Hi all!
Igen rég csend honol itt a mi kis elkerített sarkunk körül. Van ennek egymillió és két oka, amit most átugrok tisztelettel, minden esetre nem haltunk meg, no para! :-)
Reméljük a poszt címe nyomán sem fogunk szerzői jogi követelések áldozatául esni, nyilvánvaló tisztelgésemet üdítőnek épp nem mondható aktualitás koronázza. (itthon ülök, és rohadok) :-)
Nem is tudom mivel kezdjem. Talán azzal, hogy kösz mindenkinek, akit láthattunk a tavasszal! :-) Jó kis hullámzó turné volt ez, nem kevés kalanddal, ami nyilván a jó és rossz élményeket is egyaránt méltatja. :-) Mindegy, milyen arányban oszlott is ez el, egy biztos > ettől is csak SOKKAL többek lettünk.
Az utolsó hétvégén Mezőtúron és Szolnokon jártunk. Őszintén szólva, mivel ez perceken belül már jó két hónapja lesz, csak a szűk keresztmetszetet tudom felidézni, de az elég lesz. Mindkét esetben akadtak logisztikai problémák, zenekarlemondások, csúszás, meg pénz, de ezt már unalmas felsorolni. A 'túri line up-ba a már-már szokásosnak mondható Roar és Go4it! zenekarok mellé még az Over My Dawn csatlakozott. A megszokott Lokomotív környezethez képest az Erőd klub egész más. Elsősorban persze méreteit tekintve, de a bejáratott közönség, és a technikai feltételek is nagyban különböznek. 
Minden esetre szépen berendezkedtünk, és csatlakoztak is annyian, ahány emberkével a Loksiban már nyomorogni kellett volna, de sajnos itt ezzel közel sem voltunk meggyőzőek a helyiek számára. Persze mindenki mindent megértett, hiszen régi ismerősök vagyunk, a tulaj-testvérpárral még együtt edzettem az ősidőkben, Sávai Petikével (aki jól vigyázott mindannyiunkra) meg kisebb-nagyobb szünetekkel a mai napig, így tisztára otthon éreztük magunkat. Ő különben nagyon támogatta a kezdeményezésünket a kezdetektől fogva, úgyhogy külön örültem, hogy 5 év után végre meghallgatott élőben is! :-) A buli többi része is jól esett, volt mozgás is, zaj is, Mezőtúr tartja a frontot. Zárásig söröztünk, aztán átmentünk Kevibe.
Mapettel a panzióban aludtunk, aztán egész szombat délután várakoztunk, hogy indulhassunk Szolnokra. Elég szenvedtetős volt, ötven fok, és nincs kegyelem, se tennivaló. Leugrottunk a messzifődön hírös Tóparty Sörözőbe, (ami természetesen a névválasztás öntudatlanságában nem egy tó, hanem a Berettyó partján "figyel"), megnéztük a forma 1-et, meg a fradi-újpest meccset is, amit a lelkesen kreatív kommentátor szóvirágainak köszönhetően sikerült végigröhögni fájdalmunkban. :-)
Szolnokon még várt ránk egy-két kihívás. Elsősorban az, hogy aznapi társaink körülbelül 1-2 nap alatt, lóhalálában lettek beszervezve a buliba, így jó sok fennmaradó részlet akadt, amire a megbeszélés alkalmával nem tudtunk kitérni, így most vitatkozhattunk. Persze maximálisan jó arcok voltak, egyrészről a Parklife, másrészről a Kistópart utca nevű formációk, meg tudtunk mindenben egyezni. Ide is szépen gyülekeztünk, sok cimbi eljött. HolaTibi, Barta Zsolti, a (majdnem) teljes Bence-haverikör, Szűcsék, Oross Norbiék, Narancs, és még vagy ezren. Zsír volt. Norbiék hoztak egy szép nagy üveg pájinkát, ami röviden feloldott mindenkit. :-) A Tisza Mozi aulájáról valamiért a Tattoo Expo-s legutóbbi szolnoki fellépésünk ugrott be. Teljes belső megvilágításban játszhattunk, ami egyfelől hangulatgyilkos, másfelől viszont sokat személyesít is a buli hangvételén. Talán mert jobban látjuk egymás arcát...vagy mittudomén. Ezt akkor még nem éreztem, de most igen. A buli közepe táján ránk is telefonáltak, hogy a város túlvégén is hallani, úgyhogy ugyan vegyünk már visszább, szóval gondolhatjátok. Aprított mindenki, mint a gép. Mapett Szűcsöt is megvendégszerepeltette egy SzéjSztop erejéig, ütős volt. :-) Az utánunk játszó Kistópart utca műsorát túlzásba vitt haverokkalsmúzolás ürügyén sajnos nem láttam, de van egy olyan érzésem, hogy Velük még sokfelé összeakadhatunk. A buli végére aztán megjött a monszun, úgyhogy pakolhattunk zuhogó esőben, és gurulhattunk hazáig. Ez a része nem volt kellemes, de Mapettel jót dumáltunk, úgyhogy hamar elszaladt.
