Cojones

A zenekarról, a világról, az életről, és egyéb szarságokról...

Galéria

Címkék

1 (1) 100 (1) 2011 (2) 2012 (1) 2013 (1) 2014 (1) 2016 (2) 2k16 (1) a (6) adastra (1) agrock (2) ájulás (1) akela (1) anekdotázgatás (1) anno (1) anyádnak (1) aranyfallosz (1) atrox (1) átszervezés (1) attitűd (1) aztabetyárhétszencségit (1) a halászlé teljes hiánya (1) a losing season (1) a századik koncert (1) baja (1) basszer (1) baszd (1) baszki (1) bátaszék (1) befejező rész (2) békéscsaba (1) bél (2) bikakábel (1) black (1) bloom (1) bőgős (1) boldog (1) boncasztalon (2) boosters (1) börtönviselt (1) brutál (1) búcsúzkodás (1) buli (3) burek (1) by (1) cadaveres (1) camp (1) catalepsy (1) centrifugája (1) channel (1) charlie (1) checkpoint (1) christmas (1) cikk (1) címkék bazdmeg? mi a fasznak? (1) circle (1) cojones (37) concertphotos.hu (1) core (1) csak (2) csend (1) csereverés (1) csordavokál (1) csorna (1) csöveskukoricák (1) csúnya (1) dátumok (1) death (3) debrecen (2) defekt (1) demózás (1) denevér (2) denevér stúdió (1) dick (1) documentary (1) döglött állat (1) dombóvár (1) döngetés (1) driven (1) duck (1) dunaújváros (3) dürer kert (1) durvulat (1) dvmse (1) easterneuropestyle (1) egy (1) éjfény (2) el (2) életérzés (1) elkapott (1) első rész (1) elszabadult (1) én (1) erőd (1) erőd klub (1) érted (1) és (1) esztergom (1) évadzárás (1) éves (1) expo (1) faház (1) fasszal (1) faszt (1) felállok (1) félszemű (1) felszopólányok (1) feszt (1) fesztivál (1) fesztiválszezon (1) fiatalok napja (1) filterezés (1) flyer (1) flyerek (1) fogsz (1) fotó (1) fotók (1) fotózás (1) fradimeccs (1) frakk (1) frissítés (1) fucking (1) galéria (2) gecijóbuli (1) gecó (1) gépszíj (1) giant (1) go4it! (1) got (3) gyász (1) gyilkolás (1) gyilkolat (2) győr (2) gyros (1) gyula (1) halál (1) halloween (1) hamburger (1) hard (1) hír (1) holiday (1) hosszúhétvége (1) hullaszag (1) hunger (1) ignorance (1) íjászat (1) infection (1) inferno (1) ingyen (1) interjú (2) iparos (1) is (1) ittas (1) jackass (1) jubileum (1) kaja (1) kasszasiker (1) kávézó (1) kecskemét (1) képek (2) kerítésmászás (1) kétésfélliteressör (1) kettőezer-tizenkettő (1) kevi tv (1) kezdetek (1) kezdetén (1) kicsi (1) kijött (1) kiskunfélegyháza (2) kisújszállás (1) klipp (1) klub (1) koncert (9) koncertbeszámoló (2) koncertek (1) koncertképek (1) kutyakalóz (1) lasagna (1) like (1) loco (1) lokomotív (2) loksi (3) losing (1) lyric video (1) magunk (1) mapett (1) már (1) marosvásárhely (1) meat-only (1) meg (1) megbocsájtás (1) meghalsz (1) megint (1) megjelent (1) meglepetés (1) megtehetjük (1) mérges (1) merry (1) mert (1) metal (2) mezőtúr (4) moby (1) módján (1) monster (2) mosh (1) mosonmagyaróvár (1) mothafucka (1) motherfucker (1) music (1) my (2) na (1) nagycsalomja (1) napló (1) nasa (1) neck (1) néma (1) new (1) new album (1) (1) nóta (1) note (1) óbecse (1) odabaszat (1) of (3) off (1) olajcsarnok (1) örömünnep (1) orosháza (1) oroszlány (1) összeesküvés (1) összegzés (1) ősz (1) öt (1) packers vs 49ers (1) pajtatánc (1) pálya (1) pápa (1) paradise lost (1) parti (1) party (1) pécs (1) pénz (1) pénz és sárm (2) pezsgő (1) pia (1) pigsqueal (1) pit (1) pizza (1) plakát (1) plakátok (1) pollo (1) pörc (1) pörkölt (1) próbák (1) progness (1) promó (1) pulykázás (2) rákóczifalva (1) rampage (1) red (1) redneck (2) rednecks (3) rekordhossz (1) roar (1) rock (2) rocket (1) rocktár (1) rock beach (1) rose (1) salgótarján (1) sánta (1) sárkány (1) sárm (1) scerra (3) season (1) sepsiszentgyörgy (1) septicmen (1) shit (1) sicitur (1) sick (1) sírni (1) sopron (1) söröző (2) sör kóstolás (1) special (1) sphere (1) sport (1) sport alsó (1) sprain (1) srác (1) stage/dive (1) stillbadass (1) studio (1) stúdió (1) stúdiózás (1) stúdió napló (1) sunset (1) swag (2) sz.a.r. (1) szám (1) szeged (1) székelyudvarhely (1) szétbasz (1) szigetszentmiklós (1) szolnok (5) szolnoki (1) szombathely (2) szülinap (1) tagcsere (1) talent (3) tanulság (1) tapasztalatok (1) tattoo (1) tavasz (1) tavaszi (2) tavaszi turné (1) teltház (2) teszkó (1) tetoválás (1) tetováló (1) tévé (1) the (1) thrash mötál (1) tisza mozi (1) tizennyolcas karika (1) tolom (1) tömeg (1) tömegmanipuláció (1) top10 (1) törés (1) tour (3) trauma (1) tüdőkórház (1) tüntetés (1) türhő (1) turné (5) turnékezdés (1) turnénapló (1) turnétemetés (2) űberbrutál (1) úgy (1) ugyanazzal (1) új (3) újság (1) új lemez (4) új nóta (1) új pólók (1) unity (1) unplugged (1) végállomás (1) vér (2) vérontás (1) verseny (1) vezeklés (1) vihar (1) vinár (1) visszaváltható üveg (1) wall (1) yolo (1) york (1) zack és miri pornót forgat (1) zene (1) zenekar (13) zöld pardon (1) zúzda (1) Címkefelhő

Igen, megcsináltuk! vol.2.

2012.10.13. 15:40 | TGer | Szólj hozzá!

Sziasztok!

Na, tegyünk egy kísérletet rebootolni az elmúlt pár hetet...
1.jpgUgyeeeee már majd' mindenki értesült róla, hogy az első V megünnepléséhez felrántottunk egy új számot. Most, még gyorsan mielőtt megjelenik, tépjük fel szépen a sebeket, amiket a megszületése alatt szereztünk. :-)

Az első, és legfontosabb, amit tudni kell, hogy igenrégen zsebben van már. Még a 2010-2011-es felállás ideje alatt gyűjtögettem hozzá a témákat, hiszen, aki esetleg olvasott már itt sztorikat akkortájt is, az emlékezhet, hogy a nagylemez felvételei alatt totál beizgultunk, és már akkor el akartuk kezdeni a következőt. Szép korszak volt, de meg kell hagyni, hogy akinek ennyi terve van, az időről időre kénytelen megbírkózni a gondolattal, hogy fel is kell nőni hozzá. Minden forrásunkat a koncertezésbe öltük, és emellett semmi másra nem jutott, egészen mostanáig. Nem mondom, szépek a statisztikáink. Lejátszottunk egy tonnányi bulit, elkoptattuk a magyar utakat, és pár nemmagyart is, és halmozódtak az élmények. Ugyanakkor, itt volt az ideje visszavenni arcból, mert megjöttek a fáradtság jelei. Tagcsere, satöbbi, ismeritek a dörgést. Próbáink már évek óta nincsenek. És kapaszkodj > most sem voltak. :-)
2.jpgA zeneszerzési "rutinunk" valahol a mezitlábas kőkor, és az neo-digitál-ízidrámmergitárpró-kiborg éra között lebeg. Sem a jólbevált, hagyományos, próbateremben dzsemmelős metódust nem preferáltuk soha, sem a leprogramozós, ímélbenküldős építkezést. Általában az történik, hogy egy ember hozza a vázlatot, riffekkel-szöveggel-dalszerkezettel-tokkal-vonóval (valszeg azt sem nehéz kitalálni, hogy ki), és ha nagyon muszáj, kerítünk hozzá telefonnal, fényképezőgéppel, vagy más hasonló alpári módon készült demókat, hogy belerázódjon, akinek menet közben nem sikerült. Van egy rövid periódus, amikor "zsűrizzük" az elképzeléseket, de nem szokott hosszú lenni, most meg szinte semeddig sem tartott. Volt pár futam, amit a mai fejemmel már elavultnak éreztem, és a közel két éve csiszolódó dalszövegben is ráncfelvarrtunk pár sort, de annyi.
3.jpgBikkes Gabi barátom [úgynevezett Bájx] segített összedobni egy konyhakész demót a gitárokról, tempószekvenálással, mindennel, ezt kapták meg az arcok, és végül a stúdióban is ezt használtuk mankónak. Sima ügy. Eddig. Begyakorolni egész más volt. Rohadt nehéz. :-) Egyfelől, mert az önfejlesztési szándék minden új nótában ott van. Szeretem egy kicsit, mondjuk 100+10%-os arányban túlvállalni magam. Másfelől, mert ilyen mértékben arctalanul, találkozások, és minden nélkül még sosem készült számunk. Személyenként-hangszerenként vettem át mindenkivel, hogy az ő perifériáján hogy lesz ez a dolog megoldva. Kemény meló volt. Amikor 2010 májusában az I hate Love Songs-al szingliztünk az amerikai válogatáslemez kedvéért, akkor is hasonló volt a helyzet, csak épp háromszor volt próbálva a nóta, három különböző foghíjjas felállással, teljessel pedig egyszer sem. Mégis azt mondom, semmivel sem volt könnyebb szülés. :-)
4.jpgA másik gond a lemezborító volt. Tavaly ősszel már bevett szokás volt, hogy önálló koncerteket tolunk, így a flyer készítés is ott terpeszkedett a szervezkedés során megoldandó dolgok között. Eleinte csak türelmetlenségből kezdtem játszogatni a fotosoppal, aztán kezdtem belejönni, és most úgy gondoltam, bevállalom, hogy saját kezűleg építek fel egy képet. Nem volt könnyű. Először is, azt akartam, hogy a borítón látható minden csak részben fedje a dalszöveg mondanivalóját, hogy a "szubjektív képzelőerő" is teret kapjon, vagyis mindenki azt lásson benne, amit akar. Másrészt az volt még baj, hogy nincs lehetőségem kézzel rajzolt alapanyagot használni, így a munka első fele (vagy inkább a jó 80%-a) a gúgöl képkeresőben való szarakodással telik, ami számomra egy kövér agyfasz. Minden esetre bízok benne, hogy sikerült kisakkoznom egy kellő mértékben saját koncepciót, és senki nem küld rám maszkos ukránokat kalával. De persze, ha mégis, nyílván nem gondolta meg jól. :-) Ezzel kapcsolatban is van mit megköszönnöm, Bartalus Lau-nak, a konzultációkért. Lávcsi. :-)
5.jpgAmit talán még a történet elejéhez tartozik (azért itt írom, mert, ha előbbre kerül, talán nem olvasol idáig sem :-D), hogy az elhatározás mindössze két héttel előzte meg a kivitelezést. Volt egy tervünk egy nagyszabású bulira Pesten, amit ebből az alkalomból rendeztünk volna, de mivel az utolsó pillanatig nem sikerült áttörnünk bizonyos falakat, kétségbe esésemben dobtam fel, hogy "figyu, mi lenne, ha inkább stúdióznánk?", és azonnal rárabolt mindenki. Ebben csak az a para, hogy ez a két hét, vacogva, rettegve, és teljesen egészében alvás nélkül telt. Mivel a nyár folyamán többször is megesett, hogy pénzhiány indoklásával hetente egyszer kajáltam, nem volt gyenge kihívás most összeszedni a szükséges magot...és persze nem akarok egyedül térdelni a gyóntatófülkében, a többiek is hasonló szarban voltak hétköznapokon. Viszont-viszont-viszont, Head up high! > sikerült. :-)
6.jpgBéci és Töfi még az általában szent és sérthetetlen hétvégéjükről is lemondtak a kedvünkért, így szombat reggel 7-kor már ott kukorékoltam a Blahán, hogy Mapettet felvegyem. Ő 8-ra várt, úgyhogy hehe, első baki. Minden esetre az utazás zökkenőmentesen telt, szépen eldumálgattunk, megérkezve bedobtunk egy kávét, pacsiztunk Csabival, Bécivel, és durrbele, adjneki, Rec - On. Ez aztán zajlott egész nap, dob, basszus, ritmus, clean, szóló, akusztikus, és egy tonhalas pizza. Fellélegzés. Meglepően könnyedén felszaladt a zenealap, csak párszori konzultációra kellett megállnunk, hogy átbeszéljük azokat a részeket, amiket a sohamegnemtörtént próbákon kellett volna. De ez csupa apróság. Mivel annó még Sanyit is elláttam bőven feladattal a gitárok terén, és ennek csak egy részét tudtam visszavenni tőle, Ő is beugrott support-álni minket, amiért ezúton is köszönet! :-)
7.jpgAz estéhez közeledve viszont meg kellett szakítanunk a koncentrációt, mert bulink is volt aznapra. Rákóczifalva egy Szolnok mellett, alig pár percre fekvő település, ahol egy művházas megőrülés szerveződött. Mi nem sokkal korábban, az Igor nevű formáció helyére ugrottunk be, és bizony, nem bántuk meg. :-) Még nem jártunk itt korábban, de egészen meglepő királyság volt. Terpeszkedős színpad, mellkasban dübörgős cucc, backstadge-ben kaja, sör (pontosabban: Roger :-D), ezigen. Az idővel persze eléggé hentes módjára bántunk, jöttünk, pacsiztunk, lezúztuk a "kötelezőt", bedobtuk a bedobnivalót, kicsit még paréjkodtunk, és kivégeztük Roger-t. :-) Mindenki nagyon lelkes volt, ment a hajrázás, meg a pogó, dőlés-borulás, ahogy itt az alfődön ez megy. :-) Eztán, még talajszintre részegedés előtt visszahúztuk a belünket a stúdióba, lepakoltuk a cuccot, és elsétáltunk egy kicsit kocsmázni. Ott már aztán bőven folyt a minden. Ex-zenésztársakkal, ex-osztálytársakkal, lokálpatriótákkal, és még egy Európa-bajnoki bronzérmes szumóbirkózóhölggyel is ittunk együtt, aki meglepően csinos volt, és adott lufit. :-D  Egyszóval voltunk egy nap ötévesek. :-)
Az est záróakkordjaként elugrottunk bedobni egy hamburgert is, ami aztán majdnem kalandosra sikerült. Nem tudom, ezt nem-e kéne kihagynom a beszámolóból, dehát basszameg, annyit kardoskodok a cenzúra ellen, hogy legyen most ez bónusz. Sz'al pesten a városban buszozgatva majd' minden nap megtalál egy olyan jólnevelt úr, aki mellém áll, rálép a lábamra, majd rámnéz, és nem szól semmit. Hát most, a kajára várakozva újból megtörtént. Bámul a csávó az arcomba...mondom neki, kicsit emelt hangon: "semmi gond"...erre csak bámul tovább, aztán kimegy, mivel az Ő kajáját elénk vették, mondván, hogy egyedül van. Hát bennem valami elpattant. Utána mentem, és közöltem vele, hogy bántani fogom...nyilván, nem ezekkel a szavakkal...szerencsétlen annyira megijedt, hogy meggondoltam magam. Pedig nem is volt kis darab, simán fölém állt. Pótolta a bocsánatkérést, én meg összeszorított fogakkal nagy nehezen nyugtáztam...ez van. Valahogy most is úgy érzem, sokat könnyített volna a mostanában "gyengélkedő" kis lelkemnek, ha jól a flaszterba tapostam volna a kolegát...de nem. Semmi ilyesmi. Peace&love...&hate. De csak nyugisan. Értitek... :-)
8.jpgMásnap reggel kábé 2 óra alvás után dörrent meg a fülem mellett az ébresztő, hát azt sem tudtam, merre vagyok arccal. A stúdióban aludtunk, és a Szolnoki is csatlakozott, hogy ne kelljen megváratnia minket a reggeli köreivel, amíg odatolta volna a biciklit. Felrugdostunk mindenkit, reggeliztünk, aztán Csabi Túrkeve felé vette az irányt, mi pedig nekiugrottunk az énekfelvételeknek. Ez már egy fokkal nehezebb szülés volt a többinél, mivel jó 80%-ban helyben kellett összetákolnunk az elképzelést (mostanra ez is bevett módszer), mégis kifogyhatatlan poénforrás. Délután közepe tájáig tartott, de akkorra már az egész arcunkban beállt az izomláz. :-) Többek között, amivel talán "várósabbá" is tehetnénk a nótát számotokra, összegyűjtöttük, hogy milyen különböző hatások figyelhetőek meg, az általunk is csak részben preferált előadóktól. Felsorolás következik > :-)
- Hollywood Undead
- Cannibal Corpse
- Avenged Sevenfold
- Amon Amarth
- In Flames
- Korn
- az ún. Intézményes Trú Blekk Mötál
- az ún. Játszótéri Ordibálás
- és Oli Sykes élő "teljesítménye"...
Naszóval érdekes lesz.

Mire végeztünk, már csak lebegtünk, mint a szar. Cuccolás, végighallgattuk párszor, aztán náh háuze gó hóm. :-)
Mapettel egész úton okfejtettünk, főleg az ügyben, hogy mit változtat majd ez, mennyit lendít a jövőnkön, és persze a többi új nóta "munkamorálján". Nem túlzás, ha úgy tartjuk, összesítésben abszolút az első helyre került most ez. Nem akarom elkövetni azt a hibát, hogy túl sok jót mondok, nehogyaztán csalódnotok kelljen, minden esetre elég a tény, hogy mink nagyon szerelmesek vagyunk. A héten már kaptunk belőle egy első mixet, amin ugyan van még mit csiszolgatni, de már a kiindulópont is igen attraktív, így a megjelenés napjáig szépen kibontakoztatjuk. Ezen nap csütörtök, és addig még egy másik munka is zajlik, Rivasz Gergő műhelyében, ami már nem titok. Egy dalszöveges videó lesz, ami mostanában vérmenő. Ebből is láttunk már snitteket, remek hatásvadászat. :-)
Szintén Gergőék szerveznek egy kétnapos rücskös-lucskos Halloween partit, november 1-én és 2-án. Péntek este mink is tiszteletünket tesszük, szóval minden út Szolnokra vezet. :-)
9.jpg
Ez volt hát az új nóta rövid története, és remélem, hogy még folytatódik, hiszen küszöbön a megjelenés. :-)
Addig is...
Pénz & Sárm! ;-)

Címkék: a meg pénz új nóta denevér sick my szolnok éves stúdió jubileum öt duck sárm faszt fasszal baszd rákóczifalva ugyanazzal

Summer Jam

2012.09.13. 15:11 | TGer | Szólj hozzá!

Sziasztok!

Ismét csak úgy döntöttem, hogy ideje megtörnöm az itt eluralkodott csendet. Egyfelől mert megtehetem, másfelől meg mert kezd kínos lenni. :-)
Mára ugyan nem ígérhetek tömény hírkoktélt, sőt még azt sem, hogy 100%-ig a zenekart érintő kérdéseket fogom feszegetni, de azt igyekszem röviden összefoglalni, hogy mi jár a fejünkben, hátha szórakoztató. :-)
2012.ősz.jpgKezdjük az elején. Ott szakadt meg a sztori, hogy zúztunk Túrkevén. Mivel az fiksz volt, hogy a nyáron sehol máshol nem fordulunk elő, lehetett fókuszálni a "háttérmunkálatokra". Már korábban is voltak egész éppkézláb ötleteink a második lemezhez, de mivel már semmi egyéb dolgunk nem maradt, csak megkapta végre a korábban gyakran hiányolt figyelmet. Három teljesen kész nótával, és szintén három, úgy 20% környékén evickélő témahalmazzal estünk neki az első demók rögzítésének. Első körben egy, a koncertekéhez kísértetiesen hasonlító setup-al próbálkoztam. Erőlködő, 4x12, SM57, UX1, Gearbox, Nuendo, meg hasonló alapmotyók, tudjátok, mindenháztartásban. :-)
DSCF9816.JPGA kísérleti fázisig kitűnően eljutottam. Belőttem a tempókat, felvettem a mankósávokat, csűrtem-csavartam, és már egész elégedett pofával készültem a következő lépésre, amikor Mapett rámrúgta az ajtót, és közölte, hogy most márpedig a seggére verünk ennek az egyenletnek. Kell ide még kondimiki, vonaljel sem fog ártani, és húdeprofilesz. Jó elképzelés volt, és még az is kiderült, hogy minden a rendelkezésünkre áll hozzá, de sajnos a szoftveres beállítások szintjén elvéreztünk mind a ketten, kénytelenek lettünk beérni a tájékoztató jellegű megszólalással (értsd: még tudom, hogy mit játszottam). :-)
gtacjns.jpgAmi a megírt anyagot illeti, kimondottan lelkes vagyok. Mint korábban ezer helyen előadtam, elsősorban fejlődést várok tőle. Fura dolog az iránykeresés, mivel mostmár annyi zene létezik, annyi előadótól, annyi stílusban, hogy akármit tűzünk ki célul, biztosan nem tudjuk túllicitálni a hozzánk hasonlókat, üres terület meg szinte már nem is létezik. Az egyetlen, ami maradt, hogy minden hangulatban, amit meg tudunk teremteni a játékunkkal, olyan mélyen el kell merülnünk, hogy az érzést 100%-ig veszteségmentesen adhassuk tovább. Azt, ami csak a miénk. Ezen igyekszünk ellavírozni. Mindannyian szép számmal gyűjtögetjük a témákat, Csabi és Mapett is gitároznak ezerrel. Magamat nem dícsérném, mostanában offon vagyok mentálisan-spirituálisan, hetente alszok, "satöbbi", viszont ennek következtében lényegesen jobban haladok a dalszövegekkel, mint a zeneszerzés rám eső részével (ami mondjuk szintén nem kis meló). Tartok egy külön mappát a gépemen, amibe az ide szánt gondolataimat gyűjtögetem, és sokszor még a zenealap megszülte nélkül is sorokba-oszlopokba rendezem őket. Énekből/szövegből kiindulva még nem írtunk nótát, de bizonyára ebbe is beletanulunk idővel. A felhasználatlan "versikék" között még két magyar nyelven született szerzemény is akad, bár ezeket inkább csak a magam szórakoztatására írtam, mintsem a zenekarnak. Minden esetre persze megmarad, 's kitudja mit hoz a jövő. Fontos szerepet szánok a szövegnek, mert úgylátom ez mára egy nagyon alulértékelt valami lett, mind mondanivaló, mind megfogalmazás terén. Se az énekeseket nem érdekli, se a közönséget, és ez baj. Már látom, ha kijön a cucc, folyton azon fogok pattogni, hogy figyeljenek a szövegre. :-)
simpson.jpgKitudja ehhez jó helyen vagyok-e, de időközben a Facebook profilunk is milleniumhoz érkezett, úgyhogy ezerrel kösz minden csatlakozónak!
Talán majd ennek a posztnak az olvasottságán is meglátszik...vagy nem. ;-)
kétezer másolata3.jpgAz alkotómunkát elhagyva leginkább a "szabadidős tevékenységek" pörögtek mostanában. Mapettel végignéztük, ahogy a közteresek felcuccolják a járgányomat egy trélerre, és semmivel sem tudtuk meggyőzni őket az ellenkezőjéről, pedig már a Rézfaszú Baglyot sem féltünk felemlegetni. Másnap persze visszaadták, jópízér. Atomot nekik. A nyáron először (júliusban) Gyulára kirándultam, ahol embertelen melegben és alpári állapotokban vezényelte Bence kománk az Over My Dawn zenekar lemezfelvételeit. Engem sem hagytak ki a jóból. Sör, konzerv, testépítős onlájnjáték. Azért pár elalélt pillanatban igyekeztem szakmai tapasztalatokat is szerezni, arrafelé egész másképp dolgoznak. Ezt-azt remélem hasznosíthatok a látottakból.
cq másolata.jpgCsabi ezalatt bőséggel rúgdosta a seggeket a Hatebreed-en Tokajban, a 'fehérvári Machine Head bulihoz meg már magam is csatlakoztam. Jártunk még a tribute-os cimboráink megmoccanásain, néztünk meccset óriáskivetítőn, és az Arany Péntek intézményét is a saját ünnepünkké tettük több ízben. Belecsöppentünk egy már-már elképzelhetetlenül lapos legénybúcsúba, spontán felismertek arcok, akik még a Rockmaraton nagyszínpadáról emlékeztek a pofánkra, és egy brit kanbuliba is besodort az élet, ahol 15 tételes pro-kontra listán érvelték meg, hogy miért Pestre jöttek nyaralni Prága helyett. Kiütéses győzelem. Megismerkedtünk Zsoltival, aki benzinkútiparban dolgozik. Azt ellenőrizgeti, hogy jó helyen tartják-e a benzint, és mindig örül, ha meghívhat tizenhét sörre. Soha rosszabb beszélgetőpartnert! Sikeresen átörökítettük a Pataky kultúra hagyományait a Kistópart utca tagokra, és még egy koncerten is megnéztük őket, ahol a tömeg eltörpült mellettünk. Ejnye. Azért kreativitásban ők is le tudják vezetni >>>
pk.jpgBencéék szokásos évi házifesztiválja, az ún. Bozsó Buli is lezajlott, durvább beszámolókkal, mint eddig bármikor. Augusztus 20-adikát már tizenkilencedikén kezdtük ünnepelni, amikoris este 8 tájt a kocsmában vesztegelve úgy döntöttünk mégis elfogadjuk Vellai Ricsi meghívását az aznapi házibuliba, így leblicceltünk Kecsóra egy vonnattal, és a hülyére ittuk magunkat.
rm.jpgMásnap a stoppolásra tettünk egy kísérletet, de mivel nem jött össze, újból vonatra száltunk, és kaptuk a büntetést. Az esti tüzijátékot is gyalogosan jártam meg, így aznapra 35 km-t írhatok jóvá összesítésben. Izzasztó. Artúr időközben Mapetten, és Bencén is szaporította a varratokat, és bár én maradtam a régi, egy ihletett pillanatunkban még a Velencei tóra is leugrottunk egy viharban fürdésre. Azóta elköltözött Németországba. Nahát.
ba.jpgKiderült, hogy az egymásra helyezett ládáim hangszóróiban dühöngő mágnesek elég erősek hozzá, hogy a fal, és egy szekrénysor túloldalán eltorzítsák Józsi (a szomszéd) tévéjének képét, így a szobát is rendezhettem át. Mikvannak. A lényeg persze mindig az inspiráció, hát ez most azt hiszem biztosított. :-)
tm.jpgEz volt hát a nyarunk, így a világ utolsó évében, a jövővel nincs kedvem foglalkozni. Olyan volt ez most, mint egy terápiás beszélgetés, kösz, ha olvastál. :-)
Stay tuned!
Rákendroll!
TGer

Címkék: a csak magunk úgy baszki anekdotázgatás módján

Budapest, 70 fok, aszály...

