kezdetleges, útkereső, kísérletező, félkész termékre, amit még azelőtt adtak ki, hogy megtanultak volna zenélni. Nem. Ezek a dalok önálló életet élnek, teljes értékű fejezetek egy hosszú történetben, de nem "csak demók", vagy ilyesmi, jelentőségük van. Na ezt szeretném én is, ez hiányzik.

Néha eszembe jut, hogy olyan rétegműfajokban is vannak óriási világklasszis zenészek, ahol teljesen másban merül ki az ambíció. Például egyáltalán nem szempont több ezres tömegek előtt játszani, nem is törekednek rá. Mondjuk a fúziós jazz. Másfél órás lemezeket adnak el sznoboknak, pub-okban lépnek fel a Broadway-en, vagy színházakban, szmokingban ücsörgő arcok előtt, az elismerések nagy része elsősorban szakmai, a pénzük pedig szessönökből, filmzenékből, meg úgy általában a több-lábon-állásból van. Ebben egy bizonyos pontig én is örömömet lelném, node utána? Általában arra jutok, hogy az a csávó is csak hallgatja a kocsiban a saját lemezét, és kész. Amennyivel komolyabb zenész, annyival magasabbak az elvárásai magával szemben. Nálunk egy darabig az is vitatéma volt, hogy mi értelme új anyagban gondolkodni? Úgyse vagyunk zsenik, nincs ebben a műfajban már semmi, amit ne csinált volna meg előttünk ezer másik banda, a fizikai megvalósítás egy vagyonba kerül, miért nem lehet csak koncertezni, oszt kész? Az én válaszom egyszerű: mert unom. És én is hallgatnám a kocsiban. És, ha ez bekövetkezik, nem akarok kifogásokat keresni. Amilyenre sikerül, úgy szeretném késznek tekinteni, se "hibák", se kellemetlen kompromisszumok nem kellenek. Ez már most elég magas léc. És a közönségre még nem is gondoltam. :-)
7.jpgÉrdekes tapasztalat például, hogy hogy jártam, amikor lemezborítóhoz kerestem grafikust. Sok mindenkit megkerestünk, hogy rajzoljon nekünk, de irgalmatlan árakkal szembesültünk. Elég összetett koncepciót szerettünk volna megrajzoltatni, de még így is soknak tűnt. Persze több területen is szembesültünk vele, hogy az 5 évvel ezelőtti számok már nem stimmelnek, de arra mégsem gondoltam, hogy ekkora lesz az "infráció". A dolog pikantériája, hogy mivel a profi grafikus profi zenekarokhoz van szokva, fesztivál headliner-ekhez, meg slágerlistás "sztárokhoz", még meg is lepődtek azon, hogy nekünk mondjuk nincs pénzünk a zenélésből, és közvetlenül azért "érezzük meg" ennyire, hogy egy ilyen járulékos összeget ki kell köhögni, mert a saját kis összekuporgatott zsebpénzecskénkből van, és se kiadó, se szponzor, se management nincs mögötte a produkciónak, ráadásul még tervezett eladásokra sem kalkulálunk, hogy az egészet "befektetésnek" foghassuk fel. Mindeközben ez csak körítés, és még vagy egy tucat hasonló kiadás vár ránk, mire felvesszük, megjelentetjük, és bemutatjuk a cuccot. Persze Ők nem hibásak ebben, csak szimplán meglepő, hogy nincsenek képben a zenészlét ilyen vetületeivel. Egy nagy graffiti elkészítése sem olcsó, mégis rengetegen űzik a műfajt. Mi szeretnék minőségi cuccot kiadni a kezeink közül, az ilyen helyzetekben mégis csak egy választásunk van, virítani a lóvét. Jajj, micsoda tanulságok.
8.jpgTörjük is itt meg a sztorit, ennyi merengés egyszerre bőven elég lesz, a folytatásban röviden összefoglalhatjuk a hogyvolt-ot, és néhány alternatívát is megosztok Veletek, hogy mit tervezünk, hogy lát majd napvilágot a cucc, elkerülve az ígérgetést, mert még elég sok minden képlékeny, csak az biztos, hogy lesz. :-)

Rákendroll addig is, jó volt Nektek újra mesélni. :-)

TGer

Címkék: tavasz tapasztalatok új lemez 2016 cojones new album stúdiózás

Még egy ilyen kanyar, és visszajön a pacal...! :-)

2014.12.19. 06:40 | TGer | Szólj hozzá!

Sziasztok!

Lassacskán a célegyenesbe érünk, nem is húzom az időtöket felesleges bevezetésekkel.
Három bulink volt a legutóbbi beszámoló óta, és azóta ki sem látszottam a dolgokból, így most kicsit nehéz mindent összeszednem, de talán ez nem is olyan nagy baj. A gyulai kört megelőző napokban már olyannyira vállalhatatlan állapotok uralkodtak szerény hajlékomon, hogy úgy döntöttem rászánok vagy kettőt, hogy rendbe hozzak ezt-azt, és kitakarítsak most már. Sok minden gallyra ment, ablakzárakat kellett cserélgetnem, több helységben a linóleumot is felszedtem, és a vízvezetékek is okoztak fejfájást bőven [egy ideje már vödörrel öntögettük lefelé a ganajt a retyón]. Ismerhetitek is akár a kérómat, legfeljebb nem tudjátok, sok publikált fotó készül itt, és még valami is, ami miatt ezt az egészet felhoztam. De erről csak később.
1.JPGA szóban forgó hétvége ugyanúgy duplázós lett volna, mint majd' mindegyik, de a pénteki koncertet lemondták, Nagymágocsra így mégsem jutottunk el. Amikor kihírdettük a dátumokat, sokan fel is kapták a fejüket erre a kis falura a listában, nem értették, hogy oda mégis hogyan kerülünk, de én ettől még nagyon vártam. Korábban sok olyan tapasztalatunk volt, hogy az ilyen eldugott helyek - kiéhezettségük okán - elég hálásak tudnak lenni. Egyszer egyébként már áthaladtunk rajta egy utazás alkalmával, Orosházára menet útba esett. Ha minden igaz, a koncertet befogadó kocsma az, ami bedobta a törölközőt, és a helyi kontakt nagyon szerette volna átmenteni valahová a hepajt, de a jelek szerint nem sikerült. "Na mindegy."
2_1.JPGSzombat délutánra rendeltem a srácokat magamhoz. Szenti és Mapett biztonságban megérkezett, Macival viszont nem sikerült egyeztetni, hogy min változtat az, hogy csak ekkor indulunk, így lett egy kis szabad időnk. Elugrottunk visszaváltani a takarításkor összerakott üvegeket. Nem kevés volt, még a másfél évvel ezelőtti Erdély-túráról is itt maradt egy kockányi üres palack, mégis valahogy többre számítottam. Minden esetre az sem jött rosszul. :-) Volt még egy kis paránk az cuccal kapcsolatban, egész pontosan azt nem tudtuk, hogy mennyire lesz felszerelt a klub. Elvileg Szenti lekommunikálta ezt, de Mapettet mégsem hagyta nyugodni a dolog, úgyhogy elég kacifántos módon, az egyik pincér lányt lenyomozva a fészbukon, sikerült szereznünk egy kontaktot, aki végülis megnyugtatott affelől, hogy nem kell már eksztra motyóval készülnünk. Maci is előkerült, mire minden szokásos kört lefutottunk, úgyhogy nem volt más hátra, mint előre. Igen hamar visszatért beszédtémaként, hogy mit akarunk kezdeni magunkkal, ha majd a koncertek mellett újra levegőhöz jutunk, és szintén igen hamar újra vitatkozásba torkollott. Nem voltam valami toleráns kedvemben, fáraszt már nagyon, hogy ilyen küzdelmek zajlanak közöttünk, így ez valahogy az egész utat fémjelezte - számomra. Igyekeztem a lehető legtömörebben összefoglalni az álláspontjaimat, és csak annyi indokot felhalmozni, amennyit feltétlenül muszáj. Érdekes, hogy belátok ugyan néhány tőlünk olajozottabban működő zenekar kulisszái mögé is, mégsem érzem, hogy akármit is tanulhatunk tőlük. Pedig jó lenne már megszabadulni ettől a jelenségtől, hogy akárki akármit mond, képtelenség egyről a kettőre jutni, mert mindenki ezrével kezdi bedobálni a pro-kontra érveket, mint amikor a felugráló ablakok idegesítenek halálra a szar holnapokon... Szerencsére a 3-4 évvel ezelőtti önmagunkra jellemző 2-3 fős klikkesedés már nem kifejezetten jellemző a vitatkozásainkra...
3.JPGCsabit Szarvason vettük fel, így próbáltunk a lehető leggyorsabban/hatékonyabban célt érni. A duma is többé-kevésbé elterelődött, Mapett a Vörös Yuk felújításáról mesélt, meg ilyen-olyan szakmai dolgokat feszegettünk. Volt még egy jelenésünk a No Silence stúdióban koncert előtt, mert megbeszéltük Simivel, hogy Szenti ezzel a bulival összekötve jön feljátszani az új Over My Dawn dalt. Nem könnyű belőni a helyet, mivel nem pontosan Gyulán van, hanem mellette egy tanyán, és főleg így éjszaka könnyű eltévedni. Nagy nehezen azért odataláltunk, Szentit kitettük, és tovább indultunk a helyre. Belvárosi pinceklub, vidéken az ilyenek jót jelentenek, most is meg voltunk elégedve, mind méretében, mind adottságaiban nagyon bejött. A tulaj jó arc volt, kaptunk sört, és mivel már csak egy óránk volt kezdésig, elkezdtük összepakolni a cuccokat.
4_1.JPGHetek óta az első alkalom volt, hogy a hátteret is használni tudtuk, egy pontosan olyan széles, feltekerhető vetítő vászon volt a színpad mögötti falra szerelve, ezen csak át kellett terítenünk, mint a száradó ruhát. :-) A Scarecrow és a Toportyán Férgek már minket megelőzve megérkezett, úgyhogy kisebb-nagyobb technikai akadályok elhárítása után át is adtuk Nekik a terepet. Kaptam Bencétől egy kis olvasnivalót, amit a koncertre beüzemelt állványos reflektor fényénél próbáltam szemrevételezni, de olyan hülyén váltogatta a színeit, hogy hiába a fullos bőrkanapé, egyszerűen az őrületbe kergetett, el kellett vonulnom "hátra". Egyébként egy teljesen felújított szuper-menő kocsmáról beszélünk, szóval szó sincs a szokásos dohos-téglás-álcahálós pinceklub megfejtésről, annál cudarabban nézett ki a backstage, ami a pince egy lezárt szakaszában, egy óvóhelyen volt, itt már sima fehér fény világított. Kellemes volt, csak kicsit hideg. Csabi is ide menekült egy kicsit a nyugiba, úgyhogy most megint lelkizhettünk egy sort.
5_4.jpgHarapós kedvemben vagyok voltam mostanában, fáraszt, hogy ennyi mindenért kell felelősséget vállalnom, és sokszor úgy érzem ezzel egyedül maradok. Félreértés ne essék, imádom a srácokat, és tényleg úgy érzem, hogy ez most összeérni látszik [persze igazán majd csak akkor, amikor elkészül a közös lemezünk], és ez sokszor el is hangzik, de nagyon hiányzik, hogy néha mellettem is kiálljon valaki. Ez ilyen tipikus "turné vége" szindróma, kezd sok lenni. Nem fogok semmi rosszat mondani, de akadnak bennem tüskék. Csabi egyébként nagyon készségesen végighallgatja a panaszkodásaimat, néha azt gondolom, rajta kívül nem is értené senki. Pedig tudom, hogy ez az írás félig-meddig üzenet is [vagy "segélykiáltás"], de sajnos csak teljesen hétköznapi, pitiáner hisztiként csapódik le a köztudatban. Nem hiszti ez, csak én is vágyom rá, hogy ellazulhassak, és kicsit élvezzem. Pia nélkül, nyakbaborulások nélkül, világmegfejtés nélkül...csak a zene kedvéért, vágjátok.
6.JPGA hely tulaja az egyik legproaktívabb szervező volt, akivel idén találkoztunk. Folyamatosan kereste velünk a kontaktot, dicsérte az ide hordott motyót, és annak hangját, sört is kaptunk, meg mindent átbeszéltünk, ez tetszett. Igaz, hogy az artisjusos papírom láttán egy kicsit ráncolta a szemöldökét, de mivel az egésszel úgyis csak én foglalkozom, nem volt gond ez sem. Találkoztunk két messzi földi cimboránkkal is, Zsebivel, és Rolival, akik Nagyszalontáról jöttek át Gyulára. Tudom, nem nagy távolság, de azért mégis különleges mindig, ha utaznak a kedvünkért, pláne ha országhatárokon át. Nem először fordul elő, pár éve egyszer Békéscsabára is beugrottak megnézni. Azért sem mindegy a dolog, mert Őket még az 'Akelás időkből egy mosonmagyaróvári társaságból ismerjük, 'Szalonta pedig "egész véletlenül" Túrkeve testvérvárosa, szóval sok ponton össze lehet itt kötni a dolgokat. :-)
7_1.JPGA 'Férgek és a Scarecrow is lezúzta a magáét, már-már rutinból, így nincs is hova ragoznom, mindannyian meg voltak elégedve a bulival, és ez a fő. Lett volna még egy negyedik, az Orosházán megismert Colmena nevű zenekar is, de lemondták, nem is emlékszem, hogy miért. Minden esetre így is késő volt mire sorra kerültünk, többen fel is adták a "várakozást", minden esetre lelkes arcok gyűltek össze. A műsor a szokásos volt, úgy is működött, ahogy kell. Bár készült egy-két videók, amin felfedeztünk hibákat, néhol igencsak durván mellémentek a gitárok a hangolásnak. Csak remélni merem, hogy ez nem bukott ki túl durván ott helyben. Mikor végeztünk, nekem nem volt kedvem egyből visszaöltözni, eléggé hideg volt hátul, így leizzadva nem is lett volna megfázás-biztos. Csabival elég sokáig elhúztuk a cuccok összekaparászását, és bár eldumálgattunk meg elröhögcséltünk közben, de azért megint úrrá lett rajtam a neheztelés amiatt, hogy a többiek a záróakkord beütésével bezárólag a szélrózsa minden irányába szétrebbentek, meg sem gondolva, hogy esetleg segíthetnek valamiben. Ez így a "vége felé" már egyre jobban idegesít, és nem is értem. Hülyére aggódom magam a cuccaikért, hogy mi lesz, ha majd rajtam keresik az összes apróságot amit csak úgy lebasztak valahová, hogy a legrövidebb úton rárabolhassanak a szeszre. Értem én, hogy buli van, de szerintem ez túl laza. Macit például már majdnem sikerült bevonni a dologba, amikor "oldalról" egyszerűen berepült a képbe egy arc, és csak annyit mondott: "ha jössz csocsózni, kapsz pálinkát!" ...és mentek csocsózni. :-D Jó nekik...
8_1.JPGMegint csak ne értsétek félre, nem akarok én itt szarakodni, csak ezek a dolgok valahogy arra emlékeztetnek, hogy a többiekkel ellentétben én nem bulizni jöttem. Valahogy nem tudok leszakadni erről. Csurom retek volt a cucc, minden leöntve borral, sörrel, meg az utcáról behordott sárban megfürdetve, hát ritka kellemetlen szitu volt. Tudtam, hogy itthon sem lesz elég mindent a helyére pakolni. Mire mindenki kibarátkozta magát, és nagy nehezen kivergődtünk a cuccokkal a járgányhoz [teljes összevisszaságban, azt se tudtam, hova nyúljak], már benne voltunk a hajnalban, be is zárt a hely, pontot is tettünk a dolgok végére. Gyulán egyébként komoly éjszakai élet van, tele volt a főutca fiatalokkal, úgyhogy ezt csak az órára pillantva realizáltuk mi is. Tettünk egy kísérletet még egy kis éjszakai zabálásra, de annyian álltak sorban, és olyan botrány mód lassan "főztek" az egyszem nyitva lévő kajáldában, hogy pár perc ácsorgás után feladtuk. Simi és a barátnője pont arra sétáltak, megpróbáltunk tudakozódni, hogy van-e esetleg másik hely, akár távolabb, ahol tudunk valamit enni, de mivel semelyik esetben nem voltak biztosak a nyitva tartásban, inkább megindultunk hazafelé.
9.JPGA Gyula táblával történő fotózkodás ugyanúgy zátonyra futott, mivel már semmihez sem volt türelmem, és miután huszadik próbálkozásra sem találtuk meg a megfelelő pozíciót ahhoz, hogy mindenki benne lehessen a képben, egyszerűen ott hagytam a picsába az egészet. Nem bírtam már tolerálni, hogy még ezen is vitatkozni kell, jól le is üvöltöttem a bobok haját, már nagyon érett. Bocs mindenkitől, ha úgy érzitek, hogy ezzel még tartozom, de nagyon nem esett jól az egész jelenet, nem is akarom tovább ragozni. Egész úton hazafelé azon merengtem, hogy honnan a francból van bennem ez az egész feszültség, és, hogy biztos az én hibám, de valahogy mégsem jutottam arra, hogy jó pofát kéne bármihez is vágnom. Szeptemberben még, amikor azt láttam, hogy a srácok nélkülem is egy csomó koncertszervezést kezdeményeztek, és intézgetik szépen az egészet, már előre elterveztem, hogy most én leszek az, aki a maga segge alá tolatja a körülményeket, és hűdekurvára le fogok lazulni, ennek ellenére, már egy ideje totál a viszályára fordult bennem a dolog. Mindegy, hagyjuk is ezt a témát, nem akarom, hogy ez legyen a legjellemzőbb része ennek az "epizódnak"!
...talán ez a néhány, az átlagosnál is komolytalanabb illusztráció segít egy kicsit visszabillenteni a hangulati egyensúlyt. :-)
10_4.jpgA következő egy hét amúgy is sokkal proaktívabb volt. Volt egy kis közös dolgunk vasárnapra is, így félig-meddig rögtönzötten megbeszéltük, hogy Maci kivételével mindenki nálam alszik, így egy kisebb box-kiállást leszámítva [fel kellett töltenünk vízzel az egyik kütyüt] nyíl egyenesen jöttünk hazáig. Már világos volt, mire felértünk Pestre, futottunk egy szokásosnak mondható teszkózós kört. Úgy ki voltunk éhezve, hogy ott helyben - fizetés után persze - leültünk felzabálni a fél pékséget. Kipróbálásra került egy egész csomó mostanság megjelent ízesített túrórudi, és Soproniék "palackozott csapolt söre" is, ami egy elég hülye koncepció, legfeljebb az számít jó pontnak, hogy papírzacskóba bújtatott üvegben árulják, ami elég mókás megjelenésre. A kaja azért javított a közérzeten, és egy gyors pakolás után úgy durván reggel 8 magasságában leheveredtünk szundítani egy másfél órát. Fél11 felé már a második kávénkat szürcsöltük, és csaptunk egy kis rendet, hogy kezdetét vehesse a meló.
11.JPGAmiről itt szó van - és már eléggé közel járunk a megfejtéshez ahhoz, hogy "nyíltan" beszéljek róla -, hogy Bence megintcsak a zenekar körül ólálkodik, és ezúttal egy olyan ötlettel állt elő, hogy az egyetemen ahol "tanul" [Szeged], olyan feladatot kapott egy beadandóhoz, hogy egy bizonyos dramaturgiájú dokumentumfilmet kell forgatnia, és amennyiben benne vagyunk, Ő minket választana témaként. Még szép, hogy benne voltunk. Már a turné eleje óta igyekeztünk minél több nagy pillanatot megörökíteni videó formájában, hogy annyi naprakész anyagunk legyen a filmhez, amennyi csak lehet. Persze archívnak tekinthető felvételek tonnájával vannak a "fiókban", - a '11-ben és '12-ben bonyolított turnékon, és a stúdiózásokkor is nagy videózásokat rendeztünk - de azt szerettük volna, hogy a jelen kapja a legnagyobb hangsúlyt. A fészbuk aktivitást leszámítva nem sok kézzel foghatót alkotott még ez a brigád, úgyhogy itt volt az alkalom. A kezdetektől-napjainkig zanzásított kis jeleneteket egy afféle portré-interjú jellegű székenülős-mesélős-véleményezős-nyilatkozós vázra építettük fel, ez várt ránk vasárnap, ezt vettük fel.
12.JPGBence már előre összekészítette a kérdéseket, bár sok időm nem volt átgondolni, de többé-kevésbé személyre szabtuk, és mindenkivel toltunk egy-egy szettet. Díszletnek a lakásomat használtuk, ugye ez eleve egy elég "releváns" látványvilág, másfelől meg kimondva-kimondatlanul a zenekar bázisa. Már azóta minden lényeges háttérmunkát itt végeztünk, amióta eltűnt az életünkből a rendszeres Túrkevére mászkálás. Jó kis beállításokat sikerült kisakkozni, bár a bevilágítás okozott némi fejtörést, és amúgy is minden megoldást abszolút amatőr módon a bármilyen-háztartásban-fellelhető eszközökkel kellett hozni, de elég jól sikerült, kora délután készen is lettünk Csabival, Szentivel, és Mapóval. Mivel Maci csak később ért rá, így útjukra engedtem a srácokat, pár óra múlva pedig folytattuk kettesben. Jogos lenne a kérdés, hogy mit tudunk még mesélni magunkról, ami itt a blogban, vagy más módokon [például interjúkban, vagy a színpadon konferálás által] ne lett volna unalomig ismételve, de igyekeztünk egyfajta alternatív hangot megütni, kicsit átfogóbb képet, nagyobb rálátással mutatni.
15_4.jpgAz sem mindegy ugye, hogy mindenki megszólal majd a filmben, és bár Macival erős túlsúlyba kerültünk a nyersanyag szintjén, próbáljuk majd úgy csűrni-csavarni, hogy helyreálljon az egyensúly. Itt a blogban amúgy is hajlamos vagyok megfeledkezni róla, hogy a zenekar nevében szólalok meg, sokszor merészkedek olyan területekre, ahol már nem teljes az egyet értés, így érdemes lenne nagy betűkkel kiírni, hogy SZVSZ, ezzel is biztosítva a többiek véleményének tiszteletben tartását. Hozzáteszem, hogy időnként épp ez fog vissza az igazán kemény odamondásoktól - nem hiszem, hogy nagy titkot árulok el azzal, hogy amikor időről-időre negatív kontextusban írok valamiről/valakiről, azt élő beszédben nagyon finoman fogalmazva kevésbé diplomatikusan tenném...tudom, hogy ez kicsit hülyén passzol az oly' sokat hangoztatott "blogban nincs cenzúra" elvemhez, de higgyétek el, nem kétszínűsködök itt egy percig sem, csak szimplán igyekszem elkerülni, hogy a zenekar megítélését rontsák ezek a sajnos langyos kritikák. Bízom benne, hogy olvastok a sorok között, hiszen ismertek. ;-)
13.JPGA következő hetet, a "ne álljunk meg nyerő szériában" elvet követve Szegeden töltöttem, Bencével nekiálltunk az utómunkának. Már a leutazás magasságában kibukott, hogy ez nem lesz egy egyszerű menet. Mire mindenkinél körbe házaltam, aki bármilyen nyúlfarknyi kis videóanyaggal rendelkezik a témában, ott tartottunk, hogy kedd este van, és én még mindig nem aludtam egy percet sem. Szentinél konkrétan egy napon keresztül digitalizáltuk a kazira készült felvételeket, Mapettel a fél lakást feltúrattam, mire minden memóriakártyát megtalált, ami valaha megjárta a telefonját, és még a fél haveri kört is feltelefonáltam, hogy küldjék el amijük van. Azért egész jól összejött a nyersanyag, felpakoltam minden motyót amire csak szükség lehet, és megindultam Délnek. Enni sem sikerült túl sokat ez idő alatt, úgyhogy az első mekiben vettem egy szatyor sajtburgert, és azokat majszolgatva alig egy óra alatt letekertem a távot. Rájöttem, hogyha izomból taposom a gázt egész úton, körülbelül pont akkora kockázattal vagyok mintha elalszom, viszont elég adrenalint áramoltat át rajtam, hogy az utóbbi egész biztosan ne történjen meg. Hülye ötlet, de működött, úgy mentem mint kamaszkoromban, egészen feldobott. Ne próbáljátok ki otthon!
14.JPGAz utómunkával is kifejezetten jól haladtunk, bár Bence kissé alábecsülte a feldolgozandó adatmennyiséget, és sajnos a hardver kapacitásaink végére is igen hamar eljutottunk [a várthoz képest legalábbis egész biztosan]. Nem lettünk készen, de egész jó képet kaptunk róla, hogy mire számíthatunk a végeredménytől. Jó hangulatú munka volt, kifejezetten kellemesen csalódtunk egymásban, már ami az együttműködési képtelenségeinket képességeinket illeti - különösen 5 év együtt zenélés tapasztalataiból ítélve. Közben persze ment a hülyülés, ha elfáradtunk kávéztunk, sőt, a kolléga még egy lasagna-t is sütött valamelyik este. A hétvége eljövetelével fel kellett függesztenünk a tevékenységet, mivel jelenésünk volt otthon. Kecskemétig még együtt utaztunk, nagy vonalakban elterveztük a befejezés hogyanját, aztán elköszöntünk, én meg újból késésben találtam magam.
16_2.JPGKellemes hazautam volt amúgy, laza zene ment a rádióban, és a naplemente sem csúnya az M5-ösről vizslatva, de mire hazaértem, épp hogy csak egy zuhanyra volt időm, plusz dobtam egy csókot a lánynak akit imádok, aztán irány a Dürer. Míg mi többiek aktív pihenőn töltöttük ezt a hétvégét, Maci két zenekarral is fel tervezett lépni aznap. Az ALS a szokásosnak mondható év végi buliját adta, viszont egy elméletben már évek óta létező, de kézzel fogható formát csak mostanában öltő zenekar, a Hit By A School Bus debütálni készült. Macinak van egy egészen hosszú listája azokról a dalokról, amiket el szeretne még játszani ebben az életben valamelyik bandájával, egy kicsivel rövidebb listája azokról a műfajokról, amikben ki szeretné próbálni magát, és néhány olyan ötlete, ami köré felépít majd 1-1 kis világot. Na ez a banda az utóbbiak egyike. Gecitürhő kétakkordos őrjöngés, szigorúan trióban, kizárólag a lényegre szorítkozva. És, hogy mi a lényeg? Hát körülbelül az, hogy mindenki bassza meg a faszt, ugyanazzal a fasszal. Persze nem általánosít, külön-külön, részletesen kitér minden egyes esetben, hogy az éppen szóban forgó alany pont miért. De mindegy is, jó kis dzsunga tress/grájnd/krászt cuccról van szó, a nemrég megjelent kislemezen én is kajabálok, tökre élem. A dalszerzési tevékenység egyébként nagyrészt Maci munkája, koncertképes trióvá Nedóval, és a Superbutt-os Attikával egészül ki, akit mondjuk én nem ismerek személyesen, de mivel mindenki így hivatkozik rá, bátorkodom én is azt tenni. :-)
17_3.jpgJó volt a koncert, és bár nem voltak sokan, Mapett nagyon dinamikus megszólalást sakkozott ki nekik a pult mögül, egészen megdöbbentő módon életre kelt a cucc. A kislemez DIY készült, és bár nem a legkutyaütőbb - kizárólag demó szintű cuccokkal és körülmények között, de azért sejtettem azt, hogy jellegében megváltozik majd az egész, ha élőben, csutkára kihajtva tálalják. A Szezon buli hasonlóan jól sikerült, és bár itt sem voltak sokan, azért szépen megmulatták a dolgokat. Timi [Mrs.Maci] egy elég lélekemelő beszédet is tartott nekünk arról, hogy mennyire nem szereti, hogy sok közös barátjuk eljátsza, hogy támogatják Macinak ezeket az önmegvalósító jellegű törekvéseit, mégis, amikor kellenének, akkor nincsenek sehol, és mi ehhez képest milyen jófejek vagyunk, hogy mindig, mindenhol "testületileg" jelen vagyunk, és támogatjuk a "mieinket", amiben csak lehet. Hát igen. Szezonék egyébként elég jól haladnak az új nótáikkal, megint volt egy egész csokor, amit eddig nem mutattak még be sehol. Nagyon jól találnak el bizonyos hangulatokat, főleg azokra a témákra kapom fel a fejem, amikről számomra egyértelműen az jön le, hogy ezt nem lehet "kitalálni a semmiből", mondjuk otthon pötyörészve a hangokat a gitárpróba, hanem igenis próbálni kell hozzá, és hosszú időn keresztül érlelni, variálni, kikristályosítani a dolgokat. Bár nem én vagyok az igazán "próbákra éhes" tagja a közösségünknek, de ezek hallatán el kell ismernem, hogy igen, ez valóban hiányzik belőlünk. Itt lenne az alkalom tanulni valamit. :-)
18_2.jpgMire a srácok lejátszottak, nekem már ketyegett is az óra egy itthoni jelenésemhez, úgyhogy lecuccolás után elköszöntem, gondoltam eldöcög ez már nélkülem. :-) Másnap aztán jött a hideg zuhany, miszerint indulhatok vissza a próbaterembe az énekcuccért, mert a kövi hétvégén még az is kelleni fog. Megtörve ezt azzal, hogy Szenti bátyja is aznap költözött, és még oda is beugrottam egy kicsit segíteni [bár a legvégére értem oda, így nem sok hasznomat vették], fáradtságban szinte már ugyanott voltam, mintha ugyanúgy koncerteznénk. Sebaj, a lényeg, hogy el lett intézve. Hét közben egy épületbontáson dolgoztunk a Random Virág Tomival, úgyhogy be kellett melegíteni. Jól elfáradtam, a kezemet szétvertem, és a szakállamba ette magát a cementszag, de azért megcsináltuk. :-) A hálaadás napi NFL maraton azért kárpótolni tudott [főleg mint ürügy az udvarlásra]. :-)
19_4.jpgSzigetszentmiklós, közelsége révén egy kicsit megtévesztett, így megint csak kapkodásba és fejetlenségbe torkollott a gyülekezés. Egyedül Szenti volt rugalmas, vele rendesen össze is pakoltunk, aztán felkaptuk Csabit a vasúton, de mind Mapett, mind Maci elég jól elúszott. A várakozással nyakunkba szakadt időt produktív kutatómunkának szenteltük. A Hős utcai benzinkúton kellett találkoznunk, ahol egy Penny Market is akad, szóval miután megetettük egy kicsit a busz folyadéktartályait, gondoltuk lecsekkoljuk, hogy hogy sütnek a pékek errefelé. Ez nálunk amúgy is olyan rituális dolog, nem múlik el hétvége teszkó [!] látogatás nélkül, de ezt az esetet megbántuk. Nagyon finoman szólva az egész bolt egy rakás szar, mind a választék, mind a kiszolgálás terén TALPAS egyesre vizsgázott, a tájára nem megyünk többet. Azért vettünk ezt-azt, de már csak kínunkban. Mire a srácok megérkeztek, már késésben voltunk, szóval ezzel a csalódással "kiegészült" feszültséggel néma csöndben elstartoltunk. Maci nem értette pontosan a szitut, így eléggé felhúzta magát, hogy most akkor Őt mi hibáztatjuk-e azért mert ennyi időt kóstál a városban lezongorázni azokat a távolságokat, amikre neki még szüksége volt munka után. Nem volt ilyesmiről szó, csak ahogy írtam is, ennyi mindennel a hátunk mögött, már minden apróságot nehéz elviselni, ami nem könnyíti meg a dolgokat... :-(
20_2.jpgA távot egyébként pikk-pakk abszolváltuk, nem úgy a hely megtalálását. Eléggé összezavart, hogy az előzetes utána nézés alapján minimálistól kicsit rosszabbnak mondható helyismeret, a telefonon kapott tanácsok, és a GPS véleménye mind ellent mondtak egymásnak. Így utólag persze már egyszerűbbnek tűnik, és valszeg oda is találnék, de főleg az zavart be, hogy már csak a vélhető közönség helyébe képzelve magam is, minden megtett száz méter után egyre kizártabbnak tűnt, hogy ilyen helyen kéne keresnünk egy bulit. Nagy nehezen csak megérkeztünk. Az infrastruktúra egész rendben volt, színpad, hátsó ajtó, parkolóhely, ide behúzok egy pipát. A cuccról, és a helyiek mentalitásáról már nem nyilatkozhatok ilyen derülátóan. Az Aspects zenekar, nem sokkal az utolsó pillanat előtt lemondta a szereplést, és ezt a szervezőség szankcionálta is...a motyó meg csak simán egy rakás szar volt, miközben olyan kampányolást kaptunk mellé, hogy jujj. Ettől függetlenül a társaság, akik összegyülekeztek erre a nem túl rangos eseményre, nem nagyon tűnt válogatósnak, a Toportyán Férgek beállása alatt, már a "kérem a lábdobot" felszólításra felálltak táncolni, mókás volt. Maci egy korábbi bekezdésben már felemlegetett ismerősei egyébként ezúttal ellátogattak a bulira, mondván, hogy közülük többen ide valósiak, úgyhogy ott is alakult egy kis kör. Azt mesélték, hogy lettek volna többen is, de a városban két nagyobb társaság is, akik rendszerint a hely törzsközönségét adják, épp házibulit tart aznap, úgyhogy rájuk nem számíthatunk. Sajnáltuk, de hát mit lehetett tenni. A srácok rámentek a szeszre, én meg jobb híján kávézással ütöttem el az időt. A pultos lány kedves volt, és bár eléggé nagy kavalkád volt a pia körül, főzött nekem vagy hármat is zsinórban, pont erre volt szükségem.
21.jpgA Férgek bulija elég türhőre sikerült, a megszólalás gyakorlatilag kimakszolta a koncepciót, soha ilyen recsegős-ropogós élményben nem volt eddig részem - bár lehetett volna...ha Ők is ott lettek volna Szarvason. :-) A fiatalság azért élte, nem kérdeztek semmit. Az egyik mélynyomó sikeresen leégett, és a rezgéstől még a színpadról is lemászott a cucc [jó nagyot csattant], aztán a mi koncertünk alatt még egyszer. Hátőőő...izé. Semmi közünk hozzá bazdmeg. Nem is értem. Méretét, és elrendezését tekintve kényelmes placc volt, nem volt különösen kellemetlen itt játszani, csak a hangzás által éltem újra részben a Szarvason tapasztaltakat [ahol amúgy meg minden más miatt tökre lelkiismeret furdalásom volt, ha emlékeztek]... A bulinkat nem részletezném, olyan volt, mint a többi, csak egy kicsit random. A haverok bírták. Az útitervünk szerint e között a két koncert között otthon alvás szerepelt, és Szenti be is táblázta valamivel a délelőttjét ezen felbuzdulva, úgyhogy eléggé szorgalmazta a mielőbbi hazaindulást. Az ittasabbik felét mondjuk nem volt könnyű rávenni, hogy segítsen, de a Férgekkel jól eldumálgattunk színpadbontás közben. Csak Csabit zavartuk kissé, akinek szanaszét voltak rakva a tokjai, és kapott is egy kérdőre vonást a stílusát illetően, amikor látszólag idegesen próbált szlalomozni az cuccban térdig gázoló emberkék között. Norbi, a Férgek frontembere kérdezte meg tőle, hogy "csak Őt személy szerint utálja-e nagyon, vagy tényleg ennyire alulfejlett a kommunikációs képessége?", és sikerült egy érdekes párhuzamot is felállítani a konyhai munka [gy.k.: Csabi szakács], és az antiszocialitás között. :-) Húbazdmeg, mondom, mi lesz itt mindjárt??...de aztán semmi, csak röhögtünk az egészen.
22_1.jpgNem úgy kábé 10 perccel később, amikor már a busznál tartottunk, és valaki a seggére állítva tette le a kedvenc gitáromat a hátam mögé, ami jó nagyot csattanva el is dőlt amikor nem néztem oda, na az meg belőlem hozta ki a rosszabbik énemet. Szerencsére megvédte a tok, de nagyon remélem, hogy ebből nem lesz legközelebb, mert a frász jött rám. Egy darabig csak fortyogtam magamban, de amikor kész lett a pakolás, és próbáltam volna átgondolni, hogy minden megvan-e, már nem tudtam tolerálni, hogy a srácok harmadszori felszólításra sem hagyták abba a hátam mögött 1 méterrel történő sutyorgást, úgyhogy üvöltöztem egy kiadósat. A hely tulaja is ott volt, próbált beszúrni valami közhelyet, hogy "úgyis minden megvan", de azt is leugattam. Tudom, nem kellett volna, de megmondom őszintén, hogy nem bántam meg, ilyenkor ezeket hagyni kell, hogy kijöjjenek belőlem, nagyon rosszat tesz az, aki húz azzal még percekig, hogy "nyugi már, lazulj!". Attól napokig is rajta tudok maradni a dühön. Levezetés képpen betoltam az utolsó sütit, amit még a Pennyben vettünk, aztán megpróbáltuk bebikázni a Férgek verdáját, hogy Ők is elstartolhassanak. Nem arattunk túl nagy sikert, még egy kósza szikrára sem futotta a töltésből, ez főleg azért meglepő, mert betolni kifejezetten rövid távon sikerült. A hazautunk többé kevésbé zökkenőmentesen zajlott, mindenki épségben megérkezett, felszórtuk a motyókat hozzám, Csabival még kicsit elemezgettük a történteket, aztán ledöglöttünk. A másnapi kötelező nagyzabálás ezúttal a sokat emlegetett Pléh Csárdában történt. Ezt egy egész napos programként illik értelmezni, mert még ha reggel 8kor tolod is oda a képed, akkor is garantált, hogy úgy bekajálsz, hogy estig egy értelmes gondolatra nem fogja futni, nemhogy még mocorogj is mellé. Valamivel átfogóbb képet igyekeztünk kapni a menüről, mint legutóbb, így nem csak a másfél kilós panírozott hullákra építettünk. Szenti barátnőjével kiegészülve hatan voltunk, kipróbáltuk a pacalt, a sztrapacskát, a milánóit, a rakott krumplit, és az egyszerűbb gyomrúak [például én] a cordon bleu-t.
23_1.jpgMondanom sem kell, hogy irgalmatlan adagokat adnak, aki mellőzte eddig a linkekre kattintgatást, szerintem pótolja be, és nézze meg a videót, mert abból fogja érteni. Az öreg, aki főnökként szerepel, egyébként nem dolgozott aznap, és ez érezhető visszaesést jelentett a minőségben, de mondjuk engem ez nem érdekelt, én zabálni jöttem [Csabi szóvá tette, dehát Ő szakmabeli, jó hogy érzékenyebb]. :-) Persze senki sem bírt vele - az csodával határos lett volna - ki előbb, ki utóbb, de a végét mind elcsomagoltattuk. Bocs, ha ezzel most szétoszlatok egy álomképet magunkkal kapcsolatban, ez tényleg profi szint, a közelében sem vagyunk. Volt még rajtunk kívül egy elég tiptop kis kosztümös csaj a bódéban, meglepő temperamentummal hallottuk telefonálni két rágcsálás között, Tőle kifejezetten féltünk. Mi van, ha egyedül betolja a szemünk láttára, amit mi nem bírunk hatan?? :-D Az utolsó pillanatig a jelét sem adta fáradásnak, de aztán egy ponton Ő is bedobta a törölközőt, és kért egy dobozt. Szerintem pontosan ismerte a határait, nem úgy tűnt, mint aki idegenül mozog a környezetben. :-) Az idő is szépen elment, lassan ideje volt összeszedni magunkat. Hozzám amúgy kifejezetten közel van ez a hely, de még megígértük, hogy kivisszük Szentinét a Keletibe. Elég sűrű forgalom volt, nem is mertem közelebb menni, mint a Dózsa György úti kereszteződés, itt elköszöntünk, és visszafordultunk. A liftből kilépve a húgom jött szembe a folyosón, rögtön meg is örökölte tőlem a kajám második felét, úgy éreztem már a könyökömön jön ki. Dobtunk egy kávét még pakolás előtt, reméltem, hogy kicsit helyre rakja a pocakokat, de talán mindenki csak nyűgösebb lett tőle. Szívtuk egymás vérét mint állat, még azon is képesek voltunk összeveszni, hogy beférünk-e egy telefonnal készült képbe anélkül, hogy fel kéne állni, hogy összeboruljunk, mint a sittesek a zuhany alatt. Kiderült, hogy igen. :-)
24.jpgNagy nehezen megindult a karaván Kisújszállás felé. Szenti keresgélt a lemezek között, hogy mivel lazíthatna a hangulaton. Abban mindenki egyet értett, hogy szóba sem jöhet semmi, amiben torzított gitár szól, ahhoz már "öregek vagyunk". Szóba jött filmzene, komolyzene, még diszkó is, mire a többség megszavazta a Boney M - pontosan ugyan nem tudom de - úgy 30 év körüli koncert dévédéjét. Mondanom sem kell, hogy én a kisebbséghez tartoztam, de aztán egész jó poén-alapanyagnak tűnt, különösen, hogy kép is volt hozzá, a GPS kijelzőjén lehetett sasolni. Hát mit ne mondjak...ha én nekem valaki 2007.10.06.-án ezt elmeséli...lehet, hogy ma nem tartanánk itt. :-) Egyébként elég rövid volt, még nem jártunk szerintem Monornál sem, amikor vége lett, kereshettünk tovább. Megpróbálkoztunk a legutóbbi Linkin Park lemezzel, de nagyon nem jött be, sőt...ahhoz képest, hogy csupa jót hallottam róla, kifejezetten traumatikus élmény volt. Az útviszonyok sem voltak kellemesek így telezabálva, ekkor hangzott el az az ominózus mondat is, ami ennek a bejegyzésnek a címe lett végül. Olyan jó helyen, a jó időben talált meg, hogy azóta szállóigévé vált. "Még egy ilyen kanyar, és visszajön a pacal" :-) Megérkezéskor már az első benyomás is sokkal jobb volt, mint mostanában a legtöbb bulink esetében. Tele volt a kocsma, sőt, még a környéke is. Csupa rokker arc, és senki olyan, aki láthatólag ne tudta volna, hogy mire vállalkozik. Nem volt ugyan valami tágas, de bőven elég ahhoz, hogy sok jó ember kis helyen is sok helyet foglalhasson. :-) Sietve bepakoltunk, aztán átadtuk a terepet a Roar zenekarnak. Hát Ők nem kifejezetten voltak hálásak, hogy velünk dolgozhatnak. Ez nagyjából minden megnyilvánulásukból lejött. Az egész kurvára nyögvenyelősen állt össze, valamivel több mint 40 percet kóstált eljutni odáig, hogy az első hangot megpengessék. Ettől már előre a plafonon voltam. Nem is kevéssel futottunk ki az időből, amit rájuk tudtunk szánni. Elég rendesen be voltunk fenyítve a buli végét jelentő csendrendelet felől, de szóba sem álltak velem, amikor mondtam, hogy sietni kéne... Igazából még a szervezés hogyanjából fakadt a sértődöttség, nem kifejezetten értettek egyet azzal, hogy további zenekarokat is szeretnénk az estére, - ezért több különböző módú és mértékű kioktatásban is részesültem még az este folyamán - csak kár, hogy mindegyik nélkülözte az együttműködni vágyást, és/vagy az ok-okozati összefüggéseket. Mindegy, nem akarok én itt sarat dobálni, minden esetre kurvára remélem, hogy soha többet nem kerülünk egymás útjába.
25.jpgEnnek a homlokegyenest-ellenkezőjét tudom nyilatkozni a Painful Anger zenekarról, akik most másodjára játszottak velünk, és jönnek a következő körre is. Állati jófej srácok, jól is zenélnek, és nekik különösen gubancos volt megszervezni ezt a koncertet, aminek ellenére minden helytállást példásan hoztak, szóval tényleg, RSPKT! Egy jópofa cintányér megfejtést is láttam náluk, még a backstage-nek kikiáltott billiárd teremben vártuk az előző koncert végét, amikor láttam, hogy a kolléga egy majdnem teljesen szétrepedt ride, és egy szintén eléggé viseltes splash tányért csavaroz az állványra egymásba fordítva, tehát úgy, hogy lemez a lemezre simuljon. Állítólag a Blind Myself-es Valentin ötlete, és egy nagyon varacskos kínai hangzást ad ki ez a kettő így együtt. Én is megcsaptam, tényleg morcosan szólt. A cucc szarakodásától, és a fél hangfal elszállásától eltekintve innen már egészen zökkenőmentesen zajlott az este. Ez sem volt különösebben gázos, mert csak az éneket hangosítottuk ki, és a hely akusztikája elég jól szétdobálta a hangot mindenhová, legfeljebb a tányér erőlködésének tett egy kicsit rosszat, hogy csak a fele szólt. Azóta persze megszereltük. :-) A mi bulink is jól sikerült, a szokásos szettet játszottuk, tömve volt a kocsma, nem is érdemes ragozni - meg elég régen is volt már ahhoz, hogy részletekre emlékezzek. Annyi maradt meg, hogy Szenti lehangolt gitárja megint beszart valamiért, és az utolsó erre írt nótát egyedül kellett játszanom, ami megintcsak jól kiborított a komfortérzetből. Persze így is lement, és Szenti azt mondta, hogy jó volt. Ő csak tudja má'. :-) Van itt egy videó elvileg, nem tudom sajnos beágyazni, mert a fészbuk nem engedi, de tégy egy próbát, hátha láthatod! Elvileg mindenkihez eljuthat, aki a posztoló hölgyemény, vagy a videóban megtagelt arcok ismerőse, vagyis "haver" [igazából annyira nem aggódom amiatt, hogy túl sok "laikus" eljutott volna a poszt ezen igen késői szakaszára]. :-)
26.jpgEgész jól lelazultam, mire végeztünk, de igyekeznem kellett az elpakolással, hogy a Férgek műsora még beleférjen az időbe. Hát drága jó Roar-ék főnöke ezt a pillanatot választotta ahhoz, hogy még egy kis pénzügyi természetű vitába is belesodorjon, plusz a nyakamba öntse, hogy mennyire azt hitték, hogy a bab is hús. Mit ne mondjak, elég rosszul esett, de félig meddig megértem, hiszen tudhatta ha van egy kis esze, hogy ezt a dolgomat nem fogom félbehagyni azért, hogy mélyebbre ássuk magunkat az egyet nem értésben... Kár, mert mire végeztem és utánuk mentem, már leléptek, pedig nagyon kikívánkozott már valami hálátlanság. Csabival aztán ha már más szarság nem is történt, ezen felbuzdulva megtartottuk az aznapi terápiás beszélgetésünket. Arra tértünk vissza a buliba, hogy Mapett és Maci már szinte belépett a Toportyánokhoz, Mapett nyakában a három húros bőgő, Maci meg a torka szakadtából üvölti a mikibe, hogy ROOOOOOOOOTS!!!!!, hát legalább Ők jót buliztak. Szentivel beültünk a biliárdhoz kicsit relaxálni hazaindulás előtt, közben a Férgek vagy egy milliószor megköszönték a közös koncerteket, tényleg nagyon kedvesek voltak, aztán amikor végeztek, mi elkezdtünk szétszerelni.
27.jpgA pakolás már-már cirkuszi látványosság számba megy, bár most eléggé nehéz volt mindent betuszkolni, és Mapettel ugyanúgy odabasztuk/ugyanabba az ajtóba/ugyanazokat a kezeinket, de a csinos/lelkes kocsmárosnénik végignézték, és gratuláltak, hogy milyen szép rend lett. Elmeséltem nekik prózában, hogy hát ez már tényleg elég sokadjára történik, sőt, ha a Nagymágocsot nem mondták volna le, akkor ez bizony egy jubileumi koncert lett volna, de erről majd később. :-) A Férgek kocsiját megint csak be kellett tolni, szegény autó remélem azóta azért meggyógyult, Csabitól elköszönve pedig mi is hazaindultunk. Nem maradt Ő sem hoppon, még valahol a két első zenekar műsorai alatt/közben Szentivel átugrottak Kevibe', így saját autóval mehetett haza. A lehető legjobb pillanatban, még mielőtt eluralkodott volna rajtam a kétségbeesés, a végeláthatatlan hajnali hazaút gondolatától, hirtelen bevillant, hogy mi még tele vagyunk elpakolt kajával, úgyhogy azon "melegében", menet közben, elkezdtük kézzel zabálni a délutánról megmaradt húsokat. Elfogyasztottuk a Monstert is, amit már vagy egy hete folyamatosan magamnál hordok, hogy kihúzzam vele a legfáradtabb pillanatig. Bár nem ez volt az, de nagyon jól esett. :-)
28.jpgMiután mindenki megtömte az arcát, egy darabig még dumáltunk, aztán ahogy ez mindig is lenni szokott, a srácok elaludtak, én meg csak bámultam bele a sötétbe, és igyekeztem megnyugodni. Az énekcuccot ugyan még vissza kellett szállítanunk Szezonéknak, ami sajnos a leghidegebb hajnalra esett, és az épületben lévő teherliftet sem tudtuk használni, de ennyi kellemetlenséget leszámítva minden különösebb gond nélkül hazaértünk.
Ezzel voltam tehát még adósotok, remélem, hogy megérte mindezt végigszenvedni, és esetleg olvastatok olyasmiről is, ami további érdeklődést kelt. :-)
Kösz mindenkinek, a következő két koncerttel [egyik/másik] az idei évre már befejezzük, remélem, hogy minél többetekkel találkozunk!!

