Új hét, új élmények. Kezdek belejönni ebbe is. :-) Bár legutóbb is elég szorosan kicentiztem, hogy beszámolót kapjon a hosszú hétvége mielőtt tovább nő a lemaradásom, kezdem egyben látni magam előtt az idei évet, és ennek örülök, mert amilyen sivár tavaszunk volt, kezdett egyfajta elmúlás érzés bontakozni ki bennem. No nem az a fajta, ami kilátásba helyez bármit is, hanem az bizonyos nosztalgikus, a fiatalságról ábrándozó. Szó sincs róla természetesen, hogy öregek lennénk, csak úgy éreztem, hogy azért hagyjuk telni az időt tétlenül, mindenféle aktivitás, ha úgy tetszik lépéskényszer nélkül, mert felébredtünk bizonyos álmokból, amiből sosem szerettem volna. Túl szentimentális?...lehet. :-) No nem kell ám megijedni ettől a felvezetéstől, mindössze annyi indokolja, hogy ez a hétvége ismét egy kamaszkori jellegű hangulatot hozott el bennem. :-) Tudni kell a turnékról, hogy akkor működnek jól, ha a szabadnapokon sem "kapcsolunk ki". Ki kell ugyan józanodni, saját ágyban aludni, tiszta ruhát felvenni, asszony/anyu főztjét kajálni - kinek mi jut, de amint elkezdesz azon agyalni, hogy hol-milyen buli volt, mennyi pénzt vertél el, kinek szívtad a vérét és ki szívta a tiédet, hirtelen nagyon fárasztó lesz, nyomás alá helyez, siker/kudarc tökmindegy, nem tesz boldoggá. Személyfüggő, hogy ki-mikor kerül ezekre a bizonyos mélypontokra, és milyen gyorsan esik túl rajta. Vannak olyan mázlisták akik soha, és vannak akik csak nem vallják be. Imádtam a hosszú hétvégét, de valahogy csak-csak utolért ez is. Csorna volt az első olyan állomás idén ősszel, ahol újak voltunk. Elég sok ilyen van, egész pontosan a teljes menetrend fele, most kezd majd el szaporodni. A felkészülés most sem volt egyszerű, senki sem ért rá semmire, megint gallyra ment egy állvány, Nándi megint megcsinálta [KÖSZI!! :-)], és kibaszott hamar lett a keddből péntek. Az egyetlen, ami könnyített a helyzeten, hogy ez alkalommal a korábbi állomás egyben közelebbi is volt, úgyhogy nem feltétlenül kellett kapkodni. Kecskeméten ugyan már elég sokszor játszottunk, de a Kilele Music Cafe ezidáig kimaradt. Picike hely, szerintem tokkal-vonóval 50-60 ember befogadására lehet alkalmas. Ez ugye épp az ellenkező véglet, a másik bejáratott hely a városban óriási ehhez képest. Mindkettőnek megvan a maga előnye és hátránya, minden esetre az feltétlenül a mostani leosztás mellett szólt, hogy itt még nem jártunk. Kora délutánra vártam a srácokat, ismét nulla rápihenéssel, úgyhogy kifejezetten örültem, hogy késtek egy bő fél órát, így volt időm elugrani kajáért, és bedönteni egy vödör kávét. Eredetileg négy zenekarosra terveztük az estét, de High Five-ék lemondták a szereplést. Mondták ugyan, hogy miért, de igazság szerint én arra gyanakszom, hogy a soproni koncerten csalódtak az általunk nyújtott lehetőségekben, amit őszintén sajnálok. Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy a klub egy lakóház pincéjében található, vagyis 11-kor életbe lép a csendrendelet, így elég korán el kellett volna kezdenünk, hogy kényelmesen sorra kerülhessen mindenki. Eljött a Halloween is, ami nem rossz alkalom egy kis bolondozásra, bár nem kifejezetten támogatom az életünk minden területére befurakodó amerikanizmust. Először elvetettük a beöltözős buli ötletét, de amikor Mapett beállított egy babakék színű mindenhol összematricázott munkavédelmi sisakban, úgy döntöttünk ideje bölcsebb döntést hozni. :-) Vagy épp a frászt Szentire, aki a liftből kilépve egy koponyamaszkos figurával nézett szembe, ami alatt egy símaszk lapult, vette ezt észre akkor, amikor megkért, hogy amazt vegyem le. Tudom, ez így zavaros egy kicsit, de óriási jelenet volt, kurva nagyot röhögtünk. :-D A szokásos körök lefutása után átkempeltünk a Fradi pálya elé, ahol felvettük Macit, és bepofátlankodtunk az M5 felhajtásra várakozó kilóméteres dugó legelejére, kaptunk olyan káromkodást, hogy öröm volt visszavigyorogni gonoszul. Meg sem álltunk a kecskeméti teszkóig, ahová további jelmezek után kutatva érkeztünk, de elég nagy csalódást okozott. Szinte semmivel sem készültek Halloween-ra, még a karácsonyra is jobban, pedig még csak