2012.07.07. 16:05 | TGer | Szólj hozzá!

Hi all!

Igen rég csend honol itt a mi kis elkerített sarkunk körül. Van ennek egymillió és két oka, amit most átugrok tisztelettel, minden esetre nem haltunk meg, no para! :-)2012.nyár.jpg
Reméljük a poszt címe nyomán sem fogunk szerzői jogi követelések áldozatául esni, nyilvánvaló tisztelgésemet üdítőnek épp nem mondható aktualitás koronázza. (itthon ülök, és rohadok) :-)

Nem is tudom mivel kezdjem. Talán azzal, hogy kösz mindenkinek, akit láthattunk a tavasszal! :-) Jó kis hullámzó turné volt ez, nem kevés kalanddal, ami nyilván a jó és rossz élményeket is egyaránt méltatja. :-) Mindegy, milyen arányban oszlott is ez el, egy biztos > ettől is csak SOKKAL többek lettünk.

Az utolsó hétvégén Mezőtúron és Szolnokon jártunk. Őszintén szólva, mivel ez perceken belül már jó két hónapja lesz, csak a szűk keresztmetszetet tudom felidézni, de az elég lesz. Mindkét esetben akadtak logisztikai problémák, zenekarlemondások, csúszás, meg pénz, de ezt már unalmas felsorolni. A 'túri line up-ba a már-már szokásosnak mondható Roar és Go4it! zenekarok mellé még az Over My Dawn csatlakozott. A megszokott Lokomotív környezethez képest az Erőd klub egész más. Elsősorban persze méreteit tekintve, de a bejáratott közönség, és a technikai feltételek is nagyban különböznek.
DSC_0201.JPGMinden esetre szépen berendezkedtünk, és csatlakoztak is annyian, ahány emberkével a Loksiban már nyomorogni kellett volna, de sajnos itt ezzel közel sem voltunk meggyőzőek a helyiek számára. Persze mindenki mindent megértett, hiszen régi ismerősök vagyunk, a tulaj-testvérpárral még együtt edzettem az ősidőkben, Sávai Petikével (aki jól vigyázott mindannyiunkra) meg kisebb-nagyobb szünetekkel a mai napig, így tisztára otthon éreztük magunkat. Ő különben nagyon támogatta a kezdeményezésünket a kezdetektől fogva, úgyhogy külön örültem, hogy 5 év után végre meghallgatott élőben is! :-) A buli többi része is jól esett, volt mozgás is, zaj is, Mezőtúr tartja a frontot. Zárásig söröztünk, aztán átmentünk Kevibe.
DSC_0215.JPGMapettel a panzióban aludtunk, aztán egész szombat délután várakoztunk, hogy indulhassunk Szolnokra. Elég szenvedtetős volt, ötven fok, és nincs kegyelem, se tennivaló. Leugrottunk a messzifődön hírös Tóparty Sörözőbe, (ami természetesen a névválasztás öntudatlanságában nem egy tó, hanem a Berettyó partján "figyel"), megnéztük a forma 1-et, meg a fradi-újpest meccset is, amit a lelkesen kreatív kommentátor szóvirágainak köszönhetően sikerült végigröhögni fájdalmunkban. :-)
474414_4140721554526_1104079481_o.jpgSzolnokon még várt ránk egy-két kihívás. Elsősorban az, hogy aznapi társaink körülbelül 1-2 nap alatt, lóhalálában lettek beszervezve a buliba, így jó sok fennmaradó részlet akadt, amire a megbeszélés alkalmával nem tudtunk kitérni, így most vitatkozhattunk. Persze maximálisan jó arcok voltak, egyrészről a Parklife, másrészről a Kistópart utca nevű formációk, meg tudtunk mindenben egyezni. Ide is szépen gyülekeztünk, sok cimbi eljött. HolaTibi, Barta Zsolti, a (majdnem) teljes Bence-haverikör, Szűcsék, Oross Norbiék, Narancs, és még vagy ezren. Zsír volt. Norbiék hoztak egy szép nagy üveg pájinkát, ami röviden feloldott mindenkit. :-) A Tisza Mozi aulájáról valamiért a Tattoo Expo-s legutóbbi szolnoki fellépésünk ugrott be. Teljes belső megvilágításban játszhattunk, ami egyfelől hangulatgyilkos, másfelől viszont sokat személyesít is a buli hangvételén. Talán mert jobban látjuk egymás arcát...vagy mittudomén. Ezt akkor még nem éreztem, de most igen. A buli közepe táján ránk is telefonáltak, hogy a város túlvégén is hallani, úgyhogy ugyan vegyünk már visszább, szóval gondolhatjátok. Aprított mindenki, mint a gép. Mapett Szűcsöt is megvendégszerepeltette egy SzéjSztop erejéig, ütős volt. :-) Az utánunk játszó Kistópart utca műsorát túlzásba vitt haverokkalsmúzolás ürügyén sajnos nem láttam, de van egy olyan érzésem, hogy Velük még sokfelé összeakadhatunk. A buli végére aztán megjött a monszun, úgyhogy pakolhattunk zuhogó esőben, és gurulhattunk hazáig. Ez a része nem volt kellemes, de Mapettel jót dumáltunk, úgyhogy hamar elszaladt.
177398_4140723674579_226162772_o.jpgEztán egy egész hónap néma csend jött. Egymás közt is csak ritkán dumáltunk, percekre-órákra futottunk csak össze. Mapett szülinapján úgy berúgtunk, hogy vinni kellett egymást. Rákattantam a foci EB-re (igen, spanyolok, nyilván). Bence megnézte az Evanescence koncertet. Csabi kutyája lefialt. Ésatöbbi.

A turnéra megemlékezvén kitaláltunk egy kis akciót, ami aztán füstbe ment. Nyomtattunk posztert, és gondoltuk, akivel az utazgatás folyamán bármilyen értelemben is különleges kapcsolatba kerültük, annak eljuttatunk belőle 1-1 darabot. Tök jó volt az ötlet, csak mivel az elmúlt hónapokban a szó legszorosabb értelmében kenyéren és vízen éltem, szó sem lehetett róla, hogy postázgassak, és sajnos néhány esetben még olyan emberkék részvételéről is megfeledkeztem, akikkel találkoztam személyesen... :-/ Mindegy, amit ezzel mondani akarok az az, hogy szóljatok rám, legyetek csak egész biztosak benne, hogy Rátok is gondolva volt (sokat előre meg is firkantottunk egy-egy kis üzenettel), de ha mégsem, akkor is, hisz' ingyé adjuk, meg persze szeretettel. :-)poszterek.jpgMég egy dolog is van folyamatban, amit meglepetésnek szánunk, de ezt egyenlőre csak orvul megpendítem, konkrétumok nélkül. Nagy durranásnak szánjuk, aztán majd meglátjuk mekkora lesz, minden esetre remélem sikerül kíváncsiságot ébreszteni. :-)

Mindezek után, ma egy héttel ezelőtt még egy koncertet is bestrigulázhattunk a statisztikába, mégpedig otthon, Túrkevén, az idei Fiatalok Napján. Mit ne mondjak, jó volt, mi más... De nem eléggé. Bár ez még csak a harmadik alkalom volt a "hagyományteremtő" rendezvénysorozatból, tavaly-tavalyelőtt sikerült egy magabiztos lábakon álló dramaturgiát összedobni, amit az idei évvel sok ponton felrúgtak, és ezt nagyon nem kellett volna. Bocs a szókimondásért skacok, de szerintem igazam van. Az első, és legnagyobb gond, hogy nagyon belecsúsztak vele a nyárba. Tudom, alig egy héttel volt később, mint az előzőek, de szerintem ez épp elég volt, hogy mindenki elfelejtse az iskolaszezon adta időbeosztást, lelépjen a városból, vagy a legkevésbé se tető alatt keresse a szórakozást. Ráadásul még egy másik városi rendezvénnyel is egy időbe esett, ami a helyben működő bandákat is megosztotta. Semmi esély nem volt rá, hogy ezen az egy estén, Túrkevén, minden erről szóljon. Kitalálták azt is, hogy a szokásos "nem tehetségkutató de azért díjazzuk a legjobbakat" felállás helyett minden banda dolgozzon fel egy Eric Clapton számot, aztán majd kiderül, kié a legjobb. Ez úgy ahogy van, érdeklődés hiányában elmaradt. Remek ötlet volt, remélem tanulnak belőle. A mi bulink amúgy jól sikerült, bár egy kicsit meggyűlt a bajom a hangosítókkal. A konfliktust nem fejteném ki, ha nem muszáj (ha úgy érzitek, lapozzátok fel a tavaly nyáron lezajlott Agrock fesztiválról szóló posztot, na ahhoz kísértetiesen hasonlít az aktuális felháborodásom), de nálam mostanában elég könnyű kihúzni a gyufát, úgyhogy örülök, hogy annyiban hagyhattam a dolgot, további vitatkozás nélkül. Ugyan a tavalyitól jóval gyengébb zúzást sikerült kiváltani a jelenlévőkből, azért örülök, hogy vannak még új, ismeretlen arcok, akik jó visszajelzést adtak, így semmi sem reménytelen. :-)
Adtunk egy villáminterjút gyakorlatilag megszólalni képtelen állapotban a Kevi TV-nek. Nem tudjuk bekerül-e bármi a tudósításba, de ha igen, az alábbi linken tuti megtalálható lesz. Tulajdonképpen a két tévés srác volt a legüdébb színfoltja az egész estének, mert mindamellett, hogy már vagy féltucatszor szerepeltünk a műsorukban, fingjuk nem volt róla, hogy kik vagyunk, de nagyon kúl szövegekkel vezették fel és le a beszélgetést. Lehet Evinek, aki önjelölt matricaosztogató szerepben tetszelgett, nagyobb szerencséje lesz a cenzor asztalán. :-)

http://www.turkevetv.hu/

És, ha már cenzor. Valami azt súgja, a kövi lemezen sem lesz hiány frusztrált hangvételű dalszövegekből. Egyikkel-másikkal már egész jól haladok, és a témákat is szépen gyűjtögetjük, de nem hiszem, hogy lesz alkalmunk elkényelmesedni. Mostanában rengeteg dolog foglalkoztat, kezdve attól, ami mindig is (és énekeltünk már róla korábban), keresztül a szokásos "társadalomkritikán", egészen új lelki, érzelmi területekig, így azt kell mondjam, az új anyag, majdnem teljes egészében a szókimondásra, és az indiszkrécióra alapozódik majd. Drukkoljatok, hogy jobban haladjunk vele! ;-)

A mötál vezessen utatokon Testvérek!
Hallelúja!
TGer

Címkék: meglepetés tizennyolcas karika új lemez pulykázás turnétemetés fiatalok napja erőd klub tisza mozi kevi tv fradimeccs

Akkor...botmenyét.

2012.05.10. 01:16 | TGer | Szólj hozzá!

Csókolom-csókolom!

Itt vagyok-élek, aggodalomra semmi ok, minden a régiben. ;-)
Írom ezt azért, mert többen is kérdeztétek már, hogy mi ez a "csend".
Írtó jól esik, köszi srácok, tényleg!
Hogy miért nem írtam? Hm...bennem elsősorban az a kérdés motoszkál egyre-másra, hogy amikor írok, na akkor miért csinálom?
Vegyünk sorra pár alternatívát:

1. A zenekar népszerűsítése céljából?
...esélytelen. Nem hinném, hogy lenne bárki is, aki ezen keresztül ismerszik meg a zenénkkel, és nem fordítva. És csak remélni merem, hogy nem bánja meg. :-D

2. Híradás céljából?
...nem hinném. Az esetek 99%-ában múltidőben zajlik itt az élet.

3. Hivatalos honlap hiányában?
...se. Emezt leginkább a lustasággal kitűnően elegyedő pénztelenség motiválja. Meg amúgyis kiment már a divatból.

4. Jó sztorik miatt?
...hátőőő, maximum talán. Bár ez nem túl menő, hiszen, ha aktuális lenne, Nektek illene mesélnetek rólunk...tehát nem. :-)

5. Akkor miért bááázdmeg?????
...nos. A valódi ok az, hogy magamat emlékeztetem a dolgokra. Markó Tomi cimboránkkal már régen beszélgetünk róla, hogy folyamatosan kamerákkal a zsebben kéne mászkálni mindenhová, és szépen megörökítgetni mindent, mert sajnos egy-egy hét távolságból a történet színe-javát már nem könnyű felidézni. Mit gondoltok? Vírmenő lenne filmet csinálni bazz... :-D
Persze pillanatnyilag még így oldom meg a dolgot. Amíg friss az élmény, szépen leülök ide, és lekörmölöm. Persze ez a mennyiség azért gáz (wow, önkritika, bizony).
Mivel már nem is öt perce szakadt meg a sztori, és nem is szándékozlak untatni vele tesókám-ott-a-másik-oldalt, szorítkozzunk a lényegre, tőmondatokban (esélytelen). :-D

A Dürer után hagytuk abba, pont ott, ahol kezdett feltorlódni a turné.
4 koncert egy hétvégén, dirr-durr-csitt-csatt.
Potyautasokat szerezni megintcsak nem sikerült, de sebaj. Az első benyomás tökéletesre sikerült, péntek reggel Kevibe menet bliccelés alapos gyanújával Szajolban lehajítottak a vonatról. Persze nem vagyok én elveszett gyerek, 5 perc se tellett bele, már jött is a következő, enyhe útvonalmódosítással célt értem. :-) Kaptunk egy gyönyörű makulátlan állapotban lévő (bár ősrégi) Transit-ot egy túrkevei sráctól, meghagyva, hogy úgy vigyázzunk rá, mint a szemünk fényére. Bence egyetem-problémái csavartak még egyet a dolgok képzeletbeli mellbimbóján, így helyet cserélt a karavánban a Moratorium énekesével. A szokásos két óra csúszás mellett, padlógázzal leközlekedtünk Szombathelyre. Pályaengedély hiányában "mezei" főutakat használtunk, és minden nagyobb városban orbitális dugókba kerültünk, sz'al gáz volt. Én amúgy hírhedten stresszes sofőr vagyok, az előző felállásban egész legendák szóltak a vezetés közbeni cifrábbnál cifrább káromkodásaimról. Ezúttal kevéssé volt aktuális, egyrészt, mert Mapett mindenre rákontráz > No para!, másrészt, mert találtunk a kesztyűtartóban Belga cédét. :-) Bár ez nem mindenkit tett maradéktalanul boldoggá, Mapettel egész úton úgy röhögtünk, hogy beállt az arcomban az izomláz. :-D
7 bandát kellett aznap megkoncerteztetni, opppardon, igazából csak 6-ot, a kötelező kiesőt kihúzva. Az Oladi Művház egy kurvanagy hely, 300 embert kell bevinni, hogy kinézzen valahogy, képzelhetitek mennyire sikerült.
Ettől függetlenül nagyon jól éreztük a színpadot, és a söröket is, és a többi bandát is, és miután Mapett "bedolgozott" egy hangyányit a keverőpultba, már a hangzást is. A szintén szokásosnak mondható technikai probléma ezúttal a mikrobusz csomagterének kilincsével lépett színre, biztosítva számunkra, hogy egész hétvégén a tolóajtó felől, az utastéren keresztül pakolhassunk. Defasza. A bulin persze ez nem változtat, majdnem minden ismerős eljött, akivel a tavaly januári fellépésünk alkalmával spanoltunk össze. 4-5-6 (nemszámoltam) srác a koncert teljes hosszát a színpadon tombolta végig, e szempontból abszolút különleges volt. :-)
Egyikük a koncert után megrendelte tőlünk a nagylemez kézzel fogható változatának utolsó darabját, ígyhát bizony, mostmár tényleg kifogytunk! Volt-nincs, és amíg utcára nem vonultok fáklyákkal, egymillió példányos utángyártást követelve, nem is lesz. ;-)
Elment egy üzenet is, de most nem viccből, és nem a Kolin énekesének. Egy nemrég elhunyt szombathelyi leányzó barátai voltak jelen, és kértek meg, hogy mi is búcsúztassuk el Őt, hiszen a rajongónk volt, és nagyon szeretett volna eljönni aznap. Szívszorító élmény volt. Bár nem ismertük Őt személyesen, úgy döntöttem innen is elküldöm a track-et.
Nyugodj Békében Brigi!



Bár elég családiasra sikerült a létszám, a többi banda hozzáállását páratlannak minősíthetjük. Egytől egyig mindenki úgy zenélt, mintha kétszeres teltházat kaptak volna, különösen a Suicide Rockers előtt emelem kalapom!! Koncert után Bogiék invitáltak a tavalyi elsétálós kocsmázás megismétlésére, de ezúttal leszavazódott a dolog. Nekik muszáj volt menniük (hazavinni a veszélyesen részeg cimbiket), nekünk meg maradnunk, mivel mindenki kidöglött, így elszakadtunk. Reméljük nem haragszanak! :-( Elraktuk a cuccokat egy szobába, majd magunkhoz vettünk pár Tipli névre hallgató, rumos, vodkás, napóleonos, és mindenfaszomos tüskét (vákumcsomagolva árulták műanyag pohárban, bazz, mint a Pöti Danon XD), plusz kaptunk még egy tálca sört a büféből, úgyhogy hangolódtunk "alvásra". :-D
Egy öltözőben kaptunk szállást, betonkemény tornamatracokon, és a délutáni huzatban száguldozás miatt a fülem is bedurrant, úgyhogy rideg egy éjszaka elé néztünk. Kissebb-nagyobb megszakításokkal 3 órát sikerült szundítani, aztán feladtuk. Kávé, szendvics, beoperáltuk a cuccokat a buszba, és lerobogtunk Vinárra.
???
Vinár kérlek, egy egyutcás kisközség Vas és Veszprém határán, minden lényeges szempontból elzárva a külvilágtól. Itt található anyámék oly' sokat emlegetett minden redneck igényt kielégítő kacsalábon forgó betonhengere. Nem vicc, a ház maga valóban egy betonhenger, még nagyapám keze által terminalizált. Jó nagy, és körülötte minden egyéb tanyasi kellék kialakítva. Van pottyantós budi is, persze, hogyne lenne. Rittyentettünk egy csülök pörit, dobáltuk a söröket, mintha fizetnének érte, és a kamera is pörgött rendesen, de, ha nem bánjátok, most elszalasztanám az alkalmat, hogy feltöltsek bármit is az ott készült felvételekből (talán majd egy pár év múlva). ;-)
Estefelé, mire már teljesen lepusztultunk, elérkezett a tovább indulás ideje. Pápán már masszívabb volt a szitu. Kocsma fíling, kis színpad, nagy zaj, izmos NYHC arcok, zúzda. A Just Four még mindig a leglendületesebb koncertzenekar, akit ismerek. Komolyan. Respekt! Persze az El Pollo Loco is döngetett, mert megtehette, és mi is szépen ellavíroztunk a ritmusok közt. Őrült arcok, pogó, headbang, minden adta. Pápa, atomkirályság, köszi!!
Aludni még visszamentünk Vinárra. Még buli előtt benyomtunk egy hordó vizet melegedni (egy ipari méretű merülőforraló segítségével), és mire visszaértünk, kellemes meleg vízünk volt. Persze mindez az udvaron, egy funérból összevert zuhanyfülkével, így míg a víz állatjó meleg volt, a szél szinte kockára fagyasztott két öblítés között. Azért mindenki bevállalta, és víz is maradt másnapra. Csabi és Mapett szinte azonnal beverték a szunyát, Bencével meg addig okfejtettünk sörrel, amíg ültünkben végünk nem lett.

Nem tudom, a tanyasi levegő, vagy más miatt, de itt még az átlag 3 órás sztenderd szint is simán kipihentetett. Remek napsütésre ébredtem, kávé kész volt, Mapett sürgött-forgott-megfejtett. Ahogy szokta. Én is végeztem egy apró motyókarbantartást, lepucoltam a gitárjaimat, és kidobáltam a szemetet a buszból. Bevártuk Mutert, aki szintén lejött egyet lazulni Pestről, és még a mosogatást is átvállalta a pörköltes balhénk után (kösziiiii!!!). :-)
Továbbzúztunk Oroszlányba. Csöbörből-vödörbe fíling. Telek a város szélén, rajta faházak, katonai sátrak, sörpad, slagg, kinti retyó, mintha csak egy DIY Zöld Pardon lenne. :-D Mapették még a Checkpoint Charlie hőskorában fedezték fel maguknak ezt a kis közösséget, akik itt csapatják egész nyáron, most mi is bevezetésre kerültünk. Bepakoltunk, ismerkedtünk, felvettük a névre szóló stadge pass-t (bizony), segítettünk a Dűne zenekarnak lucskos dalszöveget írni, vedeltünk mint a gép, és vártuk a koncertet. Emberkék szépen voltak, de egyúttal lazán is, nem siettek tömött sorokban a zenekar arcába mászni.
Jó kis southern-t csapatott a Dűne, és a Hortobágy Hard Core Crew is odabaszta, ahogy azt kell. Szabadtéri súlytás volt, és bőven megjött a beígért 30fok, tehát sötétedés ide vagy oda, izzadtunk, mint a ló. A magunk részéről próbáltuk minél inkább házibulivá maszkírozni a fellépésünket, így invitáltuk az arcokat, hogy közénk állva zúzzanak, jól sikerült, mindenki csapta. A koncertek után még tettek egy gyenge kísérletet egy rögtönzött jam session-re, de hálistennek nem tartott sokáig. A srácok raktak egy igazi "égig érő" tábortüzet, megállapítottuk, hogy huszonkét emberből egy sem ismer más csillagképet a Kis Göncölön kívül (bezzeg én, háhá), ment a piálás, smúzolás, filterezés (nem, igazából nem), aztán szépen lassan kidőlt mindenki. Egyedül mi, és a HHCC egyik énekese voltunk elég durvák, hogy reggelig adjunk az érzésnek, keresztül pogózva magunkat a teljes Tankcsapda diszkográfiát, megfejelve egy árnyalatnyi Suicide Silence-el, Waking the Cadaver-el, és pár hasonszőrű grájndkór himnusszal. Emeletes ágyról stadgediving-oltunk, és rajtam kívül mindenki megfordult az emberkupac alján (gy.k.: kicsi a rakás játék), persze emezt csak annak köszönhetem, hogy a kolléga urak hárman sem bírtak ledönteni. Ne kérdezd, hogy lehetséges. :-D Reggel 9 tájban megdögöltünk szépen.
Alvást körülbelül 3-4 óra mértékben sikerült abszolválnunk, aztán az egész délutánt fesztiválos lapítás kísérte. Sátor, sör, szendvics, duma, irgalmatlan meleg. Mindenki elmesélte élete történetét, félóránként meg a hideg víz alá toltuk a búránkat. Jó két órán át mondogattuk, hogy ideje tiplizni (nem, nem úgy Tiplizni :-D), de mire mindenki összekapta magát, már csak egy gyors zuhanyra volt idő, aztán tepertünk tovább Kecsóra. Ekkor már komolyabb, "tervezzük a jövőt" megfejtés ment. Mivel a hosszú hétvége is kezdett véget érni, így a turné vége is felrémlett a horizonton. Lassan vissza kell csempésznünk a fejünkbe az itthoni dolgainkat, a lemez írást, a szólógitáros megtalálását, és mindent, amit februárban "majd, ha vége a turnénak" címszó alatt elhalasztottunk. Erről majd később, bővebben.
Csodálkozom, hogy a Technika Háza "klub" még nem futott be semmilyen megírt módon a történelembe, mint a "legvalószínűtlenebb környezetben kialakított szórakozóhely". Aki nem ismerné, kapaszkodjon: egész konkrétan egy zsinagógában került kiépítésre. Kívülről semmi sem látszik, belűről viszont nagyonis tágas, hosszú bárpulttal, nagy színpaddal, brutál fesztiválcájggal kihangosítva, kanapék, csocsóasztalok, minden van. Valahogy a deja-vu is megkörnyékezett. Ha az Oladit esélytelen volt megtölteni, akkor ezt vajon??
Hát igen, ezt is. Nem mintha a buli ne lett volna zsír, de szándékosan csúsztatva a starton, az ALS még így is null-ház előtt kezdhetett, amit aztán úgy kábé 30 ember magasságáig sikerült feltornázni fél óra alatt. Ejnye. Beszereltünk, beindultunk. Valamivel már többen voltak, és a hangzás nagyon adta, így jól éreztem magam, de még mindig egyértelmű volt, hogy ebből a gázsiból sem vacsorázunk másnap a Gundelben. Ha értitek a "finom" célzást. Előzőleg, épp erre való tekintettel, a Blind Myself befektetéseit igyekeztünk a minimálisra csökkenteni. Minden motyót kölcsönadtunk, hogy ne kelljen buszt bérelniük, és ennek kishíján rossz vége is lett. Édes Gergő nem spórolt a wattokkal, így a koncert végére szegény motyóm majd' kilehelte a lelkét. A műsoruk alatt én épp egy mélyreható beszélgetéssel voltam elfoglalva, amiből ez zökkentett ki (pontosabban, az, ahogy kiabáltak, hogy hol vagyok, mert mindjárt leég a cucc). Szerencsére megmenekült a motyó, tényleg mázli, merthát ez lett volna csak a kegyelemdöfés. Blind-ékat egyébiránt nagyon tisztelem, mert a végeredmény hallatán sem gyújtottak fel bennünket élve, pedig ez már közel sodort ehhez a szinthez. Tényleg srácok, nagyon köszi!! bárki más felnégyelt volna...
Más: Édes Gergő gitárját szombat este Németországban lenyúlta valami pöcsmadár. A fb-n megy egy akció a megtalálására, aki tud, az csatlakozzon, nagy segítség lenne!!
Buli után 4-en három felé mentünk, plusz a Szezon és a Blájnd is a maga útján. Velem csak a Szolnoki maradt, eldobtam haza, közben igyekeztünk nem felkenődni Tiszakécske mellett, az úton átsétáló szürkemarha gulya egyes díszpéldányaira. :-) Visszavittem a járgányt Kevibe. Szorítottam erősen, hogy ne legyek összegyilkolva a törött csomagtér-kilincs miatt. Nem lettem, úgyhogy aludtam egyet a panzióban. Emlékeztek? Az ősidőkben még ez volt a próbatermünk, zsír volt újra itt lazulni! :-)
Délután derekán ébredtem, kellemes hűvösben, összecuccoltam, és jöhetett a hazaút. Bekopogtam még Sanyiékhoz a buszpálya fele menet, dumáltunk egy sort, még mindig pubi, nyílván. ;-) Éppen annyit sikerült összekuporgatnom, hogy a hazaútra megvehessem a jegyeket (papír vagyok, tudom), felpattantam a buszra, és gó. Közben világi cimborám Lacika (törzsbloggerek ismerhetik) is felhívott, hogy beszámoljon róla, hogy ledöntötte a nyavalya. Szegénykémről kiderült, hogy a cukorbetegség legdurvább verzióját találták nála, így naponta négyszer szúrhatja az inzulint, mosttól mindörökké. Kurva életbe. Kitartás Lacika!! Nesze itt egy nóta, tőlünk, Neked, erősítésképp >>>



Hazaérve megelégedéssel tapasztaltam, hogy nálam nem diagnosztizálható kórosnak a netfüggőség, mivel 5 egész offline töltött nap után sem éreztem különösebb vágyat azonnal a gép elé ülni, visszaigazolni a kétmillió és egy újonnan szerzett fészbukismeretséget, és törölgetni a spam-eket a postából. Csak szolidan.