Eztán egy egész hónap néma csend jött. Egymás közt is csak ritkán dumáltunk, percekre-órákra futottunk csak össze. Mapett szülinapján úgy berúgtunk, hogy vinni kellett egymást. Rákattantam a foci EB-re (igen, spanyolok, nyilván). Bence megnézte az Evanescence koncertet. Csabi kutyája lefialt. Ésatöbbi.
A turnéra megemlékezvén kitaláltunk egy kis akciót, ami aztán füstbe ment. Nyomtattunk posztert, és gondoltuk, akivel az utazgatás folyamán bármilyen értelemben is különleges kapcsolatba kerültük, annak eljuttatunk belőle 1-1 darabot. Tök jó volt az ötlet, csak mivel az elmúlt hónapokban a szó legszorosabb értelmében kenyéren és vízen éltem, szó sem lehetett róla, hogy postázgassak, és sajnos néhány esetben még olyan emberkék részvételéről is megfeledkeztem, akikkel találkoztam személyesen... :-/ Mindegy, amit ezzel mondani akarok az az, hogy szóljatok rám, legyetek csak egész biztosak benne, hogy Rátok is gondolva volt (sokat előre meg is firkantottunk egy-egy kis üzenettel), de ha mégsem, akkor is, hisz' ingyé adjuk, meg persze szeretettel. :-)
Még egy dolog is van folyamatban, amit meglepetésnek szánunk, de ezt egyenlőre csak orvul megpendítem, konkrétumok nélkül. Nagy durranásnak szánjuk, aztán majd meglátjuk mekkora lesz, minden esetre remélem sikerül kíváncsiságot ébreszteni. :-)
Mindezek után, ma egy héttel ezelőtt még egy koncertet is bestrigulázhattunk a statisztikába, mégpedig otthon, Túrkevén, az idei Fiatalok Napján. Mit ne mondjak, jó volt, mi más... De nem eléggé. Bár ez még csak a harmadik alkalom volt a "hagyományteremtő" rendezvénysorozatból, tavaly-tavalyelőtt sikerült egy magabiztos lábakon álló dramaturgiát összedobni, amit az idei évvel sok ponton felrúgtak, és ezt nagyon nem kellett volna. Bocs a szókimondásért skacok, de szerintem igazam van. Az első, és legnagyobb gond, hogy nagyon belecsúsztak vele a nyárba. Tudom, alig egy héttel volt később, mint az előzőek, de szerintem ez épp elég volt, hogy mindenki elfelejtse az iskolaszezon adta időbeosztást, lelépjen a városból, vagy a legkevésbé se tető alatt keresse a szórakozást. Ráadásul még egy másik városi rendezvénnyel is egy időbe esett, ami a helyben működő bandákat is megosztotta. Semmi esély nem volt rá, hogy ezen az egy estén, Túrkevén, minden erről szóljon. Kitalálták azt is, hogy a szokásos "nem tehetségkutató de azért díjazzuk a legjobbakat" felállás helyett minden banda dolgozzon fel egy Eric Clapton számot, aztán majd kiderül, kié a legjobb. Ez úgy ahogy van, érdeklődés hiányában elmaradt. Remek ötlet volt, remélem tanulnak belőle. A mi bulink amúgy jól sikerült, bár egy kicsit meggyűlt a bajom a hangosítókkal. A konfliktust nem fejteném ki, ha nem muszáj (ha úgy érzitek, lapozzátok fel a tavaly nyáron lezajlott Agrock fesztiválról szóló posztot, na ahhoz kísértetiesen hasonlít az aktuális felháborodásom), de nálam mostanában elég könnyű kihúzni a gyufát, úgyhogy örülök, hogy annyiban hagyhattam a dolgot, további vitatkozás nélkül. Ugyan a tavalyitól jóval gyengébb zúzást sikerült kiváltani a jelenlévőkből, azért örülök, hogy vannak még új, ismeretlen arcok, akik jó visszajelzést adtak, így semmi sem reménytelen. :-)