október van - utolsó nap ide vagy oda. Műfenyőtől kezdve, adventi koszorún keresztül, a szintén amerika-import kandallóra függesztendő zokniig ott figyelt az összes vacak, nem is tudtam másra fanyalodni, mint egy mikulás sapkára, gondoltam a símaszkkal vicces lesz. Mapónak adott volt a sisak, Maci kapta a koponyamaszkot, Szenti pedig jobb híján egy babos kendőt vásárolt. Csabi ugyan korábban nem adta a beöltözést, de gondoltuk, majd kibontja a haját, és Ő lesz Nagyfi Laci. :-) Vele is itt a teszkóban futottunk össze, mellesleg véletlenül, mivel nem egyeztettünk pontosat, hogy mikor érkezik. Jól megszívatta a Szolnokon talált bomba, leszállították a vonatról, és órákon keresztül vesztegelt a pótlásra várva, miközben azt tervezte, hogy kényelmesen elbassza az egész délutánt Kecsón. Erre inni kellett. :-) Átmentünk a klubhoz, és mivel még zárva volt, a sarki kávézót vettük célba, mintegy felfrissülés céljából. A tévében épp a helyi meccs közvetítése kezdődött. A Kecskemét az örök "kedvenc" Felcsútot fogadta, mi pedig elkezdtük azt fejtegetni, hogy navajon ez hány embert von el a mi koncertünktől így péntek este. Őrület. :-D Egyébként a túloldali lelátón tisztán kivehető volt, hogy alig néhány maroknyian voltak kíváncsiak az örökrangadóra :-) úgyhogy nem fájt nekünk se. :-) Mire kinyitott a klub, a zenekarok is megérkeztek, és amint felállt a cájg már kezdett sürgőssé válni a kezdés. Szegény Scarecrow-ékat kénytelen is voltam egy nótával előbb lekérni a színpadról mint tervezték, mert nagyon belecsúsztunk a kritikus időszakba, Kecskemét meg nem pont az a város, ahol rendőröket akarunk látni a koncertünkön. Azért is kár, mert nagyon jól tolták, nyoma sem volt annak az "összeszokatlanságnak" amit az orosházi bulijuk után írtam. Megmondtam, hogy elmúlik, így is lett. Jó volt. A Godgiven koncertje alatt ugyan jórészt a jegyszedésben segítettem Mapónak, és a buszban pakolásztam, de amit láttam belőlük, az állat volt, a helyi srácok megőrültek rájuk. Én is egyre jobban bírom a brigádot, minden szövegközi félmondatban megegyeztünk, hogy toljuk még együtt amennyit csak lehet. A nekünk küldött számot is külön köszi, nagy királyok vagytok Srácok!! :-) Beszúrok ide egy nótát Tőlük, a klipp ugyan már nem az aktuális felállást szerepelteti, bőgő poszton az egy koncertet nálunk is lejátszott Bucsi Laci erősít már egy ideje, de ez a szám ettől még most is állandó szereplő a műsorban. :-) o
No nem kell ám megijedni ettől a felvezetéstől, mindössze annyi indokolja, hogy ez a hétvége ismét egy kamaszkori jellegű hangulatot hozott el bennem. :-) Tudni kell a turnékról, hogy akkor működnek jól, ha a szabadnapokon sem "kapcsolunk ki". Ki kell ugyan józanodni, saját ágyban aludni, tiszta ruhát felvenni, asszony/anyu főztjét kajálni - kinek mi jut, de amint elkezdesz azon agyalni, hogy hol-milyen buli volt, mennyi pénzt vertél el, kinek szívtad a vérét és ki szívta a tiédet, hirtelen nagyon fárasztó lesz, nyomás alá helyez, siker/kudarc tökmindegy, nem tesz boldoggá. Személyfüggő, hogy ki-mikor kerül ezekre a bizonyos mélypontokra, és milyen gyorsan esik túl rajta. Vannak olyan mázlisták akik soha, és vannak akik csak nem vallják be. Imádtam a hosszú hétvégét, de valahogy csak-csak utolért ez is.
Csorna volt az első olyan állomás idén ősszel, ahol újak voltunk. Elég sok ilyen van, egész pontosan a teljes menetrend fele, most kezd majd el szaporodni. A felkészülés most sem volt egyszerű, senki sem ért rá semmire, megint gallyra ment egy állvány, Nándi megint megcsinálta [KÖSZI!! :-)], és kibaszott hamar lett a keddből péntek. Az egyetlen, ami könnyített a helyzeten, hogy ez alkalommal a korábbi állomás egyben közelebbi is volt, úgyhogy nem feltétlenül kellett kapkodni. Kecskeméten ugyan már elég sokszor játszottunk, de a Kilele Music Cafe ezidáig kimaradt. Picike hely, szerintem tokkal-vonóval 50-60 ember befogadására lehet alkalmas. Ez ugye épp az ellenkező véglet, a másik bejáratott hely a városban óriási ehhez képest. Mindkettőnek megvan a maga előnye és hátránya, minden esetre az feltétlenül a mostani leosztás mellett szólt, hogy itt még nem jártunk.