Pusza!!
TGer

Címkék: gyula szigetszentmiklós documentary kisújszállás cojones visszaváltható üveg döglött állat bikakábel

Azóta... - 1.rész

2013.09.12. 22:10 | TGer | Szólj hozzá!

Pénz & Sárm!

Íme, a pillanat. Jelentem, folytatom!
Nem tegnap pötyögtem utoljára...
[okéoké, minden poszt így kezdődik] :-)
Csabi tanácsára úgy döntöttem, ezúttal feltördelem néhány epizódra az oknyomozó riportot, mivel már legutóbb sem először éreztem, hogy ekkora adagokban ez már hízlal. :-)
A mai "adásban" elvarrom Nektek a tavaszi turnéról megmaradt szálakat, legközelebb a nyárról regélünk, aztán majd meglátjuk, meddig marad nyereséges a franchise. :-)
1.JPGOtt szakadt meg a sztori, hogy Salgótarjánban zenéltünk. Azt a hétvégét bizonyára megemlegetjük még. Node nem csak egy koncert volt a sok közül, hanem egyfajta megágyazás néhány változásnak. Hangosan kimondva csak később lett, de eredetileg ezen a bulin szerveztük át a felállást, így másfél év után újfent. Szerencsére ezúttal senki sem lépett ki, viszont bővültünk, rögtön duplán. Az előző posztban már meséltem Szentiről, aki betömte végre a Sanyi után maradt hiányposztot, és Maci is előlépett állandó taggá. Volt ugyan egy kis ijedtség, amiért eléggé kapkodva intéztük ezt - tulajdonképpen két sör között elböffentve, hogy ki-mit akar - de pár nap/hét alatt hozzászoktunk a gondolathoz, hogy mostantól hatan. Az egyéni sztorik apróságaival most nem untatnálak Titeket, egyrészt, mert kicsit utána számolva már negyedik hónapja így vagyunk, másrészt mert megvolt ennek a maga hírverése, elolvashatjátok itt vagy itt, de még TV verzió is volt, és kétszer rádióztunk, amihez nem tudok most hirtelen kontaktot, de tán majd máskor. :-)
2.JPGNégy buli volt hátra. Nem ígértük meg egymásnak, hogy azonnal, hirtelen, minden kanyart levágva az új felállással rugaszkodunk neki, ez még korai lett volna. "Könnyített" valamennyit a helyzeten, hogy négyből kettőt már a következő héten lemondtak. Sopronba, ha emlékeztek, tavaly is mentünk volna, de miután Komárnóban akkora földbeállást produkáltunk, hogy nem rizikóztuk meg a tovább indulást [annyi pénzünk sem volt, hogy étlen-szomjan-mezitláb-kutyaszánnal be bírjuk vállalni], úgy döntöttünk idén biztosra kell menni. Ettől lépett vissza most a Bohémia klub, amivel aztán nem vitatkozhattunk. Ígértek pótlást, de ragaszkodva a blog szellemiségéhez - ami nem ritkán a polkorrektség rovására megy - elárulom, hogy az ilyenekben sosem hittem...na majd meglátjuk. Olvas bárki Sopronból? :-)
3.jpgA következő hétvégére tehát egy bulink maradt, amivel szerencsére nem igazán lehetett mellélőni > Oroszlány. Sajnos, azon a héten elég sok minden elromlott, aminek a nagyrészére már nem emlékszem, de jól kirángatott a hangulatból. Péntek délután eszközöltünk egy próbát, aztán egy berúgást. Lenéztünk a Dürerbe, ahol valami rögtönzött detkór koncerttel ünnepelték a hely 5-ik születésnapját. Elég nyomasztó volt az oly' sokat emlegetett
vasalthajú/fültágított/nyakbatetovált/répanacis delegációból ilyen tömény adagot "kapni", és sikerült belefutni abba a bandába is, aki tavaly Békéscsabán lenyúlta a lóvénkat, de szerencsére nem maradtunk sokáig. Itthon aztán Bencével szokás szerint reggelig dumáltunk, nem is volt könnyű az ébredés.
4.jpgDél körül átmentünk Szentiékhez, onnan meg a meccsre. Összeraktuk a hangot, pont ahogy legutóbb, aztán elhoztuk a család mikrobuszát, merthát az új fiú annyira főnyeremény, hogy ilyenjük is van. :-) A faterja diszkréten leviszgáztatott, miszerint már odafelé is én vezettem, de szerencsére görbült az osztályzat. :-) Visszaérve még elpöcsöltünk egy pár órát pakolással, szereléssel, pizzazabálással, sebek nyalogatásával [másnap volt köményen]. Út közben megint megjegyeztem, hogy mázlink van az időjárással. Szinte az egyetlen dolog, ami hibátlanul klappol egész évben [na jó, az esztergomi koncert elhalasztása a március 15-ei hóvihar miatt talán előre letudta a szivatásunkat egyben].
5.JPGEgy laza óra alatt leértünk Oroszlányba. Koccantunk az Over My Dawn tagokkal, Csabi és Anna meg még egy harmadik irányból érkeztek, aztán szép kis háromautós fáklyásmenetben megérkeztünk. Emlékszünk tavalyról, hogy hogy néz ki a helyzet? Zsír. :-) Megvoltak a nagy nyakba borulások, nyilván itt nem az a szokásos arctalan bürokrácia érvényesül. Kipakoltunk és rámentünk a szeszre. Legalábbis már-aki. Kiderült, hogy korábban nem jártuk eléggé körbe hazatérés körülményeit, a buszt is várják időben, szállásunk is legfeljebb a szabad ég alatt lehetne, úgyhogy részemről se pia, se hernyó, se kurvák. Néha ilyen is kell [vagy nem].
6.jpgMásodiknak időzítettük magunkat a négyből, így nem telt bele sok idő, máris lehetett szerelni. Előttünk egy helyi srácokból verbuválódott ücsörgős-akusztikus szett játszott. Kellemes dallamokat pengettek, de kicsit sem feldobva a labdát. :-) Minden esetre szépen összegyűltünk. Elővettük a tavaly bevált megoldásokat, voltak ismerős arcok, ismeretlenek is, eladta magát a performansz, már amennyire ilyen körülmények között ez lehetséges. Ez inkább házibuli mint koncert. Csillagos ég alatt, a puszta kellős közepén, lobog a tűz, fűben fetreng mindenki. A szabadságérzetben ad extrát, nem az adrenalinban. És hibátlanul működött.
9.jpgAmi utánunk következett az szintén megér egy misét. MC Broko művésznévre hallgat az úriember, aki Csehországból érkezett, és egy igen attraktív one-man-performed műsort nyomott, a szó legszorosabb értelmében >>> játékokon. A műfaj egyfajta breakcore, amit, ha valaki nem ismer, úgy tudnám összefoglalni, hogy egy elektronikán, tört ritmusokon, szekvenáláson, konzervatív füllel a legösszeférhetetlenebbnek tartott dolgok házasításán alapuló stílus. Rendszerint számítógéppel készül, de kis kreativitással - amiből itt nem volt hiány - élőben is előadható.
11.jpgLemezről biztos sokan olcsójátékhülyegyerekeknek jellegű poénzenének gondolnák, klasszikus orgonaszólók alá programozott blastbeat-ekkel, elképzelhetetlen nyelveken történő suttogással - vagy épp ordibálással - de ahogy láttuk Brokót rátehénkedni a kütyüire, miközben gitáron, szintin, és a programozott alapokat élőben keverve zenél, elvitathatatlan muzikalitással, nem volt több kérdésünk. :-) Ahogy ott álltunk, nagy félkörben a színpad előtt, mindenki kereste a másik tekintetét, benne az őszinte csodálkozással hogy bazdmeg, embeeeeer, ez mimááár?? :-) Bezony. Készült pár videó, nem mind kapta el a csúcspontokat, de ezt azért nézzétek meg Ti is.

Nem először játszott itt sem, de Pesten is már többször, és a Critical Mass biciklis menet is ismeri - mint jelenséget - Európa szerte. A legtöbb koncertfotó is az Ő galériájából való, és ugyan nem beszélgettünk túl sokat, de sztorijai is akadtak bőséggel. A buli előtt és után egy teljesen hétköznapi íszternjuróp arc, enyhe hipszter beütéssel, amit még bevesz a redneck gyomor. :-)
8.jpgMegnéztük az Over My Dawn koncertjét is...pontosabban ott voltam rajta. Elnézést kérek a srácoktól, de nem igazán tudok érdemben nyilatkozni. A hazaút közeledtével kezdtem szeparálódni a partiarcoktól, meg amúgy is kifárasztott a sok kérdés-válasz-kérdés küzdelem [mi volt velünk egész évben? alapon], és ez valahogy visszahozta rám az egész heti elkenődöttséget. Támasztottam a falat, éreztem, ahogy lüktet az egész, a zenével, a dülöngélő emberkékkel, de fejben közben egész máshol jártam. A hangos koncertek után volt még egy kis tűznézés, körbeülés, akusztikus gitár, kongázás, énekelés, ez kicsit lelazított. A srácok építettek deszkából egy kis kilátót, úgy 5-6 méter magasat. El nem hittem volna, hogy nem szakad össze alattunk, de csak felmásztunk rá Szentivel. Dumáltunk, meséltem neki ezt-azt a közelmúltról, kicsit a távolról is, had haladjon az ismerkedés. Irgalmatlan csillagos eget láttunk fentről.
12.jpgMire mindenki kifílingezte magát, vettünk egy mély levegőt, és hazaindultunk. Mindenki össze-vissza szervezte a hazaútját, úgyhogy a buszra végül csak hárman maradtunk. Talán a városhatárig dumáltunk a semmiről, Szenti szinte azonnal bealudt [hoppá milyet alliteráltam gecó], nem sokkal később Mapett is. Bőven világos volt mire hazaértünk. Felcuccoltunk és bedobtunk egy kávét. Külső szemmel olyan lett volna, mintha most indulna a nap, a srácok rápippantottak egy bagóra, tervezgető jelleggel beszélgettünk, de valójában az utolsó lépésekhez gyűjtöttünk erőt. Ők elpályáztak, én ágyba zuhantam. Koffeinlöket ide vagy oda, nem számított. :-) Snitt.
13.JPGA másik sztornózott koncert Szegeden lett volna, egy "új" helyen, az Alagút sörözőben. Bevallom őszintén, ezzel a koncerttel én sem sokat foglalkoztam a "holtidőben". Önálló bulikhoz rendszerint tisztes távlatokból szokás időpontot intézni, a hirdetésre, részletekre, ilyenkor még ráérünk. Nem mondanám, hogy azzal keltem és feküdtem, hogy mikor megyünk már. Szeged megítélése amúgy is elég vegyes. Amikor a Szolnoki két éve odaköltözött, mondván, hogy felvették az egyetemre, a csapból is az folyt, hogy Szegeden hanyas a kabát. Itt kell zenélni "mert jó", ide kell jönni a semmittevés kedvéért is, és azért összegyűlt egy kisebb adag haver aki ide volt köthető, de mégsem alakult ki az a "második otthon" fíling, mint mondjuk Mezőtúron, vagy Dunaújvárosban. Szilveszterkor voltunk utoljára, azóta mintha eltűnt volna a föld színéről. Nem tudom mit gondoljak, majd meglátjuk lesz-e legközelebb. Minden esetre itt volt nekünk Kiskunfélegyháza. Még aznap délután [május 25-én], hivatalosak voltunk a 1 like Rock-ba interjúzni. Ezen a ponton még mindig ment az agonizáció, hogy mit mondjunk, mi zajlik a ház körül, minden esetre tudtuk, hogy csak két hét múlva megy adásba, szóval rizsáztunk össze-vissza, a szereplés reklámértékére hagyatkozva. Köszönjük srácok!! :-)
x.JPGKorán leértünk 'Félegyházára, a Rocktár még ki sem nyitott. Sétáltunk egyet cigi és pia vásárlás ürügyén. Annak ellenére, hogy ekkor még csak távoli fenyegetésnek tűnt a Nemzeti Dohánybolt "éra", a főutcán tömegével nyitva lévő kocsmák, éttermek, újságosok egyhangúlag nélkülözték ezt az opciót. Az egész hóbelevanc túlvégéig masíroztunk, mire találtunk egy boltot. Magunkhoz vettük ami kellett, oszt séta vissza, közben befutott a "stáb" is.
14.jpgKihasználva a hosszú idő adta kényelmességet, rámentünk a színpadépítésre. Szépen végigrágtuk magunkat az összes, általában elkapkodott részleten, még egy kamerát is beállítottunk a keverőpultba, hátha elkap néhány masszívabb pillanatot amivel Kögéék még fűszerezhetnek a tévés anyagon.

