Csű!
Sosem voltam babonás, most mégis kezdem azt hinni, hogy a parti csak akkor tud kiteljesedni, ha a rákészülés keretein belül szívunk, mint a torkosborz. Amikor pár órával az indulás előtt még semmi sincs elintézve, mindenki csak mondja a magáét, a világot meg nagyon utálom, és a színpadra lépés pillanatában elszabadul az adrenalin. Utánna meg vigyorgunk. Most nem így történt. Teljes magabiztossággal levajaztunk mindent, a végeredmény meg...na majd látjátok lentebb.
No persze nem akarom egyből lehúzni az ingerküszöbötöket, mindössze meglehet a magunk tanulsága. A múlthéten körülbelül 10 perc alatt elintéztünk mindent, ami fontos volt. Megvolt a találkozóhely, az idő, a cucc. Eztán már tényleg csak annyi dolgunk volt, hogy kinek mondjuk el, hogy lesz ez a parti, és hányszor. Ez kényelmes, de mégsem jó. Altatja az izgalmat. :-) Pénteken délután kettőkor már vagy egy órája csörömpölt a telefonom, mire fel bírtam ébredni (gáz volt). Fürdőszoba, fogmosás, kávé, internet, mittudomén. Igyekeztem rendbe rakni az ábrázatomat. Jól el is ment vele az idő, pakolhattam le a full motyót a hatodikról (defasza), aztán indultam. Benzinkút, tankolás, izzócsere. Benzinkutas ötpercben összefoglalja az élettörténetét, ámul-bámul, hogy milyen gyorsan meg tudom szerelni az opelem lámpáját, bezzeg az ő hondája whááá... Mentem Hatvanba. Volt bennem egy kis felszabadultság érzés (idén először volt rendes zsetonom tankolni), úgyhogy adj neki, kilónyolcvan. :-) Kábé másfél perc alatt leértem, és leparkoltam a vasúton. A csávók vonattya is meggyütt, élhető késéssel (10 perc). Átdöcögtünk Miskolcra, beszélgettünk, amennyire épületesen csak tudtunk. Kétszázadjára is elmagyarázhattam Bencének, hogy miért nem szoktam indexelni, max az esetek 20%-ában. Sanyi segített (hálistennek ő értette). Köcce. :-) Bementünk az avasi teszkóba, hogy mindenki hozzájusson az általa kiszemelt üveghubertuszhoz, aztán megkerestük a helyet. Esténként otthon fohászkodtam Allah-hoz, hogy városközpontban lévő helyen játszhassunk, hát beszoptam. Bár a művház jól nézett ki, a szokásos gátló tényezők azért megvoltak. Semmi nem utal koncertre, a bejárat nem látszik az utcafrontról (mert messze van), az egész kinn van a vérben, és még sorolhatnám. De ratyiság lenne erre fogni, hogy nem vagyunk híresek. :-) A helyi banda (Morningkill), akik előttünk tolták, nagyon rendes arcokból állt, segítettek kiigazodni a rendszeren, dumáltunk is, amennyit lehetett, aztán fél óra csúszással elkezdtek. Ezutóbbi direkt volt, mivel még elég kevesen voltak, megdumáltuk. 8 előtt csaknem féláron volt a jegy, és bár ez egy jó ötlet (elősegítendő, hogy az előzenekarokat is mindenki lássa), sajnos nem jött be. A hangzás katasztrófa volt, de úgy tűnt nem nagyon fekszik keresztbe az élvezeteknek, mivel a jelenlevők láthatólag ismerték őket, és a nótáikat is. Minket már G (Cada mindentmegoldóember) hangosított, aki elég sok ponton megbontotta az előre kialakított színpadtechnikát (hálistennek), és jelentős javulást ért el, de persze még mindig nem a saját elvárásaihoz mérhetőt ('Újvárosban azt mesélte, hogy amikor hazaért, levélben fordult a művházhoz, arra kérve őket, hogy soha többet ne rendezzenek koncertet XD). Amikor minden kész lett, körülbelül 3 ember lézengett az (egyébként nagy) előadóteremben, beleordítottam a mikibe, hogy mindenki teperjen be a büféből, és