Heehaw!
Kábé, mintha egy a tehervonat alvázát vettem volna le mellel, most úgy nézek ki. És ez jó. Fogok tudni aludni. Végre. :-D
Azért van az egész, mert igazán jól tendál ez kis a turné. Sűrűsödnek a dolgok, de megéri. Megtérül. Mezőtúr ezt ragyogóan igazolja. Megbasztuk a narkóst. Átvitt értelemben.
Szombat hajlanban 5-kor kidobott az ágy. Vitatkoztam magammal egy darabig, de végül az ébrenlét győzött. Megpróbáltam a lehető leggyorsabban elintézni az összes dolgot, ami volt még hátra, de mivel minden megoldás felvetett egy újabb problémát, ez kábé hajnaltól indulásig elhúzódott. Pakolás, hangszerbolt (elfogyott a pengetőm), bőrös (lukat kellett furatnom, mert kifogytam az övemből), trekklista nyomtatás, zuhany, tisztaruha, kaja, meg még ami ilyenkor szokott lenni. Még a koncert előtt próbálnunk is kellett, ezért röviddel dél után már úton is voltunk. Asszem írtam már arról, hogy a jövőhéten, Erdélyben egy többszörösen lecserélődött felállás fog nyomulni. Na, most ezt a formációt kellett megpróbáltatnunk. Szűcs, és Bence fognak hiányozni a két szóbanforgó gyilkolatról. Őket Artúr, és Medve Balázs (A Losing Season) fogják reprezentálni. Aggodalomra semmi ok, a próba zsír volt, stabilan meg fog dörrenni a produkcijó. :-) Röviddel eztán, megjöttek Gyuriék a busszal, segítettünk bepakolni, aztán hármasban átmentünk Mezőtúrra, merthogy Artúr tett egy visszautasíthatatlan ajánlatot három hamburgerről. :-) Bekajáltunk, kerestünk Macinak rájfájzen automatát, hogy zsetonhoz jusson, aztán átmentünk a Loksiba. A hely már jól televolt, mindegyik banda megérkezett, be is hordták a buszból a cuccot, úgyhogy fasza. Jött a szokásos várakozás. A két partner bandánk, a Go4it! és a Roar zenekarok mind szépen játszottak, de mivel egyikőjük sem egy általam preferált műfajt képvisel (előbbi pszichedelik-alter-prog-metal, utóbbi ős-thrash), így csak annyit mondhatok, hogy ezúton is nagyon köszönjük, hogy eljöttek! :-)
Az egyik szünetben felszenvedtük a molinót a nézőtér baloldali falára (eltakarva vele az ablakokat), de mivel rögzítés címszó alatt csak kvázi "szögre akasztásra" futotta, a műsorunk elkezdtével az első számot sem bírta ki a falon. :-) Artúr nagyjából még egy egész nótányi időt töltött azzal, hogy megpróbálta visszatenni, de aztán jobb volt belátni, hogy esélytelen, ezért levették, és összehajtották. Hiába, 4x3 méter, nem kis klubbokba való. :-) Itt érdemes megjegyezni, hogy a faszbuk eseményt 90-en jelölték vissza, és biz isten, szerintem simán el is jöttek annyian (csak nyílván nem mindenki-mindegyik bandára). Mindamellett, hogy akkora helyről beszélünk, hogy 25-nél már teltháznak látszik, 35-nél már úgy állnak, mint a heringek a konzervben, 40 körül már a plafonról is emberek lógnak. Ez most bejött.
Bár voltak alacsonnyabban repkedő pillanatai a bulinak (elég hosszú műsort toltunk), amikor ki-ki elugrott sörért, meg pipilni, de összességében rendes emberanyag összegyűlt, és úgy elkalapálták egymást, hogy öröm vót nézni (már amennyit láttunk a "fényektől"). :-) Maci is csapatott velünk egy nótát bemutatkozólag (Death Camp, csak masszívan).
A koncert előtt Bence kikampányolta magának, hogy helyet kapjon a repertoárban, csak úgy "unsingned", a Napalm Death zenekar You Suffer című epikus terjedelmű szerzeménye, egyszersmind a ráadást követelő publikum legszebb beetetése. Ez egy nagyjából 1, azaz egy másodperc körüli nóta, szóval értitek. Mondom ezt mindenkinek, aki esetleg nem ismerné. :-) Más kirívó (értsd: említésre méltó) baromság azt hiszem nem történt, hacsak azt ide nem vesszük, hogy a koncerthelyiségtől részben elkülönülő kocsmahelyiségben volt egy zenegép, ami látszólag önálló életet élt, és indult be a legváratlanabb időpontokban izom hangerőn, a legordasabb mulatós zenével, amit senki sem kért. Hát ez egy kurva idegesítő jelenség volt. Mi persze csak azalatt az idő alatt tapasztaltuk, amíg a saját kezdésünkre vártunk, de Bence úgy felkúrta magát azon, hogy nem bírta kisírni a csaposlányál (aki ettől függetlenül egy tündérvirágszál), hogy kikapcsolja, hogy ezt egy rögtönzött szónoklat formájában a színpadon is előadta. Mivel a közönség részéről nagy volt az egyetértés, nincs mit szégyellni. A főnök átgondolhatná ezt, pláne olyankor, amikor egy fél szobával arrébb élőzene megy. Node ne essünk kétségbe, a bulin semmi ilyesmi nem hagyhatott foltot. Királyság, gyerekek, tényleg.
A koncert végén ezúttal - hálistennek - lazaság volt. Beszélgetés, sörborkecsketej, kényelmes tempójú pakolás, végül oszladozás. Bencééket kidobtuk Szolnokon, hatvanra történő lelassítás mellett, aztán benzinkutaltunk, és irány haza. Artúr szinte azonnal bekómált, Macival kábé még 20 percig okfejtettünk, aztán Ő is csatlakozott a delta kommandóhoz, én meg szép nyugisan elgurultam Pöstig. Macit hazavittük, Artúr pedig nálam aludt, és a mai nap első felét még a kövi koncertekre történő gyakorlással töltöttük. Ennek is köszönhető többek közt, hogy most szinte földöntúli fáradtság uralkodik rajtam, és alig várom, hogy elfogyjon belőlem a szó, és teperhessek aludni. A poszt címe is ezért sikerült ilyen "hathatósra", aki megmondja melyik filmből van, nyerhet egy túrórudit. :-)
Nos, a jövőhéten újból Romániába szakadt hazánk földjére látogatunk. Izom túra lesz, sokszáz kilóméter (odavissza már ezres nagyságrend), valamint felidézhetünk bizonyos nosztalgikus érzéseket, egyrészről a Thunder klubról, másrészről a társaságunkról, minthogy május óta először látjuk viszont a Blind Myself és a Just Four legénységét ilyesmi körülmények között! :-)
Kurvára gyertek. :-)
Cső!
TGer