Az eredeti menetrend az lett volna, hogy két teremben, egymást váltva mennek a koncertek, az átszerelések adta üresjáratok teljes mellőzésével. Ez több ponton is bedőlt. A Noa Rock nevű frontasszonyközpontú formáció lemondta a szereplést [hozzáteszem > szerencsére, mivel így kerültünk feljebb a nagyszínpadra], a másik, egy Psychogang nevű fantomzenekar pedig minden felvezetés nélkül, egész egyszerűen elmulasztott megjelenni. Azért mondom, hogy fantom, mert tényleg az, ez alatt a név alatt még a megadott címeken sem találtam róluk semmit. Mondjuk a többiek sem tudták, hogy ezek Ők ki a faszomok kik, csak Árpinak [rokktár tulaj] volt egy telefonszáma a bobhoz aki elvileg tehet az egészről. Persze hiába hívtuk. Kettesben maradva sikerült egész elegáns esti időpontra csúszni, már nem kellett aggódnunk, hogy akadnak még, akik úton vannak és le fognak késni. Sajnos nem rogyadozott az épületalap az emberanyagtól, viszont örömmel tapasztaltam, hogy aki eljött, az ugyanolyan nyitottsággal fogyaszt minket is, ahogy vélhetően az Akelát fogja. Ezt annó a Bloody Roots-os koncertünkön is megfigyeltem, habár azt gondoltam, hogy tök véletlen. Respekt!
10.jpgMapett átvállalta a hazautat, úgyhogy én is söröztem-buliztam, a magam visszafogott módján. :-) Rég nem láttam az Akelát élőben, pedig jóformán rajtuk nőttem fel, mókás volt kicsit nosztalgiázni. Közben persze sör meg még több. Konkrétan kiittuk a Kőbányait a pultból. Gasztro spin-off > az itteni melegszendó kurvajó. Ha kijön a lépés, próbáljátok ki! ;-) Hazafelé menet ismét felbomlottunk két-három különböző útra/módra. A Pestre tartókban mocorgott a honvágy, szóval lassacskán kipakoltunk. Mapett felső ládája bukfencezett egy szépet a rakodórámpán legurított cucc-torony tetejéről, én pont kihagytam... Nem tudom mióta mondom, hogy ennyire azért nem kéne spórolni az energiával, mert egyszer valami összetörik, dehát beszélhetek...szerencsére baja azért nem lett. Elköszöntünk mindenkitől és gó. Kellett még egy gyors kitérő ahhoz a már előzőleg feltérképezett éjjelnappalihoz, mert kevésnek bélyegeztük söreinket. Szenti megkért, hogy hozzak neki is párat, és a kezembe nyomott egy kétezrest. Nem tudom miért, úgy vettem le, hogy ennyiért kér sört, szóval hoztam vagy 15 dobozzal...kiderült, hogy csak kettőt akart, meg a visszajárót. Mindegy, nem romlott meg. :-) A szokásos minden bokornál meg kell állni szindrómától eltekintve, sima utunk volt hazáig.
15.JPGA következő héten épp egy ilyen hangszerbolt-stúdió-stúdió-hangszerbolt tiszteletkörön cirkáltunk - elvittük a videót Kögének, Szenti meg kinézte az új motyóját, természetesen minden oldalról szivatott a technika, ahol csak ért - amikor a Blaha felé sétálva egyszer csak megállított egy hölgyemény, és apró szemrevételezés után beszervezett egy sör-tesztelésbe. Igazából az életkorunkra volt kíváncsi, de nem azért, hogy a vélhető nagykorúságunkat megerősítsük, hanem hogy megtudja, hiányzunk-e még a statisztikájából. Az ilyen kendőzetlenül offenzív kérdések [hány éves vagy?] hallatán mindig fellángol bennem a kalandvágy, és persze rávágtam, hogy 43 [megvan a maga sztorija, hogy miért ennyi], ezzel felvételt is nyertem. Szenti, aki még - MÉG - nem ilyen rutinos, a valóságot mondta, és mivel az 19 - bezony -, bőven akadtak korábbi jelentkezők ahhoz, hogy Ő már ne kelljen. A csaj [csaj a faszt...khm...hölgy...asszony...mammer...GILF...stb...] egész sor tipikus piackutató kérdést tett fel mielőtt belevághattunk. Érdekes, hogy ugyan beleláttam a papírjába, és több válaszom is magától ott figyelt volna az opciók között, nem is egyet közülük elutasított [manipuláció? korrupció? konspiráció? okossááááág???]. Többek között azt, hogy a leggyakrabban fogyasztott márkának a Kőbányait jelöljem meg, pedig ez minden túlzás nélkül hagyomány [tulajdonképpen a Kőbányai teszi ezt zenekaros sztorivá, ezért van, hogy ezt most ide leírom :-)], és nem könnyen mondtam le róla, azt hiszem, hogy a Soproni javára. Kíváncsi vagyok, az egész vajon mire kellett [persze a nyílvánvaló tatarozáson és wellnesshétvégén kívül, a pályázati pénzek adóvisszatérítése után]... Persze az értékelés nem az utcán zajlott. A Mercury Hotel egyik földszinti konferenciatermébe vitt be minket, ahol egész bizalomgerjesztő körítéssel, számítógéppel, kosztümös titkárnő vezetésével dübörgött a kvíz show. Az egész leginkább egy szavazó bizottsághoz hasonlított, bár ha urnát látok, lehet, hogy megijedtem volna. :-) Kaptam egy pohár sört, ittam, Ő kérdezett. És bazdmeg, a nyakam rá, hogy Kőbambi volt. Mondtam is nekik, hogy ezt isszuk majd' minden nap, kurvára nem ma kezdtem, de csak nagy matektanár szigorral néztek rám a szemüveg fölött, hogy disztingváljak-koncentráljak. A kérdések, nem mellesleg, elég személyesek voltak, és bár névtelenül zajlott, elég sűrűn hazudtam ahhoz, hogy Szenti hülyére röhöghesse magát a válaszaimra vágott pofáikat látva. Három ilyen kört futottunk, maximum 5 perc alatt, három pohár - esküszömhogy - Kőbambi, háromszor ugyanaz a kérdéssor. Nem volt szerencséjük, emlékeztem az előző körben adott válaszokra, és már csak a vicc kedvéért sem mondtam mást, legfeljebb úgy analizálgathatnak ronggyá, ha pörgött valahol egy kandikamera. Fizetségül kaptunk két doboz Borsodit. Miiiöööcsoda multikultúra...!... Ezt egyébként már előre elporhintette amikor leszólított, afféle biztonsági mézesmadzagként. Ha Szenti időben kapcsol, négyet is kaphattunk volna. :-)
17.jpgA június nem hozott sok újat a nap alá, de azért próbáltuk kreatívan eltölteni. Interjúztunk a Rockvilág rádióban. Felrántottunk pár új demót. Lőttünk fotókat, összekaptunk az utómunkán, kibaszattuk magunkat az Aréna Pláza - sokat látott - parkolóházából. Megkóstoltuk a habanero paprikát, ami még hugyozás közben is visszamar. Felfedeztük a rocksztár feliratú kólásüvegeket. Katasztrófatúristáskodtunk a Duna parton. Meglátogattuk Pávcsiékat 'Újvárosban, kajáltunk Bullburger-t. Jártunk a Hegyalján, és végigvirrasztottuk a Stanley kupa döntőt. Végülis nem rossz. :-)
16.JPGIdőközben már szanaszét feszített a belső kényszer, hogy legalább 1 új dalt fejezzünk már be eléggé ahhoz, hogy elkezdhessük a koncertekre cipelni. Ehhez sikerült egy őrjítően meleg nyári estét választani, romantikus félhomályban, pár hétnyi osztás-szorzás, dalszövegírás, kísérletezgetés eredményeként Maci felkajabálta az első nekifutást, ezzel sínre is téve az egész-zenekaros előadást [egyelőre persze csak bétatesztelés céljából]. A nóta munkacíme Twenty-thirteen lett, és dióhéjban arról szól, mennyivel könnyebben is megúszhattuk volna, ha a 2012-re ígért dolgok tartják a határidőt. Morcos kis nóta lett, páran azóta talán hallottátok is már. :-) Remélem a többi nem igényel majd ekkora lélegzetvételt.
DSC00678.JPGSzép vízválasztó lehet itt a történet folyásában, ha klubszezonból a fesztiválszezonba lépéshez pakolom a reklámszünetet, úgyhogy mára ennyi. Van itt még bőven elbeszámolnivaló, úgyhogy most magam is kicsit rápihenek. 

Hogy is szól az idevágó közhely?
"Maradjanak velünk!"

;-)
Folytköv!
TGer

Címkék: interjú holiday tavaszi oroszlány special turné kiskunfélegyháza első rész cojones sör kóstolás demózás új nóta

Deleted Scenes :-)

2013.05.15. 02:32 | TGer | Szólj hozzá!

Hejhó Again! :-)

Közeleg a vége. Tömény adagot fogyasztottunk a turnéból a legutóbbi bejelentkezésem óta, így nem csodálkoznék, ha komoly részletek felett siklanék el így beszámolható emlékek után kutatva magamban, de ígérem igyekezni fogok! Sokszor nyavalyogtam már, hogy szokjatok rá a kommentálásra, de hát nem történt meg, így aztán elég nehezen térképezem fel, hogy kinek írom ezt tulajdonképpen. :-) Általában egy-egy poszt után három napig stabilan görbül felfelé a statisztika, de persze abból csak annyi derül ki, hogy nem senkinek. Most majd meglátjuk, magatokra ismertek-e. :-)

Esztergom után a Dürer Kertbe látogattunk. Nem tudom hány éve minden tavasszal megvan ez a buli, de ahelyett, hogy haladó hagyományként ünnepelnénk, minden egyes alkalommal olyan érzésem van, mintha az elsőre készülnénk...[csalódott vagyok?...talán egy kicsit.] Persze nincs min meglepődni, hetente megfordulok a DK-ben, és akár egy sörre jövök, akár egész estére, akár ismernek a pultosok, akár kezet nyújtanak az őrök, én a mai napig idegenben érzem magam. És pláne nehéznek látom előadóként érvényesülni. Mindenki annyira menő, annyira trendi, annyira hipszter, hogy annak ellenére, hogy jó törzshelynek látom a helyet, mégsem alakult ki bennem az "otthon" érzés. Egymillió és két banda megy fel a színpadra reménytől csillogó szemmel, és jön le BÁRHOGY, akár teljes kielégülésben, attól még a következő úgy veszi át a stafétát, mintha soha nem is léteztek volna. Ilyenkor úgy érzem, egyszerűbb az egész világ 7 milliárd humanoidjával ELŐBB megismertetni, neadjisten megszerettetni [?!] a zenémet, és csak azután kísérletezni a bázisépítgetéssel Budapesten...pedig ide születtem, baszki. Minden esetre helyi szinten még mindig a DK a legjobb. Sok más, talán jobban befogadó belvárosi klub leginkább csak olyan, mintha élve eltemettek volna. Egy szó mint száz, felvettem a "legszebb mosolyomat" és nekiálltam összerakni a Húsvéti Special Set-et, ami a szervezőség külön kérése volt a kistermes zenekaroktól.1.JPGNem szólt ez többről, mint egy halom feldolgozásról, legalább a műsor felében. Ez még önmagában nem lett volna nagy dolog, de mivel a buli még egy hónappal korábban időpontváltással került március 31-re, Bence nélkül voltunk kénytelenek megoldani, akinek ekkora már "kőbe vésett" programja volt. Ugye korábban az ilyen helyzetekre tanultuk be a műsort Macival, de most ez sem működhetett, mivel kettővel utánunk az A Losing Season is az est fellépői között sorakozott, és két egész koncertet már nem lett volna szerencsés bevállalnia. Megoldottuk: vállalja Maci a saját számokat, a feldolgozás nótákra meg kerítsünk vendégszereplőket, hátha még jobban is veszi ki magát a dolog. Kellett tehát 4 azaz négy új, nullkilóméteres énekes. Mapett [erősen ironizálva a helyzetet] első nekifutásra szerzett 3 gitárost. Végülis elférnek, gondoltam én, de mire az énekeseket összevadásztuk, azon kaptuk magunkat, hogy kilencen vagyunk a stábban, és illene azért próbáltatni is a brigádot. :-/ Végül nem lett olyan nehéz szülés, mint amire számítottam, de hát jobb félni. :-)
Két szombat délutánt áldoztunk erre az Amper próbateremben. Kurvajó hangulatban telt a gyakorlás, elszállt minden aggodalmam. Közben persze világmegváltás, megfejtés, sztorik, pénz, sárm.
A második próba már a koncertet megelőző napon volt, így onnét hazaérve Csabival már csak egy pingpongasztal méretű pizzát toltunk az arcunkba, aztán alvás. Másnap Ő elzúzott barátnőzni, én meg nekiálltam az utolsó simításoknak. Gitárt húroztam, trekklistát nyomtattam, elemet cseréltem, hogy minden patent legyen. Mivel az Esztergom előtt összetört autóm még mindig a biztosítási ügyintézésre várakozott, dönthettem, hogy melyik egyéb itthon lévő szappantartóba gyűröm bele a cuccot [a szó legszorosabb értelmében]. Pakolhatóság szempontból mindkettő katasztrófa volt, így kábé hasra ütés jelleggel döntöttem, és mire laza másfél óra alatt sikerült bepréselnem az embertelen sok szarunkat, már indokolt volt attól parázni, hogy Frédi Flinstone jelleggel kell majd rásegítenem a szerénynek mondható lóerőkre...
2.pngOdatelefonáltam, hogy kések egy fél órát, de kiderült, hogy még így is megelőztem mindenkit. Nahát mondom szépen vagyunk. :-) Félúton jártam a kipakolásban, amikor befarolt a többi zenekar, de ők is egy szép kis puttonnyal érkeztek, úgyhogy segítségem továbbra sem akadt. :-) Azért megoldottam, és kezdődhetett a sörözés. Az sem sokáig, mert elég hamar belelendült az első zenekar, és utána a második is, és hirtelen azon kaptam magam, hogy mindjárt kezdünk. A lelki békém felkutatása céljából gondoltam sétálok egy kört még a buli előtt. A WC előtt elhaladva megállított egy srác, és érdeklődött, hogy láttam-e egy bizonyos kék hajú cimboráját kijönni a budiból. Mondtam, hogy nem, de nem zavarta nagyon a dolog, rögtön meg is invitált egy kortyra, valami maga által kevert koktélból, laposüvegből. Mondta, hogy mit öntött bele, és nem volt kifejezetten bíztató, de azért csak megkóstoltam, nem illik az ilyet elutasítani. :-) Közben megkerült a kolléga [aki a dürer fényei mellett még egészen közelről sem tűnt kék hajúnak] úgyhogy nekiálltak elmesélni, hogy sok más egyéb között a Cojones-t jöttek megnézni, és nem-e tudom, hogy mikor kezdenek. Természetesen fogalma sem volt, hogy én vagyok az én, de elmesélte, hogy van egy közös ismerősünk, aki húde szeretett volna gitározni jönni hozzánk, csak amikor találkozott velünk, megijedt és inkább visszalépett, de már megbánta... NAHÁT. :-) Ebben a magasságban muszáj voltam felfedni magam, hogy kiderüljön az illető kiléte, így hát jól megleptem őket, minden esetre ebből még lehet, hogy lesz valami. :-) Majd még mesélek.
3.jpgIdőközben a minket megelőző zenekar beütötte a záróakkordot, úgyhogy lelki békével vagy nélkül, de mennem kellett felszerelni. Szépen begyűltek az emberkék, a tavalyit már helyből felülről verte a sztori, sz'al belekezdtünk. Széjsztap, Detkemp, ahogy szoktuk, aztán jöhetett a vendégdömping. Kádár Laci vastagított egy gitárnyit a Clouds Over California (Devildriver) megszólalásán. Ő ugyebár az Insane-ből lehet ismerős, ahonnét a mai napig is oly' sokan ismerik fel Mapettet is. Nem öt perccel ezelőtt zúztak együtt utoljára. Király volt! Szerettünk volna erre is egy vendégénekest, de nem lett, viszont Maci lelkesen lenyomta. :-)
4.JPGVerettünk egy Driven By Hunger-t [kezd már alakulni, azért még eltart mire felzárkózik a többihez], aztán a hangszercserére való tekintettel ide szekvenáltuk a "nosztalgiafeldolgozásunkat", vagyis a Five Finger Death Punch-tól a The Bleeding-et. Jó három éve már, hogy ez volt az állandó külsős nótánk a bulikon, de egész jól sikerült felidézni. :-)
5.jpgRendkívül csinos segítségre leltem a gitármegfejtéseket illetően Máté Évi személyében, aki főállásban a Cherry Bomb leányságát [van ilyen szó?...és olyan, hogy zegzug?] erősíti, valamint énekfronton is kaptunk hathatós nyolcoktávos segítséget, egy három lábon járó budapest-élvonalbeli metálceleb személyében, aki nem más, mint Bokodi "Bráti" "Kisoszika" "Bokoditéjlor" Bálint, aki [számomra elsősorban] ex-ALS, Slipchaos, Backseat, Lost Continent, ex-The Ministers, ex-Gloaming [teattttyaúristen] tag. :-D
6.jpgCsaptunk egy Empty trash-t, ami szokás szerint jól sikerült [a Maci féle performansz legerősebb nótájaként tartjuk számon], aztán jöhetett az újabb "reunion", Köge és DeadT érkeztek a Checkpoint Charlie-ból egy nótára. :-) Amíg a gittyócserével vacakoltam, a srácok összedobtak egy rögtönzött kis country bulit, yeeehaaaw-zással, meg tábortűzakkordokkal, meg kamudéliakcentusos kamunótával. :-) Körbeállva, tapsolva már egész stand up-osra sikerült. Azt hihették volna, hogy egy Volbeat nótához jammelünk intrót, de bizony nem, mert a korai Machine Head egyik nagy slágere következett, a From This Day! Ezt a számot már külön ennek a bulinak a kedvéért tanultuk meg, és nagyon élveztük, jó kis könnyen játszható, parti zúzda. :-) Eztán You Suffer...már klasszikus. És egy karizmatikus I hate LS...És ennyi. Így történt.
7.jpgLecuccolás közben pacsiztam több akkor érkezett, ilyenformán rólunk lemaradt cimborámmal...ejnye jányokfijúk. :-) A másik dolog, ami miatt [jogosan] rinyálhat az egyszeri zenész a Dürer kistermében játszva, az a backstage mérete, különösen, ha az átlagos bulikon szereplő zenekarok mennyiségét is figyelembe vesszük. Hiába vannak a külsősök "kitiltva" az öltözőből, egyszerre akkor sem tud huszon embernél kevesebb tobzódni ebben a telefonfülkében, ha a fene fenét eszik, és még ott a cájg is, ami mindig láb alatt van, és vagy divatból, vagy a zenei színtér homogenitásából adódóan, de ránézésre rendszerint az összes banda összes cucca tök egyforma.
8.JPGTizen darab tök egyforma gitártok, x darab ugyanabból a három-négy féle erősítőből, amit mindenki használ, meg vagy egy millió kis obis-praktikeres kábeles koffer, na meg vans hátizsák [jobb esetben tán quicksilver, közepesben eastpak, rosszabban teszkós fila]. :-D Egyszóval egy kibaszott gombostűt nem lehet leejteni. Mi előre feladtuk a harcot, és a ránk következő banda műsora alatt inkább kicuccoltunk a kocsiba, ami az időközben egész takarosra hízott tömegen keresztül szintén egy mutatvány volt. :-)
Ezután már minden gátlásunkat levethettük magunkról. Volt, aki lelépett, volt aki fel, én sodródtam az árral. Végigpogóztam az ALS-t, ittam az összes haverral, ismerőssel, ismeretlennel egy-egy sört, ment a muffin zabálás, világmegváltás, ésatöbbi. Talán, amit meg kell még gyónnom, hogy fél füllel sem figyeltem oda semelyik másik zenekarra sem. A Backseat, és az AWS műsorai hagytak bennem apró emlékeket a nagy vonalakban elmondható hangulatról, de ennyi. Na majd legközelebb. A bandázás eztán odáig húzódott, hogy ránk zárták a bazárt, és egy darabig még eztán is, már nappali világosság volt mire mindenkitől elköszöntem és hazavergődtem. Leparkoltam, kizuhantam, megfáztam, sérvet kaptam, hanyatt estem, combnyakamat törtem, de valahogy felrámoltam a motyót, és egy részem azóta is alszik. :-)
9.jpgSnitt. Dunaújvárosnak van egy bizonyos varázsa. Egy külön atmoszféra, egy külön kis világ. Tudom, minden városhoz köthetőek bizonyos hangulati elemek, "stílusjegyek" ha úgy tetszik, és persze sztereotípiák is [erről Bencével egyszer majd könyvet írunk :-D], de Újváros valami egészen megfoghatatlan értelemben más. Egyfelől a parkosításba ágyazott betonrengetegével kifejezetten hasonlít szép szülőgettómra, Újpalotára. Másfelől a városkép szinte kizárólag a kommunizmus hagyatékát őrzi, ezzel egyszerre történelmi és újszerű, valahogy "friss". A girbegurba utcái sem "szokványosak", nem arra az elbaszott körút-sugárút féle pókháló sablonra épült, mint Pest, Szeged, Debrecen, meg az átlag európai városok, és hiába a 4-6-8 lépcsőházas nemtomhányemeletes panelek, ettől még egészen vidékies, nyugis az egész. Irgalmatlan sok ember, kis helyen, mégis, mint egy faluban, végigmész az utcán, és mindenki köszön mindenkinek. Egyszóval bejön. Pár éve voltak tisztátalanabb indokaim is, amiért erre figyelgettem, ma már elég annyi, hogy jó ide jönni zenélni. :-) Olyan az egész, mintha egy apokalipszis után itt telepedett volna le az a maroknyi túlélő aki az összes, és még csak barátkoznának a gondolattal, hogy újra be kell népesíteniük a bolygót. :-D
10.jpgIdén első ízben kellett eljátszanunk a főzenekar szerepét [húúúúúúúmegháááááááámegapukezdődiiiiik :-D], és persze szokás szerint mindent megszívtunk, amit csak lehetett. Buszbérlés, zenekarok lekötése, telefonálás, tonnányi agyfaszok. Nincs értelme leásni benne, "hallottátok" már ezerszer, most is kábé ugyanaz történt. Meg bekaszáltam egy mandulagyulladást. Az még nem történt. Úgy hozta az élet, hogy koncert napján délelőttre pakoltunk egy próbát is, ami nem esett rosszul, bár csak hármasban, a hangszeres szekció dolgozott, szépen haladtunk az új nótákkal. Próba után Csabi lelépett, Mapóval meg felugrottunk Pilisvörösvárra a mikrobuszért. Értek ott is meglepetések, de rendben leszerveződött azért minden, és kijöttünk hozzám pakolni. 16 perc alatt kihozták a pizzánkat, amit innen is respektálok!
11.jpgIdőközben a többiek is megkerültek, és még sok többieket meg felkaptuk a Keletiben, és irányhorány.
Felfedeztük, hogy a 6-os úton tér-, és időgörbületek találhatóak. A városból kiérve már 45 kilóméternek írta Újvárost, 10 perccel később 46-nak. Szép munka. :-)
Ezek a furafijúk képesek lettek volna minden benzinkúton megállítani, hogy cigizzünk meg hugyozzunk, de szerencsére egyel megúsztam. :-)
A fentebb már felemlegetett városszerkezetnek köszönhetően, évről évre stabilan elfelejtem a járást, de ezúttal Mapett megtámogatott egy kis telefonos segítséggel, és be is villantak részletek, szóval az eltévedést kifelejthettük a programból.
12.jpgOdaértünk, becuccoltunk, pacsiztunk a többi bandával, vitatkoztunk még egy sort a fellépési sorrend miatt, csak úgy az íze kedvíért, aztán nyugi lett. Ment a bandázás, gengelés, kajapijanő, minden. A számon tartott cimborák kielégítőnek mondható 70%-a eljött, és szintén egészséges mennyiségű "érdeklődő", úgyhogy odavágás történt.
A koncertről szerintem felesleges regényt írnom, mindenki ügyes volt, mi is alápakoltunk a témának, kisorsoltunk egy adag cédétpólót a színpadról, még egy korábbi faszbukos eseménymeghívós akciót lezárva, a legjobban üvöltő kollégáknak a mikrofont is kölcsönadtuk. Király volt.
13.jpgA koncert végeztével melegváltás következett, beindult a diszkó, és időre be is állított egy adag nép, akik láthatólag már várták, hogy végezzünk. Úgy döntöttünk, hogy gyorsan színpadot bontunk, hogy aztán lehessen szabadon asszimilálódni. Ez nem tartott sokáig, mondjuk egy órát, amíg mindenki elszopogatta a piáját, és úgy döntöttünk, hogy gó. Véletlen egybeesés, de nagyon régóta most először tudtam megállni, hogy egyetlen cseppet se igyak egész este, és ez nagy mázli volt. Immáron nyolcadik éve, hogy autóvezetésből tengődök napról napra, aznap mégis életem első szondáztatását pipálhattam ki, méghozzá a Bosnyák téren, ami azért elég cudar ziccer... :-D A buszunk tulajával még előző nap nyitva hagytuk a lehetőségeket, hogy mikorra vihetjük vissza a járgányt, úgyhogy a hazaérkezés után Bencével még délelőtt közepéig ültünk a szoba közepére halmozott cuccokon, és 1 azaz egy sört, órák hosszat adogattunk, mire feladtuk a telefonra várakozást, és ledöglöttünk. Nem is jött a hívás, délután háromkor magunktól ébredtünk fel, és szerveztük le a visszautat, aztán Bencét is kivittem a vonathoz. Valamiért külön megragadt bennem, hogy nagyon király időjárásunk volt egész hétvégén, nem meleg, nem hideg, napfényes, friss levegős, állat. Így az indokoltnál jóval kevésbé fáradtan tértem vissza az unalmas kispolgár szerepkörbe bő három napra. :-)
14.jpgUnalmas kispolgárból unalmas rockerbe váltva [mindezt unalmas szófosó bloggerként mesélve], szerdán egész napos alvást terveztem, amiből aztán semmi sem lett. Hiába húztam a lefekvést reggel 9-ig, délután 2-kor úgy vágott ki az ágy, mint a macskát szarni. Volt mivel elütnöm az időt, mert az átlagoshoz képest sokkal több dolgot írtam fel az elintézendők közé, hiszen "külföldre" megyünk. A késő éjjel és a kora hajnal metszéspontjára terveztük az indulást, amikor Mapett megkerül a melóból, és üresek az utak, meg nyugi van. Sikeresen megjártam Pilisvörösvárt kétszer is délután, mivel egyrészt elkéstem a buszbérlés megbeszélt időpontjáról, másrészt a saját autómban felejtettem a lakáskulcsot, amit már csak itthon vettem észre. Mire lezongoráztam a dolgot, már bőven este volt, úgyhogy járhatott a kezem rendesen. Sütöttem egy tonna rántott húst szendvicstölteléknek. Szépen felpakoltam, mindenből raktam el pótot is, nehogy valamivel szarban maradjunk.
15.jpgÉjfél után voltunk, amikor beesett az első szapport. Vízer Ricsike, aki fesztiválos cimboránk, és első ízben csatlakozott ilyen túrához. Egyenesen a kék yukas Vader buliról jött, szépen be is volt rekedve. :-) Elszöszmötöltünk még pár órát, mire Mapett befutott, aztán felpakoltunk, és gó. Bőven világos volt, mire felszedtük a Szolnokit természetes élőhelyén, Csabit pedig Kisújszálláson, ahol már az iskolába tartó fiatalság hömpölygött az utcákon. Volt pár igencsak tűzrű'pattant menyecske, mit ne mondjak. :-D
16.JPGMapett egész úton próbálta megfejteni az autórádiót, amin egy ponton úgy felbaszta magát, hogy kishíján az egész műszerfalat kibontotta a kocsiból, de csak azért sem működött. Bence egy laptopnyit mentett a dolgon, és bár nem szólt valami izmosan, mégsem kellett zene nélkül leutaznunk 2000 kilómétert. :-)
A karcagi teszkónál még végeztünk egy utolsó készletfeltöltést. Alkalmam volt bemutatni a fesztiválos gatyómat, amiben nem kevesebb, mint 14 sör rejthető el [2-2 az első zsebekben, 2-2 a farzsebben, 3-3 oldalt]. Persze azért kifizettük. :-D
17.JPGA határátkelés-pénzváltás-útdíj fizetés mesterhármas már abszolút simán ment. Az ökörködés egy percre sem szűnt, úgyhogy szépen csorogtunk Székelyudvarhely felé. Időközben ahogy a multinacionális rétegződésben időről időre visszatérő román-domináns területekre tévedtünk, majd kiesett a szemünk, az errefelé "villa" címszó alatt épített már majdhogynem kacsalábon forgó paloták látványára. Ebben persze vastagon ott van a pejoratív felhang. :-) Ezek az épületek valószínűleg státuszszimbólumot jelentenek, de mezei paraszt alföldi szemmel nézve a vallási, kulturális, szexuális, és intellektuális aberrációk minden elképzelhető formáját magukon hordozzák, így leginkább csak félelmetesek. Pláne azért, amire nemigen találok magyarázatot, hogy bár nagyon is újnak, késznek és gondozottnak látszanak, 99%-ban lakatlannak tűnnek. Nem is egynek még ott figyel a verandáján egy-egy betonkeverő, vagy pár zsák cement, mintha épp, hogy befejezték volna, de egynek sem láttam életre, hétköznapi forgatagra utaló jeleit. Mondjuk egy virágot az ablakban, vagy a faszom tudja. Mintha az Addams Family kísértetkastélyai lennének, otrombán kibaszva a kirakatba, az utcafronton, lakatlanul, csak a felvágás kedvéért...sosem fogom megérteni...valszeg. :-)
18.jpgErős késő délután volt, mire megérkeztünk. Fáradtan, nyűgösen, Mapóval kicsit marakodtunk is az kóválygás miatt, mire megtaláltuk a klubbot. A helyiek torkán is nehezen nyomtuk le, hogy szeretnénk még aludni egyet mielőtt akármi történik, dehát már vagy 30 órája nyomtam ébren, és levezettem az egész utat, úgyhogy velem aztán vitatkozhatott volna bárki... :-) A Damned zenekar bőgőse szállásolt el, meg is mutatta a pecót, nem messze volt a klubtól, de mire mindenki megtalálta a maga helyét, és elhevertünk a matracon, már alig volt egy óránk, hogy pihenjünk, annak is a legnagyobb részét eldumáltuk.
19.JPGVisszatérve a klubba még másfél óránk volt a tervezett kezdésig, a szervező srác már a plafonon volt, hogy hogy fog ez sikerülni. 10 perc alatt összeraktuk a cájgot, és mondtuk neki, hogy így. :-D
Fellépőtársaink a Damned, egy folkmetálban utazó társaság, még aránylag sokáig osztottak-szoroztak, mire összeállt nekik is a kép, és már csak várakoztunk, hogy jöjjön a nép. Ez csak majdnem rímelt. :-) Nem tudom helyi szinten mennyire számított erősnek a nézőszám, de szerintem egész szépen összegyűltünk, és a srácok rázendítettek. Meglepően jól szóltak, főleg ahhoz képest, amit korábban hallottam Tőlük a neten, kifejezetten karakteres, fasza kis zúzda volt, népdal feldolgozásokkal és pár saját nótával! Respect! \m/
21.jpgEzután mi is megtettük a magunkét. Az utolsó pillanatig paráztam, hogy ez sok mindenki mind a másik zenekar cimborái, és mint aki jól végezte dolgát, el is pályáznak, de nem így lett. Elénk is álltak szép számmal, és ment az ihajcsuhaj. Elvileg ugyanazzal a műsorral készültünk, mint előző hétvégén, de mivel háromszor is visszatapsoltak, a végére már csak ismétlésekkel szolgálhattunk. Minden esetre mindenki meg volt elégedve, ittunk is rá bőséggel. :-)
22.JPGBár buli után stabilan elkezdtek hazaszivárogni az emberek, maradtak bőven, akikkel ismerkedhettünk. Valahogy a afterpartikoncept rokkdiszkó, két acélszív és egy testemenajel között nem igazán indított be, de sokat dumáltunk a helyiekkel, ment a sztorizgatás. Egészen megdöbbentő, hogy mennyire képben vannak az "anyaországban" zajló dolgokkal, az elmondásaikból egyértelműen kiderült, hogy a fél szemüket szinte mindig "rajtunk" tartják, miközben az itteni kis világ szerintem 10ből 9 földinknek teljesen idegen. Errefelé márpedig pezseg az élet. Többet kéne ide járni.
23.JPGMire megérett az indulás, már a helyiek is a záráson gondolkodtak, úgyhogy szépen elbúcsúzkodtunk, és visszatértünk a pecóra. Ez egy kurvanagy panellakás volt, ami albérlők hiányában üresen állt, úgyhogy bár bútor egy darab se' volt, kényelmesen el tudtunk héderelni. Másnap aztán regenerálódás, zuhanyzás [turnén??? bizony.], kaja, cigi, még több cigi, meg sör, és indultunk tovább.
26.JPGMapett átvette a vezetést, nekem meg volt időm össze-vissza fotózgatni, mindent, amit csak láttunk. Sepsiszentgyörgy egy egészséges "szolnoknyira" van 'Udverhelytől [ez nagyjából 100km-t jelent, otthonról szoktam megjegyezni ilyen DIY mértékegységeket a távolságok belövéséhez], néhány kanyargós-meredek-életveszélyes útszakaszt leszámítva lazán átautóztunk.
28.JPGItt újra megjegyeztem, hogy egész hétvégén mázlink volt az időjárással, ezerrel sütött a nap, 25+ fokok és fasza friss levegő volt, egészen berúgtunk tőle. :-) Sepsiszentgyörgy belvárosa és főtere leginkább a pécsi Széchenyi térre emlékeztet, sétálóutcák, turistának tűnő arcok mindenhol, és persze kellőképp alul öltözötten, egész nyárias volt minden. Itt sem volt könnyű megfejteni a klub hollétét, de azért egy bő fél óra alatt megoldottuk. Egy szálloda [és üdülő központ] épületének aljában volt kialakítva a hely, látszólag univerzális, kávézó, étterem, szórakozóhely, és bármi más elképzelhető funkcióra berendezkedve. Menőn nézett ki. A helyiek már láthatólag munkában voltak, összeraktak egy elég tisztességes hangot és színpadot, így egyből pakolhattunk is.
29.JPGLezongorázva a kötelező köröket, gondoltuk begyűjtjük a legfontosabb tapasztalatokat, úgyhogy beruháztunk a pizzájukra. :-) Nem bántuk meg, kurvajó fával tüzelős kemencés módszerrel csinálják, jól megpakolva, puha tésztával, adta mint az állat. A kávéról sajnos már nem zenghetek ódákat, bár az sem volt rossz, de újból bebizonyosodott, hogy igazán jóra csak magam tudom megcsinálni. :-) Közben Damned-ék is beértek minket, és felpakoltak, és közeledett is az idő.
32.jpgBence panaszkodott, hogy úgy érzi, mintha csúnyán néznének rá, talán valami előző esti, vagy valamikori bunkó megnyilvánulása miatt [tudjuk mi, hogy milyen az], és ugyan ez senkinek nem tűnt fel rajta kívül, rögtön el is képzeltük, hogy hogy énekelnék meg ezt magyar népdalos formában, ha már róluk van szó. A szöveg hamar összeállt, és a hejj dunárúl fúj a szél című énekórai alapvetés dallamára könnyedén rá is illesztettük. :-D
33.JPGÚgy döntöttem, hogy srácok műsorát a "backstage"-ből hallgatom végig, ami most szó szerint volt értendő, ugyanis a színpad pont leválasztott egy helyiséget a klubról, ahol a billiárd asztalon kívül semmi sem volt, így ezt kaptuk meg öltözőnek. Mivel a molinónk az egész boltívet elfedte, látni semmit sem láttunk a mögötte történtekből, de kiválóan hallottunk mindent, amit a színpadon állók művelnek.
31.JPGNem tudom, az Ő koncertélményük milyen lehetett, de a miénk sajnos elég ingerszegényre sikerült, miután kiderült, hogy az a 80 pár ember, aki megvette a belépőt, egyáltalán nem a zene kedvéért jött, hanem, hogy sörözzön/pizzázzon/lazuljon, a klub egy ettől részben elválasztott helységében. Azért legnagyobb részt rockerekből állt a társaság, és időről időre átjöttek belehallgatni egy-egy nótába, de konkrét bulizásra alig tizenpár emberke vállalkozott, ami azért nem hatott a legjobban.
35.JPGAhogy végeztünk, rögtön szembesültünk is vele, hogy ki-miért jött, mivel rögtön rá is rabolt egy brigád a billiárdra, kis túlzással kizavarva minket a helyünkről, amit azért elég nehéz volt megállni "röhögés" nélkül. A szállásunk a szomszéd épületben volt, és mire kiszenvedtük a cuccainkat, meg átbeszéltük, amit ilyenkor kell, már bezárt a hely, és néhány rendőrbácsi is ott téblábolt, amit nem tudtunk hova tenni. Minden esetre mi eltökéltük, hogy most bizony berúgunk, mint az albán szamár.
36.jpgTaláltunk is alternatívát, a parkon belül egy harmadik épületben, egy lepukkant raktárházban romkocsma volt kialakítva. Persze a kialakítás egy durva kifejezés, itt nyilván a koncepció része az omlott vakolat, a raklapok, olajos hordók, és társaik, viszont az árkategória nagyon is fedte a büdös nagy hipszter valóságot, úgyhogy önmagunk rommá ivása elmaradt, viszont legalább reggel 9ig okfejtettünk. Dr.Szolnoki publikálta a felfedezéseit a témában, megállapítottuk a kötelező-laptopdídzsé által performált zenék műfaji keresztmetszetét is, az úgynevezett "poszt-gomba" stílust, és játszottunk csernusosat. Mindenki szépen elmesélte, hogy milyennek látja mostanában a másikat, most, hogy már Mapett is régi tagnak számít, így a közel másfél évével, amióta együtt vagyunk. :-)
34.jpgMire reggelre teljesen kifogyott a hely, minket is elküldtek aludni. Dél körül aztán arra ébredtünk, hogy a panzió takarítónői bebámulnak a szobánk ajtajának ablakán [wtf...?!], és meglehetősen puritán módon adnak hangot a meglepetésüknek, amit a foglalt szobák okoztak nekik. Talán azt hihették, hogy hajléktalanok tartanak éppen szabadrablás szerű házfoglalót, de mivel képtelen voltunk tovább aludni, közölhettük velük, hogy ki a faszomok vagyunk, és mit keresünk itt. Kaptunk egy drótot, hogy lenn a főtéren a toronyóra alatt található a környék legjobb kávézója, úgyhogy Ricsivel és Mapettel elzarándokoltunk, a többieket hátrahagyva tisztálkodásra. A kávét ugyan emitt is legfeljebb közepesnek minősíthettük, viszont a hangulat nem volt rossz, hasonló hipszterségben, mint az előző esti kocsma, csak itt a könyvespolcos-antikbútoros egyetemi klub fílinggel operáltak. A mellettünk lévő asztalnál egy egész nagy társaság kávézgatott, és arról beszéltek, hogy ott voltak a tegnapi bulinkon. Elmondásuk szerint nem is lett volna rossz, csak kár, hogy kevesen voltak. Belőlünk majdhogynem a röhögés tört ki, de láthatóan észre sem vettek. :-)
Visszatérve a járgányhoz még raktunk egy kis rendet, aztán úgy döntöttük elstartolunk.
27.JPGMarosvásárhely elvileg ugyanarra van, mint amerről jöttünk, de a GPS egy egész más környékre vezetett. Ez nem jelent eltévedést, csupán alternatívát, errefelé is gyönyörű volt a táj, volt okunk bámészkodni. Szintén késődélutánra értünk oda, és a kifogyóban lévő lejeinkre való tekintettel első ízben egy pénzváltót kerestünk. Nem találtunk, de egy kis vásárlás és lazulás azért még belefért koncert előtt. A helyi ábécében árultak Borsodit, ezen mindenki jót mosolygott [az egyetlen hazai sör, amit itthon sem preferál egyikünk sem].
33_1.JPGMinden eddiginél nehezebb volt megtalálni a helyet, mivel a város főterén egy orbitális utcabált rendeztek éppen, nagyszínpaddal, bazársorral, mindent lezárva, a kedves GPS-ünk az istennek nem tudta megfejteni, hogy hogy a viharba kerüljük el. A harmadik eltévedés után úgy döntöttünk, hogy gyalogosan próbálunk odatalálni. Bár sokáig kételkedtünk abban, hogy jó irányba tartunk, az utolsó pillanatban mégis odaértünk, és a helyiek azonnal ránk repültek. Elmondásuk szerint már órák óta hiába próbálják levadászni az elérhetőségünket a netről, és tonnányi elérhetetlen közös ismerőstől, és már azt hitték, hogy meghaltunk, és kilőttek a holdra, és felfaltak a szaracénok. Nem igazán tudtuk hova tenni a dolgot, de kiderült, hogy errefelé az a szokás, hogy este 10-ig bezárólag vége az élőzenének, úgyhogy spuri van. A srác kocsijával visszamentünk a buszhoz [egy nem kicsit bonyolult és követhetetlen útvonalon, szűk, macskaköves, egyirányú utcákban kavarogva], aztán beparkoltunk, és lehetett is felszerelni. Egy út vezetett be is ki [pontosabban le és fel], egy embertelenül szűk, szabálytalan, és meredek lépcsőn le a pincébe, hát ezen kész Jackass volt levarázsolni a motyót. Elférni sem igen tudtunk, így első ízben, amióta Sanyit egy második gitárládára cseréltem [már bocsesz :-D] volt toronyba rakva a cuccom, Mapett pedig mindenestül a színpad előtt kapott helyet.
34_1.JPGA molinóra ugyan esélyünk sem volt, de volt a falon egy jópofa LED-es fényreklám bizgentyű, amin egész este oda-vissza kúszott az éppen játszó zenekar neve. Pakolás után Csabival úgy döntöttünk, hogy belenézünk abba a "hakniba", ami kiiktatta a főteret az útvonalból. Be is sétáltunk szépen a tömegbe, és elterveztük, hogyha utunkba akad egy szervező, akkor villámgyorsan leköttetjük magunkat a nagyszínpadra, de csak egy fél nótára futotta, az éppen aktuális román vastagcsaba előadásából, amikor csörgött a telefon, hogy azonnal jöjjünk vissza, mert mindjárt kezdünk. Nahát.
35_1.JPGElőttünk a Kövérgép nevű helyi zenekar játszott, akik egy érdekes feldolgozás repertoárral álltak ki. Egy tonna magyar ősmetál-klasszikust szőrén leszedtek, és habár szépen, pontosan játszották, a feldolgozás része abból állt, hogy bele-bele írogattak a szövegbe, ami ugyan nagy vonalakban megmaradt, de a legtöbb rímet kicserélték, leginkább olyan szavakra, amik az eredeti sorvégek magánhangzóinak magas/mély párját tartalmazzák, ezért totál erdőbe visz az egész. Bizonyos értelemben nagyon vicces volt, másfelől meg furcsa, így, hogy nem ismertük őket. :-) A nézőszám határozottan barátibb volt, mint előző este, bár sokan ülve maradtak, és sörözés közben hallgattak minket. Azért előre egész szép számban jöttek komoly hajzuhataggal rendelkező kollégák, úgyhogy ez egy különösen headbang-centrikus este volt. :-)
37.jpgEmide már nem szerveztünk magunknak szállást, úgyhogy a buli végével bezárólag kipakoltunk, és sörözés, dumálás, haverkodás, cickóösszefirkálás, fotózkodás, pólóeladás keretein belül barátkoztunk a gondolattal, hogy előttünk terpeszkedik 500 kilóméter hazaút. Bence úgy döntött, hogy betankol sörből, és hozott is vagy tízet, de csak felbontva adták ki a pultból. Nem nagyon volt ötletünk, hogy hogy tudnánk ezt magunkkal utaztatni, úgyhogy gondoltam zárjuk vissza, van itt bőven szigszalag, ragasszuk be. :-D
38.JPGEz nem sikerült a legjobban, de arra elég volt, hogy egy esetleges felboruláskor elmaradjon a lábunk alá ömlő söráradás. Ez szép mondat volt. Na minden esetre elköszöntünk mindenkitől, és a gázra léptünk. Szó volt róla, hogy meg kéne rizikózni mégiscsak azt a nagyszínpados fellépést a főtéri vúdsztokkon, kvázi kérdezés nélkül. Betolatunk a színpad mögé, és felpakolunk, mintha mindenki számára evidensnek kellene lennie, hogy mi jövünk...de aztán csak a fáradtság győzött. :-)
36_1.jpgMég jó darabig összegeztük a tapasztaltakat, és zavarba ejtően gyakran álltunk meg brunyálni, de hálistennek egész éjszaka egy deka autó nem volt az úton, így kényelmesen, még sötétben elértük a határt. Visszaváltottuk a zsét, aztán előkapartuk az igazolványokat, és irány a "check out". A határőr bácsi az iratainkat visszaszolgáltatván "Sok Szerencsét!" kívánt, de valami olyan - számomra - értelmezhetetlen hangsúllyal, mintha az azonnali végelgyengülés következtében történő elhalálozásunkat reszkírozta volna meg fejben. Én komolyan nem tudtam hova tenni a dolgot. Egy nagyjából 5 másodperces tömör hatásszünet, és a világ legbutább arckifejezésével történő egymásra bámulás után, utolsó lélegzetemet kiköhögve visszakérdeztem, hogy "Mihez, - és nagyon halkan -> bazdmeg???" Erre valami irgalmatlan röhögés tört ki a kocsiban, Ő meg kábé elszomorodva, hogy ekkora barmot lát, annyit tett hozzá, hogy "hát az élethez, úgy mindig". :-D
Elköszönni hálistennek már udvariasan sikerült. :-D
39.JPGCsabit átdobtuk Túrkevére, Bencét Szolnokra, magunkat Pestre. Közben már annyira nem hallottunk, nem láttunk, hogy forma 1-ről meg magyar fociról beszélgettünk, ami azért elég ritka, még, ha vannak is köztünk érintettek. :-) Hazaérve már nem sok dolgunk maradt, felhalmoztuk a cuccot a szobába, a srácok leléptek, Ricsike még búcsúzóul belerókázott a lépcsőház előterében lévő szórólapos-kukába, biztos ami biztos. :-) Eszközöltem a buszon egy gyors takarítást, hogy a tulaj ne feltétlen csodálkozzon rá a trógerségre, amiben három napig léteztünk, visszakanyartam Pilisvörösvárra, aztán hazajöttem, és aludtam egy négy-öt napot egyhuzamban.
40.JPGTalán el is hiszitek, de ezen a ponton, én ezt már vagy két hete körmölöm, napi 2-3 órás adagokban, úgyhogy fogalmam sincs, rendesen körülírtam-e mindent, amiben részünk volt, de nagyon remélem, hogy lesz, aki nem adta fel félúton. Jól éreztük ezt a pár hétvégét, és innen, az enter lenyomása után szinte azonnal megyünk tovább Debrecenbe, másnap pedig Salgótarjánba, ahol első ízben játszunk, úgyhogy szintén megvan az alaphangulat. :-)