Adtunk egy villáminterjút gyakorlatilag megszólalni képtelen állapotban a Kevi TV-nek. Nem tudjuk bekerül-e bármi a tudósításba, de ha igen, az alábbi linken tuti megtalálható lesz. Tulajdonképpen a két tévés srác volt a legüdébb színfoltja az egész estének, mert mindamellett, hogy már vagy féltucatszor szerepeltünk a műsorukban, fingjuk nem volt róla, hogy kik vagyunk, de nagyon kúl szövegekkel vezették fel és le a beszélgetést. Lehet Evinek, aki önjelölt matricaosztogató szerepben tetszelgett, nagyobb szerencséje lesz a cenzor asztalán. :-)
http://www.turkevetv.hu/
És, ha már cenzor. Valami azt súgja, a kövi lemezen sem lesz hiány frusztrált hangvételű dalszövegekből. Egyikkel-másikkal már egész jól haladok, és a témákat is szépen gyűjtögetjük, de nem hiszem, hogy lesz alkalmunk elkényelmesedni. Mostanában rengeteg dolog foglalkoztat, kezdve attól, ami mindig is (és énekeltünk már róla korábban), keresztül a szokásos "társadalomkritikán", egészen új lelki, érzelmi területekig, így azt kell mondjam, az új anyag, majdnem teljes egészében a szókimondásra, és az indiszkrécióra alapozódik majd. Drukkoljatok, hogy jobban haladjunk vele! ;-)
A mötál vezessen utatokon Testvérek!
Hallelúja!
TGer
Először is, a félreértések elkerülése végett, pár szó a múlt hétről, ami nem kapott külön bejegyzést, az év végi posztban lefektetett újraértelmezés alapján. :-) A békéscsabai buli leginkább csak a jellemünkön acélosított egy sort. Aki követ minket a frászbukon, láthatta, hogy irkáltunk ezt-azt, aminek - elárulhatom - a java része ironizálás volt. Igyekeztünk viccesen felfogni a dolgot, "nevetni magunkon". Történt ugyanis, hogy a kedves szervező kollega rútul átbaszta a mi, és az Open Doors bár főnökasszonyának buksiját is, így egy kicsit szarban maradtunk anyagilag (csak a véletlennek köszönhető, hogy elhozott hazáig a járgány), és hát álszenteskedés lenne elhallgatni, hogy a buli sem volt épp egy non-pluszultra. A srác szerzett mellénk három hipertrendi emó/hácé bandát, és ezzel együtt hasonló közönséget is, akiket a mi "őskövületnek" titulálható metál muzsikánk gyakorlatilag elijesztett, lényegében a kutya nem volt kíváncsi ránk. Szégyen-nemszégyen, leszarom, így volt. Az egyik bandával kishíján sorozatgyilkolásba is fulladt egy okfejtés, mivel úgy vették fel a nekünk beígért zsetont, hogy közben a mi cuccainkon játszottak, és mellesleg az egész este a mi kezdeményezésünkre szerveződött. Amikor legutóbb 'Csabán jártunk, még az ún. Party Infection koncertsorozat keretein belül játszottunk, amit két fiatal úriember csinált kooperációban. Nemrég Ők "szétmentek", és az alapján, amit a pletykákból le