A Komárno/Sopron kör sem volt egyszerű. Az első "meglepi" az volt, hogy nem kaptunk mikrobuszt. Régi idők "ismerős" problémája, sosem mentes sértődésektől, irracionalitástól, és persze a lóvéhiány-faktor is központi szerepet játszik benne. Átszerveztünk, amit tudtunk. Szezonéktól kaptunk rengeteg segítséget, amiért nagyon hálásak vagyunk. Két kedves hölgyemény csatlakozott vendégként, és nagyjából az Ő társaságuk volt az egyetlen megmentőnk erre a hétvégére. Ezúttal (végre-valahára) a saját verdámmal mentem le Kevibe. Elhoztuk a cuccokat, aztán Csabit és Bencét eldobtam az ALS próbateremhez, és elmentem Mapettért, meg a csajszikért. Egyeztettük az újratervezést, majd pár perc leforgása alatt Komárnóba is értünk, még simán azelőtt, hogy a többiek egyáltalán gyülekeztek volna odahaza. Vedeltünk/hülyültünk mire mindenki befutott, aztán 9 magasságában, közönség majdnem teljes hiányában a 1KillEmbrace rá is zendített. Szépvót/jóvót, Bence is énekelt egy nótát, WMD Imi is szépen támasztotta a pultot, de ennyi. Sajnos. ALS-ék szépen hozták a szintet, bár a hangzás nem fogta a pártjukat, ami ilyen bonyolult zene esetében komoly hátrány. Ez egy ilyen nap. Mi hasonló próbálkozást tettünk, mint Oroszlányban. Tessék a színpadra állni, a mikrofon szabad, üvölts bele amit akarsz, Bence még a bőgőt is átvállalta az I hate LS alatt, bár ebből nemigen érzékeltünk semmit. Az a 4-5 lelkes arc, a jányzók, és persze drága Dominikánk (aki már hivatalosan is Szezon grupinak tekintendő) feldobták némiképp az utcán keresztül vetődő ördögszekerek hangulatát, de nagy-totálban részünkről is csak ennyire futotta. Mindezek után zárásig piáltunk. Bence, jószolnoki módjára szállást is tarhált nekünk, egy durván frusztrált, mindenen idegeskedő fiatal úr pecójában. Nem sokban kommentálnám a dolgot. Nagyon hálásak vagyunk, hogy befogadott, ámde a beszédstílusáért, és hirtelen hangulatváltozásaiért már kevésbé. Bizonyára el tudjátok képzelni, ezt élő szóban hogyan fogalmaznám. :-D
Reggel aztán összegeztünk, és cudar statisztikák születtek. Számokat nem mondanék ha nem bánjátok, de azt igen, hogy nem kisebb dolog forgott kockán, mint a hazajutásunk. Felhívtuk a soproniakat, és megkérdeztük, hogy van-e esélyünk behozni a minimális kikalkulált embermennyiséget, ami garantálja, hogy nem rohadunk le az út szélére. Azt mondták, kizárt. Az Abandon Ship nevű helyi szápport már egy hete felmondta a részvételt, és Szilárdék (El Pollo Loco) is úgy vélték, hogy a "csúcson" kell abbahagyni. Nem tudom vélemény nyilvánításnak értékeljem-e, hogy amikor hazaérve kihirdettük a lemondást, a Csehó Underground fészbuk profilja nemes egyszerűséggel lájkolta a posztot. :-D Minden esetre reméljük, hogy nem haragszanak, én gyűlölöm lemondani a bulikat. :-(
Bár a szokásos világvége hangulatot (ez minden megturnéztatott hétvége zárónapján rám telepszik) felváltotta a fáradtság, azért mégis arra voltam bemelegítve, hogy szombaton is zúzunk, ígyhát hazajöttem, megkávéztam, kajáltam, rendet raktam, zuhanyoztam, és ledzsaltam a Dürer kertbe. Egy már-már szokásosnak mondható tribute-est volt terítéken > garantált megzuhanás. Bár a System of a Down-ért sosem ugráltam különösebben, az őket megformáló Sience or Society zenekar kivételesen jól nyomta, ami rögtön fel is vidított. A Grain (Korn trbt), és a Chocolate Starfish (Bizkit trbt) pedig a szokásos szintet hozták, ami igen magas, és mivel a tavalyi A38 tetőteraszos WMD óta nem pogóztam, igazán jól átmozgatott. Tomi barátommal szapultuk egy kicsit a szakmát, ami mindig jól esik, Macival meg lelkiztünk egy ízeset, ahogy azt ilyenkor jószociopaták között szokás (bocs Maci, magamból indulok ki! ;-)). Grain-ék még egy wall of death-re is rá bírtak venni, pártucatmagammal, csekkold, szeresd >>>



Itt tartunk srácok, és mivel a Mezőtúr/Szolnok hétvégét is átszerveztük időközben, dupla bandalemondás, és egyéb viszontagságok hatására, reméljük csak, hogy minden rendben megmarad. A 'barcikai okosságot változatlanul nem tudom, hogy mikor pótoljuk, viszont már-már kizárt, hogy bármilyen fesztiválfelkérés is becsúszna, így hát a most hétvégét hivatalosan is kikiáltom Turné-Temetőnek, és invitállak Benneteket, hogy gyertek még a tavasszal utoljára, egy kibaszott nagyot zúzni velünk!!
Nyáron nagyrészt lemezezünk, és kalandozunk, és nagyon remélem, hogy "civilben", barátokként is találkozunk majd Veletek, ilyen-olyan bulikban, vízpartokon, úton, útfélen!!

Ott legyetek hétvégén! ;-)
Pusz(t)a!
TGer

Címkék: a már csak na megint elkapott gépszíj

...mint tyúk az AB/CD-hez...

2012.04.25. 22:38 | TGer | Szólj hozzá!

Hi All!

Köszi mindenkinek, aki velünk lógott szombaton! :-)
Rajos kis buli volt, oda mentünk, ott voltunk.
Délelőtt 11-ig ittunk. Szóval értitek. :-) Történet értékkel, utazás és új ismeretségek hiányában sajnos nem igazán bír, de jól éreztük magunkat, és a kistermet meghazudtoló módon ütős megszólalás mellett szépen gyalult mindenki! A képek egy része még levadászat alatt áll, de a többit feltöltöttem, lessetek rá!! Szerintem kurvajól sikerültek, kár, hogy nem tudom kinek köszönjem meg! :-) Respekt!!
Kögéék, a Checkpoint Charlie-ból, még a TV-interjú-szüzességünket is elvették, amit szintén nagyon köszönünk!! A Music Channel, 1 like Rock című műsorába juthattunk el így, ami adásban ugyan már lement, és pont nem láttam, mert se digitévém nincs, se netem nem volt az adott pillanatban, de vasárnap este lesz ismétlés, utána pedig az alábbi archívumba kerül, így véglegesen senki sem kell, hogy lemaradjon róla (persze azok közül, akiket érdekel)! :-)

http://1music.hu/?page=1_like_rock

Aprócska változás van a közelebbi terveinkben, mégpedig, hogy Kazinbarcikára mégsem május 25-én jutunk el. A korábban megbeszélt időpontban konkurencia-fennforgás keletkezett (AB/CD Tábor), aminek úgy döntöttünk engedünk, nem hiányzik egy "headshot". Valamikor június folyamán, a Diamond most épülő kerthelyiségében fogunk a dolgok seggére verni, amint tudunk pontosabbat, szólunk! :-)
További jó hír, hogy ez a turné sem marad mezőtúri kiruccanás nélkül! Május 11-én, a szolnoki gyilkolatot megelőző nap, "itthon" is csapunk egy görbe estét. Ez alkalommal egy kicsit nagyobb önbizalommal vágunk bele, mivel a Loksi felújítása igencsak elhúzódott, az Erőd Klub-ot vesszük ostrom alá, egy 4 zenekaros ingyenparti eszközlésével!! A Go4it! és a Roar mellett még a budapesti Red And The Dumbasses csatlakozik hozzánk. Reméljük, hogy minél többen elzarándokoltok, az immáron szokásossá is nyílvánítható mezőtúri súlytásra!! :-)

A további dógok intenzív erőszakos ráhatás alatt állnak, addig is így nézünk ki:

Az előttünk terpeszkedő hosszú hétvégén pedig 4 egész buli aktuális. Kívánjatok szerencsét, vagy, ha az túl snassz, gyertek velünk, 2 szabad hellyel még rendelkezünk! :-)
Stay Fuckin' Tuned! :-)
TGer

Címkék: interjú klub rock tévé képek 1 music mezőtúr like erőd channel átszervezés cojones

Zokniban a billiárdgolyó - faragunk a költségeken. :-D

2012.04.16. 08:16 | TGer | Szólj hozzá!

Sziasztok Bogyókák!

Rögtön előrebocsájtva, hogy ez egy kőgecikurvahosszú poszt lesz, javaslom, hogy vegyetek hozzá nagy levegőt! :-)
És van itt még valami. Emlékeztek, amikor a múltkorában elköptem egy olyan félmondatot, hogy "a blogban nincs cenzúra"? Ez sajnos nem ilyen rohadt egyszerű. A cenzúra hiánya leginkább a földön maradáshoz szűkséges. Sok jó dolog mellett mindig történik velünk néhány rossz is, amit képmutatás lenne kiollózni a beszámolókból, ezzel a valóságnál többnek beállítva önmagunkat. Vannak sorstársaink, akiknél, ha három részeg pank alszik a sarokban koncert közben, akkor is úgy mesélik utólag, hogy őrült mészárlás ment, és a plafonról is emberek lógtak. Én nagyon nem szeretnék hasonló képp eljárni, viszont a "politikai korrektség" nevű (számomra rendkívül gyűlöletes) fogalom mégiscsak becsempészi a "magánügy" intézményét az életünkbe. Mivel a szakma megbecsülése ugyanolyan fontos dolog, mint a Tiétek kedves olvasóim, nem lehet büntetlenül gyerekeskedni, bármilyen többé-kevésbé prominens személyiséggel akasztottam is össze a bajszom épp.
Mivel közületek a legtöbben tényleg érdeklődnek felőlünk, kérlek benneteket: olvassatok a sorok között. ;-/
No, a mai adag első felét, egy már kihűlt, de könnyen felmelegíthető történet adja, mégpedig a Pécs-Bátaszék kanyar.
Meg kell, hogy mondjam, ezen a sztorin sokat szépít a két hét távolság. Bár mindkét szituból megpróbáltuk kihozni a maximumot, és a bátaszékiből azt hiszem sikerült is, másfelől sajnos tövig beszoptuk a harcifaszt. Pécs városáról "bizonyos berkekben" igencsak megoszlanak a vélemények. A Rockmaratonért, és pár nagyobb klubbuliért megőrülnek az emberkék, ugyanakkor az El Inferno (korábban Inferno, mégkorábban Toxic) klubban már majdnem minden valamirevaló csapat csinált orbitális földbeállást. A Cada-turnéval mi is eljutottunk már ide, és nem szívesen mondanék semmi rosszat (mivel nem is volt rossz, és különben is itt a beszámoló, "kettővel" hátrébb), de bevallhatjuk, hogy önálló koncerttel próbálkozni...köhmm...sületlenség volt. Hogy hogy kerültünk mégis ide? Nos. Ugyebár a sok névváltásból az is kiderül, hogy gyakran cserél gazdát a hely. A legutóbbi váltásnál kikerült egy poszt a faszbukra, hogy fel szeretnék virágoztatni a pécsi ándörgrándot, ésatöbbi, lehet jelentkezni, mindenre nyitottak. Gondoltam, miért ne, küldök egy mélt. A srác nagyon meg volt elégedve a referenciáinkkal, mondta, hogy oké. Megdumáltunk egy időpontot, a részleteket, és maximális nagyvonalúsággal közölte, hogy bármi lesz, kezességet vállal a költségeink megtérítéséért, ha viszont még több embert hozunk, simán túlfizet. Ezen felbuzdulva tudtam megdumálni Vele azt is, hogy az A Losing Season is betársuljon, ezzel kezdve új életet, immáron ötösben. Meghívtuk még a Brewtal, és a The Talking Horse nevű helyi erőket, támogatásképp. Mivel nem szerettem volna pofátlan összegeket bemondani alapként, szerveztünk egy másik bulit, ez lett a bátaszéki, gondoltam a két koncert csak kihoz majd nullára. Egy héttel a buli előtt egy konkurens koncertről is hírt kaptunk, habár lehet, ez önmagában nagyképűség, mivel végeredményben egy egészen hangyányit sem voltunk ellenfelek számukra. Minden esetre bíztunk Allahban, és promóztunk, mint az állat.
Tudni kell, hogy Túrkevén a pesti sztenderd töredékébe kerül a mikrobusz bérlés. Még annak ellenére is jó, hogy az ellenkező irányban van, így a koncert napján azzal indítottam, hogy vonatra ültem, és ledöcögtem Kevibe.
Felvettük a buszt, a tulajtól kaptunk ócsóé egy tízliteres kanna gázolajat, belelöktük, és gó. Szolnok magasságában észleltük, hogy a mérő máris üres tankot jelez, amitől a frász jött rám. Ceglédig kellett kibírni, itt vettük fel mrs.Csabit és tankoltunk egy tizesért, amitől a mutató máris felvidult, de annyira, amit egy kicsit már nehéz volt elhinni (szerintetek létezik Ford Transit 30 literes tankkal??). Ezután már kábé egész úton össze-vissza mutatott mindent. Pesten bepakoltunk, valamint begyűjtöttük Mapettet és Domit, aki jóbarátnénk, és már előre befenyített a Dürer buli üzenőfalán (heee?? :-D), hogyha nem továbbítjuk a popsiját erre a bulira, akkor irgum-burgum lesz. :-)
Szép nagypapásan csorogtunk Pécs felé, közben az ALS busz is elrepesztett mellettünk kétszáznyolcvannal, és megkaptuk az első baljós telefont, miszerint a szálláslehetőségünk (a klub padlóján) megvétózásra került, és bocsmá. Ejnye. Odaértünk, bepakoltunk, körbenyaltuk a többi bandát, és vártuk a csodát. Nem jött. Csúsztattunk egy órát a kiírt kezdéshez képest, összegyűlt nagyjából tizen-huszon ember, és a TTH rázendíthetett.
Jó kis southern hc-t nyomnak, nekem nagyon tetszett, bár ennek a két stílusnak a házasítása még idegen volt a fülemnek. Az emberkék ácsorognak-nézegetik, szolidan megtapsolják, de túl sok reményt sajnos nem vetnek fel. Zúzott az ALS is. Szépen hozták az új számokat, és pár régit, pont ahogy emlékeztem. Érdekes benyomásom volt a teljesítményükről, mivel egyszerre látszott meg rajta a közel egy éve tartó megfeszített gyakorlás, és a közel egy éve tartó színpadhiány is. Minden esetre a kettőről egy énekesre történt váltás egyáltalán nem járt azokkal a bizonyos katasztrofális következményekkel a régi számokra nézve (sem), úgyhogy átültetve ezt az egészet egy szebb/jobb környezetbe, kurva jó lesz. :-)
Következtünk mi, szépen elnyomtuk a szokásos kört, javarészt mrs.Csabinak és a barátnőjének, valamint az ALS tagoknak, meg pár srácnak, akik unták az ücsörgést. Ez van. :-/ A Brewtal-ra egy egészen hangyafasznyival több emberke gyűlt össze, de valószínűleg nekik sem ez volt életük koncertje. Ha most nem gyűlölném a közhelyeket, ráfoghatnám az egészet a konkurenciára (az Uránia nevű régiúj mozi/klub megnyitója, a Subi féle RATM tribute fellépésével), akik úgy lenyomtak mint a bélyeget, de azt hiszem ez inkább a klubbon ülő átok hibája, valamint a nekünk kijáró rendszeres-kötelező balszerencse. Kegyelem döfésnek a végére az is kiderült, hogy mégsem működik a kompenzáció, amit a kedves szervezőúr beígért. Elmagyarázta, hogy nemrég kapott a feje fölé egy főnököt, aki nem engedi, hogy az általa kialakított rendszer szerint, egy korábbi, pluszra kijött buliból vegyen ki pénzt, és a jegyszedő kisasszonyt is a belépőből kellett kifizetnie, így maradt összesen 6 róka, amit az ALS-el megfelezhetünk. Köhmm...értitek. Én gondolkodás nélkül lemondtam a részünkről, amit Zsolti és Stawy ugyan megpróbáltak visszautasítani, de minden ellenállás hasztalan volt. Kibaszottul égett a pofám, hogy szegénykéimet ilyen helyzetbe hoztam. Bocs fiúk, TÉNYLEG!!
-hosszú sípszó-
Ezen kívül egy nagybetűs Köszönöm-öt is szeretnék itt hagyni, Mannának, aki úgy végigfotózta az egész bulit, mintha csak fizettünk volna érte. Nem törődött azzal sem, hogy a hangulat ilyen szellősre sikeredett. Köszi!! Képek a galériában! ;-)
Öröm az ürömben, hogy Aksi, a Brewtal énekese, meghívott magához héderelni, így miután záróra címszó alatt kibasztak minket a gecibe, Csabiék egy kollégium, mi pedig a legközelebbi gíroszos, aztán pedig a kocsma felé vettük az irányt. Az utcán találtam egy teniszlabdát. Miközben vadul a flaszternek csapkodtuk, és még sűrűbben idéztünk Vírustól és Patakytól, mint eddig bármikor, elérkeztünk a Dirty nevű fémkonténerben összetákolt motoros-műhely dizájnú romkocsmába. Nagyon fílinges hely, ha Pécsett jártok, nézzetek be. Magunkhoz vettük a világ legsavanyúbb sörét (a neve sajnos kitörlődött másnapra), és Mapettel rávetődtünk a billiárd asztalra. Nyomtunk vagy 5-6 menetet, hiányos golyókészlettel, és szigszalaggal megtámogatott négybe törött dákókkal, aztán leültünk inni. Valahogy szóba került a Szolnoki életkora, minek folytán kiderült, hogy éppen születésnapos. Persze fingunk nem volt, de azonnal kitört az őrjöngés, sör-sör-sör. Mondanom sem kell, hogy menet közben, a gázsimentesség miatt, abszolút nem költhettünk a saját pénzükből, így rögtönzött barátságokat köttettünk, és mindenkinek a vendégei voltunk. :-) Bence eddig feltérképezetlen érzelmi területekre is betévedt, mivel Ámor nyila épp egy sárga billiárd golyó bámulása közben találta meg, így "asszonyszöktetés" történt. Túl a barátságon. Az én teniszlabdám, és az ő billiárd golyója már kitenné a Cojones zenekar képzeletbeli herezacskójának majdnem teljes tartalmát, feltéve, ha a többiek is bedobnak egy-egy hokikorongot, tollaslabdát, vagy egy olyan nyeles követ abból körling nevű kanadai marhaságból. :-D
Mire eljöttünk, már világos volt, és Aksinál frankót aludtunk, mindenkinek jutott ágy, navégrevalamipozitív. :-)
Kora délután keltünk, kávé-cigi-kaja. Első körben megpróbáltuk nyugiban is átbeszélni, hogy mi legyen. Az eredeti terv az volt, hogy a motyót és Mapettet Pestre, Bencét Szolnokra, Csabit és a buszt pedig Kevibe visszük, majd egyedül vonatozok haza. De világos volt, hogy erre nincs pénzünk, sőt, még az is jó necces, hogy Kevibe eljutunk-e anélkül, hogy közben a busz bérleti díját is üzemanyagra költenénk. Terveztünk egy új útvonalat, és a közhangulat is visszanyerte pozitívizmusát. Jobbnak láttuk, ha az Aksi nappalijában terpeszkedő kétméteres plazmatévén tekintjük meg Pataky kiakadását, valamint egy rakás Maunika só örökzöldet. :-D
Az alábbi gyöngyszemet jobb, ha Ti is revizuanalizáljátok, azt hiszem pillanatnyi közkézen járó paréjságainknak most épp a teteje:

http://www.youtube.com/watch?v=FN3XU8MGuCo

Csabiékkal, akik nem voltak tanúja az előző esti zseton-parának, az Árkád előtt dumáltunk meg találkozót. Paráztam, hogyha Csabi is kiakad, mint az állat, újraélhetjük az egészet, de nem így lett. Ő is nyugtázta az újratervezést, és megindultunk Bátaszékre. Útba ejtettük azt a bizonyos OMV kutat is, ahol majdnem pontosan egy évvel ezelőtt találkoztunk Naszladi Józsival, aki csak úgy ihletettségében beruházott egy nagylemezre. Most is dolgozott, pacsiztunk, és dumáltunk egy pár percet. Mindig zsír ilyen haverságokat ápolgatni. :-)
Az Iparos Kávézóban már buli előtt két órával háromszor annyian voltak, mint az előző nap tetején zenekartagokkal együtt. Norbi, a főnök úr, nagyon kedves, korrekt arc, átbeszéltük a szitut, biztosított, hogy Ő nem hagy cserben, és így is lett. Bemotyóztunk, pacsiztunk pár ismerőssel és ismeretlennel, ittunk egy búfelejtőt, és a Brewtal rázendített. Szépen előrementek az arcok, mint a headbang, ment a pogó. Még négy...köhmm...indo-európai fiatalember is csatlakozott a metálkodáshoz, ami látszólag elég furcsának hatott, de a zenét élvezték, csak mivel a lányokkal mégsem sikerült illendően viselkedniük, fél órán belül ki lettek hajítva. Ejnye.
Brewtal-ék egyébként súlyos doom-sludge-southern mötált nyomnak, Down, Black Label Society, és saját nótákkal. Bár a magam részéről, vagy az ennél pörgősebb-zúzósabb (Lamb of God), vagy épp a habkönnyű-dallamos (Lynyrd Skynyrd) déli muzsikát kedvelem, azért faszán-feszesen adagolták a groove-okat.
Következtünk mi. És igen. Ez már működött. :-) A műsor a szokásos, de a srácok vágják, és éneklik, és száll a haj, és a testek egymásnak feszülnek. Ilyen egy valódi koncert. Se színpad, se megawattok, viszont amerre látsz pinahegyek a srácok kitapossák a ház oldalát. :-) Zseniális buli volt. Mindenkinek küldtünk egy-egy dalt, a Szolnoki még a billiárd golyót sem felejtette ki a szórásból, hisz a lángolás azóta sem enyhült. :-)
Mire átadtuk a terepet a Rock Ant Roll-nak, már megvolt a telt ház. Nem is pakoltunk közvetlen a kocsiba, csak oldalt felhalmoztuk a cuccokat, és mentünk vegyülni. Csabiék amúgy ezen a hétvégén ünnepelték az első évfordulójukat, így javarészt kettesben igyekeztek maradni (ezúton is gratula Nekik!!), mi viszont pacsiztunk mindenkivel, és elpasszoltuk a lehető legtöbb cédét, és persze Bence nem hagyta feledésbe merülni azt sem, hogy a ház vendégei lehettünk. :-) Én már mondjuk csak a eszpresszókat dobáltam félóránként, mivel vészesen közelgett egy kecses kis hazaút 350 kilóméterbe sűrítve. Sajnos egy félreértés nyomán a Brewtal zenekar két tagjával is sikerült pénzügyi természetű vitába keveredni, amiért utólag is elnézést kérünk, viszont mivel itt már koppra ki voltunk centizve, nem lehettünk részrehajlóak. Rémlik, hogy haragszanak ránk, ezért volt, hogy öt-tíz sörösüveget a falhoz csapkodtak hazaindulás előtt a mikrobuszuk körül, viszont ez utóbbi azért nem volt kedves. -.-
A Rock Ant Roll amúgy egy embertelen hosszú műsorral készült erre a bulira (Tankcsapda, Pokolgép, és hasonló, jómagyar klasszikusok) így sajnos megszavazódott, hogy ne maradjunk a végéig, viszont ezúton is köszönjük Nekik a támogatást, király volt megismerkedni! :-)
Bepakoltunk a buszba, kiosztottunk vagy félmillió pacsit az arcoknak, átmentünk a pálya mellé tankolni, és nach hause gó hóm.
Az út eztán már nem volt kimondottan eseménydús, talán azt az egy momentumot leszámítva, hogy az üzemanyag mutató már Kecskemétnél a számlap legalján feküdt, de mivel semmi pénzünk nem maradt, ígyse-úgyse tudtunk mit csinálni, viszont a látszólag tök üres kocsi, gondolkodás nélkül elgurult Túrkevéig. Bence persze folyamatosan emlékeztetett rá, hogyha adunk egy zoknit, akkor az újdonsült szerelmével, pont mint Boni és Klájd, megoldják, hogy ingyen is kiszolgáljanak minket egy benzinkúton (ha bárki nem értené a poszt címét), de mint kiderült, erre nincs szükség. :-) Igen, teljesen jogos a kérdés, hogy lehetséges-e, hogy több ezer forintnyi szlottyot simán elcsalt tőlünk ez a beszámíthatatlanul működő mutató. Simán lehet, hogy üreset mutat, de igazából fél tankkal adtuk vissza, és ez roppant kellemetlen.
A másik dolog, ami még kellemetlen, hogy Kevibe érve, bepakolás után, már reggel 7 óra volt. A mikrobusz leadása után elsétáltunk a buszmegállóba, ahol azt írták, hogy az egész napra jutó 2 db. busz közül az egyik hajnal fél6-kor ment el, a másik pedig este fél6-kor fog érkezni. Fasza. Rátelefonáltam Csabira, hogy fel tudna-e esetleg hajtani valakit, aki bedob minket Kisújszállásra, de nem tudott. Ki az út szélére, szoknya felhajt, kezdődött a stoppolás. Bence ugye, aki már attól látványosan szenvedett, hogy a háztól 100 méterre lévő buszmegállóig gyalog kellett átmennünk, szétbaszódott az ideg által. Már majdnem felhívta a faterját, hogy jöjjön el értünk Szolnokról, mikor kábé 1 perc után felvett minket egy Tranzit. Négy srác éppen vidám-vasárnapi focizásra utazott, szintén Kisújra. Mázli. A sulinál tettek le, ahonnan úgy kábé 1 kilóméter a vasút. A Szolnokitól persze ezért is kaptuk a részt. :-) Fél óránk volt a legközelebbi vonatig, úgyhogy összekuporgattuk az aprót a zsebek mélyéről. Szerencsére kiderült, hogy egy hamburgerre és egy sörre még fussa. Közben persze iszonyatos módon le voltunk már pusztulva agyilag. A legtöbbet ismételt vesszőparipáink is, mint az úthenger mentek át rajtunk újra és újra. Teli pofával röhögtünk, mint a hülye gyerekek a zárt osztályról. Vágjátok a macsó tekilát? :-) Só az orrba, tekila a torokba, citrom a szembe. Ihletettségünkben kitaláltuk a Pataky-tekilát. Fogd a sót, a tekilát, és a citromot, és ANYÁDNAK DUGD FEL JÓ MÉLYEN!! :-D
///bocs, ha nem vagy bennfentes >>> vegyük át a dolgot újra:::

http://www.youtube.com/watch?v=Ik1wfStNShE

A vonaton aztán kényelmesen elhelyezkedtünk, és beleturkáltam a málhámba. Találtam egy üveget, amit még korábban mrs.Csabi hagyományozott rám. Energia ital, jól megtámogatva vegyes pálinkával. A sor túlfelén ücsörgött egy Bob, aki - megérezve az alkohol szagot - nagyon érdeklődő tekintetet villantott. Neki ajándékoztam az egészet, Ő pedig készséggel elfogadta. Éreztem, ahogy egy jó cselekedettől megnyugszik a lelkem. Ez kábé addig tartott, amíg Pestre érve Mapettől is elköszöntem, és hazabuszoztam. Az ajtóban állva realizáltam, hogy a lakáskulcsom a mikrobuszban maradt. Jóciki. Bekopogtam a szomszédba, kezdeményeztem egy idegösszeomlást, valamint pár napnyi matracon csövelést, amíg meg nem oldom ezt a problémát. Csabi ekkorra már szunyált, és estig nem is került elő. Próbáltam rendbe tenni az ábrázatomat, aludtam pár órát, aztán felhívtam, közöltem, hogy mi van. Elugrott a kulcsért, hétfőn postára adta, keddre megkaptam. Két napig kvázi csak a romokat takarítottam a zenekar pedigréjéből. Nyomtalanul...nem múlik el. :-)
Időközben (már Bátaszékről hazafelé is) folyamatosan játszadoztam a full-illegalitás gondolatával. Ezt ugyebár az ámjerikáji filmek masszívan beépítették a leggyakoribb kaland-fantázia képek közé az ember fejébe. Hogy milyen lehet teljesen törvényen kívül, semmi által sem befolyásoltnak lenni, legfeljebb, amire a fizika kényszerít. Fizetés nélkül hajtani el a benzinkútról (például). Mapettet megkérdeztem, hogy mit gondol, de csak szimplán visszarángatott a valóságba. Ha megáll a kocsi, rátoljuk egy falra, hogy ne lehessen kinyitni, és hazastoppolunk. Kitudja mikor meg visszamegyünk érte. Illúzióromboló. :-D

Snitt. Nem tudom, hogy a Karma milyen szerepet szánt annak a ténynek, hogy a következő hétvégén egy lyuk volt a turnéban. Nyugiban nyalogathattuk a sebeinket, és anyagilag is megkísérelhettünk regenerálódni. Nekem bazira nem sikerült. Ennek a kacskaringós hazaútnak, és átmeneti hajléktalanságomnak köszönhetően, úgy felborult az összes létező bioritmusom, hogy két hét sem volt elég a visszaálláshoz. Ha jobban belegondolok (márpedig most itt egy jóval frissebb-ütősebb történet következik), most sem vagyok még rendben. Nem is koncertnapon kezdődik a következő agymenés, hanem előtte egy héttel. Megdumáltuk még Pécsett, hogy megpróbálkozunk egy olyan deal-el, hogy 9 személyes buszt szerzünk, és feltöltjük emberkékkel, ezzel is faragva a költségeken, ezúttal zokni és billiárd golyó nélkül. :-)
Újjabb szerénységre ösztönző tényező, hogy rohadtul nem jött össze. Egy körlevéllel kezdtem, csak az olyan srácokra koncentrálva, akikről tudjuk, hogy szeretik a zenénket. Üzenőfali pattogással folytattam, majd személyesen kerestem meg vagy 200 arcot az sajátjaim közül, míg Csabi sorra ment a zenekar 3500 ismerősén. Egy srác vállalta, hogy beugrik hozzánk kirándulni, Vellai Ricsi, akit most, ezen a szent kibaszott helyen, HŐSSÉ nyilvánítok. A csatlakozásán kívül, még az is becsületére válik, hogy komoly közbenjárása volt abban, hogy ezzel a tavaszi körrel Kecsóra is eljutunk majd. :-)
Persze senkire sem haragszunk, aki elutasította a meghívást, mindössze csak jól lehűtötte a forró fejünket, hogy az egymillió és egy megismert emberke közül mindössze Ő volt naprakész. Szerencsére nem bánta meg. :-)
Azzal együtt, ami ezt a "sikerszériát" még fémjelezte (nagggggyon necces költségvetés), életem eddigi legsavanyúbb koncertre készülődését tudhatom magam mögött. A szállást nem sikerült elintézni, magamat nem sikerült kialudni, a húrokat is csak a lélek tartotta a gitáromon (kicsit kivan szegénykém műszakilag), előre csomagoltam 12 szendvicset, és barátkoztam a gondolattal, hogy zseton híján három napig nem lesz más kajám. Még az is kiderült, hogy csak Mapettnek van megengedve a busz vezetése (kulisszatitok, hogy utasként halálfélelmem van), ami már nem is érdekelt annyira, mint általában (mondjuk Mapettben legalább meg tudok bízni). Egyszóval mindenről annyit, hogy egy lehugyozott sóskifli. :-/
Ezen a hétvégén Medve "Maci" Balázs jött velünk, mivel Bencének az Over My Dawn-ban kellett megtennie férfiúi kötelességét. Mapettel a városban taliztunk, és elugrottunk Maciért. Fél óra várakozás a ház előtt >>> eddig minden tök ugyanolyan. XD Csak-csak elindultunk, bezúztunk Ceglédre Ricsiért, aztán Túrkeve, cuccolászás, Csabi is beugrik, és gó. Szerencsére realizálódott pár előnye is az anyósülésnek, sörözés formájában. :-)
Orosházán könnyedén megtaláltuk az Anno sörözőt, bemutatkoztunk, bepakoltunk, minden patent. A legutóbbi orosházi koncertünkhöz képest minden ég és föld. :-) Az Annó sörözőt leginkább a Loksi, az Open Doors, és az Iparos Kávézó keverékeként tudnám leírni. Udvarház, székelykapu, nagy előtér, fedett terasz, bent frankó kocsmahangulat.
Gyuricza Gabi, akivel már legutóbb a Flamingo-ban is együtt dolgoztunk, nagyon segítőkész jóarc. Pikk-pakk összedobtuk a színpadképet. A szállásunk is meg lett beszélve, pontosabban "leszarva", mivel kiderült, hogy a klub éjjel-nappali, és felmerült alternatívának a padló, amire engedélyt kaptunk. :-)
Az emberkék is szépen gyűltek, és egy laza fél órás csúsztatással (ezeket általában szándékosan csináljuk) színpadra is lépett a dunaújvárosi Morhord. Finom metszésű detmetált csapatnak, szépen, pontosan, az énekes kollega pedig 99%-ban autentikus Johan Hegg (Amon Amarth) hörgést hoz, tőlük amúgy nyomtak is egy nótát. Zsír lesz ez, csak még hozzá kell szokniuk a "rivaldafényhez". A színpadi aura, a mozgás, a közönséggel történő kommunikáció még "gyerek", persze idővel beérik majd. Tisztelet!
A "kisúj-kevei" Roar zenekart asszem már nem kell bemutatni. Nem is először, nem is utoljára játszunk együtt, az ős-tress környékbeli helytartói. Mint mindig, most is jót gyalultak, hullott a forgács.
Mire végeztek, pont olyan volt minden, mint Bátaszéken. Kibaszott sok ember, tuti hangulat. Felszereltünk, és elkezdtük. Bizony, egy percig sem kellett közelebb hívni az embereket. :-) Bár a teltház fogalmát nehezen lehet itt meghatározni, mivel egy T alakú helyiség rövidebb szárában nyomtuk (így a terület jó 40%-ból nem lehetett ránk látni), viszont a szemük előtt csak emberek, emberek, és haj, és egy kibaszott nagy pogó. :-)
Maci színpadi teljesítményét persze mind jól ismerjük az ALS koncertekről, de képzeljétek el, hogy minden elképzelhető útépítő munkagép teljesítménye egyben kijön egy 65 kilós csávóból. Itt még két plusz lapáttal rárakott. Úgy megmagyarázta a bizonyítványunkat, hogy öröm volt nézni. :-)
Persze minket sem kellett félteni, a hat darab kis dobogóból összerakott színpad egy perc alatt szétesett alattunk, úgy kellett a helyére rugdalni.
Soha rosszabb bulit! A nagy hévben még a kábelemet is sikerült kirúgnom a hangológépből, ami folytán egy 5-6 másodpercre látványosan eltűntem a hangzásból, de semmi nem állt le, villámgyorsan visszadugtam, aggyneki. :-)
Mire végeztünk, már patakokban folyt mindenkiről a veríték. Visszataps-visszajöttünk. Megcímeztük a You Suffer-t a Kolin énekesének, megdörrentettük az I hate Love Songs-ot, aztán pacsi mindenkinek, dobverő behajít, ami kell, ledübörgés.
A Methexis műsorára már mindenki szerelmesre itta magát, és velük áriázta a legnagyobb slágereket. Acélszííííív...vastüdő. :-)
Mivel hosszútávra voltunk berendezkedve, egyből kerestük is a kontaktust az ismeretlennel. Első körben a pultos lányokkal, aztán a többivel. :-D Csomó kép készült, ezek egy része a galériában, más része még levadászás alatt van. Mindenki nagyon kedves volt, bár az előző koncertről megjegyzett arcok közül alig 1-2 "karakter" tette tiszteletét most (azért a" felmosórongyos srác" eljött). :-) A buli végével az emberkék jó része is eltűnt, míg végül egyedül maradtunk, a pultos kisasszonyok, és egy vállalhatatlan részeg, szléjertetovált Bob társaságában, aki jó két órás kitartó munkával csak-csak el bírta érni nálam, hogy "kikísérjem". A lányoknál már korábban elszakadt a cérna, de hát technikai lehetőségek hiányában csak üvöltözni tudtak. Balhé nélkül nincs buli. :-)
Közben persze ömlött a szesz, úgyhogy már világosban landoltunk a kandalló mellett leterített pokrócokon, majd magunkra erőltettük az alvást. A magam részéről úgy kábé másfél óra után feladtam, és Maci meg Ricsi is csak kevéssel bírták tovább. Mapett, és Csabi a buszban szunyáltak, Ők jártak jobban. Csabi legalább 7 óra alvásról számolt be, Mapett meg a Bence által kifejlesztett "kötözzük oda magunkat a biztonsági övvel a székhez, és lógassuk előre a fejünket" pózban abszolvált némi regenerálódást. :-)
Ébredés után még kábé egy órát töltöttünk helyben, megismerkedve a délelőttös pultos lánnyal, aki még azalatt vette fel a műszakot, hogy kerestük a helyünket a "világban". Persze nekünk Ő teljesen újnak hatott. A főnök úr is beugrott, aki szintén nagyon kedves volt, ezúton is köszönjük Neki a koncertet! :-)
Tovább indulva Dombóvárra elsőként a Teszkó felé vettük az irányt. Leteszteltem, hogy a citromos Gösser el bír-e látni három alapvető szükségletet ebben a helyzetben (éhség ellen cukros, szomjúság ellen kellően híg, másnaposság ellen mint gyógysör). A végeredmény: igen, de legalább kettő kell belőle. :-)
A többiek is magukhoz vették a kaját-piát, és az út további része javarészt az anyagcsere folyamatokról szólt. Szegedre is beugrottunk ez ügyben, konkrétan a Szolnoki törzshelyét támadtuk be (Szezám Étterem), mivel nem volt velünk, hogy megvédje. :-) Kiválasztottuk a legmasszívabb pizzaszeletet, a legdurvább gírosztállal, és a messze földön cudar tökfőzelékkel, aztán az illemhelynek is elláttuk a baját. Nem lehetett szórakozni. :-) A fejünkből is próbáltuk kitakarítani az aktualitást vesztett hangokat, így ment a zene szemezgetés. Régitől az újig, hip-hoptól a köcsögcore-ig minden lepörgött a lejátszóban. Sok olyan helyet megvizslathattunk nappali megvilágításban, amit két hete már láttunk éjszaka, mivel jó hosszan ugyanarra döcögtünk, mint legutóbb hazafelé. A Duna felett, és az M6-os alatt átkelve aztán egy gyönyörű-vadregényes tájra érkeztünk. Az út mondjuk, mint az ökörhugyozás, úgy kanyargott, ígyhát gyök kettővel haladva, kényelmesen egy óra alatt értünk Dombóvárra. Oh Yeah! MothaFuckaaa!!
A GPS jól bevitt az erdőbe a városban történő keresgélés során. Végül a legvalószínűtlenebb, visszafordulás-gyanús helyen rátaláltunk a csarnokra. DVMSE kisterem néven sok félreértésre adhat okot.
Minden lényeges szempontból úgy néz ki, mint a szolnoki Olajcsarnok, a Metál Liget idején, egyedül csak lelátók nincsenek.
Viszont akad egy óriási fesztiválszínpad, két orbitális hangfal torony, 8 szubláda, egy ránézésre 800 fős terem, emeleten hatalmas öltöző, kétering-pálinka-ingyensör-energiaital-100litereskondérbanpörkölt, vagányság. :-)
Megcsináltuk a beállást, kényelmesen átöltöztünk, lepacsiztunk az összes bandával. Az imáink is meghallgatásra találtak, hogy ne kelljen túl korán kezdenünk, és wellcome drink címszó alatt leküldtünk egy feles izomállat-párlatot. Uhh. A szó szoros értelmében leszakította a pofánkat.
Bár a hat zenekarosra tervezett este végül négy bandával lett megtartva, a kezdésre már egész takaros kis embermennyiség összegyűlt. Előre nem jöttek nagyon sokan, viszont volt korlátnak feszülő első sor, laza pogó, ácsorgó-odafigyelő emberkék, hedbengelők, és nagyjából minden "kasztból" egy csipetnyi, ami egy fesztivál közönség soraiban előfordulhat. :-)
A Maraton óta nem játszottunk ilyen méretű színpadon (ja tényleg, azelőtt se :-D), és bár ezen sokkal kevésbé hathattunk elveszettnek, mint amott, a hangzás azért megfingatott rendesen. Értem ezt úgy, hogy mivel a helyiség szemközti faláról visszapattant a hang, és végre-valahára találkoztunk egy olyan hangosítóval, aki nem fukarkodott a kontrollal, tulajdonképpen 120%-t hallottam mindenkiből, ami nagyon zavarba ejtő az esetleges rontások elkerülése során. Feszültem, mint az állat, hogy pontosan játsszak, de közben azért a búrám is rázzam, és igyekezzek lépést tartani Macival, aki mint az őrült rohangált a színpadon folyamatosan, és üvöltött, mintha ma csinálná először. :-)
Csabit sem kellett félteni, rögtön a Say STOP! első verzéje alatt szétrúgta a duplázót, amit több-kevesebb sikerrel a szám közben próbált megszerelni. Csak nagyon kicsi hiányzott, hogy beégjünk vele, és abba kelljen hagyni félúton, de hál' istennek nem így lett. A Detkemp előtt gyorsan összedobta, és innentől a buli végéig gondtalan atmoszférában lebegtünk. :-)
Újból elküldtük a You Suffer-t Kolinéknak, ezúttal jobban be is talált a poén, röhögés visszhangzott mindenhonnan. :-)
A záróakkord beütése után mindenki tetszését nyilvánította, vissza is tapsoltak volna, ha visszajöhetünk, de ugyebár ezt a kompromisszumot már előzőleg megkötöttem, a kezdés halogatása érdekében. :-/
Ment a pacsizás, a mély ládákról leugorva jól be is ütöttem a fájós térdemet. :-/
Eltakarítottuk a motyókat a Moby Dick útjából, aztán bevettünk magunkat az öltözőbe. Nyilatkoztunk egy sor baromságot egy kedves kisasszonynak, aki majd interjú fedőnév alatt publikálja is a Fémvár.hu portálon. Ajánlom mindenkinek figyelmébe! Nagyon kedves dolgokat írtak rólunk a koncert promózása közben, úgyhogy abszolút respektáció! :-)
Mindenkivel minden sztorit leegyeztettünk, igyekeztünk népszerűsíteni Inside My Head-ék köztudatában a legperverzebb szokásainkat (mérges sárkány, csereverés, sánta félszemű kutyakalóz, stb...), hátha egyszer 'Újvárosban is elég népszerűek lesznek ahhoz, hogy Viri is benne legyen a pulykázásban. :-)
Duma-duma-sör-sör-pörkölt-pörkölt-kerítésszaggató-lófingató-őrület. Királyság volt. :-)
Valamilyen úton-módon még másfél mikrobusznyi, szolgálatban lévő rendőr is beszabadult a bulira, de ez a része nem teljesen tiszta előttem, így inkább csak a tényt mesélném el, nem a pontos részleteket. Kár érte. Szaftos. :-D
Mindenen túlesve, az Inside My Head zúzdáját is felelősséggel fogyasztva, puszi-puszi-nyakbaborulás, elköszöntünk, és hazagyüttünk. Életemben először (sofőrködés híján) én is átéltem a teleportálást, amit Bence szokott, amikoris lehunyom a szemem, és hirtelen otthon vagyok. És vicc az egész, de tényleg nem realizálódik, hogy aludtam. Belülről annyit vettem észre, hogy egy pillanatra csukva volt a szemem. Persze minek magyarázom, hisz biztos vágjátok! ;-)
Hazaérve még felmotyóztunk a lakásba, gyorsan felugrottam bejelölni az összes csajt, és mindenkit, akire bármilyen szinten is emlékszem a bulikból, valamint kidobni egy KÖSZI-t, amit most tényleg nagyon komolyan gondoltam. Zseniális hétvége volt, tényleg, és köszönet érte név szerint MACINAK a beugrásért, CSABINAK és MAPETTNEK, RICSINEK a csatlakozásért, PROZLIK CSABINAK az Orosházáért, KINGÁNAK az reggeli kávékért, SMICINEK és KINCSVERŐ CSABINAK a Dombóvárért, SZARVADI ADRINAK és JUCZI NIKINEK a fotókért, ANDINAK és NOÉMINEK a kedvességért, ÉRSINEK a nagy monszterbuszért, MINDEN ELKÉPZELHETŐ ZENEKARNAK és TAGJAIKNAK, zsír volt együtt zúzni, és persze NEKTEK!
Találkozunk szombaton a Dürer Kert-ben, KEEP IT REAL, REDNECKZ!! :-)
Rákendroll!
TGer

Címkék: anno pécs el orosháza kávézó pálya dombóvár sárkány inferno mérges iparos bátaszék dvmse csereverés

Pókerünk vót, örülünk. :-)

2012.03.26. 04:51 | TGer | Szólj hozzá!

Höjj Hombrez!