Snitt. Amit nem árt hozzátennem ehhez a szép kis kihúzott, dőlttel szedett, lezárásnak szánt bekezdéshez, hogy a szöveg megírása sajnos még csak a munka nagy részét sem teszi ki. Képeket válogatni, méretezni, linkeket beágyazni, valamint a gyalázatos spontán helyesírásomat javítgatni, még legalább ugyanannyi idő, úgyhogy most kénytelen vagyok rekordhosszra nyújtani ezt a posztot, mivel időközben Debrecenből és Salgótarjánból is kőkeményen hazaértünk. :-)
41.JPGEzekre a bulikra volt idő rápihenni. Két hétvége is üresen maradt, próbáltuk kihasználni. Volt aki kirándult, volt, aki egyéb zenekaros teendőket intézett, mi Csabival első ízben visszalátogattunk Dunaújvárosba. Formálódik egy új banda, ahová Csabi is beszállt ropogtatni, az ős-Akela alapító Pávcsi meghívására. Mostanság csinálnak saját próbatermet, és én is csatlakoztam kicsit segíteni. Lenn töltöttük az egész hétvégét, és szépen elengedtük magunkat. :-)
42.JPGAz 'Újvárosról fentebb megfogalmazott véleményem is leginkább ennek a kirándulásnak az alkalmával alakult ki bennem. Pávcsi tetőtéri konyhájának ablakából bámultam a város horizontját egy irrrgalmatlan gyönyörű csillagos ég alatt, a telihold fényénél, mikorra már mindenkit ledöntött a lábáról a rákendroll. Világi érzés volt, szerintem amíg élek, nem felejtem el. :-)
43.JPGA második szabad hétvégénken amerikai foci meccsre mentünk új barátommal, Szentivel. Róla majd mesélek még. Már egy ideje elég rendesen elkapott az NFL őrület, tudja ezt aki ismer, de magyar előadásban még nem láttam ilyet. Szenti bátyja játszik is a csapatban akiket megnéztünk, így szervezői minőségben, hangosítóként voltunk jelen. Király hangulat volt, és bár nem lettem szurkoló [Oros Norbinak, aki Szolnok Soldiers játékos, minimum tartozok ennyivel :-D], bizonyára visszatérek még bámészkodni. Az ellenfél [schmidt ad isten] a debreceni csapat volt, akik nem akármilyen zakót kaptak, gondoltuk, ezt majd a bulin felemlegetjük. :-)
44.JPGA kövi túra úgy volt elképzelve, hogy 9 személyes buszban vagyunk összebútorozva a Just Four-al, de ez az utolsó pillanatban kútba esett. Péntek kora délután meg is indultunk a buszért, már szokásosnak mondható módon Pilisvörösvárra, ami szűk 30 kilóméter, de akkora forgalom volt, hogy helyből beszedtünk egy másfél óra késést. Maradt is volna még tennivaló a pakolás előtt, de mindent leszartunk, csak behánytuk a buszba a cuccokat, és nekilódultunk az M3-asnak.
45_1.JPGKözepes tempót autóztunk, de ez sem volt elég, nagyjából a kiírt kezdés előtt 10 perccel zuhantunk be, de sem a Just Four nem előzött meg, sem a last minute-ban beszervezett Kistópart utca nem sietett sehová, és a szervezőlány sem sürgetett, inkább megállított, már az ajtóban. Mint kiderült, elég szerényre sikerült az érdeklődés, így arra kaptunk felajánlást, hogyha még most lemondjuk a bulit, nem tartanak igényt semmilyen anyagi vállalásra tőlünk.
46.JPGOsztottunk-szoroztunk egy darabig, hogy mi legyen, közben a J4 is megérkezett, de végülis úgy döntöttünk, hogy leszünk akár egymás közönségei is, ha már idáig elszenvedtük magunkat. Felcuccoltunk, és hagytuk Kistópartékat beállni. Egy cimborám edzőtermében kaptunk szállást, és mivel csak így ért rá, kénytelen voltam elszaladni egy pár percre, hogy kulcsot kaphassunk. Mire lezongoráztam a dolgot, már javában hívogattak, hogy jöjjek vissza, mert további parák vannak. Kiderült, hogy annak ellenére, hogy a koleganő vígan hagyta, hogy plusz egy órát elbasszunk a koncert megtartásának eldöntésén, egy bizonyos helyi csendrendelet értelmében a buli legkésőbb fél12-ig tarthat, ilyenformán, ha akarunk [és persze fizetünk] sem játszhatunk tovább. Na ezen a ponton már átbillent bennem a libikóka, és úgy döntöttem, mellőzöm az észérveket. Kiderült, hogy a hely főnöke, valamint a velünk kapcsolatot tartó szervező csaj között is elég...khm...döcögős a kommunikáció, így bár senki sem volt egyértelműen hibás az egész este alakulásában, csak az lett a vége, hogy a Kistópart műsorával bezárólag lehúztuk a rolót. Sokat gondolkodtam, hogy na vajon ezt hogy fogom mesélni. Biztos vagyok benne, hogy megvan rólam a véleményük, ahogy nekem is róluk. Egyik sem túl fényes, de valahol mindegyik jogos. Nem szeretnék kígyót-békát mondani senkire, tudom jól, hogy magam is rászolgáltam, hogy rám mondják. Mapett lecuccolás közben/után sokat próbált melózni azon, hogy mentse a zenekar renoméját a helyiek szemében, nem szeretném elbaszni neki azzal, hogy itt szarakodok. Minden esetre kétlem, hogy közeli-távoli jövőben igényt tartanak még a szolgálatainkra...és őszintén sajnálom.
48.jpgNem volt más hátra, mint megünnepelni a megünnepelhetetlent. Eldobódtunk a szállásra, leparkoltuk a buszt, mindenki kijelölte a magának tetsző négyzetmétereket a tatamin, aztán úgy döntöttünk, hogy menedékre lelünk Debrecen híres-hírhedt rokkocsmájában, a Fácánban. Szinte megalázóan sokan múlatták itt az időt. Bővült is a hely azóta, hogy két éve itt jártunk még a Cada turnéval. Valószínűleg a dohányzási tilalom miatt, egy jó nagy hátsó kerttel toldották meg, amivel kábé megduplázódott, de még így is teltház volt. Hát ki voltunk akadva. Just Four-ék köreiben ketten is az alkohol mellőzésére kényszerültek mindenféle gyógyszeres kezelések okán, és elég gyászos arcot vágtak a dologhoz, de a többiek ittak helyettük is rendesen.
47.jpgMire kisztorizgattuk, kiökörködtük, kibosszankodtuk magunkat, már benne voltunk a hajnalban, így visszavonulót fújtunk. Mapett úgy be volt rúgva, hogy kvázi vinni kellett, de ebben én is csak annyival maradtam le mögötte, hogy vigyázni tudjak magunkra. A szállásra menet még elsétáltunk egy non-stopba, ami valami embertelen messzinek tűnt, pedig elvileg csak pár utcányira tértünk le a legrövidebb útról. Közben a mostanság nagy népszerűségnek örvendő "új helyet", a Roncsbárat is sikerült megfigyelnem közelről...hát mit mondjak...nice. A terembe visszaérve a részegebbje azonnal kidőlt, én a "szokásos" reggelig okfejtős verziót éltem. Igaz, ez a Szolnoki nélkül nem ugyanaz [ezen a hétvégén ugyebár Maci jött velünk dalolászni], de azért nem maradtam egyedül. :-)
49.jpgMásnap reggel korán keltünk, mivel 9re volt várható egy csapat edzésre, de szerencsére késtek egy órát, így rendezni tudtuk az arcberendezéseket. Azt is kiszúrtuk magunknak, hogy ez az edzőterem, közös udvarban van egy mindenki által sokkal inkább preferált szórakozóhellyel, a Kaptárral. Jobb is lett volna itt benyelni az orbitális buktát, könnyebb lett volna elbújni a szégyen elől. :-D Ami talán még jobban ironizálja a helyzetet, hogy két emelettel alatta egy buzibár üzemel. Mókás volt vizslatni a hajnalban hazabotorkáló szőröstökű gerlicepárokat... :-D Átadva a terepet az izzadt, erős, egymásnak feszülő férfitesteknek [földharc edzés következett], először is kajálni mentünk. A plázafílingben úgy gondoltuk mindenki megtalálja a számítását, úgyhogy egy közösen bedobott kávé után szétszéledtünk, mindenki keresett kedvére valót. Csabival ketten átsétáltunk az út túloldalára, az "újabbik" plázába, ahol találtunk is egy jó kis helyet. Csabi a szokásos girosztálat, én meg egy hagymás rostélyost választottam krumplipürével. Meg voltunk elégedve. Talán ez, és a tény, hogy az egész debreceni tartózkodásunk alatt elképzelhetetlenül gyönyörű lányokat láttunk ezrével az utcákon, még menthet a hangulaton valamit. Annál is inkább, hogy ez idő alatt egy mikulás csomagot is rábaszott a buszunkra az a kurva szabad szombatot hírből sem ismerő elöljáróság, szóval már tényleg megfogadtam, hogy kiégetem Debrecent az autós térképeim lapjairól... :-D
50.JPGJust Four-ék tettek egy javaslatot, hogy Tarján felé félúton ugorjunk be lazulni egyet valami útba eső vízpartra. Ők ugyan a "bányató" kifejezést használták, én mégsem tudok róla, hogy bármit is bányásznának a Tisza parton, minden esetre benne voltunk. A városból kiérve benzinkutaltunk egyet, és Mapett telefonjáról előkerültek az ominózus Belga lemezek, úgyhogy innentől a célig üvöltve röhögött mindenki. :-) A Hortobágyra érve eszembe is jutott, hogy direkte magammal hoztam a HHCC pólómat, úgyhogy átvedlettem alkalmiba. :-) Poroszlóig sodródtunk, mire alkalmas helyet találtunk a tavi lazulásra. Volt egy fasza tóparti szálloda, kemping, étterem, és egy kis csónakkikötő. Igaz, hogy a gáton sétálva megközelíthető szabad strandot túl távolinak ítéltük, és egy, a lehúzódásunk mértékét keresetlen szavakkal illető biciklis csoport még pluszban felbaszta az agyamat, de egy jó gombaleves kihúzott a szarból. Macival azt beszéltük, hogy a lángosos-hekkes-kockásabroszos-szocreál attitűddel keressük majd a kontaktust, de nem jártunk így sem rosszul, Ő például egy szép emberes tányér lecsóra tett szert mindössze három kilóból, amit nagyon barátinak ítéltünk. :-)
51.JPGIdő közben Just Four-ék úgy döntöttek, hogy kalandoznak még egy kicsit külön, nekünk meg Verpeléten volt jelenésünk, ahol egy eladó basszusgitárfej várt Macira. Ő most ugyebár a The Sea And The Sun [vadonatúj még bevezetés alatt álló nevén > SEE THE SUN] zenekarban bőgős-énekes lett, így ideje cuccot újítani. Mint kiderült, az eladó fejtől függetlenül, a tulaj igazi mesterember, gitárokat, erősítőket és ládákat is gyárt teljesen saját kezűleg, valamint felvigyázza a helyi bandák hangszereinek állapotát. Többet között Road-ék gitárjai is ott lógtak a szobája falán, mint aktuális munkadarabok. Jól elszakmázgattunk, Maci be is ruházott a fejre, és kaptunk is egy kis sütit az útra, úgyhogy jó kedvvel indultunk tovább. :-)
52.JPGTarjánba megérkezve bolyongtunk egy ízeset, aztán csak odataláltunk. Pacsiztunk, ismerkedtünk, színpadot építettünk, adminisztráltunk, és kaptunk ingyen sört. :-) A helyi banda, cseppet sem meglepő módon lemondta a bulit, de egy fiatal csipetcsapat azonnal rá is csapott a felszabaduló lehetőségre, hogy szeretnének játszani. Igenááám, de még csak egy kopott pengetőjük sem volt. A gitárosokon keresztül verekedték magukat kölcsönadás szempontból, de a dobmotyókat már nem engedték a tulajok.
54.jpgKicsit sajnáltam őket, mert lehettek vagy 13-15 évesek, de már mindegyik olyan magas volt mint én, és igazi lelkes, derék gyerekeknek látszottak. Sokszor hálásak lennénk egy ilyen brigádért a vidéki bulikon. Minden esetre most így alakult. Elég nagy káoszban voltam, így már csak arra eszméltem fel, hogy a Just Four belecsap. Egész szép kis társaság bulizta végig a műsorukat, jól is szóltak, fasza volt. Persze én nagyon jól tudom, hogy mit tudnak a srácok, de Maci például most futott beléjük először, és látszott, hogy csont nélkül betalálta a fíling, úgyhogy Ő is csatlakozott a mocorgókhoz. :-)
53.jpgPersze az ördög nem alszik, sajnos a jelenlevők nagy része az átszerelés alatt hazament az utolsó busszal, azért minket ez sem állított meg, aki maradt, az kapta rendesen, jól felszántottuk a deszkákat. Volt közös ugrálás, alighogy össze nem szakadt az egész hóbelevanc, meg színpad előtt rohangálás, ahogy kell. :-)
55_1.jpgKicsit elefánt is voltam a porcelánboltban, több ízben Csabi középső beütőjét rúgtam rá a dobra állványostul, egy ízben pedig egy kábelen történő elcsúszás miatt az egész bal oldalsó hangfaltornyot döntöttem rá a hangosító gyerekre, ami csak csodával határos módon nem vágta agyon a srácot, és szintén ennyin múlott, hogy még csak a nótát sem kellett félbe szakítanunk. Szóval nem volt egy presztízs buli, de odabasztunk. :-D
56.jpgA koncert végén pacsi mindenkinek, fellélegzések, pakolás. Elmondtuk még egymásnak ezerszer, hogy mi az underground, és, hogy fúde nagyon nagy dolgok várnak még ránk, aztán csináltunk egy "stáb fotót", firkáltunk a firkafalra, és mindenki körbenyalt mindenkit.
57.jpgGyorsan még vettem pár sört a hazaútra, aztán csak döglöttünk. Mapett mindenkit hazavitt, beleértve magát is, úgyhogy onnantól hazáig nekem kellett ellavírozni a busszal. Örültem, hogy nem futottunk ellenőrzésbe [psssszt!!! :-)]. Csabival aztán szépen felcuccoltunk, és másnap elkísért 'Vörösvárra. Kiderült, hogy Mapett az utolsó tankolásunkkor [már itthon, Újpalotán] a kúton felejtette a tanksapkát, vagyis már hosszú kilómétereket mentünk nyitott tankkal. Hát gondolhatjátok, hogy zavarba jöttem, de mázlim volt, mert miután végeztünk, és Csabit is eldobtam a vonathoz, visszamentem a kútra, gondoltam hátha megtalálták, és igen, meglett. Mégsem játszottam el teljesen a tulaj bizalmát. :-)
58.JPGVasárnap délután Szentivel visszatértünk az amerikai foci-miliőbe, ezúttal a Fáy utcai Vasas sporttelepre, egy nemzetközi mérkőzésre a Pozsonyi Uralkodók ellen. :-) Az előzőnél sokkal izgalmasabb meccs volt, mégis alig tudtunk figyelni, mivel a szlovák cimbik cheerleader csapata pont a hangosító pult előtt találta meg a helyét, és bár nem szeretnék semmi valótlant beleképzelni a dologba, de a lelátó, és a saját csapatuk zászlóinak szerencsétlen elhelyezkedése révén mi voltunk az egyetlen közönségük...akinek majdhogynem végig háttal állva táncoltak. :-) Nincs ezen mit szépíteni, bilibe lógott a kezünk. :-D Még csak zenét sem hoztak magukkal, arra riszáltak, amit betettünk, aztán nem győztük magyarázni, hogy ez bizony a sajátunk. :-D A meccs végén el is kaptuk őket egy közös fotóra, mert féltünk, hogy nem fogjátok elhinni, no meg aztán ezt a ziccert be kellett zavarni minden áron!! :-)
59.JPGNagy nehezen csak a végére értem, ez történt tehát a legutóbbi elszámolás óta, remélem, hogy nem nyertem meg semmilyen fogadást azzal kapcsolatban, hogy ember nem lesz a földön, aki idáig olvas, minden esetre jól éreztem magam, miközben körmöltem eme kedves, indokolatlan sorokat. :-D

Van még hátra, tartsatok velünk!!
Képek a galériában!!
Rákendroll!! :-)
TGer

Címkék: debrecen salgótarján dunaújváros marosvásárhely székelyudvarhely sepsiszentgyörgy dürer kert cojones turnénapló rekordhossz

Mivanveledsemmi? Hovamészsehova?