tudtunk szűrni, azt hittük, hogy a jó oldalra álltunk. Kiderült, hogy nem. Nem akarok szart dobálni, vagy hisztis kölyök módjára eljátszani a sértődöttet, csak úgy gondolom, a levont konklúziókkal együtt indokolt, hogy kidumáljuk magunkból, ami volt. Ez a szerencsétlenkedés erősen rányomta a bélyegét a turné kezdetére, így erősen rajta kell lennünk, hogy visszaszerezzük a jókedvünket. Természetesen értek pozitív benyomások is, volt pár nagyon rendes arc, 1-2 öreg rocker, két másik - tökkorrekt - banda, a hely személyzete, és nem utolsó sorban a főnökasszony, aki nagyon igyekezett korrigálni a dolgot. Egyszóval, igyekszünk arra emlékezni, ami jó volt a dologban. A ****** zenekar énekesének pedig üzenem, hogy ha már amúgy is a Fájdalom a középső neved barátom, jobb, ha kibaszott messziről elkerülsz a továbbiakban!
Snitt. Március 23, péntek, délelőtt. Már három napja küzdöttem a megfázással, így csütörtök estefelé úgy döntöttem, hogy rommá iszom magam kerítésszaggatóval, hogy kipucolja belőlem a nano-férgeket. Meg is történt, kurvajót aludtam, rendesen szelőzött a búrám, tele voltam energiával, de valami mégsem volt jó. Áh, megvan, a nap már túl magasan jár, behalt a telóm, nem csörgött, 3 órával később keltem, minthogy találkozóm lett volna, Artúrral. Szerencsére nem gyilkolt le, csak kölcsönadta a gitárját, hogy legyen tartalékba. Köszi Arti! :-) Beugrottam Pókmenhez a - termékmegjelenés - Gitárcentrumba ;-), hogy segítsen kicsit rendbe szedni. Köszi Pókmen! Hazajöttem pakolni, szervezkedni, trekklistát nyomtatni, kapkodni, stresszölni, kávét kifuttatni. Délután dereka táján befutott Csabi és Mapett, lepakoltunk, go. Apropó, ezúton is köszi a Till We Drop-os srácoknak a buszért, nyakig a Monster logókban, tök macsós volt! :-)
Szegeden aránylag könnyedén megtaláltuk a Noir-t, sínre tettük az alapokat, megjöttek a zenekarok, bepótoltuk az ismerkedős köröket régről és kevésbé régről. Bence és Evi is csatlakoztak, akik előző nap már nyomultak ugyanitt az Over My Dawn-al, és Oros Norbi, diszkrét cikk-cakkban sétálgatva a "boldogságtól". Frankón az egész délutánt pusztulkodással töltötték Bence kérójában, képzelhetitek. Mapettet amúgy lépten-nyomon felismerték, főleg a keverőpultokban munkálkodók, főleg az Insane-ben eltöltött aranyifjúság nyomán. Itt is lett rögtön vagy 10 haverunk, akikkel aztán elnosztalgiáztak, amíg a tettek mezejére nem léptünk. Kurvajó sztoriik vannak, nekünk "taknyosoknak" király volt hallgatni. :-)
Összerámoltuk a cuccot, pacsiztunk mindenkivel, és bevettük a Bence-rezidenciát. Dumáltunk még vagy 2-3 órát, erősen elhajolva ismét az altesti poénkodás irányába, pulykáztunk, filtereztünk, eltoltuk a sánta-félszemű-kutyakalózt, és negyed óránként vetettük fel, majd szavaztuk le az éjjelnappaliban történő bevásárlás ötletét, ami egy masszív lerészegedést eredményezhetett volna. Végül pár sör után az alvás győzött, abból sem sok.