elkezdtük. Kábé a harmadik szám magasságában tényleg elkezdtek beszálingózni, és, bár sokan így sem lettünk, azért egy egészséges 50 ember bejött (60 körül volt az est vége, úgyhogy ez jó arány), és a lovat is adták alánk, amennyire kell. Üvöltöttek, pogóztak, headbangeltek, úgyhogy respekt. A záróakkordal egyidőben egy rendes-hangos visszatapsolást is produkáltak, de ennek sajnos nem tettünk eleget, mivel megdumáltuk, hogy a szándékos csúszás ellenére szigorúan betartjuk a műsoridőt. Azért pacsiztunk mindenkivel, nagyon lelkesek voltak, mondták, hogy kurvajó, örültünk, fasza. Letakarítottuk a színpadot, és magunkat is, aztán bomlás. Bencét felkérték egy interjúra is (két srác, egy bizonyos iskolaújság számára), amit lepasszolt nekem, én meg beszippantottam Szűcsöt, ketten egész jól megaszondtuk. :-)
Világ életemben kerültem az olyan típusú megnyilvánulásokat, minthogy "mit vársz, ez Magyarország", meg "ez a magyar mentalitás", meg hasonlók (ilusztrálva, hogy miért szar a helyzet), de miután a Cada tagok mesébe illő történeteket regéltek a múlt héten lezavart (Ill Nino-val durvított) euturnéjukról, valahogy érthetővé vált, hogy el voltak keseredve, hazatérve, a körülményeket látva. Odakint az emberek úgy állnak a zenészekhez, mint sztárokhoz, és nem számít, hogy "csak" egy előzenekar vagy, teltházaknak játszol (a "nagyzenekar" közönsége az utolsó emberig megtisztel a figyelmével), az öltözőben kaja, hidegsör, a színpadon arcbamászó hangzás, egy koncert alatt elmegy 16ezer cédé, és 2milió póló, ésatöbbi. Ennek tekintetében tényleg sajnálatos, hogy Magyarországon ilyen szinten vannak a bulik. Persze nem a vendéglátóink ellen szól a dolog, mert nagyon rendesek voltak, csak épp többet is kihozhattunk volna ebből az egészből. És persze Cadáéknak is tisztelet, amiért a lelombozottságukat nem vitték magukkal a színpadra, és ugyanolyan lelkesedéssel tolták ennek a maroknyi, de szintén lelkes fiatalnak, mint az odakint tapasztalható tömegeknek. Mi is jól éreztük magunkat, úgyhogy nem lehet gond. Gyakoroltuk a mosh-olást, és a légdobolást. :-) A következő szünetben aztán zsíroskenyérzabálás vette kezdetét, és azt is felfedeztem, hogy a büfében van egy plazmatévé, amin az egész koncertet közvetítik a teremből, de sajnos felvétel nem készült. Nemmintha kár lett volna, csak azért mégis kíváncsi lennék. Közben a csávók is részegedtek, egész jó ütemben (Csabit kivéve). Megint megkaptam a vérszívást, hogy miért nem regelek a fészbukra (azért, mert utálom baszki, mi a faszt nem lehet ezen megérteni??), aztán mentünk vissza zúzni. A Blind Myself műsorának aztán egy hirtelen beálló (az egész környéket sötétségbe borító) áramszünet vetett véget (2-3 számmal a vége előtt). Szabad a csóóók, 3 perc dobszóló, üvöltözés, teljes káosz, leállás, közönség hazaindul. Voltak ilyen tartalékáramkörös-menekülőútmegvilágító-foszforeszkáló genyók, amik adtak egy csekély fényt, de kábé arra volt elég, hogy a saját lábunkba ne essünk el. Miután úgy tűnt, hogy semmi esély rá, hogy visszakapcsolják, telefonnal megvilágtottan, kipakoltunk. Sanyi pakolás helyett inkább megpróbált becsajozni, majd később az illető hölgyeményt "igaz barátjának" nevezte (nem baj Sanyi, mi is befürödtünk már), aztán mire visszajött az áram, már csak egy körülnézésre volt szűkség, hogy minden megvan-e, aztán lekoccoltunk. Persze még