2013.03.04. 21:08 | TGer | Szólj hozzá!

Hejhó!

Itt a tavasz, dagad a fasz. [vágja egyáltalán bárki ennek a dumának az eredetét?? (én vágom, de tök fura, hogy már emberemlékezet óta minden tavasszal elsütjük, és mindössze csak ennyi maradt fenn abból, ahonnét való) semmi értelme ilyeneken gondolkodni]

Ideje kibújni a napfényre, és beszámolni, hogy mit alkottunk. :-)
Van itt lássuk csak, néhány koncertdátum, pár darab erősen bétaverziós új nóta, nyereményjáték, szívmelengető statisztikák, néhány szépreményű egyéni törekvés, és hoppáppá, a zenekarospóló-szüzességünket is durr, elvesztettük. :-) Lehet szemezgetni.
Basic-Cojones-Mockup-2.jpgHogy tetszik? :-) A mintát Omász Peti barátunk készítette, nekünk nagyon bejön, aki kér belőle, megtalál a fészbukon, avagy ímélben, a szoksásos: cojoneszenekar@gmail.com-on!! Van minden méret, férfi-női fazon, ami kell.

Ami az élőzenét illeti, arra is gyúrunk, bár még csak a felénél járunk, azért nincs miért stoppolni az infót, itt az első adag, lesznek ismétlések, bemutatkozások, ahogy az szokott lenni! :-)
2013-tavasz-v2.jpgBővebben első körben a turnét megindító esztergomi állomásról írnék, ami miatt nagyon izgatottak vagyunk, sok jót hallottunk a helyről, és a felhozatal is igen zúzós lesz aznap. Találtok pontos infókat a hivatalos fészbuk eseményben, és Andóca már egy cikket is rittyentett ez alkalomból a Zenevilág-ra, ajánlóval egybekötött miniinterjúval, csekk!! :-)
48118_525175930836583_1322516165_n.jpgApropó interjúk, az elmúlt egy hónap történéseihez egy ilyet is sorolnék, ezúttal nem annyira szorosan a zenekar kapcsán lettem kifaggatva Juhász Andrea Gréta barátunk blogján, a JAGpot-on! Kaptam aztán érte hideget-meleget, és bevallom, ez abszolút érthető, dehát ezt teszi a kóros mennyiségű szabadidő, meg az a ronda nagy pofám, pláne ezek keveréke. :-)
Ha esetleg unatkoznál > íme. :-)

Egy további ragyogó 100% ándörgrándbarát kezdeményezés Bence nevéhez fűződik, és nem más, mint egy rádió műsor, amely a Stage/dive címet kapta, a (természetesen) szolnoki Amadeus Rádió programjában. Minden hétfőn 22.00-tól egy órában tömény zúzda, hírek, interjúk. Ehhez is van egy fészbukos linkem, úgy látszik ez egy ilyen nap, csekkoljátok!!
faszom.jpgÉv eleje tájt kicsit összébb kaptuk magunkat a próbákat illetően is, már-már rendszeresnek mondhatóak az összeröffenéseink, és szépen haladnak az új nóták is, továbbá összeszedtünk egy-két kiegészítő jellegű nem-saját nótát is, amivel speckók a szándékok, de erről majd később!

Lebonyolítottunk idő közben egy nyereményjátékot is, mert "lomtalanításkor" kiderült, hogy mégsem fogytunk ki teljesen a cédékből, és a frissen megtalált utolsó példányt sorsolásra bocsájtottuk, néhány youtube-link megosztásért cserébe, hogy terjedjen a hír, és ez ugyan már lefutott kör, de szeretnénk gratulálni innen is a nyertesnek, aki nem más, mint Stolnicki Júlia, és persze a többieknek is köszönjük a részvételt!!
Az említett korong egyébként napra (és órára is majdnem) pontosan 2 évvel ezelőtt jelent meg, sz'al a lemeznek meg egy látens Boldog Szülinapot küldenék. :-)
Lemez artwork.jpgA lemezt röviddel megelőző, mindmáig zászlóvivő-slágerünk pedig a 20.000-es youtube nézettséget érte el, ami azért még nem egy GengnemSztájl, de örülünk. :-)


Ez történt tehát a buzis-merengős kis szilveszteri posztom óta, köszönjük mindenkinek, aki figyelemmel kísért, lassacskán ideje, hogy átültessük mindezt a gyakorlatba!!

Puszcsi.
TGer

Címkék: próbák cojones tavaszi turné pénz és sárm új pólók stage/dive

House of the Dead...City of the almost Dead

2012.11.03. 22:00 | TGer | Szólj hozzá!

Hi All! :-)

Paintech-en Szolnokon jártunk. Úgy érzem szanaszét szakad az összes nyakam. :-)
1.jpgSoha az életben nem fogom megszokni, hogy bár sosincs elég semmiből, valahogy mindig az idő szopat meg igazán. A múlt héten "külszolgálaton" tengődtem keleten, és annak ellenére, hogy majd' három nappal korábban értem haza a tervezettnél, semmit sem sikerült kényelmesen intézni, ami még váratott magára, hogy nyugodalomban el tudjunk indulni banzájkodni.
8.jpgAz új nóta bevillantásához szereznem kellett egy másik gitárt (hangolás különbség miatt), és úgy döntöttem, kutyaharapástszőrivel jelleggel veszek egyet. Bájx-nak volt is egy frankó eladó Ibaneze, csakhát setup nélkül. Se húrok, se beállítás, ráadásul már évek óta csak dísztárgyként funkcionált, amióta Ő héthúrosra váltott. A hosszú hétvége a kapuban, se hangszerbolt, se haverok, szívtam, mint a torkosborz. Végülis Szijártó Zsúti húzott ki a szarból, miután irgalmatlanul talajra tettük magunkat szerdán, a wigwamos Akela bulin. Cudar megzuhanás volt. Vettem egy brutál hibrid 10-60-as húrkészletet, de mellényúltam. Baszott vastagok a mélyei, viszont a foslágy magasaival mission impossible számba megy az intonálás. Minden esetre zajos MÁRA JÓ LESZ felkiáltások mellett Zsúti belőtte, és mehettem az utamra. Egyszer kibírom, aztán majd váltok. Ezeken kívül még a kocsibérlés, az útitársakkal meg nem történt egyeztetés, az új nóta be nem gyakorlottsága, és a pénzügyek miatt fájt a fejünk, de ez már közhely. Az utolsó pillanatig kapkodtam a fejem. :-)
9.jpgPéntek délelőtt aztán átficcent Mapett, gyakorolgattunk, megfejtettük a dolgunkat, amennyire lehetett. Összenéztük egymáshoz meg a felvételhez, stimmelt annyira, hogy el merjünk indulni. Taktikai megbeszélés, elugrottunk a buszért, összepakoltuk a dolgokat, kávé-cigi-kerítésszaggató. Két offisöl szapporterünk volt aznapra. Maci, aki közkívánatra csatlakozott, aztán rávettünk, hogy leénekelje Bencével a full bulit, és Anna, aki ismerős lehet másfél évvel ezelőttről, az akkori promó fotóink készítőjeként.
7.jpgSzokásosnak mondható két órás megcsúszással félöt fele elindultunk Szolnok felé. Szisszentek a sörök, duma, benzinkút, paréjkodás. Lerobbant rendőrmikrobusz tele tininindzsateknőcökkel. Prájszlessz. Csabcit a szolnoki teszkóban, Bencét meg háznál vettük fel, aztán lezúztunk a Frakkba. Valaha egy mozi volt (igazából még most is lehetne, vászon, székek, minden megvan), aztán amikor kezdett bedőlni, egy helyi csóka megvette, és szórakozóhellyé alakította. Ütős munkát végzett, minden túlzás nélkül a legjobb hely Szolnokon. Igényes kialakítás, bőven van ülő és állóhely, csocsó-darts-billiárd, aránylag gazdag piaválaszték, aránylag olcsón, óriási a színpad, óriási megszólalás. Fasza. Gyusziék hangosítottak, velük legutóbb a Tattoo Expo-n zajongtunk, nincs csalódás. Soha. :-)
4.jpgA Szolnoki legújabb szerzeménye a mobiltelefonos live stream, ami megdöbbentően jól működik, és mivel egész idő alatt járatta, aki szemfüles volt, követhette az ügyködéseinket. Itt van hozzá a link, gyakorlatilag bármikor felbukkanhatunk, de persze ki kell még tapasztalnunk a használatát. Talán posztolgatunk majd, mielőtt belőjük az élő adást. :-)
12.jpgSzépen berendezkedtünk, aztán volt még egy prodzsekt közbeiktatásra várva, a fotózás. A kiszemelt helyszín a régi szolnoki Tüdőkórház, ami gyakorlatilag egy rom. Egy köpésre van csak a Frakktól, és kőrideg. Lezárt terület, de hát Tarzan erős, fúr másikat. Épp csak én nem fértem be a lyukon, így hát maradt a mászás. Jó kettőfél-három méter magas volt a főkapu, de megbirkóztam vele. Van még hova fogyni (lesz is). :-) Vak sötétben, Anna fotós reflektorával a kézben imitáltam Gandalfot a libasor elején, és bevettük a' ojjektumot. Irgalmatlanul szét van bombázva belülről, de végigjártunk két emeletet, mire megtaláltuk a legjobb helyeket. Bence innen is streamelt egy sort, úgyhogy Domi (akivel az utolsó pillanatig számolva volt, végül elkapta az any kind of rézfaszú bagoly) is kivehette a részét az élményből, amolyan "hozd el anyádat is" konceptben. :-) A nézettség csúcsán 4 különböző bejelentkezésből stíröltettünk. Kíváncsi lennék, kik voltak a többiek. :-)
2.jpgKörbepózoltuk az egész házat, Anna buzgón kattintgatott, aztán egy ponton elegendőnek nyilvánítottuk a nyersanyagot. Kifelé menet lopakodni kellett, mert a sündőrség alig egy utcára van onnan, és Bence állításai szerint azok harapnak a bemászkálás miatt. Elugrottunk még egyet kajálni, na abban sem volt köszönet. 80 dekás meat-only dzsírosz. Adjneki. :-D Bár az öntet úgy szétáztatta a pitát, hogy kábé már a könyökömről is lógott a cafat mire betoltam a "kedvest", de totál megérte. Ha Szolnokon jártok, és akartok egyet ZABÁLNI, keressétek a Mindent Bele Hami-t, a Thököly úton (NE a párját Szapáryn)! Legjobb. :-)
3.jpgVisszamenve a Frakkba, a Show Me Regret programját pont lekéstük. Sajnálom, mert bírom a srácokat, és jól is zenélnek, szintén a nagy népszerűségnek örvendő két főénekes felállásban. Csekkoljatok rájuk! Pacsiztunk egy tonna haverral, régi ismerőssel, csajjal, és hasonlóval. :-) A Mirodam zenekar nem épp az én világom (hard rock), de nagyon profi produkció, aki bírja az ilyet, annak ajánlom. Nagy nehezen sorrakerültünk. Hálistennek a pakolás jórészét már előre letudtuk, sz'al most csak kábelezni kellett (mármint drótozni), lecsekkolni a hangolást, aztán gyorsan összenéztük, és mehetett. Beszart az intrócédé, ejnye. Ez legyen a legnagyobb bajunk. Kicsit döcögve indult a mozgás, de aztán szépen összegyűltünk, és Oros Norbiék csináltak akkora pogót, hogy csak lestem. :-) Lement a szokásos műsor, plusz a végén egy You Suffer (ezúttal a nuskull-os kommenthuszároknak címezve), és a Driven' is, elsőízben. Hallatszott rajta, hogy életünkben nem próbáltuk, de azért állt a lábán, megaztán amúgy is a két énekes volt az aktuális főattrakció. :-) Maci nagyon frankón interpretált egy csomó előre meg nem beszélt megoldást a szereposztásban, Bence meg "rutinból" kente neki, sz'al pár apróbb erdőbemenést leszámítva zsír volt. A spontaneitás kibaszott varázsa. :-)
5.jpgA koncertet NEM mellesleg Mitch Lucker emlékének ajánlottuk. Bár sosem voltam nagy Suicide Silence-es, de többünk igen, és engem személy szerint is eléggé megrázott a dolog. Meló közben sokszor eszembe jut, hogy bármelyik nap meghalhatok az utakon, és amikor felteszem magamban a kérdést, hogy vajon miért nem, az agyam magától feleli azt, hogy "még dolgom van". Motorokon több ezren halnak meg naponta, mégis azt gondolnánk, hogy egy ilyen valaki, mint Mitch, erre rohadtul nem ér rá. Fájdalmas belegondolni, hogy ez csak illúzió. Régóta vallom azt, hogy hiába, a metál nem hímzőszakkör, le kell szállni a földre a szövegekben és az imidzs építésben. Túl könnyelműen énekelünk vérről, fájdalomról, és halálról, miközben szart sem tudunk róla, vagy legfeljebb nagyon keveset. Tudjuk jól, hogy minden előadó művészet felvett dolgokból építkezik, viszont a valóságban mégsem egy szép (vagy csúnya) halálért csináljuk, hanem épphogy mindezt megéljük. Nyugodj Békében, Mitch!!
10.jpgBevégzésünk után színpadtakarítás volt, mivel Threesome-ék speckó vetítős-lézersós performansza következett. Ez nagyon durván profi cucc. Gépdobról és vonalból nyomják (vagyis backline nélkül, de ne menjünk bele, hogy ez mit jelent, szakmázás sux) így totál programozható volt a látvány, és kőkemény. Valahol itt jött ki, hogy a mozi adottságai többek egy szimpla klubbénál. :-)
11.jpgA romokat eltakarítva azon kaptam magam, hogy a zenekaron kívül az összes haver lelépett szinte rögtön. Se Norbi, se Écyék, se senki nem maradt. Nem tudom ríjak-e, vagy röhögjek, mert bár terveztem smúzolni mindenkivel, így a banda maradt együtt, de jobban együtt, mint általában szoktunk. :-) Ivászat, helyzetkiértékelés, szarós-fingós poénok, mintha fizetnének érte. :-)
Bencének szerváltam egy 2.5 literes Ciucas névre hallgató román sört Mordorból, ami aztán körbeadásra került, és bár ez hazájában az egyik leghájpoltabb minőségi cucc, bizony érdekes érzelmeket sorakoztatott fel mindannyiunk arcán. :-)
Négy óra tájban ránk zárták a helyet, és mivel nem volt egyéb perspektíva, szétszéledtünk. Csabi a vasútra, Bence haza, mink meg Pöstre. Bőven világos volt, mire hazaértünk. Felhordtuk a motyót hozzám, elköszöntünk, aztán mivel még rá akartam tenni egy lapáttal, elugrottam visszaszolgáltatni a buszt. Délelőtt 10 magasságában már azért ledőltem, kőkemény két óra alvást sikerült abszolválni, most meg mindenem sajog. :-)
6.jpgNagyon köszönjük a bulit Nektek, valamint Csík Gabinak és Rivasz Gergőnek a profi szervezésért!!
Még sok ilyet!! :-)
Képek a galériában, Annánk fotós oldalát meg csekkoljátok, rövidesen velünk is bővül! :-)

http://picasaweb.google.hu/gothicleny

Rákendroll!!
TGer

Címkék: koncert gyros halál vér fotózás szolnok promó bél frakk szolnoki cojones tüdőkórház kerítésmászás meat-only kétésfélliteressör

...hangyafasznyi hátradőlés...HANGYAFASZNYI!! :-)

2012.10.22. 18:52 | TGer | Szólj hozzá!

Sziasztok!!

Bizonyára sokan belefutottatok már az új nótába, ami csütörtök este szabadult el a karmaink közül, de persze ezen a felületen sem mehetünk el mellette szó nélkül. :-)
Cover.jpgAz elkészültének történetét alább ugye már felvázoltuk, de persze akadnak még, akik nem ismerősek errefelé, így majd még elmondatják velem egy jó párszor lilában. Nem is vinném túlzásba a szövegelést, elég, ha annyit osztok meg Veletek, hogy a számítottnál sokkal több, és sokkal szívmelengetőbb visszajelzéseket sikerült besöpörnünk ezalatt a cirka három (és fél) nap alatt, így újból csak nem győzöm hangsúlyozni >>> KÖSZÖNJÜK!! :-)



Három különböző megjelenési forma volt beígérve, amihez azonnali hatállyal fel is zárkóznék. Csütörtökön már megjelentünk hallgatható-letölthető formában a SoundCloud-on, dalszöveges videóval a Youtube-on, és mostanra az egész pakkot, hanggal, képpel, borítóval, és szöveggel együtt is sikerült felvarázsolnunk a Data.hu-ra. Pontosan úgy juthattok hozzá, mint a nagylemezhez, annó. :-)

Ezen sorok körmölése közben a videó már jóval félezer megtekintés felett jár, a SC-on pedig érdekes módon többen fészbuklájkolták a dalt, mint ahányan a play gombra kattintottak, legalábbis az általunk elérhető statisztikák szerint. Vicces szitu, de mindent beleértve "feltétlen bizalmat" jelent, szóval szintén KÖSZ! :-)
Kaptunk nem egy kifejtett véleményt is, sok általunk (és vélhetőleg nagy tömegek által is) tisztelt szakmabeli ismerőstől, amikre külön büszkék vagyunk! Talán, ha soká halmozódik, majd összeállítok belőle egy kis gyűjteményt. A blog habitusához persze hozzátartozik, hogy említést tegyek az első fikákról is, amik cseppet sem meglepő (ellenben megnevezni nem kívánt) helyekről, és módokon érkeztek, de ezeken leginkább csak udvariasan mosolygunk. A troll-kultusz virágzik, nem kevésbé az ösztönös-savazás-fikszáció, az ördög nem alszik az adrenalinfüggő kommenthuszárok lelkének mélyében. :-)

Driven By Hunger

As pain opens up Your heart
Including nothing, that want to come out
Everything would like to stay
In the cold darkness inside
This story has based on fake events
But I'll try to tell You more credible
However, Heaven's door is open
I will kick it in, so fucking HARD!

Our childhood's elapsed
Sometimes I spend whole hours
Just thinking about past
Everyone said
My bad memories will fade away
But I'd got too much to repress
And too much wounds that cannot heal
Society's killing my basic instincts
I wanna be the hated exception
The Only, never choose the easier ways

Unleash deathly wishes to uncover my soul!
Forgotten to be more than meat and blood and bones

Need never equals violence
Just another kind of existence
Let's step over this huge distance
That sprawling between us!

Why does anybody spit out his own blood?
Civilization had a price, that You call: crimes
Killing will never get outta' fashion
Calm down!

But I still hate that, You can't look into my eyes!

As pain opens up Your heart
And no one appreciates your trust
Everyone turns away
Let the cold silence surround
This story will never lose actuality
Darwin knew, and never denied
Faith is too weak to satisfy us
Why do they wait for us to apologize??
    
Livin' as a human ment a lot before
VERY MUCH MORE!

Evolution reached the crowning, and started to fall
TIME WILL KILL US ALL!
Unleash deathly wishes to uncover my soul!
LET IT OUT TO GROW!
Forgotten to be more than meat and blood and bones
RATHER WORSE!

Az ilyenkor szokásos hír/interjú/nyilatkozat dömping ezúttal nem tudom mennyire "fenyeget", de a minap összehoztunk egy kis beszélgetést Andócával, aki már a kezdetek óta irkál rólunk, ha épp van mit, persze mindig nagyon kedvesen. :-) Ezúttal a zenevilág.net webzine jelenti a hazai pályát, kattanjatok rá! >>>

http://zenevilag.net/cikkek/cojones_cd_mindenkeppen_lesz___interju_tobler_gergovel

A "megapakk" letöltőlinkje pedig itt ficeg >>>

http://data.hu/get/5709493/Cojones_-_Driven_By_Hunger_single.rar

Nagyon-nagyon köszönjük ezt a hétvégét is srácok!
A lájkokat, a tonnányi megosztást, véleményeket, kommenteket, szmájlikat, meg mindent!!
Imádás van!
November 2. >>> Szolnok >>> Frakk!!
+Pénz&Sárm! ;-)
TGer

Címkék: új szám by megjelent szétbasz cojones kijött hunger elszabadult driven

...mint tyúk az AB/CD-hez...

2012.04.25. 22:38 | TGer | Szólj hozzá!

Hi All!

Köszi mindenkinek, aki velünk lógott szombaton! :-)
Rajos kis buli volt, oda mentünk, ott voltunk.
Délelőtt 11-ig ittunk. Szóval értitek. :-) Történet értékkel, utazás és új ismeretségek hiányában sajnos nem igazán bír, de jól éreztük magunkat, és a kistermet meghazudtoló módon ütős megszólalás mellett szépen gyalult mindenki! A képek egy része még levadászat alatt áll, de a többit feltöltöttem, lessetek rá!! Szerintem kurvajól sikerültek, kár, hogy nem tudom kinek köszönjem meg! :-) Respekt!!
Kögéék, a Checkpoint Charlie-ból, még a TV-interjú-szüzességünket is elvették, amit szintén nagyon köszönünk!! A Music Channel, 1 like Rock című műsorába juthattunk el így, ami adásban ugyan már lement, és pont nem láttam, mert se digitévém nincs, se netem nem volt az adott pillanatban, de vasárnap este lesz ismétlés, utána pedig az alábbi archívumba kerül, így véglegesen senki sem kell, hogy lemaradjon róla (persze azok közül, akiket érdekel)! :-)

http://1music.hu/?page=1_like_rock

Aprócska változás van a közelebbi terveinkben, mégpedig, hogy Kazinbarcikára mégsem május 25-én jutunk el. A korábban megbeszélt időpontban konkurencia-fennforgás keletkezett (AB/CD Tábor), aminek úgy döntöttünk engedünk, nem hiányzik egy "headshot". Valamikor június folyamán, a Diamond most épülő kerthelyiségében fogunk a dolgok seggére verni, amint tudunk pontosabbat, szólunk! :-)
További jó hír, hogy ez a turné sem marad mezőtúri kiruccanás nélkül! Május 11-én, a szolnoki gyilkolatot megelőző nap, "itthon" is csapunk egy görbe estét. Ez alkalommal egy kicsit nagyobb önbizalommal vágunk bele, mivel a Loksi felújítása igencsak elhúzódott, az Erőd Klub-ot vesszük ostrom alá, egy 4 zenekaros ingyenparti eszközlésével!! A Go4it! és a Roar mellett még a budapesti Red And The Dumbasses csatlakozik hozzánk. Reméljük, hogy minél többen elzarándokoltok, az immáron szokásossá is nyílvánítható mezőtúri súlytásra!! :-)

A további dógok intenzív erőszakos ráhatás alatt állnak, addig is így nézünk ki:

Az előttünk terpeszkedő hosszú hétvégén pedig 4 egész buli aktuális. Kívánjatok szerencsét, vagy, ha az túl snassz, gyertek velünk, 2 szabad hellyel még rendelkezünk! :-)
Stay Fuckin' Tuned! :-)
TGer

Címkék: interjú klub rock tévé képek 1 music mezőtúr like erőd channel átszervezés cojones

Pókerünk vót, örülünk. :-)

2012.03.26. 04:51 | TGer | Szólj hozzá!

Höjj Hombrez!

Úgy döntöttem, csak firkálgatok pár sort, mintegy naplózás céljából. :-)
Először is, a félreértések elkerülése végett, pár szó a múlt hétről, ami nem kapott külön bejegyzést, az év végi posztban lefektetett újraértelmezés alapján. :-) A békéscsabai buli leginkább csak a jellemünkön acélosított egy sort. Aki követ minket a frászbukon, láthatta, hogy irkáltunk ezt-azt, aminek - elárulhatom - a java része ironizálás volt. Igyekeztünk viccesen felfogni a dolgot, "nevetni magunkon". Történt ugyanis, hogy a kedves szervező kollega rútul átbaszta a mi, és az Open Doors bár főnökasszonyának buksiját is, így egy kicsit szarban maradtunk anyagilag (csak a véletlennek köszönhető, hogy elhozott hazáig a járgány), és hát álszenteskedés lenne elhallgatni, hogy a buli sem volt épp egy non-pluszultra. A srác szerzett mellénk három hipertrendi emó/hácé bandát, és ezzel együtt hasonló közönséget is, akiket a mi "őskövületnek" titulálható metál muzsikánk gyakorlatilag elijesztett, lényegében a kutya nem volt kíváncsi ránk. Szégyen-nemszégyen, leszarom, így volt. Az egyik bandával kishíján sorozatgyilkolásba is fulladt egy okfejtés, mivel úgy vették fel a nekünk beígért zsetont, hogy közben a mi cuccainkon játszottak, és mellesleg az egész este a mi kezdeményezésünkre szerveződött. Amikor legutóbb 'Csabán jártunk, még az ún. Party Infection koncertsorozat keretein belül játszottunk, amit két fiatal úriember csinált kooperációban. Nemrég Ők "szétmentek", és az alapján, amit a pletykákból le tudtunk szűrni, azt hittük, hogy a jó oldalra álltunk. Kiderült, hogy nem. Nem akarok szart dobálni, vagy hisztis kölyök módjára eljátszani a sértődöttet, csak úgy gondolom, a levont konklúziókkal együtt indokolt, hogy kidumáljuk magunkból, ami volt. Ez a szerencsétlenkedés erősen rányomta a bélyegét a turné kezdetére, így erősen rajta kell lennünk, hogy visszaszerezzük a jókedvünket. Természetesen értek pozitív benyomások is, volt pár nagyon rendes arc, 1-2 öreg rocker, két másik - tökkorrekt - banda, a hely személyzete, és nem utolsó sorban a főnökasszony, aki nagyon igyekezett korrigálni a dolgot. Egyszóval, igyekszünk arra emlékezni, ami jó volt a dologban. A ****** zenekar énekesének pedig üzenem, hogy ha már amúgy is a Fájdalom a középső neved barátom, jobb, ha kibaszott messziről elkerülsz a továbbiakban!
Snitt. Március 23, péntek, délelőtt. Már három napja küzdöttem a megfázással, így csütörtök estefelé úgy döntöttem, hogy rommá iszom magam kerítésszaggatóval, hogy kipucolja belőlem a nano-férgeket. Meg is történt, kurvajót aludtam, rendesen szelőzött a búrám, tele voltam energiával, de valami mégsem volt jó. Áh, megvan, a nap már túl magasan jár, behalt a telóm, nem csörgött, 3 órával később keltem, minthogy találkozóm lett volna, Artúrral. Szerencsére nem gyilkolt le, csak kölcsönadta a gitárját, hogy legyen tartalékba. Köszi Arti! :-) Beugrottam Pókmenhez a - termékmegjelenés - Gitárcentrumba ;-), hogy segítsen kicsit rendbe szedni. Köszi Pókmen! Hazajöttem pakolni, szervezkedni, trekklistát nyomtatni, kapkodni, stresszölni, kávét kifuttatni. Délután dereka táján befutott Csabi és Mapett, lepakoltunk, go. Apropó, ezúton is köszi a Till We Drop-os srácoknak a buszért, nyakig a Monster logókban, tök macsós volt! :-)
Szegeden aránylag könnyedén megtaláltuk a Noir-t, sínre tettük az alapokat, megjöttek a zenekarok, bepótoltuk az ismerkedős köröket régről és kevésbé régről. Bence és Evi is csatlakoztak, akik előző nap már nyomultak ugyanitt az Over My Dawn-al, és Oros Norbi, diszkrét cikk-cakkban sétálgatva a "boldogságtól". Frankón az egész délutánt pusztulkodással töltötték Bence kérójában, képzelhetitek. Mapettet amúgy lépten-nyomon felismerték, főleg a keverőpultokban munkálkodók, főleg az Insane-ben eltöltött aranyifjúság nyomán. Itt is lett rögtön vagy 10 haverunk, akikkel aztán elnosztalgiáztak, amíg a tettek mezejére nem léptünk. Kurvajó sztoriik vannak, nekünk "taknyosoknak" király volt hallgatni. :-)
Kezdődött a móka. A Note Of My Death-es amigokat már ismerhetitek az orosházi beszámolóból, azóta formálódtak valamelyest, de még mindig metálkór, hálistennek nem épp azzal habitussal, mint amivel 'Csabán találkoztunk. Rendes srácok, jól zenélnek, de úgy tűnik nem igazán kényezteti őket - sem - a sors, mivel a buli végeztével úgy döntöttek, hogy nem bírják bevállalni a Dunaújvárost. Nem tudom, hogy ez miért pont ott, és akkor derült ki számukra, de lelkük rajta. Mellesleg az tény, hogy elég kevesen jöttek el pénteken, és tudtuk is az okát, mivel a szombat munkanap volt, amivel sajnos a koncert szervezésénél még nem tudtunk kalkulálni. Hát bassza meg, nem lehet micsinálni, valami mindig van, a leosztott kártyákból kell tudni játszani. Utánuk zúzott a Moratorium zenekar, Ő rájuk már egy fokkal többen megmozdultak. Izom death metal, nem viccelnek. Szonti, aki nemrég érkezett Hozzájuk az énekposztra, annó még nálunk is jelölt volt, mielőtt Bencét megismertük. Ezidáig nem is hallottam más bandában, de ütősen tolta, úgyhogy örülök, hogy megtalálta a helyét! Nyomtuk mi is, nagyon rendben volt, aránylag sokan jöttek, és bár nem alakult ki egy óriási pankráció, az arcokon azért tükröződött a masszív odafigyelés, ami ugyanolyan jó. A többi bandák is bejöttek megnézni, ami ilyen helyzetben külön megtisztelő. Ízelítő:



A Feral Clarity zenéjének már előzőleg utána néztem, mivel Őket ezidáig nem ismertük. Kiemelkedően jó oldschool-göteborgi, és grúvmetál témákat vegyítenek, játszanak Lamb Of God-ot, nem is kell több. Respekt!
Buli után elugrottunk még egyet kajálni. Norbi már nagyon be volt rúgva, és vagy egy óra hosszatt csuklott. Szerintem afféle időutazást élhetett át a koncert közben, mert ahogy befejeztük, 3 percenként kérdezgette, hogy "ennyi volt? már vége is?", pedig kifejezetten hosszú, 13 számos repertoárral mászkálunk most (a tavalyi turnékon 8-9 nótát toltunk, Ő pedig simán hozzá is kellett, hogy szokjon). A buszpálya melletti zabáldában aztán embertelen ordenáré módon magunkba csavartunk egy raklap gíroszt, és közben izomnagy hülyeségeket beszéltünk, amit az átlag 40 másodpercenként arra elhaladó rendőrautókból szúrós tekintetekkel honoráltak. Kevés a közbiztonsági személyzet, sokaveszedelem, jók a pogramok, csak sok köcsög van. :-D
Összerámoltuk a cuccot, pacsiztunk mindenkivel, és bevettük a Bence-rezidenciát. Dumáltunk még vagy 2-3 órát, erősen elhajolva ismét az altesti poénkodás irányába, pulykáztunk, filtereztünk, eltoltuk a sánta-félszemű-kutyakalózt, és negyed óránként vetettük fel, majd szavaztuk le az éjjelnappaliban történő bevásárlás ötletét, ami egy masszív lerészegedést eredményezhetett volna. Végül pár sör után az alvás győzött, abból sem sok.