Úgy döntöttem, csak firkálgatok pár sort, mintegy naplózás céljából. :-)
Először is, a félreértések elkerülése végett, pár szó a múlt hétről, ami nem kapott külön bejegyzést, az év végi posztban lefektetett újraértelmezés alapján. :-) A békéscsabai buli leginkább csak a jellemünkön acélosított egy sort. Aki követ minket a frászbukon, láthatta, hogy irkáltunk ezt-azt, aminek - elárulhatom - a java része ironizálás volt. Igyekeztünk viccesen felfogni a dolgot, "nevetni magunkon". Történt ugyanis, hogy a kedves szervező kollega rútul átbaszta a mi, és az Open Doors bár főnökasszonyának buksiját is, így egy kicsit szarban maradtunk anyagilag (csak a véletlennek köszönhető, hogy elhozott hazáig a járgány), és hát álszenteskedés lenne elhallgatni, hogy a buli sem volt épp egy non-pluszultra. A srác szerzett mellénk három hipertrendi emó/hácé bandát, és ezzel együtt hasonló közönséget is, akiket a mi "őskövületnek" titulálható metál muzsikánk gyakorlatilag elijesztett, lényegében a kutya nem volt kíváncsi ránk. Szégyen-nemszégyen, leszarom, így volt. Az egyik bandával kishíján sorozatgyilkolásba is fulladt egy okfejtés, mivel úgy vették fel a nekünk beígért zsetont, hogy közben a mi cuccainkon játszottak, és mellesleg az egész este a mi kezdeményezésünkre szerveződött. Amikor legutóbb 'Csabán jártunk, még az ún. Party Infection koncertsorozat keretein belül játszottunk, amit két fiatal úriember csinált kooperációban. Nemrég Ők "szétmentek", és az alapján, amit a pletykákból le tudtunk szűrni, azt hittük, hogy a jó oldalra álltunk. Kiderült, hogy nem. Nem akarok szart dobálni, vagy hisztis kölyök módjára eljátszani a sértődöttet, csak úgy gondolom, a levont konklúziókkal együtt indokolt, hogy kidumáljuk magunkból, ami volt. Ez a szerencsétlenkedés erősen rányomta a bélyegét a turné kezdetére, így erősen rajta kell lennünk, hogy visszaszerezzük a jókedvünket. Természetesen értek pozitív benyomások is, volt pár nagyon rendes arc, 1-2 öreg rocker, két másik - tökkorrekt - banda, a hely személyzete, és nem utolsó sorban a főnökasszony, aki nagyon igyekezett korrigálni a dolgot. Egyszóval, igyekszünk arra emlékezni, ami jó volt a dologban. A ****** zenekar énekesének pedig üzenem, hogy ha már amúgy is a Fájdalom a középső neved barátom, jobb, ha kibaszott messziről elkerülsz a továbbiakban!
Snitt. Március 23, péntek, délelőtt. Már három napja küzdöttem a megfázással, így csütörtök estefelé úgy döntöttem, hogy rommá iszom magam kerítésszaggatóval, hogy kipucolja belőlem a nano-férgeket. Meg is történt, kurvajót aludtam, rendesen szelőzött a búrám, tele voltam energiával, de valami mégsem volt jó. Áh, megvan, a nap már túl magasan jár, behalt a telóm, nem csörgött, 3 órával később keltem, minthogy találkozóm lett volna, Artúrral. Szerencsére nem gyilkolt le, csak kölcsönadta a gitárját, hogy legyen tartalékba. Köszi Arti! :-) Beugrottam Pókmenhez a - termékmegjelenés - Gitárcentrumba ;-), hogy segítsen kicsit rendbe szedni. Köszi Pókmen! Hazajöttem pakolni, szervezkedni, trekklistát nyomtatni, kapkodni, stresszölni, kávét kifuttatni. Délután dereka táján befutott Csabi és Mapett, lepakoltunk, go. Apropó, ezúton is köszi a Till We Drop-os srácoknak a buszért, nyakig a Monster logókban, tök macsós volt! :-)
Szegeden aránylag könnyedén megtaláltuk a Noir-t, sínre tettük az alapokat, megjöttek a zenekarok, bepótoltuk az ismerkedős köröket régről és kevésbé régről. Bence és Evi is csatlakoztak, akik előző nap már nyomultak ugyanitt az Over My Dawn-al, és Oros Norbi, diszkrét cikk-cakkban sétálgatva a "boldogságtól". Frankón az egész délutánt pusztulkodással töltötték Bence kérójában, képzelhetitek. Mapettet amúgy lépten-nyomon felismerték, főleg a keverőpultokban munkálkodók, főleg az Insane-ben eltöltött aranyifjúság nyomán. Itt is lett rögtön vagy 10 haverunk, akikkel aztán elnosztalgiáztak, amíg a tettek mezejére nem léptünk. Kurvajó sztoriik vannak, nekünk "taknyosoknak" király volt hallgatni. :-)
Kezdődött a móka. A Note Of My Death-es amigokat már ismerhetitek az orosházi beszámolóból, azóta formálódtak valamelyest, de még mindig metálkór, hálistennek nem épp azzal habitussal, mint amivel 'Csabán találkoztunk. Rendes srácok, jól zenélnek, de úgy tűnik nem igazán kényezteti őket - sem - a sors, mivel a buli végeztével úgy döntöttek, hogy nem bírják bevállalni a Dunaújvárost. Nem tudom, hogy ez miért pont ott, és akkor derült ki számukra, de lelkük rajta. Mellesleg az tény, hogy elég kevesen jöttek el pénteken, és tudtuk is az okát, mivel a szombat munkanap volt, amivel sajnos a koncert szervezésénél még nem tudtunk kalkulálni. Hát bassza meg, nem lehet micsinálni, valami mindig van, a leosztott kártyákból kell tudni játszani. Utánuk zúzott a Moratorium zenekar, Ő rájuk már egy fokkal többen megmozdultak. Izom death metal, nem viccelnek. Szonti, aki nemrég érkezett Hozzájuk az énekposztra, annó még nálunk is jelölt volt, mielőtt Bencét megismertük. Ezidáig nem is hallottam más bandában, de ütősen tolta, úgyhogy örülök, hogy megtalálta a helyét! Nyomtuk mi is, nagyon rendben volt, aránylag sokan jöttek, és bár nem alakult ki egy óriási pankráció, az arcokon azért tükröződött a masszív odafigyelés, ami ugyanolyan jó. A többi bandák is bejöttek megnézni, ami ilyen helyzetben külön megtisztelő. Ízelítő:



A Feral Clarity zenéjének már előzőleg utána néztem, mivel Őket ezidáig nem ismertük. Kiemelkedően jó oldschool-göteborgi, és grúvmetál témákat vegyítenek, játszanak Lamb Of God-ot, nem is kell több. Respekt!
Buli után elugrottunk még egyet kajálni. Norbi már nagyon be volt rúgva, és vagy egy óra hosszatt csuklott. Szerintem afféle időutazást élhetett át a koncert közben, mert ahogy befejeztük, 3 percenként kérdezgette, hogy "ennyi volt? már vége is?", pedig kifejezetten hosszú, 13 számos repertoárral mászkálunk most (a tavalyi turnékon 8-9 nótát toltunk, Ő pedig simán hozzá is kellett, hogy szokjon). A buszpálya melletti zabáldában aztán embertelen ordenáré módon magunkba csavartunk egy raklap gíroszt, és közben izomnagy hülyeségeket beszéltünk, amit az átlag 40 másodpercenként arra elhaladó rendőrautókból szúrós tekintetekkel honoráltak. Kevés a közbiztonsági személyzet, sokaveszedelem, jók a pogramok, csak sok köcsög van. :-D
Összerámoltuk a cuccot, pacsiztunk mindenkivel, és bevettük a Bence-rezidenciát. Dumáltunk még vagy 2-3 órát, erősen elhajolva ismét az altesti poénkodás irányába, pulykáztunk, filtereztünk, eltoltuk a sánta-félszemű-kutyakalózt, és negyed óránként vetettük fel, majd szavaztuk le az éjjelnappaliban történő bevásárlás ötletét, ami egy masszív lerészegedést eredményezhetett volna. Végül pár sör után az alvás győzött, abból sem sok.

Az aktuális vesszőparipáink egyébként az alábbi videókból származnak. :-)
Úgy döntöttem, hogy beágyazni azért picit sok lenne, nem szándéxom átmenni puruttyába, de csekkoljátok csak linkről, lehet pusztulni. :-D

http://www.youtube.com/watch?v=Ik1wfStNShE

http://www.youtube.com/watch?v=XRKpAUpbaDU&feature=related

http://www.youtube.com/watch?v=yrUkTlQdQsQ&feature=related

10 körül már talpon voltunk, kávé-kakaó-bolt-sztorizgatás. Norbi egy fotelben aludt, és hát nagyon durván nézett ki másnapra. Mivel volt helyünk a buszban, meginvitáltuk 'Újvárosba, hogy mozogja ki magából a másnaposságot, vagy nemes egyszerűséggel rúgjon be újra. :-) Elmentünk egy nagy össznépi zabálásra, aztán indulás tovább. Mapettel végigdumáltuk az egész utat, amit nagyon értékeltem, gecijól beilleszkedett már most. Régebben sokkal kevesebb volt az érdemi szövegelés, leginkább csak az alsó tagozatos hányós-tarhálós-diszkriminatív poénoktól, és az ezek kiváltotta - indokolatlan - nyerítéstől zengett a busz. Azért persze ne féljetek, nem múlunk el hülye gyerekeknek lenni, csak ez most így jól esett. :-)
Újvárosban már egy fokkal nagyobb bajban voltunk a Kaptár Music Pub megtalálásával, de szerencsére nem többel. Ide is elsőként érkeztünk (nahát), becuccoltunk, kényelmesen. A molinó falra rögzítésével akadt egy kis technikai problémánk, amit Csabi és Mapett sikeresen megszakértettek azalatt, amíg én szintén sikeresen felhajtottam egy fúrót, egy marék csavart, és ötven méter kábelt, a hozzá tartozó jómunkásemberrel együtt, persze feleslegesen. Zsír. :-) Szépen gyülekeztek az emberkék, megjött a Wrath of Azazel, és alig fél órával utánunk Moratoriumék is, ami a Szegedről történő indulásuk ismeretében vagy fele olyan hosszú utat, vagy 220-as átlagot záró "közlekedést" jelentett, minden esetre nem faggatóztunk, hogy hogy csinálták. Bűvésztrükk. ;-)
Az egyik szegedi hangosító, akinek 'Újvárosban is bejárása volt ide-oda, borzasztó körülményekre próbált meg minket felkészíteni előző nap. Nem tudom, hogy csak nekünk szeretett volna egy kellemes meglepetést, vagy gonoszkodott, vagy aktualitását vesztették az állításai, vagy mivan, de nekem nagyon tetszett a Kaptár. Kényelmes színpad van, széles is, mély is, szőnyeggel burkolt, nem csúszik, nem gyűrődik, nincs miben hasraesni. A közlekedés is kényelmes, a lépcső - bár meredek - nem csúszik, az emberkék faszán el tudnak terpeszkedni a bokszokban, a pultos lányok gyönyörűek, minden raj. Bizonyára azok is jól érzeték magukat itt, akik nagyon nem jöttek meglátogatni minket legutóbb a Terminál klubban. Bocsi, de ez a helyzet, a blogban nincs cenzúra. ;-)
Bár a hangosítás nem volt épp egy A38, úgy döntöttünk, hogy nem fog ez minket annyira zavarni, hogy bármi emiatt legyen élvezhetetlen. A dupla koncertes hétvégéken a második nap már amúgy is olyanok vagyunk, mint a partra vetett hal. Már minden kerék kidurrant, minden húr leszakadt, minden membrán megroggyant, az énekes berekedt, a másnap a gyomrunkat csavarja. Általában. Így hát a Moratorium rázendített, mi meg mentünk asszimilálódni. Díszes társaság gyűlt össze, csupa METÁL arc, sok haver. Viri, Sanya, JanóMisi, Morhordék, meg még vagy huszan, és egy csomó ismeretlen. Többen beszámoltak arról is, hogy láttak már minket régebben, és bár a zenénket nem igazán vágták, arra az egy dologra kivétel nélkül mindenki emlékezett, hogy a Szolnoki lecsekkoltatta velük, hogy ki a Jóska. :-D
Viri ugyan felvilágosított, hogy ez a hely jobban megy annál, hogy a jelen levő embermennyiség soknak számítson, én azért nem voltam elégedetlen, pláne a legutóbbi moccanásunkat magasan verte a hangulat. Csak páran hanyagolták a megjelenést, akiket fejben bírtam tartani, de hát Ők majd összeszégyellik magukat. ;-)
Lezúztuk a bulit, király volt minden, jóval aktívabbra sikerült az összkép, mint előző nap (mondjuk a Noir színpada egy jégpálya, alig mertem megmozdulni, be is állt a csípőm a félórás terpeszben állástól). Sokan megnéztek, és voltak akik tudták, mi az ábra, számcímeket, dalszöveget, ésatöbbi. Királyság. :-) Plaskov, a Moratoium gittyósa még előzőleg odaígérte nekem a kajáját, mondván, hogy nem éhes (nem is emlékszem már, hogy hogy került szóba a dolog), egy rántott húst krumplival, amit felhozott a színpadra, mondván, hogy el ne felejtse. A srácok nagyon röhögtek. Köszi Plaskov! :-D
A Wrath Of Azazel zenéjét ezidáig nem vágtam, de nagyon kellemes dallamos death, csajgitárossal, sok szintivel. Nem éppen az én stílusom, de elismerésem Nekik, mert a kategóriájukban nagyon szépen megvalósultak, pontosan, feszesen játszottak, zsír volt. Norbi közben sokat segített, vigyázni a motyókra, cédét árulni, ésatöbbi. Ezutóbbiban egész sikeres is volt, bizony, jóképű gyerek, ez nem lehet véletlen. :-D
Mire vége lett a bulájnak, már lefáradtunk, úgyhogy horgony fel, cuccolás, köszöngetés, búcsú-pulykázás. :-D A srácok, akik az est jó részét a busz melletti gengeléssel töltötték, ragyogóan lemerítették az aksit a nyitva tartott ajtóval (pontosabban, az emiatt világító belső lámpákkal), így még Bekő Tóni úr is csatlakozott a társasághoz, aztán szépen hazaaraszoltunk.
Vasárnap délelőtt összegeztük a látottakat, a vidéki szektor a vasút felé vette az irányt, én meg elkezdtem ezt pötyögni. Zsír volt a hétvége srácok, köszönjük mindenkinek, elsősorban azoknak akik eljöttek, valamint Noir Bettinek, Tóth Zolinak, Note of My Death-éknek, Moratoriuméknak, Feral Clarity-éknek, Wrath of Azazel-éknek, és mindenkinek aki bármely módon is részt vett a kalandban!
Pénteken Pécsett rendezünk ultrasúlyos southern-orgiát, szombaton pedig - első ízben - domborítunk Bátaszéken. 200 kabala lesz a sör, aminek beláthatatlan következményei lehetnek! :-)

Képek a galériában!
Köszönjük, hogy Velünk lógtatok!
Cső!
TGer

Címkék: én szeged dunaújváros sánta érted félszemű cojones pulykázás anyádnak börtönviselt csöveskukoricák filterezés kutyakalóz tolom

MINDEN - csupa nagybetűvel. :-)

2012.02.22. 18:57 | TGer | Szólj hozzá!

Cső!

Végre-valahára birtokunkba kerültek a infómorzsák, amelyek megszerzésért végiggyilkoltuk az év első másfél hónapját! :-)

Nem túl hosszas keresgélés, de annál hosszabb dilemmázás után eldőlt, hogy az új bőgősünk Lehelvári "Mapett" Péter lesz, akit a Checkpoint Charlie-ból, és korábban az Insane-ből ismerhettek! NAGY TAPSOT! :-)
Gitáros fronton egyelőre nincs előrelépés. Az elmúlt két hónapban rengeteg lelkes, és pár motiválatlan sráccal is kereszteztük egymás útját, viszont a "minden helyzetre történő felkészülés" jegyében gőzerővel dolgozunk a repertoáron négyesben, hogy a márciusban startoló turnén a jelenlegi felállással is a maximumot nyújthassuk! Persze ez nem jelenti, hogy nem is lesz gitáros, mindösszesen csak a csodára nem várunk tovább.

Mapettel egyébiránt bővebben is kifejtjük a jelenlegi helyzet előzményeit, következményeit, valamint lényegét, holnap délután 3-tól, a RockVilág Online Rádióban! Tessék minket meghallgatni sok szép-jó-kedves-érdekes dolgot mesélünk majd! :-)

http://www.rockvilag.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=3708&Itemid=4

És végezetül a lényeg, a TAVASZI TURNÉ!!
Jól látjátok, a dátumok és a webcímek közötti sor arra utal, hogy vannak még folyamatban lévő ügyeink, ahonnan nem kaptunk válaszokat időben, így a következő pár hét/hónap alatt bővül majd még a lista!

Gyertek mindenhová-minél többen-minél szélesebb vigyorral, mi meg majd jól megkenjük a...vajaskenyereteket! :-)

Pusza!
TGer

Címkék: charlie új dátumok tavaszi tour turné basszer checkpoint bőgős mapett

Így telt el január...

2012.01.28. 23:33 | TGer | Szólj hozzá!

Hejhó Rednekkz!

Hogy tetszett az előző poszt?
Párszor, ahogy visszaolvastam, rá kellett jönnöm, hogy kifejezetten jól éreztem ezt a kétezertizenegyre keresztelt időgörbületet...node elég a merengésből. :-)

Újra felvéve a történet fonalát, immáron tény, hogy átformálódunk. Szűccsel párhuzamosan Sanyiban is felmerült, hogy jegelné a zenekar körüli aktívitást. Mivel a kezdeti tagcserék tapasztalata azt mutatja, hogy aki menni akar, azt engedni kell, békés megegyezéssel elbúcsúztunk. Az okokat nem feszegetném, de nincs semmi gond, aki kíváncsi, annak szívesen mesélek személyesen, feltéve, hogy inspiráló mennyiségű sört biztosít. :-)

Mivel a srácok utódait már majdnem megtaláltuk, aggodalomra semmi ok, ez nem eredményez leállást. Szusszanunk egyet, írunk pár számot, aztán márciustól indul a turné. Ha mázlink van, és sikerül elkapni pár ihletett pillanatot, a tavaszi koncerteken már elpengethetünk Nektek egy-két új témát!

1-2 héten belül érkeznek a dátumok, és bemutatjuk az új kollégákat is, aztán belevetjük magunkat a sűrűbe. A további tervekről meg majd még pletykálkodok...hamarosan... ;-)

Addig is...
Mötál Belítek!
TGer

BUuööááaahhÉK! :-)

2012.01.01. 15:52 | TGer | Szólj hozzá!

Csókolom-csókolom! :-)

Nos, hát, ahogy ígértem, terítéken 2011, nem szarozunk. :-)
Jó nehéz feladat, tévedések nélkül összekaparászni minden emléket, ami fontos volt az óévben, de azért remélem, hogy menni fog! :-)
Januárban, minthogy az lenni szokott, kapkodtunk a szervezéssel. Sebtiben elhatároztuk, hogy beszopjuk magunkat a Cadaveres elé. Bőnyál kellett hozzá, de megy az nekünk. :-D Levajaztunk mellé még pár önálló bulit, hogy kitermeljük valahogy a költségeket, és 28-ával bezárólag elkezdtük az első, valódi, kézzel (s lábbal) fogható, országos, kibebaszott, TURNÉNKAT. Dejóeztígykimondanibaszki. Szombathelyen jártunk először. Új barátok, satöbbi. Bence azóta is emlegeti, hogy milyen kurva rengeteget (jó 10 percet) kellett gyalogolni a kocsmáig hajnalban a kolitól, ahová elpakoltak minket. :-) Másnap Győrben kurvajó közönséget, és egy, az utca hőmérsékleténél jó 3-4 fokkal hidegebb öltözőt kaptunk. Az összeizzadt pólóm csak úgy koppant a földön, ahogy levetettem. :-D Murphy kománk be is számolt rólunk, bár még nem tudta, mivel áll szemben. :-)
http://www.viharock.hu/modules.php?name=News&file=article&sid=4150

Később persze meggondolta magát:
http://www.viharock.hu/modules.php?name=News&file=article&sid=4370

Aztán meg már régi barátokként üdvözölt:
http://www.viharock.hu/modules.php?name=News&file=article&sid=4679

Két héttel ezután már Kill Béla fedőnév alatt csapattuk. Elsőre megijedtünk tőle, hogy a Just Four is csatlakozik (nyílván azért, mert kibeleznek minket, mint egy disznót), de nem volt mitől parázni, gecijó arcokat ismerhettünk meg Bennük. :-)
Meglátogattuk M'óváron a Faházat, ami a rendkívül sikergyanús Wittman Antal parkban terpeszkedik. Ez csak azért érdekes, mert itt nálam a panelban, ahol a banda is gyakran csövel, ugyanígy hívják a gondnokot. Bár nem komáljuk a csávót, attól még tökéletes, kifogyhatatlan poénforrást képez. Fedőneve: Az Öreg Zsidó. :-)

Tapasztaltuk az A38 hajó hatalmas színpadát, gyönyörű-kristálytiszta hangzással. Ajjajjajj, van még mit tanulnunk, mire kitöltjük aurával. :-D 

Másnap reggel fotóckodtunk, mert hát ki kell nézni valahogy.
Lőttünk pár macsósat...
...pár zombisat...

...és pár "vállalhatatlant" is. :-)

Zentán olyat zúztunk a szerbiai cimbikkel, hogy kettéhugyoztuk tőle a vályogfalat. A lényeg egyedül az, hogy zsebben a lé...

Aztán a lemez is megjelent nagy nehezen.

Szép lett ugye? :-)

Volt aki kritizálta...
http://www.heavymetal.hu/kritika.jsp?id=3434

...aki csak simán beajánlotta...
http://www.viharock.hu/modules.php?name=News&file=article&sid=4272

...és aki materializálta, (szerencsére) az objektivitás teljes mellőzésével. Hála érte! ;-)
http://vaskarc.hu/articles.php?article_id=350

Bemutatni is sikerült, a Dürer nagyteremben, szűk 3600 másodpercre óriási királyok voltunk. :-D Még a rádióba is bekerültem, hogy reklámozhassam, élő webcam, hállelúja! A Replikát ugyan beszippantotta a hatóság, de ott ette meg a fene, majd bulizunk velük máskor, ha Ők is úgy akarják. :-)

Szekszárdon egy Spar tetején durvultunk, Kecsón nagyobb volt a backstadge, mint a koncertterem. Pécsről hazafelé a benzinkutas srácnak adtam el a napi utolsó cédét. Miskolcon az egész utcából elszállt az áram. :-D Dunaújvárosban egy szarban úszó budi vidított fel, mert hát a konkurencia úgy lenyomott minket, mint a bélyeget. :-/ Debrecenben Bencét drogdílerré avatták a járókelők, hazafelé 4szer álltunk meg hányni. :-D Győrben ufókat láttunk, és gyarapítottuk a szállóige gyűjteményt, természetesen ismét egy kőgecikemény parti után. Jajajajajajajajajaahaahaahaérdekes.

Május (ezen kívül) még a Rockmaraton beszavazásról szólt. Éjjel nappal ezen pörögtünk. Durva dzsungelharc volt. Minden létező etikai határt szétfeszített. Nyertünk. Oh, YEAAAH.

A nyár első buliját majdnem bebuktuk. Szlovákiába menet minden összejött. Sanyi leamortizálta a MÁV-ot, aztán 70 kilóméterrel túlmentünk a lehajtón, aztán 3 óra késéssel beestünk. Szerencsére akkora csúszás volt, hogy maradt minden a megbeszéltek szerint. Slytract-éknek viszont jövünk egy vezekléssel, mert a csúszás, és a szarkavarás miatt már nem léptek fel aznap (a platóra). :-/

Másnap Túrkeve kurvanagy pozitív csalódást okozott. Lévén, hogy ez is egy verseny volt, már csak úgy rutinból is kénytelenek voltunk megnyerni. Legjobb lettünk zenekarozásból, dobolásból, gitározásból. Bezony.

Következett a Rockmaraton. Akkora sznobság volt, hogy még sofőrünk is volt. Ugyan az emberkék elég szellősen gyülekeztek, azért megint csak nagy dolog történt. Óriási színpad, egész elveszettek voltunk rajta. Én kurvajól éreztem magam, de Szűcs nem, és le is orombított minket alaposan, mert hát nem szabadott volna úgy ellazázni a hazautat, hogy alvás nélkül kelljen dolgozni mennie. Lejtőre is kerültünk, sajna. :-(
Mondjuk én eztán már nem zavartattam magam semmi miatt, visszamentem, és végigbuliztam az egészet, Oros Norbi (akinek akár oklevelet is adhatnánk a zenekar körüli aktivitásának elismeréséül) besegített. Roadoltam az Ill Nino-nak, és felfújható formában is helyettesítettek. Durva volt. :-)

A fesztiválszezonra keresztet is vetettünk, az Agrock-al bezárólag. Hajnali fél4-kor kerültünk színpadra. Antiszocializáció volt. Ejnye. :-) Azért Bence még megnézte a Parkway koncertet a Hegyalján. :-)

Igyekeztünk a szabadidőnket is kreatívan eltölteni.
Bűvészkedéssel Paint-ben...

...kirándulással...

...kétkezi munkával...

...pihenéssel...

...öltözködési tanácsadással...

...eszközkészíttetéssel...

...a vallásos hagyományok ápolásával...

...evéssel...

...ivással...

...mezőgazdasági munkagépek forgalmazásával...

...Nedóval. :-)

Az ősz kezdetével már Redneck's Got Talent néven futottunk.

Fényárban úsztunk a Tattoo Expon, rekesz Monsterrel megtámogatottan. Háromszori visszatapsolás után is Békéscsabán. Háromszoros teltház (3x40 emberke :-)) mellett Mezőtúron. A kurva mikrobusz miatt kihagyva Erdélyt, és a klub földbe állása miatt Jászberényt. :-/ Kopasz thrasher-ekkel zúztunk Győrben, Artúr vendégszereplésével M'Óváron. Agresszív züllés közepette Orosházán. Kései órán K.k.1/2.1házán, percekre lebontva Debrecenben. Zsír volt.

Elkezdtük írni az új lemezt. És adtunk egy csomó interjút. Többek közt egy kétórásat a Tilos Rádióban! :-)
http://tilos.hu/index.php?form=archivum&y=2011&m=11&sel=2011-11-28

http://passzio.hu/modules.php?name=News&file=article&sid=22483

http://rocker.hu/content/view/1285/49/

http://www.viharock.hu/modules.php?name=News&file=article&sid=4277

http://underview.hu/cojones_interju_t_greg-el-163

Szűcs viszont kilépett. Ejnye. :-(
Bár Sanyi is jelzett ilyesmit, még bízunk benne, hogy jobb belátásra tér. Hiányozna a kis teste. :-/

Mindent összevetve jó kis év volt ez a tavalyi. Úgy gondolom, hogy feltett a térképre, és ezzel már bőven elértünk annyit, amennyit egy évnyi munkával el lehet. Mindig az a lényeg, hogy jól érezzük magunkat Veletek. És az üt először, aki igazán nagyot üt. És először. :-)

Maradtam tisztelettel:
TGer

Valamint a Herék, köszönjük, hogy velünk lógtatok! ;-)

Pusza!