koránsem volt vége az estének. Sanyival hazafelé szakmáztunk, vitatkoztunk, barátilag üvöltöztünk, aztán dr.Bence vette át a szószéket, és terítékre kerültek az emberismereti kérdések. Ha jól emlékszem, a "szerelem vs. barátság" témakörtől indultunk, és 1 óra alatt arra jutottunk, hogy semminek sincs értelme, mert mindannyian meg fogunk halni. Vágod. :-) Hazaérve a 'keviek lefeküdtek aludni, én meg A szolnoki komámmal (Bencével) leültem megnézni a Balta 2-t, és ittunk hozzá egy üveg unikumot, hogy jobb legyen. Baszki, ez a film... Már megvan egy hónapja, de nem értem, mért nem láttam még vagy hússzor. Kőrideg grind. XD
Reggel, illetve délelőtt, én keltem fel elsőként (sose vót ilyen), feltettem egy kávét, és mindenkibe belerúgtam egy ízeset, hogy keljen fel... Na jó, nem így történt. :-) De azért csakcsak összeszedték magukat. Meghallgattunk egy-két klasszikust (Hammer smashed face, stb...), Bence bemutatta az avatatlan füleknek a dubstep stílust (azon belül is az ún. "VOB"-ot), én is bemutattam a születésnapomra frissen rezervált alkarerősítő szerkenytűmet (ún. rejszológép), és persze megbeszéltük, hogy mi mindent láthattunk a Balta 2-ben, amit ők nem. XD Átmentünk Artúrhoz, aki Bence lábára integrált egy rózsát, meg egy japó írásjelet, ami elvileg azt jelenti, hogy szeretet. Micsoda férfi. Lementünk Dunaújvárosba. Az elsők közt érkeztünk, úgyhogy bedobáltuk a cuccainkat a színpad leghátsó sarkába, és szétszéledtünk. Csabival toltunk egy hamburgert, közben szapultuk a szakmabeliek azon részét, akiket "politikai korrektség" címszó alatt most nem neveznék meg. Elvoltunk. 8 után pár perccel visszamentünk, és a Sleepless neki is kezdett a műsorának. A szokásos betonbadöngöléssel támadtak, élhetően szólt (bár most sem eget rengetően), és, hát alig egy pár embernek. Én próbáltam utánna járni előzőleg, hogy vajon a legutóbbi bulinkon, csak a Neck Sprain-nek volt köszönhető a sok ember, vagy egyébként is jóra számíthatunk, és az előrejelzések pozitívak voltak, de sajnos nem jöttek be. A Sleepless nem egy abszolút pályakezdő banda, hisz az elődzenekar (Emotions Until Death) elég sokat elért, és Milán (az énekes) nagyon lelkes, és szerintem jó frontember, mégis, itt már látszott rajta, hogy hülyén érzi magát, hogy a wireless mikijének köszönhetően az egész házat körbetáncolhatja, és mindenkit megpróbálhat fellelkesíteni, mégsem reagál senki. Én sem vagyok egy metalcore fanatikus (bár bizonyos fokig élem a stílust), de azért azt gondolom, ennél sokkal többet érdemeltek volna. 20 percet játszottak, nem is hiszem, hogy akartak volna többet. Volt fél óránk átszerelni, reménykedtem, hogy beljebb jönnek a népek, és az ülőhelyeken tényleg meg is szaporodtak egy kicsit, de sokkal többet nem sikerült "fejlődni". Lenyomtuk a magunkét, az aktívnak mondható közönségünk két (meglehetősen csinos) lánykából állt, akik csak-csak előre jöttek, végül beütöttük a záróakkordot, kaptunk egy szolid tapsot, aztán balra el. Ilyen is van. Bence is eléggé szenvedett, nyílván a friss varrat miatt, Sanyi hébe-hóba eltűnt a hangzásból (nemtudni miért), Csabi meg sorra törte a dobverőket, elég volt ebből ennyi. Én mondjuk nem vagyok az az ember, aki ne tudná mindezek mellett is jól érezni magát (például kifejezetten tetszett, hogy színpadról szóltam, így annyi kakaót adhattam magamra, amennyit akartam, nyehhehhehhheee), de