Újvárosban már egy fokkal nagyobb bajban voltunk a Kaptár Music Pub megtalálásával, de szerencsére nem többel. Ide is elsőként érkeztünk (nahát), becuccoltunk, kényelmesen. A molinó falra rögzítésével akadt egy kis technikai problémánk, amit Csabi és Mapett sikeresen megszakértettek azalatt, amíg én szintén sikeresen felhajtottam egy fúrót, egy marék csavart, és ötven méter kábelt, a hozzá tartozó jómunkásemberrel együtt, persze feleslegesen. Zsír. :-) Szépen gyülekeztek az emberkék, megjött a Wrath of Azazel, és alig fél órával utánunk Moratoriumék is, ami a Szegedről történő indulásuk ismeretében vagy fele olyan hosszú utat, vagy 220-as átlagot záró "közlekedést" jelentett, minden esetre nem faggatóztunk, hogy hogy csinálták. Bűvésztrükk. ;-)
Az egyik szegedi hangosító, akinek 'Újvárosban is bejárása volt ide-oda, borzasztó körülményekre próbált meg minket felkészíteni előző nap. Nem tudom, hogy csak nekünk szeretett volna egy kellemes meglepetést, vagy gonoszkodott, vagy aktualitását vesztették az állításai, vagy mivan, de nekem nagyon tetszett a Kaptár. Kényelmes színpad van, széles is, mély is, szőnyeggel burkolt, nem csúszik, nem gyűrődik, nincs miben hasraesni. A közlekedés is kényelmes, a lépcső - bár meredek - nem csúszik, az emberkék faszán el tudnak terpeszkedni a bokszokban, a pultos lányok gyönyörűek, minden raj. Bizonyára azok is jól érzeték magukat itt, akik nagyon nem jöttek meglátogatni minket legutóbb a Terminál klubban. Bocsi, de ez a helyzet, a blogban nincs cenzúra. ;-).jpg)
Bár a hangosítás nem volt épp egy A38, úgy döntöttünk, hogy nem fog ez minket annyira zavarni, hogy bármi emiatt legyen élvezhetetlen. A dupla koncertes hétvégéken a második nap már amúgy is olyanok vagyunk, mint a partra vetett hal. Már minden kerék kidurrant, minden húr leszakadt, minden membrán megroggyant, az énekes berekedt, a másnap a gyomrunkat csavarja. Általában. Így hát a Moratorium rázendített, mi meg mentünk asszimilálódni. Díszes társaság gyűlt össze, csupa METÁL arc, sok haver. Viri, Sanya, JanóMisi, Morhordék, meg még vagy huszan, és egy csomó ismeretlen. Többen beszámoltak arról is, hogy láttak már minket régebben, és bár a zenénket nem igazán vágták, arra az egy dologra kivétel nélkül mindenki emlékezett, hogy a Szolnoki lecsekkoltatta velük, hogy ki a Jóska. :-D
Lezúztuk a bulit, király volt minden, jóval aktívabbra sikerült az összkép, mint előző nap (mondjuk a Noir színpada egy jégpálya, alig mertem megmozdulni, be is állt a csípőm a félórás terpeszben állástól). Sokan megnéztek, és voltak akik tudták, mi az ábra, számcímeket, dalszöveget, ésatöbbi. Királyság. :-) Plaskov, a Moratoium gittyósa még előzőleg odaígérte nekem a kajáját, mondván, hogy nem éhes (nem is emlékszem már, hogy hogy került szóba a dolog), egy rántott húst krumplival, amit felhozott a színpadra, mondván, hogy el ne felejtse. A srácok nagyon röhögtek. Köszi Plaskov! :-D
Mire vége lett a bulájnak, már lefáradtunk, úgyhogy horgony fel, cuccolás, köszöngetés, búcsú-pulykázás. :-D A srácok, akik az est jó részét a busz melletti gengeléssel töltötték, ragyogóan lemerítették az aksit a nyitva tartott ajtóval (pontosabban, az emiatt világító belső lámpákkal), így még Bekő Tóni úr is csatlakozott a társasághoz, aztán szépen hazaaraszoltunk.