Címkék: a egy 2011 boncasztalon

Da Túr Iz Óvör. Egy perces néma "felállás". :-)

2011.12.30. 05:35 | TGer | Szólj hozzá!

Hi!

Ha lesz újévi fogadalmam, valami általános, hozzáállásbeli változást fogok várni tőle. Például azt, hogy nem ültetjük át az életünket unalmas egymás-utánba, így a sztorikat sem. Ezzel a poszttal búcsúztatom a koncertenkénti naplózást, jövőre már csak azok a sztorik kapnak kijelölt helyet a blogban, amik valóban rá is szolgáltak. :-)
/nyílván azt az egy eshetőséget leszámítva, ha valaki más gondoskodik róla helyettem, amit bárki megtehet :-)/

A RockTár klubbot nem is értem, miért nem ismertem ezidáig. Sok koncert, és nagy koncertek, nincs is messze, és sokan dumálnak róla. Remek, gyerekek, remek. Hatalmas koncertterem, szintén hatalmas előtér kanapéndöglés céljából, és még egy ugyanekkora helyiség a bagósoknak. Beszarás. Olcsó pia, frankó melegszendvics. Külön játékterem, ha "sportolni" vágysz. Csocsó, billiárd, darts, meg minden f*szom, még egy Gitár Híró autómata is van. :-D

Időben megérkeztünk, behurcolkodtunk, mindenki pacsizott mindenkivel, biztonságérzet az egekben. Az est összeállítása is raj, 5 zenekar, bár az időbeosztással a helyszínen variálni sosem szerencsés. Smiciék előrébb jöttek egy helyet a listában, így másodikból negyedikek lettünk. Félsz ide vagy oda, mivel alig egy pár ember jött kezdésre, nem volt gáz. Elsőként a Social Rampage nevű formáció játszott, akikről annyit érdemes tudni, hogy a néhai Lazulalánc tagjaiból (nemtommekkora lecserélődés mellett) újraverbuválódott banda. A névválasztáshoz sajna nem tudok gratulálni (közösségi őrjöngés? ejnye...), de a zenéjük határozott előrelépés az elődzenekarhoz képest. Pincébe hangolt groove-ok, üvöltözés, metál. Lehet, hogy sokra viszik. Az Őket követő Eye Beyond Sight esetében fordított a szitu. Jó a név, jó a színpadkép, de a zene nem sokat adott számomra. Jó kemény, baszott sűrű, megáll benne a kanál, de nem elég karakteres, nem elég megkapó. Nyílván ez csak az én véleményem, a közönség fontosabb. A Bloody Roots-al tisztában vagytok, ha mégsem, tessék pótolni. Bár nem szakad ki a Moby Dick zenei világából, legalább a legjobb pillanatokat idézi.

A mi bulink annyiból volt fontosabb a többinél, hogy Szűcsöt búcsúztattuk. Hülyeség lenne úgy tenni, mintha címlapmacsók lennénk, ezért nem rendeztünk különösebb hírverést ennek, de Szűcs elhagyta a zenekart, és nem is tér vissza többet. Az okokról elég annyi, hogy nem jöttünk már ki egymással. Nem ugyanaz a srác már, aki volt, amikor belépett, és mi sem voltunk túl nagy tekintettel az életében keletkezett változásokra. A zenei ambíciói is nehezen voltak összeegyeztethetőek a törekvéseinkkel, ígyhát megérett az elválás. Az utódját még korai megnevezni, de több nagyszerű jelöltünk is van, és ez kurvajó, majd igyekszünk a legjobb döntést hozni.

A buli többi részét tekintve ugyanaz volt, mint bármikor. Zsírság-rajság-köménység, headbang, pogó, gyilkolás. Tetszett. A színpad kényelmes volt, az emberkék lelkesek. Eljászottuk amit kő, és időben átadtuk a helyet a Don Gatto zenekarnak, akiket remélem, hogy szintén nem kell bemutatnom. Bár szerintem kár a Fürgerókalábak-ért, azért ez is egy remek reform (áztákurvá milyet alliterálok itt nektek :-D), talán egyedül a poénos "lényeglátó" magyar szövegek hiányoznak. :-)

A Kevibül érkezők - kis túlzással - rögtön leléptek, én visszarakodtam a cuccokat a kocsiba, és maradtunk még egy kicsit lazulni. Jó lenne mielőbb visszatérni, de Árpi bácsi (tulaj) nem táplálta belém a reményt, ahogy eldumálgattunk, igen szűkös új évre számít. Namajd meglátjuk mi aztat. :-)

Debrecen esetében már szűkebbre szabhatjuk a sztorit. Az UnPlugged-ot, és "kitűnő" szokásaikat már jól ismerjük, miszerint 11-kor vége a koncertnek, kirúgdossák a rokkereket, és kezdődhet a diszkó. Ami valljuk be...gáz. A bulit megelőző 2 napot egy idegőrlő, képmutató, és teljesen felesleges huzakodással töltöttük. Kiderült, hogy nincs elintézve a cucc, és mivel mi úgy készültünk, hogy csak alapokat kell vinnünk, alkalmunk nyílt összeakasztani a bajszunkat a többi zenekarral. A vége persze csak az lett, amit előre tudtunk, és élőben már kábé vita nélkül. Szűcsöt itt már pótolnunk kellett, ezért eljött velünk Bucsi Laci, a Trendkillerz zenekar soraiból. Ha akarnám, akár el is árulhatnám, hogy Ő az egyik jelöltünk, de nem akarom. ;-) A kocsiban odafelé mindenkit a legrosszabbra próbáltam felkészíteni. Harcra, az utolsó vérig. Szerencsére nem ez lett, koppra kicentizve, 10 percel fellépés előtt estünk be, 1, azaz egy percbe sűrítettük az összes észérvet, amit az évek során kitanultunk a Maunika Show-ból, és már pakoltunk is felfelé. Kis technikai para, és persze mindenki akar még egyet hugyozni, és a faszom, de azért csak elkezdtük, és végig is pörgött a koncert, mint a gép. Jó sokan voltak (pláne a legutóbbi bulihoz képest), és vették, ahogy látszott. Bár menet közben igen konszolidált, kvázi csak headbang-re, és hey-hey kántálásra korlátozódó tombolás ment, a számok végén olyan toporzékolás tört ki, hogy csak lestünk. Nem kellett megkérni Őket, hogy üvöltsenek hangosabban. :-) Koncert után egyből pakoltunk, elfogtunk pár gratulációt, fotózkodás, ésatöbbi. Rövid smúz a régi cimbikkel, Andiékkal, Sepumark-al, és már gurultunk is hazafelé. Ez most így alakult. A hazaút adta. Nem aludt be senki, duma-ökörködés, és lévén, hogy mindjárt karácsony, még hugyozni is megálltunk minden második bokornál (amit nagyon szoktam rühelleni, egy átlagos túra esetében). :-) Keviben, Szolnokon, és Kecsón is sikerrel landoltak az arcok, én úgy kábé hajnal kettő magasságában horgonyoztam le NewPalace Rock City szívében.

Köszi a turnét Mindenkinek, aki eljött, mégegyszer elnézést az erdélyi, és a jászberényi köménymagtól, reméljük legközelebb minden csak durvább lesz! :-)
Szilveszterig még egyszer jövök, addig is tessék bulit szervezni, mindenből betankolni, és lelkesedni! :-)

Pusza!
TGer

Címkék: és gyász debrecen unplugged csend talent got néma kiskunfélegyháza tagcsere rocktár rednecks búcsúzkodás hullaszag

Merry X-Mas Redneckz!!

2011.12.24. 15:18 | TGer | 2 komment

Hohhohhohhóóó! :-)

Boldog Karit Picinyeim! :-) Az évet ugyan még nem búcsúztatom, de köszi a turnét MINDENKINEK, aki eljött, aki headbang-elt, aki pogózott, aki mosh-olt, aki stadgedive-olt, és persze a többi nagyszerű zenekarnak, akikkel igyekezhettünk lépést tartani!

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Ezévben még kétszer jelentkezem, egy ízben az utolsó két koncertről anekdotázgatunk majd, egy ízben pedig egy "különleges" poszt keretein belül, megpróbálom egy helyre gyűjteni az egész mothaf*ckin' év emlékezetes pillanatait!

Addig is zabáljátok hülyére magatokat, és tépjétek a csomagolópapírt, mintha csak húr lenne! :-)

Mötál Mindenkibe!

TGer

Rock for the Jackass :-)

2011.12.14. 21:45 | TGer | Szólj hozzá!

Höjj every1!

Bár jelen turnénk minden állomásán lubickoltunk a vulgaritásban, rekordokat dönteni mindig kellemes. Így a zenekar, 4db Igen, 0 Nem, és 1 tartózkodás mellett ítéli a képzeletbeli Aranyfallosz díjat Orosházának, a Legtürhőbb Parti 2011 kategóriában! Taps-fütty-ováció! :-)

Asszem ez nem lesz hosszú beszámoló, elég, ha a tények beszélnek.

Előszöris az, hogy turné összeállításakor ez a koncert volt a legkönnyebb eset. Villámgyorsan megegyeztünk mindenben. Bár a flyer-t kétszer is újra kellett gyúrnom, mivel a kedves résztvevő zenekarjaink lecserélődtek, a magabiztos alap kitartott a végsőkig. :-) A veszteség-listán a legnagyobb helyet Sanyi fedte habtestével. Elmondása alapján egész héten beteg volt, és csak azért nem szólt, hogy ne idegeskedjünk. Bízott benne, hogy jobban lesz, de szombat délelőtt már világos volt számára, hogy esélytelen eljönnie. Mindannyian elharaptunk egy fúbazdmeget, aztán beletörődtünk. Ezzel kifejezetten szellőssé vált a karaván, rövidebb szolnoki, és túrkevei megállókat beiktatva 3-asban döcögtünk le a busszal Orosházára, természetesen a full cuccaparáttal a puttonyban.

Eltévedés-odatalálás kategóriában is nyertünk. Chuck Norris-os határozottsággal eligazodtunk, annak ellenére is, hogy Kondoros és a 47-es főút között 35 kilómétert kellett zötykölődnünk egy már-már földúttá amortizálódott "csapáson". Új korában kábé 1 autónyi széles lehetett, de most már kvázi "nyílt terep, kövekkel". Nem kevés horror-fantáziakép rémlett fel, halott gyerekekről zacskóval a fejükön, a sötétből előbukkanó szellemkamionokról, szembejövő vonatokról. Jó volt. Aztán odaértünk. :-D

A Flamingo Klub kívülről egy szép nagy falusi udvarház, belülről meg...hogy egy modernkori klasszikust idézzek..."egy ócska kocsma, egy mocskos lokál". :-) Ezt ne vegye senki rossz néven, szerintem totál átjön a hangulat. Pepita kockás padló, a falon körbe párás tükrök, és az elmaradhatatlan csocsó-darts-billiárd-félkarúrabló. A koncerthelység mérete egész tetszetős, és a színpadé sem rossz, ha leszámítjuk, hogy sztriptíz rúddal is fel van szerelve, amit épp úgy pozícionáltak, hogy se előtte, se mögötte ne lehessen kényelmesen elférni, viszont rendkívül idegesítő... :-)

Ami még fontos, hogy az egész hodály 1 db radiátorról kapott fűtést, ami a kocsmahelység legvégében üzemelt. Érkezésünk előtt ugyan tettek egy kisérletet a befűtésre, egy gázpalack, és a hozzát tartozó rózsa segítségével (mely létezésének eredeti értelme a bográcsban történő főzés), de ez persze csak pofon volt a sz...  Az egyetlen mázlink, hogy az utcahőmérséklet is épp tavasziasba hajlott (7 fok), így megúsztuk fagyhalálmentesen. Ha már a hidegnél tartunk, képtelen vagyok eltekinteni a budi megemlítésétől, ahol valamilyen különös oknál fogva minúszba ment a mutató, és a lehellettel együtt a húgy is határozott felhőkben gőzölgött, megkönnyítve ezzel az ittasabb kolegák gyomortartalmának újraértelmezését a kritikus ponton. Ejnye.

Bepakoltunk, és átadtuk a terepet az Atrox Trauma legénységének. Kiderült, hogy a hangzás is valahol ott veszett el, ahol a belsőépítész stílusérzéke. Bár két hatalmas hangfaltorony állt a színpad két oldalán, úgy döntöttünk, hogy csak az éneket, és a lábdobot támogatjuk meg kihangosítással. A helység adottságai (tükrök), és a gitárok túlzott magasa (összeolvadva a szintén eléggé "repedtfazekas" cinekkel) mintegy láthatatlan akadályok, feküdtek közéjük, és az érthetőség fogalma közé.

A közönség mindemellett abszolút nem zavartatta magát. Ez jó dolog, de azért van árnyoldala is. Nem igazán láttam még ebben a szubkultúrában olyat, hogy az átszerelés alatt olyasmiket üvöltözzenek, hogy "cigánybűnözés ingyen is van", esetleg a szelídebbek azt, hogy "sok-sok-sok-akelások". Úgy tűnt, hogy közel teljesen mindegy nekik, hogy mi az ami szól, végigtombolták a műsort, és a Note Of My Death-ét szintén. A hangosító srác mesélte, hogy az előző hétvégén a mentők-rendőrök vetettek véget a bulinak, és nem is volt kérdés, hogy miért. A srácok, bár jószándékkal, de mindent megtettek, hogy a legveszélyesebb módon szórakozzanak. A padló egy jégpálya volt, és mindenki piájából jutott rá még egy kevés, valamint időről időre előkerült egy forma, aki mindenkin keresztül verekedte magát azért, hogy egy felmosórongy segítségével egyenletesen csúszósra kenje szét az egészet. Simán felmosott az pogózók lába között, nem érdekelte ki zuhan keresztül rajta. Beszarás.

A második sómennél egy seprű volt, de Ő (vélhetőleg) csak hadonászni vette magához, és időről időre leütött vele valakit, amikoris a haverja rövid időre elvette tőle. Bár emez úriember valszeg életeket mentett azzal, hogy felügyelte a seprűsgyilkost, azért maga sem érezte eléggé a talajt. Az Ő szakterülete az énekesek helyetti konferálás volt, mindezt úgy, hogy a teste, és a tudata (??) mindennemű összehangoltságot mellőzött. Miközben angyali hangon elmondta az összes udvariasságot, ami épp eszébe jutott, hogy engedélyt kérjen a színpadra történő felmászáshoz, a lába magától ugrott fel egy pillanat alatt, a keze magától tépte ki a mikrofont Bence kezéből, a szája pedig magától kanyarintott irodalmi igényességű monológot, olyan szintű artikulációval, mintha most a billentyűzet közepébe fejelnék, pontos idézet gyanánt... Nahát.

Mindent összevetve nem volt nagy gáz, bár az egész koncert olyan volt, mint egy verekedős jelenet a Bud Spencer-Terence Hill filmek fénykorából. Én élveztem, jókat röhögtem magamban, hogy mekkora suttyóság van. :-D Még a legalapvetőbb dolgokat sem közöltük menet közben (vegyécédét, tőcsdle, tapsojj, ugorj, stb...). Bár a képeken nem látszik (vakuval készültek), de a színpadon vak sötét volt, és ez nem egyszer meg is viccelt, amikor kétoktávokat kellett ugrálnom a gitárnyakon, valamint a sztriptízrudat is levettem tarkóval úgy ötször-hatszor, de azért remek kis paraszt buli volt ez. A csajok jók voltak, sikítottak is, egyik-másik őszintén, a pia sem volt drága, a tulaj és a csaposok jó arcok, nem is kell több. Reméljük legközelebb kevesebb monoklival gazdagonak a pogózni vágyók, és épp annyival lesznek többen, hogy a takarítószerekkel megáldott hazafiak el bírjanak vegyülni.

Hazafelé menet frissen-melegében egyeztettük is tapasztalatainkat, aztán szép lassan mindenki bekómált, nekem meg csak a kocsi előtt ugráló nyulak maradtak. Egyik-másik igen közel volt hozzá, hogy egy csattanással konyhakésszé varázsoljam, de ehhez nem voltam elég szerencsés, így (rövid túrkevei átszerelkezést követően), reggel 6-ra, földöntúli állapotban haza is érkeztem. Köszi srácok, király volt! ;-)

Galéria frissült, érkezett pár új kép a mosonmagyaróvári banzájból, és egy szűkebb válogatás az aktuális borulatról, gyönyörködni: indokolt. Osztán ott legyetek 'Félegyházán! ;-)

TGer

Címkék: trauma death parti of my ittas note rampage redneck türhő cojones atrox aztabetyárhétszencségit aranyfallosz pajtatánc

...kezdek morci lenni...

2011.12.02. 23:16 | TGer | Szólj hozzá!

Hi!

Na, szóval 'Berényben sem lesz koncert.

Elvileg azért, mert valami főbérlő (gondolom "épület tulajdonos"), kívülről bezáratta a helyet (Laza Tücsök). Az ok: több évre tehető közműtartozás. Lehet, ezzel kiteregetem a szennyesüket, de most pont leszarom, ahogy Ők is minket.

Ma délután kaptam üzenetet Nikossz barátnénktől, hogy hallott a bezárásról, de mivel nekem erről senki sem szólt, magam jártam utána. A srác, akivel a kapcsolatot tartottuk, elméletileg nem döntéshozó, szóval nem feltétlen bűnös, de elmondta, hogy Ő, és a többiek is, konkrétan elfelejtették, hogy lesz ez a koncert. Szép. De ami mégszebb, hogy nem is érdekli őket, mert nagy szarkavarás van éppen, és mindenki magát próbálja védeni (nehogy véletlen bevasalják rajtuk a kocsma hét számjegyű tartozását). :-/

Ezzel szart sem tudtam kezdeni, úgyhogy megpróbáltam inkább alternatívát keresni, hogy átmentsük a koncertet máshová. Relatíve gyorsan sikerült találnom egy kontaktot (köszönet a segítségért Dórinak). Ők sem mondtak semmi olyat, amitől akár csak egy halvány mosoly is átsuhanhatott volna az arcomon. Helyette inkább egy olyan bérleti díjat, amitől a hajam égnek állt. Nevet most had ne kelljen írnom. A koncert ingyenesnek volt hírdetve, és ebben az esetben a csávó büfét sem üzemeltetett volna a teremben, sz'al baszkimivanveled? Felajánlotta, hogy a 20 méterre lévő kocsmájából áthozhatjuk a piát, de mivel a helypénztől nem tekintett el, nem tudtunk igent mondani. Nem tudom, hogy képzelte el a dolgot, de kiszámoltam, hogy 1000 forintos belépő mellett is majdnem kétszeres teltházat kellett volna csinálnunk ahhoz, hogy nullára ki tudjunk jönni. Nyílván nekünk ez nem a pénzről szól, de ez már egy 10-15 fokkal nagyobb bukta, mint amit vállalni tudunk. -.-

Egyszó mint száz, nagyon sajnáljuk a dolgot, és reméljük legközelebb nagyobb sikerrel járunk. Elnézést persze csak a KÖZÖNSÉGTŐL kérünk, és részben az OVER MY DAWN zenekartól, akikre hasonló módon áldozatként tekinthetünk. Tényleg bocs, srácok. A szervezők pedig, már, ha eztán annak nevezhetjük őket...tehetnek egy szívességet.
Köszi srácok a visszajelzéseket, ha megtehetjük, mindenképpen gondolunk Rátok a legközelebbi turné összeállításakor!!

Tripla-Dupla

2011.11.28. 10:38 | TGer | Szólj hozzá!

Muff!

Nos, eme fenti cím, egy kosárlabdás szakkifejezés, amit bizonyára ismertek néhányan, a többiek meg nem, de nem is baj. Arról van szó, hogy a hétvégi koncertek alkalmával Győrben harmadjára, M'óváron pedig másodjára demonstrálhattunk. A hétvége kellőképp beütött, tehát elkönyveltük, kipiáltuk, felminősítettük. Különösen azok után, hogy a múlt hét, annak előzményei, és következményei csúnyán belerondítottak a statisztikába. :-/

Nem is kéne mondanom, hogy ezek a koncertek is veszélybe kerültek, bár kissebbe. A hét elején kiderült, hogy Sanyi egyáltalán nem jön (hanem dolgozik), és már egy ideje tudtuk, hogy Szűcs is csak a péntekre. Voltak okok-okozatok, de vitathatóak, úgyhogy ne is menjünk bele. Lehetett átszervezni, vagy meghalni. Az átszervezést választottuk, és, mivel minden bliccelő sikeresen visszaverte az álláspontját ért támadásokat, csak beletörődtünk, hogy a fél zenekar is több a semminél.

Péntek délelőtt 10kor keltem. Mivel mikrobuszt bérelni legénység híján okafogyottá vált, úgy döntöttünk, hogy az én verdámmal megyünk. Ehhez le kellett ruccannom Túrkevére a motyókért. Igen, az ellenkező irányba. Nem gond, így legalább megbízható kalkulációk mellett dolgozhatunk, nem is volt drágább ez, mint buszt bérelni. Ami már kevésbé zsír, az az, hogy rengeteg cuccról volt szó. Minden oldalon faltól-falig, padlótól-plafonig pakoltunk, és még a kedves "utasaink" is az ölükbe vehettek egy-egy dobtestet, meg ami még akadt. Az alábbi kép már hazainduláskor készült, dehát sejthetitek.

Gond egy szál se, felvergődtünk Pestig, összeszedtük Bencét, és leteszteltük a Köki Terminál sikergyanús bevásárlóközpontját, teszkó, és toalett kategóriákban. Kurvasokat kell gyalogolni, gyerekek, nem lesz ez így jó. Egy tizes skálán -21, és utálok kerekíteni. Az iróniát cseppet sem mellőző, faerezet mintás (kerti pottyantósra emlékeztető) vécéfülkék azért mentettek egy-két pontot a dizájnereknek. :-) A városon keresztül furakodásra egy egész óra volt "félretéve", szerencsére nem lett rá szűkség. Fél 7 körül Győrben voltunk. A Black Rock klubbot nyílván ismeritek, ha máshonnan nem is, az előző beszámolóból (május). Semmi újdonság, és ez jól van így. Bepakoltunk, és vártunk. Nyílván. Közben szállásadónk, Dani is próbált szórakoztatni, valszeg sikerült volna neki, ha nem vagyok L.H.Á., de Bencével azért elhülyültek. Utálom ezt a kurva várakozást, de mivel Smiciék utolsó emléke valszeg az, hogy átlagban két és három óra között késünk (Bloody Roots buli, június), jobb volt ez így. Tiszteletet parancsoló tizenvalahány személyes busszal érkeztek, utánfutó, mittudomén, csak lestünk. Csináltak egy beállást, aztán elpróbáltak pár számot. Ez egy kicsit hülyén vette ki magát, mert az emberek már lenn voltak, és nem igazán értették, hogy mi történik. Előrejöttek, de a banda rájuk se bagózott, csak zúzott. Ez a rutinszerűség átka, amikor az ember már többszáz számot írt, és publikált életében, akad köztük, amiket elfelejt.

Megkaptuk a színpadot, belőttük a cuccot, röviden megdörrentettük, aztán még egy gyors átöltözés, intró lemegy, dirr-durr-csitt-csatt. Szerintem hamar belerázódtunk, de az emberkéknek még mindig kell legalább két szám a koncert elején, hogy eldöntsék, mit akarnak. Azért ennyi elégnek bizonyult ahhoz, hogy beinduljon, aki be tud, és közelebb merészkedjenek. Megjött Murphy, és Páki, a Gyár fesztet is megjárt hétpróbás rézseggű bitangok, meg még egy bő másfél maroknyian, és csaptuk. Nem volt egy tömegnyomor, de azért szépen voltak, és úgy tűnt, átjön nekik. Murphy amúgy szintén publikál, és a képeket is Neki köszönhetjük, íme az Ő verziója >  http://www.viharock.hu/modules.php?name=News&file=article&sid=4679

Aránylag sokat játszottunk, olyan számokat is, amiket régebben Sanyi nélkül nem vállaltunk. Nem volt itt nagy gáz, csak fokozott koncentráció. A közepe táján már konkrétan kurvajó volt. Ment a headbang, a nevünket is skandálták, és egyéb meggondolatlanságokat műveltek. Paráztam, hogy 2 ropiért csak a legkonzervatívabb ős-MD rajongók jönnek majd el, és ilyenformán alig lesz, aki vevő erre a 21. századi "mocsokra", amivel a mai fiatalok élnek rossz életet, de nem így lett. Visszatapsolásra is futotta, aminek eleget is tehettünk, úgyhogy minden rózsaszín.

A Moby Dick az egyik legmeghatározóbb banda volt, kései kamaszkorom thrash fellángolásában. Ez azóta elmúlt, de most kifejezetten örültem, hogy egy koncert erejéig kiszakadunk a "modern ándörgrándból". Annó kurvasok koncertjükön voltunk Csabival, és a régi cimbikkel. Jó érzés, már maga a tény, hogy megosztották velünk a színpadot, pont most, pont itt.