Az aktuális vesszőparipáink egyébként az alábbi videókból származnak. :-)
Úgy döntöttem, hogy beágyazni azért picit sok lenne, nem szándéxom átmenni puruttyába, de csekkoljátok csak linkről, lehet pusztulni. :-D

https://www.youtube.com/watch?v=Ik1wfStNShE

https://www.youtube.com/watch?v=XRKpAUpbaDU&feature=related

https://www.youtube.com/watch?v=yrUkTlQdQsQ&feature=related

10 körül már talpon voltunk, kávé-kakaó-bolt-sztorizgatás. Norbi egy fotelben aludt, és hát nagyon durván nézett ki másnapra. Mivel volt helyünk a buszban, meginvitáltuk 'Újvárosba, hogy mozogja ki magából a másnaposságot, vagy nemes egyszerűséggel rúgjon be újra. :-) Elmentünk egy nagy össznépi zabálásra, aztán indulás tovább. Mapettel végigdumáltuk az egész utat, amit nagyon értékeltem, gecijól beilleszkedett már most. Régebben sokkal kevesebb volt az érdemi szövegelés, leginkább csak az alsó tagozatos hányós-tarhálós-diszkriminatív poénoktól, és az ezek kiváltotta - indokolatlan - nyerítéstől zengett a busz. Azért persze ne féljetek, nem múlunk el hülye gyerekeknek lenni, csak ez most így jól esett. :-)
Újvárosban már egy fokkal nagyobb bajban voltunk a Kaptár Music Pub megtalálásával, de szerencsére nem többel. Ide is elsőként érkeztünk (nahát), becuccoltunk, kényelmesen. A molinó falra rögzítésével akadt egy kis technikai problémánk, amit Csabi és Mapett sikeresen megszakértettek azalatt, amíg én szintén sikeresen felhajtottam egy fúrót, egy marék csavart, és ötven méter kábelt, a hozzá tartozó jómunkásemberrel együtt, persze feleslegesen. Zsír. :-) Szépen gyülekeztek az emberkék, megjött a Wrath of Azazel, és alig fél órával utánunk Moratoriumék is, ami a Szegedről történő indulásuk ismeretében vagy fele olyan hosszú utat, vagy 220-as átlagot záró "közlekedést" jelentett, minden esetre nem faggatóztunk, hogy hogy csinálták. Bűvésztrükk. ;-)
Az egyik szegedi hangosító, akinek 'Újvárosban is bejárása volt ide-oda, borzasztó körülményekre próbált meg minket felkészíteni előző nap. Nem tudom, hogy csak nekünk szeretett volna egy kellemes meglepetést, vagy gonoszkodott, vagy aktualitását vesztették az állításai, vagy mivan, de nekem nagyon tetszett a Kaptár. Kényelmes színpad van, széles is, mély is, szőnyeggel burkolt, nem csúszik, nem gyűrődik, nincs miben hasraesni. A közlekedés is kényelmes, a lépcső - bár meredek - nem csúszik, az emberkék faszán el tudnak terpeszkedni a bokszokban, a pultos lányok gyönyörűek, minden raj. Bizonyára azok is jól érzeték magukat itt, akik nagyon nem jöttek meglátogatni minket legutóbb a Terminál klubban. Bocsi, de ez a helyzet, a blogban nincs cenzúra. ;-)
Bár a hangosítás nem volt épp egy A38, úgy döntöttünk, hogy nem fog ez minket annyira zavarni, hogy bármi emiatt legyen élvezhetetlen. A dupla koncertes hétvégéken a második nap már amúgy is olyanok vagyunk, mint a partra vetett hal. Már minden kerék kidurrant, minden húr leszakadt, minden membrán megroggyant, az énekes berekedt, a másnap a gyomrunkat csavarja. Általában. Így hát a Moratorium rázendített, mi meg mentünk asszimilálódni. Díszes társaság gyűlt össze, csupa METÁL arc, sok haver. Viri, Sanya, JanóMisi, Morhordék, meg még vagy huszan, és egy csomó ismeretlen. Többen beszámoltak arról is, hogy láttak már minket régebben, és bár a zenénket nem igazán vágták, arra az egy dologra kivétel nélkül mindenki emlékezett, hogy a Szolnoki lecsekkoltatta velük, hogy ki a Jóska. :-D
Viri ugyan felvilágosított, hogy ez a hely jobban megy annál, hogy a jelen levő embermennyiség soknak számítson, én azért nem voltam elégedetlen, pláne a legutóbbi moccanásunkat magasan verte a hangulat. Csak páran hanyagolták a megjelenést, akiket fejben bírtam tartani, de hát Ők majd összeszégyellik magukat. ;-)
Lezúztuk a bulit, király volt minden, jóval aktívabbra sikerült az összkép, mint előző nap (mondjuk a Noir színpada egy jégpálya, alig mertem megmozdulni, be is állt a csípőm a félórás terpeszben állástól). Sokan megnéztek, és voltak akik tudták, mi az ábra, számcímeket, dalszöveget, ésatöbbi. Királyság. :-) Plaskov, a Moratoium gittyósa még előzőleg odaígérte nekem a kajáját, mondván, hogy nem éhes (nem is emlékszem már, hogy hogy került szóba a dolog), egy rántott húst krumplival, amit felhozott a színpadra, mondván, hogy el ne felejtse. A srácok nagyon röhögtek. Köszi Plaskov! :-D
A Wrath Of Azazel zenéjét ezidáig nem vágtam, de nagyon kellemes dallamos death, csajgitárossal, sok szintivel. Nem éppen az én stílusom, de elismerésem Nekik, mert a kategóriájukban nagyon szépen megvalósultak, pontosan, feszesen játszottak, zsír volt. Norbi közben sokat segített, vigyázni a motyókra, cédét árulni, ésatöbbi. Ezutóbbiban egész sikeres is volt, bizony, jóképű gyerek, ez nem lehet véletlen. :-D
Mire vége lett a bulájnak, már lefáradtunk, úgyhogy horgony fel, cuccolás, köszöngetés, búcsú-pulykázás. :-D A srácok, akik az est jó részét a busz melletti gengeléssel töltötték, ragyogóan lemerítették az aksit a nyitva tartott ajtóval (pontosabban, az emiatt világító belső lámpákkal), így még Bekő Tóni úr is csatlakozott a társasághoz, aztán szépen hazaaraszoltunk.
Vasárnap délelőtt összegeztük a látottakat, a vidéki szektor a vasút felé vette az irányt, én meg elkezdtem ezt pötyögni. Zsír volt a hétvége srácok, köszönjük mindenkinek, elsősorban azoknak akik eljöttek, valamint Noir Bettinek, Tóth Zolinak, Note of My Death-éknek, Moratoriuméknak, Feral Clarity-éknek, Wrath of Azazel-éknek, és mindenkinek aki bármely módon is részt vett a kalandban!
Pénteken Pécsett rendezünk ultrasúlyos southern-orgiát, szombaton pedig - első ízben - domborítunk Bátaszéken. 200 kabala lesz a sör, aminek beláthatatlan következményei lehetnek! :-)

Képek a galériában!
Köszönjük, hogy Velünk lógtatok!
Cső!
TGer

Címkék: én szeged dunaújváros sánta érted félszemű cojones pulykázás anyádnak börtönviselt csöveskukoricák filterezés kutyakalóz tolom

Rock for the Jackass :-)

2011.12.14. 21:45 | TGer | Szólj hozzá!

Höjj every1!

Bár jelen turnénk minden állomásán lubickoltunk a vulgaritásban, rekordokat dönteni mindig kellemes. Így a zenekar, 4db Igen, 0 Nem, és 1 tartózkodás mellett ítéli a képzeletbeli Aranyfallosz díjat Orosházának, a Legtürhőbb Parti 2011 kategóriában! Taps-fütty-ováció! :-)

Asszem ez nem lesz hosszú beszámoló, elég, ha a tények beszélnek.

Előszöris az, hogy turné összeállításakor ez a koncert volt a legkönnyebb eset. Villámgyorsan megegyeztünk mindenben. Bár a flyer-t kétszer is újra kellett gyúrnom, mivel a kedves résztvevő zenekarjaink lecserélődtek, a magabiztos alap kitartott a végsőkig. :-) A veszteség-listán a legnagyobb helyet Sanyi fedte habtestével. Elmondása alapján egész héten beteg volt, és csak azért nem szólt, hogy ne idegeskedjünk. Bízott benne, hogy jobban lesz, de szombat délelőtt már világos volt számára, hogy esélytelen eljönnie. Mindannyian elharaptunk egy fúbazdmeget, aztán beletörődtünk. Ezzel kifejezetten szellőssé vált a karaván, rövidebb szolnoki, és túrkevei megállókat beiktatva 3-asban döcögtünk le a busszal Orosházára, természetesen a full cuccaparáttal a puttonyban.

Eltévedés-odatalálás kategóriában is nyertünk. Chuck Norris-os határozottsággal eligazodtunk, annak ellenére is, hogy Kondoros és a 47-es főút között 35 kilómétert kellett zötykölődnünk egy már-már földúttá amortizálódott "csapáson". Új korában kábé 1 autónyi széles lehetett, de most már kvázi "nyílt terep, kövekkel". Nem kevés horror-fantáziakép rémlett fel, halott gyerekekről zacskóval a fejükön, a sötétből előbukkanó szellemkamionokról, szembejövő vonatokról. Jó volt. Aztán odaértünk. :-D

A Flamingo Klub kívülről egy szép nagy falusi udvarház, belülről meg...hogy egy modernkori klasszikust idézzek..."egy ócska kocsma, egy mocskos lokál". :-) Ezt ne vegye senki rossz néven, szerintem totál átjön a hangulat. Pepita kockás padló, a falon körbe párás tükrök, és az elmaradhatatlan csocsó-darts-billiárd-félkarúrabló. A koncerthelység mérete egész tetszetős, és a színpadé sem rossz, ha leszámítjuk, hogy sztriptíz rúddal is fel van szerelve, amit épp úgy pozícionáltak, hogy se előtte, se mögötte ne lehessen kényelmesen elférni, viszont rendkívül idegesítő... :-)

Ami még fontos, hogy az egész hodály 1 db radiátorról kapott fűtést, ami a kocsmahelység legvégében üzemelt. Érkezésünk előtt ugyan tettek egy kisérletet a befűtésre, egy gázpalack, és a hozzát tartozó rózsa segítségével (mely létezésének eredeti értelme a bográcsban történő főzés), de ez persze csak pofon volt a sz...  Az egyetlen mázlink, hogy az utcahőmérséklet is épp tavasziasba hajlott (7 fok), így megúsztuk fagyhalálmentesen. Ha már a hidegnél tartunk, képtelen vagyok eltekinteni a budi megemlítésétől, ahol valamilyen különös oknál fogva minúszba ment a mutató, és a lehellettel együtt a húgy is határozott felhőkben gőzölgött, megkönnyítve ezzel az ittasabb kolegák gyomortartalmának újraértelmezését a kritikus ponton. Ejnye.

Bepakoltunk, és átadtuk a terepet az Atrox Trauma legénységének. Kiderült, hogy a hangzás is valahol ott veszett el, ahol a belsőépítész stílusérzéke. Bár két hatalmas hangfaltorony állt a színpad két oldalán, úgy döntöttünk, hogy csak az éneket, és a lábdobot támogatjuk meg kihangosítással. A helység adottságai (tükrök), és a gitárok túlzott magasa (összeolvadva a szintén eléggé "repedtfazekas" cinekkel) mintegy láthatatlan akadályok, feküdtek közéjük, és az érthetőség fogalma közé.

A közönség mindemellett abszolút nem zavartatta magát. Ez jó dolog, de azért van árnyoldala is. Nem igazán láttam még ebben a szubkultúrában olyat, hogy az átszerelés alatt olyasmiket üvöltözzenek, hogy "cigánybűnözés ingyen is van", esetleg a szelídebbek azt, hogy "sok-sok-sok-akelások". Úgy tűnt, hogy közel teljesen mindegy nekik, hogy mi az ami szól, végigtombolták a műsort, és a Note Of My Death-ét szintén. A hangosító srác mesélte, hogy az előző hétvégén a mentők-rendőrök vetettek véget a bulinak, és nem is volt kérdés, hogy miért. A srácok, bár jószándékkal, de mindent megtettek, hogy a legveszélyesebb módon szórakozzanak. A padló egy jégpálya volt, és mindenki piájából jutott rá még egy kevés, valamint időről időre előkerült egy forma, aki mindenkin keresztül verekedte magát azért, hogy egy felmosórongy segítségével egyenletesen csúszósra kenje szét az egészet. Simán felmosott az pogózók lába között, nem érdekelte ki zuhan keresztül rajta. Beszarás.

A második sómennél egy seprű volt, de Ő (vélhetőleg) csak hadonászni vette magához, és időről időre leütött vele valakit, amikoris a haverja rövid időre elvette tőle. Bár emez úriember valszeg életeket mentett azzal, hogy felügyelte a seprűsgyilkost, azért maga sem érezte eléggé a talajt. Az Ő szakterülete az énekesek helyetti konferálás volt, mindezt úgy, hogy a teste, és a tudata (??) mindennemű összehangoltságot mellőzött. Miközben angyali hangon elmondta az összes udvariasságot, ami épp eszébe jutott, hogy engedélyt kérjen a színpadra történő felmászáshoz, a lába magától ugrott fel egy pillanat alatt, a keze magától tépte ki a mikrofont Bence kezéből, a szája pedig magától kanyarintott irodalmi igényességű monológot, olyan szintű artikulációval, mintha most a billentyűzet közepébe fejelnék, pontos idézet gyanánt... Nahát.

Mindent összevetve nem volt nagy gáz, bár az egész koncert olyan volt, mint egy verekedős jelenet a Bud Spencer-Terence Hill filmek fénykorából. Én élveztem, jókat röhögtem magamban, hogy mekkora suttyóság van. :-D Még a legalapvetőbb dolgokat sem közöltük menet közben (vegyécédét, tőcsdle, tapsojj, ugorj, stb...). Bár a képeken nem látszik (vakuval készültek), de a színpadon vak sötét volt, és ez nem egyszer meg is viccelt, amikor kétoktávokat kellett ugrálnom a gitárnyakon, valamint a sztriptízrudat is levettem tarkóval úgy ötször-hatszor, de azért remek kis paraszt buli volt ez. A csajok jók voltak, sikítottak is, egyik-másik őszintén, a pia sem volt drága, a tulaj és a csaposok jó arcok, nem is kell több. Reméljük legközelebb kevesebb monoklival gazdagonak a pogózni vágyók, és épp annyival lesznek többen, hogy a takarítószerekkel megáldott hazafiak el bírjanak vegyülni.

Hazafelé menet frissen-melegében egyeztettük is tapasztalatainkat, aztán szép lassan mindenki bekómált, nekem meg csak a kocsi előtt ugráló nyulak maradtak. Egyik-másik igen közel volt hozzá, hogy egy csattanással konyhakésszé varázsoljam, de ehhez nem voltam elég szerencsés, így (rövid túrkevei átszerelkezést követően), reggel 6-ra, földöntúli állapotban haza is érkeztem. Köszi srácok, király volt! ;-)

Galéria frissült, érkezett pár új kép a mosonmagyaróvári banzájból, és egy szűkebb válogatás az aktuális borulatról, gyönyörködni: indokolt. Osztán ott legyetek 'Félegyházán! ;-)

TGer

Címkék: trauma death parti of my ittas note rampage redneck türhő cojones atrox aztabetyárhétszencségit aranyfallosz pajtatánc

Tripla-Dupla

2011.11.28. 10:38 | TGer | Szólj hozzá!

Muff!

Nos, eme fenti cím, egy kosárlabdás szakkifejezés, amit bizonyára ismertek néhányan, a többiek meg nem, de nem is baj. Arról van szó, hogy a hétvégi koncertek alkalmával Győrben harmadjára, M'óváron pedig másodjára demonstrálhattunk. A hétvége kellőképp beütött, tehát elkönyveltük, kipiáltuk, felminősítettük. Különösen azok után, hogy a múlt hét, annak előzményei, és következményei csúnyán belerondítottak a statisztikába. :-/

Nem is kéne mondanom, hogy ezek a koncertek is veszélybe kerültek, bár kissebbe. A hét elején kiderült, hogy Sanyi egyáltalán nem jön (hanem dolgozik), és már egy ideje tudtuk, hogy Szűcs is csak a péntekre. Voltak okok-okozatok, de vitathatóak, úgyhogy ne is menjünk bele. Lehetett átszervezni, vagy meghalni. Az átszervezést választottuk, és, mivel minden bliccelő sikeresen visszaverte az álláspontját ért támadásokat, csak beletörődtünk, hogy a fél zenekar is több a semminél.

Péntek délelőtt 10kor keltem. Mivel mikrobuszt bérelni legénység híján okafogyottá vált, úgy döntöttünk, hogy az én verdámmal megyünk. Ehhez le kellett ruccannom Túrkevére a motyókért. Igen, az ellenkező irányba. Nem gond, így legalább megbízható kalkulációk mellett dolgozhatunk, nem is volt drágább ez, mint buszt bérelni. Ami már kevésbé zsír, az az, hogy rengeteg cuccról volt szó. Minden oldalon faltól-falig, padlótól-plafonig pakoltunk, és még a kedves "utasaink" is az ölükbe vehettek egy-egy dobtestet, meg ami még akadt. Az alábbi kép már hazainduláskor készült, dehát sejthetitek.

Gond egy szál se, felvergődtünk Pestig, összeszedtük Bencét, és leteszteltük a Köki Terminál sikergyanús bevásárlóközpontját, teszkó, és toalett kategóriákban. Kurvasokat kell gyalogolni, gyerekek, nem lesz ez így jó. Egy tizes skálán -21, és utálok kerekíteni. Az iróniát cseppet sem mellőző, faerezet mintás (kerti pottyantósra emlékeztető) vécéfülkék azért mentettek egy-két pontot a dizájnereknek. :-) A városon keresztül furakodásra egy egész óra volt "félretéve", szerencsére nem lett rá szűkség. Fél 7 körül Győrben voltunk. A Black Rock klubbot nyílván ismeritek, ha máshonnan nem is, az előző beszámolóból (május). Semmi újdonság, és ez jól van így. Bepakoltunk, és vártunk. Nyílván. Közben szállásadónk, Dani is próbált szórakoztatni, valszeg sikerült volna neki, ha nem vagyok L.H.Á., de Bencével azért elhülyültek. Utálom ezt a kurva várakozást, de mivel Smiciék utolsó emléke valszeg az, hogy átlagban két és három óra között késünk (Bloody Roots buli, június), jobb volt ez így. Tiszteletet parancsoló tizenvalahány személyes busszal érkeztek, utánfutó, mittudomén, csak lestünk. Csináltak egy beállást, aztán elpróbáltak pár számot. Ez egy kicsit hülyén vette ki magát, mert az emberek már lenn voltak, és nem igazán értették, hogy mi történik. Előrejöttek, de a banda rájuk se bagózott, csak zúzott. Ez a rutinszerűség átka, amikor az ember már többszáz számot írt, és publikált életében, akad köztük, amiket elfelejt.

Megkaptuk a színpadot, belőttük a cuccot, röviden megdörrentettük, aztán még egy gyors átöltözés, intró lemegy, dirr-durr-csitt-csatt. Szerintem hamar belerázódtunk, de az emberkéknek még mindig kell legalább két szám a koncert elején, hogy eldöntsék, mit akarnak. Azért ennyi elégnek bizonyult ahhoz, hogy beinduljon, aki be tud, és közelebb merészkedjenek. Megjött Murphy, és Páki, a Gyár fesztet is megjárt hétpróbás rézseggű bitangok, meg még egy bő másfél maroknyian, és csaptuk. Nem volt egy tömegnyomor, de azért szépen voltak, és úgy tűnt, átjön nekik. Murphy amúgy szintén publikál, és a képeket is Neki köszönhetjük, íme az Ő verziója >  http://www.viharock.hu/modules.php?name=News&file=article&sid=4679

Aránylag sokat játszottunk, olyan számokat is, amiket régebben Sanyi nélkül nem vállaltunk. Nem volt itt nagy gáz, csak fokozott koncentráció. A közepe táján már konkrétan kurvajó volt. Ment a headbang, a nevünket is skandálták, és egyéb meggondolatlanságokat műveltek. Paráztam, hogy 2 ropiért csak a legkonzervatívabb ős-MD rajongók jönnek majd el, és ilyenformán alig lesz, aki vevő erre a 21. századi "mocsokra", amivel a mai fiatalok élnek rossz életet, de nem így lett. Visszatapsolásra is futotta, aminek eleget is tehettünk, úgyhogy minden rózsaszín.

A Moby Dick az egyik legmeghatározóbb banda volt, kései kamaszkorom thrash fellángolásában. Ez azóta elmúlt, de most kifejezetten örültem, hogy egy koncert erejéig kiszakadunk a "modern ándörgrándból". Annó kurvasok koncertjükön voltunk Csabival, és a régi cimbikkel. Jó érzés, már maga a tény, hogy megosztották velünk a színpadot, pont most, pont itt.

Az aktuális koncertjükről a belinkelt beszámoló többet mondhat, mivel én nem igazán tudtam odafigyelni (sokan akartak tőlem sok különböző dolgot). Azt viszont megerősíteném, hogy feltűnően sokan képviseltették magukat a "rövid" hajat preferáló szubkultúrából. Érdekes. Nem mintha a zenekar egyes tagjaitól távol állna ez, de a Moby Dick, önmagában, azt hiszem mást képvisel. Lehet, hogy tévedek. Ami még feltűnt, hogy nem igazán voltak csajok. Akik mégis, azok sem biztos, hogy önként (inkább a srácok cipelték magukkal őket), és ez lényeges különbséget jelentett a legutóbbi pinahegyekhez felhozatalhoz képest. :-/

Koncert után okfejtettünk egy ízeset, és megfigyeltünk egy heves-ígéretes, ám csírájában elfolytott verekedést. Bunyó nélkül nincs buli. :-) Ideje volt tiplizni, Daniékhoz. Szép ház, jónagy priccs a szoba közepén, simán otthon éreztem magam. :-) A többieket is elpaterolta valahova. Igaz, hogy a kihajható kanapé egyik középső pillérét épp azalatt a két perc alatt sikerült gallyravágniuk Bencével, amíg én huggyantottam lefekvés előtt, ők meg leültek cigit tölteni, de attól még nem volt halál kényelmetlen, csak ne lett volna oly' hidegzuhany jellegű az ébredés... Egyszercsak azon kaptam magam, hogy a hátam mögött 2 méterrel, két, kispolák méretű hangfalból, kábé 500 watton megdörren a Széj sztop, és Dani kománk, valami különös célltól vezérelve a hátamra vetődik, mint egy kiéhezett életfogytos a San Quentin-ben. Azt hiszem kicsiarakást akart játszani, mák, hogy nem csatlakoztak többen, így is felébredtem. Időszerű volt, mindenki ébren, Szűcs már félúton tart a véres gecibe (úgyértem lelépett), anyuka készíti a reggelit. Bemutatkozás, kávé, nyúzott arcok, világosság, jókedv, móka, kacagás. Bence laptopján kipróbáltam Quake-et, ez lehangoló tapasztalatokkal gazdagított... Durván profin be van lőve, olyan nézet, és irányítás, amiről még csak nem is tudtam, pedig itthon is nyomom, ha morci vagyok (napi 18 órát, na jó, nem :-D). Nem voltam nagyon szar, csak épp, hogy ki tudtak röhögni. Nem gáz, mondtam is Bencének, hogy úgy kvékezek, mint ahogy Ő gitározik. Lelkesen. :-) Közben az első reggeli "banánhéj" is elénk került. Artúrhoz ki kellett mennünk a vasútra, de amíg mi a győri állomáson 15 perc után feladtuk a keresést, Ő az 'óvári állomáson már buzgón unatkozott. Nahát. Belapátoltuk az ebédet, megköszöntük a vendéglátást, aztán kocsiba be, és irány 'Óvár. Már javában rajtunk volt a "második napi" attitűd. Bencéből is előjött A Szolnoki. Felfrissítette a vesszőparipa gyűjteményét, mindenféle "OH NO, A GIANT SHITMONSTER!", és hasonló kaliberű megnyílvánulásokkal, a legújabb Rózsaszín Pitbull dalok unalomig elismételt "kedvenc" versszakaival, aztán rögtönzött bemutatót tartott minden idők "legaberráltabb filmjei", és "legbizarrabb zenekarnevei" kategóriákban. Mesélt egy új szerzeményről, aminek az a címe, hogy Szerb film. Állítólag mindenen túltesz. Azóta már beszereztem, de még nem volt időm legyűrni. Fontos, hogy látszólag beszélni is alig mer róla, ami nem kis dolog. :-) Ami még "említésre méltó", bár másra nem, az az, hogy mostanában, ha mászkálunk bárhol, faarccal és ártatlan gyermeteg hangon kérdezi meg ismeretlenektől, hogy van-e náluk otthon budi... Nem mintha tőlünk idegen lenne a favicc, mint fogalom, de őszintén szólva ezzel már annyira alá adja a színvonalat, hogy az egyenesen sértő. :-) Ilyenkor még a jóöreg Kiajóska című trollkodás is képes, és felértékelődik a szememben... :-///

Mire megjöttünk, Artúr már közel volt hozzá, hogy visszamásszon a fára, de a teszkó felé vettük az irányt (természetesen), úgyhogy megenyhült. Mindenki kaját keresgélt, pedig épp, hogy hülyére zabáltuk magunkat (mi van veletek emberek??), hát próbáltam idomulni. Elfogyott a rekesz monszter, hát vettem egyet. Baszki. Minden tiszteletem a fijúknak a Páblik Riléjsönsz osztály kreatív részlegén! Ez az ingyenosztogatós gerillafaszommarketing bejött. Csont nélkül. Megszereti a paraszt, oszt meg is veszi. Kibaszott globalizált amerikanista pöcsnek éreztem magam, de nem sajnáltam rá. Az itthoni kávét semmi sem pótolja, de ez legalább fél liter.

Megkerestük a Faházat. Most sem volt sokkal könnyebb, mint előzőleg, csak most hamarabb feladtuk, és segítséget kértünk. Ezúttal, ahogy Bogyó elmagyarázta, sokkal egyszerűbbnek tűnt, de csak a jóég tudja, hogy legközelebb emlékezni fogok-e. Behordtuk amit kellett, aztán a srácok leültek hülyülni, én meg még Artúrral tettem egy kísérletet az átbeszéletlen dolgok rehabilitációjára. Ez nem jött össze, de már nem volt sok tétje, ahogy visszaút sem. :-) Az sem segített a koncentrációban, hogy Bencének ezalatt sikerült a hétvége kizárólagosan lepihentebb beszólását elhintenie (torrentezők előnyben) >>> "Adsz egy cigit? Vissza seed-elem!"... És ettől jó két-kétésfél percig lesütött szemmel ücsörögtem. :-)

Elsőként a Cadaveres érkezett meg. Nem néztek ki sokkal jobban, mint mi. Nekik is sztornózták az előző heti koncertjüket, és mintha a talajt is nehezen éreznék. Főleg Zoltánunk, akit előző este kiraboltak, és sejthetőleg meg is vertek, de az egészből semmire sem emlékezett. Balika fél arca is a duplájára volt dagadva, de azt mondta, hogy a bölcsességfogával van valami (bölcsesség? hess innen :-D). Éjfényék hoztak dobot, amit közvetlen azután, hogy összeraktak, és elnyomtak rajta pár számot, valaki "oldalról" alkalmatlannak minősített, ezért Sinyáék elugrottak szerválni egy másikat. Nahát. Mondjuk elég jót hoztak helyette (Bogyóét), csak mire az énekcuccal is bénáztunk egy sort (ekkorra már mindenki "okos" volt, legalább egyszer), épp, hogy felpakolhattunk, és kezdés.

Szilárdéktól (El Pollo Loco) kaptunk egy 8x10-es bőgőládát, csudajól szólt. Nem pöcsöltünk semmivel, bele a közepébe, zúzás. Közel sem voltak olyan kezdeményezőek az emberkék, mint előző nap, de a buli végére szépen összegyűltek, mindent megtapsoltak, igény szerint üvöltöttek. Artúr játéka is faszán belesimult az összképbe, ezúton is köszi! :-) Beficcentettük a You Suffer-t is, meg is lepődtek, jobban is, mint sejtettem, röhögés. Vissza is tapsoltak, de ennek nem volt idő eleget tenni. Sajnálom, mert a végére lett igazán jó, az utolsó számot már kényelmes tombolás kísérte. Megvolt az újkeletű "vicces búcsúzkodásunk" is (ezt majd a végén), még több röhögés, hali.