a többieken látszott, hogy ez nem a mi napunk volt. A Sicitur tagok is lelátogattak, ők azt mondták tetszett nekik, meg, hogy sokat fejlődtünk, meg ilyesmi, mi meg megköszöntük szépen, kár is lett volna túldícsérni bármit is. :-) Közben az is kiderült, hogy azért vagyunk ilyen kevesen, mert a közvetlen közelben egy új hely nyitóbulija zajlik, ahol 9 helyi banda lép fel, ingyenbuli, ingyensör. Ennek tekintetében kénytelenek voltunk arra a konklúzióra jutni, hogy megértjük mindazokat, akik hanyagoltak minket. Kár érte, de megértjük. Mindig van valami, basszameg. Az Inside My Head műsorához nem sok lelkierőm maradt (félreértés ne essék, ez nem rosszallás), inkább mászkáltam össze-vissza, és csak annyit sikerült megjegyeznem, hogy afféle götheborgi vonalat képviselnek, mást meg nem. Biztos jó volt, mert azért itt egy fokkal többen felálltak a székről. A Cada-t egy bárszéken ücsörögve hallgattam végig. Olyan volt, mintha újrapörgetném magamban a tegnapi napot. Becsületbuli. Aki "rajongóként" jelen volt, megkapta tőlük, amit akart. A bulijuk végén aztán a pólópultjuk is beindult (a miénk meg nem). :-) A srácok, addigra már asztaltársaságba tömörülve, élükön A szolnokival, azt a játékot játszották, amikor mindenféle ismeretleneket állítanak meg, és megkérdezik tőlük, hogy szerintük, közülük "Ki a Jóska?". No comment. Egy kicsit azért már átcsapott idegesítőbe. Bence aztán a budiban összeszólalkozott egy csávóval (állítólag amaz sérelmezte, hogy Bence milyen távolságról hugyozik a pisszoárba), aki a budiból kijövet odament egy asztalhoz, ahonnan aztán mutogattak, meg úgylátszott, mintha felállni készülnének a "nehézfiúk". Volt egy arc, aki "beszélgetni" jött oda hozzánk, az is egyből ráharapott a témára, elkezdte mesélni, hogy az a csávó börtönviselt, és, ahhoz képest, hogy mekkora (kicsi), kőkeményen szétcsap mindenkit, meg a tulaj haverja, aki szintén elég agresszív, meg ilyeneket mondott, én meg már nem tudtam, hogy mutassak kellő érdektelenséget. Bence is hülye volt, mert totál felspanolta magát a dolgon, és nem lehetett elérni nála a témaváltást. Defasza. Egy kopasz, tetováltfejű, csöves rockertől nem is értem, mit várt. :-) Mivel aztán persze mégsem ütöttük rommá egymást a csávókkal, inkább elhúztunk. Duma nem nagyon volt (szerencsére), csak zenehallgatás, Pesten aztán kitettem a pereputtyot a vasúton.
Most a következő bulikig közel másfél hónap csend lesz. Nem akarok itt álszenteskedni, örülök a szünetnek. Király ez a turné, és a koncertek 70%-ában még mindig zajosnak mondható a siker, de eléggé fáradt vagyok. Pontosabban, a srácokkal való összezártsághoz kell egy kis pihenés. Engem is utolért a türelmetlenség, mint mindannyiunkat. Nagyon remélem, hogy mire megint játszunk, tova tűnik. Fölöseges lenne nagy szavakkal dobálózni, nem tudom mi lesz akkor, hiszen semmire sincs garancia, de remélem, hogy most visszatér a gyilkos jókedv, és ismét odabaszhatunk. Egy biztos, hogy addigra elintézem, hogy leadhassam a sofőrszolgálatot, és mocskosul berúgunk. :-)
Ja, és még valami. Balika felhívta valamire a figyelmünket. Szombat este, még a buli előtt, valaki a szó szoros értelmében TELIBE fosta a retyót. Ugyan ez nem képezi szerves részét az érdeklődésünknek, de nem lehetett megállni röhögés nélkül. Álljon itt egy kép, a budiról, amely mosolyt csalt, minannyiunk arcára. :-)
XD
Peace!
TGer