Az aktuális koncertjükről a belinkelt beszámoló többet mondhat, mivel én nem igazán tudtam odafigyelni (sokan akartak tőlem sok különböző dolgot). Azt viszont megerősíteném, hogy feltűnően sokan képviseltették magukat a "rövid" hajat preferáló szubkultúrából. Érdekes. Nem mintha a zenekar egyes tagjaitól távol állna ez, de a Moby Dick, önmagában, azt hiszem mást képvisel. Lehet, hogy tévedek. Ami még feltűnt, hogy nem igazán voltak csajok. Akik mégis, azok sem biztos, hogy önként (inkább a srácok cipelték magukkal őket), és ez lényeges különbséget jelentett a legutóbbi pinahegyekhez felhozatalhoz képest. :-/

Koncert után okfejtettünk egy ízeset, és megfigyeltünk egy heves-ígéretes, ám csírájában elfolytott verekedést. Bunyó nélkül nincs buli. :-) Ideje volt tiplizni, Daniékhoz. Szép ház, jónagy priccs a szoba közepén, simán otthon éreztem magam. :-) A többieket is elpaterolta valahova. Igaz, hogy a kihajható kanapé egyik középső pillérét épp azalatt a két perc alatt sikerült gallyravágniuk Bencével, amíg én huggyantottam lefekvés előtt, ők meg leültek cigit tölteni, de attól még nem volt halál kényelmetlen, csak ne lett volna oly' hidegzuhany jellegű az ébredés... Egyszercsak azon kaptam magam, hogy a hátam mögött 2 méterrel, két, kispolák méretű hangfalból, kábé 500 watton megdörren a Széj sztop, és Dani kománk, valami különös célltól vezérelve a hátamra vetődik, mint egy kiéhezett életfogytos a San Quentin-ben. Azt hiszem kicsiarakást akart játszani, mák, hogy nem csatlakoztak többen, így is felébredtem. Időszerű volt, mindenki ébren, Szűcs már félúton tart a véres gecibe (úgyértem lelépett), anyuka készíti a reggelit. Bemutatkozás, kávé, nyúzott arcok, világosság, jókedv, móka, kacagás. Bence laptopján kipróbáltam Quake-et, ez lehangoló tapasztalatokkal gazdagított... Durván profin be van lőve, olyan nézet, és irányítás, amiről még csak nem is tudtam, pedig itthon is nyomom, ha morci vagyok (napi 18 órát, na jó, nem :-D). Nem voltam nagyon szar, csak épp, hogy ki tudtak röhögni. Nem gáz, mondtam is Bencének, hogy úgy kvékezek, mint ahogy Ő gitározik. Lelkesen. :-) Közben az első reggeli "banánhéj" is elénk került. Artúrhoz ki kellett mennünk a vasútra, de amíg mi a győri állomáson 15 perc után feladtuk a keresést, Ő az 'óvári állomáson már buzgón unatkozott. Nahát. Belapátoltuk az ebédet, megköszöntük a vendéglátást, aztán kocsiba be, és irány 'Óvár. Már javában rajtunk volt a "második napi" attitűd. Bencéből is előjött A Szolnoki. Felfrissítette a vesszőparipa gyűjteményét, mindenféle "OH NO, A GIANT SHITMONSTER!", és hasonló kaliberű megnyílvánulásokkal, a legújabb Rózsaszín Pitbull dalok unalomig elismételt "kedvenc" versszakaival, aztán rögtönzött bemutatót tartott minden idők "legaberráltabb filmjei", és "legbizarrabb zenekarnevei" kategóriákban. Mesélt egy új szerzeményről, aminek az a címe, hogy Szerb film. Állítólag mindenen túltesz. Azóta már beszereztem, de még nem volt időm legyűrni. Fontos, hogy látszólag beszélni is alig mer róla, ami nem kis dolog. :-) Ami még "említésre méltó", bár másra nem, az az, hogy mostanában, ha mászkálunk bárhol, faarccal és ártatlan gyermeteg hangon kérdezi meg ismeretlenektől, hogy van-e náluk otthon budi... Nem mintha tőlünk idegen lenne a favicc, mint fogalom, de őszintén szólva ezzel már annyira alá adja a színvonalat, hogy az egyenesen sértő. :-) Ilyenkor még a jóöreg Kiajóska című trollkodás is képes, és felértékelődik a szememben... :-///

Mire megjöttünk, Artúr már közel volt hozzá, hogy visszamásszon a fára, de a teszkó felé vettük az irányt (természetesen), úgyhogy megenyhült. Mindenki kaját keresgélt, pedig épp, hogy hülyére zabáltuk magunkat (mi van veletek emberek??), hát próbáltam idomulni. Elfogyott a rekesz monszter, hát vettem egyet. Baszki. Minden tiszteletem a fijúknak a Páblik Riléjsönsz osztály kreatív részlegén! Ez az ingyenosztogatós gerillafaszommarketing bejött. Csont nélkül. Megszereti a paraszt, oszt meg is veszi. Kibaszott globalizált amerikanista pöcsnek éreztem magam, de nem sajnáltam rá. Az itthoni kávét semmi sem pótolja, de ez legalább fél liter.

Megkerestük a Faházat. Most sem volt sokkal könnyebb, mint előzőleg, csak most hamarabb feladtuk, és segítséget kértünk. Ezúttal, ahogy Bogyó elmagyarázta, sokkal egyszerűbbnek tűnt, de csak a jóég tudja, hogy legközelebb emlékezni fogok-e. Behordtuk amit kellett, aztán a srácok leültek hülyülni, én meg még Artúrral tettem egy kísérletet az átbeszéletlen dolgok rehabilitációjára. Ez nem jött össze, de már nem volt sok tétje, ahogy visszaút sem. :-) Az sem segített a koncentrációban, hogy Bencének ezalatt sikerült a hétvége kizárólagosan lepihentebb beszólását elhintenie (torrentezők előnyben) >>> "Adsz egy cigit? Vissza seed-elem!"... És ettől jó két-kétésfél percig lesütött szemmel ücsörögtem. :-)

Elsőként a Cadaveres érkezett meg. Nem néztek ki sokkal jobban, mint mi. Nekik is sztornózták az előző heti koncertjüket, és mintha a talajt is nehezen éreznék. Főleg Zoltánunk, akit előző este kiraboltak, és sejthetőleg meg is vertek, de az egészből semmire sem emlékezett. Balika fél arca is a duplájára volt dagadva, de azt mondta, hogy a bölcsességfogával van valami (bölcsesség? hess innen :-D). Éjfényék hoztak dobot, amit közvetlen azután, hogy összeraktak, és elnyomtak rajta pár számot, valaki "oldalról" alkalmatlannak minősített, ezért Sinyáék elugrottak szerválni egy másikat. Nahát. Mondjuk elég jót hoztak helyette (Bogyóét), csak mire az énekcuccal is bénáztunk egy sort (ekkorra már mindenki "okos" volt, legalább egyszer), épp, hogy felpakolhattunk, és kezdés.

Szilárdéktól (El Pollo Loco) kaptunk egy 8x10-es bőgőládát, csudajól szólt. Nem pöcsöltünk semmivel, bele a közepébe, zúzás. Közel sem voltak olyan kezdeményezőek az emberkék, mint előző nap, de a buli végére szépen összegyűltek, mindent megtapsoltak, igény szerint üvöltöttek. Artúr játéka is faszán belesimult az összképbe, ezúton is köszi! :-) Beficcentettük a You Suffer-t is, meg is lepődtek, jobban is, mint sejtettem, röhögés. Vissza is tapsoltak, de ennek nem volt idő eleget tenni. Sajnálom, mert a végére lett igazán jó, az utolsó számot már kényelmes tombolás kísérte. Megvolt az újkeletű "vicces búcsúzkodásunk" is (ezt majd a végén), még több röhögés, hali.

Nem volt kecmec, azonnal rá a cuccra, bontottunk-bomlasztottunk. 10 perc múlva már minden a kocsiban lapult. Akadt bőven ismerős, magyarázhattuk sűrű bocsánatkérések közepette, hogy hova ez a sietség. Kriszta, Márk, Zsú, Cadáék, Éjfényék, és a többiek, reméljük jót buliztak. Még nem indultunk el, mire a Pollo Loco már kakáltatta. Kömény pogó volt, sejtem, hogy nem érezték nagy veszteségnek, hogy puszi nélkül dobbantottunk. Éjfényárpival sikerült még egy pár szót váltani. Az egekbe magasztalta az egygitáros megszólalásunkat. Nahát. Konkrétan jobbnak titulálta a kétgitárosnál. Ejnye. Elvileg azért, mert így érthetőbb. Nem elképzelhetetlen, mivel tény, hogy Csabcival nyolcvankétésfélszer összeszokottabb párost alkotunk, mint bárki mással (nyílván Bence elég individuális, Artúr reintegrálásához meg egy teljesértékű próbára sem futotta). Ami viszont cáfolat, hogy a Murphy féle beszámolóban az ellenkezője olvasható. Kitudja mivan. Azért zsír, hogy Smici pozitívan nyilatkozott a dologról. Azt mondta, hogy ez Őt is felbátorítja, hogy mínusz egy ember mellett is megcsináljanak bulikat. Megtisztelő. :-)

A hazaút első felében még paréjkodtunk, plusz Bence produkált egy mintaszerű rosszulétet (elvileg a motyóhalom alatt átélt klausztrofóbiája miatt), aztán hátul elcsendesedtek, Artúrral meg lementünk Magdianyusba. Minden nőt megbeszéltünk, aki létezik a földön (és persze betöltötte 18-ik életévét), és pár csávót is (semmi buzulás). Ahogy Pestre értünk, Artúrt haza, Csabiékat meg magamhoz vittem, felhordtuk a cucct, és szunyáltunk. Írtózatos szagok terjengtek. :-) Reggel Bence azt mondta, hogy annyit lógunk mostanában együtt, hogy azt is álmodta, hogy együtt lógunk. Hát nem édes? De.

Ez jó is végszónak, ideje már abbahagyni. Azért is nőtt ily' hosszúra ez, mert a fotókra várakoztam, remélem nem vittem senkit sem túl nagy időzavarba, a szöveg eleje már több, mint egy hetes. Ezen a hétvégén ugyan nem volt koncert, de aki ma jól odafigyel, az meghallgathat velem egy interjút a zenekar múltjáról-jövőjéről a Tilos Rádió-ban, azon belül is a Gorezone-ban, este 8-tól. Google jóbarát, megtalálod-megoldod. Legközelebb szombaton zörgünk Jászberényben. Illusztráció itt alul.
///a fészbukon hamar kiugrott, hogy IGEN, az alapkép lopott, köszönjük az alkotónak, és bocs, ha megsértődött, valamint bocs mindenkitől, aki már dettó felhasználta erre a célra, dehát hova szarjunk, mindenki így dolgozik, ráadásul egész tetszetős lett, hehe///

Mi voltunk a Herék, és köszönjük, hogy velünk lógtatok! :-)
Na csók belétek! :-)
TGer

Címkék: a el dick shit monster moby giant loco cadaveres éjfény pollo cojones

Kamerák Kereszttüzéből

2011.11.15. 04:50 | TGer | Szólj hozzá!

Hi all!

Potya frissítésként, csak úgy frusztrációból, hogy lejjebb nyomjam az előző - lehangoló - bejegyzést, feltöltöttem az elmúlt két koncerten készült fotókat. Ha itt rögtön baloldalt a kis képekre klikkeltek, máris a közepébe csöppenhettek. :-)

Köszönet a képekért Naomi Black-nek, aki Békéscsabán kattintgatott, valamint Artúrnak, és Tinának a mezőtúriakért! Nyílván a beszámolókba ágyazott darabokat már ismeritek, de a többi között nagy eséllyel magára találhat bárki, feltéve, hogy eljött! :-)

A flyer felhozatal is bővült valamelyest, ezek közül rögtön itt is van a most hétvégi őrület két kis illusztrációja. Nagyon várjuk mindkét bulit, több szempontból is, de főleg, mert mindkét városról kellemes emlékeket őrizgetünk, és nem utolsó sorban, mert nagyszerű zenekarokkal állhatunk egy színpadra! :-)

Gyertek el, és garantáltan letépjük a pofátokat ;-)

Címkék: frissítés galéria rock győr black faház mosonmagyaróvár turné gyilkolat durvulat odabaszat

...sajnáljuk...

2011.11.11. 18:59 | TGer | Szólj hozzá!

Egyszer fent, egyszer lent.

De ez, bazdmeg, nem egy hullámzó skála, hanem egy sűrű cafrangos cikk-cakk. Akurvaéletbe. A múlthét gecijó volt...most meg a faszomat bele mindenbe.

Naszóval az van, hogy mégsem megyünk Erdélybe. Azért nem, mert többen megszivattak, akinek meg lehetősége lett volna kisegíteni, az inkább megsértődött. Baszki.

A kerettörténet az dióhéjban annyi, hogy nagyon szerettünk volna Székelyudvarhelyen játszani. Azért is, mert tavaly jó volt, de másért is. Csak úgy. Ostromoltuk a Boer Zotyát (Thunder klub-góré), hogy adjon időpontot. Azt mondta, hogy egész estét nem kaphatunk, viszont abban benne van, ha odacsapódunk valakihez. Adott is egy tippet: Blind Myself. Ők simán benne voltak, mi köszöntük szépen. A dologban csak annyi csavar van, hogy ebben az egyenletben sehol sem szerepel, hogy megtérítsék a költségeinket, nekünk meg kábé egy huncut kanyink sincs, nemhogy annyi, amennyiből megjárjuk ezt a túrát. Felhajtottunk a semmiből egy lehetőséget, miszerint megcsinálunk a közelben még egy bulit, Sepsiszentgyörgyön, ami visszahozza a pénz egy részét, a másik részét meg valahogy kiizadjuk. Kurva nehéz volt megegyezni, bár nem is reméltünk sokat, de azért csak sikerült.

A következő, és egyben végzetes buktató a mikrobusz bérlés volt. Van nekünk Túrkevén két cimboránk, akiket megnevezni most nem fogok, viszont van egy-egy járgányuk, már többször is használtuk őket. Úgy volt, hogy valamelyiket most is megkapjuk. Az elmúlt három napban, viszont, mintha a föld nyelte volna el őket, eltűntek. Ráadásul tegnap a 20-as hálózat is elszállt a térségben, állítólag valami karbantartás miatt, így fel sem tudtam hívni őket. Véglegesen csak ma reggelre derült, ki, hogy nem tudnak rajtunk segíteni, amiben nem teljesen hibásak, azért én elég zabos voltam rájuk is. Összeszámoltam, a két nap alatt, amit keresgéléssel töltöttünk, összesen 31 különböző telefonszámot hívtam fel buszbérlés ügyben, és senki nem tudott segíteni. Felhívtuk a sepsisz.gy.-i arcot, hogy ez van. Felajánlottunk neki, hogyha egy nap halasztás belefér, akkor szerzünk egy céges-bérlős buszt (méregdrágán), és megcsináljuk egy napon mindkét koncertet. Ő közölte, hogy hallani sem akar rólunk, se egy nappal, se többel később, és mekkora hülyét csinált magából miattunk, ésatöbbi. Kösz. Ezúton is üdv.

Sajnálatos módon ez a koncert magával rántotta az 'udvarhelyit is. Tényleg nagyon szégyelljük magunkat, de sajnos nincs pénzünk rá, hogy megcsináljuk. Elnézést kérünk mindenkitől, aki bármelyik városban meg szerett volna minket nézni, nem tudjuk, hogy kapunk-e lehetőséget szépíteni, de, ha valaki felkínálja, bizonyára élünk majd vele.

Kibaszottul a faszom kivan, bassza meg. Kurvára gyűlölöm most ezt az egész helyzetet. (ez volt az érzelem-kitörés része)

A Blind Myslef, és a Just Four legénységének jó koncertet kívánunk, valamint külön köszönet illeti Macit, és Artúrt, akik ezek miatt a bulik miatt tanulták be a zenekar full repertoárját!

Asszem én most lemegyek a Kék Yuk-ba, ahol Bencéék zúznak, és félhalottra iszom magam...

L.H.Á. - ló húgyba áztatva... :-)

2011.11.06. 18:52 | TGer | Szólj hozzá!

Heehaw!

Kábé, mintha egy a tehervonat alvázát vettem volna le mellel, most úgy nézek ki. És ez jó. Fogok tudni aludni. Végre. :-D

Azért van az egész, mert igazán jól tendál ez kis a turné. Sűrűsödnek a dolgok, de megéri. Megtérül. Mezőtúr ezt ragyogóan igazolja. Megbasztuk a narkóst. Átvitt értelemben.

Szombat hajlanban 5-kor kidobott az ágy. Vitatkoztam magammal egy darabig, de végül az ébrenlét győzött. Megpróbáltam a lehető leggyorsabban elintézni az összes dolgot, ami volt még hátra, de mivel minden megoldás felvetett egy újabb problémát, ez kábé hajnaltól indulásig elhúzódott. Pakolás, hangszerbolt (elfogyott a pengetőm), bőrös (lukat kellett furatnom, mert kifogytam az övemből), trekklista nyomtatás, zuhany, tisztaruha, kaja, meg még ami ilyenkor szokott lenni. Még a koncert előtt próbálnunk is kellett, ezért röviddel dél után már úton is voltunk. Asszem írtam már arról, hogy a jövőhéten, Erdélyben egy többszörösen lecserélődött felállás fog nyomulni. Na, most ezt a formációt kellett megpróbáltatnunk. Szűcs, és Bence fognak hiányozni a két szóbanforgó gyilkolatról. Őket Artúr, és Medve Balázs (A Losing Season) fogják reprezentálni. Aggodalomra semmi ok, a próba zsír volt, stabilan meg fog dörrenni a produkcijó. :-) Röviddel eztán, megjöttek Gyuriék a busszal, segítettünk bepakolni, aztán hármasban átmentünk Mezőtúrra, merthogy Artúr tett egy visszautasíthatatlan ajánlatot három hamburgerről. :-) Bekajáltunk, kerestünk Macinak rájfájzen automatát, hogy zsetonhoz jusson, aztán átmentünk a Loksiba. A hely már jól televolt, mindegyik banda megérkezett, be is hordták a buszból a cuccot, úgyhogy fasza. Jött a szokásos várakozás. A két partner bandánk, a Go4it! és a Roar zenekarok mind szépen játszottak, de mivel egyikőjük sem egy általam preferált műfajt képvisel (előbbi pszichedelik-alter-prog-metal, utóbbi ős-thrash), így csak annyit mondhatok, hogy ezúton is nagyon köszönjük, hogy eljöttek! :-)

Az egyik szünetben felszenvedtük a molinót a nézőtér baloldali falára (eltakarva vele az ablakokat), de mivel rögzítés címszó alatt csak kvázi "szögre akasztásra" futotta, a műsorunk elkezdtével az első számot sem bírta ki a falon. :-) Artúr nagyjából még egy egész nótányi időt töltött azzal, hogy megpróbálta visszatenni, de aztán jobb volt belátni, hogy esélytelen, ezért levették, és összehajtották. Hiába, 4x3 méter, nem kis klubbokba való. :-) Itt érdemes megjegyezni, hogy a faszbuk eseményt 90-en jelölték vissza, és biz isten, szerintem simán el is jöttek annyian (csak nyílván nem mindenki-mindegyik bandára). Mindamellett, hogy akkora helyről beszélünk, hogy 25-nél már teltháznak látszik, 35-nél már úgy állnak, mint a heringek a konzervben, 40 körül már a plafonról is emberek lógnak. Ez most bejött.

Bár voltak alacsonnyabban repkedő pillanatai a bulinak (elég hosszú műsort toltunk), amikor ki-ki elugrott sörért, meg pipilni, de összességében rendes emberanyag összegyűlt, és úgy elkalapálták egymást, hogy öröm vót nézni (már amennyit láttunk a "fényektől"). :-) Maci is csapatott velünk egy nótát bemutatkozólag (Death Camp, csak masszívan).

A koncert előtt Bence kikampányolta magának, hogy helyet kapjon a repertoárban, csak úgy "unsingned", a Napalm Death zenekar You Suffer című epikus terjedelmű szerzeménye, egyszersmind a ráadást követelő publikum legszebb beetetése. Ez egy nagyjából 1, azaz egy másodperc körüli nóta, szóval értitek. Mondom ezt mindenkinek, aki esetleg nem ismerné. :-) Más kirívó (értsd: említésre méltó) baromság azt hiszem nem történt, hacsak azt ide nem vesszük, hogy a koncerthelyiségtől részben elkülönülő kocsmahelyiségben volt egy zenegép, ami látszólag önálló életet élt, és indult be a legváratlanabb időpontokban izom hangerőn, a legordasabb mulatós zenével, amit senki sem kért. Hát ez egy kurva idegesítő jelenség volt. Mi persze csak azalatt az idő alatt tapasztaltuk, amíg a saját kezdésünkre vártunk, de Bence úgy felkúrta magát azon, hogy nem bírta kisírni a csaposlányál (aki ettől függetlenül egy tündérvirágszál), hogy kikapcsolja, hogy ezt egy rögtönzött szónoklat formájában a színpadon is előadta. Mivel a közönség részéről nagy volt az egyetértés, nincs mit szégyellni. A főnök átgondolhatná ezt, pláne olyankor, amikor egy fél szobával arrébb élőzene megy. Node ne essünk kétségbe, a bulin semmi ilyesmi nem hagyhatott foltot. Királyság, gyerekek, tényleg.

A koncert végén ezúttal - hálistennek - lazaság volt. Beszélgetés, sörborkecsketej, kényelmes tempójú pakolás, végül oszladozás. Bencééket kidobtuk Szolnokon, hatvanra történő lelassítás mellett, aztán benzinkutaltunk, és irány haza. Artúr szinte azonnal bekómált, Macival kábé még 20 percig okfejtettünk, aztán Ő is csatlakozott a delta kommandóhoz, én meg szép nyugisan elgurultam Pöstig. Macit hazavittük, Artúr pedig nálam aludt, és a mai nap első felét még a kövi koncertekre történő gyakorlással töltöttük. Ennek is köszönhető többek közt, hogy most szinte földöntúli fáradtság uralkodik rajtam, és alig várom, hogy elfogyjon belőlem a szó, és teperhessek aludni. A poszt címe is ezért sikerült ilyen "hathatósra", aki megmondja melyik filmből van, nyerhet egy túrórudit. :-)

Nos, a jövőhéten újból Romániába szakadt hazánk földjére látogatunk. Izom túra lesz, sokszáz kilóméter (odavissza már ezres nagyságrend), valamint felidézhetünk bizonyos nosztalgikus érzéseket, egyrészről a Thunder klubról, másrészről a társaságunkról, minthogy május óta először látjuk viszont a Blind Myself és a Just Four legénységét ilyesmi körülmények között! :-)

Kurvára gyertek. :-)

Cső!

TGer

Címkék: a tömeg koncert nasa mezőtúr season losing ájulás roar cojones loksi go4it! gecijóbuli gyilkolat centrifugája

Team Building

2011.10.30. 19:46 | TGer | Szólj hozzá!

Juppijáé faszikáim!

Lehet már lassan unalmassá válik ez az örökös köszönet nyilvánítás, de a legutóbbi kis sztorinkkal minden eddigi (olvasottsági) rekordot megdöntöttünk. Sz'al köszi. Azoknak, akik olvasták, akik terjesztették, és persze akik visszajeleztek a mondóka bármely részére. Leírtam már jópárszor, hogy szívesen venném, ha kommentelgetnétek sűrűn, hátha aztán kialakul valami beszélgetés, esetleg valamiféle elvrendszer, dehát no. Ha nem tudtok mit hozzászólni, elismerem, az valszeg az én hibám. :-)

Ezen felbuzdulva meg is ragadnám a lehetőséget, hogy hasonlóan elkalandozó jellegű posztot firkantsak, nehogy véletlen visszazökkenjünk az unalmas kerékvágásba. A békéscsabai koncert ragyogóan sikerült. Péntek délután 4-kor találkoztam Szűccsel Szolnokon, aztán Csabival Keviben, felszedtük a buszt, becuccoltuk az egész próbatermet, begyűjtöttük Sanyit, szarakodtunk egy sort a GPS-el, aztán kábé egy óra múlva odaértünk. A helyet is megtaláltuk, bár "lőttünk" néhány "kapufát". Abszolút bejövős kocsma, közepes színpaddal, hangulatra meg nagyjából a Loksi (Mezőtúr) és az Y2K (Nyíregyháza) keverékének mondanám. Becuccoltunk, félig a színpadra, félig a backstadge-be, felszenvedtük a molinót a vízvezetékre, felpakoltuk a merch-et a bejáratnál, aztán átadtuk a terepet a The Boosters-nek. Ők afféle Amerikai Pite jellegű punk rock-ot játszottak, kamaszkorunk távolából visszakacsintó feldolgozásokkal (Green Day, Blink 182, ésatöbbi). Ügyesek voltak, de én sokkal dekoncentráltabb voltam, mintsemhogy végigkövessem figyelemmel, megtették helyettem sokan mások, főleg csajok (bizony). A Bloom Is Off The Rose már az előző ilyen partin is főszerepet játszott, láthatólag sokan emlékeztek is az akkori produkciójukra. A zenekarról bőven elég, ha annyit tudtok, hogy ők akarnak lenni a magyar Parkway Drive, éppenséggel meg is van hozzá mindenük, úgyhogy hajrá srácok, mi egész biztos, hogy nem állunk az utatokba. :-) Amúgy nyomulunk is együtt, legközelebb majd Jászberényben.

Csak sorrakerültünk mink is, nyomtuk, ahogy illik, minket is megnéztek szép számmal, zúztak is rendesen, fasza volt. Érdekes amúgy, hogy a közönséget abszolút megosztotta mindhárom zenekar. Legfeljebb 2-3 embernyi átfedés lehetett a különböző publikumok közt. Tudom én ezt onnan is, hogy amikor megkérdeztem, hogy a többiek hogy tetszettek (szavam sodrában véletlen le-előzenekaroztam őket, ezért ez úton is bocs), néma csend volt a válasz. Nemgáz, fő, hogy senki nem járt pórul. :-) Letoltunk 10 számot, háromszor visszatapsoltak, mindháromszor visszajöttünk, rendben volt. A szokásos "vegyetek-cédét" kampányért is próbáltunk tenni, de mint kiderült, a jegyszedő bácsi, akire a cuccokat bíztuk, egy órával a bulink vége előtt összepakolt, bekúrta a ládát a raktárba, és lelépett. :-S Fasza. Mindegy-mindegy.