Nem volt kecmec, azonnal rá a cuccra, bontottunk-bomlasztottunk. 10 perc múlva már minden a kocsiban lapult. Akadt bőven ismerős, magyarázhattuk sűrű bocsánatkérések közepette, hogy hova ez a sietség. Kriszta, Márk, Zsú, Cadáék, Éjfényék, és a többiek, reméljük jót buliztak. Még nem indultunk el, mire a Pollo Loco már kakáltatta. Kömény pogó volt, sejtem, hogy nem érezték nagy veszteségnek, hogy puszi nélkül dobbantottunk. Éjfényárpival sikerült még egy pár szót váltani. Az egekbe magasztalta az egygitáros megszólalásunkat. Nahát. Konkrétan jobbnak titulálta a kétgitárosnál. Ejnye. Elvileg azért, mert így érthetőbb. Nem elképzelhetetlen, mivel tény, hogy Csabcival nyolcvankétésfélszer összeszokottabb párost alkotunk, mint bárki mással (nyílván Bence elég individuális, Artúr reintegrálásához meg egy teljesértékű próbára sem futotta). Ami viszont cáfolat, hogy a Murphy féle beszámolóban az ellenkezője olvasható. Kitudja mivan. Azért zsír, hogy Smici pozitívan nyilatkozott a dologról. Azt mondta, hogy ez Őt is felbátorítja, hogy mínusz egy ember mellett is megcsináljanak bulikat. Megtisztelő. :-)

A hazaút első felében még paréjkodtunk, plusz Bence produkált egy mintaszerű rosszulétet (elvileg a motyóhalom alatt átélt klausztrofóbiája miatt), aztán hátul elcsendesedtek, Artúrral meg lementünk Magdianyusba. Minden nőt megbeszéltünk, aki létezik a földön (és persze betöltötte 18-ik életévét), és pár csávót is (semmi buzulás). Ahogy Pestre értünk, Artúrt haza, Csabiékat meg magamhoz vittem, felhordtuk a cucct, és szunyáltunk. Írtózatos szagok terjengtek. :-) Reggel Bence azt mondta, hogy annyit lógunk mostanában együtt, hogy azt is álmodta, hogy együtt lógunk. Hát nem édes? De.

Ez jó is végszónak, ideje már abbahagyni. Azért is nőtt ily' hosszúra ez, mert a fotókra várakoztam, remélem nem vittem senkit sem túl nagy időzavarba, a szöveg eleje már több, mint egy hetes. Ezen a hétvégén ugyan nem volt koncert, de aki ma jól odafigyel, az meghallgathat velem egy interjút a zenekar múltjáról-jövőjéről a Tilos Rádió-ban, azon belül is a Gorezone-ban, este 8-tól. Google jóbarát, megtalálod-megoldod. Legközelebb szombaton zörgünk Jászberényben. Illusztráció itt alul.
///a fészbukon hamar kiugrott, hogy IGEN, az alapkép lopott, köszönjük az alkotónak, és bocs, ha megsértődött, valamint bocs mindenkitől, aki már dettó felhasználta erre a célra, dehát hova szarjunk, mindenki így dolgozik, ráadásul egész tetszetős lett, hehe///

Mi voltunk a Herék, és köszönjük, hogy velünk lógtatok! :-)
Na csók belétek! :-)
TGer

Címkék: a el dick shit monster moby giant loco cadaveres éjfény pollo cojones

L.H.Á. - ló húgyba áztatva... :-)

2011.11.06. 18:52 | TGer | Szólj hozzá!

Heehaw!

Kábé, mintha egy a tehervonat alvázát vettem volna le mellel, most úgy nézek ki. És ez jó. Fogok tudni aludni. Végre. :-D

Azért van az egész, mert igazán jól tendál ez kis a turné. Sűrűsödnek a dolgok, de megéri. Megtérül. Mezőtúr ezt ragyogóan igazolja. Megbasztuk a narkóst. Átvitt értelemben.

Szombat hajlanban 5-kor kidobott az ágy. Vitatkoztam magammal egy darabig, de végül az ébrenlét győzött. Megpróbáltam a lehető leggyorsabban elintézni az összes dolgot, ami volt még hátra, de mivel minden megoldás felvetett egy újabb problémát, ez kábé hajnaltól indulásig elhúzódott. Pakolás, hangszerbolt (elfogyott a pengetőm), bőrös (lukat kellett furatnom, mert kifogytam az övemből), trekklista nyomtatás, zuhany, tisztaruha, kaja, meg még ami ilyenkor szokott lenni. Még a koncert előtt próbálnunk is kellett, ezért röviddel dél után már úton is voltunk. Asszem írtam már arról, hogy a jövőhéten, Erdélyben egy többszörösen lecserélődött felállás fog nyomulni. Na, most ezt a formációt kellett megpróbáltatnunk. Szűcs, és Bence fognak hiányozni a két szóbanforgó gyilkolatról. Őket Artúr, és Medve Balázs (A Losing Season) fogják reprezentálni. Aggodalomra semmi ok, a próba zsír volt, stabilan meg fog dörrenni a produkcijó. :-) Röviddel eztán, megjöttek Gyuriék a busszal, segítettünk bepakolni, aztán hármasban átmentünk Mezőtúrra, merthogy Artúr tett egy visszautasíthatatlan ajánlatot három hamburgerről. :-) Bekajáltunk, kerestünk Macinak rájfájzen automatát, hogy zsetonhoz jusson, aztán átmentünk a Loksiba. A hely már jól televolt, mindegyik banda megérkezett, be is hordták a buszból a cuccot, úgyhogy fasza. Jött a szokásos várakozás. A két partner bandánk, a Go4it! és a Roar zenekarok mind szépen játszottak, de mivel egyikőjük sem egy általam preferált műfajt képvisel (előbbi pszichedelik-alter-prog-metal, utóbbi ős-thrash), így csak annyit mondhatok, hogy ezúton is nagyon köszönjük, hogy eljöttek! :-)

Az egyik szünetben felszenvedtük a molinót a nézőtér baloldali falára (eltakarva vele az ablakokat), de mivel rögzítés címszó alatt csak kvázi "szögre akasztásra" futotta, a műsorunk elkezdtével az első számot sem bírta ki a falon. :-) Artúr nagyjából még egy egész nótányi időt töltött azzal, hogy megpróbálta visszatenni, de aztán jobb volt belátni, hogy esélytelen, ezért levették, és összehajtották. Hiába, 4x3 méter, nem kis klubbokba való. :-) Itt érdemes megjegyezni, hogy a faszbuk eseményt 90-en jelölték vissza, és biz isten, szerintem simán el is jöttek annyian (csak nyílván nem mindenki-mindegyik bandára). Mindamellett, hogy akkora helyről beszélünk, hogy 25-nél már teltháznak látszik, 35-nél már úgy állnak, mint a heringek a konzervben, 40 körül már a plafonról is emberek lógnak. Ez most bejött.

Bár voltak alacsonnyabban repkedő pillanatai a bulinak (elég hosszú műsort toltunk), amikor ki-ki elugrott sörért, meg pipilni, de összességében rendes emberanyag összegyűlt, és úgy elkalapálták egymást, hogy öröm vót nézni (már amennyit láttunk a "fényektől"). :-) Maci is csapatott velünk egy nótát bemutatkozólag (Death Camp, csak masszívan).

A koncert előtt Bence kikampányolta magának, hogy helyet kapjon a repertoárban, csak úgy "unsingned", a Napalm Death zenekar You Suffer című epikus terjedelmű szerzeménye, egyszersmind a ráadást követelő publikum legszebb beetetése. Ez egy nagyjából 1, azaz egy másodperc körüli nóta, szóval értitek. Mondom ezt mindenkinek, aki esetleg nem ismerné. :-) Más kirívó (értsd: említésre méltó) baromság azt hiszem nem történt, hacsak azt ide nem vesszük, hogy a koncerthelyiségtől részben elkülönülő kocsmahelyiségben volt egy zenegép, ami látszólag önálló életet élt, és indult be a legváratlanabb időpontokban izom hangerőn, a legordasabb mulatós zenével, amit senki sem kért. Hát ez egy kurva idegesítő jelenség volt. Mi persze csak azalatt az idő alatt tapasztaltuk, amíg a saját kezdésünkre vártunk, de Bence úgy felkúrta magát azon, hogy nem bírta kisírni a csaposlányál (aki ettől függetlenül egy tündérvirágszál), hogy kikapcsolja, hogy ezt egy rögtönzött szónoklat formájában a színpadon is előadta. Mivel a közönség részéről nagy volt az egyetértés, nincs mit szégyellni. A főnök átgondolhatná ezt, pláne olyankor, amikor egy fél szobával arrébb élőzene megy. Node ne essünk kétségbe, a bulin semmi ilyesmi nem hagyhatott foltot. Királyság, gyerekek, tényleg.

A koncert végén ezúttal - hálistennek - lazaság volt. Beszélgetés, sörborkecsketej, kényelmes tempójú pakolás, végül oszladozás. Bencééket kidobtuk Szolnokon, hatvanra történő lelassítás mellett, aztán benzinkutaltunk, és irány haza. Artúr szinte azonnal bekómált, Macival kábé még 20 percig okfejtettünk, aztán Ő is csatlakozott a delta kommandóhoz, én meg szép nyugisan elgurultam Pöstig. Macit hazavittük, Artúr pedig nálam aludt, és a mai nap első felét még a kövi koncertekre történő gyakorlással töltöttük. Ennek is köszönhető többek közt, hogy most szinte földöntúli fáradtság uralkodik rajtam, és alig várom, hogy elfogyjon belőlem a szó, és teperhessek aludni. A poszt címe is ezért sikerült ilyen "hathatósra", aki megmondja melyik filmből van, nyerhet egy túrórudit. :-)

Nos, a jövőhéten újból Romániába szakadt hazánk földjére látogatunk. Izom túra lesz, sokszáz kilóméter (odavissza már ezres nagyságrend), valamint felidézhetünk bizonyos nosztalgikus érzéseket, egyrészről a Thunder klubról, másrészről a társaságunkról, minthogy május óta először látjuk viszont a Blind Myself és a Just Four legénységét ilyesmi körülmények között! :-)

Kurvára gyertek. :-)

Cső!

TGer

Címkék: a tömeg koncert nasa mezőtúr season losing ájulás roar cojones loksi go4it! gecijóbuli gyilkolat centrifugája

Team Building

2011.10.30. 19:46 | TGer | Szólj hozzá!

Juppijáé faszikáim!

Lehet már lassan unalmassá válik ez az örökös köszönet nyilvánítás, de a legutóbbi kis sztorinkkal minden eddigi (olvasottsági) rekordot megdöntöttünk. Sz'al köszi. Azoknak, akik olvasták, akik terjesztették, és persze akik visszajeleztek a mondóka bármely részére. Leírtam már jópárszor, hogy szívesen venném, ha kommentelgetnétek sűrűn, hátha aztán kialakul valami beszélgetés, esetleg valamiféle elvrendszer, dehát no. Ha nem tudtok mit hozzászólni, elismerem, az valszeg az én hibám. :-)

Ezen felbuzdulva meg is ragadnám a lehetőséget, hogy hasonlóan elkalandozó jellegű posztot firkantsak, nehogy véletlen visszazökkenjünk az unalmas kerékvágásba. A békéscsabai koncert ragyogóan sikerült. Péntek délután 4-kor találkoztam Szűccsel Szolnokon, aztán Csabival Keviben, felszedtük a buszt, becuccoltuk az egész próbatermet, begyűjtöttük Sanyit, szarakodtunk egy sort a GPS-el, aztán kábé egy óra múlva odaértünk. A helyet is megtaláltuk, bár "lőttünk" néhány "kapufát". Abszolút bejövős kocsma, közepes színpaddal, hangulatra meg nagyjából a Loksi (Mezőtúr) és az Y2K (Nyíregyháza) keverékének mondanám. Becuccoltunk, félig a színpadra, félig a backstadge-be, felszenvedtük a molinót a vízvezetékre, felpakoltuk a merch-et a bejáratnál, aztán átadtuk a terepet a The Boosters-nek. Ők afféle Amerikai Pite jellegű punk rock-ot játszottak, kamaszkorunk távolából visszakacsintó feldolgozásokkal (Green Day, Blink 182, ésatöbbi). Ügyesek voltak, de én sokkal dekoncentráltabb voltam, mintsemhogy végigkövessem figyelemmel, megtették helyettem sokan mások, főleg csajok (bizony). A Bloom Is Off The Rose már az előző ilyen partin is főszerepet játszott, láthatólag sokan emlékeztek is az akkori produkciójukra. A zenekarról bőven elég, ha annyit tudtok, hogy ők akarnak lenni a magyar Parkway Drive, éppenséggel meg is van hozzá mindenük, úgyhogy hajrá srácok, mi egész biztos, hogy nem állunk az utatokba. :-) Amúgy nyomulunk is együtt, legközelebb majd Jászberényben.

Csak sorrakerültünk mink is, nyomtuk, ahogy illik, minket is megnéztek szép számmal, zúztak is rendesen, fasza volt. Érdekes amúgy, hogy a közönséget abszolút megosztotta mindhárom zenekar. Legfeljebb 2-3 embernyi átfedés lehetett a különböző publikumok közt. Tudom én ezt onnan is, hogy amikor megkérdeztem, hogy a többiek hogy tetszettek (szavam sodrában véletlen le-előzenekaroztam őket, ezért ez úton is bocs), néma csend volt a válasz. Nemgáz, fő, hogy senki nem járt pórul. :-) Letoltunk 10 számot, háromszor visszatapsoltak, mindháromszor visszajöttünk, rendben volt. A szokásos "vegyetek-cédét" kampányért is próbáltunk tenni, de mint kiderült, a jegyszedő bácsi, akire a cuccokat bíztuk, egy órával a bulink vége előtt összepakolt, bekúrta a ládát a raktárba, és lelépett. :-S Fasza. Mindegy-mindegy.

Visszavedlés közben jöttek a srácok dobverőt aláfirkantatni, elérhetőséget kérni, meg hasonlókat. Ez persze így szétziláltan nem ment könnyedén, de mindenki megkapta, ami jár. Eztán még igyekeztünk smúzolni kicsit Zsebiékkel, akik a mi kedvünkért jöttek el Nagyszalontáról, de csak "akció" közben érkeztek meg. A duma nem tartott sokáig, mert a zenekar azon három ötöde, akik nem ismerik őket, már nagyon rinyáltak, hogy le akarnak lépni, szóval lassacskán csak beadtuk a derekunkat.


A hazaút hasonlóan telt, mint az ideút. Párásablak-problémák, infantilis GPS menürendszer, egyéb előkészületi bakik.
Még benzinkutaltunk egyet, aztán gó. Nem volt gáz, legfeljebb amiatt aggódtam egy kicsit, hogy az út szélén RENGETEG vadat láttam, (bár az úton kilapítva is), és reménykedtem erősen, hogy egyiknek sincsenek épp szuicid hajlamai. Kevibe érve mindenki a legrövidebb úton távozott. Másnap délelőttre megdumáltunk még egy kissebb gyakorlást Csabival, hogy az új nóta egy-egy bennragadt bizonytalanságát kipucoljuk, ezt is rendben lezavartuk. Dél körül indultam Pestre. Nem nagyon lehetett pihenni. Lesz néhány koncert ezen a turnén, amit Szűcs nem vállalt, (ami azt illeti, a zenekar is ugyanúgy készen kapta a turnédátumokat, ahogy Ti) és ezekben az esetekben Artúr helyettesíti majd, ehhez kellett leülnük gyakorolni. Kielégítő hatékonysággal megoldottuk, ami külön öröm, mivel Artúr ritmusgitározása (annó) hagyott némi kívánnivalót maga után, viszont a bőgő szépen megszólal a kezében. A számok felét át is tudtuk nézni, szerintem simán működni fog, mire oda kerülünk. Hajnal fél 2-ig nyomtuk, úgyhogy most kialvatlanul, de legalább náthásan, itt rohadok. :-)

Időrendben nehéz lenne beilleszteni a történetbe, de az üresjáratokkor (pl.: utazás közben), kimondottan sok súrlódás van közöttünk monstanság. Most is volt rá példa, a legkülönbözőbb apropókból. Tételesen fölösleges lenne felsorolni (és kielemezni) a konfliktusokat, de sokat baszogat a gondolat, hogy mi a faszt kéne csinálni ezzel a társasággal, hogy képesek legyünk csapatként gondolkodni, és tehermentesíteni egymás idegrendszerét az egyéni problémáinktól. Erre utal eme poszt címe is. A minap egyébként, valami hasonló okból kifolyólag, visszalapoztam az elejére, és végigolvastam mindent. Gondoltam felfrissítem az emlékeimet a zenekar egyedfejlődéséről, kialaukásunktól napjainkig. Eltartott vagy három és fél óráig, de okozott pár "fontos" meglepetést. Egyrészt az, hogy mennyi minden történt, amióta folyamatos dokumentációban vagyunk, másrészt, hogy mennyi mindent elfelejtettem már, ami a maga idejében jelentős volt. A kezdeti tagcseréket (kész átjáróháznak éreztem a bandát akkoriban, pedig a kutya sem tudott rólunk semmit), a kislemez körüli szerencsétlenkedést (amiről hálistennek már rég nem kellett mesélnünk senkinek semmit), első koncertet (instrumentális és mérsékelten gyalázatos volt), megafaszomtuggya. Külön megjegyeztem magamnak egy posztot, ami még az elsők közül volt az egyik. Ebben valami olyasmit írtam, hogy csak a kezdet az, ami igazán nehéz, utánna már csak lóvé kell. Hát ez baromság. Milyen kis naív voltam még, teatttttyaúristen. :-) Mindegy, a lényeg, hogy rengeteg problémát, amit az élet elénk állít, át lehetne vészelni, ha mindenki egyaránt akarná, hogy a dolgok meg legyenek oldva. De mindig akadnak, akik nem értenek egyet abban, hogy ami elromlott, azt meg kell javítani, inkább kidobnák. Néha egyenesen a túloldalra állnak, minthacsak kormánypárt lennénk, és ellenzék. Hogy ki-kicsoda az lényegtelen (és változó). De néha elmegyünk egészen durvába is. Káromkodással, üvöltözéssel, meg ami ilyenkor kell. És sokszor nem tudom eldönteni, hogy amikor már teljesen lenn vagyunk alpárban, akkor ez komoly veszekedés, vagy már csak bagatelizáljuk a dolgot, érvek nélkül. Most hétvégén én is elég agresszív voltam, remélem senki nem sértődött meg (csak beleéltem magam, semmi több). Nyílván tudom, hogy nem lehet minden ajtót berúgni, és mindenen átgázolni, mint egy nomád török horda, de attól még szétbasz az ideg, amikor nyílvánvaló dolgokon vitatkozunk, ahelyett, hogy összeállnánk, mint két kicsi...vagyis mint egy csapat. :-)

Kedves Olvasóim! Van köztetek pszichológus? Adjatok mán' tanácsot!...vagy nemtom. Mi kéne ide? Vellnessz hétvége tízszemközt? Az tök buzis. Akkor... Sztriptízbár? Horgászat Orfűn? Paintball? Bungee Jumping? Egyenbillog a seggünkre? Ingoványos talaj.

Eszembe jutott, hogy tényleg fel kéne dobnom valami ilyesmi program ötletét, csak, hogy lazuljunk is egy kicsit együtt, de arra jutottam, hogy mivel mindig én vagyok aki ilyen "senkineksemhiányzik" típusú ötleteket feldob, ezért jobb csöndben maradni, úgysem kapok lelkesedést, viszont ez jó apropó, hogy ötleteket adhassatok Ti! :-) Bármi megfelel, ha van kedvünk hozzá. A legnagyobb baromságok is. Szóval ahogy Bence mondaná: Free for All! :-)

Addig is gyúrunk Mezőtúrra! ;-)

TGer

· 3 trackback

Címkék: kicsi is party the békéscsaba off csúnya rose srác bloom infection cojones boosters felszopólányok

Kezdeti Orga(ni)zmus

2011.10.17. 19:55 | TGer | 2 komment

Cső!

Ahogy kezdenek rutinszerűvé válni ezek a kis beszámolók, azon kapom magam, hogy folyton ugyanazt írom le. Ez a műfaj sajátja. Merthát mindenhol igyekszünk ugyanabból a legjobbat hozni. Indulás, utazás, érkezés, műsor, tapasztalat, tanulság, hazaút, regenerálódás. Unalmas egy idő után, ha csak olvasod. ;-) Szerencsére nem mindig kényszerülök önismétlésre, például most sem. Az első és mindmáig egyetlen Internacionális Tetoválásos Konferencia (egyszer magyarázza mán meg nekem valaki az >EXPO< szó jelentését) üdítő kivételnek számít nagyjából minden olyan dolog alól, amiben a zenekar általában részt vesz, így talán nem lesz nehéz egy kis színt csempészni a kedves naplónk butító egymásutánjába. :-)

Ami azt illeti, már jórégen meg volt beszélve, hogy nekünk lesz itten egy bérelt helyünk (talán a Rockmaraton környékén került szóba először?...nemtom), de csak az utolsó hetekben/napokban körvonalazódott, hogy mire számíthatunk. Úgy tűnt, hogy a szervezőbácsit néhányszor kihoztuk a béketűrésből a kérdezgetős íméljeinkkel (cucc/időpont/mittudomén témakörben), így kaptunk pár morcos válaszlevelet, de szerencsére mindent el tudtunk intézni, és mire élőben taliztunk, már kedves-mosolygós kedvében volt. :-) Nyílván elég sok különböző szálat kellett mozgatnia ahhoz, hogy a rendezvény összeálljon, és a zenekarok nyűglődése már csak hab legyen a torkán. Őt amúgy név szerint is megemlíteném, hiszen egy remek kezdeményezés életre hívója a környéken. Hozzájárul Szolnok város igensovány jóhírének öregbítéséhez. Krizsán Zoli. Üdv Zoli! :-D Nem mellesleg, igencsak komoly színvonalat diktáló tetováló művész, van is egy cimborám, aki kikerült a kezei közül, egy telihátas-felkaros-mellkasos varrattal, ami igenjól fest, már amikor épp ki van gyúrva. Üdv Ricsi! :-D Amikor ilyen szintű honi tetkókkal találkozom, mindig átfut az agyamon, hogy a fogyasztói társadalom konzervatív, tetoválatlan rétege vajon nem is látott életében többet, mint ami a Miami Ink, LA Ink, és hasonló tressríeliti műsorokban jelenik meg?? Merthát azok a srácok, hiába szerethetőek, mint "karakterek", kutyafaszát sem produkálnak az itteni szakma felső 1 harmadához képest.

Nyaszóval. Magunkat visszahelyezve a célkeresztbe, ott folytatnám, hogy ez a rendezvény, minthogy nem koncert, nem zenei rendezvény, és a turné első állomása, kiváló alkalom volt a formabontásra, minden szempontból. Van pár menetrendszerű kliséje a műsorunknak, ami két évvel fiatalabb aggyal remekül működött, de most úgy döntöttünk, elhagyjuk, és felveszünk pár új szokást. Nyílván tapasztaljátok majd, ha eljöttök a bulikra. :-)

Szombat reggel 7kor arra ébredtem, hogy nem alszom. Nahát. Lementem tejért, főztem kávét, megittam, elolvastam a híreket, legyilkoltam egy fél országot a kedvenc lövöldözős játékomban, megborotválkoztam, előkotortam a szerkényből egy tiszta céges pólót, meg ilyenek. Ezek a várakozások általában kurva lassan telnek, de, ha ezt akkor és ott ki merem mondani, százötven százalékig biztos, hogy azonnal becsap a kénköves ménkű', nehogy tovább kelljen folytatnom az unatkozást. Ezúttal meg sem mukkantam, jobb a békesség. Szó volt róla, hogy Janó beugrik délelőtt, hogy beállítsuk a bőgőjét, de küldött sms-t, hogy nem ér ide, ígyhát összecuccoltam, és gó. Hamarabb leértem, mint gondoltam, de így is épp elég baromarcút kellett elszenvednem az úton. A szolnoki vasútállomáson csatlakozott Tina (Mrs.Csabi), és háromnegyed 1-kor meg is érkeztünk az Olajcsarnok parkolójába. Egy mérsékelten kedves polgárőr bácsi kísérletet tett ugyan, hogy vitába szálljon velem, miszerint melyik betonkockát hívják most pont Olajcsarnoknak (amelyikre Ő mutatott, azt én Körcsarnok néven ismerem), dehát Őt is könnyedén diszkriminálom fejben, amiért szolnoki, és rendfenntartó, ígyhát nem kellett komolyan venni. Becsekkoltunk, körülnéztünk, minden oké. A standok és a színpad elrendezése nekem kifejezetten teszett, frankón kihasználták az épület adottságait, pláne ahhoz képest, hogy ugyanez a hely, sokkkkkal nagyobbnak szokott tűnni, amikor épp Metál Liget nevű rendezvény zajlik. Ezt asszem nem kő bemutatni. Hangaparáttal Gyuszi bácsiék szálltak ki, innen már lehetett tudni, hogy ütős megszólalás várható. Volt ingyen Monster osztogatás (igen, az ilyen rendezvényeken, ez bevett szokás), és egy brutális hatalmas amjerikai Chevrolet terepjáróval is demonstráltak, ami a kocsiból kifelé szóló hangfalak egész garmadájával volt felszerelve, valószínűleg utcánlassanvégigmenősbömböltetősrajoskodás céljából (ugyan most nem hallhattuk, de egyszer igazán kíváncsi lennék). A zenekar ugyan még sehol nem volt, de Norbiék megjöttek, ígyhát átmentünk a kocsmába. Ez azért is indokolt volt, mert a helyszínre telepített büfé nem épp minket célzott meg az árkegóriájával, mint vásárlói réteget (ez elég diplomatikus volt?? XD). Nyomtunk egy sört, közben ment a duma, anekdotázgattunk a Maratonról, meg a tavaszi turnéról, meg ezer dologról, amire valamilyen különös oknál fogva Ők baromi jól emlékeztek, én meg egyáltalán nem. Nahát. Közben megjött Bence, és Balázsék is, és még pár darab sör, úgyhogy jó volt. Az egyedüli, ami kicsit betett, hogy legalább 10 fokkal volt hidegebb, mint amire ruházkodáskor számítottam, így a kocsma teraszán üldögélve, a hideg sörön kívül nem sok mindenbe tudtam kapaszkodni. Mire megjött a Kevibül érkező különítmény (a cuccok jórészével), már szinte pakolhattunk is felfelé (habár majdnem egy egész óránk volt erre a műveletre). A Riseoffate már letakarította a cuccokat, de közvetlen utánnuk egy break-tánc előadás foglalta el a terepet (ugyan nem a színpadot, de esélytelen lett volna keresztül vergődni, az erre összegyűlt tömegen). Azért szépen komótosan, nagypapásan, felrakodtuk a cuccokat, és átvedlettünk. Csabival találtunk magunknak a csarnok végében egy ilyen...elfüggönyzött...hm...üvegajtó-előteret (vagymiafaszomnak nevezzem), ahová néhány takarítószer, és ruhatári fogasok voltak bezsúfolva, ezt használtuk öltözőnek. Szép lehetett, ahogy a túloldalról beáramló fény átvilágítja a függönyt, és a mi kicsit sem szerény sziluettünket. :-D

Ez a buli azon ritka esetek egyike volt, amikor a teljes motyómennyiséget mozgosítottuk a próbateremből. Mivel a felhozatal, a tavaszi turné, és a nyári vegetálás alatt igensokat fejlődött, nagy örömmel vettük tudomásul, hogy milyen ütősen meg bírunk szólalni, mostmár teljesen önerőből. Legutoljára Szűcs újított erőlködőt, kiváló magyar gyártmányt ProLude-éktól, és hozzá Warwick ládikót. Szól, mint a barom. Sanyinak is lett valahonnan (hirtelen) egy Gibson Les Paul-ja, de csak erőszakos ráhatással sikerült rávenni, hogy magával hozza. A másik felfedezettje egy Vorson flying-v, ami tok híján legfeljebb nevéhez méltó transzportálás formájában érkezhetett volna a helyszínre. Mindezeket megfejelve, én is most kaptam vissza a gyittyómat a szervízből (egy tök sima nagygenerálozásról). Vastagabb húrokra váltottam, feszesen szól, kőgecikemény. Ez, mint performansz, így, ahogy van, frankó. Hogyúgymongyam, van terpesztése. :-) Ami mondjuk a zenekar teljesítményéről kevésbé mondható el...node sebaj. Minden kezdet nehéz. :-)

Ami azt illeti, jellegében nagyon más volt itt minden, mint egy koncerten. Talán előzőleg kevéssé fejtettem ki, de a berendezésben, a színpad a terem közepén kapott helyet. Így bárki, aki folyamatosan zajló tetoválást, a kaját, vagy a Monster-t kereste, nyugodtan körbemászkálhatta, vagy megállhatott a zenekar mögött, hogy onnan csodálkozzon. Így nem ártott néha másfelé is fordulni, mint amerre a cuccok, és a kontroll adta magát. A másik, ami abszolút meghatározta a hangulatot, hogy világos volt. De nagyon. Az egész csarnok felső reflektorozása égett (alapvetően egy kosárlabda pályáról beszélünk). És nem kapcsolták le, pedig a tetováló standok is mind egyéni belső világítással voltak felszerelve, és a színpad állványzatán is volt fénycucc bőségesen. Reflektor, robo-lámpa, még stroboszkóp is. Tehát megtehették volna. Ilyen formában kísértetiesen hasonlított az egész a Hangfoglalás kiállítótermére, az előadói ösztöneim pedig tökéletesen összezavarodtak. Gyuszi bácsiék brutál hangzást csináltak nekünk, kontrollba is úgy szólt a motyó, mint az állat, és kifelé is, de nem tudtam egyszerűen eldönteni, hogy mi lenne a legjobb. Persze Szűcs csatlakozott hozzám, fejrázáshoz, ésatöbbi, de hely amúgy sem nagyon volt, hogy ugrabugrálhassunk, a közönség legnagyobb része meg úgy tűnt, hogy elsősorban a zenére kíváncsi mintsem, hogy rommá bulizza magát, ezt meg nyugiban amúgyis jobban produkáljuk. Szóval nehéz volt eldönteni, hogy mi a jó. Balázs amúgy nagy lelkesedéssel, végigrajoskodta a bulit, hol fotózott, hol csápolt, még a mosholással is megpróbálkozott gyönyörűségesen-óvatosan, és Norbi is tanúbizonyságot tett róla, hogy helyenként nálunk is jobban ismeri a nótákat.