Kora délutánra vártam a srácokat, ismét nulla rápihenéssel, úgyhogy kifejezetten örültem, hogy késtek egy bő fél órát, így volt időm elugrani kajáért, és bedönteni egy vödör kávét. Eredetileg négy zenekarosra terveztük az estét, de High Five-ék lemondták a szereplést. Mondták ugyan, hogy miért, de igazság szerint én arra gyanakszom, hogy a soproni koncerten csalódtak az általunk nyújtott lehetőségekben, amit őszintén sajnálok. Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy a klub egy lakóház pincéjében található, vagyis 11-kor életbe lép a csendrendelet, így elég korán el kellett volna kezdenünk, hogy kényelmesen sorra kerülhessen mindenki. Eljött a Halloween is, ami nem rossz alkalom egy kis bolondozásra, bár nem kifejezetten támogatom az életünk minden területére befurakodó amerikanizmust. Először elvetettük a beöltözős buli ötletét, de amikor Mapett beállított egy babakék színű mindenhol összematricázott munkavédelmi sisakban, úgy döntöttünk ideje bölcsebb döntést hozni. :-) Vagy épp a frászt Szentire, aki a liftből kilépve egy koponyamaszkos figurával nézett szembe, ami alatt egy símaszk lapult, vette ezt észre akkor, amikor megkért, hogy amazt vegyem le. Tudom, ez így zavaros egy kicsit, de óriási jelenet volt, kurva nagyot röhögtünk. :-D
A szokásos körök lefutása után átkempeltünk a Fradi pálya elé, ahol felvettük Macit, és bepofátlankodtunk az M5 felhajtásra várakozó kilóméteres dugó legelejére, kaptunk olyan káromkodást, hogy öröm volt visszavigyorogni gonoszul. Meg sem álltunk a kecskeméti teszkóig, ahová további jelmezek után kutatva érkeztünk, de elég nagy csalódást okozott. Szinte semmivel sem készültek Halloween-ra, még a karácsonyra is jobban, pedig még csak október van - utolsó nap ide vagy oda. Műfenyőtől kezdve, adventi koszorún keresztül, a szintén amerika-import kandallóra függesztendő zokniig ott figyelt az összes vacak, nem is tudtam másra fanyalodni, mint egy mikulás sapkára, gondoltam a símaszkkal vicces lesz. Mapónak adott volt a sisak, Maci kapta a koponyamaszkot, Szenti pedig jobb híján egy babos kendőt vásárolt. Csabi ugyan korábban nem adta a beöltözést, de gondoltuk, majd kibontja a haját, és Ő lesz Nagyfi Laci. :-)
Vele is itt a teszkóban futottunk össze, mellesleg véletlenül, mivel nem egyeztettünk pontosat, hogy mikor érkezik. Jól megszívatta a Szolnokon talált bomba, leszállították a vonatról, és órákon keresztül vesztegelt a pótlásra várva, miközben azt tervezte, hogy kényelmesen elbassza az egész délutánt Kecsón. Erre inni kellett. :-) Átmentünk a klubhoz, és mivel még zárva volt, a sarki kávézót vettük célba, mintegy felfrissülés céljából. A tévében épp a helyi meccs közvetítése kezdődött. A Kecskemét az örök "kedvenc" Felcsútot fogadta, mi pedig elkezdtük azt fejtegetni, hogy navajon ez hány embert von el a mi koncertünktől így péntek este. Őrület. :-D Egyébként a túloldali lelátón tisztán kivehető volt, hogy alig néhány maroknyian voltak kíváncsiak az örökrangadóra :-) úgyhogy nem fájt nekünk se. :-)
Mire kinyitott a klub, a zenekarok is megérkeztek, és amint felállt a cájg már kezdett sürgőssé válni a kezdés. Szegény Scarecrow-ékat kénytelen is voltam egy nótával előbb lekérni a színpadról mint tervezték, mert nagyon belecsúsztunk a kritikus időszakba, Kecskemét meg nem pont az a város, ahol rendőröket akarunk látni a koncertünkön. Azért is kár, mert nagyon jól tolták, nyoma sem volt annak az "összeszokatlanságnak" amit az orosházi bulijuk után írtam. Megmondtam, hogy elmúlik, így is lett. Jó volt. A Godgiven koncertje alatt ugyan jórészt a jegyszedésben segítettem Mapónak, és a buszban pakolásztam, de amit láttam belőlük, az állat volt, a helyi srácok megőrültek rájuk. Én is egyre jobban bírom a brigádot, minden szövegközi félmondatban megegyeztünk, hogy toljuk még együtt amennyit csak lehet. A nekünk küldött számot is külön köszi, nagy királyok vagytok Srácok!! :-)