Visszavedlés közben jöttek a srácok dobverőt aláfirkantatni, elérhetőséget kérni, meg hasonlókat. Ez persze így szétziláltan nem ment könnyedén, de mindenki megkapta, ami jár. Eztán még igyekeztünk smúzolni kicsit Zsebiékkel, akik a mi kedvünkért jöttek el Nagyszalontáról, de csak "akció" közben érkeztek meg. A duma nem tartott sokáig, mert a zenekar azon három ötöde, akik nem ismerik őket, már nagyon rinyáltak, hogy le akarnak lépni, szóval lassacskán csak beadtuk a derekunkat.


A hazaút hasonlóan telt, mint az ideút. Párásablak-problémák, infantilis GPS menürendszer, egyéb előkészületi bakik.
Még benzinkutaltunk egyet, aztán gó. Nem volt gáz, legfeljebb amiatt aggódtam egy kicsit, hogy az út szélén RENGETEG vadat láttam, (bár az úton kilapítva is), és reménykedtem erősen, hogy egyiknek sincsenek épp szuicid hajlamai. Kevibe érve mindenki a legrövidebb úton távozott. Másnap délelőttre megdumáltunk még egy kissebb gyakorlást Csabival, hogy az új nóta egy-egy bennragadt bizonytalanságát kipucoljuk, ezt is rendben lezavartuk. Dél körül indultam Pestre. Nem nagyon lehetett pihenni. Lesz néhány koncert ezen a turnén, amit Szűcs nem vállalt, (ami azt illeti, a zenekar is ugyanúgy készen kapta a turnédátumokat, ahogy Ti) és ezekben az esetekben Artúr helyettesíti majd, ehhez kellett leülnük gyakorolni. Kielégítő hatékonysággal megoldottuk, ami külön öröm, mivel Artúr ritmusgitározása (annó) hagyott némi kívánnivalót maga után, viszont a bőgő szépen megszólal a kezében. A számok felét át is tudtuk nézni, szerintem simán működni fog, mire oda kerülünk. Hajnal fél 2-ig nyomtuk, úgyhogy most kialvatlanul, de legalább náthásan, itt rohadok. :-)

Időrendben nehéz lenne beilleszteni a történetbe, de az üresjáratokkor (pl.: utazás közben), kimondottan sok súrlódás van közöttünk monstanság. Most is volt rá példa, a legkülönbözőbb apropókból. Tételesen fölösleges lenne felsorolni (és kielemezni) a konfliktusokat, de sokat baszogat a gondolat, hogy mi a faszt kéne csinálni ezzel a társasággal, hogy képesek legyünk csapatként gondolkodni, és tehermentesíteni egymás idegrendszerét az egyéni problémáinktól. Erre utal eme poszt címe is. A minap egyébként, valami hasonló okból kifolyólag, visszalapoztam az elejére, és végigolvastam mindent. Gondoltam felfrissítem az emlékeimet a zenekar egyedfejlődéséről, kialaukásunktól napjainkig. Eltartott vagy három és fél óráig, de okozott pár "fontos" meglepetést. Egyrészt az, hogy mennyi minden történt, amióta folyamatos dokumentációban vagyunk, másrészt, hogy mennyi mindent elfelejtettem már, ami a maga idejében jelentős volt. A kezdeti tagcseréket (kész átjáróháznak éreztem a bandát akkoriban, pedig a kutya sem tudott rólunk semmit), a kislemez körüli szerencsétlenkedést (amiről hálistennek már rég nem kellett mesélnünk senkinek semmit), első koncertet (instrumentális és mérsékelten gyalázatos volt), megafaszomtuggya. Külön megjegyeztem magamnak egy posztot, ami még az elsők közül volt az egyik. Ebben valami olyasmit írtam, hogy csak a kezdet az, ami igazán nehéz, utánna már csak lóvé kell. Hát ez baromság. Milyen kis naív voltam még, teatttttyaúristen. :-) Mindegy, a lényeg, hogy rengeteg problémát, amit az élet elénk állít, át lehetne vészelni, ha mindenki egyaránt akarná, hogy a dolgok meg legyenek oldva. De mindig akadnak, akik nem értenek egyet abban, hogy ami elromlott, azt meg kell javítani, inkább kidobnák. Néha egyenesen a túloldalra állnak, minthacsak kormánypárt lennénk, és ellenzék. Hogy ki-kicsoda az lényegtelen (és változó). De néha elmegyünk egészen durvába is. Káromkodással, üvöltözéssel, meg ami ilyenkor kell. És sokszor nem tudom eldönteni, hogy amikor már teljesen lenn vagyunk alpárban, akkor ez komoly veszekedés, vagy már csak bagatelizáljuk a dolgot, érvek nélkül. Most hétvégén én is elég agresszív voltam, remélem senki nem sértődött meg (csak beleéltem magam, semmi több). Nyílván tudom, hogy nem lehet minden ajtót berúgni, és mindenen átgázolni, mint egy nomád török horda, de attól még szétbasz az ideg, amikor nyílvánvaló dolgokon vitatkozunk, ahelyett, hogy összeállnánk, mint két kicsi...vagyis mint egy csapat. :-)

Kedves Olvasóim! Van köztetek pszichológus? Adjatok mán' tanácsot!...vagy nemtom. Mi kéne ide? Vellnessz hétvége tízszemközt? Az tök buzis. Akkor... Sztriptízbár? Horgászat Orfűn? Paintball? Bungee Jumping? Egyenbillog a seggünkre? Ingoványos talaj.

Eszembe jutott, hogy tényleg fel kéne dobnom valami ilyesmi program ötletét, csak, hogy lazuljunk is egy kicsit együtt, de arra jutottam, hogy mivel mindig én vagyok aki ilyen "senkineksemhiányzik" típusú ötleteket feldob, ezért jobb csöndben maradni, úgysem kapok lelkesedést, viszont ez jó apropó, hogy ötleteket adhassatok Ti! :-) Bármi megfelel, ha van kedvünk hozzá. A legnagyobb baromságok is. Szóval ahogy Bence mondaná: Free for All! :-)

Addig is gyúrunk Mezőtúrra! ;-)

TGer

· 3 trackback

Címkék: kicsi is party the békéscsaba off csúnya rose srác bloom infection cojones boosters felszopólányok

Kezdeti Orga(ni)zmus

2011.10.17. 19:55 | TGer | 2 komment

Cső!

Ahogy kezdenek rutinszerűvé válni ezek a kis beszámolók, azon kapom magam, hogy folyton ugyanazt írom le. Ez a műfaj sajátja. Merthát mindenhol igyekszünk ugyanabból a legjobbat hozni. Indulás, utazás, érkezés, műsor, tapasztalat, tanulság, hazaút, regenerálódás. Unalmas egy idő után, ha csak olvasod. ;-) Szerencsére nem mindig kényszerülök önismétlésre, például most sem. Az első és mindmáig egyetlen Internacionális Tetoválásos Konferencia (egyszer magyarázza mán meg nekem valaki az >EXPO< szó jelentését) üdítő kivételnek számít nagyjából minden olyan dolog alól, amiben a zenekar általában részt vesz, így talán nem lesz nehéz egy kis színt csempészni a kedves naplónk butító egymásutánjába. :-)

Ami azt illeti, már jórégen meg volt beszélve, hogy nekünk lesz itten egy bérelt helyünk (talán a Rockmaraton környékén került szóba először?...nemtom), de csak az utolsó hetekben/napokban körvonalazódott, hogy mire számíthatunk. Úgy tűnt, hogy a szervezőbácsit néhányszor kihoztuk a béketűrésből a kérdezgetős íméljeinkkel (cucc/időpont/mittudomén témakörben), így kaptunk pár morcos válaszlevelet, de szerencsére mindent el tudtunk intézni, és mire élőben taliztunk, már kedves-mosolygós kedvében volt. :-) Nyílván elég sok különböző szálat kellett mozgatnia ahhoz, hogy a rendezvény összeálljon, és a zenekarok nyűglődése már csak hab legyen a torkán. Őt amúgy név szerint is megemlíteném, hiszen egy remek kezdeményezés életre hívója a környéken. Hozzájárul Szolnok város igensovány jóhírének öregbítéséhez. Krizsán Zoli. Üdv Zoli! :-D Nem mellesleg, igencsak komoly színvonalat diktáló tetováló művész, van is egy cimborám, aki kikerült a kezei közül, egy telihátas-felkaros-mellkasos varrattal, ami igenjól fest, már amikor épp ki van gyúrva. Üdv Ricsi! :-D Amikor ilyen szintű honi tetkókkal találkozom, mindig átfut az agyamon, hogy a fogyasztói társadalom konzervatív, tetoválatlan rétege vajon nem is látott életében többet, mint ami a Miami Ink, LA Ink, és hasonló tressríeliti műsorokban jelenik meg?? Merthát azok a srácok, hiába szerethetőek, mint "karakterek", kutyafaszát sem produkálnak az itteni szakma felső 1 harmadához képest.

Nyaszóval. Magunkat visszahelyezve a célkeresztbe, ott folytatnám, hogy ez a rendezvény, minthogy nem koncert, nem zenei rendezvény, és a turné első állomása, kiváló alkalom volt a formabontásra, minden szempontból. Van pár menetrendszerű kliséje a műsorunknak, ami két évvel fiatalabb aggyal remekül működött, de most úgy döntöttünk, elhagyjuk, és felveszünk pár új szokást. Nyílván tapasztaljátok majd, ha eljöttök a bulikra. :-)

Szombat reggel 7kor arra ébredtem, hogy nem alszom. Nahát. Lementem tejért, főztem kávét, megittam, elolvastam a híreket, legyilkoltam egy fél országot a kedvenc lövöldözős játékomban, megborotválkoztam, előkotortam a szerkényből egy tiszta céges pólót, meg ilyenek. Ezek a várakozások általában kurva lassan telnek, de, ha ezt akkor és ott ki merem mondani, százötven százalékig biztos, hogy azonnal becsap a kénköves ménkű', nehogy tovább kelljen folytatnom az unatkozást. Ezúttal meg sem mukkantam, jobb a békesség. Szó volt róla, hogy Janó beugrik délelőtt, hogy beállítsuk a bőgőjét, de küldött sms-t, hogy nem ér ide, ígyhát összecuccoltam, és gó. Hamarabb leértem, mint gondoltam, de így is épp elég baromarcút kellett elszenvednem az úton. A szolnoki vasútállomáson csatlakozott Tina (Mrs.Csabi), és háromnegyed 1-kor meg is érkeztünk az Olajcsarnok parkolójába. Egy mérsékelten kedves polgárőr bácsi kísérletet tett ugyan, hogy vitába szálljon velem, miszerint melyik betonkockát hívják most pont Olajcsarnoknak (amelyikre Ő mutatott, azt én Körcsarnok néven ismerem), dehát Őt is könnyedén diszkriminálom fejben, amiért szolnoki, és rendfenntartó, ígyhát nem kellett komolyan venni. Becsekkoltunk, körülnéztünk, minden oké. A standok és a színpad elrendezése nekem kifejezetten teszett, frankón kihasználták az épület adottságait, pláne ahhoz képest, hogy ugyanez a hely, sokkkkkal nagyobbnak szokott tűnni, amikor épp Metál Liget nevű rendezvény zajlik. Ezt asszem nem kő bemutatni. Hangaparáttal Gyuszi bácsiék szálltak ki, innen már lehetett tudni, hogy ütős megszólalás várható. Volt ingyen Monster osztogatás (igen, az ilyen rendezvényeken, ez bevett szokás), és egy brutális hatalmas amjerikai Chevrolet terepjáróval is demonstráltak, ami a kocsiból kifelé szóló hangfalak egész garmadájával volt felszerelve, valószínűleg utcánlassanvégigmenősbömböltetősrajoskodás céljából (ugyan most nem hallhattuk, de egyszer igazán kíváncsi lennék). A zenekar ugyan még sehol nem volt, de Norbiék megjöttek, ígyhát átmentünk a kocsmába. Ez azért is indokolt volt, mert a helyszínre telepített büfé nem épp minket célzott meg az árkegóriájával, mint vásárlói réteget (ez elég diplomatikus volt?? XD). Nyomtunk egy sört, közben ment a duma, anekdotázgattunk a Maratonról, meg a tavaszi turnéról, meg ezer dologról, amire valamilyen különös oknál fogva Ők baromi jól emlékeztek, én meg egyáltalán nem. Nahát. Közben megjött Bence, és Balázsék is, és még pár darab sör, úgyhogy jó volt. Az egyedüli, ami kicsit betett, hogy legalább 10 fokkal volt hidegebb, mint amire ruházkodáskor számítottam, így a kocsma teraszán üldögélve, a hideg sörön kívül nem sok mindenbe tudtam kapaszkodni. Mire megjött a Kevibül érkező különítmény (a cuccok jórészével), már szinte pakolhattunk is felfelé (habár majdnem egy egész óránk volt erre a műveletre). A Riseoffate már letakarította a cuccokat, de közvetlen utánnuk egy break-tánc előadás foglalta el a terepet (ugyan nem a színpadot, de esélytelen lett volna keresztül vergődni, az erre összegyűlt tömegen). Azért szépen komótosan, nagypapásan, felrakodtuk a cuccokat, és átvedlettünk. Csabival találtunk magunknak a csarnok végében egy ilyen...elfüggönyzött...hm...üvegajtó-előteret (vagymiafaszomnak nevezzem), ahová néhány takarítószer, és ruhatári fogasok voltak bezsúfolva, ezt használtuk öltözőnek. Szép lehetett, ahogy a túloldalról beáramló fény átvilágítja a függönyt, és a mi kicsit sem szerény sziluettünket. :-D

Ez a buli azon ritka esetek egyike volt, amikor a teljes motyómennyiséget mozgosítottuk a próbateremből. Mivel a felhozatal, a tavaszi turné, és a nyári vegetálás alatt igensokat fejlődött, nagy örömmel vettük tudomásul, hogy milyen ütősen meg bírunk szólalni, mostmár teljesen önerőből. Legutoljára Szűcs újított erőlködőt, kiváló magyar gyártmányt ProLude-éktól, és hozzá Warwick ládikót. Szól, mint a barom. Sanyinak is lett valahonnan (hirtelen) egy Gibson Les Paul-ja, de csak erőszakos ráhatással sikerült rávenni, hogy magával hozza. A másik felfedezettje egy Vorson flying-v, ami tok híján legfeljebb nevéhez méltó transzportálás formájában érkezhetett volna a helyszínre. Mindezeket megfejelve, én is most kaptam vissza a gyittyómat a szervízből (egy tök sima nagygenerálozásról). Vastagabb húrokra váltottam, feszesen szól, kőgecikemény. Ez, mint performansz, így, ahogy van, frankó. Hogyúgymongyam, van terpesztése. :-) Ami mondjuk a zenekar teljesítményéről kevésbé mondható el...node sebaj. Minden kezdet nehéz. :-)

Ami azt illeti, jellegében nagyon más volt itt minden, mint egy koncerten. Talán előzőleg kevéssé fejtettem ki, de a berendezésben, a színpad a terem közepén kapott helyet. Így bárki, aki folyamatosan zajló tetoválást, a kaját, vagy a Monster-t kereste, nyugodtan körbemászkálhatta, vagy megállhatott a zenekar mögött, hogy onnan csodálkozzon. Így nem ártott néha másfelé is fordulni, mint amerre a cuccok, és a kontroll adta magát. A másik, ami abszolút meghatározta a hangulatot, hogy világos volt. De nagyon. Az egész csarnok felső reflektorozása égett (alapvetően egy kosárlabda pályáról beszélünk). És nem kapcsolták le, pedig a tetováló standok is mind egyéni belső világítással voltak felszerelve, és a színpad állványzatán is volt fénycucc bőségesen. Reflektor, robo-lámpa, még stroboszkóp is. Tehát megtehették volna. Ilyen formában kísértetiesen hasonlított az egész a Hangfoglalás kiállítótermére, az előadói ösztöneim pedig tökéletesen összezavarodtak. Gyuszi bácsiék brutál hangzást csináltak nekünk, kontrollba is úgy szólt a motyó, mint az állat, és kifelé is, de nem tudtam egyszerűen eldönteni, hogy mi lenne a legjobb. Persze Szűcs csatlakozott hozzám, fejrázáshoz, ésatöbbi, de hely amúgy sem nagyon volt, hogy ugrabugrálhassunk, a közönség legnagyobb része meg úgy tűnt, hogy elsősorban a zenére kíváncsi mintsem, hogy rommá bulizza magát, ezt meg nyugiban amúgyis jobban produkáljuk. Szóval nehéz volt eldönteni, hogy mi a jó. Balázs amúgy nagy lelkesedéssel, végigrajoskodta a bulit, hol fotózott, hol csápolt, még a mosholással is megpróbálkozott gyönyörűségesen-óvatosan, és Norbi is tanúbizonyságot tett róla, hogy helyenként nálunk is jobban ismeri a nótákat.

Néhány kissebb hibát leszámítva megállt a lábán a performansz, ezek meg csak annak voltak köszönhetőek, hogy közel 2 és fél hónapja már, hogy legutóbb játszottunk. A kihagyás bizony rozsdásodással jár. A gitárom is épp eleget időzött a szerelőnél, ami idő alatt hanyagoltam a gyakorlást, úgyhogy kicsit ki voltam esve, Bence pedig mintha valami ezeréves leharcolt oroszlán lenne, rettenetesen nehezen vette ezt a kanyart. Sebaj, mostmár megy a turné. Ami mondjuk nagyon jól esett, hogy utánnunk ugyanúgy nem volt sietség, mint előttünk. Vége lett a bulinak, meghajlás, taps, köszi-köszi, és miután letettem a gitárt, még bőven volt időm elsőként átöltözni, és csak utánna kapni szét a motyót. Ez nagyon fontos. Tudom, már nem először mondom, de ezt a lóhalálában történő átszerelést valami iszonyatos módon rühellem. Nagy előnye volt ennek a rendezvénynek, hogy másképp volt berendezve. Persze nem minden következetlenség nélkül, a pakolást is abszolváltuk. Szépen visszarakodtunk mindent a buszba, ami rögtön el is ment, mondván, hogy a megmentőnk Csabi faterja volt, akinek attól még, hogy szombat van, akad jobb dolga is, ígyhát nem időzhet itt reggelig. Megpróbáltam ráduplázni a rockmaratonos rekeszmonstertarhálós akciómra, és mivel ugyanazok a srácok voltak, és emlékeztek is rám, ragyogóan sikerült. Pipa. :-)

Eztán már csak az oldódás volt hátra. Rövid időre a tetoválások is visszakerültek a figyelmem központjába. Végignéztem a standokat, az éppen zajló munkát, és pár katalógusba is belelapozgattam, nagyon tetszett, hogy kivétel nélkül mindenkinél találtam kiemelkedő munkákat, sehonnan sem kellett megjátszott mosollyal elslisszolnom. :-) A műsor következő szereplője a Progness zenekar volt, akikkel igenjó cimborák lettünk, de ettől eltekintve is, abszolút objektíven mondom, hogy kurvanagyot játszottak. Amikor nemsokkal ezelőtt a lemezükkel ismerkedtem, sokszor nehéz volt eldöntenem, hogy mit is képvisel a zenekar egész pontosan, de élőben minden kikristályosodott. Az én fülem sokféle dolgot felfedezett benne már előzőleg (azért írom ezt így, hogy véletlenül se tűnjön szakavatott kritikának, ami lökök), kezdve az Sepu-Soulfly típusú groove metal-tól, a Machine Head újabb lemezeit jellemző merész technikai megoldásokon keresztül a matekos progresszívig. Nehéz lett volna megítélni, hogy melyik fog így élőben leginkább kidomborodni. Amit végülis hallottam, az egy rendkívül súlyos modern metál, sok egyéni törekvéssel, egy kőkeményen összeszokott banda előadásában. Tényleg, nagyon egyben volt a produkció. A stílusra mondjuk nekem leginkább a "neotrash" kifejezés ugrik be először, ami vélhetőleg átlagot von az összes belekevert elemből, persze csak abban az esetben, ha létezik ilyen egyáltalán. Eztán persze rajoskodás, duma, fotók, sör, toltuk a rokkot.

Időközben a Scerra tagjai is beszálingóztak, és kiderült, hogy sem ők, sem a sors nem készült számukra motyóval, ígyhát hihetetlen hatalmat éreztem a magam, és Prognessék kezében, amikor kiderült, hogy vagy kölcsön adjuk, vagy nem lesz itt semmi. Nyehhehhehheeeee!! :-D Persze nem lett volna szép dolog visszaélni ezzel, odaadtuk, simán. Aztán a zenekar elkezdett felszerelni, mi meg Tarzan bátyóval megokfejtettük a szakmát. Nem szívbajos csávó, az fiksz. Persze egy énekestől ez valahol természetes. Jól zsebretettük a világot, legalábbis szóban. ;-)

Eztán persze Ők is lenyomták a műsort, ahogy szokták, nem volt itt kecmec. A közönség soraiból itt már mondjuk eltűntek a bámészkodók, aki viszont maradt, az kétségtelenül az Ő előadásuk miatt érkezett. Ha ragaszkodunk az objektívitáshoz, be kell valljam, hogy vegyesek az érzéseim a zenekarral kapcsolatban, sokszor magam sem tudom, mivan. Persze kurvajó arcok mindannyian, de ezt most úgy értelmezzétek, mintha nem ismerném őket. Mindenkivel kapcsolatban el szoktam játszani ezt az elvonatkoztatást, és nem maradhatnak ki a beszámolóból, hiszen (ahogy már megszokhattátok) egy bizonyos ponton túl, minden irományom pofátlan öncélúságba lép át. :-) Namost. Számomra egyértelmű, hogy olyan zenekarról beszélünk, akiknél a kisugárzás kulcsfontosságú szerepet játszik (igen, nem ritkán a zenét magát is háttérbe szorítva). Karizmatikus frontember, egymás játék stílusát remekül támogató zenészek, és kitalált, de jól eltalált arculat. Ezutóbbi alatt elsősorban a programozott szinfónikus betéteket, és a fellépőrucikat értem. Ez csupa olyan dolog, amire a zene szempontjából nem lenne szükség, viszont remek megkülönböztető jelzések. Ami probléma felléphet, az valahol a zenei alázat, és az úttörő jelentőségű ambíciók ütközése nyomán születik (a két fogalom igensűrűn utálja egymást). Ez például a megszólalás. Sokszor tapasztalható, hogy ahhoz, hogy egy bandának egyedi hangzása alakuljon ki, amit bármikor rögtön felismer a közönség, valamilyen formában rontani kell az összképen. Sok példát tudnék felhozni (WMD, 5FDP, vagy mondjuk a Parkway Drive - Deep Blue lemeze, hogy jobbat ne is említsek). Csupa olyan hangzás, ami ellene megy a technika fejlődésének (tehát nem tisztább, érthetőbb, nagyobb hangterjedelemre törekszik), mégis ettől válik egyedivé. A Scerra hangzás is ilyen, azt leszámítva, hogy nem tudom, volt-e a srácoknak más választásuk. Kíváncsi leszek az új anyagaikra, ebből a szempontból is. Nyílván, mert erre akár még rá is játszhatnak (feltéve, hogy tisztában vannak vele). A másik, amivel engem, személy szerint, erdőbe visz a banda, az a stílus. A srácok biográfiájában, és minden netes felületen, ahol valaha írtak róluk, azt jelentik ki, hogy egyedit szeretnének alkotni. Nekem valahogy mégis úgy tűnik, mintha a banda a múltba tekintene. Egy olyan stílus felé, ami már kifutott a modern világból, legfeljebb azért érdemes művelni, hogy az ember megmutassa, lehetett volna jobban is. Nyílván ez is olyasmi, amivel nem kritizálom őket, hiszen csak egy érzés, a számomra is egyértelmű értékek mellett. Ossian-ra is elegen járnak, pedig...hm...egyik se én vagyok. :-) Szó ami szó, ezek a kételyek azt gondolom csak érdekesebbé teszik a produkciót, hiszen negatív sajtó elvileg nincs. :-) A közönség mindenképp Őket igazolja, hiszen nem ritkán a leggyönyörűbb lányokból áll, akik nem szégyellik magukat. Az hogy is nézne ki? :-D

Miután a koncerteknek vége lett, Bencével elsétáltunk kajálni, meg zsetont felvenni, amiből aztán teljes széthullás lett. Visszamentünk, de nem is volt már sok történés (a tetováló verseny kiértékelése zsűriileg, ez nem igazán látványos), és a srácok is leléptek, valamint kezdtem megérezni a 7 órai kelést, úgyhogy oszlottunk. Bence ment a kocsmába, én meg elsétáltam a koliba, felkeltettem Szűcsöt, kivertük a faszunkat, oszt lefeküdtünk a gecibe. :-D Oppá, bocsánat, mégiscsak beficcent egy kis felnőtt tartalom. ;-)

Ami a lényeg, legközelebb Békéscsabán találkozunk, az Open Doors-ban, lesz minden, ami kő, és, ha jobban belegondolsz, nincs is az olyan messze, ott a helyed! :-)

Da show must go on! Pusza! ;-)

TGer

u.i.: a cím ugye tiszta mindenkinek? :-P :-)

Címkék: ingyen koncert verseny expo szolnok tetoválás tour tattoo talent got monster tetováló cojones scerra rednecks progness olajcsarnok