Néhány kissebb hibát leszámítva megállt a lábán a performansz, ezek meg csak annak voltak köszönhetőek, hogy közel 2 és fél hónapja már, hogy legutóbb játszottunk. A kihagyás bizony rozsdásodással jár. A gitárom is épp eleget időzött a szerelőnél, ami idő alatt hanyagoltam a gyakorlást, úgyhogy kicsit ki voltam esve, Bence pedig mintha valami ezeréves leharcolt oroszlán lenne, rettenetesen nehezen vette ezt a kanyart. Sebaj, mostmár megy a turné. Ami mondjuk nagyon jól esett, hogy utánnunk ugyanúgy nem volt sietség, mint előttünk. Vége lett a bulinak, meghajlás, taps, köszi-köszi, és miután letettem a gitárt, még bőven volt időm elsőként átöltözni, és csak utánna kapni szét a motyót. Ez nagyon fontos. Tudom, már nem először mondom, de ezt a lóhalálában történő átszerelést valami iszonyatos módon rühellem. Nagy előnye volt ennek a rendezvénynek, hogy másképp volt berendezve. Persze nem minden következetlenség nélkül, a pakolást is abszolváltuk. Szépen visszarakodtunk mindent a buszba, ami rögtön el is ment, mondván, hogy a megmentőnk Csabi faterja volt, akinek attól még, hogy szombat van, akad jobb dolga is, ígyhát nem időzhet itt reggelig. Megpróbáltam ráduplázni a rockmaratonos rekeszmonstertarhálós akciómra, és mivel ugyanazok a srácok voltak, és emlékeztek is rám, ragyogóan sikerült. Pipa. :-)

Eztán már csak az oldódás volt hátra. Rövid időre a tetoválások is visszakerültek a figyelmem központjába. Végignéztem a standokat, az éppen zajló munkát, és pár katalógusba is belelapozgattam, nagyon tetszett, hogy kivétel nélkül mindenkinél találtam kiemelkedő munkákat, sehonnan sem kellett megjátszott mosollyal elslisszolnom. :-) A műsor következő szereplője a Progness zenekar volt, akikkel igenjó cimborák lettünk, de ettől eltekintve is, abszolút objektíven mondom, hogy kurvanagyot játszottak. Amikor nemsokkal ezelőtt a lemezükkel ismerkedtem, sokszor nehéz volt eldöntenem, hogy mit is képvisel a zenekar egész pontosan, de élőben minden kikristályosodott. Az én fülem sokféle dolgot felfedezett benne már előzőleg (azért írom ezt így, hogy véletlenül se tűnjön szakavatott kritikának, ami lökök), kezdve az Sepu-Soulfly típusú groove metal-tól, a Machine Head újabb lemezeit jellemző merész technikai megoldásokon keresztül a matekos progresszívig. Nehéz lett volna megítélni, hogy melyik fog így élőben leginkább kidomborodni. Amit végülis hallottam, az egy rendkívül súlyos modern metál, sok egyéni törekvéssel, egy kőkeményen összeszokott banda előadásában. Tényleg, nagyon egyben volt a produkció. A stílusra mondjuk nekem leginkább a "neotrash" kifejezés ugrik be először, ami vélhetőleg átlagot von az összes belekevert elemből, persze csak abban az esetben, ha létezik ilyen egyáltalán. Eztán persze rajoskodás, duma, fotók, sör, toltuk a rokkot.

Időközben a Scerra tagjai is beszálingóztak, és kiderült, hogy sem ők, sem a sors nem készült számukra motyóval, ígyhát hihetetlen hatalmat éreztem a magam, és Prognessék kezében, amikor kiderült, hogy vagy kölcsön adjuk, vagy nem lesz itt semmi. Nyehhehhehheeeee!! :-D Persze nem lett volna szép dolog visszaélni ezzel, odaadtuk, simán. Aztán a zenekar elkezdett felszerelni, mi meg Tarzan bátyóval megokfejtettük a szakmát. Nem szívbajos csávó, az fiksz. Persze egy énekestől ez valahol természetes. Jól zsebretettük a világot, legalábbis szóban. ;-)

Eztán persze Ők is lenyomták a műsort, ahogy szokták, nem volt itt kecmec. A közönség soraiból itt már mondjuk eltűntek a bámészkodók, aki viszont maradt, az kétségtelenül az Ő előadásuk miatt érkezett. Ha ragaszkodunk az objektívitáshoz, be kell valljam, hogy vegyesek az érzéseim a zenekarral kapcsolatban, sokszor magam sem tudom, mivan. Persze kurvajó arcok mindannyian, de ezt most úgy értelmezzétek, mintha nem ismerném őket. Mindenkivel kapcsolatban el szoktam játszani ezt az elvonatkoztatást, és nem maradhatnak ki a beszámolóból, hiszen (ahogy már megszokhattátok) egy bizonyos ponton túl, minden irományom pofátlan öncélúságba lép át. :-) Namost. Számomra egyértelmű, hogy olyan zenekarról beszélünk, akiknél a kisugárzás kulcsfontosságú szerepet játszik (igen, nem ritkán a zenét magát is háttérbe szorítva). Karizmatikus frontember, egymás játék stílusát remekül támogató zenészek, és kitalált, de jól eltalált arculat. Ezutóbbi alatt elsősorban a programozott szinfónikus betéteket, és a fellépőrucikat értem. Ez csupa olyan dolog, amire a zene szempontjából nem lenne szükség, viszont remek megkülönböztető jelzések. Ami probléma felléphet, az valahol a zenei alázat, és az úttörő jelentőségű ambíciók ütközése nyomán születik (a két fogalom igensűrűn utálja egymást). Ez például a megszólalás. Sokszor tapasztalható, hogy ahhoz, hogy egy bandának egyedi hangzása alakuljon ki, amit bármikor rögtön felismer a közönség, valamilyen formában rontani kell az összképen. Sok példát tudnék felhozni (WMD, 5FDP, vagy mondjuk a Parkway Drive - Deep Blue lemeze, hogy jobbat ne is említsek). Csupa olyan hangzás, ami ellene megy a technika fejlődésének (tehát nem tisztább, érthetőbb, nagyobb hangterjedelemre törekszik), mégis ettől válik egyedivé. A Scerra hangzás is ilyen, azt leszámítva, hogy nem tudom, volt-e a srácoknak más választásuk. Kíváncsi leszek az új anyagaikra, ebből a szempontból is. Nyílván, mert erre akár még rá is játszhatnak (feltéve, hogy tisztában vannak vele). A másik, amivel engem, személy szerint, erdőbe visz a banda, az a stílus. A srácok biográfiájában, és minden netes felületen, ahol valaha írtak róluk, azt jelentik ki, hogy egyedit szeretnének alkotni. Nekem valahogy mégis úgy tűnik, mintha a banda a múltba tekintene. Egy olyan stílus felé, ami már kifutott a modern világból, legfeljebb azért érdemes művelni, hogy az ember megmutassa, lehetett volna jobban is. Nyílván ez is olyasmi, amivel nem kritizálom őket, hiszen csak egy érzés, a számomra is egyértelmű értékek mellett. Ossian-ra is elegen járnak, pedig...hm...egyik se én vagyok. :-) Szó ami szó, ezek a kételyek azt gondolom csak érdekesebbé teszik a produkciót, hiszen negatív sajtó elvileg nincs. :-) A közönség mindenképp Őket igazolja, hiszen nem ritkán a leggyönyörűbb lányokból áll, akik nem szégyellik magukat. Az hogy is nézne ki? :-D

Miután a koncerteknek vége lett, Bencével elsétáltunk kajálni, meg zsetont felvenni, amiből aztán teljes széthullás lett. Visszamentünk, de nem is volt már sok történés (a tetováló verseny kiértékelése zsűriileg, ez nem igazán látványos), és a srácok is leléptek, valamint kezdtem megérezni a 7 órai kelést, úgyhogy oszlottunk. Bence ment a kocsmába, én meg elsétáltam a koliba, felkeltettem Szűcsöt, kivertük a faszunkat, oszt lefeküdtünk a gecibe. :-D Oppá, bocsánat, mégiscsak beficcent egy kis felnőtt tartalom. ;-)

Ami a lényeg, legközelebb Békéscsabán találkozunk, az Open Doors-ban, lesz minden, ami kő, és, ha jobban belegondolsz, nincs is az olyan messze, ott a helyed! :-)

Da show must go on! Pusza! ;-)

TGer

u.i.: a cím ugye tiszta mindenkinek? :-P :-)

Címkék: ingyen koncert verseny expo szolnok tetoválás tour tattoo talent got monster tetováló cojones scerra rednecks progness olajcsarnok

Egy hét múlva ilyenkor...huhh. :-)

2011.10.08. 16:59 | TGer | Szólj hozzá!

Hi all! :-)

Meg sem próbálnám leplezni, hogy virul a kis pofám, amiért újra itt pattoghatok a blogon, merthát álszerénység ide-vagy oda, több helyről is megkaptam mostanában, hogy régen frissültünk, ígyhát jupijjáé...van miről rizsázni. :-)

Az első és legfontosabb, amit szeretnék megemlíteni, az a tegnapelőtt. Vannak olyanok, akik csütörtöknek hívják. Hát biza', csütörtökön múlt napra pontosan 4 éve, hogy Csabcival, és Janóval első ízben ültünk össze Túrkevén, és határoztuk el, hogy megalapíjjuk ezt a kis énekkart. Még azon melegében átfutott az agyamon, hogy írok egy kis nosztalgia beszámolót az első próbánkról afféle memoárként, de arra kellett rájönnöm, hogy kimondottan sok részletre csak homályosan emlékszem. Ami rémlik, hogy hajnal 4-re értünk Kevibe, egy kecskeméti Akela koncertről jövet, ótvar büdösen, szarrá ázva. Kábé 2-3 órát aludtunk a Tóparti Söröző parkolójában a régi járgányomban (akkoriban: zöldszuzuki), és olyan 8 körül szedtük fel Janót a kisújszállási vasúton. Bemutatkozás (Csabi, és Janó ezelőtt sosem találkoztak), kis céltudat egyeztetés, és elkezdtünk jammelni. 6 teljes egészében megírt nótával érkeztem, ebből 4 és felet azonnal kikukáztunk. :-) Azt a másfelet, ami megmaradt, ma Road across the East, és At those nights... néven ismerhetitek, de ezt mondjuk már sokszor elmeséltük. Akkor és ott megbeszéltük, hogy ütős nótákat fogunk írni, mert megy az nekünk. Namost, arra hiába is próbálnék rájönni, hogy sikerült-e, de a lényeg, hogy még mindig itt vagyunk, 4 év távlatában, és az biztos, hogy ennél jobb szülinapom ritkán volt (pedig nem vagyok már mai csirke). :-)

Köszönjük Nektek, hogy rengetegen írtatok, nagyon örültünk neki, és megígérjük, hogy jövőre annyival előbb kezdünk turnézni, hogy ezt személyesen is megünnepelhessük! Szombatra fog esni, úgyhogy nem menekültök! ;-)

Ami pedig a mostani turnézást illeti, arra sem kell sokat várni, hiszen egyész pontosan egy hét múlva, nagyjából ezekben a percekben üthetjük be a záróakkordot az őszi kéjutazás első állomásán, Szolnokon! Illusztráció:

Nos, igen, érdemes korán odaérni, merthát a szervezőség utasítására 16.00-tól 17.30-ig birtokoljuk a színpadot. Nyílván, annak tekintetében, hogy ez egy délelőtt kezdődő egész napos rendezvény, ami 12 egész órán át kínál programokat a tetoválások szerelmeseinek, ez nem is olyan valószínűtlen. A jegyár is ehhez van optimalizálva, úgyhogy mindenkinek ajánlom, hogy egész napra jöjjön, hiszen, lesz bőven látnivaló. Jómagam is ezt tervezem.

Nyílván a többi koncertről is időben kihírdetjük a tudnivalókat, reméljük, hogy minél többetekkel találkozunk, sok új barátságot köthetünk, és sok nagy baromságot élhetünk át újra és újra, főleg ott, ahol még sosem jártunk! :-)

És végezetül, csak, hogy egy példaképet idézzek: A buli csak most kezdődik el! ;-)

TGer

Címkék: szülinap ősz brutál boldog tour 2011 talent got turné meghalsz sírni fogsz cojones gecó döngetés vérontás rednecks felállok

Újabb mérföldkő. :)

2011.07.18. 21:24 | FeneNagy | Szólj hozzá!

Mélyen Tisztelt Publikum!
 

Szökő évente van kedvem és apropóm nekem is rittyenteni ide valamit. Nomeg ha már az előző bejegyzésben úgyis elvannak marasztalva a zenekartagok miszerint, a lehetőség mindegyikőnk számára adott, hát akkor most tessék.

Perpill úgy érzem, hogy nekem jutott a megtiszteltetés bejelenteni, hogy a zenekarral a mai napon újabb történelmi jelentőségű esemény történt. Ennek állítok emléket ezen kis szösszenettel.

Ma ugyanis a HotDog (magyarosan MelegKutya) közösségi (tele)portálon a HotBand (avagy MelegZenekar)  "kategóriában" jó pár banda közül sikerült bejutni a legrajongottabb zenekarok TOP10-es listájába. Tökjó. Úgy érzem ismét nagyot alkottunk. :D

Köszönöm a lehetőséget.

 

Béke!

Én, a dobos.

Címkék: zenekar top10 kasszasiker cojones űberbrutál

Megindult a menet

2011.01.30. 22:34 | TGer | Szólj hozzá!

Sziasztok!

Immáron túl is vagyunk a tavaszi turné első hétvégéjén. Két nagyon frankó kis bulit tudhatunk a hátunk mögött, két messzeföldön hírös dunántúli városban, nagyon jól éreztük magunkat, úgyhogy köszi mindenkinek, aki eljött!

Beszámolót? Na jó... :-)

A péntek délután útnak indult karavánhoz én csatlakoztam utolsóként, mivel a Kevibül gyüvő buszban már eleve 5-en ültek, Szolnokon pattant be Bence (állítólag most negyed óra alatt lenn volt a ház előtt, ami nem számít rossznak), majd Nyakó Karcsi kománk kiszállt Ferihegyen, és helyet kaptam jómagam. Ez szép mondat volt. Egy, már amúgy is félrészeg társaság fogadott, ami kifejezetten konstruktívan hatott rám, mivel már két hete fekszem itthon, örültem, hogy hangulatban lévő embereket látok. Bence volt egyedül gyűrött, mivel (hogy az öregemet idézzem) "hajnalig írtotta a pálcikaembereket a számítógépén", dehát "aki kurvának szegődik, ne sírjon, ha basszák", úgyhogy kénytelen volt jó pofát vágni a történésekhez. :-) Annak ellenére, hogy Szombathely messze van (és mit szóljon az, aki már ekkor is 3 órája úton volt), azért egész könnyedén placcra kerültünk, kissebb nagyon megszakításokkal 2 és fél óra alatt. Lecsekkoltunk a klubbot, marhajól nézett ki, jó nagy tér, szépen berendezve, két nagy öltöző a három bandának, emberes-terpeszkedős színpad, úgyhogy minden rózsaszín. Mivel még órák hosszatt nem volt dolgunk, letettük a fehér seggünket, és a bátrabbak az üvegek aljára néztek (én maradtam az ásványvíznél, baj lett volna, ha magasabban repülök). Megfejtettük a világot, elmeséltük, hogy kemény dolog az atomháború, elképzeltük, hogy milyen lehetett a sok-sok többi koncert, aminek a plakátja mind ott díszelgett a falon, aztán rázendített az első banda, úgyhogy bementünk skubizni. Ők voltak a Catalepsy (akikkel amúgy nem sikerült közelebbről megismerkednünk), afféle "riffelős blekk metált" játszottak, ami a műfajában biztosan nagyon jónak számított, mert látszott, hogy magabiztosan áll a kezükben a hangszer, de mivel én nem is nagyon értek az ilyesmihez, és soha nem is kerestem a kontaktust ezzel a világgal, leginkább csak tapasztalattal lettem gazdagabb. Minden esetre volt két úriember, akik egy egész tömeg helyett tomboltak rájuk, úgyhogy ebben egész biztos önigazolást nyerhettek a srácok. Következett az Éjfény, akik már sokkel jobban beletaláltak a mi ízlésünkbe is, és lenyomtak egy laza 50 percet. Sajnos a "tömeg" egyáltalán nem gyülekezett az est végéig sem, de azok akik ott voltak, már megérezték a rákendrollt, úgyhogy ekkor már egészen "élettel telinek" volt mondható a klub. A srácok zenéje amúgy "mocsármetálnak" van öndiagnosztizálva, ez nem tudom mit jelent, de engem abszolút megvettek kilóra, voltak dallamok, zúzdák, elszállások, végülis minden, ami az öntudatos hangulatembereknek (mint nekünk) kell. Miután végük lett, mi is felcuccoltunk, komótosan, mint aki sehová sem siet soha, kicsit az előre elhatározott trekklistán is módosítottunk (felmérve a sejthető igényeket), és rázendítettünk. Egész szépen begyűltek az emberkék, azok is, akik ezidáig csak a kocsmaszekcióban vegetáltak, és bár az erős túlzás lenne, hogy a plafonról is ömlött a veríték, azért csak-csak úgy látszott, hogy tetszik ez a dolog mindenkinek. Nem játszottunk valami szépen, a színpadon belüli hangzás elég sokszor bezavarta az ítélőképességünket, de azért nem volt rossz se, nyílván be kellett melegednünk (nem 5 perce álltunk utoljára színpadon). Lement a műsor, lepakoltunk, átöltöztünk száraz ruciba, mindenki szörnyűlködött, hogy mennyire gyenge volt a produkció, de azért csak-csak bejött egy-két elismerés, a zenész kollegák azt mondták, jó volt. Tudtuk, hogy hazudnak, de azért jól esett. :-) Közben ahogy kicuccoltunk, egy kedves hölgy, és a hozzátartozó kissebb helyi erők meghívtak minket piálni, és amíg a banda kitikkattabb fele úgy döntött, hogy inkább a szállás felé veszik az irányt (mentségükre mondom, hogy egész nap ittak, becsülettel), Bence komámmal úgy döntöttünk eleget teszünk a meghívásnak, és velük tartottunk egy "közeli" non-stop hangulatkarbantartó egységbe, ahol aztán beavattuk egymást a nagy távolság által kialakult különböző hagyományainkba, Bence természetesen vesszőparipa áradattal is ellátta őket böcsülettel, és mi is járatosabbak lettünk a szombathelyi szokások terén. Amíg a srácok, hogy úgy mondjam "Hawking-ra itták magukat" én is leküldtem egy pár óvatos unicum-ot, hátha segít a bajomon, de ez sajna elmaradt. Azért az éjjel végeztével (gy.k.: reggel) mi is jobbnak láttuk, ha eltesszük magunkat holnapra, úgyhogy könnyes búcsút vettünk a cimbokráktól, és léptünk a koliba szunyálni. Még kanyarintottunk egy rövidke kis okfejtést a "trollkodás" fogalmáról, és próbáltam megfejteni, hogy miért van az, hogy 8 vödör vér kiontása nélkül Bence komám miért nem képes élvezni se filmet, se könyvet, se zenét, se semmit, de ebben a vitában zátonyra futottunk, úgyhogy csak jött a döglés. Délben keltünk, hálistennek ezzel senkit sem kellett megvárakoztatni, újból összeülés-dumálás következett, aztán Teszkózás (kurvajó rántotthúst ettem, ha arra jártok, térjetek be!), és irány Győr. Itt az első utunk a kocsmába vezetett, röptében adtunk egy interjút a rokkerekponthunak, aztán megint duma, aztán lassan-komótosan átgurítottuk a seggünket a klubba. Mivel ott még nagyjából semmi nem történt, páran a hangosítást rakták össze éppen, ledöglöttünk a kanapéra, és kezdődött a hétvége "legvégetnemérőbb" semmittevése. Az öltözőben utca-hideg volt, úgyhogy nem favorizáltam, inkább a színpad mellett foglaltam helyet, és örömmel konstatáltam, hogy sokkal magabiztosabban haladnak befelé az emberek mint előző nap, úgyhogy ma már csak jobb lehet. Azért tényleg nagyon hosszan döglöttünk így egy helyben, időközben az első zenekart is feloktojálták a színpadra, akik nagy nehezen el is kezdtek, de még most is csak az álló időt tapasztaltam. Ők a Sunset Sphere voltak, akik egyébiránt nagyon szépen játszottak, egy nagyon igényes zenét, de egy olyan stílusban, amit ebben a fáradtságban, és reménytelenségben, amit épp éreztem, nem bírtam befogadni. Egy tényleg nagyon szépen megírt dallamokkal teli, középlassú zenét játszottak, egy gitárral, egy elég domináns basszusal, és egy laptop-ról menő billenytűvel, az énekesnőjük pedig rendkívüli magasságokat produkálva énekelt, de ahhoz, hogy a dolog melankóliáját át bírjam érezni, kellett volna 13 darab energiaital, egy keserédes őszi délután, és, hogy épp egy temetésről tartsak hazafelé, ami most pont nem jött össze, úgyhogy maradtam a diszkrét tapsnál, a nóták végére igazítva. Azért a népeknek tetszett, a csajoknak főleg (úgy láttam, egészen meghatotta őket ezen érzelemgazdag hangulatvilág), úgyhogy nyílván a megérdemelt elismeréseket anélkül is bekaszálták, hogy az én jégszívemet felolvasztották volna. Ezúttal második bandaként állhattunk színpadra, amiért rendkívül hálás voltam, úgyhogy mihelyt beütötték a záróakkordot, és elkezdték lecuccolni a színpadot, már megláttam a fényt az alagút végén, villámgyorsan lecseréltük a dobcuccot is, és a többi motyó is a helyére került, aztán rövid soundcheck után már csapattuk is. Nagyon szép kis tömeg jött össze már a hangolás alatt, de azért az első nótát meghagyták maguknak ismerkedés céljára (nyílván éles volt a váltás a két zenekar között), aztán mint aki álmából ébred fel, a második nóta kezdőhangjára beindult a gyilkolás. Erre már én is feléledtem, sőt egész biztosan mindannyiunk, úgy repült a haj, ment az ugrabugra, mindenki kielégült, letoltuk az összes slágert, és az új feldolgozást is (DevilDriver - Clouds Over California), mindenki vigyorog, meg dől-borul, úgyhogy tutifasza. Az ilyen koncertek amúgy haladósak, 9 nótát játszottunk, amik elvileg 4 és 5 perc körüliek, de mégis egy pillanat alatt elrepült, és már azon kaptam magam, hogy pakolunk lefelé. Nagyon sok kedves visszajelzést kaptunk, jöttek oda a fiúk-lányok, hogy milyen jó volt, tisztára el voltam érzékenyülve, még lemezrendeléseket is gyűjtöttem, ami annak fényében, hogy meg sem jelent, megtisztelő dolog. Elhangzott a "mitiszikazenekar" kérdés is, aminél szebbet nem is mondanak nekünk soha. :-) Megnéztük az Éjfényt újból, Ők is kitettek magukért, és a népek is bizonyítottak újfent, állóképességből. Éjfényéknek amúgy fogós nótáik vannak, mert ugyan ezidáig sosem hallottam a zenéjüket, az előző napi koncertről magamon meglepődve tapasztaltam, hogy kifejezetten jól emlékszem a nóták szerkezetére, a riffjeikre, és dallamaikra, úgyhogy mindenképp bevették magukat a fejembe. Hozzá is jutok majd valamikor a lemezeikhez, hogy tudjam egy kicsit tanulmányozni a következő alkalomra. :-) Mikorra végeztek, már elég fáradtak voltunk, úgyhogy úgy döntöttük lelépünk, összeszedtük a kölcsönadott cuccokat, bedobáltuk a buszba, és indultunk hazafelé. Haladós volt, sokkal gyorsabbnak hatott az út, mint idefelé, úgyhogy hajnal 3-kor már engem mint legközelebbi lakost, ki is tessékeltek az autóból 60-ra történő lelassítás mellett, úgyhogy minden fasza volt, bedöglöttem, és aludtam 14 órát. :-)

Köszi mégegyszer mindenkinek, aki eljött, találkozunk legközelebb Mosonmagyaróváron, és mivel ez is ugyanez a régió, remélem viszont látunk pár arcot mindkét koncertről! :-)

Balra, a galériában pedig találtok egy hivatalos turné flyer-t, tessék böngészni (és észben tartani, hogy a mi részünkről ez a koncerteknek csak a legnagyobb része, de koránt sem az összes!)!

Pusza!

TGer

Címkék: koncert buli szombathely győr red sunset koncertbeszámoló végállomás rocket éjfény cojones septicmen sphere catalepsy

Mezőtour-Mezőtrue...

2010.12.07. 18:03 | TGer | Szólj hozzá!

Boa.

A hétvégén újra Mezőtúron jártunk. Ez persze nem lehet nagy újdonság, hiszen, az elmúlt két hétben horriblis-indokolatlan mennyiségű direktmarketingkampánypropagandát eszközöltünk abból a célból, hogy legyen, aki észre veszi, hogy beficcenünk erre a hétvégére. Talán már senkinek sem ártok vele, ha elárulom, hogy amikor szerveződött ez a megmoccanás, hátborzongató rémhíreket hallottunk arról, hogy más zenekarok mellett Segal-os hidegvérűséggel volt képes elmenni a közönség, a rendezvénysorozat miénket megelőző koncertjei esetében, úgyhogy ennek tekintetében remélem mindenki megbocsájtja a neten már-már az idegesítőség határait súroló, állandó, pánikszerű jelenlétet. Elhatároztuk, hogy ha törik, ha szakad, behozzuk azt a 30 embert, ami a teltházat jelenti. :-)

Szerencsére úgy látszik, hogy nem múlik el semmi nyomtalanul, ahogy az október 1-es első koncertünk sem, bár úgy gondolom, hogy legközelebb azért érdemes lesz többet várni az újbóli megjelenéssel.

A koncertet megelőző dolgok egészen simán mentek, szövetségeseinkre találtunk az összeesküvéshez a Scerra zenekar személyében, jóelőre eldöntöttük, hogy mi cuccot kell vinni, kiragasztgattuk a plakátokat, és ezzel gyakorlatilag minden el lett intézve azok közül a dolgok közül, amikkel kapcsolatban általában szívjuk a fogunkat, amiért kifutunk velük az időből. Péntek délelőtt sikerült pontot tennem az első fagy óta fennálló téligumi-mizériám végére is, úgyhogy a jókedv adott volt. Mivel a járgányom túljelentkezést számolt, riasztottam hugicámat, hogy társuljon be konvojba, így még további szolnokiak is csatlakozni tudtak, plusz Artúr is bejelentkezett asszonyával. Ketten indultunk Pestről, és mivel teljesen a dumálásba feledkeztünk, már csak Szolnokon jutott eszünkbe megállni kajálni. Beugrottunk a mostanában már-már törzshellyé előlépett gíroszbüfénkbe, és, hát sajnálkozva konstatáltam, hogy a minőség (ha nem is meredeken, de) csúszik már lefelé, így hamarosan leáldozik a közös csillagunk is. Minden esetre ahhoz elég volt, hogy a koncertig háromszor is bevegyem a Toalett Kacsa Várát, és ráuszítsam a zöld szörnyet. Ahogy Szolnokon felvettük a többieket, Bence megdobott egy dubstep cédével, és rávett, hogy melegében meg is hallgassuk. Hát ez a stílus sem lesz a megvilágosodásomhoz vezető igazi út, minden esetre újból elképzeltem, ahogy Bence otthon ül, nyomja magába a kloroformot, és ezt a zenét hallgatva elégedetten vigyorog a világba, arra gondolva, hogy mekkora raj. :-) Persze van, hogy nálunk sincs minden rendben. :-) Ahogy Mezőtúrra értünk, hála húsvér (és mégtöbb hús) GPS-emnek, 0% kóválygással megtaláltuk a helyet, és be is pakoltunk. Jöhet a sör, rövidesen befut a Keviből érkező felünk is. Onnan is bepakoltunk, és összeraktuk a színpadot. Asszem ideje lesz ráncba szedni az ilyen helyzetekre mozgósítható énekcuccot, bár nem szólt annyira rosszul, de azért lesz még mit fejlődni. Megjött a Scerra is, nemsokára ők is beálltak, úgyhogy kezdődhetett a móka. 2-3 szám alatt a hangzás is megtalálta önmagát, vagy legalábbis a fülem kezdett hozzászokni, így egész érthetően, odafigyelve végighallgathattuk a muzsikájukat. Megmondom őszintén, hogy a lemezüket hallgatva nem nagyon tudtam hova tenni az egészet (bár ez nem jelenti, hogy ne tetszett volna), az ottani hangzás elég sok stílus-kicsapongást mutat (legalábbis számomra), de így élőben sokkal egységesebbnek hatott az egész, kiegészülve a színpadképpel már majdnem full egyértelmű volt az "üzenet", a banda részéről. Persze Ők valószínűleg most inkább a halálunkat kívánják, ugyanis a kocsmában üldögélő emberkék kevésbé voltak érdeklődőek, így gyakorlatilag nekünk, és a szűkebb baráti körünknek prezentálták önmagukat, mi pedig inkább a "figyelő", mintsem a "tomboló" közönségtípust testesítettük meg. Azért remélem, hogy tudunk a jövőben közös koncerthez alkalmasabb helyszínt is választani, ahol egyik zenekar sem tudja majd megállni röhögés nélkül. :-) Amikor végeztek, a zenekar kétharmada rögtön el is köszönt, Tarzan és Feka maradtak, hátha átélhetik az előző koncertélményt fordítva is. :-) Relatíve gyorsan cuccoltunk, azért bennem a gírosz még mindig dolgozott (mindentbele-gíroszból ezennel mindentvissza-gírosszá avanzsált), de azért csak beröffent a motyó, és kezdődött a banzáj. Egész sokan begyűltek, bár hasonló passzívitást mutatva, mint azelőtt egy fél órával mi magunk, azért mi csak-csak igyekeztünk, repült a haj, reccsent a nyak, ment minden. Lementek a szokásos koncertkezdő nóták, amik mindig vannak, és egy pár ami még csak most válik szokásossá (a Death Camp most is jó volt, fogom én ezt szeretni XD), és úgy az egész közepe felé már voltak páran, akik berúgtak annyira, hogy bátorkodtak megpróbálkozni a mozgással is. Elég derekas repertoárt írtunk össze, gyakorlatilag másfél nótát kivéve minden szám helyet kapott (titkon reménykedek benne, hogy ez egyhamar nem fog megismétlődni), és jól működtek az "újak" is, mint például a Stolen Truth című volbít koncepcióban írt rock'n'metal nóta is, ami nekem sokáig nem bírt a szívemhez nőni, de azért fejet hajtok nagysága előtt. Bulis, úgyhogy nyerő. Oross Norbi cimboránkat a koncert előtt vagy négy alkalommal is láttam azzal rajoskodni a srácok között, hogy az I hate Love Songs-ot hallgatja a fülesben, így megvendégeltük egy bizonyításra, rácuppanhatott a vokálmikimre, és adhatott Bence egójának. :-) Aztán Écy következett a vendéglistán, akinek a szereplését eleinte meglepetésnek szántam az albumra vonatkozólag, de jó volt ez így is, sokkal könnyedebben vettük a "lassúszám" kanyart élőben, mint gondoltam volna. Aztán jött a Bleeding, ami remélem, hogy elsősorban Artúrnak okozott kellemes meglepetést, és a minden-koncertet-lezáró Empty trash durvulás, immáron megírt szöveggel, és ordibációval (felváltva az eddig alkalmazott koncepcionálatlan üvöltözést). Volt egy nyögvenyelős visszatapsolás, még egy zúzda, és pakolhattunk. Mindenki elégedett volt, bár az általam ismeretlennek titulált kezdeményezőbb arcok már korábban leléptek, úgyhogy csak a haveroktól, és a Scerra zenekar talpon maradt tagjaitól kaptunk vállveregetést. Pár sör, és rövidke beszélgetés után indultunk haza. Nem volt ez rossz, de remélem legközelebbre sokkal jobbat csinálunk. Végülis erről szól az élőzene. :-)

Idén már nem találkozunk, de a 2011-es tervek ezerrel alakulnak, úgyhogy hamarosan, a lemezzel együtt új bulikra is számíthattok!

Puszi a...(na ezt mégse írom le) XD

TGer

Címkék: koncert napló söröző mezőtúr koncertbeszámoló cojones scerra lokomotív loksi

süti beállítások módosítása